Tolna Megyei Népújság, 1988. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-20 / 16. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Z MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LARJ /tolnán MA: 1988. január 20. SZERDA XXXVIII. évfolyam, 16. szám ÁRA: 1,80 Ft Mi várható a bútorfronton? (3. oldal) A jobb PB-gázellátás érdekében Szovjet-nyugatnémet megállapodás Pincehelyen Rekonstrukció A Dél-dunántúli Gázszolgáltató Vállalat pincehelyi üzemegységének vezetője, Harsányi Zoltán adott tájékoztatást lapunknak a telephelyen folyó rekonstrukcióról. Elmondása szerint a jelenleg üzemelő berendezések 1972 óta termelnek folyamatosan, napi mintegy tízezer palackot töltenek meg PB-gázzal. Műszaki szempontból tehát elöregedett az üzem, és a teljesítménye is kisebb a kívánatosnál. Harsányi Zoltán elmondta azt is, hogy a kapacitásnövelést még sikerült áthidalniuk a palacktöltő vgmk működtetésével, amely a harmadik műszakban dolgozott, de a gépek műszaki állapotának romlását megállítani nem lehet, ezért vált elengedhetetlenné a rekonstrukció. A helyzetet bonyolítja, hogy a több mint százmilliós beruházást a folyamatos termelés mellett kell megvalósítaniuk, hiszen sem a lakosság, sem a közületi felhasználók nem maradhatnak propánbután gáz nélkül. Az országban ugyanis tíz üzemben töltenek PB-palackot, s mindegyiknek megvan a saját ellátási körzete. Pincehelyről látják el Tolna és Baranya megyét teljesen, Fejér, Somogy, valamint Bács- Kiskun megyét pedig részben. Tavaly kezdték el az átalakítási munkákat, a hőközpontot újították föl, a kazánt és a csővezetéket cserélték ki, s megépült a bitumenes palacktároló is. Idén készítik el az új üzemcsarnokot, majd megkezdik a technológiai szerelést, amit jövő évben fejeznek be. A terv szerint rövid ideig párhuzamosan termel majd a régi és az új üzem. Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt biztosítja az anyagi eszközöket a rekonstrukcióhoz. Még nincs eldöntve, hogy a spanyol, vagy a dán cég ajánlatát fogadják-e el a technológiai berendezések szállítására vonatkozóan, de az biztos, hogy tőkés relációból kell beszerezni a gépeket, mert a szocialista országokban sehol nem gyártanak ilyeneket. Mind a spanyol, mind a dán terv a legmodernebb automata töltőgépeket, illetve konténeres tároló és szállító berendezéseket ajánlja megvételre, melyekkel hosszú időre megoldódnának az üzemegység műszaki-technológiai gondjai. _ wd _ Palackrakodás még a régi módon Jelenik László az új kazán iszapolását végzi Főkonzulátust nyitnak Kijevben és Münchenben A hivatalos látogatáson az NSZK-ban tartózkodó Eduard Sevardnadze külügyminiszter, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja és vendéglátója, Hans-Diet- rich Genscher kedden a bonni külügyminisztériumban fontos megállapodásokat írt alá a kapcsolatok általános előmozdítása céljából. A felek kézjegyükkel látták el azt a jegyzőkönyvet, amely a két ország kül- 'ügyminiszterei vagy helyettesei számára előirányozza az évenként legalább egyszer megtartandó konzultációkat. E véleménycserékre felváltva Bonnban és Moszkvában kerül sor függetlenül a két külügyminiszter nemzetközi események alkalmából való egyéb találkozóitól. E tanácskozások átfogják majd a kétoldalú kapcsolatok és a nemzetközi élet minden lényeges kérdését, a leszerelés, a regionális konfliktusok és a globális problémák témakörét, valamint a gazdasági, a tudományos, a környezetvédelmi, a kulturális és a humanitárius kétoldalú és nemzetközi együttműködés kérdéseit. A jegyzőkönyv szerint úgynevezett válsághelyzetben a felek haladéktalanul kapcsolatba lépnek egymással. Az okmány formáját és tartalmát tekintve megfelel például a hetvenes és nyolcvanas években a Szovjetunió részéről Franciaországgal, Nagy-Britanniával és Kanadával alá irt hasontó megállapodásoknak. A két külügyminiszter ugyancsak megállapodott abban, hogy legkésőbb 1989. január elsejéig egyidejűleg főkonzulátust nyitnak Kijevben és Münchenben. Ebben elvben már 1986 júliusában egyezségre jutottak. Leningrádban és Hamburgban már működik ilyen képviselet. Sevardnadze és Genscher újabb öt évre meghosszabbította az 1978. május 6-án kelt megállapodást a hosszú távú gazdasági és ipari együttműködés fejlesztéséről és előmozdításáról. Ez a 25 évre előirányzott megállapodás - a feltételek szerint - az első tíz év után jegyzékváltás útján 5-5 évre meghosszabbítandó. A felek véleménye szerint együttműködésük még nem felel meg a lehetőségeknek, de a megállapodás kedvező kereteket és feltételeket szavatol. A jövőben az együttműködés új formáinak fejlesztésére, termelési kooperációkra és közös vállalkozások létrehozására is törekszenek. Hazaérkezett az MSZB-küldöttség Hazaérkezett Kairóból a Magyar Szolidaritási Bizottság küldöttsége, amely Jakab Sándor elnök vezetésével részt vett az Afro-ázsiai Népek Szolidaritási Szervezete (AAPSO) XIV. elnökségi ülésén, illetve a szervezet megalakulásának 30. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken. Az egyiptomi fővárosban megtartott tanácskozás résztvevői megvitatták a nemzetközi helyzet alakulását; különös figyelmet fordítottak a függetlenségükért, szabadságukért harcoló népek helyzetére, a világ feszültségeinek elemzésére. Áttekintették a társadalmi haladásért küzdő erők sokoldalú támogatásával ösz- szefüggő feladatokat. Az eszmecserén nagyra értékelték a Szovjetuniónak és a szocialista országoknak a békéért, a fegyverkezési verseny megállításáért folytatott tevékeny külpolitikáját, illetve a közepes és a rövid hatótávolságú rakéták leszereléséről intézkedő szovjet-amerikai megállapodást. Az AAPSO elnöksége a szervezet közelmúltban elhunyt elnöke, Abdel Rahman el-Sarkavi tisztségének betöltésével a kongresszusig Murad Galeb egyiptomi politikust bízta meg. A szervezet elnökét 1988 novemberében az Indiában rendezendő VII. kongresszuson választják meg. (MTI) Strauss afrikai körúton Elsősorban a dél-afrikai térség feszült helyzetének tanulmányozására kedden tizenegy napos afrikai körútra indult Franz Josef Strauss bajor miniszterelnök, a Keresztényszociális Unió.(CSU) elnöke. Hivatalos bonni közlés szerint a müncheni politikus ezzel Helmut Kohl kancellár kérésének tesz eleget. Az NSZK sajtójának értesülései arra vallanak, hogy a Dél-afrikai Köztársaság vezető köreiben járatos Strauss valamiféleképpen közvetíteni óhajtana Pretoria és Mozambik között. A vendég két alkalommal tárgyal majd Pieter Willem Botha elnökkel és Roelof Botha külügyminiszterrel. Közben ugyan-is Mozambikban felkeresi Joa- quim Chissano elnököt, akitől már régi meghívása van. Átutazik Namíbiába is, amelytől Dél-Afrika megtagadja a függetlenség megadását. Az NSZK - mint a (nyugat-) Európai Közösség (EK) elnöke az év első hat hónapjában - idén erősíteni kívánja afrikai tevékenységét, partnerei képviseletében is. Bonnt aggasztja az afrikai frontállamokra nehezedő dél-afrikai nyomás, a földrész déli részének politikai és gazdasági destabilizálása. Ezért is támogatja anyagilag Mozambikot és Angolát. Kohl kancellár hivatalos novemberi látogatása idején 4000 tonna rizst adományozott gyorssegélyként Mozambiknak. Bonn másfelől ily módon is elő akarja mozdítani Mozambik fokozott Nyugat felé fordulását. Az 1987-1988. évre előirányzott nyugatnémet segély összege majdnem 80 millió márka. Goulding visszatért New Yorkba Marrack Goulding ENSZ-főtitkárhe- lyettes, az izraeli megszállás alatt lévő területek ügyeivel foglalkozó különleges ENSZ-megbízott hétfőn visszatért közel- keleti útjáról New Yorkba. Felkeresté Javier Pérez de Cuellar főtitkárt, hogy megtegye neki első, szóbeli beszámolóját a tapasztalatairól. Goulding tíz napot töltött Ciszjordániá- ban és a Gáza-övezetben, többször is szemtanúja volt fegyvertelen palesztinok és izraeli katonák összecsapásának. Találkozott Simon Peresz izraeli külügyminiszterrel, Jichak Rabin hadügyminiszterrel, de Jichak Samir miniszterelnök nem volt hajlandó fogadni őt, mivel az ENSZ elítélte az izraeli katonaságnak a palesztin tüntetőkkel szemben alkalmazott módszereit, és megbélyegezte a palesztin vezetők kitoloncolásáról hozott izraeli döntést. A Biztonsági Tanács decemberben kért jelentést a főtitkártól arról, hogy milyen intézkedésekkel lehetne szavatolni a megszállt területeken élő palesztin lakosok védelmét. . Közélet az utcán Hétköznapi történetnek lehetne fölfogni a következő „apróságokat”, amennyiben hétköznapjainkban (föl)figyelnénk az ilyesmire. Mivel aligha figyelünk ezekre, nem is minősülhetnek sem hétköznapinak, sem ünnepinek, se semmilyennek. Csak úgy vannak. Elmegyünk mellettük, elmennek mellettük még a szereplők is. Pedig kár! Ősz vége lehetett, amikor a megyeszékhely központjában - az élelmiszerüzlet előtt - zöldségféléket és gyümölcsöt árusítottak. Elég sokan fordultak meg a stand környékén a délutáni csúcsban. Meglátva a szép árut, mely magát kínálta, többen beálltak a sorba, s a néhány percnyi várakozási időt beszélgetve töltötték. Voltak ott egymás ismerősei és ismeretlenek egyaránt. De az utóbbi nem jelentett semmiféle „korlátot", szabad volt a szó... Hogy mi mindenről? A város tisztaságáról például, amit többen siralmasnak minősítettek. Ám valaki kapásból úgy replikázott, hogy persze, ebben a lakók valamennyien bűnösök. Aztán a javaslat: meg kellene bízni néhány nyugdíjast, akik a várost járva - természetesen igazolvánnyal ellátva - felszólítanák a szemetet elszórót, hogy vegye fel, tegye a szemetes kukába. Ha ellenszegülne, tíz-húsz forintos büntetést rónának ki a reni- tenskedőnek. A befolyt összeg fedezné a nyugdíjas tiszteletdíját, valamint jutna némi forint belőle a város szebbé tételére. Ezzel mindenki egyetértett, s majdnem meghozták a határozatot is. Aztán az emberek megejtve a vásárlást, folytatták útjukat. Ki erre, ki amarra. Nem hiszem, hogy közülük bárki is mindezt leírta, vagy elmondta volna a tanácson, esetleg a tanácstagjának - továbbítás céljából. A másik históriához a napokban, az egyik könyvpavilon mellett kerültem „fültávolságba”. Szintén a vásárlók - a könyvválogatók - elegyedtek beszédbe egymással és az árussal. Egyikük kijelentette, hogy több könyvet árusító pavilonra lenne szükség, hiszen az arra járók szeme megakad egy-egy szép kiadványon, s ez a vonzerő a másik könyvhöz is „elkalauzol”. A továbbiakban megállapodtak, hogy könyvforgalmunk - ezzel együtt olvasottságunk is - lendülne, noha hazánkban az egy főre jutó „könyvfogyasz- tás” meghaladja az Amerikai Egyesült Államokét. Ötleteken át ért a beszélgetés a munkahelyi művelődéshez, melyben „sok a formális elem és a furcsa beidegződés”... S most azon tűnődöm, hogy e téma sem került egyetlen „hivatalos fórum” elé. Ez is kár. Félre ne tessenek érteni, nem arról van szó, hogy a bódék mellé „figyelőfüleket”, ügyeletes hallgatózókat kellene állítani, hanem arról, hogy legyen ki-ki maga szóvivő, hallgatóság, s a jó tippeket, ötleteket továbbító állampolgár egy személyben. Úgy hiszem hogy az utóbbival van a gondunk, nem pedig az első kettővel. Azt gondolom, hogy valameny- nyiünkben mozgolódik a közéletiségre való hajlam. Mondunk véleményt, vitatkozunk és bírálunk. Csakhogy ezek legtöbbje elszáll, ahogyan a le nem irt szó szokott. Végezetül némi magyarázattal tartozom az utcai elárusítóhelyeket illetően. Ez esetben mindössze két történetem színhelyét teremtették meg környékükkel. Azt, ahol a közérdeklődés fókuszában álló témákról vitatkoztak vehemensen és kevésbé vehemensen az emberek. Olyan helyről van szó, ahol az emberek megállnak, mert valamiféle dolguk van, s közben szót váltanak még ismeretlenül is. Bódék, standok, mozik előcsarnoka, tömegközlekedési eszközök, vagy akár eszpresszók... Tehát mindenhol föl lehet vetni bármit, s végül is mindenütt lehet közéletet élni, de ügyelni kell arra, hogy a javaslatot, a bírálatot ne csak egymásnak, hanem a „címzettnek” is elmondjuk (eljuttassuk), hiszen csak így van esélye szavunk célba találó útjának. V. HORVÁTH MÁRIA
