Tolna Megyei Népújság, 1988. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-23 / 19. szám

1988. január 23. Kihasználatlan lehetőségek Magyar-román árucsere A Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet munkatársai vizsgálják az Öleit Club 11 R típusú négyszemélyes kisautót. Kérdés csupán: mikor lesz hazánkban is kapható a román-francia részvénytársaság által gyártott jármű. Uj úton a szovjet gazdaság Erőteljesen növekedett az utóbbi években Magyarország és Románia áruforgalma: három év alatt mintegy 100 millió rubellel, és 1986-ban 540 millió rubelre emelkedett. 1987-ben a kölcsönös szállítások tovább nö­vekedtek. Románia a magyar exporttermé­kek 2 százalékát vette át, s ezzel a magyar termékek 10, legfontosabb piaca volt. Ami a román szállításokat illeti, ezek a magyar behozatal 1,9 százalékát adták, amivel Románia Magyarország 11. legfontosabb im­portpartnere. A két ország közötti fi­zetési mérleg kiegyenlített. A szállított áruk listája mindkét népgazdaság számára alapvetően fontos termékeket tartalmaz. Romá­niából olyan - a termelés szempont­jából lényeges - anyagok érkeznek, mint a marónátron, az ammóniák- szóda, egyéb vegyipari alapanya­gok. A magyar sószükséglet jelen­tős részét román szállítások fedezik. Az importált termékek közé tartozik még a faforgácslap, a farostlemez és a húzott síküveg. A Romániába irányuló magyar kivitelben is előke­lő helyen szerepelnek a vegyipari anyagok, például a benzol és toluol, továbbá az élelmiszeripari cikkek és a gyógyszerek. Tavaly augusztus 28-án helyezték le az alapkövét Phenjan legújabb szállo­dájának, amely egy 400 ezer négyzet- méter parkosított területen emelkedik majd. Az épület alapterülete 360 ezer négyzetméter, magassága 300 méter lesz, vagyis 160 méterrel magasabb a phenjani Korjo Hotelnél. A szállodában háromezer vendég­szoba, valamint kétezer főt befogadó színház- illetve konferenciaterem lesz. Az épületben húsz különböző nagyságú gyülésterem, harminc tárgyaló- és húsz fogadások rendezésére alkalmas terem kap helyet. A fentieken kívül természetesen több étterem valamint áruház, gyógytornate­rem, uszoda és játékterem található majd, továbbá különböző szolgáltató lé­tesítmények állnak majd a vendégek A forgalom jelentős részét azon­ban gépipari termékek alkotják, ezek aránya mindkét irányban meg­haladja az 50 százalékot. A román szállítmányok között az első helyen a Dacia személyautó áll. Magyaror­szág vagonokat, különböző kőolaj­ipari berendezéseket, könnyűipari gépeket és alkatrészeket vásárol Romániából. A magyar gépipari export főleg sokféle, egyedi tervezésű speciális igényekre készített gépekből áll. Nagy részük szerszámgép, számí­tástechnikai berendezés, műszer, vegyi- és élelmiszeripari gép. Hogy a magyar vállalatok mind jobban megismertessék gépi ex- portkinálatukat román partnereik­kel, rendszeresen részt veszünk a bukaresti nemzetközi vásáron. 1987 áprilisában, új kezdeménye­zésként, önálló magyar gépipari kiállítást tartottunk a bukaresti vá­sárközpontban. Az együttműködés magasabb for­máit jelentő kooperációs és szako­sodási kapcsolatok területén még jelentős kihasználatlan lehetőségek vannak. Az ilyen jellegű áruszállítá­sok a teljes forgalomnak egyelőre csak 10-12 százalékát teszik ki. rendelkezésére. A szálló legfelső eme­letén kilátóterem várja a vendégeket, ez alatt három többszintes étterem forog majd egymástól eltérő irányban. A pa­norámateremből a koreai nyugati ten­geren úszó nagy hajókat is látni le­het majd. A szálloda alaprajza egy egyenlő ol­dalú - de megtört vonalú - háromszög, amelyre piramis módjára épülnek fel az emeletek. Az egész épületet telefonhá­lózat szövi át, és valamennyi berende­zést elektronikus vezérléssel működtet­nek, többek között azt az 50 gyorsliftet, amelyekből menetközben is lehet gyö­nyörködni Phenjan látképében. A koreai tervezőknek és a szálloda építőinek az a szándéka, hogy a gran­diózus épületet mindössze másfél év alatt felépítik. Gazdasági szakemberek, vezetők csaknem egy esztendei szakadatlan munkája, féléves össznépi vita és végül 140 ezer kisebb-nagyobb módosítás végeredményeként január 1 -jétól új uta­kon indult el a szovjet gazdaság: a haté­konyság, a munkateljesítmény, a nyere­ség jut nagyobb szerephez, és nem a tervutasítás. Múlt év júniusára sikerült végső formájába önteni azt a törvény- csomagot, amelynek semmitmondónak tűnő címe mögött - törvény a Szovjet­unió állami vállalatairól - alapvető, ese­tenként 180 fokos fordulatot jelentő vál­toztatások rejlenek. A sztálini időkben kiépült gazdasági mechanizmus most kezd átalakulni. Az újév első napján életbe lépett tör­vény lényege sommásan: a termelővál­lalatok zömét felsőbb döntések végre­hajtó szervéből gazdálkodó, gazdasági­lag önálló egységekké avatja. A terme­lés alapja ugyan továbbra is az állami terv, ám a gazdálkodásban a teljes önel­számolás és pénzügyi önfenntartás ve­szi át az állami gondoskoodás és fenn­tartás szerepét. A termelés és fejlesztés kérdéseiben a vállalati kollektíva dönt­het, s ők viselik - természetesen - a döntések következményeit is. A jövede­lem bizonyos hányada továbbra is az ál­lamkasszába kerül, a fennmaradó rész sorsáról viszont a cég maga dönt, s ezt a jövedelmet nem lehet költségvetési befizetés címén elvonni. Az első lépésben érintett vállalatok a Szovjetunió teljes ipari termelésének 60 százalékát állítják elő. A tervek úgy szól­nak, hogy 1990-re valamennyi terme­lőegység kizárólag a saját kasszájából gazdálkodhat majd, s a minisztériumok egyetlen mutatóból - a vállalati mérleg- eredményből - értesülnek a cég ered­ményeiről. Néhány nap után persze még nem­igen akadnak gyakorlati tapasztalatok. Az ukrajnai Szúrni város egyik nagyüze­mében azonban már 1985 óta folyik az új vállalatirányítási rendszer főpróbája. A kísérleti telep a Frunze nevét viselő, atomerőművi és gázipari berendezése­ket gyártó üzem. Az eredményekről né­hány hónapja az MTI munkatársa is helyszíni tapasztalatokat szerezhetett egy újságírócsoport tagjaként. A vállalatot bemutató szakemberek és vezetők elmondták: cégük a kísérlet kezdete óta önálló költségvetéssel dol­gozik, ennek alapján mutatja ki eredmé­nyeit és készíti el terveit. A dolgozók zse­bét érintő legfontosabb újítás az ösztön­ző bérrendszer bevezetése volt. Ez egyenes arányba állította az egyéni jö­vedelmeket az egyéni teljesítményekkel. Az eredmény: a munkások között nem volt ritka a 470 rubeles havi bér, miközben az országos átlagfizetés 180 rubel körül ala­kul. A kísérlet kezdete előtt a Frunze gyár­ban elérhető legmagasabb jövedelem sem haladta meg a 280 rubelt. Bulgáriában - az önigazgatás és a szocialista törvényesség elveinek meg­felelően - módosítják a lakossági javas­latokról, bejelentésekről, panaszokról és kérésekről szóló törvényt. Legalábbis erre tett javaslatot legutóbbi ülésén a nemzetgyűlés állampolgárok társadalmi érdekei és jogai védelmével foglalkozó bizottsága, együtt a törvényhozási állan­dó bizottsággal. A javaslat indítéka: a törvény bizonyos rendelkezései már nem felelnek meg a kialakult új társadal­mi-politikai feltételeknek, az irányítás és a közélet szüntelenül bővülő demokra­tizmusának. Másrészt a bírálatot vagy a bejelentést, illetve azok kivizsgálását és a szükséges intézkedések foganatosí­tását az érintett szervek, hatóságok sok esetben egyszerűen nem is veszik ko­molyan. A parlamenti bizottságok törvénymó­dosítási javaslatának megfogalmazását a központi statisztikai hivatal vizsgálata előzte meg. Az érdekes;és figyelemre­méltó társadalmi megítélést tükröz arról, hogyan intézik az állami/ szervek az ál­lampolgárok leveleiben,'közérdekű be­jelentéseiben és panaszaiban felvetett problémákat. A felmérés mindenekelőtt kiderítette, hogy a bolgár lakosság nem eléggé is­meri a jelenlegi törvényt. Másodszor: a megkérdezetteknek csak nagyon cse­kély hányada vélte úgy, hogy a bejelen­téseket, panaszokat pozitív intézkedés követi. Harmadszor: igen magas azok­nak az állampolgároknak az aránya, akik ugyan soha nem éltek a panasztétel törvényadta jogával, de úgy vélik, hogy Óhatatlanul felmerül a kérdés: mi tör­ténik, ha az önálló gazdálkodás vala­mely oknál fogva zsákutcába vezeti a vállalatot, a cég csődbe jut? Hiszen az önfenntartó-önelszámoló rendszerben dolgozó cégeknek természetszerűleg együtt kell élniük a gazdasági kockázat fogalmával, amelyet - külső, még in­kább felső segítség híján - kénytelenek vállalni. Szumiban akkor az MTI-tudósi- tó e kérdésére azt a némileg kitérőnek hangzó választ kapta, hogy a Frunze üzemben kísérlet, modellezés folyik, amely nem annyira a gyár boldogulását, mint inkább összgazdasági tapasztala­tok gyűjtését szolgálja, tehát a csőd veszélye egyelőre nem áll fenn. Fennáll viszont majd az önelszámolás gyakorlatának általánossá válása után, amikor - a most érvénybe lépett törvény értelmében - a veszteséget termelő vál­lalatok először kisegítő hitelekre tá­maszkodhatnak, némi főhatósági támo­gatásra is, ám mindezek eredményte­lensége esetén a krónikusan deficites cégeket felszámolják. A nagy országban 48 ezer nagyobb gazdálkodó egység működik, s becslések szerint - jelenlegi állapotuk alapján - 15 százalékuk meg­érett a szanálásra vagy felszámolásra. A szúrni kísérlet értékelhetőségét né­mileg befolyásolja, hogy a vállalat az év első napjáig magányos szigetnek szá­mított az addig jórészt állami megrende­léseket teljesítő, szigorú tervmutatók alapján dolgozó egységek környezeté­ben, amelyek az új gazdasági törvény életbe lépése óta eltelt néhány napban is legfeljebb tanulmányozni tudták a le­hetőségeket. Ilyen helyzetben nehezen lehetett volna modellezni például olyan esetet, amikor a Frunze gyár valamely bedolgozó partnere nem teljesíti szállí­tási kötelezettségét: a szúrni üzemnek ebből ugyanis közvetlen gazdasági kára származott volna, s még szankcionálási joga sem volt a vétkes partnercéggel szemben, amelynek megélhetése ugyanakkor nem is függött az egyszeri szerződés teljesítésétől. Bizonnyal merőben más lesz már a helyzet egy év múlva, amikor minden vállalat a saját bőrén érzi majd a szerző­désszegések nyomán kieső bevételek hiányát, amelyet a biztos állami megren­delések csökkenő aránya és a központi támogatások egyre apadó összege mind kevésbé lesz képes kipótolni. El­kerülhetetlennek tűnik, hogy ezzel együtt fokozatosan megszűnik majd a garantált munkahelyek biztonsága is, a szovjet élet és értékrend egyik eddigi sarkköve. Nem mondható teljesnek a gazdálko­dás és vállalatirányítás korszerűsítési fo­lyamata a vállalatok külpiaci kapcsolatai­nak teljes megújítása nélkül: az elmúlt egy-két esztendőben - nyugodtan állítha­tó - e téren is nagyobb haladás történt, mint a Szovjetunió történetének legutóbbi néhány évtizedében összesen. erre nagy szükség lenne, mert települé­seiken, munkahelyükön sok a visszás jelenség. Negyedszer: több mint a fele azoknak a bejelentőknek, akik levelük­re, javaslataikra elutasító választ kaptak, ezt a választ megalapozatlannak tartják. S végül: általános a vélemény, hogy a bejelentések és panaszok intézésének jelenlegi rendszere rossz. Nézzük a tényeket, ahogyan az Ote- csesztven Front című lap teszi a nemzet­gyűlési bizottságok üléséhez kapcsoló­dó cikkében. Eszerint csupán a népi ta­nácsok több mint 360 ezer levelet kap­nak évente állampolgároktól. Ezekhez képest egy töredék -1987-ben mintegy 5600 levél - olyan, amelyet az állami és népi ellenőrzési bizottsághoz címeztek, a minisztertanács fogadóirodája pedig közel 50 ezer hasonló tartalmú levélnek volt a címzettje. Az ügy hordereje tehát igen nagy, pedig még nem is esett szó a lapok, a tévé és a rádió szerkesztőségé­be küldött panaszos levelekről. S vajon hogyan kezelik az illetékesek ezeket a bejelentéseket, amelyek meg­fogalmazói segítséget kérnek és várnak egyéni sérelmeikre, vagy szóvá tesznek valamely, általuk igazságtalannak, visz- szásnak látott társadalmi jelenséget? - Először is megállapítható, hogy a kivizs­gálással megbízott személyek jogi kép­zettség hiányában erre nem mindig al­kalmasak. Azután: gyakori eset hogy az ügy kivizsgálása felületes és formális, tehát nem oldja meg a helyzetet. Továb­bá az sem ritkaság sajnos, hogy a kivizs­gálással és orvoslással éppen azokat a szerveket bízzák meg, amelyek munká­A közelmúltig ugyanis a külpiaci gaz­dálkodás nem volt meghatározó eleme a vállalat eredményességének, mivel az egyes termékek hazai és külpiaci árai semmiféle kapcsolatban nem álltak egymással. Az adott egység az exportra gyártott áru után is csupán annak belső nagykereskedelmi árát kaphatta meg. Miután ezek az árak ráfordítás-arányo­sak, az olcsón, gazdaságosabban ter­melő üzemek tulajdonképpen még rosz- szul is jártak. Világos, hogy ez a rend­szer nem a minél kisebb költségű terme­lésre ösztönzött. A fonák helyzet áthidalására vezették be a valutaszorzók rendszerét: az adott export gazdaságosságától és népgaz­dasági jelentőségétől függően 0,3-tól 6- ig terjedő szorzószámmal szorozzák be a kivitt szállítmány rubelértékét, s a bel­ső termelői árak helyett ezt az összeget kapja az exportőr. A rendszernek - illet­ve a tervek szerint továbbfejlesztett vál­tozatának - az önelszámolás általános­sá válása után lesz azonban igazán je­lentősége a vállalatok mérlegének. Ez persze még mindig nem egységes árfo­lyam, amely értékelhetné az ágazatokat egymáshoz képest. Ennél jóval látványosabb, s nem ke­vésbé jelentős elem a szovjet gazdaság életében a tőkés és szocialista partne­rek bevonásával létrehozott vegyes vál­lalkozások, illetve közvetlen vállalati kapcsolatok megjelenése. Moszkvában is felismerték, hogy az egyszerű műsza­ki importnak több szempontból is ked­vező alternatívája a vegyes vállalat: zök- kenőmentesebb a technológiák kar­bantartása, emellett a külső partnerek - megfelelő szerződési záradék esetén - gondoskodnak a szovjet szakemberek felkészítéséről, a jobb kihasználásról is. Gondok természetesen itt is akadnak. Marshall Goldmann, a szovjet gazda­ságot kiválóan ismerő, világhírű ameri­kai közgazdász nemrégiben az Ekono- micseszkaja Gazeta hasábjain fejteget­te: a szovjet fél gyakran felrója a nyugati partnernek, hogy az nem a legkorsze­rűbb technológiát adja át termelésre. Fi­gyelembe kell azonban venni - írta -, hogy a legmagasabb szintű gyártási el­járások alkalmazásához a Szovjetunió­ban a tőkés partnernek egyelőre nem nagyon fűződik érdeke, márcsak a vi­lágszínvonalú helyi alkatrészgyártó bá­zis hiánya okozta magas importigény miatt sem. A kezdeti lépések mindazonáltal meg­történtek, a szovjet területen tőkés partne­rekkel tető alá hozott vállalkozások száma immár a húszhoz közelít s nincs akadálya a harmadik piacokon történő közös ter­melésnek sem. Nem szabad elfelejteni: mindezek tétje az, hogy a szovjet gazda­ság belátható időn belül méreteihez méltó színvonalra emelkedjék, hogy „mindany- nyiunk élete jobb és gazdagabb legyen” - ahogyan Mihail Gorbacsov fogalmazta. KERTÉSZ RÓBERT ját a bejelentő bírálta. És végül általában nem tartják be az egy hónapos határ­időt, amelyen belül a törvény szerint vá­laszt kell adni minden bejelentésre. Mindezekhez jócskán szolgálhat ada­lékkal a BKP központi lapja, a Rabotni- cseszko Delo is, amely minden hónap elején összeállítást közöl az előző hó­napban megjelent bíráló cikkekről és a korábbi cikkekre kapott - vagy nem ka­pott - válaszokról. Decemberben pél­dául a szerkesztőség az állampolgárok­tól 1739 levelet kapott, s közülük 97-nek az írója az ellen tiltakozott, ahogyan a hatóságok valamilyen panaszát kezel­ték. Különböző igazgatási szervektől 441 levél érkezett. „A tehetetlenség pa- radoxonai” címmel a pártlap a minap hangot is adott a mind számszerüség- ben, mind tartalmukban nem kielégítő válaszok miatti elégedetlenségének. Ezek ugyanis legtöbb esetben „kima- gyarázkodók” voltak, s még a kritika nyomán meghozott intézkedésekről be­számoló válaszokból is hiányoznak a konkrétumok: kit és mi módon vontak felelősségre az elkövetett mulasztások miatt. Száz szónak is egy a vége: a lakossá­gi panaszok és bejelentések intézésé­ben sok a bürokratizmus, halogatás, lé- lektelenség és önkényesség, eseten­ként pedig nagyképűség és durvaság. Itt az ideje, hogy mind a jogszabály, mind a szervezet munkája korszerűsödjék - állapították meg az illetékesek, mielőtt megkezdték a törvénymódosító javaslat előkészítő munkálatait. NAGY KÁROLY (Szófia) 9- i­Phenjanban százöt emeletes szálloda épül Bulgária Hogy a bírálat hathatósabb legyen...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents