Tolna Megyei Népújság, 1988. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-02 / 1. szám
1988. január 2. ( TOLNA NÉPÚJSÁG 3 Boldog új évet! nak, reggelinek, hanem az „éjfélinek”. Ismerkedem a lakókkal. Illetve közülük néhánnyal. A már említett Sallai házaspárnál az ifjú férj vájárnak tanult, de egy súlyos gyomorműtét után kellett átváltania. Negyedik éve van a szekszárdi sörpalackozóban. „Benősült” a lakásba, amit Ancsa kapott, ám a szerelem jóval korábban kezdődött. Különben szek- szárd-csatári munkásgyerek: Takáts Aranka szövőnőnek tanult, majd váltott: Szekszárdon, a BONY szövetkezet üzemében lett tüzönö. Most gyesen van, élettársa katonaidejét tölti, kisfia - a ház „elsőszülöttje” Pesti Zsolt. Van itt egy „testvérpár” is. Molnár Ilonka november 5-én, „kisöccse” Orbán Sándor december 3-án lett tizennyolc éves. Lonci kereskedőnek tanult. Eladó a Tartsay lakótelepi ABC-ben, Sanyi a sütőiparban dolgozik. Mostohatestvérek, nem lévén vérségi kapcsolat köztük. Testvérekké azáltal váltak, hogy ugyanazon nevelőszülők gondoskodása alatt nőttek fel. A kislány a földszinten, „öcsikéje” az emeleten lakik. Mostohatestvérek? - Édesmostohák. Alighogy beszélgetni kezdünk, szinte egymás szavába vágva kérnek, írjak az ő „édesmostoháik- ról" is. Hogy milyen jók voltak őhozzájuk, hogyan gondoskodtak és gondoskodnak még ma is róluk. „Haza"várják őket, mint a minap disznóvágáskor is. Finom falatokkal telt meg mindkét hűtőszekrény. Hároméves koruk óta vannak együtt, rövid ideig intézetben, majd először Kniesz Mihályéknál Szakadáton, utóbb Báth Györgyéknél. Báthné három éve özvegy, ő invitálta a két testvérpárt a disznóvágásra. Közeleg az éjfél, felhangzik a Himnusz. Pukkan a pezsgősüveg, megtelnek a poharak: Boldog új esztendőt! JANTNER JÁNOS „Állami” gyerekek Az első szilveszter az Otthonházban A ház Palánkon, a GYIVI - Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet - szomszédságában, egy kis mellékutca végén áll és a múlt év április 4-én adták át ünnepélyesen rendeltetésének. Első olyan új házként az országban, amely lehetővé teszi, hogy egyidejűleg húsz, állami gondozásban felnőtt fiatal, nagykorúvá válása után öt évig, alacsony lakbérrel itt élhessen. Mentesülve a drága albérlettől, élvezve azt a segítséget, most már „felnőttekre szabottanamit az intézménytől eddig is megkaptak. Cégér, cégtábla nincs a házon, ma egyszerűen „Otthonháznak” hívják, jobb híján kapta ezt a nevet az egyemeletes, húsz lakrészes épület. Az egyetlen tábla a bejárati ajtó üvege mögött látható, ez igazítja útba - a PAV-os sofőrt, akit elug- rasztottak ide, hogy itt találja meg a ké- szenlétes Szitha Zoltánt, mégpedig a földszint 10-ben. A házat országosan így ismerik: szekszárdi modell. A ház előtt tíz kocsiállásos autóparkoló. Üreges betonkockákból készült burkolatát benőtte a gaz, lévén az itt lakóknak igénye talán már igen, lehetősége még nem, hogy autót tartsanak. Minden családi-vagyoni háttér nélkül váltak lakókká - a „családi” kapcsolatot, mégpedig jó kapcsolatot a többségnél egyedül a volt nevelőszülők jelentik. Amit keresnek, annak a lehető legnagyobb részét félre kell tenni, a családalapításhoz. Egyetlen szeméttároló árválkodik csak úgy odalökve a parkolóplaccon. Az este tapasztaltak után élhetnék egy elnevezési javaslattal, mármint hogy legyen „Alkohol-absztinens ház”. Vagy öt hűtőszekrénybe nézhettem be - mind a húsz lakrésznek ugyanúgy, minta beépített szekrény és a két heverő, tartozéka a hűtőszekrény is, ám egyikben sem láttam - még nyomát sem - alkoholos italnak. A pezsgőt is csak a szilveszter-éjfél „kedvéért” szerezte be Sallai József söripari - de „sörsemissza” gépkezelő, a szerdai írásban szerepelt zombai Horváth Anna kórházi ápolónővér férje, ő maga csak koccintott, de társai hiába biztatták, meg sem kóstolta. Pezsgővel koccintott, kólát ivott. A ház torteneterol dióhéjban: 1985 elején kezdeményezte létrehozását a megyei KISZ-bizottság. A megye és a város vezetése az első szóra partnerré vált, a városi tanács a lakáshelyzet részeként kezelte a dolgot és a beruházás pénzügyi alapjait negyrészt biztosította. Hamarosan megindult a tervezés - társadalmi munkában végezték szekszárdi tervezőmárnök fiatalok, az Aranyfürt Tsz kedvezményes áron adta a telket - a kiesést másutt, rekultivációval pótolták, - versenytárgyalás után lett kivitelező a Tolna Megyei Építőanyag-ipari Vállalat. „Profit” nélkül. A beruházás lebonyolítását a Tolnaber vállalta: 1986 februárjában kezdődött a tereprendezés, alapozás és decemberben megtörtént az épület műszaki átadása. Kedvezményesen adta a bútorzatot a BUBIV jászberényi gyára. Ami a pénzügyi forrásokat illeti: Szek- szárd Város Tanácsa hatmillió forinttal, az Állami Ifjúsági Bizottság egymillióval, a KISZ KB Gyermek- és Ifjúságvédelmi Alapja negyedmillióval, a megyei tanács, valamint a megyei KISZ-bizottság 70-70 ezer forinttal „lépett be”. Még a szekszárdi gimnazisták is segítettek. Nyertek a „Kapcsoltam” tévévetélkedőn, az Állami Ifjúsági és Sporthivatal által adott 30 ezret megtoldottak nyereményükkel, több mint 11 ezer forinttal, így lehetett a társalgóba beszerezni a színes tévét. 1987. április 4-én volt az ünnepélyes avatás-átadás. Ma húsz lakója van - pontosabban bérlője - a háznak. A szomszédos GYIVI nemcsak támogat, segít, hanem néhány technikai feltételt is biztosit. Az intézetnek évek óta gondja volt a fűtéssel, melegvíz-szolgáltatással, azt ugyanis az ACSI-tól kapta, ott pedig időnként túl volt terhelve a kapacitás. Az Otthonház ellátása sehogysem fért volna bele. Kértek és kaptak „GYIVI”-ék beruházási keretet, megépítették önálló fűtő- művüket, onnét látják el a fiatalok házát is. Szilveszter estén szokatlan csend van a házban. A lakók egy része „hazament" látogatóba nevelőszüleihez, illetve nem - állami gondozott házastársa-élettérsa szüleihez, az itthon lévők azonban ébren várják, akarják köszönteni az új esztendőt. A társalgóban néhányuk a tévét nézi. A készülék hangja halk: van egy csecsemő is a házban, nehogy a zajra felébredjen. Csak akkor, amikor négyhónapos korára már kialakult „belső órája” ébreszti, lévén itt az ideje nem a vacsoráA társalgóban a Himnusz, itt gyereksírás jelzi, hogy éjfél van. A négy hónapja érkezett Zsoltika megéhezett A ház - kívülről Loncika hűtőszekrénye dugig van. Az újabb kóstolócsomag alig fér bele. Gépvásárlások receptre?! Gondolatok és tapasztalatok Mára egyetlen gyár, üzem, gazdaság sem található, ahol ne terveznék meg előre a gépvásárlást. Akár az anyagi fedezetét, akár a vásárlásra kerülő gép típusát nézzük. Jól gazdálkodni, csak jó technikával lehet, kiváló gépekkel képes csupán valóban versenyképesen a piacon maradni a gazdálkodó. A jó gép megvételének alapfeltétele viszont a nagyszerű gazdálkodás. Arról még nem is beszéltünk, hogy a jó gépek ára aránylag magas, és nagyon sok esetben csupán devizáért szerezhetők be egyes típusai. A dilemma: a meglevő „technika” használásával hogyan lehet okosabban, jobban, megfontoltabban, na és persze hatékonyabban gazdálkodni? * Tolna megye mezőgazdaságának kiválóak az adottságai, a jó szakembergárdája és jól gazdálkodó szövetkezetei is közismertek. Mindezek ellenére sem állnak olyan szinten a gépesítés területén - akár az új vásárlásokat - akár a pótlásokat nézzük, - mint ahol szeretnének állni. E mellé még vegyük azt a szinte természetesnek mondható tételt is, hogy a növénytermesztési ágazat vezetője vagy a gépesítési csoport főnöke soha nincs (és ne is legyen) megelégedve a gépek kapacitásával, típusaival és korával, egyszóval szinte mindig venne, vásárolna, ugyanakkor a főkönyvelő előtt csak a nagyon jól megindokolt vásárlási kívánságoknak van esélyük. Az Agroker géposztályának vezetője Busa László elmondta, hogy az 1987-es évben a náluk vásárolt gépekre az előző évhez viszonyítva közel 20 százalékkal többet költöttek az üzemek. A plusz húsz százalék anyagi ráfordításból származó gépeknek csak elenyésző hányada került megyén kívüli gazdaságba. Ha az árváltozásokat is figyelembe vesszük, akkor összességében elmondható, hogy nem volt visszaesés az egy évvel korábbi vásárlásokhoz viszonyítva.- A dolog szépsége még abban is megfogalmazható - mondta Busa László - hogy egyetlen esetben sem kellett generálkérdésben visszautasító választ adnunk, és az érdeklődés és a vásárlóerő sem csökkent. Igazi jó példával is szolgált, amikor elmondta, hogy a megrendelt kukoricaadaptereknél 200 százalékkal több igény jelentkezett mint ami a megrendelésben szerepelt és a gyártó rugalmasságára jellemző, hogy el is jutott hozzá időben, betakarítás előtt, vagy éppen közben. Persze negatív példára is van adalék, melynek legsajnálatosabb része az, amikor van alkatrész a raktárban, de mégsem juthat el az igénylőhöz, mert éppen nincs rá devizafedezetünk. Minden vásárlás beruházásnak számít, a nagyságrendet pedig minden esetben a pénzügyi háttér határozza meg, ami a gazdálkodástól függ. Mindehhez az is hozzátartozik, hogy milyen talajszerkezethez, természeti adottsághoz, termelési szerkezethez milyen művelési módozatot választ egy-egy gazdaság, mert ehhez vásárolhat okkal és céllal gépet is. Akár szocialista relációban, akár nyugati gyárakban készülő gépről van szó. A KSZE közismerten kiváló szakembergárdájából Tarlós Lászlóné a gépforgalmazási osztály vezetője, Tárnái János a Tolna megyei termelésszervezési rendszer műszaki vezetője és Nagy Zoltán a műszaki főosztályvezetőhelyettese kiváló ismerője a gépvásárlással kapcsolatos, igen szerteágazó témáknak. Elmondták, hogy a lassan másfél évtizede érkezett nyugati típus, nagy teljesítményű és korszerű gépeket jó néhány gazdaság anyagi erő hiányában nem képes megvásárolni, míg mások olyan termelési szerkezettel rendelkeznek, ahol nem feltétlenül szükséges mondjuk egy Claas kombájn, mert elegendő az E- típusú is. A kapospulai téesz például az E-gépeket részesíti előnyben, mig a fel- sőnánai téesz már átállt ezekről a gépekről, éppen Claasra. Az utóbbi időben olyan tendencia is tapasztalható, hogy a leállított gépeket szívesen megvásárolják a téeszek és azokat felújítják. A mai modern és kifejezetten korszerű technika sok esetben még sajnos arra kell - hogyha példával szolgálunk -, hogy a traktorost ellenőrizze, mert amit a gép teljesítmény és minőségben tud nyújtani, azt még nem követi az anyagi érdekeltség mindenütt. Ekkor következik be az, hogy a vetéskor „belepiszkálnak” a traktorosok a gépbe, hogy ne fütyüljön, mert az jelzi, hogy gyorsan halad, nem lesz optimális a tőszám. Márpedig ez az alapja az új gép megvásárlásának is, mint kiindulási pont. Nem minden traktoros érdemli meg a csúcstechnikát, van aki már - mondjuk ki - kevés egy szuper géphez, mert nem kellően felkészült. A jó gép egyre több embert szabadit fel, ma még ez is visszahúzó erőként jöhet számításba, másutt pedig az igénytelenség a gond forrása. Az igényes vezetői gárda, az érdekeltség és a minőségi munka együtt adja az új gépvásárlás lehetőségét. Akinek van pénze - mert az előbbi módon megteremtette, - jó a termésátlaga is. A gazdálkodás milyensége minősége, része a nyereségességnek. Azt is tudni kell, hogy milyen munkára, mit vesz meg az, akinek van pénze. Egy jó állattenyésztéssel rendelkező téeszben a silótakarmány készítése szinte kötelező. Ajánlatos elfogadni a javaslatot, hogy mondjuk ne több E-gépet vegyenek erre a munkára, hanem ez esetben egy tőkés önjárót, aminek ugyan 1 millió 600 ezer forint az ára, de jobb a szecska minősége, jó a teljesítménye, nem kell műhelybe húzgálni mert megbízható. így persze hamar behozza az árkülönbözetet. Egyik gazdaság vett magának egy nagy teljesítményű permetezőgépet, mire rövid idő alatt a környező nyolc szövetkezet is, látva annak hasznát, szintén vásárolt. A munkatapasztalatok, a bemutatók, a tanácsadás és a helyszínre hívott szakemberstábbal való együttműködés hasznát is ki kell tudni aknázni. * / A megye téeszei jobbára tőkeerősek, amihez még az is hozzátehető, hogy a növénytermesztés-fejlesztési programba 29 szövetkezet nevezett be, melynek teljes fejlesztési összege 410 millió forint. A KSZE adataiból kiderül, hogy 1987- ben 234 milliót tesz ki ez az összeg, 1988-ban 108 millióra rúg majd, mig az utolsó, harmadik évben 68 millió lesz. Aki mert, és belevágott, megpályázta, az ily módon is kiváló gépekhez jut. Tarlós Lászlóné és munkatársai példát is mondtak. Kettőt is, mert így fejlesztett 3 év alatt az iregszemcsei téesz 56 millió 670 ezer forinttal, mig az ozorai téesz 42 millióval. Folyamatos fejlesztéssel messzire lehet jutni, gondoljunk csak a négyéves IGP- programra. Aki végigcsinálta, bizony mára lépéselőnyt szerzett. Ahol az igények, a körülmények és az anyagiak találkozót adnak egymásnak ott tudják, hogy mit vegyenek, milyen gépekkel lépjenek előre. Ám van olyan is, aki két év után jön rá, hogy csak költött, de nem profitál belőle. A Claas a világ legjobb kombájnja, mindent tud amit tudnia kell, de mégsincs lenn a gond az aratásról - mondja Busa László is, - mert egyik gép épül a másikra. A gazdaságosságot az is megszabja mi a gép ára, hogyan javítható, mennyiért üzemeltethető. Ahol a növénytermesztés teljes technológiája átfogó a géppark ott azt is tudni kell, hogy mi a növény igénye, mit kíván? Mert a növény diktál, csak le kell tudni fordítani. A mezőgazdasági osztály egyik vezetője említette meg, gond az is, hogy az aratáshoz már jobbára jó parkkal rendelkezünk, de aratni csak azt lehet, amit a talaj-előkészítéssel kezdődő munkákkal alapozunk meg. Ekére, talajlazítóra sem szabad sajnálni a pénzt. Kötelező! Ha nem tudok időben betakarítani, az veszteség. Ha nem tudok időben vetni ...eleve kevesebb fog teremni... Nem mostohagyerek a talaj-előkészités, nem is a betakarítási vonalat kell gyengíteni, hanem az előkészítőit javítani. Ha egy mezőgazdasági üzem sokáig bizonytalan forrásra van utalva, akkor persze nehéz dönteni a beruházásokban. Az eleve szűkösből jobbára csak a pótlásokra futja, a leglényegesebbeken van a hangsúly, de hogy fejleszteni lehessen, az eddiginél is jobban kell gazdálkodni. Most, amikor a mezőgazdasággal szemben újra nőttek az elvárások itt az új adótörvény, még megfontoltabb- nak kell lenni. Még akkor is, ha mindenütt elsődleges, hogy a csapat, a csoport, a téesz, a vállalat jóléte meglegyen. Ezt most követi majd a közös költségekhez való hozzájárulás - adó formájában. Busa László is azt mondta, el kell fogadni, hogy vannak közös költségeink, bár mindenki igyekszik azt megvizsgálni, hogyan lehet a lehető legkisebbre szorítani azt, de hatásában kell majd éreznünk a tétel igazát. SZABÓ SÁNDOR
