Tolna Megyei Népújság, 1987. december (37. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-09 / 290. szám
1987. december 9. 'iMÉPÜJSÁG 5 Agazatváltás - önerőből Előzetes információink szerint az atta- lai Vörös Csillag Termelőszövetkezet azon kevesek közé tartozik, akik ágazatváltoztatáshoz igénybe kívánják venni az átképzési támogatást. Kovács Jánostól, a téesz idén májusban megválasztott új elnökétől azonban megtudtuk, hogy értesüléseinknek csak fele része valós.- Mint a Ka-Hyb szaktanácsadója, régóta ismerem ezt a gazdaságot - mondta az elnök -r s tudom, hogy olyan ökológiai adottságokkal rendelkezik, amelyek az eddigieknél jóval magasabb eredmények elérését is lehetővé teszik. A termelés azonban rendkívül heterogén volt, tavaly például 13 féle növénykultúrát termesztettek, s ezek közül az összes szántóterület 25 százalékát elfoglaló ipari és szálastakarmányok mintegy 2 millió forint évi veszteséget hoztak. Alapkoncepcióm a piacorientáltság, ezért szakember kollégáim bevonásával háromféle módszerrel is megvizsgáltuk a huszonöt éve azonos körülmények között működő két állattenyésztő ágazatot. Minden számítás azt igazolta, hogy a szarvasmarha-tenyésztés és az ezt kiszolgáló tevékenységek ráfizetésesek, míg a sertések genetikai optimuma jobb, biztosabb, nevelésük egyértelműen gazdaságos. hogy konkrét számokkal is érzékeltessem az elmondottakat: a tejelő tehenészet 100 forintra jutó költségarányos jövedelme állami támogatással együtt 4,52 forint, a hízómarha 16 forint 70 fillér veszteséget jelent, a sertéstenyésztés ezzel szemben 18 forint nyereséget hoz. Mindkét ágazat rekonstrukciójáról tanulmányterv készül, s ezek végeredménye az, hogy ha a sertéstenyésztést korszerűsítenénk rögtön a jövő évben, az - közel 24 millió forint költséggel - az olcsóbb megoldás lenne ugyan, de a növénytermesztésre, géppark-korszerűsítésre így nem maradna pénz. Kovács János- Tehát elhalasztják a váltást?- Nem, csak két lépcsőben hajtjuk végre. Először felszámoljuk a szarvasmarha-tenyésztést, és átalakítjuk a növénytermesztést, a fehérjeprogramnak megfelelően főleg búzát, borsót és lóbabot termesztünk. Ezek vetésterületét idén ősszel már így is alakítottuk ki, s a szerződéseket is e szerint kötöttük meg. Speciális gépek beszerzésére nem kell költenünk, a meglévők tökéletesen megfelelnek a célnak. Elképzeléseinket a dolgozókkal, tagokkal is megvitattuk, s a véleményeket összegezve úgy látjuk, ezzel a szerkezetváltással 2-3 év alatt megteremthetjük az állattenyésztés átszervezésének anyagi feltételeit. S ha ez meglesz, akkor teljes egészében átállunk a sertésnevelésre.- A most szarvasmarhákkal foglalkozók milyen munkát kapnak?- Tizenhét állattenyésztőnk van, közülük négy-öt nyugdíj előtt áll. A többieket a növénytermesztésben, az építőipari brigádban, illetve a sertésgondozásban foglalkoztatjuk. Áprilistól megszűnik a lengubózó üzem, az ott dolgozó asszonyoknak egy tíz hektárnyi szántóföldi kertészetet alakítunk ki, mire pedig vége a szezonnak, a régi gépműhelyben beindítunk egy különleges szaktudást nem igénylő melléküzemágat. Ha a felújított sertéstelep elkészül, akkor tagjainknak helyben szeretnénk biztosítani, hogy sertésgondozó szakmunkás-bizonyítványt szerezhessenek. Átképzési támogatást tehát majd ekkor veszünk igénybe. Most az a fontos, hogy kevesebb hitellel, de biztos, stabil pénzügyi helyzetbe hozzuk a szövetkezetét.-cserA dolgozók többsége tanulni fog A fejlettebb technika nyomában- Jól időzítettük a beszélgetést - fogad Földesi József, a Tolna Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat gazdasági igazgatóhelyettese. - Éppen a mai postával érkezett meg a megyei tanács munkaügyi osztályától az átképzési támogatás igénybevételéhez szükséges engedély. - S már mutatja is az ezt dokumentáló papírokat. Nézzük csak, mivel is foglalkozik a vállalat Tevékenységének 80 százalékát az alaptevékenység - a víztermelés (kút telepítése, üzem behelyezése, üzemben tartása, stb), a szennyvíztisztítás és a fürdőkkel - 6 tartozik a vállalat kezelésébe - összefüggő szolgáltatásjelenti, a fennmaradó részen az építőipari és a minimális ipari, illetve kereskedelmi szolgáltató tevékenység osztozik. Ha átképzésre van szükség, akkor bizonyára valamilyen változtatásra készülnek a vállalati tevékenységet illetően - jár a megszokott nyomon az agyam. De tévedtem. A Víz- és Csatornamű ugyanis továbbra is azt kívánja tenni, mint eddig, csak jobban. A vállalat munkája iránt az utóbbi években nagyon jelentősen megnőtt az igény, gondoljunk csak a falvakban egyre-másra épülő vízművekre, a növekvő vízigényekre, az ivóvíz szennyezettsége elleni küzdelemre, a túlterhelt szennyvíztisztító telepek korszerűbbekkel való felváltásának szükségességére. A magasabb igényeknek való megfeleléshez fejlettebb technikai színvonal kell, amihez a dolgozók jelenlegi képzettségi szintje nem elég, az ő oktatásukhoz kérte a vállalat az átképzési támogatást Átképzés? Nem inkább továbbképzés ez? Vita tárgya lehet ezért az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal főosztályvezetőjének személyes állásfoglalása kellett a döntéshez, ami végül is - miként írtam, pozitív lett A vállalatnál tanfolyami képzést indítanak a víztermelő üzem kezelő, a szennyvízelhelyező-kezelő és a vizmüautomatika üzemirányító és üzemeltető területen foglalkoztatottak részére. A képzés igen nagy létszámot -160 személyt érint ennek megfelelően a heti két nap munkából való kiesés és a jelentkező egyéb költségek is jelentős anyagi ráfordítást igényelnek A képzésben részt vevő dolgozókat nem éri számottevő anyagi kár, hiszen átlagkeresetüket ez idő alatt is kapják - ezt szolgálja az átképzési támogatás, melynek összege az előzetes számítások szerint 360 ezer forint körül várható. A kapcsolódó egyéb költségeket a jogszabály adta lehetőségeket kihasználva a következő évben kéri majd a vállalat megtéríteni, nyereségadó formájában. -riKötelesség és kényszer „egy cipőben" A késő délutánba nyúló vállalati tanácsi értkezletet követő reggelen, érthetően várni kellett amíg Hajas Dezső munkaügyi osztályvezető és Farkas László termelési osztályvezető időt tudott szánni arra, hogy az átképzési támogatással kapcsolatos kérdéseimre válaszoljon. Hamar jöttek, frissen és fogékonyan reagáltak, de előtte azért nem tudtuk szó nélkül hagyni a Panoráma különkiadásában látottakat és azt a történelmi pillanatot, amikor Gorbacsov Amerika földjére lépett. A rövid kitérőt követően Farkas László a következőket mondta el:- Tőkés partnert kerestünk, mégpedig ha lehet állandó, hosszú távú együttműködésre. A Salamander cégben találtuk meg, annak ellenére, hogy a BONY-val már évek óta jó partneri kapcsolatuk van. Ez a jó kapcsolat is segítséget nyújtott az üzlet megkötéséhez. Mi már előtte is kísérletezgettünk hasonló technológiával, de ez számunkra is újat, jelentős feladatot hozott. Napi 200 párás „kóstolóval" indultunk, jónak Ítélték a munkát, így napi 600 pár lett belőle, aztán egy ötéves keretszerződés, melynek a végső kifutásakor napi 2000 párat készítünk majd. Nem csupán Kalifomia-technológiával, de ragasztott módszerrel is. Egy ilyen tőkeerős, jó hírű forgalmazóval és gyártóval bekerülhettünk a világpiacra, ami a megmérettetésünket is jelenti egyben, ami kötelez, ami nívós, jó munkát követel. Óriási feladatokat rótt ránk a Salamander gyártása. Az egész kollektívára. Kis szériában, munkaigényes terméket fantasztikus minőségi követelményekkel kell gyártani... Az első kör az 1984. év végi próbagyártás volt, majd a következő év első hónapjaiban mára szerződésre is sor került. Csupán 1 százalék „defektes" termék jöhetett elő, ebbe bele kellett férni, ez volt az elvárás. Pillanatnyilag 0,86 százaléknyi csak a fogyasztóktól visszajutó reklamációnk. Napjainkra a Salamander érdekközösség középmezőnyében foglaljuk el helyünket. Feladatunka megtartásra törekvés, és ez nem kevés, ha azt nézzük, hogy a Salamander színvonalat emelt, az év második felétől meghirdette minőségi programját. Gyártani csupán kifogástalanul szabad. Cipőről cipőre kellett tanulni azoknak is, akik jó szakemberek voltak. A cipész tanulta a cipész szakmát tökéletesíteni. Átveszi a szót Hajas Dezső munkaügyi osztályvezető és így folytatja:- A hármas követelményrendszer gondot okozott, a betanuláskor csökkentek a keresetek a lassúbb, de igényesebb munkavégzés miatt. Közben megszületett a rendelet is a technológiai és termékszerkezet-váltás területén adható anyagi támogatásról, amit mi megpályáztunk és meg is nyertünk. A Salamander cipők gyártásából adódó betanulási időszakban mutatkozó keresetkiesések kiegyenlítésére ígyösz- szesen 1 millió 400 ezer forintot kaptunk, ami 378 dolgozónkat érintette. A termékszerkezet váltása miatt igen jelentős létszámot, a gyár dolgozóinak közel egyharmadát érintette. Különböző időtartamra igényeltük, a felsőrészkészítőknél fél évre, a másik két üzemrészben 3-3 hónapra. Beszélünk ezt követően arról, hogy a legtöbb szakmunkást foglalkoztató kismama szalagoknál kezdték a betanulást, ezt követték a két műszakos szalagok, ahol 65- 70 emberből, 35-40-et választottunk ki és ez a fajta kontraszelekció óhatatlanul is okozott azért gondokat, de a kihívás adott volt, a szakemberekben élt a bizonyítási vágy, és megértették, hogy a kisebb tudást igénylő, de jó kereseti forrást nyújtó munkák mellett a jövő valahol a Salamander-típusú munkáé. Az alja műszakban például 220 dolgozóból hetvenet választottak ki, a legjobb, a legtanulékonyabb és legfogékonyabbak közül. A művezetőtől a technológusig, a szabásztól a meósig mindenkinek át kellett állnia egy színvonalában óriási előrelépést jelentő munkaminőségre. Az átképzési támogatás kifizetése után érezték valahol az emberek a megbecsülést, kezdték értelmét látni a dolognak és mára már hisznek is benne. A józanul gondolkodó többség pedig melléjük állt, igyekszik felzárkózni produktumban is. Háromszázhetvennyolc ember egy lépcsőt lépett a szakmai tudás ranglétráján, ők már soha nem állnak vissza a régi munkatempóra, a silányabb minőségre és itt a kötelességből fakadó kényszer nyomán, az átképzési támogatás segítségével egy egész gyárnak a haszna, mely majd évek hosszú sotán adja vissza kamatait. A gyárnak éppen úgy, mint az egyénnek. Kötelesség és kényszer így szívesen bújt egy cipőbe, történetesen most abba, amire azt írják fel, hogy Salamander. Kemény munka a könnyűiparban Diplomatatáska után - retikül Kazettát, vagy más néven diplomatatáskát közel tíz éve készítenek a Palota Bőrdíszmű szekszárdi gyáregységében, a szocialista országokba szállítják, s a hazai boltokba is kerül belőlük. Emellett keresett az itt készült bőrönd, utazó- és sporttáska, tenisztáskát és teniszböröndöt, Adidas edzőtáskát már három éve szállítanak az üzemből tőkés exportra. A diplomatatáskák zöme a Szovjetunióba kerül, illetve került, ugyanis a Räznoex- port 1988-ra 12 százalékos árcsökkentést kért. Mint köztudott: a jövő évben a kormány az exporttámogatást csökkenteni kívánja, ugyanakkor emelkednek az alap- anyagárak. A szovjet partner kérésének nem tudnak eleget tenni, tehát nem adhatják olcsóbban a diplomatatáskákat, megállapodtak viszont abban, hogy helyette divatos női retikülöket és sporttáskákat szállítanak a szovjet piacra Mindez - a ma gyakorta használatos szakmai kifejezéssel - termékszerkezetváltásra késztette a gyáregységet. Mint Halasi Dezső gyárigazgatótól megtudtuk: eddig hetvenen - foglalkoztak diplomatatáska gyártásával. Ez a munka a retikülkészí- téshez képest egyszerűbb, a dolgozók úgynevezett „asztali” munkát végeztek, pneumatikus célgépekkel dolgoztak, ragasztottak, szegecseltek, zárakat szereltek föl, és zsanéroztak. A retikül varrógép mellé ültette az asszonyokat, meg kellett tanulniuk a finomabb, aprólékosabb munkát. A gyárvezetői utánajártak, miként vehetik igénybe az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal által meghirdetett átképzési támogatást. Hisz hiába sorolható azonos termék- csoportba, diplomatatáska és a női retikül, a munka teljesen más jellegű. Olyannyira, hogy azok a dolgozók, akik korábban 120 százalékra teljesítették a normát az átálláskor csupán 60-70 százalékra voltak képesek. Az új termék gyártását október 15-én kezdték, a betanulási idő - amely három hónap - még tart. A teljesítmény időközben megközelítette a 100 százalékot. Minthogy azonban a lemaradás elég nagy, s hogy a szerződéses kötelezettségeknek eleget tudjanak tenni, november 30-tól december 11 -ig éjjel-nappal, kétszer tizenkét órás műszakban dolgoznak az asszonyok. Ahogy a gyárigazgató mondja: kemény munkát végeznek a könnyűiparban. Számítanak arra, hogy a tőkés exportot dinamikusan növeli majd a vállalat, s ekkor válik aktuálissá, hogy elkészítsék a pályázatot, elvégezzék a gazdasági számításokat az átképzési támogatás igénybevételéhez. (Ismét) az átképzési támogatásról Mondhatjuk, hogy egyes emberek átmenetileg nem állnak munkaviszonyban, hogy elhelyezkedési nehézségek mutatkoznak, hogy a munkaerő kínálata térben és időben nem felel meg a keresletnek, mondhatjuk, hogy a munkaerőpiacon mindig is egymás mellett jelentkezett hiány és fölösleg. Mindezt mondhatjuk, hogy mindenáron szépen akarjuk kifejezni magunkat. Ha kevésbé törekszünk a szalonképességre, de fokozottan a lényegre, akkor azt is mondhatjuk; már ma is jól látható jelei vannak a munkanélküliségnek Magyarországon, s aligha kell jóstehetség annak megállapításához, hogy a közeljövőben e téren javulás aligha várható. A munkaerőpiacon mutatkozó feszültségek enyhítésére - részben megelőzési céllal, részben a bajok utólagos orvoslására - számos intézkedést hozott kormányzatunk. S bár ez az eszköztár még mindig meglehetősen szegényes, kétségtelen, hogy állandóan bővül. Az „orvosságok” közül - mint lapunk hasábjain már több alkalommal - az átképzési támogatást ragadjuk ki, melynek létrehozásáról 1983-ban született intézkedés, de módosítás eredményeképpen ma az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökének 1985-ben hozott rendelkezésre az irányadó. Az átképzési támogatás lényege, hogy a munkaviszonyban, illetve szövetkezeti tagsági viszonyban álló dolgozó - amennyiben a rendeletben foglalt okok következtében, például korábbi munkakörének megszüntetése miatt, átképzésre szorul - az átképzés időtartamára korábbi átlagkeresete és az átképzés ideje alatt elért tényleges keresete közötti különbséget megkapja. Ezt az összeget a költségvetés - január 1- jétől az elkülönített Foglalkoztatási Alap - fedezi, ha azt a dolgozó munkáltatójának kérésére engedélyezik. Ilyen engedélyek kérésére Tolna megyében gyakorlatilag évekig alig akadt példa, mivel a vártnál jóval kevesebb szerkezetátalakítást elősegítő munkaerőátcsoportosítás valósult meg. Érthető tehát, hogy az ehhez szükséges szakmai átképzés iránt is alig jelentkezett igény. Az utóbbi hónapokban a hosszú ideig tartó érdektelenség megszűnt, több gazdálkodó egység is kérelmet nyújtott be a megyei tanács munkaügyi osztályához, átképzési támogatás elnyerése céljából. Ezen vállalatokhoz és szövetkezetekhez látogattunk el, összeállításunkban azt kívánjuk bemutatni, hogy az egyes gazdálkodó szervezeteket mi motiválta a kérelem benyújtásában, s pontosan milyen célra kívánják fölhasználni a támogatást. Itt említünk meg egy az összeállításból kicsit talán kilógó, de a témához - az átképzési támogatáshoz - szorosan hozzá tartozó várható változást. Mivel a munkaerő- helyzetben további rosszabbodás várható, hamarosan meg kell oldani a munkaviszonyban nem állók átképzését is. Nagy jelentősége lehet ennek a lehetőségnek azokon a területeken, ahol nagyobb létszámú, egymáshoz földrajzilag közeli, képzettség szempontjából viszonylag homogén csoportok találhatók. Tolna megyében - mivel igazi válságágazat nem képviselteti magát nálunk - eddig nem voltak komolyabb elbocsátások, a fölösleges munkaerő „csö- pögtetve” jelenik meg a munkaerőpiacon. Ezeknek az embereknek sokszor nincs meg az általános iskolai végzettsége sem - ami feltétele lenne a betanító képzésben való részvételnek -, többségük a valamilyen szempontból deviáns magatartásúak közé tartozik. Ök földrajzilag is szétszórtan találhatók a megyében, rájuk valamiféle ipart telepíteni - s az ehhez szükséges ismereteket átképzési támogatást igénybe véve oktatni - nem lehet. A jövőben azonban megyénkben is várható sajnos az a „kánaáni” állapot, amikor a foglalkoztatáspolitika ezen eszközét mi is tudjuk majd alkalmazni. (rostás) Nagyobb propaganda kellene Az MMG AM Szekszárdi Gyára a hagyományos tanulóképzés mellett 1987-ben már negyedik alkalommal szervezett felnőtt dolgozói számára is szakmunkásvizsgára felkészítő intenzív tanfolyamot. Először 1977-ben, majd 1982-ben és 1986-ban képeztek át munkásokat műszerészekké, ebben az évben pedig esztergályos válhat azokból, akik jelenleg betanított munkások, illetve egy második szakmát is meg szeretnének tanulni. A jelentkezés önkéntes, de a beiratkozni kívánók között a munkáltató - saját érdekeinek megfelelően - szelektál. Idén 12 betanított munkás és 7 olyan szakember vesz részt az oktatásban, aki egy mesterséget már elsajátított. Nem kevés időt és energiát áldozva rá, heti háromszor öt óra elmélet foglalkozáson, szombatonként pedig gyakorlatban ismerkednek az esztergálással. S hogy ez minél olcsóbb legyen a gyárnak, a művelődési központtal együttműködve helybe hozza az 505- ös szakmunkásképző intézet oktatóit. A költségeket az előző kurzusok esetében saját erőből fedezte a vállalat, idén azonban átképzési támogatást is kérnek. Korábban miért nem tették? Csapó Károly személyzeti vezető szerint - több más gazdálkodó egységhez hasonlóan ők sem igen ismerték ezt a pénzügyi lehetőséget. csi-gk Lőrincz Béláné ismerkedik az esztergagéppel Anyagismeret-óra az ebédlőben Götz József, szakoktató foglalkozást vezet
