Tolna Megyei Népújság, 1987. december (37. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-10 / 291. szám
2 ÜníÉPÜJSÁG 1987. december 10. A csúcstalálkozó szerdai programja (Folytatás az 1. oldalról.) közepes INF-szerzödésnek nevezett szigetre. Remélem, hogy haladéktalanul továbbhaladunk a hadászati fegyverek korlátozásának, majd teljes felszámolásának célja felé, mert ezek a fegyverek jelentik a nukleáris fegyvertár túlnyomó és meghatározó részét. Üdvözlöm tehát a szovjet és az amerikai népet, akiknek akaratát testesíti meg a szerződés. Alá akarom húzni, hogy ez az eredmény nemcsak kettőnk munkájának gyümölcse, hanem szövetségeseink, minden nép képviselői, a társadalmi mozgalmak eredménye is - erőfeszítéseik, hozzájárulásuk joggal teszi őket e történelmi esemény résztvevőivé". Pohárköszöntője végén Mihail Gorbacsov köszönetét mondott azoknak, akik közvetlenül részt vettek a szerződés előkészítésében. Jó egészséget kívánt Reagan elnöknek és feleségének, boldogságot, jólétet a jelenlévőknek, békét és felvirágzást a két ország népének. Hasonló gondolatokat fejtett ki Gorbacsov tiszteletére elmondott pohárköszöntőjében Reagan elnök is. „Bár alapvető nézeteltérés van köztünk arról, hogy kell kormányozniuk magukat az emberi közösségeknek, mindemellett lehetséges, hogy együtt dolgozzunk” - mondotta egyebek között. Az elmúlt két év eredményeire visszatekintve megállapította: az események olyan drámai menetének résztvevői lettek, amely joggal vívta ki a két ország s az egész világ népének figyelmét. „Amióta 1985 novemberében először találkoztunk Genfben, országaink kapcsolataik történetének új szakasz felé haladtak. Az ön látogatásának középpontjában a csaknem egy évtized óta első új szovjet-amerikai leszerelési szerződés aláírása áll, azé a szerződésé, amely először irányoz elő tényleges csökkentést nukleáris fegyvertárunkban”. Reagan azt hangoztatta, hogy jelentős előrehaladás van a fegyverzetcsökkentés más területein s megvan a lehetőség arra, hogy még többet érjenek el az elkövetkező hónapokban. Emlékeztetett azonban arra, hogy „a szovjet-amerikai A kedden aláírt szovjet-amerikai megállapodás világszerte általában kedvező visszhangra talált. A különböző államok politikusai egyúttal annak a véleményüknek adtak hangot, hogy ez csak az első lépés a világbéke felé vezető úton. Francois Mitterrand francia elnök - a korábbi francia ellenvéleményekre válaszolva - azt mondotta, hogy a washingtoni megállapodás bírálata kárt okozhat az európai biztonságnak. „Ami történt, nem sok, de jelentős” - mondotta. „Jobban szeretnék, ha túlfegyverkeznénk?” - tette hozzá. Az első francia kommentárok egyébként általában negatívan foglaltak állást. Kína vezető lapja, a Zsenmin Zsipao szerdai számában első oldalas kommentárban üdvözölte a Washingtonban aláirt megállapodást. A Kínai Kommunista Párt központi lapja rámutat, hogy annak eredményeként bizonyos mértékben csökken a nemzetközi feszültség. A kommentár hangsúlyozza, hogy bár csupán az első lépésről van szó a nukleáris leszerelés hosszúnak ígérkező folyamatában, a megállapodás üdvözlésre méltó, mert az első tényleges csökkentést írja elő a nukleáris fegyverek megjelenése óta. A kínai pártlap a szovjet-amerikai megállapodás létrejöttét elsősorban a világközvélemény leszerelést szorgalmazó nyomásának tulajdonítja és csak másodsorban a két szuperhatalom elhatározásának. A lap óva int a túlzott optimizmustól és rámutat: hátra van még a nukleáris fegyverzet drasztikus csökkentése, a nukleáris háború veszélyének végleges kiküszöbölése. Japán, Washington egyik legoda- adóbb szövetségese elsősorban az amerikai fél egyoldalú sikerének minősítette a szerződést. Mint az MTI tokiói tudósítója jelenti, Takesita Noboru japán miniszterelnök közvetlenül az aláírás után gratuláló üzenetet küldött Reagan- nek. Takesita az amerikai elnök „eltökéltségét és rátermettségét" méltatta. A kormányfő a parlament keddi ülésén kijelentette, hogy az egyezményt az első lépésnek tekinti, s kifejezte reményét, hogy az elvezet az interkontinentális rakéták csökkentéséről szóló megállapodáshoz. Felipe González spanyol miniszterelnök elégedetten nyilatkozott a szerződés kapcsolatok nem csupán a fegyverzetkorlátozásra alapulnak, hanem számos más kérdésre is kiterjednek”. Ezek között ismét a regionális válságokat és az emberi jogok kérdését említette, kijelentve, hogy „vannak e téren nézetkülönbségeink, de ezek nyíltságot, őszinteséget igényelnek s a kétoldalú kapcsolatok terén is kemény és tisztességes vitára van szükség. Reagan felidézte, hogy Alexis de Toc- queville francia író és tudós egy és fél évszázaddal ezelőtt kijelentette: a két ország idővel vezető nagyhatalom lesz a világban. „A történelem, a földrajz, az erőforrások áldásai és népeink kemény munkája megvalósította ezt. Mindig verseny mutatkozott köztünk a politikai és a gazdasági filozófiában, olyan dráma egymással szemben álló szereplői lettünk, amely elsőrendű fontosságú az egész emberiség számára” - mondotta. Ezen a héten bizonyosan nem tudjuk megoldani ezeket a kérdéseket, de az előttünk álló feladatok megkövetelik, hogy legyünk teljesen tisztában azokkal és a mindkettőnkre háruló felelősséggel. Olyan felelősségről beszélek, amelyet nincs módunk kockára tenni, arról a felelősségről szólok, hogy országaink nézet- különbségeit békében kell rendeznünk. A kemény munka és a kemény alku révén már sokat elértünk, tárgyalási megbízot- taink magas fokú dicséretet érdemelnek. De még sok munka van hátra, az idő, a történelem pedig tovább halad”. Reagan beszéde végén azt mondotta, hogy az amerikai nép „elkötelezte magát az őszinteség, a jóakarat és a jövőbe vetett remény iránt” s ennek jegyében köszöntötte Gorbacsovot és feleségét. Az amerikai elnök orosz köszöntéssel emelte poharát vendégei egészségére. * Gorbacsov szerdán kongresszusi képviselőkkel találkozott: felszólította őket, hogy nyújtsanak támogatást a rakétamegállapodás gyors ratifikálásához. Gorbacsov és Reagan szerdán harmadszor is megbeszéléseket folytatott a Fehér Házban, ezúttal főként regionális kérdésekről tanácskoztak. aláírásáról, s további fegyverzetkorlátozási megállapodásokat sürgetett, elsősorban a vegyi fegyverek terén. A kairói látogatáson tartózkodó Hans- Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter úgy vélekedett, hogy a megállapodás a kelet-nyugati kapcsolatok, valamint a két nagyhatalom közti viszony javulásának eredménye. Hoszni Mubarak egyiptomi elnök üdvözölte a szovjet és az amerikai vezetőt a nagy jelentőségű megállapodás aláírása alkalmából. Mind az egyiptomi elnök, mind bonni vendége reményét fejezte ki, hogy a szovjet-amerikai együttműködés elősegíti majd regionális problémák megoldását, így a közel-keleti rendezést, valamint az iraki-iráni háború befejezését. A televíziós és rádióadók szakértők, politikusok tucatjait szólaltatták meg. Figyelemre méltó, hogy még Richard Perle volt hadügyminiszter-helyettes, - akit szovjetellenes, leszerelésellenes nézetei miatt az amerika sajtó „a sötétség hercege” néven emleget - jónak tartotta a szerződést, kielégítőnek az ellenőrzés lehetőségeit, bár fenntartotta azokat a vádjait, hogy a Szovjetunió „megsértette az eddigi leszerelési megállapodásokat”. Óvatosan pártfogolta az új megállapodást nyilatkoaztában Caspar Weinberger volt hadügyminiszter, pedig az ö távozását is összefüggésbe hozta a sajtó az új szovjet-amerikai megállapodással. Nyilatkozott a tárgyalásokról a kormány több tagja is. Shultz külügyminiszter igen jó hangulatúnak minősítette az első nap tárgyalásait és természetesen a szerződést is. Hasonlóképpen nyilatkozott Howard Baker, Reagan tanácsadója is, aki a hangulatot jellemezve arra is utalt, hogy a két vezető kedden keresztnevén szólította egymást - Reagan javaslatára. A The New York Times - amely egyébként teljes terjedelemében ismerteti a szerződés szövegét és bőségesen közöl részleteket annak mellékleteiből is - vezércikkében már azt sürgeti, hogy mihamarabb jussanak megállapodásra a hadászati nukleáris fegyverek ötvenszázalékos kölcsönös csökkentésében is - bár azt hangoztatja, hogy ez rendkívül gondos munkát, előkészítést igényel. „Reagan elnöknek be kell bizonyítania, hogy egy ilyen szerződés olyan szintet eredményez majd a két fél erőinél, amely csökkenti a nukleáris háború kockázatát és az Egyesült Államok biztonsága nem csökken, míg a diplomácia lehetőségei megnövekednek" - írja a lap. A The Washington Post az új leszerelési szerződést elemző vezércikkében úgy vélekedik, hogy a szenátus ratifikálni fogja azt, mégpedig olyan módosítások nélkül, amelyek további tárgyalásokat igényelnek. A találkozó eseményei egyébként zavartalanul folytatódnak. A különböző jobboldali, emigráns csoportocskák csak elszórt tüntetésekkel, akciókkal tudtak előállni - bár a jobboldali irányzatú lapok ezt természetesen igyekeznek fontos eseménynek feltüntetni. A washingtoni rendőrség közlése szerint nem került sor nagyobb rendzavarásra, s csupán egy engedély nélkül tüntető kis csoport néhány tagját vették őrizetbe kedden. Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, a lengyel államtanács elnöke a szovjet és az amerikai vezetőhöz intézett táviratában a lengyel népelismeréséttolmácsol- ta a megállapodásért. Margaret Thatcher brit miniszterelnök „nagyon jó hírnek” nevezte az egyezmény aláírását és hangsúlyozta: ez alkalomból „elsőként szeretné üdvözölni Mihail Gorbacsovot és Ronald Reagant.” Áz elsők között üdvözölte a szovjet és az amerikai vezetőt Gro Harlem Brundtland norvég miniszterelnök és Robert Hawke, Ausztrália kormányfője. A megállapodást üdvözlő nyilatkozatot tettek közzé Brüsszelben a NATO székhelyén is, hangoztatva, hogy az összeegyeztethető a NATO biztonsági politikájával. A svájci kormány véleménye szerint a kedden aláírt szovjet-amerikai megállapodás a „leszerelési politika gyakorlati megvalósításának ígéretes kezdete”. Giulio Andreotti olasz külügyminiszter kijelentette: „Európa szemtanúja lehet annak, hogy eltűnik egy veszély, amely elsősorban ellene irányul”. Kalevi Sorsa finn külügyminiszter hangoztatta, hogy a rakétamegállapodás valósabbá teheti az észak-európai atomfegyvermentes övezet létrehozását. A kanadai külügyminisztérium „példa nélkülinek” minősítette a szovjet-amerikai megegyezést. Az angolai MPLA-Munkapárt Politikai Bizottsága annak a reményének adott hangot, hogy az eredmények elősegíthetik a regionális kérdések megoldását. Az ecuadori és a perui külügyminiszter quitói találkozóján leszögezte, hogy a megállapodás nemcsak a két nagyhatalom viszonyát javítja, és sürgettek más államokat is, hogy kapcsolódjanak a leszereléshez. (Nyugat)-Európa számára megszűnt a közvetlen veszély az eurorakétákról szóló szovjet-amerikai megállapodásnak köszönhetően - hangoztatta kedd este Rómában Giulio Andreotti. Az olasz külügyminiszter szerint a megállapodás aláírása révén sikerült elismertetni Nyugat-Európá- nak a leszerelésről szóló párbeszédben játszott sajátos szerepét. Emlékeztetett arra, hogy a szerződés néhány jellegzetessége (például annak „globális” és „aszimmetrikus” jellege) kifejezetten sajátos nyugateurópai érdekeket oltalmaz a NATO tágabb keretein belül. A szicíliai Comisóban, amely amerikai robotrepülőgépeknek ad otthont támaszpontján - kedd este nagyszabású ünnepség zajlott az atomfegyverek „búcsúztatására". II. János Pál pápa a megállapodás aláírásának napján a Szent Péter téren összegyűlt mintegy tízezer zarándok előtt azt mondta: számos erőfeszítést kell tenni ahhoz, hogy enyhüljön a háborús fenyegetés. George Bush amerikai alelnök a CBS televíziónak szerdán reggel adott nyilatkozatában kimagasló jelentőségűnek nevezte a kedden aláírt új szovjet-amerikai leszerelési megállapodást. Kijelentette: folytatni kell a tárgyalásokat, mihamarabb meg kell találni a megállapodás módját a hadászati fegyverek csökkentéséről is. Az alelnök egyik fő vetélytársa, Robert Dole, a szenátus republikánus párti csoportjának vezetője ezúttal csak igen óvatosan foglalt állást, azt sürgetve, hogy a szenátus „vesse rendkívül alapos elemzés alá” a szerződést, mielőtt meghozná döntését annak ratifikálásáról. A Republikánus Párt konzervatív jobbszárnyának több tagja azonban máris bejelentette, hogy ellenzi a ratifikálást, vagy jelentős módosításokat kíván végrehajtani a szerződésen. Malcolm Wallop és Steven Symms szenátorok bejelentették: máris megkezdték a ratifikálás ellenzőinek szervezését a törvényhozásban. A kongresszus demokrata párti többségének vezetői jelentősnek minősítették a közepes hatótávolságú fegyverek megsemmisítését. Az aláírás visszhangja Bizalomébresztgető javulás - fordulat nélkül Egy mondatban kifejezve így lehetne összefoglalni a part központi bizottsága december 8-i gazdasági helyzetelemzésének lényegét. Az ébresztgetö gyakoritó ige jelentése jól fejezi ki, hogy ami ebben az évben történt, még nem elegendő ahhoz, hogy egyértelmű bizakodást keltsen bennünk gazdaságunk teljesítőképessége iránt. Illúziókat táplálnák, ha - a határozat sorait „is” olvasva - nem vennénk észre, hogy minden erőfeszítés ellenére, egyelőre még jövőre is nő a dollár elszámolású adósságállományunk, még tetemes marad a költségvetési hiány, s fenyegető veszéllyé vált az árár spiral. Vagyis az a gazdasági pszichózis, magatartás, amely „csak” azért akar árat emelni, mert a másik cég is feljebb srófolta az övét. S ami leginkább érdekel bennünket, a jövő évi népgazdasági terv mutatószámai nem hagynak kétséget afelől amit tudunk már: 1988-ban az életszínvonal észrevehető csökkenésére kell számítanunk. A határozat azt sugallja: nézzünk szembe a tényekkel, még akkor is, ha nehéz. A sorokból megállapítható, hogy ez már azért „is” az egyedül értelmes magatartás, mert 1988-ban már többre alapozhatunk a puszta reménynél. Végtére is, rég olvashattunk már az utóbbi évek párthatározataiban ilyen mondatokat: ...a népgazdaság h elyezte a megelőző két évinél kedvezőbben alakul. A nemzeti jövedelem és az ipari termelés növekedése megfelel a tervezettnek.” (Az 1987. évi népgazdasági terv egyébként a nemzeti jövedelem legalább 102, az ipari termelés 102-102,5 százalékos növekedését irányozta elő.) Mindez azt jelzi számunkra, hogy a mai, szorító helyzetből igenis van kibontakozás. A mégoly szerény eredmények is azt mutatják, hogy már ráléptünk arra az útra, amelyen végig kell mennünk. Az út hasonlatnál maradva, a határozat sorai nem ígérnek könnyű sétát, amolyan korzóhangulatú andalgást, az 1988. évi népgazdasági terv előirányzataiból világosan látható, - hogy mindenekelőtt a termelési és termékszerkezet korszerűsítésével járó kiadások, átállások miatt - a gazdaság teljesítőképessége a jövő évben még csak szerény mértékben javul. Az is egyértelmű, hogy a csökkenő reáljövedelem miatt a gazdasági és politikai feszültségek növekedésére kell számítanunk. Nem szabad, sőt nem is lehet kitérni sok konfliktus elöl. Nyilvánvaló például, hogy véget kell vetni a kijárásnak, mármint annak, hogy a veszteséges, csőd szélén tántorgó vállalatok vezetői újabb milliárdokért kilincselhessenek a kulisszák mögött. Következetesen az eddiginél is határozottabban kell folytatni azt a gazdaságpolitikai magatartást, amely a Láng Gépgyár, tatabányai szénbányák, a Ganz-Mávag szigorított szanálási eljárásával kezdődött el, hiszen van még jó néhány olyan cégünk, amely nemhogy gyarapítaná, hanem szorgalmasan fogyasztja az ország nemzeti jövedelmét. Ezek közé tartozik például a mecseki szénbányák, 43-as számú ÁÉV, a Duna-Tisza közi Építőipari Vállalat, stb. Ha a veszprémi szénbányák nyereségesen tud gazdálkodni - márpedig tud -, akkor ez másoktól is megkövetelhető. A szigorúbb árellenőrzésekkel kiegészítve csak az ilyen gazdaságpolitika tudja megalapozni, garantálni, hogy képesek leszünk kordában tartani az áremelkedések mértékét. A jövedelemtermelő képesség fokozása alapozhatja meg azt a tisztességes, emberséges szándékot, elhatározást, amelyet a pártdokumentum tükröz: „A központi bizottság fontos feladatnak tekinti a szocialista biztonság fenntartását, a nehéz helyzetbe kerülő rétegek fokozott támogatását." A KB-határozat végén azt olvashatjuk, hogy 1988. első félévben országos pártértekezletet hívnak össze. Az 1956-os ellenforradalom leverésében, a népi hatalom megszilárdításában részt vevő veteránok a megmondhatói: volt már ilyesmire példa, 1957 kora nyarán. Kiskongresszusnak is nevezték akkor azt a pártértekezletet, jelezve, -hogy nagyobb, fontosabb esemény volt a központi bizottság üléseinél. Ma már munkásmozgalom-történeti tény, hogy az 1957-es pártértkezlet mérföldkövet jelentett az ország fejlődésében. Egyfelől összegezték az ellenforradalom kitörésének, leverésének legfőbb tapasztalatait, tanulságait, másfelől pedig megjelölték az ország továbbhaladásának útját. Olyan döntéseket erősítettek meg (a begyűjtés eltörlése, a vállalati gazdálkodás kötöttségeinek oldása), amelyek gazdaságirányítási reform bevezetése felé mutattak. Nyilván, hogy 1988 első félévben is lesz miről vitázni. S az is egyértelmű, hogy ezúttal majd a kritikus gazdasági helyzetünk mélyebb elemzése, a kiút meghatározása, vagyis a stabilizáció, a kibontakozás programjának árnyaltabb megfogalmazása, az elvi és cselekvési egység erősítése lesz majd a legfőbb téma. Most ez a legfontosabb az ország, a magyar nép számára. ___ MAG YAR LÁSZLÓ Bizottsági ülés A művelődési ágazat jövő évi költség- vetésének tervezetét vitatta meg az Országgyűlés kulturális bizottsága Horn Péter elnökletével szerdán a Parlamentben. Az ülésen Békési László pénzügyminiszter-helyettes adott tájékoztatást a költségvetés néhány jellemzőjéről, majd Stark Anatl művelődési minisztériumi államtitkár fűzött szóbeli kiegészítést a képviselők elé terjesztett írásos anyaghoz. A vitában felszólalt Bozsó Jánosné Tolna megyei képviselő is. Az elmúlt - és az előttünk álló - napokban a világ figyelme teljes joggal elsősorban az amerikai fővárosra összpontosul, hiszen a szovjet-amerikai csúcs, a most aláirt leszerelési megállapodás messze túllép a két nagyhatalom viszonyán, és az egész emberiség jövőjét érinti. Nem csoda hát, hogy a most befejeződő belgiumi választási kampányban is gyakran esett szó a kelet-nyugati kapcsolatokról, a továbbiakban elképzelhető (és remélhető) fegyverzetcsökkentési szerződésekről - s nem csupán azért, mert kontinensünk biztonsága valamennyiünkhöz hasonlóan, Belgiumot is érzékenyen érinti. Hanem azért is, mivel az eurorakéták ügye Brüsszelben szinte elsőrendű belpolitikai kérdéssé vált az utóbbi években, s előkelő helyen szerepelt a vasárnapi parlamenti választások vitatémái között is. A Martens-kormány számára, amely jócskán hivatali idejének lejárta előtt kényszerült a törvényhozás feloszlatására, és az új választások kiírására, a washingtoni szerződés így érthetően a legjobb időben született. Hiszen az egyezmény egyben azt is jelenti, hogy nem kell befogadni az oda szánt további amerikai szárnyasrakétákat, illetve le lehet szerelni a már felépítetteket is. Ez viszont kétségtelenül megkönnyebbüléssel járhat. Szintén a Martens vezette koalíciós kabinet számára jelenthet jó pontokat a belga gazdaság teljesítménye: a munkanélküliség arányától eltekintve, ami komoly gondot jelent a belga illetékeseknek is, szinte valamennyi területen kedvező az összkép, csökkent az infláció, mérséklődött a költségvetési hiány, enyhültek az adóterhek. Nem csoda, hogy a legtöbb megfigyelő a jelenlegi keresztényszocialista-liberális koalíció fennmaradását jósolja. Ami viszont jóval kilátástalanabb ügy, s voltaképp az idei kormányválságot is okozta, az a Belgiumban hagyományosnak tekinthető flamand-vallon ellentét. Elvégre a parlament feloszlatása is a régóta húzódó nyelvi vita, egy vallon nyelvű, ám flamand közigazgatás alá eső városka polgármesterének többszöri menesztése illetve újjáválasztása miatt robbant ki - s vezetett végső soron odáig, hogy Martens az eredetileg csupán 1989-ben(!) esedékes általános választás előrehozatala mellett döntött. Finiséhez ért tehát a választási kampány, a többi a hét végén már a szavazók dolga, ami viszont az eurorakéták távozását illeti, azzal máris bizonyosan csak nyertek Belgiumban. S persze nem csupán ott... SZEGŐ GÁBOR Brüsszeli kampányfinis
