Tolna Megyei Népújság, 1988. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-23 / 19. szám
2 tnÉPÜJSÁG 1988. január 23. Értekezlet a pedagógusok bérezéséről Pénteken a Művelődési Minisztériumban a megyei tanácsok, illetve a Fővárosi Tanács művelődési osztályainak vezetői és gazdasági szakemberei részvételével tanácskozást tartottak, amelyen áttekintették a pedagógusok bérezését érintő új rendelkezések eddigi tapasztalatait. A bruttósítással kapcsolatban megállapították, hogy gondok merültek fel a jogszabályok értelmezésében és alkalmazásában, különösen a túlórák bruttósításával kapcsolatban. A Művelődési Minisztérium - a pedagógusok szakszervezetével egyetértésben - felhívta az érintettek figyelmét arra, hogy a pedagógusok keresetének bruttósítását keresetelemenként kell elvégezni. Vagyis bruttósítani kell többek között a túlmunka díjazását mégpedig olyan mértékben, hogy a pedagógus részére az e jogcímen kifizetendő juttatás nettó összege - változatlan teljesítmény esetén - nem csökkenhet. Ennek figyelembevételével differenciáltan kell megállapítani az egyes pedagógusok óradíját. Az ily módon értelmezett bérbruttósítás fedezetét az állami költségvetésből a tanácsok biztosítják. A Csehszlovákiában az elkövetkező két évben csökkentik a központi apparátus létszámát. A nagykereskedelmi és felvásárlási árak 1989-es reformjánál nem emelik a kiskereskedelmi árakat. A rossz minőségűt szállító vállalatoknak nemcsak az így okozott kárt, hanem a nyereségkiesést is meg kell téríteniük. Egyebek mellett ezt hangoztatta Rudolf Rohlicek miniszterelnök-helyettes, a tervirányitási kormány- bizottság elnöke pénteken a Rudé Právó- ban. Nagyobb cselekvési lehetőség és felelősség hárul a kommunistákra Interjú Lukács Jánossal, az MSZMP Központi Bizottságának titkárával- Lukács elvtárs! Két napot töltött Tolna megyében, találkozott a paksi atomerőműben és a Szekszárdi Húsipari Vállalatnál munkásokkal, párttagokkal, tanácskozott a megye vezetőivel. Milyen tapasztalatot szűrt le az eszmecserékből, az itt látottakból?- Azért jöttem Tolna megyébe, hogy megnézzem, a politika megvalósítása a megyei pártbizottság működési területén hogyan alakul; a megyei pártbizottság hogyan tudja a mai feladatokat kezelni, miiyen a gondolkodás, milyen a párttagok hangulata. Sikerült találkoznom több pártalapszervezeti titkárral, akik elmondták, hogy miként dolgoznak, hogy látják a mostani teendőket. Az a vélemény alakult ki bennem, hogy a Tolna megyei pártbizottság és a pártaktivisták gondolkodása jó, építenek az önállóságra, keresik saját lehetőségeiket és felelősségüket, nem várnak mindent felülről, vagy másoktól, s ami engem különösen megragadott, képesek kellő kritikával viszonyulni saját gyakorlatukhoz. Úgy látom, a munka jó ütemben folyik, és megfelelő eredmény is kíséri. Ezt nagyon helyesnek tartom. A látogatás során természetesen a mai politikai helyzet egyes fázisait is konkrétabban érintettük. Ennek sorába tartozik a párttagsági könyvek cseréje, ami szervezetileg pártügy, de tartalmi kérdéseit tekintve nemcsak pártügyként kezelhető. Politikai kérdés, hogy ebben a szakaszban mosta párttagok miként vélekednek, mit mondanak a politikáról, hogyan látják a párt helyzetét és saját munkájukat.- Elég kritikusan fogalmaztak, fogalmaznak a párttagok és az ország lakossága is a mai helyzetről.- Kritikusak, mert nyilván, hogy a párttagok saját pártjukat szeretnék jobb helyzetben látni, éppen azért, mert kötődnek hozzá. Ezért van sok kritikai észrevételük mai helyzetünket, feladatainkat illetően. Különösen az elmúlt időszak, az elmúlt 10-15 év, vagy a legutóbbi időszak tapasztalatait tekintve. A társadalomban, különösen a gazdaságban sok probléma halmozódott fel, nem tudtunk olyan gazdasági teljesítményt felmutatni, ami elegendő lenne az ország és az egyének boldogulásához. Vissza kellett fogni az életszínvonalat, annak emelkedését, ami nem vált ki jó hangulatot az emberek körében. Magyarországon a párt kormányzó párt, vezető szerepet tölt be a társadalomban. Joggal teszik föl a kérdést; mi történt a pártban, mit tett a párt, miért került az ország ilyen nehéz gazdasági helyeztbe? Ez nem kívülről jövő kritika. Azért fogalmaznak élesen a párttagok, mert akarnak is tenni, hogy ez megváltozzon. El kell fogadnunk a kritikai észrevételek közül azt, hogy a párttagok a korábbi időszakban nem voltak eléggé beavatva a politika alakításába. Ezért a most kialakult helyzetet a felelősség oldaláról nehezen tudják kezelni. Tehát azt igénylik, hogy ami ebben az országban történik, abba legyen beleszólásuk.- A politika alakításában, a döntések előkészítésébe szeretnének részt venni. Most azt tapasztalják, hogy az ország eladósodott, megtorpant a fejlődés. Ebben nem érzik sem a párttagok, sem a párton- kívüliek a személyes felelősségüket, mert nem volt kellő információjuk az ország helyzetéről.- Ezen minél előbb változtatni kell. A beszélgetéseken két kérdés hangzik el: mi a párttag véleménye, vagy mit vár a párttól. Kialakul egy dialógus éppen azért, hogy a helyzetről nyíltan és őszintén beszéljünk. Pártunk Központi Bizottsága már 1986 novemberében, és múlt évi júliusi határozatában, őszintén kimondta, hogy a problémákért, a kialakult helyzetért a felelősség elsősorban a központi irányító szerveket terheli. Nem azt mondjuk, hogy ezért minden párttag egyformán felelős. Ebből az is következik, hogyha erről ilyen módon és őszinteséggel szólunk, akkor kérhetjük a párttagok támogatását. Most már inkább a teendőkre kell helyezni a figyelmet. Egységre kell jutnunk; a pártnak és a kormánynak van programja, most minden párttagnak a maga posztján kell megtalálnia helyét, szerepét. Bízniuk kell abban, hogy most a központi irányvonal helyes, mert ez a döntő láncszem. Helyileg minden párttagnak a maga felelősségi rendszerében és lehetőségének megfelelően kell megtenni mindent, legtöbbet nyújtva, a legtöbb teljesítményt felmutatva azért, hogy a politika eredményesen valósuljon meg. Szükség van arra, hogy a pártot és a párttagokat mozgósítsuk, mert csak ez visz minket előre. A felelősségről még nyilván sokszor fogunk beszélni, a kialakult helyzet okaira is vissza-vissza kell térnünk, de ettől még az előttünk lévő feladat feladat marad. Egységet kell teremteni és erre most jó lehetőséget látok. A párttagsági könyvek cseréje, a pártban folyó vita és konzultáció kapcsán arról kell döntenünk, hogyan képzeljük el a párt helyét és szerepét a társadalomban, mit tehetünk és mit kell tennünk annak érdekében, hogy a párt vezető szerepe érvényesüljön. Ez az időszak alkalmat kínál arra, hogy rendezzük a sorainkat és a párttagság nagyobb egységben, megfelelő ösz- szefogással az emmberekkel fokozatosan úrrá legyen a gazdasági gondokon. Nekem az a véleményem, hogy rövid távon gyors sikerekre nem számíthatunk, de az is a véleményem, hogy rövid távon is érhetünk el politikai értékű, bizalmat erősítő eredményeket: hai összefogásunk eredményeként ebbep az országban az történik, amit közösen elhatároztunk; ha az emberek azt látják, hogy itt a szó és a tett találkozik egymással, ha az emberek életkörülménye és életszínvonala is fokozatosan javul. Ez mindenképpen politikai értékű eredmény lehet és mindenképpen bizalmat erősítő folyamat.-Ha a hangulatot elemezzük, megállapítható, hogy igen sok a pesszimista hang, hiszen most elsősorban az áremelések hatását, és a nagyon szigorú 1988- as tervből a rájuk vonatkozó feladatokat érzékelik az emberek.- Nem a hurráoptimizmus beszél belőlem, amikor azt mondom, hogy ugyanakkor ezerszámra lehet érzékelni azt is, hogy erősödőben van a bizakodás, olyan cselekvő tenni akarás, vagy végső soron a kezünkben van a dolgok alakulása, rajtunk múlik nagyon sok minden. Nem szoktam sokszor hivatkozni a külső feltételekre, amelyek talán most nem alakulnak a magyar munka szempontjából sem rosszul, de a szovjet-amerikai viszonyban javulás van, a fegyverkezési versenyben is fékeződés állapítható meg, a kelet-nyugati viszony is valamelyest javul. A nemzetközi helyzet ilyen alakulása valószínű csökkenő terheket jelent Magyarország számára is. A szocialista világban is van egy megújulási törekvés, ami pozitív folyamatként ítélhető meg. Ezek nekünk segíthetnek, de a magyar munkát, a magyar helyzetet nekünk kell kezelni, a feladatot nekünk kell megoldani.- Nagyon sok embert - nemcsak kommunistákat - foglalkoztatja a párt vezető 'szerepe, annak érvényesülése a társadalomban és a politikai intézményrendszer korszerűsítése.- Arról van szó, hogy nekünk elsősorban a gazdaságban kell áttörést végbevinni, gazdaságunkat kell megújítani. A gazdaságtól nagyobb teljesítményt várunk és ezért sok mindennek meg kell változnia, ami nem gazdasági, de azért azzal szoros összefüggésben van. Ezért nyilván meg kell változnia ebben az országban az államirányításnak, a pártirányításnak. És amikor azt mondjuk, hogy a párt vezető szerepe érvényesítésében a párt nem direkt eszközökkel akar dolgozni, akkor nem azt mondjuk, hogy a párt lemond az irányító szerepéről, hanem azt hogy más módszerekkel kell a végeredményt elérni. Elsősorban politikai, mozgalmi eszközökkel, a politikai feltételek kijelölésével és alakításával, egy sokkal tisztább, egyértelműbb, a felelősség oldaláról jobban kezelhető az állami szervekkel történő munkamegosztással. Tehát a feladat és a felelősség - a párt központi bizottsága és a kormány között - ennyire ne mosódjék össze. Az államirányítás és a vállalatok között tisztább legyen a munkamegosztás. A párt és a társadalmi szervek között is. Tehát azt mondjuk, hogy amikor a politikai rendszer működéséről, mechanizmusának korszerűsödéséről gondolkodunk, akkor ezen a területen is egy hatékonyabban működő politikai rendszert akarunk. Ha azt mondjuk, hogy párt és pártirányitás, akkor a változtatást az kell hogy jelentse, hogy egy hatékonyabb, egy jobban működő pártról van szó. Ehhez szükség van arra, hogy a párt legfőképpen a maga területeit tekintse át. Erről kérjük most a párttagság véleményét. De itt arról is szó van, hogy a kormánynak is át kell vizsgálni a maga tevékenységét. A parlament és a kormány viszonyának kérdésében is van még tisztáznivaló. A párt azt ajánlja a szakszervezetnek, a Kommunista Ifjúsági Szövetségnek, a népfrontnak, hogy megfelelő időben tekintsék át saját teendőjüket, azt, hogy a megújulásért a maguk területén mit tehetnek. Én ebben tudnám alapvetően megjelölni, hogy a munka milyen célokkal indult meg. Elsősorban azt a kérdést kell vizsgálni, hogyan erősíthetjük az önállósodási folyamatot Magyarországon, a demokrácia szélesítését, a dolgozók be- avatottságát a folyamatokba. Ez vezethet bennünket együttesen oda, hogy egy hatékonyabban működő politikai rendszerben a magyar gazdaság is képes lesz a jelenleginél sokkal nagyobb teljesítményt nyújtani és elérni. Ehhez egy nagyon élcsapat jellegűbb pártra van szükség. Az élcsapatban résztvevő kommunistáknak pedig képesekké kell válniuk egy másfajta pártirányítást képviselni. Most sokkal felkészültebb párttagokra van szükségünk. Olyan világban élünk, hogy felülről egy vállalatnak egyre kevésbé lehet megmondani, mivel foglalkozzék. A pártban el kell felejtenünk az utasításos rendszert.- Tehát nagyobb felelősség hárul a párttagokra.- Össze kell vetni a viszonyokat az országos politikával és törekvésekkel és így meg lehet találni, hogy ott, az adott munkahelyen mi a párttagok és mások feladata. Ez feltételez egy nagyon önálló, kezdeményező magatartást és egyre inkább azt, hogy a párt törekvéseit a meggyőzés útján kell biztosítani. Merünk-e bízni abban a párttagban, akit delegálunk valahová, vagy esetleg nem is mi delegáljuk. Nincs más lehetőségünk, csak az, hogy bízzunk abban, hogy ott a pártot képviseli. A pártnak rendszeresen vizsgálni kell, hogy tagjai alkalma- sak-e a párttagságra. Ha ezt mi rendben tartjuk, akkor meg lesz a pártnak az élcsapat jellege. A párttaggal szemben nemcsak az a követelmény, hogy egyébként egy rendes ember legyen, hanem kötelessége a politikáról másokat is meggyőzni, befolyásolni és a munkáját csehszlovák reform Ezt hozta a hét a külpolitikában Heti eseménykrónika Vasárnap: Választás Haiti szigetén az erőszak és a bojkott jegyében, a szavazásra jogosultak kevesebb mint egyötöde jelent meg az urnáknál. - Chirac bejelentése: indul a francia elnökválasztáson. - Az Aldo Rico vezette katonák lázadása Argentínában, a felkelést leverik. Hétfő: Sevardnadze szovjet külügyminiszter bonni tárgyalásai. - Szovjet-nyugatnémet szerződések akáírása. - A kubai külügyminiszter Brazíliában. - Helyhatósági választások a Fülöp-szigeteken. Kedd: A Libanon elleni izraeli támadásokról tárgyal a Biztonsági Tanács, amerikai vétó akadályozza meg a határozatot; a palesztinok sztrájkja, az izraeli hadsereg kiéheztetési próbálkozásai a változatlanul nyugtalan megszállt területeken. - Véres összeütközések a pakisztáni Karacsiban. Szerda: Szihanuk és Hun Sen újabb találkozója Párizs szomszédságában, bizonyos haladás a kambodzsai válság megoldása érdekében folytatott megbeszéléseken. - Genscher nyugatnémet külügyminiszter Washingtonban. - Amerikai-angolai tárgyalások Namíbia jövőjéről. - Fidel Ramos a Fülöp-szigetekúj hadügyminisztere. Csütörtök: Budapesten, Rómában és Helsinkiben hárompárti közös felhívást tesznek közzé az európai leszerelés előmozdítására. - Stockholmban tanácskoztak a hatok, fontos kezdeményezés a nukleáris kísérletek eltiltására. - A síita Amal feloldotta a libanoni palesztin menekülttáborok blokádját. Péntek: A bécsi Európa-találkozó újabb fordulójának kezdete. - Huzavona a sandinista kormány és a kontrák képviselőinek San Jóséban tervezett eszmecseréje körül. - Cordovez ENSZ- közvetitő Pakisztánban. A hét 2 kérdése 1. Milyen új mozgások jelentkeztek a héten a kelet-nyugati kapcsolatokban? Mint már nem első alkalommal, a héten ismét „házhoz jött” a nemzetközi politika. Sajtóértekezletet tartottak Budapesten - egy időben a Rómában és Helsinkiben rendezett hasonló konferenciákkal - ismertették az európai leszerelés további előmozdítása érdekében kiadott hárompárti felhívást. Az MSZMP, a finn szociáldemokraták és az olasz szocialisták, tehát egy a Varsói szerződéshez tartozó, egy NATO-tagállam s egy európai munkásmozgalom két nagy irányzatának képviselői képesek voltak megtalálni a közös érdekeket és lehetőségeket, az atomfegyverekkel nem rendelkező országok hozzájárulási módozatait földrészünk leszerelési folyamataihoz. A Fülöp-szigetelen helyi választásokat Egy napon a „hármakkal” - Stock- rendeztek, amelyek győztese-az előze- holmban a Hatok tanácskoztak. Svédor- tes adatok szerint - Aquino asszony szág, Görögország, Tanzánia, Mexikó, kormánypártja. A képen: az elnök asz- India és Argentína vezető személyiségei szony szavaz. (a katonai lázadás kapcsán kirobbant válság miatt Alfonsin elnököt ezúttal külügyminisztere képviselte) a washingtoni csúcs után kialakult helyzetet tekintették át, és elsősorban a nukleáris kísérletek szabályozását, illetve teljes eltiltását szorgalmazták. Ennek időszerűségét mutatja, hogy amerikai és szovjet szakértők éppen ezekben a napokban tesznek látogatást Szemipalatyinszk, illetve Nevada térségében, hogy a helyszínen a legcélravezetőbb ellenőrzési eszközöket tanulmányozzák. Közben folynak a genfi szovjet-amerikai tárgyalások (ez a szakasz most az újabb elképzelések előterjesztésének ideje, s ezért viszonylag kevés jelentés lát napvilágot a munkáról), a hét utolsó munkanapján pedig megkezdődött Bécsben az európai utótalálkozó tavaszi fordulója. Noha minden előre tervezett határidő már jócskán lejárt, mindeddig viszonylag messze vannak a megállapodásoktól. A nehéz szövegező munka, harmincöt küldöttség álláspontjának roppant nehéz egyeztetése folyik. Üléseznek a Huszonhármak is. (Kicsit sok a szám most az európai diplomácia körül: ez a felállás a 16 és a hét varsói szerződésbeli tagállamot jelzi, amelyek igyekeznek kidolgozni az európai leszerelési megbeszélések új szakaszának, Stockholm-2-nek mandátumát.) Az év kezdeti hagyományos szünetet követően megkezdődtek a kétoldalú tárgyalások is, s ezek közül Sevardnadze szovjet külügyminiszter bonni, illetve madridi utazása hívta fel magára a figyelmet. Úgy tűnik, sikerült végképp felszámolni azokat a súrlódásokat a Szovjetunió és az NSZK viszonyában, amelyeket a bonni kancellár korábbi, nem éppen átgondolt kijelentései okoztak. Megállapodtak a rendszeres konzultációkban, s aláírtak több gazdasági, valamint konzuláris jellegű szerződést. Bejelentették, hogy még az idén Gorbacsov-Kohl találkozóra kerül sor, de csak a második félévben, nem politikai okok, hanem a moszkvai diplomáciai naptár zsúfoltsága következtében. (Genscher külügyminiszter a bonni eszmecsere másnapján rövid látogatást tett Washingtonban, s nyilván az amerikai szövetségest is tájékoztatta a megbeszélésekről...) 2. Hogyan áll Közép-Amerikában a békerendezés ügye? Egy amerikai lap ironikus megállapítása szerint a Fehér Ház számára annál, hogy Nicaragua visszautasítja a közép-amerikai béketervet, már csak egy rosszabb létezhet. Ha elfogadja azt... A Nobel-békedíjjal kitüntetett Oscar Arias, Costa Rica elnöke dolgozta ki azt a kompromisszumos (a managuai kormányt sok tekintetben hátrányosan is érintő) tervet, amely egy közép-amerikai békerendezés alapjaként szolgálna. A sandinista vezetés nem állt könnyű döntésekelőtt, ám végül is arra az elhatározásra jutott, hogy elfogadja és teljesíti e béketerv feltételeit. Ennek jegyében feloldotta az országban hat éve érvényben lévő rendkívüli állapotot (jóllehet a háborús körülmények és a gazdasági nehézségek, az ország ellen folytatott aknamunka sok tekintetben inkább a szigorításokat ösztönözhetné), amnesztiát helyezett kilátásba, s végül hajlandónak mutatkozott arra is, hogy közvetlenül tárgyaljon a kontrákkal. (Mindeddig csupán közvetítőkön keresztül volt kész ilyen megbeszélésekre.) A sandinisták tudatában vannak annak, hogy az ország sorsa iránt érzett felelősségtudat tűzszünetet, békés kibontakozást követel. Hiszen az elmúlt esztendőben több, mint hétezer halottja volt a hadüzenet nélküli háborúnak, az ország társadalmi össztermékének több mint felét katonai kiadásokra voltak kénytelenek fordítani, az infláció nagyságrendjét már csak ezer százalékokban lehet kifejezni, ellátási nehézségek léptek fel. (A héten jelentették be, hogy a Szovjetunió háromszáz- millió dollár értékű áruszállításokkal segít Nicaraguán, de ez csak egy hányadát fedezheti a szükségleteknek.) A kontrák s a mögöttük álló washingtoni körök, szeretnék időtlen időkig prolongálni ezt a válságot, hogyha katonailag nem is, de gazdaságilag képesek legyenek tönkretenni Nicaraguát. RÉTI ERVIN
