Tolna Megyei Népújság, 1988. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-16 / 13. szám

1988. januoer 16. “ríÉPÜJSÁG 3 Hogyan lehet befolyásolni? A lakosság politikai hangulata Szekszárdon Kis események nagy hatása Rendkívül bonyolult és a pártmunka sok területével összefüggő témát tárgyalt meg decemberben a szekszárdi városi pártbizottság, majd ugyanezt az MSZMP Tolna Megyei Bizottságának Végrehajtó Bizottsága. A témakör címe a lakosság politikai hangulata, de mindkét sőt a vá­rosi vb-vel együtt három testület vitája igen szerteágazó és jelentős területeket érintő volt. Sem az anyag, sem pedig a viták teljes tükrözésére nem vállalkozhatunk, csu­pán néhány közérdeklődésre számot tartó kérdést, tapasztalatot és az utóbbi­ból következő feladatot lehet megfogal­mazni. A felmerült problémákra válaszo­kat és az ezekhez kapcsolódó munka- módszereket az alapszervezetekben kell kidolgozni és a feladatok végrehajtása is csak ott lehetséges, természetesen az irányító pártszervek következetes és a helyi igényeknek megfelelő, segítő és el­lenőrző munkája mellett. Milyen is a hangulat? A kérdésre természetesen van rövid válasz is, e szerint a megyeszékhely politikai hangulata változatos és változó. Ezeknek összetevőit részletesen és ala­posan elemzi az anyag. Hozzátéve, hogy a munka politikai és nem tudományos módszerrel készült. Ettől függetlenül ter­mészetesen sok ember, párttag és pár- tonkívüli véleménye, és észrevétele alap­ján fogalmazódott meg. A racionális ele­mek mellett tartalmaz emocionális ele­meket is. A városi pártbizottság megállapítása szerint ma belső helyzetünk alakulása, a gazdasági reform üteme, eredményei, még pontosabban ezeknek életszínvo­nalunkat befolyásoló következményei hatnak a közhangulatra. A városi kép legfeljebb belső arányaiban tér el az or­szágostól. A vitákban szóba is került, hogy ez a kép egyáltalán mennyire helyi, és mennyire általános. A jelzett időszakban szaporodtak a tár­sadalmi gondok, halmozódtak a megol­dásra váró feladatok. Már akkor ismerte mindenki a január elsejével életbe lépő intézkedéseket, ezek is befolyásolták a lakosság hangulatát, egészen pontosan az a tudat, hogy az életszínvonal csök­ken. A viták során is elemezték Egyik meghatározó eleme a társadal­mi-gazdasági kibontakozás programjá­nak a megvalósításába vetett hit és biza­lom mértéke, amely sokszínű, vegyes ké­pet mutat. Jelen vannak a bizakodás ele­mei épp úgy, mint a kétségek. Nemcsak erre vonatkozó megállapítás, hogy nem különül el és nem különíthető el a pártta­gok és a pártonkívüliek véleménye. Ez természetesen újabb feladatsorozatot je­lent a párt számára, hiszen azt mutatja, hogy a párt tagjainak mennyire jogos és a párt számára is fontos igénye, hogy vonják be őket jobban - persze nemcsak őket - a politikai döntések előkészítésé­be. Egyáltalán, a döntések előtti viták, vé­leménycserék és álláspontok kapjanak nagyobb nyilvánosságot. Ennek hiánya is hatással lehet arra az eléggé általános hangulati elemre, amia felelősök keresésében nyilvánul meg. A párttagság körében általános vélemény, hogy magát a kibontakozási program tervezetét meg kell volna vitatni, leg­alábbis a párttagság körében, de esetleg szélesebb társadalmi körben is, és arról pártértekezleten dönteni. Az anyag testü­leti vitáiban azt is elemezték a hozzászó­lók, hogy a politikai hangulat miként vál­tozott a különféle országos döntések, így a júliusi határozatot, majd az országgyű­léseket követően. A programtervezet tár­sadalmi vitájával azt is el lehetett volna érni, hogy sokkal inkább tudatosuljon, hogy a változásokat a párt kezdemé­nyezte. A vitákban felmerült, hogy a bi­zonytalanság sok esetben annak „kö­szönhető”, hogy még a párttagok köré­ben sem tudatosult megfelelően az a tény, hogy a változtatás kezdeményezé­se a pártból indult ki. Azt a következtetést vonta le a városi pártbizottság, hogy a program megvaló­sításába vetett bizalom jelen van ugyan a közhangulatban, de labilis és sérülé­keny. A kételyekkel vegyes bizakodás mellett a várakozás a jellemző, amely saj­nos meghatározza a magatartást, ese­tenként a cselekvést. Mi a helyzet éppen ott, ahol élünk? Az anyag megfogalmazza, és a viták összegzéseképpen nagy hangsúlyt ka­pott a megállapítás, hogy általános ele­mek mellett, amelyek az alaphangját ad­ják meg a politikai hangulatnak, és ame­lyek nem térnek el jelentős mértékben az országostól, a mikrokörnyezet fontos szerepet játszik a közhangulatban. Keveselték is a tájékoztatást és kifogá­solták annak pontatlanságait, beszélnek tehóról, a vállalkozói adóról, az áremel­kedésekről, a pályakezdők, családalapi- tó fiatalok, a kis keresetűek és nagycsa­ládosok, kisnyugdíjasok helyzetéről. Majdnem mindenki számára érthetetlen, hogy gyerekruházati cikkek miért ennyi­re drágák. Mégis az a helyzet, hogy - pontosan az általános helyzet miatt -, az emberek a kis ügyekre élesebben rea­gálnak. Általánosságban igaz, hogy az egyes ember a közvetlen környezetén keresztül kapcsolódik a társadalomhoz és azok nagy folyamataihoz, de most ez a törvényszerűség élesebben jelenik meg a hangulatot befolyásoló elemek között. Éppen emiatt nőtt meg a jelentősége pél­dául a tanácsi ügyintézés színvonalának, ezen belül az emberséges hangnemnek. Természetesen mindennek a jelentősé­ge hangsúlyozódik a pártmunkában, aminek fontosságára az éppen folyó el­beszélgetések tapasztalatai is rámutat­nak. Ez is alátámasztja a párt belső meg­újulásának fontosságát. Hogyan tovább? Megint egy kérdés, amire nem lehet egyszerű, gyors és kész választ találni. Nyilvánvaló - nemcsak a politikai han­gulat alakítása szempontjából -, hogy meg kell újítani a pártélet belső demokra­tizmusát, beleértve a döntéselőkészítést, a kádermunkát, és a belső munkamód­szert, munkastílust is. Ma még nincsenek meg a megfelelően átfogó és ugyanakkor differenciált mód­szerek például a politikai közhangulat formálására. Az első lépés a módszerek megtalálá­sának útján maga a helyzetelemzés. Meghatározták feladatként, hogy rend­szeresen és tervszerűen figyelemmel kell kísérni a közhangulat alakulását, és eszerint meghatározni a tömegpolitikai munka legfontosabb feladatait. Másik feladat a politikai munka személyes jelle­gének javítása, a tájékoztatás őszintesé­ge és nyíltsága. A felvetődő kérdésekre gyorsabban kell tudnunk válaszolni, akár testületi szinten is. Ennek közvetítésével elérhető, hogy a válaszadásba és politikai hangulat alakí­tásába kapcsolódjanak be a tanácsok KISZ-szervezetek, a népfront városi szervezetei. Fel lehet használni erre minden létező és ezt követően kialakítható és kialakí­tandó fórumot. IHÁROSI IBOLYA HÉTRŐL HÍRRE HÉTRE Farsangi székelybál (archív fotó) szik, hogy meglelje azokat a pontokat, melyek kiindulói lehet­nek az ügy intézésének, a segítség adásának. Mindezt azért mondtam el, hogy nyilván vannak olyan ügyek, melyekre azonnal nem lehet kielégítő választ adni, melyek körültekintő vizsgálódást igényelnek. De megismétlem: továbbra is várjuk olvasónk kérdéseit, s reménykedünk, hogy az első héten „kialakult” meghitt, néhol egészen bizalmas kapcsolatot tartják velünk olvasóink! Frizura - olcsón Hírt adtunk arról, hogy Kardos László, szekszárdi fodrász, a Hazafias Népfront szekszárdi bizottságának aktivistája az esztendő harmadik hetétől minden kedden ötvenszázalé­kos árkedvezménnyel nyújt férfifodrászati szolgáltatásokat, valamint a nőknek levágja és beszárítja a haját. No, természe­tesen nem mindenkinek, hanem azoknak a nyugdíjasoknak, akiknek havi nyugdíjuk nem haladja meg a 4000 forintot. Amikor e gáláns felajánlásról kérdeztem Kardos Lászlót, mit mondjak, majdnem zavarba hozott. Valahogy úgy fogal­mazott, hogy tulajdonképpen „nem nagy ügy az egész”, s hogy ő már régóta van a szakmában, tudja, hogy az idős em­berek is - nagyon helyesen - azon vannak, hogy küllemük esztétikus, jól ápolt legyen. Viszont úgy véli, hogy az alacsony nyugdíjasok a rendszeres frizuracsináltatást nem engedhetik meg magunknak, hiszen az árak igencsak megemelkedtek. Gesztusnak szánja fölajánlását, s csöppet sem fél attól, hogy a keddi napok ezután túlzsúfoltak lesznek. S ekkor számtalan magatartásforma jut eszembe, ami mel­lett az ember fancsali képpel megy el, vagy áll döbbenten. Olyanokra gondolok, amikor idegesek, értetlenek vagyunk egymással szemben, a másik problémájára fittyet hányunk, csak a sajátunkat érezzük fontosnak. Amikor durván, ciniku­san beszélünk az ügyfelekkel, amikor úgy véljük, hogy csak a kioktatás vezethet eredményhez. S visszatérve az e hasábok elején írottakra azon tűnődöm, hogy mennyivel egyszerűbb és szebb lenne életünk, hétköznapjaink, ha kicsit jobban fi­gyelnénk egymásra. Mert a gesztusok valahol mindig kama­toznak. Ha másutt nem, az ember „lelkében”. És az is milyen csodálatos dolog. Nem hiszem, hogy tévednék, amikor azt mondom, hogy amennyiben párosul egymás iránti megértésünk, toleran­ciánk az akarással, nagyobb bizalommal tekinthetünk jövőnk felé. Tudom, hogy ezek a napok, hónapok és évek mindenki számára sok nehézséget okoznak és hoznak, tehát legalább apró, butácska dolgokkal ne keserítsük egymást, ne szeg­jük a másik munkakedvét, s örüljünk egymás sikerének. Ugye, e nézet nem eretnek? Fasen, faseln Hogy mit jelent e két német szó? Mesélni, pajkosságot űzni, s ez az eredete a farsangnak, a vígság azon idejének, mely vizkereszttől tart egészen a húsvét előtti nagyböjtig. Van, ahol a farsangot karneválnak mondják, s mint tudjuk, a világ minden részében rendeznek nagyszabású karneválokat, vi­dám és hangos, dekoratív és káprázatos felvonulásokat - fűszerezve népi hagyományokkal. A kisebb településeken is - hazánkban is - bált rendeznek, ahol a mulatság hagyo­mányos étke a farsangi fánk. Révai nagy lexikonában a következők olvashatók a far­sangról: hazája Olaszország, ahol ez a régi római Saturna­lia-ünnepekböl származott, melyeket a keresztény egyház nem bírt a nép tudatából elenyészteni, s ennél fogva rákény­szerítve volt ezen régi pogánykorbeli ünnepekre keresztény színezetet ruházni...” Ma már azt hiszem, sokunknak teljesen mindegy, hogy mi­lyen „színezetet, s kik ruháztak” a farsangra. A fontos az, hogy egy-egy (farsangi) bálra, kellemes mulatságra jusson idejé­ből és erejéből mindenkinek egy évben legalább egyszer. Mert egy jó hangulatban eltöltött összejövetel is csak jól hat­hat az emberre, s megkockáztatom azt is, egy időre „fel is d0bja V. HORVÁTH MÁRIA HÍRRŐL A január tizenvalahányadik napjai is még az év kezdetét je­lentik. Idén, az esztendőt „fölvezető” napok talán még inkább kezdetet jelentettek, mint az előző évtestvérekben. Az új rendszerek és rendeletek, szabályozók és szabályok beve­zetése „parancsolóan” határozza meg napjainkat, melyeket gyakorta az átállás időszakának is titulálnak. Tehát az esztendő második hetében is - ki több, ki keve­sebb sikerrel, ki több, ki kevesebb akarással - azon igyekez­hetnünk, hogy e napok is jövőnk megalapozói legyenek. Er­ről úgy gondolom, hogy később még „beszélgessünk”, hi­szen érdemes eltűnődni azon, hogy ki mit tett a sikerért. Mi minden történt úgy, egyébként megyénkben a héten? Megpróbálom összefoglalni, pontosabban - természetesen szubjektív válogatásban - villantani néhány olyan dolgot, me­lyek mindenkinek a saját maga gyártotta szemüvegtől füg­gően lehetnek igen fontosak, illetve jelentéktelenek. Kezdjük az időjárással, s most elsősorban nem azért, mert ugyan­olyan örökzöld téma, mint a szerelem, hanem rendkívülisége miatt. A növények élettani nyugalomban vannak Még nagyon élénken él bennem a tavaly ilyenkori időjárás, s az jut eszembe, hogy az akkori nagy hideg, az irdatlan hó is rendkívüli volt, ahogyan az a mostani majdhogynem kis- kabátos tél. Kővári László, az Állami Gazdaságok Szakszol­gálati Állomásának termelésfejlesztési igazgatóhelyettese rendszeresen, folyamatosan és behatóan foglalkozik az idő­járással - részben hobbiból, részben pedig munkailag, hi­szen az időjárás a mezőgazdaságtól nem választható el. Érdekességképpen összehasonlítottuk az 1987-es, illetve az 1988-as év első napjait. Tavaly is öt fok feletti plusszokkal indult az esztendő, 3-ára viszont már mínuszba csapott át, 8- ától pedig -15°C volt a napi középhömérséklet, sőt, volt, hogy hajnalban -20 fok alá esett a hőmérő higanyszála. Idén eddig kizárólag + volta napi középhömérséklet, január 7-én 10°C, s Szekszárdon a hajnali minimum is csak legfeljebb közelítette a nulla fokot. A csapadék? Eddig idén a megye- székhelyen 4-5 milliméter volt csupán, míg tavaly január 15- ig 88 milliméter esett, amiből 70 milliméter hó formájában. Ugye, emlékeznek, hogy akkor településeket zárt el a hó na­pokon át a külvilágtól? Gondoljunk csak Fürgéd térségére... A hófalakat napokig „bontották”, de újra és újra épültettek. Mint megtudtuk Kővári Lászlótól, a mostani időjárás a me­Kövári László a csapadék, illetve a talaj, valamint a leve­göhömérséklet-mérő eszközökről olvassa le az értéket zőgazdaságra kedvező, legfeljebb az ültetvények vonatkozá­sában okozhat gondot, de a növények jelenleg élettani nyu­galomban vannak. Persze, gond csak a lehűlés miatt adódna, ami ebben a hónapban nem várható. Sőt, hideg márciusra sem kell számítani, noha tavaly volt az évszázad leghidegebb márciusa. S még két adat: tavaly -3,5 ° C volt a középhőmér­séklet január 15-ig, idén pedig 5 fok. Ügyeletben Számúnkra - s őszintén reméljük, hogy az olvasókéra is - fontos hét volt a mögöttünk hagyott. Szerkesztőségünkben beindítottuk a Népújság-ügyeletet, azaz napközben az olva­sók ügyeletes munkatársaiknak elmondhatták gondjaikat, problémáikat, szóval mindent, ami foglalkoztatja őket. Mint minden újtól, tartottunk is egy kicsit, ugyanakkor reményked­tünk, hogy bizalmukat bírhatjuk, s telefonjaink csörögnek... Mi pedig azon igyekeztünk, hogy rövid időn belül írt leljünk az önök gondjaira, illetve megtaláljuk az illetékeseket, akik segítenek megoldani a problémákat. Tudom, hogy mit szoktak mondani az öndicséretre, de az vesse rám az első követ, aki egy ilyen hét után nem írná örömmel e sorokat, miszerint valóban csörögtek a telefonok, az emberek jórészt közérdekű bejelentéseket tettek, de egyéni gondjaikat is megosztották velünk. Most, mikor eze­ket a sorokat írom, a mellettem levő szobában jogtanácsa­dónk éppen egy panaszosunkkal beszélget, s azon igyek-

Next

/
Thumbnails
Contents