Tolna Megyei Népújság, 1988. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-02 / 1. szám

f 2 “rüEPÜJSÄG Ezt hozta a hét a külpolitikában olyan találgatások, hogy Strauss szót akar emelni Rust szabadon bocsátá­sáért, de a bajor po­litikus hangoztatta: jobb lenne egyelőre elfelejteni ezt a ne­vet. Nyilván arra a szovjet álláspontra célzott, miszerint a kegyelmi eljárás megindításához szükséges, hogy a jogerősen elítélt Rust letöltse bünte­tésének bizonyos hányadát. A szovjet-ameri­kai párbeszéd fejle­ménye az a wa­shingtoni bejelen­tés is, hogy az Egyesült Államok hajlandó tárgyalni egy ENSZ-flottának az öbölbe való kül­déséről. Ez koránt-, sem jelenti még jó- A Perzsa(Arab-)öbölben továbbra sem biztonságos a váhagyását a szov- hajózás, ezért az Egyesült Államok lobogójával ellátott jet javaslatnak, kuvaiti tartályhajó előtt amerikai aknaszedök halad­(Telefotó) Vasárnap: Az öbölmenti együttmű­ködési tanács csúcsértekezletén kö­zös fegyvergyártási tervekről tárgyal­tak. Mihail Gorbacsovot választotta az „év emberévé” az amerikai Time, a fran­cia Le Point, a brit Gallup Intézet s több más nyugati sajtóorgánum. Hétfő: Történelmi mélypontot ért el a dollárárfolyam Japánban és az NSZK- ban. Vita volt a NATO-ban a „kompen­zálásról”, a leszerelésre kerülő rakéták más fegyverekkel való pótlásáról - Ösz- szecsapások Dél-Afrikában - Nadzsi- bullah afgán államfő indokínai látogatá­sa. Kedd: Strauss bajor miniszterelnök moszkvai megbeszélései - Három­százhuszonhét napos űrrekord után visszatér a Földre Jurij Romanyenko, váltás a Mir űrállomáson - A jövő évi költségvetés a lengyel szejm előtt. Szerda: Prágai bejelentés: a nyugat­német kancellár januárban a csehszlo­vák fővárosba utazik. - Laosz párbe­szédet ajánl Thaiföldnek a határinci­densek rendezésére. - Zimbabwéban Mugabe átveszi az elnöki tisztséget. - Holkeri finn kormányfő Leningrádban. Csütörtök: Tovább tart a feszültség a megszállt arab területeken, a letartózta­tott palesztinok védőügyvédjeinek tilta­kozása. - A nicaraguai elnök a béketár­gyalások folytatásának lehetőségéről. Péntek: Az afgán kormányerők sike­re: a kilencesztendős ellenforradalmi ostromgyűrű szétzúzása után megin­dult a közúti forgalom Hoszt és Gardez között; Cordovez ENSZ-közvetítő ka- buli utazása. - Gorbacsov és Reagan újévi üdvözlete a szovjet és amerikai te­levízióban. A hét 2 kérdése !■ ÍQbOiHFC • 1. Hogyan lépett át a világ az új esztendőbe? Az államférfiak újévi üzenetei, nyilat­kozatai esztendőről esztendőre ismét­lődnek, szinte már hagyományt jelente­nek. Az elmúlt napokban azonban nem­csak a formák újultak meg. Gorbacsov és Reagan megnyilatkozásait mindkét országban sugározta a televízió. Új, sa­játos tartalommal töltődtek meg ezek, hiszen ez az új esztendő alig három hét­tel követte a washingtoni csúcstalálko­zót, a rakétamegállapodást, s kirajzo­lódtak a következő moszkvai magas szintű tanácskozás körvonalai. (Az óév egyik utolsó diplomáciai eseménye­ként a szovjet külügyminiszter s a moszkvai amerikai nagykövet összejö­vetelén a két nagyhatalomnak a csú­csot előkészítő külügyminiszteri meg­beszélések menetrendjéről volt szó.) Máris több olyan téma került napi­rendre, amelyek sejtetni engedik a kö­vetkező időszak vitáit. A legfontosabb­nak az a problémakör tűnik, amelyet némiképpen leegyszerűsítve, a „kom­penzálás” kifejezésével jelöl a nyugati sajtó. Azoknak a NATO-köröknek pró­bálkozásait említik így, amelyek a le­szerelésre kerülő rakéták helyére más veszélyes fegyvereket kívánnak telepí­teni. Pl. az úgynevezett kettős rendelte­tésű fegyvereket, amelyek egyaránt al­kalmasak hagyományos és nukleáris töltetek továbbítására. Mindez újabb érvet ad a többször megismételt szocialista állásponthoz, hogy a nukleáris fegyverzetkorlátozás­sal párhuzamosan történjenek lépések a hagyományos leszerelés területén is. (Erre tett gyakorlati javaslatokat másfél esztendővel ezelőtt a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé buda­pesti felhívása.) A szocialista országok hangsúlyozzák: készek minden kérdés megvitatására, hajlandók tárgyalni az aszimmetriáról is, tehát azokról a fegy­verfajtákról, ahol nyugati állítások sze­rint a Varsói Szerződés tagállamai len­nének fölényben. (A NATO elsősorban a „kelet páncélos túlsúlyára” hivatko­zik.) Erről a témáról, a hagyományos le­szerelésről nyomatékkai szólt Moszkva forgalmas politikai évének utolsó ma­gas rangú vendége Strauss bajor mi­niszterelnök, aki a szovjet pártfötitkárral is találkozott. Nos, aki őszintén óhajtja az európai leszerelést, nyitott kapuk előtt áll, hiszen éppen Erich Honecker volt az, aki újévi üzenetében a leszere­lés továbbvitelét, s ennek keretében a két német állam teljes atommentesíté­sét, valamint az aszimmetriáknak a fegyverkezés csök­kentése révén törté­nő kiegyenlítését indítványozta. A Strauss látoga­tás külsőségei is ér­deklődést keltettek, miután maga vezet­te azt a nyolcsze­mélyes Cessna gé­pet, amelyen Moszkvába érke­zett. Természetesen a repülőtéren lan­dolt, és nem, mint Rust egy kisebb ha­sonló gyártmányú gépen, a Vörös té­ren. Az NSZK sajtó­jában elhangzottak amely a feszültsé- faá­gét keltő külső je­lenlét helyett egy nemzetközi hajóhad­dal szavatolná a világ egyik forró pont­jának biztonságát. Eddig Washington azonban még a puhatolódzó megbe­szélések lehetőségét is elvetette. Most első ízben kész leülni az asztalhoz: ta­lán a következő csúcsig tisztázódik, ho­gyan lehetne a gyakorlatba is átültetni s hatékonnyá tenni azt az elvi egyetér­tést, ami a Biztonsági Tanács ellensza­vazat nélkül elfogadott 598. Számú ha-' tározatában megnyilvánult. Az óesztendő utolsó hetének króni­kájához tartozott egy űresemény is: há­romszázhuszonhét napos kozmikus re­kord után visszatért a földre Jurij Roma­nyenko az új űrrekorder. Csaknem egy évet töltött „odafenn”. Talán mégsem a túlzott optimizmus mondatja velünk, hogy visszatértekor - jó értelemben - más nemzetközi viszonyokat találhatott, mint tizenegy hónapja, indulása ide­jén... 2. Mi történik Afganisztánban? Az a híradás, hogy a Kabultól 120 ki­lométerrel délre elterülő Hoszt tartomá­nyi székhely s a pakisztáni határhoz kö­zel fekvő Gardez között, az óév utolsó napján megindult a közúti közlekedés. Első pillantásra helyi jelentőségűnek tűnhet. Mégsem: Hoszt városát ugyanis több mint nyolc esztendőn át ostrom­gyűrűben tartották az ellenforradalmá­rok, s a légi utánpótlást leszámítva, tel­jesen elszigetelték a külvilágtól. A stra­tégiai fontosságú út megnyitásával és biztosításával jelentős katonai sikert arattak az afgán kormányerők s a har­cokban őket támogató szovjet csapa­tok. Az ellenforradalmárok jelentős vesz­teségeket szenvedtek s elbizonytala­nodtak az eddig biztosnak vélt Szárán körüli csempészutaik. Ez az a vidék, ahol Pakisztán felől ed­dig szinte zavartalanul érkeztek a fegy­verek, Stinger-rakéták s más felszere­lések. A harcokban egy amerikai tanács­adó is életét vesztette: a Pentagon cá­folta ugyan, hogy az illető hivatalos mi­nőségben tartózkodott volna Afganisz­tánban, de a CBS televíziós társaság értesülése szerint a központi hírszerző ügynökség, a CIA zsoldjában álló szak­értők működnek közre az afgán ellen­forradalmárok kiképzésében. Az elmúlt héten tehát főként hadije­lentések érkeztek Afganisztánból, de ugyanakkor folyik a küzdelem a politi­kai rendezés érdekében. A szovjet ve­zetés több ízben megismételte (Rizskov kormányfő a héten egy sajtónyilatko­zatban erősítette meg), hogy kész tizen­két hónap alatt, vagy még annál szoro­sabb határidővel kivonni az Afganisz­tánban tartózkodó szovjet csapatkon­tingenst. Ameddig nem teljesülnek a feltételek, a Szovjetunió kénytelen katonai felada­tait is teljesíteni (a héten kapta meg Vla- gyiszlav Goncsarenko főhadnagy sze­mélyében, a 67. Afganisztánban harcolt katona a Szovjetunió hőse címet - a glasznoszty jegyében ez sem tabutéma többé), de alapvető igyekezete a véron­tás, a harcok beszüntetése. Ennek jegyében nézzük a fegyveres küzdelmét Hoszt körül s a politikai kez­deményezések sorát. RÉTI ERVIN A Moszkvában tárgyaló Franz Josef Strauss, bajor mi­niszterelnököt kedden a Kremlben fogadta Mihail Gor­bacsov, az SZKP KB főtitkára. (Telefotó) Hazafi József Szembenéző (Mai történet) Brit nukleáris baleset - harminc éve Harold Macmillan brit miniszterelnök kormánya eltussolta azt a balesetet, amely 1957. október 10-én a windscale-i (mostani nevén sellafield-i) atomerőmű­ben történt. Az északnyugat-angliai atomerőmű­ben katonai célokra állítottak elő plutó­niumot. A reaktorban keletkezett tűz kö­vetkeztében radioaktív anyagok kerültek mintegy 500 négyzetkilométernyi terüle­ten a levegőbe. Jóllehet a baleset nem követelt halálos áldozatot, a térségben élő, vagy az akkor ott tartózkodó embe­rek közül azóta többen haltak meg fehér­vérűségben. A baleset összes vonatkozását feltáró jelentést most a kötelező - harminc évig tartó - titkosság leteltével hozták nyilvá­nosságra. Annak idején attól féltek, hogy az ügy feltárása ártana a brit-amerikai nukleáris együttműködésnek, és meg­rendülne a lakosságnak az atomerőmű­vekbe vetett hite. Harminc évvel ezelőtt a jelentésnek csak egy átírt, enyhített vál­tozata került a közvélemény elé. A most nyilvánosságra került iratok szerint a bal­eset az atomerőmű berendezéseinek konstrukciós hiányosságai, valamint a termelési folyamat helytelen szervezése miatt következett be. Az eszméletét nem vesztette el. Érezte barátja egyre gyorsuló lélegzetét, erőlkö­dését, hogy a kanapéra fektesse. Ismét megpróbált erőlködni, de nem volt ura akaratának. „Mint egy rongybábu” -, su­hant végig az agyán, s ugyanebben a pil­lanatban irtózatos halálfélelem uralko­dott el rajta. Kiverte a verejték, légszomj gyötörte, teljesen elernyedt. Tehetetlen bábként zuhant a kanapéra, magára rántva a barátját. Berhidai János is megijedt, s ahogy si­került megszabadítania két karját a lefo­gó tehetetlen testtől, azonnal a szívét kezdte el masszírozni Péternek. Később kiszaladt a fürdőszobába, megnedvesi- tett egy törülközőt és a. barátja mellére tette. Péter visszanyerte öntudatát, kinyi­totta szemét. „Nem infarktus” -, suttogta a társának. Ez a felismerés elég volt ah­hoz, hogy erőre kapjon. Kezdett magá­hoz térni, kezét, lábát mozgatta, arcának színe is megélénkült.- Jól megijesztettél - nyugtázta barátja éledését Berhidai. Egy pillanatra megcsapta őt is az el­múlás szele. Döbbenten ült a kanapéval szemben, nézte a még mindig sápadt Pé­tert. Tudatára ébredt, hogy milyen véd- hetetlenek ők ketten. „Csak egy pillanat, s vége”, - fészkelödött be a gondolat az agyába. - Akkor szabad-e magabiztos­nak lenni? Ma ő, holnap én. Nem is tud­juk, hogy mennyire kizsigereltük eddig magunkat, lehetőséget adva a kaszás­nak, hogy egyetlen pillanat alatt felülke­rekedjen.” Lelkiismeretfurdalása támadt. Ide jöttem, igazságot szolgáltattam - korholta magát -, azt hittem, hogy mi még mindig sebezhetetlenek vagyunk, mert a mi korosztályunk mindent elbír, s aztán kiderült, hogy vén trottyok lettünk, csak még hajt a vérünk, a régen volt lel­kesedésünk, az erőnk, amit megpróbál­tatásainkból gyűjtöttünk.” Pillanat alatt szertefoszlott a magabiz­tosság, az egyenes derék, a szépen rendezett arc. Most ugyanolyan az övé is, mint reggel Péteré volt: mély ráncok és savószínű szem, zilált haj... A testi és lelki fáradtság ezernyi apró jele. Magába zuhantan ül a műbörhuzatú fotelban Berhidai János, közben hallja alvó barátja egyenletes szuszogását. Pé­ter arca nyugodt. Nem így az övé. Hogy összerendezhesse magát, töltött a ko­nyakból és felhajtotta az erős italt. A szesz végigfolyt a nyelőcsövén, majd a gyomrából kezdte érezni, hogy lassan terül szét egész testében. Mélyet léleg­zett. Ennyi idő éppen elég volt ahhoz, hogy újra visszanyerje reggeli énjét, csak a magabiztosság tűnt tova, mint egy álom. Számára is nagy lecke volt ez a mai. Időben jövő, évekre eligazító tanul­ság. A második pohár konyak visszahozta cselekvőképességét, tisztánlátását, azt, hogy rövid idő alatt képes megszabadul­ni az önsajnálattól, a hatvan év súlyától. Mindig is ilyen volt, mint a masska, azon­nal talpra esett és miután felkérte a hely­zetet, képes volt a változtatásra. Ez őrizte meg az erejét, alkotókészségét, toleran­ciát adott és lehetőséget mindig, hogy képes legyen a gyors tielyzetfelismerés- re, a túlélésre. Mint most is. Ez a oár perc elég volt ah­hoz, hogy tudatárr ébredjen: nyugdíjba kell mennie. Met ezután keményebb évek jönnek és nem biztos, hogy győzi erővel. CsodáKozott most ezen, mert nem hitt az azonnali megvilágosodás­ban. Elemző tpus volt, aki felkészült min­1988. január 2. PANORÁMA BUDAPEST - A Kubai Köztársaság nemzeti ünnepe, a forradalom győzelmé­nek 29. évfordulója alkalmából Kádár Já­nos, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Németh Károly, az Elnöki Ta­nács elnöke és Grósz Károly, a Minisz­tertanács elnöke közös táviratban üdvö­zölték Fidel Castro Ruzt, a Kubai Kom­munista Párt első titkárát, a Kubai Köztár­saság Államtanácsa és Minisztertanácsa elnökét. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa ugyancsak táviratot küldött a kubai partnerszervezetnek a kubai forra­dalom győzelmének évfordulója alkal­mából. BANGKOK - Tűz ütött ki péntek haj­nalban egy kilencemeletes, háromszáz­szobás bangkoki szállodában. Az eddigi jelentések szerint a szerencsétlenség­nek tizenhárom halálos és harminchat sérült áldozata van, valalmennyien kül­földiek. A vendégek többsége Hong­kongból és Szingapúrból érkezett az óév búcsúztatására a thaiföldi fővárosba. MOSZKVA - Ötmilliárd rubeles költ­séggel gyorsvasút épül a Szovjetunió­ban, amely Moszkvát köti össze a nép­szerű fekete-tengeri üdülőhelyekkel, a Krímmel és a Kaukázussal. Jevgenyij Szotnyikov, a vasútvonal főtervezője, a Moszkovszkaja Pravdának nyilatkozva hangsúlyozta, hogy a terv szerint a Moszkva-Szimferopol vonalon 1996- ban halad végig először a szupervonat, míg Szocsiba és Kiszlovodszkba 1999- ben futnak be az első szerelvények. A je­lentős beruházás - csaknem százmil- liárd forint - az előzetes számítások sze­rint nagyon rövid idő, négy-öt év alatt megtérül, ugyanis lehetővé teszi a rend­kívül zsúfolt régi vonalszakaszok, s a lé­giközlekedés tehermentesítését, és lerö­vidíti az áruszállítási időt is. BAGDAD - Az óév utolsó és az újév első napján sem szüneteltek a harci cse­lekmények az iraki-iráni frontokon. Bag­dadi bejelentés szerint az iraki légierő gépei december 31-én 47 bevetésben vettek részt, és megtámadtak két tankha­jót az iráni párok mentén. Iráni hajók a Hormuzi szorosban feltartóztattak egy 12 egységből álló szállítókonvojt, majd el­lenőrzés után továbbengedték azt. JERUZSÁLEM - Szórványos tünte­tések voltak pénteken Jeruzsálem ara­bok lakta részében. Az izraeli hatóságok itt is, akárcsak a többi megszállt terüle­ten, jelentős katonai erőt vonultattak föl, így akarván elejét venni a palesztin tilta­kozó megmozdulásoknak. Ezek fellán­golásától azért is tartottak, mert pénteken volt az úgynevezett Fatah-nap. 23 évvel ezelőtt ezen a napon hajtotta végre első Izrael elleni harci akcióját az El-Fatah, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet leg­jelentősebb osztaga. Jasszer Arafat, az El-Fatah és a PFSZ vezetője pénteken Bagdadban az évforduló alkalmábó mondott beszédében kijelentette: a PFSZ fokozni kívánja a megszállt területeken kibontakozó népi harcot. denre és akkor itt van ez a hétköznapi délelőtt, amikor a barátját kell észhez té­rítenie és mégis saját magát mentette meg. Azt már határozottan tudta, hogy ez neki lecke, és nem Miklós Péternek. Most értette csak meg: milyen irtóztató megaláztatás érte a barátját. A bukás. Annak a tudata, hogy kidobták, mint egy mosogatórongyot. Nem most, hanem évekkel előbb kellett volna leülniük be­szélgetni, akkor elmagyarázni, hogy vál­toztasson, figyeljen: mert felgyorsult az idő, és aki nem tud együtt haladni, az nemcsak lemarad, hanem bele is pusz­tulhat. Ök egy más világhoz szoktak, ami akkor és nekik jó volt, de most a maiak­nak lehet, hogy megmosolyogtató idő. Amiért ők a lelkűket is odaadták volna, az ma hamis, tarthatatlan. Egyszerűen azért, mert nem a valóságon nyugodott, hanem csak a gondolatokban, a vágyaikban létezett. Görcsösen ragaszkodtak vala­mihez, ami eszmének gyönyörű, csak hát sokára lesz megvalósítható. Hittek va­kon, az emberért tettek mindent, de azt hitték, hogy az embereket kívül lehet re- keszteni. Többször gondolt már erre, csak a kényszerítés hiányzott, hogy mindez tu­datosodjék is benne. És most, ebben a szobában, az eszméletét vesztett barát mellett képes volt felismerni a nagy és végzetes hibát, aminek Miklós Péter ál­dozatává vált, de áldozat lehetett volna ő is, ha nem jön ide, úgymond „tisztára si­kálni” barátja lelkét. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents