Tolna Megyei Népújság, 1987. december (37. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-07 / 288. szám

1987. december 7. ( touu'n Képújság 5 Fényesen menetel a paksi csapat Paksi SE-Kecskeméti SC 17:11 (A szokásos telt ház, feszültségtel- jes várakozás előz­te meg a már-már szomszédvárnak számító paksi és kecskeméti csapat második CSB- mérközését az atomvárosban. A vendégeket elkísé­rő szép számú szurkolósereg bi­zakodó volt: hátha sikerül visszavágni a vereségért.) Az ifjúságiak mérkőzései után még éltek a vendégremé­nyek, mert a házigazdák két súlycsoportban is „foghíjasak voltak”, így négy ponttal meg­ajándékozták a kecskemétie­ket. Akik még Németh révén szereztek kettőt, mivel Kass az 54 kg-os súlycsoportban vál­tozatos összecsapásban alul­maradt vele szemben. Mindhá­rom meneten keresztül ferge­teges ütésváltás jellemezte Nagy (Paks)-Ács (Kecskemét) mérkőzését, amelyből a többet és pontosabban ütő paksi került ki győz­tesen. 2:6. Felnőttek (elől a paksi versenyzők): 51 kg:Sohonyai-Kovács. A vendég fiú inkább a fejét használta, mint az öklét. De nem gondolkodásra, hanem fejelésre, amit a mérkőzésvezető úgy „honorált”, hogy az első menetben leléptette. 4:6. 54 kg: A Paks színeiben csébéző Vára- dinak nem jutott ellenfél. 6:6. 57 kg: Kalocsai-Csámpa. A papírfor­ma tökéletesen igazolódott: Csámpai csak egy menetig állta a válogatott paksi rohamait. 8:6. 60 kg: Loe-Gönczi. Loe egy pillanatig sem tisztelte nagynevű ellenfelét, mind­három menetben rendre megelőzte Gönczit, aki csak válaszolgatni tudott. Nos ez, meg a névvel együttjáró tekintély hozzásegítette Gönczit ahhoz, hogy a mérkőzésvezető döntetlent hirdessen. 9:7. 63,5 kg: Magyar-Kővári. „Jó az öreg a háznál” - írtuk és mondtuk már két évvel ezelőtt is. Most sem tudunk mást mon­dani: Magyar csak­úgy mint egy héttel ezelőtt a komlói Jó- nit, most Kővárit is „ledarálta” - be­dobva rutinját, rá jellemző vagány- ságát. Hogy voltak fogásai, tenyere­sei... - ha ez a pfu­joló kecskeméti szurkolókat meg­nyugtatja - voltak. 11:7. 67 kg: Szili-Kozák. A hazai öklöző kitűnően fedezékbe vo­nult, de onnét a pontozókban maradandó emlékeket hagyva nem igen jött ki. így Kozák - el­sősorban pontos egyenesek­kel operálva - szorgalmasan gyűjtötte a győzelmét jelentő segédpontokat. 11:9. 71 kg: Kertész-Konkoly. Az a fifikás, látványosan eltáncoló vivóstílus, ami Kertész sajátja, hamar felbőszítette az egyéb­ként is nagy ütésekre beren­dezkedő kecskemétit. Ker­tésznek több sütnivalója volt annál, hogy elfogadja a pankrátor kihívását, helyette a harmadik menetben úgy leiskolázta, hogy az orvos nem is engedte tovább Konkolyt. 13:9. 75 kg: Gál-Kolompár. Ennél többet egy győzelemért, mint amennyit Gál megtett, nem tehet ökölvívó. Hogy mégis Kolompár kezét emelték magasba?! Hát ez az, amin sokakkal együtt még másfél nappal a meccs után is tűnődőm. 13:11. 81 kg: Rimóczi-Kovács. Kovács tény­kedését figyelve óhatatlanul az a köz­mondás jutott eszembe, hogy nem min­dig az a legény, aki adja a pofonokat, ha­nem aki állja is. Állta Rimóczi nagyobbnál nagyobb pofonait, de ezt a hősiességet még nem díjazzák, legföljebb úgy, hogy ő volt az erkölcsi győztes. 15:11. + 81 kg: Erős (Paks) ellenfél hiányá­ban „szabad szombatos” volt. 17:11.-bégyé­Magyar - ,jó az öreg a ház­nál” Loe - nem tisz­telte Gönczit ■ ■ Gál - nem rajta múlott a győ­zelem Teke NB I. Vereség az idényzárón Nyíregyházi Taurus-Dombóvári Spar­tacus 5-3 (5036-4926). Dombóvár: Mándli 846, Illés 848, Fülöp 766, Lukács 815, Horváth 851, Kollár 800. Edző: Szűcs István. Az első játékrész első 100 vegyes dobása végig egyenlő erők játé­kát hozta. A pályacserék után a hazai gárda fokozatosan fölénybe került és a forduló befejeztével 52 fás előnyre tett szert. A folytatásban még egy ideig tartotta magát a Dombóvár, hátrányát 30 fá­ra csökkentette, majd ismét a hazaiak kaptak lábra jobban és tovább növelték előnyüket. A harmadik játékrészben még állt a döntetlen lehetősége a Dombóvár előtt, azonban ezt nem tudta kihasználni, igy végeredményben megérdemelt győzel­met aratott a Taurus csapata. Pontszerzők: Horváth, Illés, Mándli. Összességében a végig nyílt és kiegyen­lített küzdelmet hozó mérkőzésen az újonc nyíregyházi gárda megérdemelten szerezte meg első győzelmét az NB II- ben a Spartacus ellen. Szemjonova briliáns bemutatkozása Spanyolországban Uljana Szemjonova 22 pontot szerzett szombaton a Tintoretto csapatának és hatalmas ünneplésben részesült nagy­szerű bemutatkozásakor. A most 35 éves, 212 centiméter magas és 125 kilós rigai sportoló nemrégiben vált meg a TTT Daugava együttesétől és a madridi klub­hoz szerződött. Szereplését rendkívüli várakozás előz­te meg. Getafe sportcsarnokának lelá­tóin ott szurkolt 500 kisdiák is, akik a kosárlabda-parádét ingyenes belépő­jeggyel nézhették végig. Szemjonova egyévi kihagyás után, még mindig térd­sérülésével bajlódva lépett pályára - és így sem lehetett megállítani. A Tintoretto az idei évadban nyolv mérkőzésből csu­pán egyet nyert meg, de szombat este el­söprő győzelmet (92-47) aratott a Fruco Canoe felett. Kosárlabda NB I. Mikulás puttonyából csak virgács jutott Szekszárdon az áramszünet sem segített Szeged SC-Szekszárdi Dózsa 63-59 (34-27). Szekszárd, 300 néző.. V.: Majos Gy., dr. Páli. Szeged: Benkó (11), Tarczy (21), Verasztó (11), Knábel (10), Oláh (7). Csere: Balázsik (3), Zsemberi (-), Fenesi (-), Aschenbrenner (-). Edző: Pungor Miklós és Láng Imre. Szekszárd: Várko- nyi (18), Pártos (3), Christián (12), Pfei- fenróth (8), Kovács (8). Csere: Smolczer- né (2), Mojzes (8). Edző: Vertetics István. A 2. perc elején Christián büntetőjére Ve­rasztó triplával válaszolt, sőt Benkó is igazolta, hogy ért a hárompontos dobá­sokhoz. Gyors volt a játék, ideges a han­gulat, a tartalékos hazaiak a 6. perc ele­jén 8-8-ra egyenlítettek. A vendégeknél Tarczy nagyon „élt” a palánk alatt, ugyanakkor a dózsások közül senki sem vitézkedett a pontszerzésben. A szege­diek így 17-8-ra elhúztak. A tudatosabb támadójátékot felvonultató Tisza-partiak fokozatosan állva hagyták a Dózsát: a 11. percben 22-11-re, két perc múlva 27- 15-re vezettek. Ekkor elsötétült a csar­nok, alighanem az elektromos berende­zés is úgy vélte, hogy kell egy kis áram­szünet. Hétperces pihenő után folytató­dott a mérkőzés, a lila-fehérek hét pontra ledolgozták hátrányukat. A második félidő gyors szegedi kosár­ral indult, majd a 25. percben 40-31-re módosult az állás, amikor Pártos kipon­tozódott. A következő perc végén a ven­dégeknél Knábel is begyűjtötte ötödik személyi hibáját. Küzdelmes, sok hibával és szabálytalansággal tarkított játékban a 29. percben ismét 13 pontra nőtt a ven­dégcsapat előnye. Ráadásul Kovács is kipontozódott a hazaiaknál. Mindkét együttes fokozta a tempót, a dobópárbaj­ban az öt triplát elérő szegediek jeles­kedtek. A 36. percben 57-47, aztán a haj­rában felváltva estek a kosarak, de a meglepetés elmaradt: a jobbik csapat győzött. A Tisza-partiak végig vezetve, biztosan győztek. Amíg nem javul fel a dózsások dobóbiztonsága, addig nem számíthat­nak sikerre a jobbára velük azonos „faj­súlyú” csapatok ellen sem. Kitűnt: Tarczy, illetve Várkonyi. Alföldi Olajbányász-Atomerőmű SE 79-78 (45-38). Paks, 600 néző. V.: Gör- gényi, Hollósi. Szolnok: Knézics (13), Mi­sek (6), Tóth (8), Berkics (22), Radonjic (14). Csere: Makszin (16), Vida (-). Edző: Földi Sándor és Szalai Ferenc. ASE: Tár­nái (13), Juhász (5), Buzási (17), Morgen (25), Szaffnauer (14). Csere: Nagy (-), Antoni (4), Molnár (-). Edző: Simon Ká­roly. Jó kezdés után az 5. percben 6 ponttal vezetett a paksi csapat. Berkics ezután megkapta harmadik személyi hi­báját, s ezzel az ellenfél legjobb embere a kispadra került. Érthetetlenül ez a Duna- parti csapatot zavarta meg jobban, a fél­idő végéig a szolnokiak lendületes játék­kal 7 pontos előnyt szereztek. Az első fél­időben egyedül Tárnái vette fel a ver­senyt az ellenféllel. A második félidő hatalmas szurkolás közepette kezdődött, a paksiak a lelkes közönség támogatásától kísérve küzdöt- ték fel magukat az ellenfél mellé. Morgen az első 15 percben támadójátékban a mezőny fölé nőtt. Sajnos csak Szaff­nauer és Tárnái volt méltó társa ebben a periódusban. Mire kiegyenlített a paksi gárda, Morgen kipontozódása az utolsó pillanatban tulajdonképpen eldöntötte a mérkőzés sorsát. Egy másodperc volt hátra, mikor Berkics, az ellenfél váloga­tott centere két büntetődobáshoz jutott, s ebből egyet értékesített. Sajnos a paksiak újra egy félidő előnyt adtak az ellenfélnek. Kitűnt: Berkics, Tóth, Radonjic, illetve Morgen, Tárnái, Szaffnauer. Kecskeméti SC-Dombóvári VMSE 101-87 (54-33). Kecskemét, 300 néző. V.: Szécsi, Földházi. KSC: Csorvási (18), Felföldi (7), Pisznyak (33), Stankiewicz (13), Kégel (13). Csere: Szolnoki (-), Ge­reben (17), Fekete (-), Cseh (-), Boros (-). Edző: Rezák László. DVMSE: Chu- deusz (15), Miedzik (21), Kerényi (6), Jászberényi (21), Lovász (-). Csere: Czimbalek (-), Ács (18), Molnár (3), Ko­vács Z. (3). Edző: ifj. Szittya Imre. A ven­dégeket elkísérő mintegy ötven dombó­vári szurkoló már a mérkőzés első per­ceiben láthatta, hogy kedvenceik formán kívül vannak. A 8-2-es, majd a 25-13-as KSC vezetésnél a dombóváriak időt kér­tek, de sem védekezésben, főképpen pe­dig támadásban nem sikerült feljavul­niuk. A 13. percben 26-17, majd 5 perc­cel később 48-26 a hazaiak javára. A második játékrészt 21 pontos hát­ránnyal kezdte a Dombóvár, amiből 7 pontot sikerült lefaragni a 25. percre (58- 44). A folytatásban is nagy hibaszázalék­kal küzködtek a dombóváriak. Szeren­csére Ács a védekezésben és a táma­dásban is Jászberényivel együtt felvette a harcot a lengyel Pisznyakkal, ennek el­lenére a dombóváriak hátrányukat nem tudták csökkenteni. A 37. percben 95-74 volt az eredmény, ekkor el is dőlt a mér­kőzés sorsa. A védekezésben, támadás­ban igen mérsékelt teljesítményt nyújtó Dombóvár megérdemelten szenvedett vereséget a közepes játékot nyújtó KSC otthonában. Kitűnt: Pisznyak, Csorvási, Gereben, Kégel, illetve Ács, Jászberényi. Tarczy (jobbról a labdával) még a „cimbalom szögből” is betalált a gyűrűbe Országos labdarúgó-értekezlet a Budapest Kongresszusi Központban Szombaton a Budapest Kongresszusi Központban majdnem 800 résztvevővel rendezte meg a Magyar Labdarúgó Szö­vetség második országos labdarúgó-ér­tekezletét. Török Péter, az MLSZ főtit­kára üdvözölte a megjelenteket, köztük a díszvendégek sorában helyet foglaló Deák Gábor államtitkárt, az ÁISH elnökét. Ezt követően Somogyi Jenő, az MLSZ el­nöke tartotta meg vitaindító előadását. Ennek bevezetőjében emlékeztetett arra, hogy tavaly decemberben az első orszá­gos értekezlet értékes programot adott. Bejelentette, hogy az MLSZ elnöksége idén 12 ülésén 78 határozatot hozott. El­mondta, hogy összességében a magyar labdarúgás vezérkarának munkája belső tartalmában alaposan megváltozott. A nemrégiben zárult NB l-es bajnoki őszi idény színvonaláról szólva Somogyi Jenő kijelentette, hogy az nem volt túl magas. Egyforma tudású csapatok küz­döttek, de nagyszerű eredmény: a múlt­tól eltérően nincs arra jelzés, hogy előre megbeszélt eredmények születtek volna. Megemlítette, hogy a tavalyi őszi bajnok­sághoz képest 9 százalékkal nőtt a néző­szám (980000 fizető szurkoló látogatta az őszi mérkőzéseket), hetvennel több gólt rúgtak a csapatok, az őszi gólátlag 3,27 volt. A Magyar Népköztársasági Ku­páról szólva bejelentette, hogy Deák Gá­bor államtitkár védnökséget vállalt afe­lett, ami többek között abban is meg­nyilvánul, hogy a kupagyőztes csapat az eddigi 300 ezer helyett 600 ezer forintos prémiumot kap. A magyar válogatott teljesítményét ér­tékelve rámutatott: nem sikerült az EB- selejtezö csoportból a jövő évi nyolcas döntőbe jutás, és félő, hogy az olimpiai válogatott sem biztosítja helyét az 1988- as döntőben. Somogyi Jenő szerint a magyar labdarúgás az elmúlt egy eszten­dő során nem lépett előre! Ennek okait elemezve arról beszélt, hogy az egyesületekben a fejlődésre va­ló törekvés helyett sok helyütt csak a panaszkodásig jutottak el, pedig illene belátni, a magyar labdarúgás sikereinek kovácsai csakis a klubok lehetnek. Az egyesületekben nem történt előrelépés, a tisztesség, a helyes szemlélet, a fiata­lokkal való foglalkozás terén sem. Az el­nök elavultnak nevezte az edzőképzést, szerinte Magyarországon nincs kiemel­kedő tudású szakember. Ebben az is szerepet játszik, hogy középszerű az ok­tatók tudása. Üdvös lenne, ha a fejlett labdarúgó-kultúrával rendelkező orszá­goktól megszerzett továbbképző video- aoyagot, a televízió sugározná, tenné közismertté. Végleges immár, hogy 1988. január 16-tól érvénybe lép az új átigazolási sza­bályzat, amelynek lényege: segítse a fia­talok, és az alsóbb osztályban játszó te­hetségek felfelé áramlását. Somogyi Jenő újfent megerősítette, hogy a játékosok átigazolási díjának fel­ső határa megszűnik, az egyesületeknek kell dönteniük arról, hogy mennyiért cse­rél „gazdát” a labdarúgó. Az MLSZ a jö­vőben átigazolási kérdésekbe nem szól bele. A játékvezetésről szólva az elnök olyan véleményt alakított ki, hogy sok volt a középszerű teljesítmény, hiányzik az egységes játékvezetői felfogás és szem­lélet. A labdarúgás pénzügyi szabályzóiról szólva kifejtette, hogy tavaly olyan sok volt az előírás, hogy az egyesületek veze­tőit és magukat a labdarúgókat is szinte kényszeritette arra, hogy szabálytalan­ságokat kövessenek el. 1988-ban új kér­désként merült fel, vajon mit fognak elosztani az egyesületek, hiszen az álla­mi támogatás nem nő jövőre. Somogyi Jenő nem értett egyet azzal az okfejtés­sel, amely szerint egyes labdarúgócsa­patok eltartása alapvetően befolyásolná az őket anyagilag támogató vállalatok ál­talános gazdálkodását. A Magyar Labdarúgó Szövetség a jö­vőben is a demokratizmus útját járja, a meghonosodott új vezetői modell kiállta a próbákat, és remélhető, hogy a techni­kai igazgatói munkakör létrehozásával a nemzeti válogatottak eredményessége is javul majd. Jövőre december 19-én demokratikus úton választják meg az MLSZ új elnökségét, de a területeken és a megyékben már jövő év júliusában hozzákezdenek a választásokhoz. 1988 őszétől két csoportban küzde­nek majd az NB ll-es csapatok, az NB Ill- ban pedig 6 csoportban folyik a pontva­dászat. Létrehozzák az NB ll-es váloga­tottat, amelynek nemzetközi mérkőzése­ket is lekötnek. Az NB ll-es csapatoknál mindössze 10-12 játékos lehet sportállásban, a töb­biek úgynevezett félamatőrök, tehát dol­gozni is fognak.

Next

/
Thumbnails
Contents