Tolna Megyei Népújság, 1987. december (37. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-12 / 293. szám

1987. december 12. KÉPÚJSÁG 7 Az önállóság első éve Járt úton, vagy mégsem? Csaknem egy éve annak, hogy a dombóvári Unió Ipari Szövetkezet megsszehangzó robbanással ki- sebb-nagyobb alkotóelemeire hullott szét. Voltak, akik kezdeményezték a kiválást és voltak - vagy ta­lán inkább volt - olyan egysége is a szövetkezetnek, amelyik a mindenáron való együttmaradásra vok­solt. Topa Imre akkori elnökhelyettes és az őt támo­gatók végül kisebbségben maradtak, az építő-, a szak- és szerelőipari tevékenységet folytató rész­legnek nem volt más választása - ha csak nem akar­tak az Unió jogutódjaként egy sor kötelezettséget is örökölni - mint a kiválás. Első a biztonság Topa Imrével, az Építő- és Szerelőipari Szövetkezet elnökével most még az Unió nem is olyan régen volt székházában találkozunk, hogy önálló első évükről, várható jövőjükről beszélgessünk. Hogy miért a „most még”, arra visszatérünk. In­kább kezdjük a számomra legkézenfek­vőbb kérdéssel; az 5 új szövetkezetből 4 kisszövetkezeti formában működik, él­vezve az ezzel járó, jogszabály biztosítot­ta számos kedvezményt.- Miért választották önök a hagyomá­nyos szövetkezetté alakulás lehetősé­gét?- A biztonság miatt. A kisszövetkezet­ben a dolgozók havonként jövedelem- előleget kapnak, amely év végén jelentős összeggel kiegészülhet, de gyenge eredmény esetén akár visszafizetésre is sor kerülhet. Mi úgy döntöttünk, hogy a biztosat választjuk, még ha az alacso­nyabb béreket is jelent. Kétségtelen, ha valahol, akkor az épí­tőiparban jelentős a kockázat. Nem zárt üzemben dolgoznak, így lényegesen ne­hezebb a munkaszervezés, nagyon sok­féle alapanyagra van szükségük, ezek időre történő biztosítása sokszor meg­oldhatatlan. Pillanatnyilag áll némelyik munkájuk, mert országszerte nincs fél­colos golyóscsap, s üveg is csak olyan, amit már beépítettek. Közel s távol Dombóváron nem tudtunk egy építke­zést sem megnézni, az építőmesteri - azaz a kőműves - munkák jelenleg Igái­ban és Pécsett folynak. Itt büntetésvég­rehajtási intézetnek építenek egy objek­tumot, ott a Pécsi Orvostudományi Egye­tem kollégiumának komplett, 80 millió fo­rintos felújítását kezdték meg. Építőipari és szerelőkapacitásuk 65-70 százaléka így a megyén kívül kel el. Lenne ugyan igény munkájukra Dunaföldváron, Si- montornyán is, de ezekhez a települé­sekhez képest Igái, Kaposvár de még Pécs is a szomszédban van. Az építőipar válságágazat - mondjuk gyakran mostanában. Dombóváron ezt egyelőre nem érzik. Bár szak- és szere­lőiparban már mutatkozik munkahiány, a kőműveseknek 1989-ig lesz mit csinál­niuk. A piaci hatásoknak kevésbé van­nak kitéve azáltal, hogy döntően közüle- teknek dolgoznak, de Topa Imre nem számít a lakossági megrendelések csök­kenésére sem; bár lakásépítés nem vár­ható, de a 10-12 éves lakások egyre in­kább fölújításra szorulnak, s ha valahol eltörik a vízcső, azt nehezebb gazdasági körülmények között is megcsináltatják. A konkurenciától sem kell tartani, mivel ha­sonló szövetkezeti ipar nincs a városban, a költségvetési üzem pedig csak az álla­mi lakások, azon kívül az utak, hidak kar­bantartását végzi. A Totév és TÁÉV pedig túl nagy ahhoz, hogy lakossági megren­delésre fölvonuljon. Javult a hatékonyság A szövetkezet ez évre 60 millió forintos árbevételt tervezett, ebből év végére vár­hatóan 55 millió „jön össze”. A lemara­dást annak tudják be, hogy néhány meg­rendelőjük - előre nem láthatóan - anya­got, berendezéseket adott a munkákhoz, ami természetszerűleg csökkenti a bevé­telt. A tervezett 6,3 milliót meghaladó, 6,5-7 millió forint lesz viszont a nyereség. A két mutatót összevetve kiderül, hogy az építőiparban jónak mondható 12 száza­lék körüli árbevételarányos nyereséget értek el, ami a megye hasonló profilú gazdálkodó szervezetei által elért hason­ló mutatók között a legjobb. Az elnök úgy értékeli; az Unióból való kiválás nem hozott igazán változást. Vit­ték tovább a korábbi vonalat, még a veze­tőség is - a főkönyvelő kivételével - a ré­gi. Talán csak annyi az újdonság, hogy a kőművesek korábban lakásokat építet­tek, de erre ma már nincs igény. Valóban nem változott semmi? De hi­szen az eredmény attól olyan, amilyen, mert jelentősen - mintegy 30 fővel - csökkent a nem termelők - műszakiak és adminisztratív dolgozók - létszáma, na­gyon sok mosta kapcsolt munkakör, épí­tésvezetőség helyett építésvezető, sze­mélyzeti csoport helyett személyzetis van.- Tekintettel arra, hogy a szövetkezet jelenlegi vezetősége az Unióban is veze­tő posztokat töltött be, nem tudtak volna ott is ilyen eredményeket elérni?- Bizonyos létszám fölött kötelező pél­dául főállású tűz- vagy polgári védelem­mel foglalkozó munkaerőt alkalmazni, amire most nincs szükség. Akkor több telephelyünk volt, ahol több portást, éjje­liőrt kellett alkalmaznunk. Akkor kórust, néptánccsoportot, sportegyesületet pat­ronáltunk, ezt mára csökkentettük. Ezzel együtt biztos, hogy szubjektív okai is van­nak, amiért most jobban megy. A jövő évre vonatkozó próbaszámítá­sok szerint a szövetkezet nyeresége vár­hatóan a felére csökken. A teljes elvoná­si rendszer még nem ismert, de az Okisz és a Pénzügyminisztérium illetékesei szerint életképes maradhat az, aki 1 fo­rint munkabérre számítva 70-80 fillér nyereséget el tud érni. A szövetkezet költségeinektovábbi csökkentésével en­nél jobb eredményre törekszik. Hamaro­san kiköltöznek például az Unió irodahá­zából, saját telephelyre, csak ezzel mint­egy 2 millió forintot vélnek megtakarítani évente. Minimális cél, hogy az érdekelt­ségi alap a jövő évben se csökkenjen. ROSTÁS Adómorál „87” Hogyan fizetünk az államkincstárnak? Bevallástól a behajtásig Akár a világ, akár a honi történelmet la­pozzuk, vagy a különböző felépítésű, tár­sadalmi rendszerű államok jelenét néz­zük, közös vonásuk, hogy az államok polgárai - eltérő módon és mértékben - adóznak az államkincstárnak. Ki ne em­lékezne tanulmányaiból a kapu vagy a füstadóra, vagy melyik szőlősgazda ne ismerné a ma is élő boradót. Nem az em­beri találékonyság, hanem inkább a gaz­dasági szükségszerűség szülte a legvál­tozatosabb adónemeket. Az állam mindig gondoskodott - ha kellett kényszerrel is - az adó behajtásáról, ha azt önként nem fizették meg. Mi arra igyekeztünk választ kapni, hogy ma mennyiben tesznek eleget az állampolgárok adófizetési kötelezettsé­güknek, határidőre, vagy késedelmesen, önként vagy kényszerítő eszközök hatá­sára fizetnek-e? Azaz, milyen ma az adó­morál? Szankciók helyett segítség Ezeket a kérdéseket feszegettük Mö- csényben, ahol Krutki Pál tanácselnöktől és Nagy István adóügyi előadótól kap­tunk információkat. Az állampolgárok többféle címen fizet­nek adót a tanácsi adóhatóságoknak, többek között - eb, bor, ház, építmény, gépjármű, telek, háztáji jövedelem - adó­kat. Az ez év januártól hatályba lépett új házadó gondokat vetett fel. A korábbi szabályok a szobaszámot, az újak az alapterületet tekintik irányadónak. Ebből adódóan az adóalanyok száma 593-ról 18-ra, a kivetett adó összege pedig 51 ezer forinttal csökkent. Az időben kikül­dött bevallási nyomtatványokon, kitöltési útmutatókon nemigen tudott eligazodni a lakosság. A tanács segített, bár az őszi helyszíni ellenőrzések célja már nem ki­fejezetten a segítés volt, hanem a beval­lások helyességének elbírálása és an­nak eredményeként az emelt adó és bír­ság kivetése. Tulajdonképpen az őszi el­lenőrzéseken történt meg a tényleges felmérés és adóbevallás, így a már emlí­tett szankciók alkalmazására nem került sor. Az adó eltörlése iránti kérelemre száz forint illetékbélyeget kell ragasztani. Az ebadó eltörlését kérték többen év köz­ben, mert eladták, vagy kilövették kutyá­jukat. Ilyenkor a 80 forint évi adó eltörlése száz forintba kerülhet. A kivetett adóra részletfizetési kedvez­ményt is lehet kérni. Mindössze 4-5 ké­relem érkezik évente, de nehéz anyagi helyzetük miatt többen is kaphatnának. Ezzel a kamatfizetést is el lehet kerülni. Möcsényben és társközségeiben Grá- bócon, Mórágyon, Bátaapátiban nem mindenki tudta, hogy az adóbevallás ál­lampolgári kötelezettség. Ezért a tanács „adóügyesei” még a bevallási határidő előtt felkeresték az adózókat és megbe­szélték, megmagyarázták, milyen adót, mi alapján kell bevallaniuk. Eredményes­nek bizonyult az előzetes beszélgetés, mert az adózók zöme az előírt határidőre befizette az adóját. Egy kisebb részükkel ismét el kellett beszélgetni. így is több mint harmincán késve, kamat felszámításával tettek eleget köte­lezettségüknek. A 2400 adózó közül csaknem száz esetben a munkabérből kellett letiltani a hátralékot. Évente átla­gosan 15 esetben kutatni kell lakcím vagy munkahely után. Mindez persze csak késlelteti, de nem hiúsítja meg a behajtást. Az idei adóterv teljesítése a november 23-i állapotnak megfelelően 91 százalé­kos. Év végéig még további befizetésekre lehet számítani, különösen a házadó te­kintetében, mert itt a befizetési határidő az év utolsó napja - tájékoztattak a taná­csiak. Vélemények- Hogyan vélekednek az adófizetők?- Koch Péter mórágyi lakos nemrég fi­zette be házadóját a tanácson. Ennek el­lenére újabb csekket kapott, mert a befi­zetésnek mintegy két hét az átfutási ideje. - Nyugdíjasok vagyunk a feleségemmel együtt. Itt ez a nagy ház, fizetni kell utána. Nem is ez a legnagyobb baj, hanem, hogy mindennek felmegy az ára. A villa­nyé is felment. Nehezen bírjuk a nyugdí­junkból. Más véleményen volt Horeczky Ferenc fuvarozó kisiparos Mórágyon.- Én azt elismerem, hogy mindenhol kell adózni, de nem mindegy, hogy mi után és mennyit. Nemrég építettem fel a házamat, ami után - adót egyelőre nem -, de OTP-részletet kell fizetnem. Mire a törlesztés lejár, fizethetem az adót is. Sok az kérem, amit elvonnak tőlünk. Hogy ne­kem is maradjon valami, olyan fuvardíjat kéne kérnem, amit képtelenek lennének megfizetni a megrendelőim. Fizetek én a gépjármű után is, meg a munkám után is. Nem is keveset. Hogy mi lesz jövőre, nem tudom, a személyi jövedelemadót még elbírjuk, de az árak emelkedésével nem tudunk majd lépést tartani. Minden fillérre szükség van A Paksi Városi Tanácson Polgár Zol- tánné, a pénzügyi osztály vezetője ada­tokkal szemléltette az adózás helyzetét. Paksnak 7600 adózója van a mintegy 19 ezres állandónak mondható lakos­ságból. Ez 13 600 adótételt jelent. A ter­vet évek óta teljesítik. A „teho” - ami itt 600 forint - egy kicsit „bezavart” ebbe a trendbe. Sok az elengedés iránti kére­lem, az alacsony jövedelmekre hivatko­zással. A csak „tehót” fizetők között sok a feledékeny, a késedelmesen teljesítő. Jelentős mértékű az adóhátralék a jö­vedelemadóból. Kevesen tartoznak ugyan, de nagy - 500-900 ezer forint - összegekkel. Van, akinek csaknem 400 ezer forint a hátraléka. Behajtásuk folya­matos. Késedelmesen fizetők a lakosság minden rétegéből előfordulnak. A régi adófizetők már januárban befizetik az egész évit. Az új házadó 646 ezer forintot vett el a költségvetésből. Szükség van minden fillérre, ezért fo­kozottan figyelnek az adózásra. Csök­kent a lakosságtól befolyt borforgalmi adó is, a szőlők elfagyása miatt. Az épít­ményadót zömében garázsok után ve­tették ki. Több mint egymillió forintot tesz ki a gépjárműadó összege. Az utóbbi időben növekedett az adó alá eső személygép­kocsik száma is. A szeptember 19-i állapot szerint az adók 91,3-ét befizették. Abban bizonyo­sak, hogy év végéig mindet befizetik. Ennek érdekében szeptember óta mint­egy 750 letiltást bocsátottak ki, 16 eset­ben kezdeményeztek ingó, egy alkalom­mal pedig ingatlan végrehajtást. Dr. Tóth Lajos vb-titkár így összegzett:- Évtizedes tapasztalatom, hogy Pak­son az adómorál egyenletesen jó színvo­nalú. Az állampolgárok döntő többsége törvénytisztelő, ismeri és teszi kötelessé­gét az állammal szemben. Csak kisebb részükre jellemző, hogy határidőn túl, de még a tárgyévben fizetik ki adójukat. Van egy olyan tábora is az adózóknak, akik megvárják a felszólítást, vagy a letiltás­sal, zálogolással való fenyegetést. Eddig a lefoglalt vagyontárgyakat nem kellett elvinni a tulajdonostól, mert mire arra sor kerülhetett volna, mindig fizettek az adó­sok. Megtudtuk tehát, hogy Möcsényben és Pakson jó az adófizetési morál. Nem kérdeztük, de elmondták, hogy aggódva tekintenek a jövő elé az adófizetők. Ag­gódásukban benne van a tenni akarás. Ki ebben, ki abban látja a hogyan tovább útját, de valamennyien dolgozni akarnak. És ez nem kevés. SZABÓ GYŐZŐ Még a nyári szünidő megkez­dése előtt - Szekszárdon, a Gróf Pál utcában - a IV-es Számú Ál­talános Iskola tanulói különös zajra lettek figyelmesek. A lakó­telep és az iskola között munká­sok „sürögtek-forogtak” és a közművekkel kapcsolatos mun­kákat végezték, azt láthatták az arra járók is. Hat hónap elteltével az ott la­kók szintén a szorgos munkáról győződhettek meg. íme... KAPFINGER ANDRÁS képei Egy témáról - több tételben

Next

/
Thumbnails
Contents