Tolna Megyei Népújság, 1987. december (37. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-12 / 293. szám

8 Képújság 1987. december 1! A bátaszéki gimnazisták az elmúlt évben több országos számítástechnikai ver­senyen értek el kiemelkedő eredményt Gimnázium: érettségi és szakma egyszerre Milyen itt élni? Barna bőrszatyorral a kezében ballag fölfelé a Nyéki utcán Miller Józsefné. Hatvanhét éve Mórágyon született, de már nyolcesztendős kora óta itt él, ak­kor költöztek a szülei Bátaszékra vincel­lérnek. Ő maga itt ment férjhez, hát vég­leg a községben is maradt. Elkölteni való ugyan több is lehetne, mert a nyugdíj igen kevés, panaszolja, de az ellátással elégedett. Mindent lehet kapni a boltok­ban, ami nekik kell, a tüzelőt is beszerez­ték már a télre a Tüzéptől.- Én már idevalósinak érzem magam- mondja -, nem is mennék el soha. * Még csak pár perce nézelődünk a Bu­dai utcai papírbolt gazdag könyvválasz­tékot is kínáló polcai előtt, de már vagy nyolc-tíz vevőt is kiszolgált a két kedves, barátságos eladónő. Horváth Sándorné, miközben becsomagolja, amit egy feke­te kendős néni vásárolt, szívesen vála­szol a kérdésünkre.- Hogy mi hiányzik a községből? A gyerekeknek egy uszoda vagy egy strand. Persze, tudjuk, hogy nincs rá pénz, de ha egyszer mégis építenének, hozzájárulnánk anyagilag és munkával is, akárcsak a tornacsarnokhoz. Egyéb­ként amit vásárolni akarunk, itt megkap­juk, bár az élelmiszerek választéka, cso­magolása azért nem mindig olyan, mint mondjuk Szekszárdon. De én nem sze­retem a városi nagy forgalmat, úgyhogy szívesebben élek itt. Mire a fejkendős néni közbeszól: - Most nagyon sietek, de én is szeretek itt élni, beleírhatják. Na, isten velük! * Jönnek-mennek az emberek a posta előtt. Tölgyesi József, nyugdíjas pék épp kerékpárjára akar ülni, mikor megszólít­juk.- Szekszárdon születtem, Decsre nő­sültem, de 11 éve már bátaszéki vagyok- mondja. Az elmúlt évtizedben sokat fejlődött ez a község, elkészült az új ra­vatalozó, egy sor utcába szilárd burko­lat, járda került. A feleségem Kövesden boltos, tőle tudom, hogy ez így van ott is, meg Lajvéron is. Nekem a házam előtt áll meg a busz... Szeretek itt lakni. - esi ­A téesz párttagságának véleménye Kemény beszéd - tenni akarással Minden embernek szüksége van a közösségre, ez az egyik legfontosabb tanulsága a párttagsággal folytatott el­beszélgetéseknek. Hogy a Búzakalász Termelőszövetke­zet pártszervezetében is él ez az igény, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a beszélgetések két-három óráig is el­tartottak. A hangulatot figyelve néha az az érzése az embernek, hogy mindenkit a saját jövő évi jövedelemadója foglal­koztatja. Tartottak attól a pártvezetőség tagjai is, hogy az egyéni panaszok felso­rolásába torkollik majd a párttagsággal folytatott beszélgetés.- Erről szó sem volt - mondta Bodor Imre, a pártvezetőség titkára. - Az em­bereket a közösség gondjai, az ország helyzete, a párt belső élete éppen annyi­ra foglalkoztatja, mint abban saját jövő­jük. Nyíltak, őszinték voltak a beszélge­tések. A párttagok igen keményen ki­mondták a véleményüket, de ugyanilyen határozottan egyetértenek a párt kibon­takozási és a kormány stabilizációs programjával. Ugyanakkor keveslik a tetteket, a határozott és érezhető intéz­kedéseket. Megértik a gondokat, képe­sek és hajlandók is többet tenni, jobban dolgozni mint eddig, ugyanakkor azt is hozzáteszik, hogy ők eddig is jól dolgoz­tak és nemcsak a munkahelyükön, ha­nem a háztájiban vagy más módon is azért, hogy fenntartsák korábbi életszín­vonalukat. Nem igazán értik, hogy hova lett mindaz az érték, amit megtermeltek. Ha ők jól dolgoztak, akkor tessék meg­mondani, hogy kik nem tették: hol és kik rontották el a dolgokat. Többen határo­zottan megfogalmazták, hogy meg kell nevezni a felelős testületeket és a sze­mélyeket minden szinten. Akik nem ké­pesek, vagy nem hajlandók a megúju­lásra, azoktól meg kell válni és alkalmas embereket kell választani, vagy kinevez­ni minden posztra. Nincsenek meggyő­ződve a párttagok arról, hogy minden vezető képes lesz a megújulásra, a töb évtizede beidegződött politikai és szak mai munka megváltoztatására. Sürgetik a jobb tájékoztatást és a na gyobb nyíltságot: volt aki úgy fogalma zott, hogy ma már kevés az, hogy a Elnöki Tanács elnöke újévkor ünnep köszöntőt mond. A párttagság igényli politika személyessé tételét úgy is, hog egy-egy döntés kapcsán a felelős veze tők álljanak oda személyesen a tévéka merák elé és tájékoztassák a közvéle ményt. A termelőszövetkezetben a 16 párttag közül mintegy 110-el már meg történt az elbeszélgetés, az összefoglak így már a tagság döntő többségének véleményét tükrözheti. E szerint a párt belső élete is megúji tásra szorul. Sokkal beavatottabba szeretnének lenni az emberek. Minden ki szívesen vállalja a felelősséget a dön tések előkészítésében is. Annál is in kább így van, mert a saját környezetük ben a párttagok maguk is csak akkc tudnak politizálni, akkor állhatnak ki , párt politikája, programja mellett, ha a: megfelelően és időben ismerik. Gyakra előfordult az utóbbi években, hogy párton kívüliek tájékozottabbnak bizo nyúltak, a párttag, ha kérdezték vala miről nem tudott érdemi választ adni. Természetesen felmerült a beszélge tések során a kisebb közösségek jövőji is, ezen belül a termelőszövetkezet fejlő dése, a családok gondjai is, s az árak é: bérek aránya, illetve aránytalansága Azt igénylik saját helyi vezetőiktől, hog' többet legyen az emberek között, törőd jenek az emberek személyes sorsával problémáival. Négyen jelentették be kilépési szán dékukat, hárman közülük fiatalok, / pártvezetőség titkára megfogalmazta < tanulságot is. Ezek a fiatalok nem tudtál még a párttagság soraiban igazi kom munistává válni, ami egyúttal jelzi a ne velés feladatait is. IHÁROSIIBOLYÍ Csodálatos történet Voltak, akik oda is álltak csodálkozni a temetőben a halottak napját megelő­zően, hogy saját szemükkel láthassák a tulajdonképpen hétköznapi csodát. Négy és félmillió forintért elkészült a ravatalozó, legnagyobbrészt társadal­mi munkában. Nagyon sokan nem is tudják megérteni egy-egy ilyen ravata­lozó jelentőségét. Minden ember méltósággal és szé­pen szeretné elbúcsúztatni elhunyt hoz­zátartozóit, ehhez szép és méltó környe zet is szükséges. Halottak napja előtt pár nappal má csak az út lebetonozása volt hátra. / munkát a tanács és a párt vb, a népfron elnöksége vállalta magára, természete sen az egyházakkal közösen. Ez volt a csodálnivaló látványosság < nagyközségben, hogyan betonozil együtt a tanácselnök, a párttitkár a kato likus pappal és presbiternővel együtt. „A tehetség nem kallódhat el!” Mátés Lajosné szakoktató szavaiból a tantárgya iránti szeretet és felelősség csendül ki:- Itt nem lehet kihagyni egyetlen betűt sem, mert akkor az egésznek semmi ér­telme. Bár az erre fordított idő a laikus számára rövidnek tűnik, mégis két év alatt - ahogy a példák mutatják - a tanu­lók képesek elsajátítani nemcsak az ala­pokat, hanem a magasabb követelmé­nyeket is. A sűrű kattogtatást rövid időre abba­hagyva néhány tehetséges tanítvány beszél a gépírás „műhelytitkairól”. A ne­gyedikes Szalontai Erika tíz perc alatt kétezerhétszáz leütést produkál az író­gépen. Két osztálytársnője, Dittrich Rita és Katona Anikó sem adja alább két­ezerötszáznál. Ez bármelyik vállalatnál elég az alkalmazáshoz. Bár a pályavá­lasztáson még gondolkodnak, a jövőre esedékes érettségi és a gépírni tudás birtokában hasonló korú társaiknál jóval nyugodtabban tekinthetnek a jövőbe.- Nos, például ez az a többlet, amit a tanulóinknak nyújtunk - válaszol a kü­lönlegességeket firtató kérdésre Kunos Ferenc, a bátaszéki gimnázium igazga­tója. - Ez az intézmény számos rendha­gyó sajátossággal rendelkezik, ezek kö­zül némelyik megkönnyíti a pedagógiai munkát, más viszont megnehezíti azt. Az iskola vezetője a szakember tár­gyilagosságával sorolja a tényeket. A középiskola jelenlegi létszáma százhet­venhárom, tehát nem tartozik az úgyne­vezett nagy gimnáziumok közé. Az osz­tályokban huszan-huszonöten tanulnak - ez előnyösnek tűnhet, hiszen a peda­gógus idejéből az átlagosnál több jut egy-egy diákra.- Mindehhez azt is tudni kell, hogy szinte mindenkit felveszünk, aki jelent­kezik - jegyzi meg az igazgató. - Még a közepesnél gyengébbeket is. Érkeznek hozzánk a megyeszékhelyről, a kör­nyező kistelepülésekről Baranya és Bács-Kiskun megyékből. Ebből a szempontból tehát elég ve­gyes az összkép. A huszonkét tagú tantestület nincs irigylésre méltó hely­zetben, amikor a különböző helységek­ből jött tanulók közösséggé kovácsolá­sa a feladat. Mindezek ismeretében még megle­pőbben hangzanak Kunos Ferenc sza­vai.- A négyes-ötös tanulók túlnyomó ré­szének garantáljuk a főiskolát vagy az egyetemet. Állításának bizonyítására kimutatáso­kat vesz elő:- Idén huszonhatan jelentkeztek gim­náziumunkból felsőfokú oktatási intéz­ményekbe, közülük húsznak sikerült a felvételi. Nálunk alapelv: a tehetség nem kallódhat el! Ezt én úgy szoktam megfo­galmazni, hogy elég ha a jó képességű tanuló csak hagyja magát. A többi - a felkészítés, az egyéni foglalkoztatás - már a mi a dolgunk. Ha valamire, akkor erre nagy hangsúlyt fektetünk.- És aki „csak" az érettségi bizonyít­vány megszerzését tűzte ki célként ma­ga elé?- A tovább nem tanulók számára sem gond az elhelyezkedés. A diákok har­madik osztálytól választhatnak a fakul­tatív tantárgyak között. A fiúk általában a gépjárművezetés és szállítási ügyinté­zésre, a lányok a gépírásra iratkoznak be. Mindkét fakultáció nagy népszerű­ségnek örvend, hiszen amellett, hogy az ezekből tett záróvizsgák egyúttal érett­ségi tantárgyak, még szakmához is jut­nak a gimnazisták. A továbblépés újabb állomásaként a következő tanévben - a sikeres szakköri tevékenység láttán - nagy óraszámú számítástechnikával kívánják bővíteni a fakultációk listáját Bátaszéken. Az intéz­mény egyébként ekkor, azaz 1988-ban érkezik el fennállásának negyedszádos évfordulójához. Semmiről sem akarnak lemondani Összefogással a terv teljesítéséért A társközségeknek többet kell nyújtani Bognár Jenővel, a nagyközségi közös tanács elnökével és dr. Kiss Józseffel, a pártbizottság titkárával beszélgettünk Bátaszék és a társközségek fejlődé­séről, és arról, hogyan lehet a fejlesztési összegeket megtoldani. Természetes, hogy csak társadalmi munkával, és az is természetes Bátaszéken, hogy az üze­mek, szövetkezetek összefogásával. Minden gazdálkodó egység kiveszi a ré­szét a közös otthon gyarapításából. A munkákat a tanács koordinálja, nehogy legyen munkás, anyag meg hiányozzon. Napra, sőt, esetenként órára koordi­nálják a brigádok és a lakosság munkáját. Egyértelmű, hogy kevesebb a pénz, mint amennyiből a VII. ötéves terv fej­lesztéseit elképzelték, mégis úgy szeret­nék - a tanácsülés még nem döntött -, hogy ne kelljen egyik fontos beruházás­ról sem lemondani. Inkább az apróbb kiadásokból faragnak le, de minden fon­tosabb célt szeretnének elérni. A nagyközségben az egyik teho-be- ruházás, a ravatalozó már elkészült, a másik az egészségház lesz. A terv kész, a kivitelezésre még az idén meghirdetik a pályázatot. Olyan egészségházat álmodnak, ami a jövő igényeit is kielégítheti majd, és ahol minden a gyógyulni vágyó beteget szolgálja. Az idei árakon mintegy negy­venmillió forintba kerül az építkezés.- Ha arra várnánk, hogy mikor lesz együtt ez a pénz, akkor sosem lenne meg az egészségház - mondja Bognár Jenő tanácselnök. - Ugyanakkor arra is vigyáznunk kell, hogy túlságosan nagy kockázatot se vállaljunk, hiszen bizo­nyos kiadásokból már nem lehet el­venni. Ha a tanács jóváhagyja, belevá­gunk a beruházásba, többféle központi forrást is megpályázva, és természete­sen társadalmi munkával. Az már ma látszik, hogy áthúzódik a beruházás a következő tervciklus elejé­re.- Kis közvéleménykutatásunk szerin a lakosság rendes strandot szeretne.- A következő ötéves tervben lehet ró la szó - vágja rá a tanácselnök. - Foly tatni kell mindenképpen az útépítést,i tervidőszakban 5,5 kilométer épült mec ennek is csak az anyagát vette meg a ta nács, a többit a lakosság csinálta mec- Előre nem is láthattuk, hogy az úté pités mekkora, közösséget összeková csoló erővé válik - teszi hozzá a pártbi zottság titkára. Abban mindketten egyetértene!« hogy ha sok pénze lenne a községnek akkor is érdemes lenne társadalmi mun kát szervezni emiatt. Kár lenne lemon dani erről az erőről. Utcabálokon, barál beszélgetéseken alakult ki a még jobt együttműködés a nagyközség vezető és a lakosság között, természetesei barátságok, jó ismeretségek kötődtek: szomszédok között is. Készen van 15 kilométer gázvezeték még ugyanannyi visszavan. Jelenleg öt száz családi házban ég a gáz. A tehóra mindenki haragszik, szinti A gépírás önfegyelemre is nevel

Next

/
Thumbnails
Contents