Tolna Megyei Népújság, 1988. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-16 / 13. szám

4 Képújság 1988. január 16. Egy munkásélet érdemrendjei Újsághír: „Az Elnöki Tanács ki­emelkedően eredményes munkás­sága elismeréséül Április Negyediké Érdemrend kitüntetést adományo­zott Berkecz Jánosnak, a bonyhádi Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalat tmk-lakatosának. (Népszabadság, 1987. december 24.) „A nagymama nevelt, az élet tanított” A nyúlós, ónszínű ködben alig is­mertük meg, ahogy szemben kere­kezett velünk a bonyhádi Budai ut­cán. Szerencsénk van, ha öt perccel később jövünk, már nem találjuk meg. Volt munkahelyére igyekezett, ahol „még nem is volt az idén”. Ja­nuár 4. (!) van. A tiszta kis konyhában beszélge­tünk, mi ülve, Berkecz János a kony­habútorhoz tartozó nagy láda szélé­nek támaszkodva. Mintha minden percben indulni szeretne... Szeren­csére a gyár délután is a helyén lesz, hát elidőzhetünk kicsit, hogy felele­venítsük 38 munkás esztendő törté­netét. Ennyi évvel ezelőtt került Bonyhádra a Tisza-partról a szegedi ezermester napszámos legkisebb fia, hogy az alföldi nincstelenség he­lyett hosszú vonatozás után itt Tolná­ban keresse a boldogulást.- Anyánk nyolcéves koromban meghalt. Apánk hol itt, hol ott talált munkát. A nagymama nevelt, az élet A bonyhádi Mezőgépnél tablón őrzik a gépállomás történetét „Tanítgatni kellett a népeket a szán­tásra” tanított engem, meg a két nővéremet - emlékezik. - Akkor kezdték kísér­leti jelleggel a 7-8. osztályos okta­tást, elvégeztem. Aztán egy lakatos­mester szakmáját kóstolgattam, meg eljártam apámmal, aki akkor az ura­dalomban gőzekével dolgozott. Hisz milyen a gyerek? Ami mozog, forog, arra kíváncsi. A háború után vándo­rolt a nép, én is eljöttem a nővérem­hez, akit Závodra hozott a férje. Mondták, hogy gépállomás alakul, jelentkeztem. Mi voltunk a hathetes traktorostanfolyam első hallgatói. Ékszíj a nyakban Nézzük a régi fényképeket, a fej­kendős traktoristalányokat, s mint a mezsgyébe maró körmös Hotter ke­rekének nyoma, rendre sorakoznak elő az ötvenes évek embert próbáló hétköznapjai. Amikor brigádvezető­ként „tanítgatni kellett a népeket a szántásra", hogy a gazdák megmű­velhessék 1 -2 holdas nadrágszíjpar- celláikat, s tűrni a fülke nélküli masi­nán a forróságot, vagy a csontig ha­toló hideget. Esőköpeny se igen volt, csak egy emblémás munkásruhával stafírozta fel embereit a gépállomás. Pufajkára, halinacsizmára is csak később futotta a telepnek, amely 1965-ben lett gépjavító vállalattá. Berkecz János ekkortájt körzeti sze­relőként járta Bonyhád, Kakasd, Börzsöny, Majos határát, hogy meg­keresse, ha kell segítse a földeken serénykedőket.- Biciklivel mentem a gépek után, aztán sokszor a kerékpárt ott hagy­tam valahol, s még kilométereket gyalogoltam, mire a szántókhoz, ara­tókhoz értem. Volt, hogy visszafelé alig találtam meg a járgányt - meséli. - Akkoriban 48 kiló voltam, előfor­dult, hogy nehezebb alkatrészt kel­lett cipelnem, mint a saját súlyom. Néha úgy néztem ki, mint egy feldí­szített karácsonyfa. Egyszer, amikor egy kombájn teljes ékszíjfelszerelé­sét vittem a nyakamban, megállított a rendőr: ember, maga nem is megy, hanem gurul. Nem volt könnyű kenyérkereset, de amikor a traktorosok egy része gépestül továbbállt a téeszbe, ő mégse ment. Az azóta sem szűnő ra­gaszkodás visszatartotta. Mikor arról kérdezzük, hogy nem bánta-e meg, egy gondolatnyit megáll a szóval. Ki­csit mintha fátyolosabb is lenne a te­kintete, a válasz mégis ez:- Szerettem, másképp nem csinál­tam volna. Még bakterlámpát is gyártottunk Miért maradt? Mert létezik munka­helyhez való hűség? Mert a bizony­talanra egy családos ember mindig nehezebben vállakozik? Berkecz Já­nosnak ekkor már felesége volt a SZIT-bálon megismert cipőgyári munkáslány, akivel aztán három fiút, köztük két ikert neveltek fel. Kettő autószerelő, egyikük esztergályos lett, a Mezőgépnél tanult szakmát.- S ott dolgoztam én is húsz évig - szól közbe az eddig csendben figye­lő, mosolygós feleség - mi voltunk az első fecskék a konyhán, mi avattuk fel 1963-ban. A hetvenes években aztán szek­szárdi központtal Mezőgép lett a gyár, s a javításról termelő munkára kellett váltani.- Még bakterlámpát is gyártottunk, meg kézi répadarálókat, mikor mit kí­vánt a piac, most meg öt-hat éve sző­lőfeldolgozó gépeket készítünk. Csak, sajnos a meteorológia néha közbeszól, ha sok az eső, nem ke­lendő az öntözöfelszerelés. Sírva ne­vetés, hogy önálló lett a vállalat, mert most, ha nem sikerül valami, akkor egyedül kell elviselni a terhét, javítani a hibát.- Akár a tmk-ban, amit 1968-ban alakítottak meg?- Bizony, mi kezdtük. De ma már nem tervszerű és megelőző, inkább foltozó munka ez. Volt, hogy kosár­Egy felvétel a nehéz időkből ban kapott gépet kellett összerak­nunk. Bár az is igaz, hogy a harminc­negyvenéves szerkentyűk gyakran jobban bírják a megterhelést, mint az újak...- Így van ez az emberekkel is?- Hát, én úgy látom, hamarabb fel­adja egy fiatal, mint az idősebbek. Régen alig lehetett közénk bekerülni, aztán ahogy több lett a gép, felhígult a gárda. Jöttek olyanok is, akik há­rom napig maradtak a cégnél. Per­sze nem mindenkire igaz, de ma va­lahogy az iskolából kikerülő szak­munkástanulók nemigen tudják a mesterséget. Pedig aki nem tud egy csövet derékszögben elvágni... Tár­sadalmi munkát is inkább csak mu­szájból vállalnak. Azt is főleg a pro- libb gyerekek. Van egy szabadidőközpontom Bizony, elgondolkodtató, ma há­nyán tennék meg, hogy hetente föl­pakolják a biciklire a mozigépet, s ci­peljék Varasdra, Aparra, Izménybe, Győrébe, hogy az ott élők a filmvá­szon elé telepedve csodálkozhassa­nak rá a nagyvilágra. Ö vállalta, akár csak a szakszerve­zeti meg a pártmunkát, s nem akar, nem tud pihenni nyugdíjasként sem. Mosolyog a kérdésen, hogy mit csi­nál üres óráiban.- Van egy szabadidőközpontom - feleli nevetve -, az egyik fiam épít­kezik. Meg ott a kert is, ahol mindig akad tennivaló. A gyárban is mond­ták, ha dolgozni akarok, először őket keressem. mo TAVASZÁN MAMUT A &ÉPÁLLQMÁS a fmmm és u mmsossn. ELSŐ fmi’AT A TTMTmSOlC X&ZÉSB is A MUNKA BFJNDftÁSA VOLT i960-BEN MAR Ifi 600 MOW SZÁNTÁSÁT afppel mi-ssN immpönoTT a aim mam- 'em misampE al mmtÁusttoe- lalpap lkak: : i'alamln: a mou­se:/' MUNS'Mrn: 10f,’/■ rr’ - -■ MELLETT VOM ÍASN , N KESE IVTTíX A GABONA ££■ takakMsman AMTPL-SPPSL ÜOO KM 'mkMSNAL m mr>MN APJjvaÉPPi'í mo m KOMBÁJNNAL 7A70 KM TFkMELÉS! ÉP.TEK /‘MO-UN 700.000-FP m&~ÉAN 2 000000-Ftr m2- UN S 800000^ Ft 1966-FEN Í6. 000000-FF Rövid történet- Most is sokat ott van, azt mondja, fél órára megy, de mindig fél nap lesz belőle - így a feleség, majd míg a fér­jével a világ mai dolgairól, gazdasági nehézségekről, enyhülő világpoliti­kai helyzetről fűzzük a szót, befordul a szobába. Mikor visszajön, büszke örömmel teszi le az asztalra társa eddigi két legmagasabb kitüntetését: a Munka Érdemrend arany fokozatát és az Április Negyediké Érdemrendet. Az utóbbit karácsony előtt a fővá­rosban adta át Berkecz Jánosnak a néhány nappal előtte beiktatott új ipari miniszter, Berecz Frigyes. CSER ILDIKÓ Fotó: GOTTVALD KÁROLY Vezetői minőségkörök Japán példa - magyarosan A világ fejlett országaiban is divattá vált az, hogy a japán vezetési módszereket tanulmányozzák, elemzik, másolják, hi­szen a japán gazdasági csoda egyik for­rásának a sikeres vezetést tartják. A széles körű üzemi demokrácia elő­nyeire épít a japán minőségkör mozga­lom is. Egy-egy műhely, üzem dolgozói alkot­ják e köröket; önként, ellenszolgáltatás nélkül. Üléseiket munkaidő után tartják, Ja­pánban a munkaidőhöz ugyanis csak munka tartozik. A minőségkörök tagjai tehát szabad­idejükben találkoznak, és egy választott vezető irányítása mellett egy-egy olyan probléma megoldásával foglalkoznak, amely munkájuk minőségét emeli, javítja. Az Országos Vezetőképző Központ három évvel ezelőtt arra az elhatározásra jutott, hogy megkísérli a japán minőség­körök példáját „meghonosítani” a ma­gyar vezetők körében. Az OVK-t az a gondolat vezette, hogy a vezetői munka minőségét is folyamato­san fejleszteni kell, a vezetői munka hét­köznapjaiban is lépést kell tartani a leg­újabb tudományos módszerekkel, a ki­válók tapasztalataival; szert kell tenni az új vezetési technikák ismeretére; szélesí­teni kell a vezetői tudást, a magatartás­tudományok, számítástechnika, a terve­zés, a hatékony munkamódszer-terve­zés területén. Középpontban: az adózás A vezetőknek folyamtos továbbkép­zésre van szükségük. Napjainkban vi­szont csak nagyon ritkán és kevés idő adódik ilyen célokra. Jól összeválogatott társaságban, klubszerű összejövetele­ken viszont megbeszélhetik egymással tapasztalataikat, meghallgathatnak egy- egy olyan előadást, amely problémáik­ban segítheti őket, megkérdezhetnek si­keres vállalatvezetőket, államférfiakat, professzorokat, és így kevés időráfordí­tással, saját maguk által meghatározott témakörökben hozzájárulhatnak a veze­tőképzés szinte „testre szabott” formái­hoz. Az Országos Vezetőképző Központ 20 éves fennállása során igen széles körű, nagyszámú vezetővel került kapcsolat­ba. Sokan több tanfolyamot is végeztek az OVK-nál, mások egy-hároméves ve­zetőutánpótlási iskolába jártak, szerte­ágazók az OVK vállalati kapcsolatai is. Nem jelentett gondot az, hogy az OVK volt hallgatóira támaszkodva a vezetői minőségkörök országos hálózatát építse ki. Kezdetben csak a volt hallgatókból alakultak e körök, később az érdeklődők is csatlakozhattak. Napjainkban 26 ilyen vezetői minőségkör működik, 16 Buda­pesten, 10 pedig más városokban. A te­rületi adottságokból adódott, hogy a bu­dapesti vezetői minőségkörök szakmai­ágazati alapon szerveződtek, míg a töb­biek megalakulásánál a földrajzi szem­pontok voltak irányadóak. A minőségkörök hároméves múltjuk során igen változatos témákkal foglal­koztak - általában negyedévenként szervezett összejöveteleiken. 1986-ban az érdeklődés az új vállalatirányítási for­mákra, a vállalati tanácsok működésére irányult, e témák a legtöbb vezetői minő­ségkörben vitatémaként szerepeltek. 1987-ben az új adózási rendszer témája állt az érdeklődés középpontjában. Dr. Kupa Mihály a Pénzügyminisztérium ré­széről, és Rák György az Országos Terv- hivatalból több alkalommal is előadáso­kat tartottak a témáról különböző minő­ségkörökben. Államtitkárok és mások A tagok közösen határozzák meg, hogy milyen témáról kívánnak eszmét cserélni. Éppen ezért a sokszínűség jel­lemzi a programokat. Ennek illusztrálá­sára néhány programtéma az elmúlt évekből: kezdő szakemberek beilleszke­dési problémái, a munkahelyi közérzet konfliktusa; a vezetői halálokok témája; a termelékenység növelésére alkalmazott Maynard módszer tapasztalatai; az igaz­gatói pályázatok veszteseinek problé­mái; számítógépes vezetői módszerek; ösztönzés, motiválás, emberi tényezők; hagyományos és új vállalatirányítási for­mák összehasonlítása; vállalati, gazda­sági munkaközösségek szerepe a ma­gyar gazdaságban; gazdálkodó szerve­zetek, szerződéses kapcsolatai, jogi té­mái. Három év számtalan programjának is­mertetése nem fér be egy rövid felsoro­lásba, amilyen színes, változatos a minő­ségkörök személyi összetétele, annyira sokféle témák szerepeltek a programok­ban. Az előadók között találunk államtit­károkat; dr. Hutás Imre egészségügyi, Horváth Ferenc ipari államtitkár időszerű feladatokról; dr. Fodor László és Zányi Jenő, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnökhelyettesei is aktuális témákban szóltak hallgatóságunkhoz. A gazdaság- irányítás vezető szervei részéről a minő­ségkör összejöveteleken igen sokan nyújtottak tájékoztatást: az Ipari Minisz­térium, az Országos Anyag- és Árhivatal, a MÉM, az OT, az OMFB neves képviselői közül többen is szerepeltek már minő­ségkör előadóként. Tudós professzorok, kutatóintézetek képviselői és vállalati ta­pasztalatokról számot adó vezetők jelen­tek meg és tájékoztatták hallgatóikat. Több száz ülést tartottak már a vezetői minőségkörökben, és az érdeklődés még ma is fennáll. A három év után tehát leszűrhető már a tapasztalat: igény van arra, hogy a vezetők sajátos, önállóan irányított módon találkozzanak, és ott ki­cseréljék tapasztalataikat, megvitassák aktuális témáikat és problémáikat. Közös fórum Tíz minőségkörben megalakulás óta irányít az a vezető, akit a tagok három év­vel ezelőtt választottak meg. E tíz közül ketten megyei körökben dolgoznak: Sült Tibor, a salgótarjáni körvezetője a Kerü­leti Bányaműszaki Felügyelőség hivatal- vezetője; Friedrich József, a Kunság Vo­lán műszaki igazgatóhelyettese pedig a kecskeméti minőségkör vezetője. A legösszekovácsolódottabb vezetői minőségkört Pécsett találjuk: Kabács Béla, a Dél-dunántúli Tüzép Vállalat igaz­gatója a minőségkör mozgalom lelkes hí­vének vallja magát. Veszprémben éppen nemrég történt váltás a vezetői minöségkör élén: Buda­vári László vezérigazgató-helyettest a Bakony Művektől Scher József, a Veszp­rém Megyei Beruházási Vállalat igazga­tója követte. A minőségkörök vezetői „elsők az egyenlők” között. Szervezik a programokat, értesítik tag­jaikat a közösen választott témák idő­pontjáról és helyéről. Az Országos Vezetőképző Központ a körök működését patrónusai útján támo­gatja, akik az intézet vezető munkatársai. Segítenek a kapcsolattartásban, a prog­ramok megválasztásában, az előadók felkérésében. Egy alkalommal évente közös fórumot tartanak a minőségkörök és az OVK ve­zetői. Ilyenkor a program egyrészt visszate­kintés az elmúlt évre, hogyan alakult a minőségkörök működése; másrészt elő­retekintés a következő évre, az OVK ugyanis ilyenkor ismerteti első ízben kö­vetkező évre tervezett oktatási program­ját- HUSZTI VERA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents