Tolna Megyei Népújság, 1987. december (37. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-09 / 290. szám

ö^PÜJSÄG 1987. december 9. Asztalitenisz A diákolimpia megyei döntője Petrik Mónika (jobbról) nyerte a III. korcsoportosok egyéni döntőjét Népes mezőnyök részvételével ren­dezték meg Szekszárdon az asztalitenisz diákolimpia alsófokú oktatási intézmé­nyeinek megyei döntőjét. Az úttörő-olim­piák rendszerétől eltérően a résztvevők már iskolájuk neve alatt indulhattak, ami elsősorban a csapatversenyek során je­lentett pozitív változást. Az eddigi úgyne­vezett válogatott csapatokkal szemben ezúttal már világosabban kitűnt, hogy melyek azok az iskolák, ahol komolyan foglalkoznak ezzel a sportággal. A fiúk mezőnyében az eddig is jó munkájáról ismert nagymányoki általános iskola ta­nulói játszották a főszerepet. A lányoknál a két tolnai iskola versenyzői, valamint a pincehelyiek szerezték meg a dobogós helyeket. Eredmények: Lányok, egyéni: II. kor­csoport: .1. Kertai Rita (Tolna l-es isk.) 2. Zömbik, 3. Ács (mindkettő Pincehely) és Mészáros (Szekszárd lll-as isk.). A III. korcsoportban: 1. Petrik Mónika (Tolna ll-es isk.), 2. Pilisi, 3. Gyöngyösi (mindket­tő Tolna ll-es isk.) és Majzik (Tolna l-es isk.). Fiúk: II. korcsoport: 1. Zsíros Gábor Kosárlabda NB II. A vég haj rá Szekszárdi Dózsa il.-Atomerőmű SE 50-49 (22-20). Szekszárd, 50 néző. Szekszárd: Kalász (10), Huth (5), Zerényi (13), Uzner (20), Weisz (-). Csere: Nagy A. (2), Jankovics (-), Csuka (-), Nagy T. (-). Edző: Zsolnay Árpád. Atomerőmű SE: Szabó (18), Pálfi (8), Nemes (5), Szőts (7), Kern (1). Csere: Daróczi (10). Edző: Daróczi Eszter. Mindkét csapat nagy lendülettel kezdett, a paksiak Sza­bó kosaraival vezetést szereztek. A dó- zsások egyenlítettek, majd felváltva sze­rezték pontjaikat a csapatok. Az ideges, sok hibával tarkított játék következtében mindkét oldalon kevés kosár esett. Szü­net után fokozódott a küzdelem, jelentős előnyt egyik csapat sem tudott kiharcol­ni. Az izgalmas végjátékban Uzner jól fel­találta magát, értékesítette a helyzeteket, s ezzel a lila-fehérek szerezték meg a győzelmet. Kitűnt: Uzner, Zerényi, illetve Szabó, Daróczi. Bonyhádi SE-Komló 86-70 (53-28). Bonyhád, 100 néző. V.: Kovács. Bony- hád: Harsányi (27), Nagy (11), Vanya (19), Palkovics (18), Illés (5). Csere: Flá- ding (4), Kovács E. (2), Kovács É. (-). Ed­ző: dr. Ábrahám János, Genczler János. A szövetség által küldött játékvezetők távolmaradása okozta az első izgalma­kat. Mindkét csapat türelme fél órára kor­látozódott, ezután a hazaiak szükségbí­róról gondoskodtak. A Bonyhád pontos dobásáival szerezte pontjait, míg a ven­dégek hosszú indításokkal próbálkoztak. (Szekszárd IV-es isk.), 2. Mandler (Szek­szárd IV-es isk.), 3. Fung (Dombóvár IV- es isk.) és Szigeti (Dunaföldvár). A III. kor­csoportban: 1. Herczig Antal (Mözs), 2. Bacsó (Nagymányok), 3. Tóth (Nagymá- nyok) és Bódog (Dombóvár). Csapatverseny, lányok: II. korcsoport: 1. Tolna l-es iskola, 2. Pincehely. A III. korcsoportban: 1. Tolna ll-es iskola „A” csapata, 2. Tolna ll-es iskola „B” csapata, 3. Madocsa. Fiúk: II. korcsoport: 1. Szek­szárdi IV-es iskola, 2. Nagymányok, 3. Paks ll-es iskola. A III. korcsoportban: 1. Nagymányok, 2. Dunaföldvár, 3. Tolna l-es iskola. NB II: A TÁÉV őszi első TÁÉV SK-Szentendrei Petőfi SK 10-6. Az éllovas szekszárdi együttes igazolva a papírformát, őszi idényzáró mérkőzésen is biztosan gyűjtöte be a két bajnoki pon­tot. A TÁÉV csapata ezzel együtt veretle­nül zárta az NB II. első felvonását. Győz­tesek: Schäffler 4, Bódiss 3, Fejős 2, Cseri 1, illetve Söpkér, Váczi, Németh 2­2. is felemás Harsányiéknak sikerült jobban megvaló­sítani taktikájukat, így 25 ponttal zárták az első félidőt. Szünet után már több vé­dekezési hibát vétettek a bonyhádiak és dobásaik biztonsága is csökkent. Ezzel felhozták az ellenfelet, de végső győzel­mük így sem forgott veszélyben. Kitűnt: Harsányi, Nagy. Bátaszéki SZVSE-Kaposvári Gazdász 84-72 (45-36). Bátaszék, 100 néző. V.: Cserkuti, Várhalmi. Bátaszék: Bánhidi (42), Vörös (7), Dara (11), Bodri (2), Murel (-). Csere: Heimann L. (7), Varga (2), Pet- rity (-), Heimann J. (13). Edző: Horváth Sándor. A minden csapatrészében jobb bátaszéki együttes Bánhidi sorozatos tripláival - tizenegyet dobott - magabiz­tos győzelmet aratott az eddig veretlen vendégcsapat ellen. Kitűnt: Bánhidi, Hei­mann L, Dara. MÁV NTE-Bonyhádi SE 90-58 (45- 20). Nagykanizsa, 200 néző. V.: Pusztai, Szűcs. Bonyhád: Harsányi (24), Nagy (8), Palkovics (9), Vanya (12), Illés (5). Csere: Kovács E. (-). Edző: dr. Ábrahám János, Genczler János. Az első félidőben a ha­zaiak agresszíven, keményen védekez­tek, ám ezt a zalaegerszegi játékvezetők enegdték. A MÁV NTE élt a hazai pálya előnyével, a 10. percben négy triplával jelentős előnyhöz jutott. Szünet után az NB l-re pályázó kanizsaiak továbbra is kezükben tartották az irányítást, maga­biztos győzelmet arattak. Megáll az ész... A pontozásos sportágakban nem rit­kán hajmeresztő bírói ítéleteknek lehe­tünk szemtanúi. Dohogunk, dühöngünk, hogy vajon a bírók milyen meccset néz­tek, miként hozhatták ki győztesen azt a versenyzőt, aki mellett az ég adta világon nem szólt semmi. Persze, hogy van egy jó adag szurkolói, tudósítói szubjektivitás, amikor szinte tudat alatti irányítottság­gal egy bizonyos aspektusból szemlélem a dolgokat, a mérkőző feleket és így vo­nok mérleget, és meg vagyok győződve arról, hogy az enyém a megfellebbezhe­tetlen igazság. Azt veszem csak észre egy bokszmeccsen, hogy a nálam győz­tes versenyző irányított, ütött végig, s az eközben beszedett ütések valóban csak tizedrészét teszik ki annak, amit ő vitt be. A közönség is pfujol és ez még további erősítést ad számomra... Közben a pon­tozó bírók a szabályok szellemében jár­nak el, mégpedig úgy, hogy náluk az én „hősöm" nem bokszolhatott volna végig három menetet, mert olyannyira szabály­talanul ütött mindvégig, hogy le kellett volna léptetni. Szombaton Pakson a középsúlyban Gál és Kolompár mérkőzésén, az NB l-es CSB-n ebből a szempontból is vizsgá­lódtam, és miután rá kellett, hogy döb­benjek: pontozói szemek sem láthattak mást, mint azt, hogy Gál szinte akkor üti meg a szabálytalanság elkövetése nélkül Kolompárt, amikor csak akarja. A kecs­keméti fiú pedig annyira passzív a ring- ben, hogyha birkózó sportágban len­nénk, akkor minden bizonnyal leléptet­nék. Tűnődöm, csodálkozom Kolompár ke­zének magasba emelésekor. Nem tudok máshol kilyukadni: a pontozók elcsalták a meccset. A közelebbi és távolabbi múlt világversenyén történt dolgok is eszem­be jutnak: az 1972-es müncheni olim­pián, ami az egykori szekszárdi Orbán Lászlóval történt az olimpia döntőjében, vagy 1985-ben a budapesti boksz EB-n Váradival és legutóbb a birkózó világbaj­nokságon Komáromival. Mert ezekben az esetekben sem egyfajta saját ver­senyzővel szembeni szurkolói elfogult­KAPÁS­LÖVÉS ság korbácsolta fel az indulatokat. Hogy esetemben sem, erre álljon itt Werling Je­nő mérkőzésvezető véleménye: „Nem ér­tem, hogy győzhetett itt Kolompár! Már azon gondolkodtam a meccsvezetés közben, hogy döntő fölényt hirdetek, de annyira élveztem a bokszot és nem avat­koztam közbe. Megáll az ész...” Mennyit segíthetnek az anyagiak? Néhány hónappal ezelőtt bíráltam az MLSZ-t üzleties eleganciája, válogatott- centrikussága miatt. Mert az önállósodás útján a nagyobb bevételeiből nem igyek­szik az utánpótlásnevelést súlyának megfelelő módon támogatni. Papol a kis csapatok megszűnéséről, a tehetségek elveszéséről, ugyanakkor mint szakszö­vetség, mint társadalmi szervezet képte­len hatni a műhelyekre, amelyekben ajö- vő, az ezredforduló dolgai, annak magyar labdarúgása dől el. Örvendetes módon a most lezajlott futballparlament az elsővel ellentétben, nemcsak feltárta az utánpót­lás-nevelésünkben mutatkozó hiányos­ságokat, hanem - az anyagiak átcsopor­tosításával - intézkedett. Alapítvány és más támogatási formák. A DSK-kon belül működő labdarúgó-szakcsoportok segí­tése. Gondolom, lesznek pályázatok is. Nagyobb mód és lehetőség lesz az után­pótlásban jól dolgozó edzők anyagi és erkölcsi megbecsülésére. De vajon a vastagodó pénztárca ön­magában gyógyír lesz-e a bajok orvoslá­sára? Mert az utánpótlásfronton orszá­gos szinten dolgozó mai édzőgarnitúra mintegy varázsütésre az anyagi ösztön­zőktől, a jobb körülményektől nem lesz sportszakmáiig, pedagógiailag, pszichológiailag képzettebb. Bár ne len­ne igaz feltételezésem, szívesen elvisel­ném a rám zúduló átkok özönét. Mert a képzésen van a hangsúly. Hogy egy évti­zed múltán ne futkározzon majd annyi alapképesség-hiányos labdarúgó az el­ső és második osztályban. Hogy ne tud­jon az első csapat vezető edzője azzal mentegetőzni, hogy „ja kérem, ezt és ezt a játékost nem tanították meg tisztessé­gesen lábfejjel rúgni, kapura fejelni és a küzdelem hevében a testi erőt a szabá­lyok adta lehetőségen belül kihasználni, nem pedig pankrátorokat megszégyení­tő módon lökdösődni”. A mai kor követel­ményeinek, a korszerő képzésnek nem tudnak megfelelni a magukat csupán au­todidakta módon képző edzők, akik egyébként is ingerszegény környezet­ben ténykednek, akik közül nem is keve­sen futballista-múltjukra hivatkozva, azt hiszik magukról, hogy a szakmáról min­dent vagy sokat tudnak. Mert lehet ben­nük szakedzői diploma nélkül is évek so­rán felhalmozódott tapasztalatokban tes­tet öltött TUDÁS. De ezt át is kellene tudni adni. Ezen a téren már óriási gondok mu­tatkoznak. Vagy már a kiválasztásnál mennyire szakmailag bennfentes sze­mek figyelik a gyerekeket. Meg tudjuk-e találni azokat az egyébként jó gömbérzé­kű gyerekeket, akik a fizikai képességek terén - elsősorban mozgás- és mozdu­latgyorsaságot értek ezalatt - is fejlődni tudnak. De a kérdés megfordítható: meg talál­juk-e azokat a kitűnő felépítésű gye­rekeket, akiknek a gömbérzéke sem re­ménytelen, akik - megfelelő képzés so­rán - a mai futballban a „modern gla­diátor" szerepét tölthetik be. Miképpen a nyugatnémet Briegel példája is mutatja, hogy egy tízpróbára született atlétából, hogy lesz kiváló labdarúgó. Visszatekintve a fentebb felvetett alap­kérdésre: Vajon a mai magyar labdarúgás után­pótlásfronton birtokában van-e az okta­táshoz, a képzéshez szükséges szellemi potenciállal, hogy a kiáramló több forint hasznosuljon?! BÁLINT B. GYÖRGY Tudósítóink tippelnek A totó 50. heti szelvényén sze­replő mérkőzések­re Lerch Béla, la­punk szekszárdi tudósitója tippel. 1. Cesena-Como 1 x 2. Fiorentina-lnternazionale 1 3. Milan-Roma 1 x 4. Napoli-Juventus 1 5. Pescara-Avellino 1 6. Sampdoria-Ascoli 1 x 7. Torino-Empoli 1 8. Atalanta-Genoa x 1 9. Cremonese-Bari x 1 10. Lazio-Catanzaro 1 11. Lecce-Udinese 1 x 12. Sambenedettese-Piacenza 1 13. Triestina-Bologna 2 + 1. Most már egyre inkább felduzzad sportrovatunk reggeli postája. Napról- napra szaporodnak azok a levelek, ame­lyekben olvasóink az 1987-es év legjobb Tolna megyei sportolóinak és csapatai­nak megválasztását segítő szavazataikat juttatják el szerkesztőségünkbe. A leg- jobbakra egyaránt voksolnak a kistele­püléseken élők, meg a nagyközségek és városok sportszeretői is. Az elmúlt kilenc év tapasztalatából tud­juk, hogy a szavazatok zömére decem­ber közepétől számíthatunk, amikor la­punkban az utolsó szelvényt is leközöl­jük. Ismét Lendl Európai idő szerint keddre virradóra New Yorkban befejeződött a férfi teniszezők Mesterek Tornája. A 19 ezer nézőt befogadó csarnokban 14 ezren foglaltak he­lyet, s követhették figyelemmel, hogy az 1. helyen kiemelt csehszlovák Ivan Lendl 2 óra 23 perces játékban legyőz­te a 3. helyen rangsorolt svéd Mats Wilandert Mesterek Tornája, döntő: Lendl-Wilander 6-2,6-2,6- 3. Ezzel a csehszlovák játékos megismételte tavalyi sike­rét és ötödik alkalommal érdemelte ki a büszke címet Egyben új csúcsot is állított fel, hiszen a román Ilié Nasta- se a hetvenes évek első felében csak négy győzelemig jutott A hírügynökségek beszámolója szerint mind a két teniszező az alapvonaljátékot erőltette, de a 23 éves svédnek ezen a napon nem volt esélye négy esztendővel idősebb vetélytársával szemben. A 47 percig tartó első játszmában végig Lendl irányított, három alkalommal is elnyerte ellenfele adogatását A második szett elején ugyan Wilandernek is esélye volt hasonló bravúrra, de a csehszlovák játékos tenyereseivel szertefoszlatta ezt a reményét Lendl ezek után már biztosan hozta saját ado­gatásait négy játékban mindössze hét pontot engedé­lyezett ellenfelének. Wilandernek a harmadik játszmá­ban sem volt esélye a szépítésre.- A vártnál könnyebb sikert arattam - nyilatkozta a ta­lálkozó után a győztes, aki ebben az évben 81 mérkőzése közül 74-en diadalmaskodott - Örülök, hogy véget ért ez a fárasztó esztendő, még akkor is, ha idén nagyon jól ment a játék. Mostani teljesítményemmel tettem föl a ko­ronát ez évi szereplésemre. Lendl sikeréért 210 000 dollárt kapott, s alig több mint egy hét leforgása alatt 1 593 200 dollárt keresett! Nos, a mai nappal a második „kör” kezdődik, hiszen mindhárom szavazóla­pot december 14-ig még egyszer megje­lentetjük. Utána pedig már valóban olva­sóinkon a sor: jöhet a finis, az esztendő utolsó napjáig mindenki tetszés szerinti számú szelvény beküldésével voksolhat. Az értékelést követően kialakuló végső sorrendet eltalálók között hat darab fél éves időtartamú Népújság előfizetést sorsolunk ki. Többek kérdésére válaszoljuk: a fény­másolt szelvények érvénytelenek, azokat nem vesszük figyelembe a szavazatok összesítésekor. Jubileumi közgyűlés Zom bán A sportot szerető emberekkel, időseb­bekkel és fiatalokkal telt meg a zombai művelődési ház előadóterme. Együtt ün­nepelték a község sportegyesülete meg­alakulásának 40. évfordulóját. Pintér György elnökségi tag köszöntötte a résztvevőket: dr. Rappai Gyulát, a sport­kör alapító tagját, Tamás Ádámot, a me­gyei tanács általános elnökhelyettesét, a helyi állami- és társadalmi szervek veze­tőit, valamint az egyesület tagságát, sportolókat és vendégeket. A köszöntő után a helyi általános isko­la diáksportkörének tagjai verssel tisztel­ték meg a közgyűlést. Ezután Antal György, sportegyesületi elnök sziporká­zó, kellemes visszaemlékezése hangzott el. Szólt az alapító tagokról - akik a ro­mokból alig felépült ország kis községé­ben a megélhetésért való küzdelem mel­lett sportegyesületet hoztak létre az emlékezetes mérkőzésekről, játékosok­ról, szervezőkről és támogatókról. Azok­ról is, akik már nem vehettek részt ezen a jeles napon. Emléküknek egyperces né­ma felállással adóztak a közgyűlés részt­vevői. Herczig Gábor, a megyei tanács if­júsági és sportosztálya helyettes vezető­je őszinte köszönetét mondott Rappai Gyulának és elismerését fejezte ki egy­kori tevékenységéért, majd díszoklevelet nyújtott át a vendégnek. Dr. Rappai Gyula így emlékezett vissza a 40 évvel korábbi eseményekre: - Ab­ban az időben hallatlan politikai és társa­dalmi élet folyt itt Zombán. Napirenden voltak a betelepítések és kitelepítések, de volt egy szervezet, a sportkör, ahol nem volt fontos a származás - csak a fut­ball. Együtt rúgtuk a labdát ütött-kopott cipőinkben. Szívesen vállaltam a szerve­zőmunkát, közben pedig futballoztam is. Nagyon örülök, hogy sok-sok egykori sporttársammal együtt jelen lehetek ezen a jubileumi közgyűlésen. Ezután kitüntetéseket, jutalmakat ad­tak át és elismeréssel adóztak a fáradsá­got nem ismerő szurkolóknak, sportolók­nak és szervezőknek egyaránt. TOLNA MEGYE 1987. ÉVI LEGJOBB SPORTOLÓI NŐK Név Egyesület L______________________________________________________ 2.______________________________________________________ 3.______________________________________________________ Beküldő neve: __________________ La kcíme:________________________________________________ Beküldési határidő: 1987. december 31. 14. Modena-Brescia 1 Tolna megye legjobb sportolói

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents