Tolna Megyei Népújság, 1988. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-23 / 19. szám

2 tnÉPÜJSÁG 1988. január 23. Értekezlet a pedagógusok bérezéséről Pénteken a Művelődési Minisztérium­ban a megyei tanácsok, illetve a Fővárosi Tanács művelődési osztályainak vezetői és gazdasági szakemberei részvételével tanácskozást tartottak, amelyen áttekin­tették a pedagógusok bérezését érintő új rendelkezések eddigi tapasztalatait. A bruttósítással kapcsolatban megállapí­tották, hogy gondok merültek fel a jog­szabályok értelmezésében és alkalma­zásában, különösen a túlórák bruttósítá­sával kapcsolatban. A Művelődési Minisztérium - a peda­gógusok szakszervezetével egyetértés­ben - felhívta az érintettek figyelmét arra, hogy a pedagógusok keresetének brut­tósítását keresetelemenként kell elvé­gezni. Vagyis bruttósítani kell többek kö­zött a túlmunka díjazását mégpedig olyan mértékben, hogy a pedagógus ré­szére az e jogcímen kifizetendő juttatás nettó összege - változatlan teljesítmény esetén - nem csökkenhet. Ennek figye­lembevételével differenciáltan kell meg­állapítani az egyes pedagógusok óradí­ját. Az ily módon értelmezett bérbruttósí­tás fedezetét az állami költségvetésből a tanácsok biztosítják. A Csehszlovákiában az elkövetkező két évben csökkentik a központi apparátus létszámát. A nagykereskedelmi és felvásárlási árak 1989-es reformjánál nem emelik a kiskereskedelmi árakat. A rossz minősé­gűt szállító vállalatoknak nemcsak az így okozott kárt, hanem a nyereségkiesést is meg kell téríteniük. Egyebek mellett ezt hangoztatta Rudolf Rohlicek miniszterel­nök-helyettes, a tervirányitási kormány- bizottság elnöke pénteken a Rudé Právó- ban. Nagyobb cselekvési lehetőség és felelősség hárul a kommunistákra Interjú Lukács Jánossal, az MSZMP Központi Bizottságának titkárával- Lukács elvtárs! Két napot töltött Tolna megyében, találkozott a paksi atomerő­műben és a Szekszárdi Húsipari Vállalat­nál munkásokkal, párttagokkal, tanácsko­zott a megye vezetőivel. Milyen tapaszta­latot szűrt le az eszmecserékből, az itt lá­tottakból?- Azért jöttem Tolna megyébe, hogy megnézzem, a politika megvalósítása a megyei pártbizottság működési területén hogyan alakul; a megyei pártbizottság hogyan tudja a mai feladatokat kezelni, miiyen a gondolkodás, milyen a pártta­gok hangulata. Sikerült találkoznom több pártalapszervezeti titkárral, akik elmond­ták, hogy miként dolgoznak, hogy látják a mostani teendőket. Az a vélemény alakult ki bennem, hogy a Tolna megyei pártbi­zottság és a pártaktivisták gondolkodása jó, építenek az önállóságra, keresik saját lehetőségeiket és felelősségüket, nem várnak mindent felülről, vagy másoktól, s ami engem különösen megragadott, ké­pesek kellő kritikával viszonyulni saját gyakorlatukhoz. Úgy látom, a munka jó ütemben folyik, és megfelelő eredmény is kíséri. Ezt nagyon helyesnek tartom. A láto­gatás során természetesen a mai politi­kai helyzet egyes fázisait is konkrétab­ban érintettük. Ennek sorába tartozik a párttagsági könyvek cseréje, ami szerve­zetileg pártügy, de tartalmi kérdéseit te­kintve nemcsak pártügyként kezelhető. Politikai kérdés, hogy ebben a szakasz­ban mosta párttagok miként vélekednek, mit mondanak a politikáról, hogyan látják a párt helyzetét és saját munkájukat.- Elég kritikusan fogalmaztak, fogal­maznak a párttagok és az ország lakossá­ga is a mai helyzetről.- Kritikusak, mert nyilván, hogy a párt­tagok saját pártjukat szeretnék jobb helyzetben látni, éppen azért, mert kö­tődnek hozzá. Ezért van sok kritikai ész­revételük mai helyzetünket, feladatainkat illetően. Különösen az elmúlt időszak, az elmúlt 10-15 év, vagy a legutóbbi idő­szak tapasztalatait tekintve. A társada­lomban, különösen a gazdaságban sok probléma halmozódott fel, nem tudtunk olyan gazdasági teljesítményt felmutatni, ami elegendő lenne az ország és az egyének boldogulásához. Vissza kellett fogni az életszínvonalat, annak emelke­dését, ami nem vált ki jó hangulatot az emberek körében. Magyarországon a párt kormányzó párt, vezető szerepet tölt be a társadalomban. Joggal teszik föl a kérdést; mi történt a pártban, mit tett a párt, miért került az ország ilyen nehéz gazdasági helyeztbe? Ez nem kívülről jö­vő kritika. Azért fogalmaznak élesen a párttagok, mert akarnak is tenni, hogy ez megváltozzon. El kell fogadnunk a kritikai észrevételek közül azt, hogy a párttagok a korábbi időszakban nem voltak eléggé beavatva a politika alakításába. Ezért a most kialakult helyzetet a felelősség ol­daláról nehezen tudják kezelni. Tehát azt igénylik, hogy ami ebben az országban történik, abba legyen beleszólásuk.- A politika alakításában, a döntések előkészítésébe szeretnének részt venni. Most azt tapasztalják, hogy az ország el­adósodott, megtorpant a fejlődés. Ebben nem érzik sem a párttagok, sem a párton- kívüliek a személyes felelősségüket, mert nem volt kellő információjuk az ország helyzetéről.- Ezen minél előbb változtatni kell. A beszélgetéseken két kérdés hangzik el: mi a párttag véleménye, vagy mit vár a párttól. Kialakul egy dialógus éppen azért, hogy a helyzetről nyíltan és őszin­tén beszéljünk. Pártunk Központi Bizott­sága már 1986 novemberében, és múlt évi júliusi határozatában, őszintén ki­mondta, hogy a problémákért, a kialakult helyzetért a felelősség elsősorban a köz­ponti irányító szerveket terheli. Nem azt mondjuk, hogy ezért minden párttag egy­formán felelős. Ebből az is következik, hogyha erről ilyen módon és őszinteség­gel szólunk, akkor kérhetjük a párttagok támogatását. Most már inkább a teendőkre kell he­lyezni a figyelmet. Egységre kell jutnunk; a pártnak és a kormánynak van prog­ramja, most minden párttagnak a maga posztján kell megtalálnia helyét, szere­pét. Bízniuk kell abban, hogy most a köz­ponti irányvonal helyes, mert ez a döntő láncszem. Helyileg minden párttagnak a maga felelősségi rendszerében és lehe­tőségének megfelelően kell megtenni mindent, legtöbbet nyújtva, a legtöbb tel­jesítményt felmutatva azért, hogy a politi­ka eredményesen valósuljon meg. Szük­ség van arra, hogy a pártot és a párttago­kat mozgósítsuk, mert csak ez visz min­ket előre. A felelősségről még nyilván sokszor fogunk beszélni, a kialakult hely­zet okaira is vissza-vissza kell térnünk, de ettől még az előttünk lévő feladat fel­adat marad. Egységet kell teremteni és erre most jó lehetőséget látok. A párttag­sági könyvek cseréje, a pártban folyó vita és konzultáció kapcsán arról kell dön­tenünk, hogyan képzeljük el a párt helyét és szerepét a társadalomban, mit tehe­tünk és mit kell tennünk annak érdeké­ben, hogy a párt vezető szerepe érvénye­süljön. Ez az időszak alkalmat kínál arra, hogy rendezzük a sorainkat és a párttag­ság nagyobb egységben, megfelelő ösz- szefogással az emmberekkel fokozato­san úrrá legyen a gazdasági gondokon. Nekem az a véleményem, hogy rövid tá­von gyors sikerekre nem számíthatunk, de az is a véleményem, hogy rövid távon is érhetünk el politikai értékű, bizalmat erősítő eredményeket: hai összefogá­sunk eredményeként ebbep az ország­ban az történik, amit közösen elhatároz­tunk; ha az emberek azt látják, hogy itt a szó és a tett találkozik egymással, ha az emberek életkörülménye és életszínvo­nala is fokozatosan javul. Ez mindenkép­pen politikai értékű eredmény lehet és mindenképpen bizalmat erősítő folya­mat.-Ha a hangulatot elemezzük, megálla­pítható, hogy igen sok a pesszimista hang, hiszen most elsősorban az áreme­lések hatását, és a nagyon szigorú 1988- as tervből a rájuk vonatkozó feladatokat érzékelik az emberek.- Nem a hurráoptimizmus beszél be­lőlem, amikor azt mondom, hogy ugyan­akkor ezerszámra lehet érzékelni azt is, hogy erősödőben van a bizakodás, olyan cselekvő tenni akarás, vagy végső soron a kezünkben van a dolgok alakulása, raj­tunk múlik nagyon sok minden. Nem szoktam sokszor hivatkozni a külső felté­telekre, amelyek talán most nem alakul­nak a magyar munka szempontjából sem rosszul, de a szovjet-amerikai viszony­ban javulás van, a fegyverkezési ver­senyben is fékeződés állapítható meg, a kelet-nyugati viszony is valamelyest ja­vul. A nemzetközi helyzet ilyen alakulása valószínű csökkenő terheket jelent Ma­gyarország számára is. A szocialista vi­lágban is van egy megújulási törekvés, ami pozitív folyamatként ítélhető meg. Ezek nekünk segíthetnek, de a magyar munkát, a magyar helyzetet nekünk kell kezelni, a feladatot nekünk kell megolda­ni.- Nagyon sok embert - nemcsak kom­munistákat - foglalkoztatja a párt vezető 'szerepe, annak érvényesülése a társada­lomban és a politikai intézményrendszer korszerűsítése.- Arról van szó, hogy nekünk elsősor­ban a gazdaságban kell áttörést végbe­vinni, gazdaságunkat kell megújítani. A gazdaságtól nagyobb teljesítményt vá­runk és ezért sok mindennek meg kell változnia, ami nem gazdasági, de azért azzal szoros összefüggésben van. Ezért nyilván meg kell változnia ebben az or­szágban az államirányításnak, a pártirá­nyításnak. És amikor azt mondjuk, hogy a párt vezető szerepe érvényesítésében a párt nem direkt eszközökkel akar dol­gozni, akkor nem azt mondjuk, hogy a párt lemond az irányító szerepéről, ha­nem azt hogy más módszerekkel kell a végeredményt elérni. Elsősorban politi­kai, mozgalmi eszközökkel, a politikai fel­tételek kijelölésével és alakításával, egy sokkal tisztább, egyértelműbb, a felelős­ség oldaláról jobban kezelhető az állami szervekkel történő munkamegosztással. Tehát a feladat és a felelősség - a párt központi bizottsága és a kormány között - ennyire ne mosódjék össze. Az állam­irányítás és a vállalatok között tisztább legyen a munkamegosztás. A párt és a társadalmi szervek között is. Tehát azt mondjuk, hogy amikor a politikai rend­szer működéséről, mechanizmusának korszerűsödéséről gondolkodunk, akkor ezen a területen is egy hatékonyabban működő politikai rendszert akarunk. Ha azt mondjuk, hogy párt és pártirányitás, akkor a változtatást az kell hogy jelentse, hogy egy hatékonyabb, egy jobban mű­ködő pártról van szó. Ehhez szükség van arra, hogy a párt legfőképpen a maga te­rületeit tekintse át. Erről kérjük most a párttagság véleményét. De itt arról is szó van, hogy a kormánynak is át kell vizsgálni a maga tevékenységét. A parla­ment és a kormány viszonyának kérdé­sében is van még tisztáznivaló. A párt azt ajánlja a szakszervezetnek, a Kommu­nista Ifjúsági Szövetségnek, a népfront­nak, hogy megfelelő időben tekintsék át saját teendőjüket, azt, hogy a megújulás­ért a maguk területén mit tehetnek. Én ebben tudnám alapvetően megjelölni, hogy a munka milyen célokkal indult meg. Elsősorban azt a kérdést kell vizs­gálni, hogyan erősíthetjük az önállóso­dási folyamatot Magyarországon, a de­mokrácia szélesítését, a dolgozók be- avatottságát a folyamatokba. Ez vezethet bennünket együttesen oda, hogy egy ha­tékonyabban működő politikai rendszer­ben a magyar gazdaság is képes lesz a jelenleginél sokkal nagyobb teljesít­ményt nyújtani és elérni. Ehhez egy na­gyon élcsapat jellegűbb pártra van szük­ség. Az élcsapatban résztvevő kommu­nistáknak pedig képesekké kell válniuk egy másfajta pártirányítást képviselni. Most sokkal felkészültebb párttagokra van szükségünk. Olyan világban élünk, hogy felülről egy vállalatnak egyre ke­vésbé lehet megmondani, mivel foglal­kozzék. A pártban el kell felejtenünk az utasításos rendszert.- Tehát nagyobb felelősség hárul a párttagokra.- Össze kell vetni a viszonyokat az or­szágos politikával és törekvésekkel és így meg lehet találni, hogy ott, az adott munkahelyen mi a párttagok és mások feladata. Ez feltételez egy nagyon önálló, kezdeményező magatartást és egyre in­kább azt, hogy a párt törekvéseit a meggyőzés útján kell biztosítani. Me­rünk-e bízni abban a párttagban, akit delegálunk valahová, vagy esetleg nem is mi delegáljuk. Nincs más lehetősé­günk, csak az, hogy bízzunk abban, hogy ott a pártot képviseli. A pártnak rendsze­resen vizsgálni kell, hogy tagjai alkalma- sak-e a párttagságra. Ha ezt mi rendben tartjuk, akkor meg lesz a pártnak az él­csapat jellege. A párttaggal szemben nemcsak az a követelmény, hogy egyéb­ként egy rendes ember legyen, hanem kötelessége a politikáról másokat is meggyőzni, befolyásolni és a munkáját csehszlovák reform Ezt hozta a hét a külpolitikában Heti eseménykrónika Vasárnap: Választás Haiti szigetén az erőszak és a bojkott jegyében, a szavazásra jogosultak kevesebb mint egyötöde jelent meg az urnáknál. - Chirac bejelentése: indul a francia elnökválasztáson. - Az Aldo Rico vezette katonák lázadása Argentí­nában, a felkelést leverik. Hétfő: Sevardnadze szovjet külügyminiszter bonni tárgyalásai. - Szovjet-nyugat­német szerződések akáírása. - A kubai külügyminiszter Brazíliában. - Helyhatósági választások a Fülöp-szigeteken. Kedd: A Libanon elleni izraeli támadásokról tárgyal a Biztonsági Tanács, amerikai vétó akadályozza meg a határozatot; a palesztinok sztrájkja, az iz­raeli hadsereg kiéheztetési próbálkozásai a változatlanul nyugtalan megszállt terü­leteken. - Véres összeütközések a pakisztáni Karacsiban. Szerda: Szihanuk és Hun Sen újabb találkozója Párizs szomszédságában, bizo­nyos haladás a kambodzsai válság megoldása érdekében folytatott megbeszélése­ken. - Genscher nyugatnémet külügyminiszter Washingtonban. - Amerikai-angolai tárgyalások Namíbia jövőjéről. - Fidel Ramos a Fülöp-szigetekúj hadügyminisztere. Csütörtök: Budapesten, Rómában és Helsinkiben hárompárti közös felhí­vást tesznek közzé az európai leszerelés előmozdítására. - Stockholmban tanács­koztak a hatok, fontos kezdeményezés a nukleáris kísérletek eltiltására. - A síita Amal feloldotta a libanoni palesztin menekülttáborok blokádját. Péntek: A bécsi Európa-találkozó újabb fordulójának kezdete. - Huzavo­na a sandinista kormány és a kontrák képviselőinek San Jóséban tervezett eszmecseréje körül. - Cordovez ENSZ- közvetitő Pakisztánban. A hét 2 kérdése 1. Milyen új mozgások jelentkeztek a héten a kelet-nyugati kapcsolatokban? Mint már nem első alkalommal, a héten ismét „házhoz jött” a nemzetközi politika. Sajtóértekezletet tartottak Budapesten - egy időben a Rómában és Helsinkiben rendezett hasonló konferenciákkal - is­mertették az európai leszerelés további előmozdítása érdekében kiadott három­párti felhívást. Az MSZMP, a finn szociál­demokraták és az olasz szocialisták, te­hát egy a Varsói szerződéshez tartozó, egy NATO-tagállam s egy európai mun­kásmozgalom két nagy irányzatának képviselői képesek voltak megtalálni a közös érdekeket és lehetőségeket, az atomfegyverekkel nem rendelkező or­szágok hozzájárulási módozatait földré­szünk leszerelési folyamataihoz. A Fülöp-szigetelen helyi választásokat Egy napon a „hármakkal” - Stock- rendeztek, amelyek győztese-az előze- holmban a Hatok tanácskoztak. Svédor- tes adatok szerint - Aquino asszony szág, Görögország, Tanzánia, Mexikó, kormánypártja. A képen: az elnök asz- India és Argentína vezető személyiségei szony szavaz. (a katonai lázadás kapcsán kirobbant válság miatt Alfonsin elnököt ezúttal külügy­minisztere képviselte) a washingtoni csúcs után kialakult helyzetet tekintették át, és elsősorban a nukleáris kísérletek szabályozását, illetve teljes eltiltását szorgalmaz­ták. Ennek időszerűségét mutatja, hogy amerikai és szovjet szakértők éppen ezek­ben a napokban tesznek látogatást Szemipalatyinszk, illetve Nevada térségében, hogy a helyszínen a legcélravezetőbb ellenőrzési eszközöket tanulmányozzák. Közben folynak a genfi szovjet-amerikai tárgyalások (ez a szakasz most az újabb elképzelések előterjesztésének ideje, s ezért viszonylag kevés jelentés lát napvilá­got a munkáról), a hét utolsó munkanapján pedig megkezdődött Bécsben az euró­pai utótalálkozó tavaszi fordulója. Noha minden előre tervezett határidő már jócskán lejárt, mindeddig viszonylag messze vannak a megállapodásoktól. A nehéz szöve­gező munka, harmincöt küldöttség álláspontjának roppant nehéz egyeztetése folyik. Üléseznek a Huszonhármak is. (Kicsit sok a szám most az európai diplomácia körül: ez a felállás a 16 és a hét varsói szerződésbeli tagállamot jelzi, amelyek igyekeznek kidolgozni az európai leszerelési megbeszélések új szakaszá­nak, Stockholm-2-nek mandátumát.) Az év kezdeti hagyományos szünetet követően megkezdődtek a kétoldalú tárgyalások is, s ezek közül Sevardnadze szovjet külügyminiszter bonni, illetve mad­ridi utazása hívta fel magára a figyelmet. Úgy tűnik, sikerült végképp felszámolni azo­kat a súrlódásokat a Szovjetunió és az NSZK viszonyában, amelyeket a bonni kan­cellár korábbi, nem éppen átgondolt kijelentései okoztak. Megállapodtak a rend­szeres konzultációkban, s aláírtak több gazdasági, valamint konzuláris jellegű szer­ződést. Bejelentették, hogy még az idén Gorbacsov-Kohl találkozóra kerül sor, de csak a második félévben, nem politikai okok, hanem a moszkvai diplomáciai naptár zsúfoltsága következtében. (Genscher külügyminiszter a bonni eszmecsere más­napján rövid látogatást tett Washingtonban, s nyilván az amerikai szövetségest is tá­jékoztatta a megbeszélésekről...) 2. Hogyan áll Közép-Amerikában a békerendezés ügye? Egy amerikai lap ironikus megállapítása szerint a Fehér Ház számára annál, hogy Nicaragua visszautasítja a közép-amerikai béketervet, már csak egy rosszabb lé­tezhet. Ha elfogadja azt... A Nobel-békedíjjal kitüntetett Oscar Arias, Costa Rica elnöke dolgozta ki azt a kompromisszumos (a managuai kormányt sok tekintetben hátrányosan is érintő) tervet, amely egy közép-amerikai békerendezés alapjaként szolgálna. A sandinista vezetés nem állt könnyű döntésekelőtt, ám végül is arra az elhatározásra jutott, hogy elfogadja és teljesíti e béketerv feltételeit. Ennek jegyében feloldotta az országban hat éve érvényben lévő rendkívüli állapotot (jóllehet a háborús körülmények és a gazdasági nehézségek, az ország ellen folytatott aknamunka sok tekintetben in­kább a szigorításokat ösztönözhetné), amnesztiát helyezett kilátásba, s végül haj­landónak mutatkozott arra is, hogy közvetlenül tárgyaljon a kontrákkal. (Mindeddig csupán közvetítőkön keresztül volt kész ilyen megbeszélésekre.) A sandinisták tudatában vannak annak, hogy az ország sorsa iránt érzett felelősségtudat tűzszünetet, békés kibontakozást követel. Hiszen az elmúlt eszten­dőben több, mint hétezer halottja volt a hadüzenet nélküli háborúnak, az ország tár­sadalmi össztermékének több mint felét katonai kiadásokra voltak kénytelenek for­dítani, az infláció nagyságrendjét már csak ezer százalékokban lehet kifejezni, ellá­tási nehézségek léptek fel. (A héten jelentették be, hogy a Szovjetunió háromszáz- millió dollár értékű áruszállításokkal segít Nicaraguán, de ez csak egy hányadát fe­dezheti a szükségleteknek.) A kontrák s a mögöttük álló washingtoni körök, szeret­nék időtlen időkig prolongálni ezt a válságot, hogyha katonailag nem is, de gazdasá­gilag képesek legyenek tönkretenni Nicaraguát. RÉTI ERVIN

Next

/
Thumbnails
Contents