Tolna Megyei Népújság, 1988. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-26 / 21. szám
1988. január 26. ,x'roüt*'^ 2ÜÉPÜJSÁG NSZK-Franciaország: „Örök (fegyver)barátság”? „Történelmi kibékülésnek” nevezték, amikor huszonöt évvel ezelőtt De Gaulle francia elnök és Adenauer nyugatnémet kancellár „örök barátsági szerződést” írt alá a párizsi Elysée-palo- tában. Évszázadokon át háborúzott egymással a két nemzet, csak a szerződést megelőző száz évben háromszor. Az európai konfliktusok gyakran francia-német ellenségeskedésben öltöttek testet. A tábornok elnök és a kancellár - a háború utáni Európa két nagy politikusa - új alapokra akarta helyezni a jövőt, amikor ezt a szerződést tető alá hozta. Az NSZK és Franciaország együttműködése a rákövetkező években a nyugat-európai integráció motorjának bizonyult, s a nyugatnémet „gazdasági csoda” után elvezetett ahhoz, amit Bonn kezdettől célzott vele: megváloztatni a „gazdasági óriás, politikai törpe” állapotot. Új erőre kapott ez az együttműködés Valéry Giscard d’Estaing és Helmut Schmidt vezetése alatt (ők hozták tető alá a nyugat-európai közös pénzügyi rendszert), s nagy kérdőjelként jelentkezett a két hatalomváltáskor, amikor Párizsban a szocialista Francois Mitterrand, Bonnban pedig nem sokkal később a konzervatív Helmut Kohl került hatalomra. A politikai előjelek változtak a két fővárosban, de a szoros egymásrautaltság nem, s így az együttműködés sem. A két gazdaság szorosan egymásba épült az elmúlt 25 évben, a gazdasági integrációt ma már politikai együttműködés egészíti ki, s a többször is kibővült nyugat-európai közösségben még minig Párizs és Bonn együttműködése adja a „motort". Látványos megnyilvánulása volt a „szoros barátságnak”, amikor Mitterrand és Kohl kezet fogott egymással a verduni csatamezőn, a francia és német katonasirok fölött. Mindezek alapján úgy tűnik, a mostani megemlékezés - a párizsi elnöki palota Murat-termében (ahol az eredeti szerződést aláírták) több volt puszta évfordulós protokollünnepségnél. A francia elnök és a nyugatnémet kancellár újabb megállapodásokat irt alá, s ezek legalább annyira történelmi ívűnek tűnnek, mint az EGK-t fellendítő, 25 évvel ezelőtti szerződés. Közös védelmi tanácsot, valamint közös gazdasági és pénzügyi tanácsot hoztak létre. Az előbbit a katonapolitikai összehangolás szervének szánják, az utóbbi közös nyugat-európai jegybank és közös pénz magja lehet, ha a Bundesbank is feladja óvatos tartózkodását, ellenállását ebben a kérdésben. Ezt megelőzően, öt éve egyre szorosabbra fonódott az együttműködés a francia és a nyugatnémet hadiipar között, közös hadgyakorlatokat tartottak (annak ellenére, hogy a francia haderő nem tartozik a NATO közös parancsnokságai alá), s elhatározták egy vegyes dandár felállítását. December 1-től az NSZK-beli Boblingenben (Stuttgart mellett) állomásozik majd ez, az első két évben francia dandártábornok parancsnoksága alatt. Az eddigi fejlemények betetőzése a most létrehozott közös védelmi tanács, amely a felügyeletet gyakorolja majd az embrionális közös haderő fölött, s az is feladata, hogy leszerelési kérdésekben egyeztetett állásfoglalásokat, egyeztetett „keleti politikát” alakítson ki a két kormány számára. Közös haderő német és francia katonákból, egységes parancsnokság alatt? Mi az értelme és jelentősége ennek? Aligha érthető, ha nem helyezzük abba a nagyobb, átfogó keretbe, amit az európai leszerelés folyamata jelöl ki. A decemberi szovjet-amerikai rakétaszerződés nyomán három év alatt leszerelik az eurorakétákat, s Bonn szeretne megszabadulni a rövid távú atomrakétáktól is, amelyek hadszíntere kizárólag német terület. Mindeközben a nyugat-európaiakban egyre inkább tudatosul: a jövőben nem hagyatkozhatnak csupán az amerikai atomernyő védelmére. A nyugat-európai logikában - nem árt erre emlékeztetni enyhülési eufóriák idején - a Szovjetunió „fenyegető nagyhatalom” marad akkor is, ha az atomleszerelés előrehalad, és a hagyományos fegyverek terén netán sikerül szilárdabb egyensúlyokat kialakítani, alacsonyabb szinten. Nem azért, mert fenyegetőnek ítélik a jelenlegi szovjet politikát, hanem egyszerűen, mert a Szovjetunió „katonai óriás” marad a közvetlen tőszomszédságukban a leszerelés előrehaladása után is. A katonapolitikában nem a szándékok számítanak, hanem a tényleges lehetőségek - ez az atlanti szövetség egyik alapelve. A nyugat-európai egységtörekvéseknek éppen ezért fokozatosan el kell vezetniük a külpolitikai és védelmi egyeztetésekhez, a közös intézményekhez - ezt régóta így vélik e folyamat hívei. „Az integráció nem teljes, amíg a biztonságra és véderőre is ki nem terjed” - hangoztatták most is Párizsban. „Ezek a ma még csak jelképes elhatározások megnyitják az utat a közös stratégia kialakítása felé, abba az irányba, amit már De Gaulle elnök megjelölt 1963-ban a szerződés aláírásakor” - mondta Jacques Chirac kormányfő. Világos ezek alapján a közös védelmi tanács és dandár felállításával felrajzolt távlati cél és szándék: az NSZK, amely nemzetközi szerződések kötelmei folytán soha sem lehet atomhatalom, a franciákkal együtt közös nyugat-európai haderő és katonapolitika alapjait veti meg, s elkötelezi Franciaországot a Rajna és az Elba közötti terület védelmére. A De Gaulle féle „nemzeti és körkörös" védelem koncepciója persze ezen a ponton - Mitterrand átértékelése nyomán - a Keletre irányuló közös nyugateurópai védelem és haderő koncepciójává módosul. Igaz, Párizsnak és Bonn-nak egyelőre le kell küzdenie közvetlen partnereik, a britek és olaszok bizalmatlanságát is. A közös védelmi tanács „nem irányul senki ellen”, s nem gyengíti majd az atlanti szövetséget, ellenkezőleg, „szilárd pillére lesz annak” - erősítgette Kohl. A bizalmatlanság valószínűleg magában az NSZK-ban sem oszlott még el maradéktalanul: fel lehet- e cserélni távlatban az amerikai védelmet nyugat-európaira, reálisan és hihető módon? A kérdés még nincs eldöntve. A Párizsban most oly ünnepélyesen emlegetett „sorsközösség” mindenesetre ebbe az irányba mutat. MAGYAR PETER Mai kommentárunk Közel-keleti körkép Egy magánjellegű amerikai intézmény, a stratégiai es nemzetközi tanulmányok központja eztjövendöli: mára közeljövőben „példátlan bajok és feszültségek” származhatnak a Közel-Keleten óhatatlanul növekvő vízhiányból. Az ezredfordulón - vélik a tudós szerzők - Izrael és Jodánia vízszükséglete például egyötödével lesz nagyobb annál, mint amennyit ki tudnak elégíteni. Lehet, hogy a vízhiány majd növeli a közel-keleti feszültséget - ha az egyáltalán még tovább növelhető. A mostani hét ugyanis úgy indult, hogy a hírügynökségi jelentésekben még a szokásosnál is nagyobb teret kap a térség áldatlan helyzete. A megszállt területeken folytatódik a tiltakozás és a hatósági erőszak. Ez egyre kellemetlenebb Izrael legfontosabb szövetségesének, az Egyesült Államoknak is, nem beszélve a „lazább" szövetségesekről, például Egyiptomról. Samir kormányfő bizonyitványmagyarázóként küldte Washingtonba kabinetje titkárát, Mubarak egyiptomi elnök pedig - nyugat-európai és amerikai útja küszöbén - „tragikusnak és tűrhetetlennek" minősítette a megszállt területek arab lakosságának helyzetét, és újra állást foglalt egy nemzetközi békekonferencia mellett. Az új hét új eleme, hogy mind több szó esik ennek az értekezletnek és a megszállt területek helyzetének összefüggéséről, méghozzá többféle értelemben is. Izraelen belül ezúttal is Simon Peresz külügyminiszter látja józanabbul - legalábbis Samiréknál józanabbul - a dolgot. Úgy vélte, a közel-keleti konferencia izraeli elfogadása komolyan hozzájárulhatna a zavargó palesztinok lecsendesítéséhez Gázában és Ciszjordániában. Samir ezzel szemben úgy nyilatkozott, előbb „ otthon ” kell rendet teremteni ahhoz, hogy bármilyen nemzetközi lépés megfontolható legyen. Mind az Arab Liga tuniszi miniszteri ülése, mind az éppen izraelben tartózkodó Genscher bonni külügyminiszter a két ellentétes álláspont közül inkább Peresz véleményét osztja: azt, hogy a megszállt területeken tüntető arabokat lecsendesíthetné a számukra is némi reménnyel kecsegtető nemzetközi konferencia izraeli elfogadása. A szocialista országok már régen úgy látják, hogy egy ilyen konferencia lehetne a jelenlegi helyzetből a kivezető út. Megfigyelők szerint Mihail Gorbacsov ennek a meggyőződésnek a jegyében fogadott (az utóbbi időben ilyesmire nem akadt példa) egy olyan izraeli tudóst, aki egy Moszkvába látogató nemzetközi delegáció tagja volt. (HARMAT ENDRE) Tovább tart a lúdvadászat Meghosszabbították a vetési ludak vadászatának idényét, mert Tolna megyében a vadlibák nagy számban lepték el az őszi gabonavetéseket. A megye több gazdaságából jelezték, hogy a ludak többezres csapatai legelik a zsenge búzavetést, nagy károkat okoznak egy-egy terület letárolásával. A gabonavetés a kedvező időjárás ellenére sem tudott még megerősödni, ezért nagy szükség van megóvására a madaraktól. A Tolna Megyei Tanács mezőgazdasági osztálya január végéig hosszabbította meg a vadászati idényt, de ha szükség lesz rá - nem borítja be a vetéseket kellően vastag hótakaró -, akkor február közepéig adnak engedélyt a vetési lúd vadászatára. Műholdas televíziózás 1. Ellenfél vagy „A távközlés a nemzetek szolgálatában” Az ENSZ szakosított szervezetének, a Nemzetközi Távközlési Egyesületnek - ITV - idei jelmondata: „A távközlés a nemzetek szolgálatában”. A nemzetközi szervezet főtitkárhelyettese, Jean Jip- guep hazánkban járt. Beszélgetésünkkor részletesen ismertette az űrkutatás harminc esztendős történetét. Elmondta egyebek mellett, hogy e tárgykörben a szakemberek 1959-ben tartották első nemzetközi konferenciájukat azon célból, hogy megalkossák és elfogadják az éterre vonatkozó magatartási kódexet. Azóta se szeri, se száma a hasonló nemzetközi konferenciáknak. A hétköznapi értelemben vett etika csak egyik vitatott pontja volt az elmúlt évtizedeknek, sarkalatosabb volt viszont a nézeteltérés politika-ideológiai kérdésekben. Egy francia nemzetközi jogász, bizonyos Claude-Albert Colliard nem véletlenül használta már korábban a műszakilag fejlett országokról szólván az úgynevezett „televíziós imperializmus” kifejezést. Úgy vélekedett, hogy a képpel továbbított ideológiai behatás nem más, mint a múlt imperialista politikájában a hadosztályok bevetése. Vélekedésével nem mindenben lehet egyetérteni, de any- nyi bizonyos, hogy a világméretű televíziózástulajdonosai hatalmas manipulativ eszközöket birtokolnak. versenytárs? Világűr-jogviták Az aggodalmak a világot elárasztó képzuhatag miatt már a hatvanas évek elején hangot kaptak. Érthető tehát, hogy ez a téma még az ENSZ plénumára is bekerült. Az ENSZ közgyűlése éppen húsz esztendeje hívta fel tagországainak figyelmét a kérdéskör józan és más nemzeteket nem sértő, közös megoldására. Ugyanakkor felkérte a Világűr Békés Fel- használásának Bizottságát - angol rövidítéssel COPUOS -, hogy tanulmányozza a műholdas közvetlen televízióadások lehetőségeit. Ebben a bizottságban több albizottság működik azóta is. Számunkra ezúttal az úgynevezett világűrjogi albizottság a legfontosabb, hiszen ez a fórum vitatta meg - szovjet, amerikai, kanadai, svéd, valamint mexikói javaslatra - a DTBS (Direct Television Broadcasting Satellites), vagyis a műsorszóró mesterséges holdak alkalmazásával kapcsolatban felmerülő jogi kérdéseket. A vita fórumán két ellentétes nézet csapott össze. A szélsőségek egyike azt állította, hogy az információk ellenőrzésére nincs szükség, mivel az sértené a nemzetközi jogot. A másik ezzel ellentétesen, éppen a nemzetközi jog, pontosabban szólva a nemzeti szuverenitás jogát féltette az ellenőrzés nélküli információáramoltatástól. A vitát tovább bonyolította az a tény, hogy a világ számos országában magánvállalkozások működtetnek távközlési műholdakat. S mi több, ezeknek adásait az illető országok jogrendje szerint nem ellenőrzik. Frekvenciaegyezmény Bizony legalább tíz esztendeig tartott ez a politikai természetű huzavona, amelynek természetesen voltak kihatásai a szakmai vitákra is. Érdekes részletek kerültek felszínre a szakmai irodalomban. Egyebek mellett például az, hogy bizonyos magasságban egy bizonyos pályán elhelyezett három speciális mesterséges hold tulajdonképpen elegendő ahhoz, hogy teljes egészében „befedje” televíziós műsorokkal a földgömböt. Ez a bonyolult számításokon alapuló technikai műszaki lehetőség a szakemberek szóhasználata szerint természeti energia, amelyet igyekezni kell kiaknázni. A Nemzetközi Távközlési Egyesület főtitkárhelyettese arról tájékoztatott, hogy a Genfben székelő világ- szervezet egyik fontos feladata éppen az, hogy hozzásegítse tagországait e lehetőség kihasználásához. De hogyan? Ezt a célt szolgálta az éppen tíz éve megtartott konferencia a szatellites műsorszórásról, amelyen a résztvevők majdhogynem az egész földkerekségre vonatkozóan szétosztották a műholdas televíziózáshoz a felhasználható frekvenciákat. Az évek folyamán lezajlott számos konferencia vitáin szerencsére kiérlelődött egy józan hozzáállás, a világtelevíziózás ideológiai kérdéseiben is. Tudni kell ugyanis: még a nemzetközi szabályozás ellenzői sem merték megkockáztatni, hogy a mesterséges holdas televíziózást bárki felhasználhassa akár háborús uszításra, akár faji vagy 'felekezeti gyűlölet szítására. Az egyes i országok közötti különbségek mindazonáltal elég nagyok, hiszen - így az érvelők - az egyik országban normális dolog disznóhúst enni, s ugyanezt a másikban tiltja a gyakorolt vallás, az egyikben a házasok elválhatnak, másutt nem, hogy csak egykét példán érzékeltessük a különböző- déseket. Arról van szó tehát, hogy mindenekelőtt nem is a politikai természetűek, hanem inkább a világ sokszínűségéből adódó kultúrtörténeti, művelődési és erkölcsi hagyományok és szokások különbözőségei vetnek fel jogi kérdéseket. Az az 1972-ben Gromiko szovjet külügyminiszter által beterjesztett javaslat, mely szerint az ENSZ közgyűlése alkosson nemzetközi szerződést a DTBS- rendszerű televíziós adások alapelveiről, röviddel megszületése után meghallgatásra talált. A közgyűlés még az év november 9-én felhívta a Világűr Békés Fel- használásának Bizottságát, hogy sürgősen dolgozza ki a mesterséges holdakkal történő televízióadások alapelveit. Csak békés célokra!-Dr. Valter Ferenc, a Magyar Posta elnökhelyettese arról számolt be: most öt éve annak, hogy az ENSZ 107 tagállama - így valamennyi szocialista ország is - megszavazta az alapelvekről szóló határozatot. A határozatban egyebek mellett az áll, hogy a mesterséges holdakkal közvetített televíziózás bevezetésekor tiszteletben kell tartani az államok szuverenitását, a népek közti barátságot, és ennek a technikai fejlődésnek szolgálnia kell a béke és a biztonság ügyét. Ez a fajta tevékenység kizárólag az ENSZ Alapokmánya, továbbá a most húsz esztendeje megkötött Világűrszerződés és más hatályos nemzetközi megállapodások figyelembevételével történhet. Ez idő tájt csupán Európa szolgálatában 36 az égből vehető műsorok száma. Mindez semmi ahhoz képet, hogy száz és száz mesterséges hold kering már bolygónk körül. E mesterséges holdak egy része az űrtávközlést szolgálja. A nemzetközi jog szerint ezek űrtevékenységet folytató űrtárgyak. A Világűr Szerződés alapján működtetésüket nemzetközi jog szabatolja. Mégis úgy kell tekinteni e bonyolult kérdéskomplexumra, hogy a műszaki-technikai fejlődés megelőzte a jogi szabályozást. Sokan úgy vélekednek, hogy a legapróbb vitás kérdéseket is mindenekelőtt a nemzetek közötti bizalom további erősödése volna képes megoldani. Tulajdonképpen megelőlegezhetnénk a DTBS-nek a minden vonatkozásban bekövetkező sikert, abból kiindulva, hogy a földi rendszerű televíziózásból még soha nem volt konfliktusuk a szomszédos országoknak. FEJÉR GYULA (Folytatása következik) Eljárások az NDK-ban hazaárulás gyanúja miatt Az NDK illetékes szervei hazaáruló tevékenység gyanúja alapján hétfőn eljárást indítottak több személy ellen - jelentette hétfőn az NDK hírügynöksége. Egyben annyit közölt még, hogy a Stephan Krawczyk nevű személy ellen egyéb törvénybe ütköző cselekmények miatt folyó eljárást kiterjesztették; ugyanis megállapították, hogy hazaáruló kapcsolatot tartott fenn titkosszolgálatok által irányított nyugat-berlini körökkel. Január 17-én, vasárnap az NDK fővárosában a Rosa Luxemburg és Kari Liebknecht emlékére rendezett tömegfelvonuláson egyes csoportok zavart akartak kelteni, az NDK-t rendőrállamként rágalmazó feliratokkal próbáltak csatlakozni a felvonulók menetéhez. Az állambiztonsági szervek által a helyszínen őrizetbe vettek közül 54 személyt, akik már korábban kivándorlási kérelmet nyújtottak be, az elmúlt napokban átengedtek az NSZK-ba. Az ügyben eljáró Wolfgang Schnur ügyvéd bejelentése szerint jelenleg négy személy van letartóztatásban, köztük a hivatalos közleményben említett Stephan Krawczyk énekes, akinek a rendszert bíráló dalai miatt két évvel ezelőtt mindenfajta nyilvános szereplést megtiltottak. * Az NDK biztonsági szervei tetten értek és letartóztattak egy nőt, aki az NSZK hírszerzőszolgálatának (BND) megbízásából, az NDK fővárosában hazaáruló tevékenységet folytatott - jelentette hétfőn az NDK hírügynöksége. Munkásgyűlés a dombóvári Láng-nál Munkásgyűlést tartottak január 25-én a Láng Dombóvári Gépgyártó Leányvállalatnál. Először Boda László vezérigazgató tájékoztatta a dolgozókat a vállalat idei elképzeléseiről, majd Bilek Sándor igazgató ismertette a kollektíva ez évi feladatait, az anyavállalat és a leányvállalat között létrejött, s a napokban aláírt együttműködési megállapodást. Ebben a szerződésben rögzítették többek között a tervezés, a fejlesztés, a vállalkozások és az egymás részére végzendő bérmunkák elszámolásának módját. A leányvállalat kedvező körülmények között kezdte az évet, és már az első hónapban számos késztermék került értékesítésre, így biztosítható a folyamatos árbevétel. OSZLÁNCZI JÁNOS Másfél éves késéssel indították útnak a Kourou-fokról egy Ariane hordozórakétán Európa első televiziómüsor-szóró (DBS) műholdját, a nyugatnémet TV- SAT-ot. Az esemény azonban igencsak lázba hozta a közvéleményt, hiszen jó ideje tartja magát a hír: rövidesen bárkinek módjában lesz hozzájutni műholdas televízióműsorokhoz, s ehhez csupán egy parabolaantennára van szükség. Lényegében ez igaz is, de azért a dolog ennél összetettebb. A Magyar Posta Központjában elmondták, hogy a műsor vételével kapcsolatban még mindig számos kérdés válaszra vár, nem beszélve a technikai akadályokról. Lássuk tehát, hol is tartunk.
