Tolna Megyei Népújság, 1988. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-27 / 22. szám
1988. január 27. Képújság 3 Közös célok szolgálatában „Arra kérem a falu lakosságát...” Néhány időszerű feladat az ügyészi munkában Napjaink leggyakoribb, izgalmas beszédtémája - társaságban és munkahelyen - egyaránt: gondjaink, társadalmi-gazdasági nehézségeink halmozódása. Érthető ez, hiszen hatásait állampolgárként naponta éljük meg, és természetes azért is, mert megoldásuk személyes közreműködésünket igényli, közös felelősségünket feltételezi. A ma feladatait különös jelentőségű politikai állásfoglalások, kormányzati intézkedések összegezik. Közös bennük a gondolat, hogy akkor tudunk előre haladni, ha „a megoldásra váró problémákat, folyamatokat egységben kezeljük, s a felismeréseket követően határozottan cselekszünk". Helyzetünk követeli tehát, hogy az önállóan egymástól függetlenül működő állami és gazdálkodó szervek, szervezetek, intézmények - a törvényes rendelkezések talaján - a korábbinál összehangoltabban, egységesen, mások tevékenységét erősítve dolgozzanak kijelölt társadalom- és gazdaságpolitikai célkitűzéseink megvalósításán. Másokhoz hasonlóan, megyénk ügyészi szervei is ezzel a törekvéssel rangsorolták legközelebbi feladataikat, s kezdtek megvalósításukhoz. Azt hiszem, az ismeretes, hogy az ügyészségek - az állami szervek rendszerében - sajátos szerepet töltenek be. Egyre növekvő tömegű ügyintézésen túlmenően, széles körben, a törvényesség érdekében elemzéseket folytatnak, vizsgálatokat végeznek. Ezek célja a valóság megismerése, a törvénytől eltérő gyakorlat feltárása-kiigazítása, és mindenekelőtt: a törvénysértések eredőinek, okaink felkutatása, megszüntetésükre intézkedések kezdeményezése. Azt, hogy milyen ügyeket kell intéznünk, az élet egyes eseményei határozzák meg. Azt, hogy mit és hol kell vizsgálnunk, a társadalmi gyakorlat. A büntető jogalkalmazás terén A társadalomra legveszélyesebb jogsértés - a bűnözés. Olyan társadalmi tömegjelenség ez, amely - jórészt a társadalomban gyökerező visszásságokra, ellentmondásokra vezethető vissza, s amely - makacsul tartja magát, helyenként gyakoribb lesz, és a súlya is növekedik. Ezzel a helyzettel nem békülhetünk meg. A bajok orvoslása időt, következetes, kitartó összehangolt fellépést követel. A gyökerekhez kell eljutni. A bűnözéshez vezető okok kiszűrése, sikeresebb felszámolása a célunk. Ehhez újabb, jó esélyt ad az a tény, hogy a megyei párt-végrehajtóbizottság kezdeményezésére 1987 decemberében megyénkben is megalakult a bűnmegelőzési tanács. Olyan vezető beosztású személyek dolgoznak itt együtt, akik hivatásukból eredően döntési, intézkedési joggal bírnak, és akik - a megbízatás elfogadásával - a megye törvényes rendjének formálásában felelősséggel részt vállaltak. Részesei akarunk lenni annak, hogy a testület célratörően dolgozzék, a feladatokat reálisan rangsorolja, s azokkal megoldásukig törődjék. A bűnmegelőzési tanács sikeres működéséhez nélkülözhetetlen, hogy lakosságunk tevékenyen támogassa. Azzal, hogy jobban ügyel értékekre, s másokat is erre int. Jelzi a rendellenességeket, vagy a segítségre szoruló embertársa mellé áll, hogy nem közönyös. Kérjük ezt, és bízunk ebben. A bűnözésen belül külön figyelmet érdemelnek-a társadalmi vagyont jelentős ösz- szegekkel károsító bűnesetek. Az ilyen cselekmények jelentősége nem pusztán abban áll, hogy számottevő olyan anyagi veszteséget okoznak, amely megtérítése gyakran nem, vagy csak nagy sokára történik meg. Ezek demoralizáló hatásúak, s tapasztaljuk azt is, hogy az elkövetésüket rendszerint a vagyonőrzés hiányosságai, munka- szervezési mulasztások, hanyagságok segítik elő. Ma minden korábbinál fontosabb, hogy a vagyonkezelésben szigorú rend legyen. Áttekintjük a helyzetet, különös gonddal ott, ahol a jelentős károkozások ismétlődhettek. Az általános felügyeleti vizsgálatokról Az ügyészi vizsgálati tevékenység érdeklődési körében - természetszerűen - nemcsak büntető jogkérdések állanak. Az utóbbi esztendők során jelentősen módosultak a gazdálkodás, a vállalkozás, a munkavégzés jogi feltételei és a tényleges gyakorlat is. Több ügyészi elemzés ezzel a kérdéskörrel foglalkozik. A vállalatirányítás új tényezője: a vállalati tanácsok léte, tevékenysége. Noha működésüknek még nincs hosszú múltja, felgyülemlett már annyi tapasztalat, amely indokolja, hogy most - első alkalommal - megkezdjük a vállalati tanácsok szervezeti működése törvényességének vizsgálatát. Elsősorban a hatásköri szabályok érvényesülése szolgálhat majd tanulságokkal. A vizsgálatsorozatot az állami gazdaságoknál folytatjuk le. Kitapintható, hogy megyénkben is ellentmondásos a kisvállalkozások közmegítélése. Magunk is tapasztalhatjuk, hogy tevékenységük nem mindig és nem mindenben felel meg a jogszabályoknak. Elemezni fogjuk ezért, hogy a helyi államigazgatási szervek a kisvállalkozások engedélyezésekor hogyan gyakorolják jogaikat, a kisvállalkozások tevékenységi területét a jogszabályokkal összhangban állapítják-e meg. Minthogy a kisvállalkozások is hatósági ellenőrzés alatt állanak, nem lesz érdektelen összegezni azt sem, hogy az ellenőrzések milyen gyakoriak, mire terjednek ki és menynyiben hatásosak. Az elmúlt esztendőben - különösen az év vége közeledtével - sokan tették szóvá, hogy egyes árucikkek, szolgáltatások ára a hivatalosan elismertnél gyorsabban kúszik felfelé. Volt emiatt elégedetlenség, szaporodtak a panaszok. Ezért - meghatározott körben - áttekintjük a megyei helyzetet, Tolna Megye Tanácsa V. B. ipari osztálya közreműködésével. Ezután lehet majd megítélni, hogy a szabályokat az érintett gazdálkodó szervek mennyiben tartották meg, illetve, hogy nem szükséges-e az árrendelkezések esetleges megsértése miatt fellépni. A gazdálkodás korábbinál nagyobb költségérzékenysége a munkaerő-kereslet alakulására is kihat. Csökken az érdeklődés, különösen az alacsony szakképzettségű, a szakképzetlen, s még inkább, a nehezen kezelhető munkaerő iránt. Ez a jelenség megyénket mind ez ideig esetlegesen, de fokozódó gyakorisággal érintette, ám a változás mindenképpen tartósnak ígérkezik. Felmérjük a pillanatnyi helyzetet; a munkaerő közvetítése és elhelyezése tárgyában a jogszabályok érvényesülési gyakorlatát. Ennek a kérdésnek van másik összefüggése is. Mégpedig az, hogy az elhelyezkedés - helyenkénti - nehezebbé válása sem lehet menlevél arra, hogy ennek ürügyén egyesek munkakerülésböl ne dolgozzanak. A munkaerő-keresletcsökkenése folytán most bonyolultabb megítélni, hogy valójában ki, milyen okból nem dolgozik. S, mert a munkakerülés jogkövetkezményei nagyon komolyak, megvizsgáljuk azt is, hogy a szabálysértési hatóságok ezt a nagy felelősséget igénylő munkát ma miként oldják meg. Az ügyészi szervek rendszeresen utóellenőrzéseket tartsanak azokon a helyeken, amelyeken korábbi vizsgálataik során jogsértéseket vagy mulasztásokat tapasztaltak és ezek megszüntetésére intézkedéseket igényeltek. A tájékozódás célja: meggyőződni arról, hogy az intézkedések megtörténtek-e, s azok mennyiben voltak hatásosak. A közeljövőben két közérdekű kérdésre térünk vissza. Az egyik: a különböző állami ellenőrző szerveknek az is kötelessége, hogy - ha ez szükséges - intézkedjenek a jogsértésekért felelős személyek felelősségrevonása iránt. Ezt azért kell tenniök, hogy segítsék az állami, állampolgári fegyelem szilárdítását. Elemezni fogjuk, hogy ez a tevékenység napjainkban mennyiben teljes és következetes. Másik utóvizsgálatunk azt kutatja, hogy az ipari vállalatok - és az ott tevékenykedő munkaügyi döntőbizottságok - fegyelmi és kártérítési ügyekben folytatott eljárási gyakorlata mennyiben igazodik ma a nagyobb rend kialakítását célzó jogpolitikai követelményhez. A tervezett vizsgálatok közérdeket szolgálnak, segítik, hogy a gyakorlat minél inkább igazodjék a törvényes előírásokhoz, a jogpolitikai elvek által közvetített célokhoz. Az érintett szervek az ügyészi vizsgálatokat általában ebben a szellemben fogadják. Ezért is hiszem, hogy e program gondos teljesítésével hozzájárulunk közös törekvéseinkhez. DR. MOLNÁR ERVIN megyei főügyész Nyolcszáz ember képviseletében hetvenen Hamarosan boltavatás Alsónánán Rettentően sötét az este. A felhők szorosan egymás mellé bújtak csöppnyi rést sem hagyva. Az eső szemerkél, feketére „festi” az út burkolatát, hogy segítségére legyen a fények elnyelésében. Az eredmény majdnem tökéletes. A gépkocsik is „lépésben haladnak, az elemlámpákkal araszolókat is mintha szentjánosbo- gárnyi fénypont segítené csupán. Szinte felsóhajtunk, amikor leparkolunk az alsónánai kultúrház előtt. Az eső ellenére ott meglehetősen nagy a mozgás. Többen szót váltanak, mielőtt betérnének. A „tiszta-szag” megcsapja az orrot. A tágas előtér, a még tágasabb nagyterem szinte kérdi: „Ugye, szép lettem?”- Az hát - gondolom -, csak ne lennél ilyen hideg - s bizakodva tekintek sokakkal együtt a kályhára. Az emberek nem teszik le a nagykabátot, abban ülnek le. De előtte az elnökségi asztalhoz lépnek, ahol sorsjegyet és egy- egy takarékszövetkezetes reklámszatyrot kapnak. Olyan kis t-betüset, forinttal. Az elnökségben sokan vannak. A hosz- szú asztal oldalára is kerül szék. Velük szemben úgy hetvenen ülnek - a nyolcszáz alsónánai lakos képviseletében. Sztankovics Sándor, a Hazafias Népfront községi bizottságának elnöke megnyitja a „többcélú” összejövetelt, s felsorolására, hogy ki mindenki tart beszámolót, többen felszisszennek. Megtudjuk - persze, a többiek a szisszenés ellenére is valószínű korábban tudták -, hogy a tanácselnök (Alsónánán ez társadalmi megbízatást jelent) tartja az első beszámolót, őt a Bátaszék és Vidéke Áfész munkatársa követi, majd a helyi intézőbizottság elnöke „folytatja”, végül pedig a takarékszövetkezet eredményeiről és terveiről hallhatunk beszámolót. Kocsis Jánosné tanácselnök (egyébként tanár) imponálóan rövid és célratörő beszámolója alatt mindenki mozdulatlanul ül s figyel. Pedig sorolja az adatokat, a tavalyi eredményeket, az idei terveket, melyek így, „csokorba kötve” - meg külön-külön is - figyelemre méltóak egy ekkora település esetében. Amikor a művelődési ház 350 ezer forintos felújításához érkezik, elmondja, hogy a lakodalmakat jórészt itt tartják. Eddig nyolcszáz forint volt a bérleti díj. Mostantól emelni szeretnék, esetenként kétezerre. Idősek és fiatalok bólintanak egyetértőén. Aztán a „boltgyhöz” ér a szó, de erről beszéljünk később. Következik az áfész igazgatóságának beszámolója. Az első egy-két percben láthatóan mindenki szívesen hallgatja a kellemes női hangot, a hibátlan, szép beszédet (felolvasást), azután mozgolódás támad a teremben, merthogy néhol konkrétum nélküli „mérsékelt ütemű fejlődésről”, majd a „felvásárlási üzemág forgalmáról”, az „állagmegóvási munkálatokról”, a „nyereségterv tervezetéről” és a „bázisidőszak” különféle adatairól lehet hallani. Mozgolódás támad a teremben. Két idős asszony egymásra pillant, vállat von.- Ki érti ezt? - kérdi egyikük a másiktól. Mögöttem egy férfi „követhetetlennek” minősíti, egy másik is csak „félig meddig” érti. Többen kimennek, hogy később visz- szajöjjenek. És számok tömkelegé, még az áfész területén levő boltok is jószerével csak számok, nem pedig a bátaszéki ilyen utcában levő, vagy a pörbölyi, illetve alsónánai. Ezt később elég ingerülten szóvá is tette egy hozzászóló. Farkas István, az áfész helyi intézőbizottságának elnöke végre az alsónánai dolgokat ecseteli. Tőle hallhatjuk, hogy augusztus 17-én kibővített intézőbizottsági ülésen megszületett a döntés: a régi, korszerűtlen, sok fölösleges fizikai munkát adó - és a település központjától távol levő - kicsiny vegyesboltból, illetve épületből két összkomfortos lakást alakítanak ki, annak az árából pedig felújítják a megyei támogatásból azóta már megvásárolt evangélikus lelkészi lakást. A felújítási költséget öt évre a tagság megelőlegezi. A viharos augusztusi ülés után:- Elmentem a megyei tanácsra támogatást kérni. A legfőbb indokom az volt, hogy nem szabad elszalasztanunk ezt a lehetőséget, mert ilyen többé nem lesz. S most? Már igen jó ütemben alakul az új bolt, mely egyben záloga is a jó ellátásnak. Mert hiába dolgoznak boltosaink jól, hiába rendelik az árut, ha nem fér el... A takarékszövetkezeti korrekt beszámoló után az ilyen fórumok hozzászólásra biztató szavai következnek - most a Hazafias Népfront helyi bizottságának elnökétől:- Arra kérem a falu lakosságát, hogy őszintén és most mondja el a problémákat, melyeket oly sokszor elmondanak egymásnak az utcán... Ott, ahol e megfogalmazott gondok csak terjednek, de meg nem oldódnak... - mondta, majd az összefogásról beszélt, s azt hangsúlyozta: - Eredményt csak a közös munka hozhat, különösen a mostani gazdasági helyzetben. Járda, járda, járda... Sorolták, hogy itt beszakadt, amott még nappal is veszélyes rajta a közlekedés, másutt rettentően felkopott, mert kutat rekesztettek el alatta... De megoldás is van, amire szintén igenlően szóltak, illetve bólintottak a lakók. A tanács vegye meg a szükséges anyagot, s szakember irányításával mindenki tegye rendbe a háza előtti szakaszt.- A pincesorok hátsó részénél lévő erdőket kivágják és elhordják valakik... Ezt tavaly is fölvetettem, de minden maradta régiben - így egy hozzászóló. A válasz:- A bátaszéki Búzakalász Termelőszövetkezeté az erdő. Jeleztük már nekik... De mit tehetünk? Nekünk nincs intézkedési jogunk. Sok szó esett a szervezett szemétszállítás megoldásának szükségességéről is, mgg ennek kapcsán a környezetvédelemről, mégpedig úgy, hogy az emberek a fölöslegessé vált holmikat nem viszik a szeméttelepre, hanem illegális helyeket neveznek ki annak, s rendre ott tornyosulnak a limlomok.- Ezt pedig meg kell oldani - így egy másik felszólaló. Mégpedig magunknak. Egyszerűen példát kell statuálni, ha másként nem megy. Márciusban körlevelet küldtek ki ez ügyben, benne az, hogy aki nem tartja be az előírásokat, megbírságolják. Én úgy tudom, hogy Alsónánán még senki nem fizetett büntetést. Mert nem büntettek meg senkit! Pedig néhol olyan az utca, mint a pöcegödör... Ezen a többcélú gyűlésen megfogalmazódott az is, hogy „a tenni akarás dühe szülte felvetéseknek, s azok hangnemének örülni kell!” Majd azt fejtegették, hogy régen mennyivel más volt a falusi ember mentalitása, mint manapság... „Mert ami sajátjuk volt, azért többet tettek, azt jobban óvták, mint most a közöset.- Rendbe kellene tenni az italbolt bejáróját és az udvart. Ez társadalmi munkával szintén megoldható. S az italbolt kapcsán annyit, hogy ott beszüntették a diszkót, mivel a környéken lakók (nem a közvetlen szomszédok!) a zaj miatt bejelentést tettek. Most viszont az alsónánai fiataloknak nincs helyben szórakozási lehetőségük. Kritikus hangvételű értekezletnek minősítette a hétfő estit egy férfi, majd így folytatta:- Az új bolt öröm. Hiszen a faluból úgy háromszázan járnak be Szekszárdra dolgozni. Ha vásárolni akartak, el kellett menniük munkahelyükről, mert estefelé itt már nem kaptak semmit, illetve a buszmegállótól visszagyalogolni igen strapás lett volna. A másik: a nyugdíjasoknak negyed kiló húsért is a városba kellett autóbuszozniuk. Kész ráfizetés... - mondta, majd úgy folytatta, hogy sokan úgy vélik, a „nincs rá pénz” mondatocs- kával mindent le lehet söpörni az asztalról. Csak hát ez sincsen egészen így!- Mert a községben több nagy épület áll üresen 3-4-5 esztendeje. Kitéve az enyészetnek. Kérdem, hogy érdemes-e ezeket felújítani. Avagy át kellene adni azokat egy-egy szekszárdi üzemnek. Ha az első próbálkozás sikertelen? Még nincs veszve semmi. Meg kell kísérelni másodszor, harmadszor, akár negyedszer... Saját, azaz mindannyiunk érdekében... V. HORVÁTH MÁRIA Fotó: CZAKÓ SÁNDOR A hallgatóság - a későbbi hozzászólók Farkas István „többedik” hozzászólása
