Tolna Megyei Népújság, 1988. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-20 / 16. szám

C TOLHA \ 2 NÉPÚJSÁG 1988. január 20. Ortega közvetlen tárgyalásokat javasol Daniel Ortega hétfőn azt javasolta, hogy a jövő héten kezdődjenek a közvet­len béketárgyalások a sandinista kor­mány és a kontrák között. A nicaraguai államfő újságírók előtt konkrét részletek­kel szolgált azokról a nemzeti megbéké­lési intézkedésekről, amelyeket szomba­ton jelentett be. Leszögezte azonban, hogy újabb engedményeket nem fog tenni Managua. Ortega közölte: kedden rendkívüli ren­delettel hagyja jóvá a szombaton beje­lentett intézkedéseket, köztük a rendkí­vüli állapot megszüntetését, a rendkívüli népbíróságok feloszlatását, valamint az amnesztiát a politikai bebörtönzöttek számára. Ez utóbbi intézkedés több mint háromezer személyt érint, köztük 1800 egykori somozista „nemzeti gárdistát”. Az elnök indítványa szerint január 27-28-án, a Costa Rica-i fővárosban tarthatnák meg az első közvetlen sandi­nista-kontra megbeszélést. A managuai vezetés két szakértőjét küldi ebből a cél­ból San Jóséba. Azt elutasította Ortega, hogy a nicaraguai belső ellenzék is részt vehessen a találkozón. Miguel Obando y Bravo, a nicaraguai főváros római katoli­kus érseke - aki közvetítői szerepet vál­lalt a kormány és a kontrák közötti első két párbeszédkísérletben - hétfőn meg­beszélést folytatott Daniel Ortegával. A találkozó után az érsek elmondta: ameri­kai bíborosokat fog megkérni arra, hogy vegyék fel a kapcsolatot Reagan elnök­kel. Obando y Bravo azt szeretné megtu­dakolni, hogy hajlandó-e az Egyesült Ál­lamok befogadni 2300 szabadon bocsá­tandó nicaraguai politikai elítéltet. A nica­raguai érsek úgy tervezi, hogy csütörtö­kön Costa Ricában előzetes megbeszé­lést tart a kontrák képviselőivel. Ortega elnök a megbékélésre irányuló intézkedések ismertetését megelőzően figyelmeztette az Egyesült Államokat, hogy történelmi hiba lenne, ha a kong­resszus újabb segélyeket szavazna meg a kontráknak. Leszögezte, hogyha az Egyesült Államok még ezután is támogat­ja az ellenforradalmárokat, akkor a ma­naguai kormány minden lehetséges in­tézkedést meg fog tenni Nicaragua szu­verenitásának, önrendelkezési jogának és függetlenségének megvédésére. Az első tőzsdenap A Nemzetközi Kereskedelmi Központ­ban kedden az értékpapír-kereskedelem összehangolását célzó megállapodás résztvevői, bankok és pénzintézetek üz­letemberei megtartották az első tőzsde­napot. A zártkörű üzleti találkozó befejeztével Hardy Ilona, a tőzsde bizottság képvise­lője az újságíróknak elmondotta: a várt­nál lényegesen nagyobb volt az érdeklő­dés, s a forgalom is meghaladta a vára­kozásokat. A nap folyamán 100 millió fo­rint értékű vállalati kötvény cserélt gaz­dát. Mint ismeretes jelenleg 7,5 milliárd értékű vállalati kötvény van forgalomban. A kínálat lényegesen meghaladta a ke­resletet, így az üzletkötések általában a bankok által kialakított középárfolyamnál valamivel alacsonyabb áron jöttek létre. Az akció szervezői azt várják, hogy a rendszeressé váló tőzsdei napokon ki­alakul a kötvények reális árfolyama. Ezt hosszabb távon az értékpapír-forgalom­ban résztvevő bankok is figyelembe ve­szik saját vételi és eladási áraik megha­tározásakor. A lakossági kötvényeknél is megha­ladta a kínálat a keresletet, de egyetlen egy üzlet sem jött létre. Elsősorban a rö- videbb futamidejű értékpapírokat keres­ték a bankok üzletemberei, míg a kínálat­ban más jellegű értékpapírok szerepel­tek. Igen nagy volt az érdeklődés a válla­lati részvények iránt, ilyen értékpapírokat magas árfolyamon is vettek volna. Üzlet - a csekély kínálat miatt - részvényekből sem jött létre. Az értékpapír-találkozón kialakult ár­folyamokhoz valamennyi érdeklődő hoz­zájuthat. PANORAMA PEKING - Gro Harlem Brundtland asszony, Norvégia miniszterelnöke ked­den befejezte hivatalos tárgyalásait a kí­nai vezetőkkel. A norvég kormányfőt ma fogadja még Teng Hsziao-ping, Kína első számú politikusa is. KAIRÓ - Újult erővel robbant ki ked­den a palesztin tiltakozás az izraeli meg­szállás ellen. A PFSZ felhívására három­napos általános sztrájk kezdődött, amelyre az izraeli hadsereg csapaterősi- tésekkel, s fenyegetésekkel válaszolt. WASHINGTON - 1945 júliusától a mai napig az Egyesült Államok 919 nuk­leáris robbantást hajtott végre. Ezek együttes hatóereje 11 500 olyan atom­bombáéval egyenlő, mint amilyent annak idején az amerikaiak Hirosimára dobtak le. A dokumentum szerint 1962-töl 1987- ig az Egyesült Államokban 7,6 milliárd dollárt költöttek a nukleáris kísérletekre. Különösen gyorsan növekedtek az ilyen célú kiadások a Reagan-kormányzat évei alatt. Míg az 1980-as költségvetési évben a nukleáris fegyverkísérletek 241,6 millió dollárt vittek el, addig 1987- ben már 726,9 millió dollárt. Visszatért a régi taktikához az amerikai kormány: képviselője a Biztonsági Ta­nácsban nem volt hajlandó megszavazni azt a javaslatot, amely elítélte volna Iz­raelt a Libanon területe ellen intézett tá­madásokért. Az amerikai vétó következ­tében a határozat nem lépett érvénybe. A szavazásnál Nagy-Britannia képviselője, aki egyben a Tanács soros elnöke is, tar­tózkodott. I Mai kommentárunk Ne sírj, Argentína! „Házunk táján helyreállt a rend". Ezekkel az ünnepélyes szavakkal jelentette be Raul Alfonsin elnök hétfőn este Argentína lakosságának, hogy a katonai lázadók megadták magukat. Alig kilenc hónapja, hogy az államfő egyszer már mondta pontosan ugyanezt. S ami a tiszti lázadás körülményeiben a legfurcsább, hogy annak idején - a húsvéti ünnepek alkalmával - ugyanaz az Aldo Rico alezredes irányította a felkelést, aki most is a főszereplő volt. Sőt, a kiváltó okok is ugyanazok voltak. Aldo Rico az egyenruhások, a katonai intézményrendszer nevében tiltakozott az ellen, hogy pol­gári bíróság ítélkezzen felettük. Hatalmas csatát folytat az argentin demokrácia a diktatórikus múlttal. (Mint aho­gyan a kontinens többi fiatal alkotmányos rendszere is.) Miért éppen Argentína ke­rül újra és újra a figyelem középpontjába, miközben hasonló feszültségek feszítik több latin-amerikai ország társadalmát is? Mert Alfonsin elnök volt eddig az egyet­len, aki számon merte kérni a múltat az egyenruhásoktól, s beindította a felelősség­re vonás gépezetét a diktatúra időszakában (1976-1983) elkövetett terrorért, ke­gyetlenkedésekért. Argentínában mintegy kilencezer „eltűntről", áldozatról tudnak. A felelősségre vonás nem önmagában jelentős, hanem mint elengedhetetlen felté­tel ahhoz, hogy sikerüljön visszaszorítani a hagyományosan politikai szerepet ját­szó katonákat az alkotmányos rend keretei közé. Aldo Rico tavaly húsvéti lázadása - még ha elszigetelt jelenségnek is tűnt - ta­gadhatatlanul élvezte számos tiszt hallgatólagos egyetértését. Alfonsin akkor kompromisszumot kötött, hogy leszerelje ezt a belső katonai ellenzéket. Hozzájá­rult, hogy „a parancsra tettem ” elv érvényesítésével a beosztottak mentesüljenek a felelősségre vonástól. A kedélyek akkor megnyugodni látszottak. Utólag azonban úgy tűnik, Alfonsin engedékenysége megbosszulta magát. Az alkotmányos rend el­leni támadásával Aldo Rico ezúttal is azt próbálta érzékeltetni, hogy valójában a hadsereg megosztott, a demokrácia ingatag - ezért Alfonsin ismét hajtson fejet az egyenruhások akarata előtt. Alfonsin és a demokrácia erői tisztában voltak azzal, hogy a játszma ezúttal még veszélyesebb. Ennek tulajdonítható, hogy az alkotmányhű fegyveres erők végül cselekvésre szánták el magukat, s megtámadták a Monte Caseres-Í laktanyában tartózkodó lázadókat. Egyébként ezúttal is volt néhány más, Aldo Ricóval szolidari- záló egység, így egy átmeneti időre még a főváros, Buenos Aires belső kis repülő­terét is hatalmukba kerítették a lázadók. A felelősségre vonás ezúttal nem maradhat el, máskülönben a jobboldali tisztek továbbra is zsarolnák a demokráciát. S ez a tanulság megfontolandó a többi dél-amerikai országban is, ahol - mint például Uruguayban - ugyancsak fontos téma az alkotmányos rend és a hadsereg viszonya. ORTUTAY L. GYULA Haiti választás A vasárnap megtartott általános vá­lasztás érvénytelennek nyilvánítását kö­vetelte hétfőn Haitin a négy legnagyobb ellenzéki párt. Szerintük ugyanis a sza­vazásra jogosultaknak csupán három százaléka vett részt. A hatóságok beje­lentése szerint a részvétel meghaladta a 20 százalékot. Az ellenzéki pártok Port- au-Prince-ben hétfőn nyilvánosságra hozott közleményükben kijelentették, hogy a választások eredményei nem tük­rözik a nép akaratát, ezért folytatják har­cukat a hatalmon lévő katonai vezetés megdöntéséért. Joe Clark kanadai kül­ügyminiszter hétfőn a parlament alsóházi ülésén közölte, hogy kormánya nem is­meri el a haiti választások eredményét, és felülvizsgálja az országhoz fűződő kapcsolatait. Első lépésként Kanada ezen a héten konzultációra hazahívja nagykövetét Port-au-Prince-ből. Peresztrojka: bírálat jobbról és balról A világ óráit nemrég egy másodperccel átállították. Az időegyez­tetés ma már megszokott dolog, s csu­pán egy mozdulat. Az emberek gondola­tait és elképzeléseit azonban sokkal ne­hezebb közös nevezőre hozni, különö­sen egy olyan forradalmi folyamat során, mint amilyen a Szovjetunióban kibonta­kozó peresztrojka. Mihail Gorbacsov, hogy összeigazitsa a politikai vezetés és a tömegtájékoztatás, a kulturális élet óráit, találkozott a sajtó és a művészeti szövetségek vezetőivel. Az SZKP Köz­ponti Bizottságában január 8-án csak­nem hétórás eszmecserén megvonták az átalakítás kezdeti szakaszának mérle­gét, felvázolták a második szakasz fel­adatait. Az SZKP KB főtitkára elmondta, hogy lezárult az átalakítás első szakasza, amelyben a szovjet társadalom számos ereje vett részt, elsősorban a párt, a tudó­sok, a művészek, a tömegtájékoztatási eszközök, s most bonyolultabb időszak következik: az átalakítás koncepcióját az élet valamennyi területén széles körben kell alkalmazni. A viták élesednek az át­alakítás folyamán, ami természetes is: a forradalom folytatásáról van szó. Ezek az ellentmondások azonban nem feloldha- tatlanok: nem ellentétes osztályérdekek kerülnek szembe, hanem átmeneti cso­portérdekek. A Politikai Bizottság, amikor az óesz­tendő mérlegét megvonta, arra a követ­keztetésre jutott, hogy csak egyes embe­rek vagy kisebb csoportok képviseltek „peresztrojkaellenes” nézeteket - mond­ta Gorbacsov. - Ami azonban az egész társadalmat illeti, még a legélesebb vi­tákban is az átalakítás, a szocializmus ér­dekeit tartották szem előtt az emberek. Gyakran bírálnak bennünket. Egyesek jobbról, mások balról - fejtette ki az SZKP KB főtitkára. - Az utóbbiak azt mondják, hogy az átalakítás leállt, és sokkal hatá­rozottabb intézkedéseket követelnek, például a káderek átcsoportosítását. Ez mutatkozott meg a KB októberi ülésén is. (Emlékezetes, hogy ezen a tanácskozá­son Borisz Jelcin felszólalása nagy vihart kavart, és a párt vezető testületé határo­zatában politikailag helytelennek minősí­tette az akkori moszkvai első titkár állás- foglalását.) Mit mutatott meg ez a vita? Azt, hogy amikor nekiláttunk a komoly munkához, az átalakítás politikájának gyakorlati megvalósításához, tehetetlen­nek bizonyult az „ultraperesztrojkás” fra­zeológia. Nem titkoljuk, hogy az értelmi­ség, különösen az ifjúság bizonyos része az átalakításra mért csapásként fogta fel, hogy a párt visszautasította ezt a frazeo­lógiát. Nagy félreértésről van szó, s a nép ezt helyesen ismerte fel, nem hatott rá a demagógia. Akik pedig jobbról bírálják az átalakí­tást, azok jóformán a „szocializmus alap­jainak aláásásáról” beszélnek - mondta Gorbacsov. - Természetesen felmerül a kérdés: mivel ássák alá a szocializmus alapjait? Azzal, hogy a nép kibontakozik, leszegett fejét felemeli, hogy magabizto­sabban kezdjen neki a munkához abban az országban, ahol ő a gazda? Nem felelne meg a valóságnak azt állí­tani, hogy már sikerült megtörni a féke­zés mechanizmusát, teljes mértékben átállni az új gazdálkodásra, a széles körű szocialista demokráciára és az irányítás valamennyi folyamatába bevonni a töme­geket - jelentette ki a párt főtitkára, majd így folytatta: „A nyíltság mellett vagyunk, mindenfaj­ta kivétel vagy korlátozás nélkül. S arra, van-e a nyíltságnak, a bírálatnak, a de­mokráciának határa, határozottan azt vá­laszoljuk, hogy ha a nyíltság, a bírálat és a demokrácia a szocializmus, a nép ér­dekeit szolgálja, akkor azoknak nincs korlátjuk!" A tanácskozáson a szovjet társadalom fejlődésének valamennyi alapvető prob­lémája terítékre került. Szó volt az SZKP vezető szerepéről; a múlt negatív örökségéről, amelynek sú­lyát, méreteit alábecsülték; a túlzott köz- pontosítással járó problémákról; a társa­dalmi igazságosság értelmezéséről, az egyenlősdi és a szocializmus értékmé­rőinek viszonyáról; a nyilvánosság és a vitakultúra hiányosságairól. Igazi vita bontakozott ki, a főtitkár és mások is többször közbeszóltak. A tizenhárom felszólaló mindegyike in­kább előre tekintett, mint a múltba. Volt, aki a forradalom előtti időszak történeté­nek részletesebb megismertetését szor­galmazta. Vitalij Korotics, az Ogonyok cí­mű népszerű hetilap főszerkesztője az újságíró-társadalom megosztottságá­nak, a gyakran ellenségeskedéssé fajuló sajtóvitáknak a kérdését vetette fel, s olyan fórum létrehozását javasolta, amely biztonsági szelepként levezetné a feszültségeket. Terítékre kerültek a kör­nyezetvédelem problémái, sürgették a tömegtájékoztatási eszközök társada­lomra gyakorolt hatásának tudományos vizsgálatát is. A felszólalók részletesen kitértek a tör­ténelemszemlélet kérdéseire is, ame­lyekről Mihail Gorbacsov csak érintőle­gesen szólt bevezetőjében. Viktor Afa- naszjev, a Pravda főszerkesztője felhívta a figyelmet arra, hogy kizárólag a bírálat eszközével nem lehet megvalósítani az átalakítást. A történelem „fehér foltjai” kapcsán kemény szavakkal bírált egyes szerzőket, köztük Mihail Satrov ismert drámaírót, amiért szerinte hiányos isme­retek birtokában felelőtlenül mondanak ki ítéleteket. Karpov, az írószövetség első titkára a kibontakozó irodalmi „konjunk­túra” veszélyeire figyelmeztetett, mond­ván, hogy gyakorta elegendő néhány mondat az elnyomásról és a negatív irányzatokról, hozzáadva 300 oldalnyi töltelékszöveg, és kész „a mű”. Gorbacsov zárszavában nem próbálta összegezni az elhangzottakat, hisz a fel­vetett kérdések még sokáig nyitottak maradnak. Két témát emelt ki: a gazda­ság és a történelmi múlt kérdéseit. Ezek kerültek előtérbe a vita során. Az új gaz­dálkodási mechanizmus már beindult - mondta -, minőségi változások mennek végbe a tudományos-műszaki haladás­ban, amelyet korábban valósággal elfoj­tott az olajbevételekre épülő korlátlan im­port. Az agrárszektor fejlesztésére ki­emelt figyelmet fordítanak, gyakorlatilag minden kaput megnyitnak ennek érde­kében. Most már a vezetők gondolkodá­sán kell változtatni. Az embereknek a teljes igazságra van szükségük, ennek birtokában áldozatok­ra is készek az ügy érdekében - hangsú­lyozta a főtitkár. Emlékeztetett arra, hogy már megkezdte a működését az a bizott­ság, amely az SZKP KB októberi határo­zata értelmében a történelmi kérdések tisztázására alakult, s munkájának ered­ményeit várhatóan még a pártértekezlet előbb nyilvánosságra hozzák. Gorbacsov zárszavából egyértelműen kiderült, hogy az SZKP ve­zetői becsületesen fel akarják tárni a múltat, nincs szándékukban elvágni a gyökereket. A szovjet társadalom törté­netét nem szabad szakaszokra bontva értelmezni - figyelmeztetett Gorbacsov -, az eseményeket úgy kell sorra venni, ahogy valójában megtörténtek. Tisztelet­tel kell adózni mindannak, ami nagyszerű ebben a történelemben, s nem szabad megbocsátani azoknak, akik törvényte­lenséget, sőt bűncselekményeket követ­nek el.- Dialektikára van szükség, nem pedig a fekete és a fehér váltogatására, végle­tekbe való átcsapásokra - mondta végül az SZKP főtitkára, s nem csupán a törté­nelemszemlélet alakítására gondolt, ha­nem a szovjet társadalom jelenlegi életé­re és fejlődésére is. TAMÁSSY SÁNDOR (Moszkva) Balos hibák Tibetben Kínai és tibeti párt- és állami vezetők megállapítása szerint a vallási, a nemze­tiségi és a népfrontpolitika gyakorlatá­ban mutatkozó balos irányzatok tetemes kárt okoznak Tibetben. Nemutolsó sor­ban e hibák következménye volt a Lhá- szában a közelmúltban lezajlott véres za­vargás is. Az önkritikus értékelés a tibeti auto­nóm terület pártbizottságának nemrég megtartott kibővített ülésén hangzott el. Az ülésen a pártbizottság tagjai mellett részt vettek helyi állami és vallási vezetők is, összesen mintegy 300-an. Az ülés résztvevői arra a következte­tésre jutottak, hogy Tibetben változatla­nul a balos nézetek és irányzatok jelentik a fő veszélyt. A káderek egy része nem számolt le a korábbi balos nézetekkel és elméletekkel, s munkája során figyelmen kívül hagyja Tibet különleges helyzetét, sajátosságait és realitásait. Ennek illuszt- ' rálására elhangzott, hogy igaz ugyan, hogy a Ihászai zavargásokat a dalai láma köreihez tartozó elemek szervezték, de az is tény, hogy ezek a zavargások alap­vetően a baloldaliság közvetlen követ­kezményei voltak. Ami az autonóm terület gazdasági és társadalmi fejlesztését illeti, túlzottan gyors ütemet diktálnak és vakon másol­ják a Kína más területein alkalmazott módszereket. Balos türelmetlenség ta­pasztalható mind a nemzetiségi, mind a vallási politikában, holott nem lenne sza­bad figyelmen kívül hagyni, hogy Tibet­ben gyakorlatilag minden ember vallá­sos. A tibeti pártbizottság ülésén arra a döntésre jutottak, hogy a Kínai Kommu­nista Párt 13. kongresszusán elfogadott helyes vonalnak és politikának megfele­lően a párt- és az állami szervek, a veze­tők munkáját a tibeti realitásokra kell ala­pozni, korrigálni kell az ideológiai vona­lat és teljes erővel neki kell látni a balol­dali hibák és a balos irányzatok gyökeres felszámolásának. Vb-ülés Dombóváron Tegnap délután ülést tartott a Dombó­vári Városi Tanács Végrehajtó Bizottsá­ga. A tanácskozás napirendjén a lejárt határidejű végrehajtó bizottsági határo­zatok megvalósításának, gyakorlati érvé­nyesítésének áttekintése, majd kötetlen beszélgetés szerepelt. Tekintettel az idei esztendő megváltozott léptékű, nagyobb erőfeszítést követelő feladataira, ez utób­bi fő napirendi pontban a testületi munka tapasztalatait és a közéletiség javítását szolgáló munkamódszereket vitatták meg a különböző társadalmi szervek és intézmények tanácskozási joggal meghí­vott képviselői.

Next

/
Thumbnails
Contents