Tolna Megyei Népújság, 1987. december (37. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-07 / 288. szám
1987. december 7. 4 ^EPÜJSÄG ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Mikor működnek a köztéri órák? Mayer Rezső szekszárdi olvasónkat már régóta foglalkoztatja az a kérdés, ami a közismert film címe - Hány az óra, Vekker úr? - helyett, vajon hány óra van Szekszárdon? A kérdés költői, de mégis fel kell tenni, ugyanis a városunkba érkező idegen nem tudja, hogy mennyit mutat az óra. Már évek óta megfigyelhető, hogy a Szekszárd közterületein lévő órák közül egyik sem működik. A Béla téri római katolikus templom toronyórája évek óta nem mutatja a múló időt, a vasútállomás épületén lévő villanyóra sem működik már jó ideje. Vajon miért nem? Az 50- es csemege bolt előtti villanyórát is kicserélték. Ez volt a legjobb megoldás. Nincs vele többé gond. A Korzó Áruház előtti óra „világóra” - mert ahány oldala van, annyiféle időt mutat. Van-e felelőse Szekszárdon a köztéri óráknak - kérdezte olvasónk -, s ha van, akkor miért nem működtetik a köztéri órákat - rendeltetésüknek megfelelően? A kérdésre Kovács János, Szekszárd tanácselnöke válaszolt:- Olvasójuk levelében több szekszárdi közterületi óra hibás, rossz működését veti fel. A Széchenyi utcai - 50- es csemegebolt előtti óra 1986-ban javíthatatlanná vált, ezért azt lebontottuk. A Korzó Áruház előtti óra még ez év első félévében - ahogy az olvasó írja „világóraként" - jól-rosszul mutatta az időt, de az óraszerkezet teljes elöregedése miatt, annak cseréje mellett döntöttünk. Ez év májusában megrendeltünk a budapesti Eltam Gmk-tól 2 darab háromoldalú, számkijelzéses kvarcvezérlésű órát, amelyek a hőmérsékletet is mutatják. A megrendelt órák szállítását a Gmk 1988. március 15-re vállalta, amelyeket azt követően felállíttatunk. Remélem, a válaszom meggyőzte arról, hogy - legalábbis a tanácsi kezelésű - óráknak van felelős működtetője, egyébiránt a levelében írt többi óra működtetőit felhívjuk az órák kijavítására. Mikor lesz ismét mozielődás Bonyhádon? Szőts Zoltán bonyhádi olvasónk azt kérdezte levelében szerkesztőségünktől, hogy mikor lesz Bonyhádon újra mozi? Kérdésére a választ Sajgó Fe- rencné dr., a Tolna Megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója adta meg:- Tájékoztatásul közöljük, hogy a Bonyhád Városi Tanács, a Bonyhádi Vörösmarty Ifjúsági és Művelődési Központ, és a Tolna Megyei Moziüzemi Vállalat közös összefogásban ez év december 25-én indítja a vetítést a művelődési központban. Természetesen annyi előadásszámban nem tudunk filmvetítést adni, mint az korábban történt, mivel a művelődési központnak is vannak saját programjai. De reméljük, hogy ez a heti három alkalommal történő vetítés megfelelően szolgálja a bonyhádi lakosság filmigényének kielégítését. Miért töltötték fel a vízlevezető árkot? A szekszárdi Ibolya utca lakói nevében kapott szerkesztőségünk levelet. Ez év augusztusában arra figyeltek fel, hogy Szekszárdon, az Ibolya utca 13. szám alatti házterületről nagy mennyiségű föjdet hordanak el, majd megszűnik a földelhordás és a földet a páros oldal területére viszik, a vízmű feletti rész fölé, vagyis a járda melletti területre, ami nem az Ibolya utca 13. szám alatti lakók területe. Ez a járda alatti, úgynevezett vízlevezető árkot képezi, amit púposán feltöltöttek. Ez most már magasabb is, mint a járda. A kérdésük az, hogy ezután hová fog majd lefolyni a víz, a sár és ki adott rá engedélyt, milyen alapon lehetett feltölteni a vízlevezető árkot? Szeleczki József, a Szekszárdi Városi Tanács műszaki osztálya megbízott osztályvezetője, válaszolt:- A szekszárdi, Ibolya utcai közterületre a 13. szám alatti épület garázsbővítése során kitermelt föld egy részét a Tolna Megyei Víz-és Csatornamű Vállalattal, valamint osztályunkkal előzetesen történt megbeszélés alapján deponálta az építtető. A kérdéses területnek vízelvezető szerepe nincs, és nem is volt a feltöltés előtt sem. A csapadékvíz elvezetését biztosítja az utcában az útburkolat alatt húzódó zárt csapadékvíz- elvezető csatorna, valamint a járda mellett kialakított betonfolyóka. A feltöltést végző építtető vállalta, hogy a víztárolók területének nyugati kerítése és a járda közötti feltöltött területet füvesíti, parkosítja és folyamatos fenntartásáról is gondoskodik. Időközben a Tolna Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat a régi, rossz állapotú kerítését ideiglenesen megmagasitotta, a balesetveszélyt megszüntette. A vállalat tájékoztatása szerint a végleges, új kerítést 1988 első félévben építi meg. Remélhető, hogy az eddig elhanyagolt közterület a feltöltés- sei és a terület parkosításával gondozott utcakép kialakítását segíti elő. I“unk: Ml VÁLASZOLUNK-röviden A lakásépítéssel kapcsolatos kötelező jótállásról szól a Minisztertanács 53/1987. (X. 24.) számú rendelete, amely szerint az építési tevékenységre jogosultak az általuk épített lakásoknak és lakóépületeknek a jogszabály mellékleteiben meghatározott épületszerkezeteire, berendezéseire, a lakásokat kiszolgáló helyiségeire - a rendeletben írt feltételek szerint - kötelesek jótállást vállalni. A jótállás kötelező időtartama három év. A jogosult a jótállási időn belül követelheti a hiba kijavítását, a vételár megfelelő leszállítását, a hibás dolog kicserélését, illetőleg a hibás munka újbóli elvégzését. A vállalkozó a bejelentett jótállási igény alapján tizenöt napon belül köteles a hibát megvizsgálni és a jogosult igényéről nyilatkozni. Az 1988. évi január hó 1. napján hatályba lépő rendelet a vállalkozót jótállási jegy kiállítására és a jogosult részére történő átadására kötelezi, szabályozza a jótállási igény mikénti érvényesítését is. A mezőgazdasági tevékenység egyes adózási és támogatási kérdéseiről szóló jogszabály végrehajtása tárgyában jelent meg a pénzügyminiszternek és a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszternek a mezőgazdasági tevékenység támogatásáról szóló 51/1987. (X. 24.) PM-MÉM számú rendelete. Az együttes rendelet külön-külön szabályozza, milyen támogatás adható az ültetvénytelepítéshez, a szarvasmarha-tenyésztés, a juh- és kecsketenyésztés és a haltenyésztés elősegítéséhez, részletezi a növénytermesztési tevékenység, a műtrágya beszerzés, a bekötő- és összekötő út, illetve erdőfeltárást szolgáló mélyépítmények mikénti támogatását, rendelkezik a mezőgazdasági öntözővíz alapdij támogatásáról is, az eljárási szabályok a támogatások mikénti igénylését írják elő és természetesen azt is, hogy az igénylésekhez milyen iratokat, adatokat kell mellékelni. A mezőgazdasági kistermelők támogatása körében kimondja a jogszabály, hogy ők a támogatást - a meghatározott feltételek teljesítése esetén - az illetékes tanács szakigazgatási szervénél igényelhetik. Az együttes rendelet külön fejezetben foglalkozik a kedvezőtlen termőhelyi adottságú nagyüzemek támogatásával, amelyek részére - többek között - visszafizetési kötelezettség nélkül is engedélyezhető fejlesztési hozzájárulás. A pénzügyminiszter 53/1987. (X. 24.) PM számú rendelete a víziközmű-társula- tok jövedelemszabályozásáról szól, s abból is csupán arra utalunk, hogy a társulatok dolgozóinak alapbérét a vállalati dolgozók alapbérének megállapításáról szóló rendelkezések szerint kell meghatározni, s hogy a társulat dolgozói részére adható éves jutalom felső határa az éves bérköltség 30%-a. Az említett jogszabályok a Magyar Közlöny 1987. évi 48. számában jelentek meg és 1988. január hó 1. napján lépnek hatályba. A terjedelem adta lehetőséggel élve és többek érdeklődésére figyelemmel adunk rövid tájékoztatást arról, hogy családjogi törvényünk nem ismer és nem sorol fel úgynevezett házassági bontó okokat. Nem lehet tehát egyértelmű választ adni arra a kérdésre, hogy egyszeri tettlegesség, vagy egyszeri hűtlenség, illetve hűtlenkedés esetén a bíróság feltétlenül felbontja-e a házasságot. Családjogi törvényünk szerint a bíróság a házasságot akkor bontja fel, hogyha az teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott és a házasélet helyreállítására nincs remény. Ebből következik, hogy a bíróság minden esetben, tehát még a közös, egyező akaratnyilvánítással induló bontóperekben is vizsgálja, hogy a házasság helyrehozhatatlanul és teljesen megromlott-e. DR. DEÁK KONRÁD Dédapáink víg kedélye Ilyenkor december elején már mindenki az év végi ünnepeket várja, kivéve talán a posta hollóját, amely ugyan rongyosra beszéli a csőrét, de mi mégsem adjuk fel idejében küldeményeinket. Százöt esztendeje a témába vágó, érdekes és figyelemre méltó kezdeményezés tanúi lehettek pihent elméjű elődeink, amint arról tudósított a Tonamegyei Közlöny 1882. december 10-i száma: „Curio- sum. Az új postajárás - írják nekünk - Mucsi és Závod közt, felsőbb engedély és befolyás nélkül létrejött. A postát, illetőleg a levélvivőt egy komondor képezi, mely Závodról Mucsiba férjhez ment úrnőjével Mucsiba költözvén, ha a závodi rokonságot értesíteni kivánják: úgy a kutya jól kikoplaltatik s annak nyakára egy - a levelet tartalmazó - kendőt kötnek; azután jól elütlegelve útnak eresztik, mely az ekkénti bánás folytán Závodra, illetőleg haza szalad a levéllel. Hasonló műtét alkalmaztatik a závodi rokonság részéről, ha azok a mucsi atyafiságot értesíteni akarják. - Az elmés találmány érdeme a mucsi sógort illeti”. Ha a kor Ítélete szerint elmésnek is mondták a „találmányt", azt már aligha állíthatták volna, hogy a mucsiak éppen fényes eszükről lettek volna híresek, pedig - amint az alábbi példa is igazolja - nem mindig okkal mutogattak az ő kobakjuk bal halántékára. Az esetet a kor jókedvű tiszteletese, Lágler Sándor kö- lesdi levélként tette közkindcsé a Tolnavármegye 1897. december 19-i számában: „Nem messze tőlünk egy völgykatlanban elrejtett helyen fekszik Mucsi sváb falu, amelynek lakóira olyan sok tréfás mesét tudnak a környéken, mint a rátótiakra. Többek közt, hogy templomukat odább tolták. És aki erről Mucsi- ban egy kérdést merészelt volna tenni, annak ugyan tanácsos lett volna kereket oldani. Ezt a merész kérdést megkockáztatta a szomszéd falu papja - jelenleg bonyhádi apátplébános - búcsú alkalmával Mucsiban, az ottani plébános asztalánál, a szinte (szintén) vendégül ott levő helybeli bíróval szemben. Ez már vagy 15 év óta viselte a bírópálcát és a vármegye urai előtt is ismeretes volt egészséges paraszteszéről. A helybeli pap figyelmeztette a kollégáját, hogy ne kössön ki a bíróval, mert aprópénzzel találja kifizetni, de a jó mucsinyi siller tüzelte a papot s odaszólt a bíróhoz, persze, mucsinyi dialektusban, de azért én csak magyarul mondom a szót: »Biró uram, igaz, hogy kendtek odább tolták a templomukat?« »Igaz - lön a válasz -, de ilyen dolgot csak okos emberek tudnak megtenni, mert ahhoz ész kell - próbálja meg tisztelendő uram...«” (Arról nem szól a fáma, hogy kísérletezett-e a szoknyás férfiú.) A kölesdiek azonban nemcsak ilyen jóízű történetekkel dicsekedhettek ekkoriban, hanem ennél sokkal nevezetesebb ténnyel: 1897 novemberében itt állították fel és leplezték le Tolna megye első világi köztéri szobrát, ifj. Gerenday Béla Kossuth Lajos mellalakját. Nevezetessége a jól sikerült alkotásnak, hogy sokáig egyetlen, a maga nemében első is volt: a népdalokba és álmokba szőtt hazafit nem lánglelkű ifjúként, hanem öregemberként ábrázolta - nem utolsósorban azért, mert Gerenday Béla valóban találkozott az idős Kossuthtal. A szekszárdiak persze - ezt talán mondanunk sem kell - irigykedtek a végtelenségig, mert Garay János-szobruk még csak egy hatalmas deszkaládában várta a kaszinó kertjében felavatása évét, 1898-at. Meg is írta Borzsák Endre: „A szobor nagyon sokba nem kerülhetett, hiszen ezt egy kezdő, fiatal képviselő szerény tárczája ki sem bírná. De megígérte Pichler úr, hogy majd, ha a teljesen független Magyarország pénzügyminisztere lesz, a szobrot, sőt mellette a nagyvendéglőt (mely lehetőleg a legdísztelenebb háttér!) alaposan megnagyobbíttatja és kicsinosíttatja. Tehát Pinchler úr, a régi köszöntők sablonos útját járva szépen szónokol vala, ha csak így szól: »Csekély ugyan ez ajándék, / De naggyá teszi a szándék!« (...) Hanemhát, hogy milyen nagy selmák ezek a kölesdiek, mindjárt bebizonyítom: a szobrot úgy állították fel, hogy az éppen Szegzárd felé néz, mintha megszólaltam akarnák, ilyenformán: »Látjátok, nekünk már van Kossuth-szobrunk, - első (világi) szobor a vármegye területén! Ti menynyi idő óta akarjátok felállítani a Garay- szobrot s úgy-e még sincs? Úgy-e megelőztünk?«” A kölesdieknek igazuk volt, de az is érdekes történet, miként jutottak Kossuth apánk ércmásához. Egy évvel előtte megürült a kölesdi képviselői mandátum, amelyet addig a kormánypárt embere jegyzett, s hogy baj ne essék, helyére a szintén kormánypárti, ráadásul gyönki születésű Busbach Pétert jelölték. Az ellenzék, a Függetlenségi 48-as Párt a megyében addig jószerével meg sem fordult Pichler Győzőt indította, aki személyesen ismerte Kossuth Lajost, fiának titkára volt - és férfiak között is ritka csúnya lehetett. S az előjelek dacára, mint már annyiszor: lön csoda, vagy ahogy a függetlenségiek gúnyolódva mondták: még jobban elszomorították a bús bakot... A kormánypárt lapjai meglepetve nyelték le a gombócot és - hálából - választási történetekkel kedveskedtek olvasóiknak, Pichleriádák címmel. Ezekből idézünk a Tolnavármegye 1896. december 25-i számából: „A képviselő úr meghallotta körútja alkalmával, hogy a kerület egyik törzs német községében régebben Bismarckot új év táján írásban meg szokták gratulálni, sőt egy ízben egy kedvezőtlen törvényszéki ítélet miatt Ö Felségét, a mi királyunkat bepanaszolták Bismarcknál, akit az ő sváb eszük szerint a világ mindenható urának tartottak. Pichler uram a község eme ostobaságából jó tréfát csinált magának. Amint ugyanis betért ebbe a hírhedt községbe és fölállt a pódiumra, hogy megtartsa programbeszédét, azzal kezdte, hogy ő egy régi adósságát rója le a derék község irányában. Mikor ö még kinn volt Turinban Kossuth apánk oldala mellett, egy ízben elküldötte őt Bismarckhoz, hogy egy Magyarországra nézve nagyon fontos ügyet elintézzen vele Kossuth megbízásából. Beszélgetés közben Bismarck megtudta, hogy ő, t.i. Pichler, magyar ember. Bismarck nagyon megörült ennek a felfedezésnek, megszorította Pichler kezét és kérdezte tőle, hogy ismeri-e ezt a derék tolnamegyei (!) községet? Pichler igennel felelt s mondta, igen jóravaló, derék emberek ezek mind. Bismarck szerfölött megörült ezen szavakra és azt mondta Pichlernek: a$a át édes barátom forró kézszorításom nekik, ha haza megy Magyarországra, és köszönje meg a nevemben, hogy szívesek voltak rólam oly sokszor megemlékezni... Bíró úr - szólott lelkesült hangon Pichler a csudálkozó atyafiakhoz, jöjjön föl ide hozzám, hadd adjam át Bismarck kézszorítását, ön pedig adja át ezen község minden polgárának! A jámbor svábokat nagyon meghatotta Pichler úr ezen fogása és híven ki is tartottak Bismarck jóbarátja és izenethozója mellett”. Másutt persze ismét más választási furfang segítette ezt az igazi mikszáthi alakot, akire valahogy tényleg nem lehet haragudni. így esett, hogy egyik ígérete, amelyet meg is tartott, a Kossuth-szobor adományozása volt, még akkor is, ha ennek ellenére nem mentek a legjobban a dolgok. Parlamenti szűzbeszéde elmondásakor idézték az iménti számban a történetet: „Ősz édesapja is ott hallgatta a karzaton fia első debut-jét (bemutatkozását). Róla pedig azt tartja a legenda, hogy 1849- ben Kápolnánál elesett. A dolog úgy történt, hogy mikor Pichler fils a kölesdi kerületben a tiszta választás nehezebb napjait élte, az aggódó atya rásürgönyö- zött, hogy ne menjen-e le segíteni? A jelölt ettől valósággal megrémült, mivel ő akkor már a mártírkoszorút az öregnek már régen a homlokára fonta a választók előtt. Leült tehát hamar és ezt táviratozta az öregnek: Az isten szerelmére, ne jöjj: te már 1849-ben Kápolnánál elestél és mártír vagy régen...” DR. TÖTTÖS GÁBOR A kölesdi Kossuth-szobor avatása (Pártay Gyula tulajdonában)
