Tolna Megyei Népújság, 1988. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-27 / 22. szám

6 NÉPÚJSÁG 1988. január 27. Beindult a fedettpályás versenyidény A Budapesten megrendezésre kerülő fedettpályás Európa-bajnokságig tizen­egy versenyen állhatnak rajthoz a fővá­rosban és Pécsett azok az atléták, akik tervezték, hogy szerencsét próbálnak. A tél kellős közepén futó- és ugrószámok­ban, valamint súlylökésben nyílik lehető­ség az erőpróbákra. Megyénkben a fedettpályás felkészü­lési feltételek mostohák, éppen ezért ál­talában kevesen vállalják a megmérette­tést. így történt ez a két hét végi verse­nyen is, mivel csak a szekszárdiak és dombóváriak utaztak fel Budapestre, il­letve Baranya székhelyére. A Magyar Atlétikai Szövetség az Olim­piai csarnokban 16 versenyszámból álló programot kínált. Banai Róbert (DVMSE) ezek közül a 3000 méteres síkfutást vá­lasztotta. Bemutatkozása nagyszerűen sikerült: 8:22,2 perces időeredménnyel a negyedik helyen érkezett a célba. Az AC Szekszárd képviseletében Bol­dis István hármasugró indult. A tavalyi szabadtéri átlagánál jobb, 14,80 méteres ugrásával közel állt a döntőbe jutáshoz. Pécsett is történt említésre méltó do­log. A rövidtávfutó fiúk alaposan megráz­ták magukat. Öten értek el 7,3 másod­perces, illetve jobb eredményt. Egy-egy jobb teljesítmény természetesen az ug­ró- és dobószámokban is született. Jobb eredmények: Férfiak 60 m: Hor­váth 7,0, Rick 7,0, Bézsenyi 7,1, Varga 7.3, Doroghi (valamennyi AC Szekszárd) 7.3. Magasugrás: Gergely (AC Szek­szárd) 190. Távolugrás: Takács (DVMSE) 624, Varga (AC Szekszárd) 612. Hármasugrás: Gergely 13,52, Dávid (mindkettő AC Szekszárd) 12,90. Súlylö­kés (ifjúságiak): Miklós 13,75, Hegedűs (mindkettő AC Szekszárd) 13,73. Nők, magasugrás: Erős 150, Keszthe­lyi (mindkettő AC Szekszárd) 150. Távol­ugrás: Posta (AC Szekszárd) 524. MAI SPORTMŰSOR KOSÁRLABDA: A Magyar Népköztársasági Kupában a négy közé kerülésért: Tungsram SC-Szekszárdi Dózsa 16.30 óra. LABDARÚGÁS: A Vasárnapi Dunántúli Napló Kupáért: Bóly-Paksi SE, Atomerő­mű SE-Pécsi VSK, Siklós-Dombóvári Vasas 14 órakor. Asztalitenisz Pata Teréz és Varga Péter triplázott Nyolc egyesület 65 versenyzője részvételével rendezték meg Tolnán az 1988. évi megyei felnőtt asztalitenisz-bajnokságot. Az indulók létszáma ezúttal is a férfiak javára dőlt el, igaz megyénk jelenleg csupán három női szakosztállyal rendelkezik. Az, hogy egyúttal a férfiak mezőnye volt a kiegyensúlyozottabb, nem a magas színvonalat jelen­ti, hiszen sok közepes képességű versenyző igyekezett bizonyítani. Két tolnai sportoló, Pata Teréz és Varga Péter triplázott, mindketten három-három bajnoki címnek örülhet­tek. Sikerükre jó játékukkal feltétlenül rászolgáltak. Kiegyensúlyozott, küzdelmes és sokáig meglepetés nélküli mérkőzéseket hozott a férfi egyes versenyszám. Az első nem várt eredmény az elődöntőbe jutásért vívott talál­kozókon született: dr. Iván és Pata Róbert vereséget szenvedett. Az elődöntőben már a papírforma érvényesült, így az inkább küzdelmes, mint színvonalas döntőt Varga és Ki- zakisz játszhatta. A női egyesben a Tolnai VL NB l-es csapatából három, a TÁÉV SK NB ll-es együtteséb jl ugyancsak három jó képességű versenyző is indult. Váratlan ered­mény egy ak ^dt: az enervált Bódiss ellen Herczig biztosan nyert az elődöntőbe jutá­sért. A legjob ■< négy között Herczig ellen Pata, Schäffler ellen pedig Rencz győzött. A tolnai házidontőben Pata Teréz magabiztos sikert aratott. A papírforma igazolódott a párosok versenyében. A női és férfimezőny simán, meg­lepetés nélkül jutott el döntőkig, ahol a rutinosabb, meggyőzőbb teljesítményt nyújtó tolnai páros szerezte meg a megyebajnoki címet. A vegyes párosok mérkőzésein a sok „alkalmi" kettőssel szemben az azonos klubhoz tartozó duók összeszokottságuk ré­vén előnyben voltak. Természetesen a nagyobb tudás is érvényesült, hiszen végül az egyéni-bajnokok alkotta Varga Péter-Pata Teréz páros harcolta ki az aranyérmet. Eredmények: Női egyes (25 induló): Bajnok: Pata Teréz, 2. Rencz, 3. Herczig J. (mindhárom Tol­na) és Schäffler (TÁÉV). Páros: Bajnok: Pata Teréz-Rencz Rita (Tolna), 2. Schaffler-Bódiss (TÁÉV), 3. Pet- rik-Gyöngyösi és Herczig J.-Pilisi (valamennyi Tolna). Férfi egyes (40 induló): Bajnok: Varga Péter, 2. Kizakisz, 3. Herczig A. (mindhárom Tolna) és Papp (Dombóvári VMSE). Páros: Bajnok: Varga Péter-Kizakisz Georgiosz, 2. Pata R.-Herczig A. (valamennyi Tolna), 3. Teleki A.-Teleki Zs. (Nagymányok) és dr. Iván-Széles (Dombóvári VMSE- TÁÉV). Vegyespáros: Bajnok: Pata Teréz-Varga Péter, 2. Herczig J.-Pata R., 3. Rencz-Ki- zakisz (valamennyi Tolna) és Schäffler- Széles (TÁÉV). Tudósítóink tippelnek A totó 5. he­ti szelvényén szereplő mérkőzések­re Bittner Má­tyás, lapunk kisdorogi tu­dósítója tip­pel. 1. Ascoli-Napoli 2 2. Avellino-Verona x2 3. Avellino-Verona I. félidő x2 4. Cesena-Roma x2 5. Cesena-Roma I. félidő x 1 6. Fiorentina-Milan 2 7. Fiorentina-Milan I. félidő x2 8. Internazionale-Como 1 9. Internazionale-Como I. félidő 1 10. Juventus-Empoli 1 11. Juventus-Empoli I. félidő 1 x 12. Pisa-Pescara x1 13. Sampdoria-Tonio 1 x + 1 14. Ascoli-Napoli I. félidő 2 Nem az Anna-bálra készültek Füreden A bombajó bokszolóvá válás útján ____________Napjában háromszor - néha a tűréshatárig A mikrobusz megérkezik. Beszállunk az ízig-vérig bokszemberek közé, akik­kel Füredre tartunk, az alapozást végző paksi ökölvivócsapathoz. Egy tipikus bokszjárat a miénk. A mikrobuszban Su- micz Árpád, a megyei ökölvívó-szövet­ség elnöke, Wágner Ferenc utánpótlás­edző és... A volánnál is egy igencsak benfentes fiatalember, Torma Attila, a paksi ökölvívócsapat egykori standard tagja, aki több mint másfél évtizedes, eredményesnek mondható pályafutás után 1986-ban végleg leadta a kesztyű­ket. Sofőrünknek szinte mindenről van véleménye, sőt, kritikus véleménye van, így óhatatlanul felvetődik az emberben, hogy miért nem lett edző belőle.- Nem lett volna türelmem hozzá - mondja. - Én már a második, harmadik edzés után azt szeretném, ha úgy ütné a jobbegyenest a gyerek, mint én. De hogy nincs teljesen a szorító vilá­gán kívül, erről személyesen is meggyő­ződhettünk a legutóbbi CSB-mérkőzé- sen, amikor „királyi fehérben” ott virított a bírói asztal körül, és mint időmérő bíró, jelzésére megszólalt a gong.- Áh... - bíráskodás - legyint lemon­dóan. - Nem kell ecsetelnem nektek, hogy milyen tisztátlan dolgok vannak. Én nem akarok egyik érdekcsoport tagja sem lenni. Megmaradok a felszínen, nem vágyok többre. Kis csapatunk bólintólag tudomásul veszi a rögtönzött expozét, majd ki-ki egy-egy hatásos példával rukkol ki azt bizonyítandó, hogy a sportág egén mo­rális szempontból sötét felhők tornyosul­nak. De ez mostanság a látványos dia­dalmenetét maguk mögött tudó paksia­kat a legegyszerűbb szurkolótól a legte­kintélyesebb vezetőig sem érdekli. Sok­kal inkább az, hogy ezt a jó teljesítményt képesek legyenek még megfejelni. így nem véletlenül kötöttek ki a kemény munka dandárját jelentő felkészülési időszakban Balatonfüreden az atomerő­mű kissé furcsa nevű létesítményében, az úgynevezett rehabilitációs központ­ban. Az elnevezés valami egészen más jelentéstartalmat sugall, ezért nyomban le kell szögeznünk, hogy az ellátás, a szállás olyan színvonalú, ahová nem­hogy a hazai élvonal legkiválóbb klubjai­nak sportolóit, klubvezetőit merném el­helyezni, hanem bármelyik nyugati pro­fiklub, akár a Real Madrid képviselőit. No de, hogy a rehabilitációnál maradjak, erre amolyan vigaszdíjként el lehetne hozni azokat a hazai bunyósokat, akik­nek kénytelen kelletlen vállalni kellett a szorítóban a paksiak ellen az áldozati bárány szerepét. Megismerni az ifjú titánokat A szálláshelyhez legközelebb eső partszakasz, a Kisfaludy-strand. Metsző szélben, senkitől sem zavartatva egy ki­sebb anorákos csoportra bukkanunk. Vezetőjük kapucnis kabátban szemléli a sprintelő párokat. Ha tippelni kéne, hogy mely sportág képviselőiről van szó, az ökölvívás csak később ugrana be. A ki­csik kondicióedzésén vagyunk. Az után­pótlás korosztályúakén. A legtehetsége­sebbek vannak itt, akiknek még tanulni kell, de kvalitásaik alapján már a mély vízbe vetés előtt vannak. Köztük a dom­bóvári bokszműhely krémje. Kós, Sza- nyadi, Petrovics. No és Forgács Sanyi. Aki ezúttal bement, pontosabban befutott a többiekkel Füredre, az edzőterembe és szakedzésen vesz részt.- Szándékosan mindig kiveszünk egy ifjú titánt a hasonszőrűek közül, és be­küldjük, hogy dolgoz­zon a nagyokkal, az is­mertekkel, a menőkkel, ami szakmai hasznos­ságán túlmenően nagy-nagy vonzerő is - magyarázza Balzsay Károly a nagy tekin­télynek örvendő vezető edző. Egy csöppet tű­nődöm, hogy Balzsay itt a prérin, odabent meg a helybeliektől ki­bérelt edzőteremben szakmunka folyik? De mint azt a szakember­től megtudjuk, nem ez a jellemző, mert forgó­rendszerben dolgoz­nak, délután ők zsákol­nak, köteleznek, ár­nyékolnak, iskoláznak és végeznek más ínyencségeket. A kicsikkel azért persze, hogy többet törődik Balzsay mester, Ma­gyar Pistáék, a minden hájjal megkent öregek már nyitott könyvnek számítanak előtte, de a tehetségeket a legmélyebben szeretné megismerni, mert ahhoz, hogy ezek a gyémántkövek mihamarabb vilá­gítsanak, ez kell, minden bizonnyal a Bal- zsay-féle sikerrecept egyik fontos adalé­ka ez. Továbbra is zajlanak a sprintek, nem gondolná az ember, hogy délelőtt tíz órakor már a második edzése ez a fiúk­nak, semmi nem utal arra, hogy már a reggeli előtti 8 kilométeres állóképesség fejlesztő futás a lábukban van. Napi há­rom edzés, így ha lenne, akkor sem tarta­nának igényt a fiúk egy éjszakai bár szol­gáltatásaira. „Szenvedj öreg - neked lesz jó” A fenti megállapítást az edzés terjedel­me, közérthetőbben annak mennyisége alapján tulajdonképpen megelőlegeztük, de ezt az edzőteremben eltöltött egy óra után, figyelve a szakedzés intenzitását, csak megerősíthetjük.- Fél perc kötél, fél perc zsák, fél perc árnyék, fél perc tükör előtt - sommáz Feil Ádám, aki tulajdonképpen a mester „pá­lyaedzője”. - Majd nő az intenzitástarto­mány egy percre, kettőre, háromra.- És még talán négyre is - szól közbe a csuromvizes, a munkában is élenjáró Magyar Pista, a csapat doyenje, kapitá­nya. - De mondom is a fiúknak: „Szen­vedj öreg, ez csak neked jó, ez olyan me­ló, amiből az egész évben megélhetsz”. Figyeljük a sikerért szenvedni hajlan­dókat. Lehetnek vagy tízen. A csendes, a végrehajtás minden rezdülésére figyel, időnként az „inkvizítor” szerepében is „megjelenik” Feil Ádám. Mert ahogy el­nézem, itt most egy csapásra két legyet kell ütni. Technikát úgy tökéletesíteni, hogy az az erőnlét fejlesztését is szolgál­ja. Ezt nevezik a labdajátékokban kor­szerű edzésmódszerek címszó alatt mér­kőzésszerű felkészülésnek.- Nyugodt lehetek a végzett munka miatt - mondja Balzsay elégedett mosoly díszkíséretében. - Ádi rendkívül igényes és maximalista, jobb partnerem, mint Vígh Jancsi Kecskeméten volt. Ezt vala­hogy a fiúk felé is kisugározza a vezető edző, így ha arra az őrültségre vetemed­ne a szakvezetői duó, hogy a Balatonban való napi megmártózást a csapatbajnoki arany megszerzésének egyik feltétele­ként jelölné meg, talán néhányan már vetkőznének is. Ezt a tulajdonképpen jó értelemben vett de a levegőben benne levő Balzsay-image-t tapasztalja az em­ber, ha a bokszolók egész napi tényke­dését figyeli. Nemcsak az edzőteremben, ha­nem az étteremben, uszodában, szauná­ban is. Amiből az is kö­vetkezik, hogy a bok­szolók - lehet, hogy sokak számára ez meglepetéssel hat - tudnak viselkedni. Faggatom a főszerep­lőket a mester titkairól. A legifjabbak azt mondják, lelket önt be­léjük kimértségével, higgadtságával és az­zal, hogy előbb vagy utóbb, a szó igazi értel­mében megtanít nekik A visszatérő Karmacsi mielőbb sze­retne a régi lenni. A háttérben Feil Ádám figyel. egy technikai elemet. Ha kell, a legap­róbb lépésekkel haladnak. Az öregeket már ugyan nem kell tanítani, de arra a hi­bafeltárásra, amit az edző végez, mint mondják óriási szükségük van. Hadat le­het üzenni még a rossz beidegződések­nek is. Paksi bunyós az olimpián? Vége az edzésnek. Az új fiúkat szemrevételezzük először. Kertész Gyula int, várjunk egy picit, mert még egy kicsit túlórázik. Hiába jegyzik, hiába érezheti magát egy picit menőnek, ha egyszer úgy szól a fáma, hogy „utol kell érned magad, Ker­tész”, akkor nincs apelláta. Be kell pótol­ni azt, ami a honvédség miatt kimaradt. Mert jönnie kell azoknak a bizonyos Kertész-féle jobbegyeneseknek, meg­rendítő jobb felütéseknek. A „szintén zenész”, angyalbőrből ha­marosan kibújó, saját nevelésű Karmacsi is érzi, hogy változtak az idők Pakson, be­kerülni a csapatba rangot jelent, sokat kell pótolni, de letett ő már valamit az asz­talra - 85-ben például egy felnőtt OB ezüstöt - így mégsem a nulláról indul. Vi­szont a Bp. Honvédből Paksra került Kő­várinak még bizonyítani kell. Mindenek­előtt azt, hogy súlycsoportjában Szabó Lóránton kívül bárkinek partnere lesz, amivel igazolja, hogy a patinás piros-fe­héreknél nem véletlenül látták benne Hranek utódját. Útikalauzunk, a csapatfőnök Papp Gyula arca, gesztusai is árulkodnak, hogy a magyar bajnoki cím várományo­sainak háza táján minden rendben. Lelki szemei előtt már azok a bajnoki aranyak is megjelennek, amelyeket remélhetőleg a Pakson rendezendő OB-n begyüjthet- nek a fiúk. Talán a jelenleg legjobb hazaiért, Csi­kósra még fáj a foga a szakosztályveze­tőnek is. De a türelem rózsát terem és a kecskeméti fiú minden bizonnyal az övék lesz hamarosan. Vele és talán Erőssel Szöulban is ér­dekeltek leszünk - gondolkodik hango­san Papp Gyula. Addig persze sok víz lefolyik a Dunán... BÁLINT GYÖRGY Fotó: CZAKÓ SÁNDOR Nem Bruce Lee utódairól van szó - ők csak a nagy csa­patba szeretnének bekerülni Nem tánciskola - edzés bokszoló módra

Next

/
Thumbnails
Contents