Tolna Megyei Népújság, 1987. december (37. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-07 / 288. szám
1987. december 7. “RÉPÜJSÁG 3 „Vadmező” részén jártunk (I.) A címer az itt élők szorgalmát Jelképezi Vendéglátás - „magyarosan”? Miért van (nincs) szükség szakképzettségre? Tömegdemonstráció a főtéren Ha azt halljuk, magyaros vendéglátás, a borsos áron felszolgált, forrón párolgó „gulasch” mellett szomorú kontrasztja, egy harmad-negyedosztályú kricsmi képe is felötlik. Természetesen a korszerű vendéglátáshoz szolgáltatásaink bővülő köre és a szállodahálózat is hozzá tartozik. De maradjunk csak az éttermi, italbolti vendéglátásnál és a hazai igényeknél. Ahogy kúsztak fölfelé az árak, ahogy az éttermek osztályba sorolása egyre kevésbé volt összhangban az annak megfelelő színvonallal, csökkenni kezdett a forgalom is. Egyszer csak a valamikori, kockás asztalterítős, békebeli kiskocsmákat kezdte elődajkálni sokunkban a nosztalgiázó képzelet. Egyszeriben csak elfeledkeztünk arról, hogy azok a bizonyos vendéglátóhelyek nemcsak önmagukat, de a társadalmat is pontosan meghatározható osztályokba sorolták. Ha egy felszolgáló udvariatlan velünk, netán lelkiisemeretlen, arra - véljük mi, vendégek - sem ma nem lehet, se a múltban nem lehetett mentség és magyarázat. Sokszor erre vagyunk a legérzékenyebbek, mindamellett a vendéglátás színvonalát az emberi tényezők és a tárgyi feltételek, az árak valamint az ételek, italok minősége együttesen határozzák meg. Induljunk ki néhány, a szakképzettség és a bérezés összefüggéseit, a felszolgáló munkakörülményeit érintő kérdésből. Például amit mi, kákán is csomót kereső vendégek teszünk föl: meg kell-e fizetni az udvariasságot, s ha igen, milyen mértékig? Ami a vendéglátóipari hálózat gondja: ösztönző-e a bérezés, hogyan lehetne mérsékelni a munkaerőmozgást a szakmán belül? A vendéglátást szolgáló üzlethálózat megfelelően tudja-e fogadni a fiatal, képzett szakembereket? A munkaerőmozgás nem új jelenség A vendéglátásban dolgozók véleménye nem egységes a bérezés megítélésében. Van aki azt mondja, ha a tiszta jutalékos rendszerben dolgoznának, nagyobb lenne a teljesítmény. A jutalék felét beépítették a fizetésbe, maradt egy meghatározott nagyságú, felosztható prémiumkeret, de hogyan lehet differenciálni a teljesítményeket az ott dolgozó tíz-ti- zenkét ember között? Ha valaki nem kapná meg a sorosan járó pénzét, esetleg búcsút mondana a kapufélfának. Az illető étterem a megye elegánsabbjai közé tartozik, s a nyári szezonban - amikor az idegenforgalmi centrumok egyébként is elviszik a jó szakembereket - ők is munkaerőgondokkal küszködnek. A megye- székhelyen egy másik, ugyancsak a Tolna Megyei Vendéglátóipari Vállalathoz tartozó, hajdanán szebb jövőről álmodó egységben a közelmúltban került sor létszámleépítésre. A ház eladása, de elsősorban gazdasági megfontolások miatt - hangsúlyozta az üzletvezető. Az átszervezéssel járó létszámcsökkentés, amely nem találkozhatott az itt dolgozók mindegyikének az érdekeivel, szerepet játszhatott egy-két szakember távozásában is. Bár a munkaerőmozgás a korábbi időszakban sem volt új jelenség náluk, de - bevallásuk szerint - 90 százalékban ma is szakképzett személyzettel dolgoznak, és elgondolásuk szerint az említett, fél éve bevezetett prémiumrendszer megfelelően alkalmazva erősítheti a munkafegyelmet, emelheti a vendéglátás színvonalát. Mézes-e a madzag? Többen cáfolják azt a közvéleményben kialakult vélekedést, amely a felszolgálói munkában a gyors meggazdagodás lehetőségét látja. Akit csak a nagy pénz reménye sodor a pályára, szakképzetten sem fogja majd emelni a szakma presztízsét. A kezdő felszolgálók a másodosztályú egységekben általában két és fél ezer forint körüli alappal és a forgalom után járó vagy előre meghatározott, néhány száz forintos jutalékkal indulnak a pályán. No és a borravaló? Mézes-e a madzag? A Tolna Megyei Tanács kereskedelmi osztályának vezetője, Andrási Imre szerint, ha olyan jövedelmező lenne, akkor az állami és szövetkezeti szektorban dolgozó vendéglátósok nem hagynák sorra ott az üzleteket. Az említett szervek bérgazdálkodási lehetőségei nem a legjobbak. Egy szakképzett, több-kevesebb gyakorlattal rendelkező vendéglátós szakember alapfizetése három, maximum négyezer forint, amit különböző pótlékok egészítenek ki. A borravaló rap- szodikus pénzforrás, különösen mióta az életszínvonalunk csökkent és a vendéglátó helyeket kevesebben látogatják. „Szabad a gazda”? Ahogy az állami fejlesztési lehetőségek beszűkültek, igyekeztünk bevonni a lakossági tőkét a vendéglátásba is. Tavaly a megyében a 451 állami illetve szövetkezeti egység közül 172 működött szerződéses formában. A hagyományos gazdálkodási keretek között, amelyen belül a bérszabályozás a 80-as évektől ismét szigorodott, 1 milliárd 175 milliós forgalmat bonyolítottak le, míg a szerződéses üzletek becsült forgalma 462 millió forint volt.- Miért csak becsült ez a forgalom?- A szerződéses formákban dolgozók jövedelemérdekeltsége máshogyan alakul, nehéz ellenőrizni a tényleges jövedelmet, lazább a bizonylati fegyelem, ugyanakkor jobban tudnak alkalmazkodni a fogyasztói igényekhez, rugalmasabbak. A vállalatok sokkal kedvezőbb feltételekkel adják ki ezeket az egységeket, mint korábban, az új felállás gyors meggazdagodásra kényszeríti a szerződőket, akár a vásárlók kárára is. Ezzel mi nem is értünk mindenben egyet.- Ez azt is jelenti, hogy a szakképzettség helyébe szerződéskötéskor a tőkeerő lép?- Tavaly új rendelettel szigorították a szakmai követelményeket. Magán- illetve a szerződéses vendéglátásban az előírás szerinti szakképesítéssel és szakmai gyakorlattal kell rendelkeznie a szerződő félnek, tulajdonosnak, a saját üzletében kell dolgoznia. A szerződéses rendszerben - például ha csak egy italmérésről, vagy hasonlóról van szó - kevéssé érdekeltek abban, hogy dolgozóikat képezzék, ami egyébként is munkaidőkieséssel, pénzkiadással jár. A megyei vendéglátóipari hálózatban a legfrissebb adatok szerint 476-ban dolgoznak, mindössze 37 százalékuk szakképzett! Kedvezőbb a kép a szövetkezeti hálózatban, ahol 665 a foglalkoztatottak száma, a szeptemberi állapot szerint 421 dolgozójuknak van valamilyen szakképesítése. A nagy arányeltolódás döntő oka, hogy a Tolna Megyei Vendéglátóipari Vállalat hálózatába tartozó egységek 47 százaléka munkahelyi - intézményi, vállalati - étkeztetést is ellát, ahol nincs többletjövedelem. Hasonlóra a szövetkezet csak elvétve vállalkozik. Mi a kifizetődőbb?- Sajnos, az a helyzet - mondja Pőgl István, a Szekszárdi Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet igazgatója -, hogy a vállalatok általában a tárgyi feltételeit tekintve is a legrosszabb állapotban lévő egységeiket adják ki szerződésbe. Hiába a szakember-utánpótlás, ha a részben elavult üzlethálózat és a szakma nem mindenütt tudja megfelelően fogadni a frissen végzetteket. A Tolna Megyei Vendéglátóipari Vállalat képviselői megkeresnek ugyan bennünket évről évre, de ezzel csak néhány gyerek állásgondját tudják megoldani. Több megfelelő színvonalú üzletre volna szükség. A mostani másodikos középiskolásainknak már kötelező lesz az általuk választott német vagy orosz nyelvből középfokú vizsgát tenni, külön szakkörök állnak a tanulóink rendelkezésére, de magának a kulturált vendéglátásnak a gondját az oktatás nem tudja megoldani. Ha vannak is jó példák diákjaink fogadására, a vállalatok szívesebben látják a szakmunkástanulókat mint a szakközép- iskolásokat, de még az ő sorsuk is bizonytalanná válik, ha kifizetődőbb a létszámot leépíteni, vagy magát az üzletet kiadni szerződéses üzemeltetésre. BÓKA RÓBERT Télelőn jártunk Tambovban, amikor a házigazdák szerint még igazán enyhe, kellemes az idő. Hol volt még a higanyszál a mínusz negyvenes jelzéstől... November 7-ét ünnepelhettük, a készülődést nézhettük végig a szovjet városban egy'120 tagú Tolna megyei delegáció tagjaként, ami egyúttal a 15 éves testvér- megyei kapcsolat erősítését is szolgálta. A következőkben ennek az öt napnak az élményanyagából szeretnénk átnyújtani egy olyan összeállítást, amelyben a sokak által ismert testvérmegyét, várost új oldaláról fedezhetik fel, érdekes információkat kaphatnak, gyönyörködhetnek az eltérő kultúra, történelmi hagyományok megmaradt értékeiben, a páratlan szépségű természeti környezetben. Tambov megye születésének hivatalos dátumát 1937. szeptember 27-re teszik, ekkor szervezték át adminisztratív területi egységgé, múltja azonban jóval korábbi gyökerekkel él. „Vadmező” részének nevezték egykor, s mint az orosz állam határvidékét tatármongol lovasság is tapodta földjét, Tam- bovot is a védővonal erődjeként emelték az elődök. Máig megmaradt a könyvekben emlegetett „Tatársánc”, ami ma már csak kis halomként emlékeztet valamikor védelmet, életet, jelentő szerepére. A történelem nyomait keresve kaphatunk magyarázatot a város címerében lévő méh- kaptárra, az onnan kirajzó méhekre. Ez részben arra a hagyományra utal, hogy a területen korábban nagyarányú méhészkedés folyt, de a helyiek jobban szeretik azt a magyarázatot, miszerint az itt élők szorgalmát, dolgos életét példázza. Néhányan azonban mondják azt is, hogy a nagy honvédő háború idején tanúsított helytállást jelképezik a szorgos, fáradhatatlan méhek. Olyan kulcsszavakhoz keresik az egyénekre szabott feladatsort, mint hatékonyság, műszaki fejlesztés és az ezzel természetes következményként együtt járó teljesítménynövekedés. A Bonyhádi Cipőgyár VII. ötéves tervének részét eddig jól teljesítette. Tavaly a termelési mutató 102,1 százalékot ért el, ezen belül a tőkés export teljesítése 3,4 százalékos elmaradást mutat, de az idei első félévet már 58,5 százalékos teljesítés fémjelzi. A vállalat létszáma a tervezettnél nagyobb arányban csökkent, viszont a kisebb létszámmal is hatékonyabban termelt a gyár. Bérgazdálkodásuk a terveknek megfelelően alakult, az átlagkereset dolgozónként 8,1 százalékkal nőtt, míg az idei bérfejlesztés már alapvetően az elért eredménytől függ, ami félév után úgy tűnik igen feszített feladatként jelentkezik. Összességében ez az év minden területen kedvező képet mutat, ami egyértelművé teszi, hogy a terv alapjaiban jó, elősegíti a vállalati fejlődést. A piachoz viszont mindig rugalmasan kell igazodni, így a stabilizálás és kibontakozás érdekében egy nyolc pontból álló komplex programmal állt elő a pártvezetőség. Megfogalmazódott, hogy a minőség a jelenlegi helyzetben egyértelműen elsőrendű kérdéssé vált. Az exportpiacra csupán minőségileg kifogástalan, megA történelemkönyvekből a megyszék- helytől néhány száz kilométerre fekvő Voronyezs, a második magyar hadsereg tragédiájának színtere az ismertebb, kevesen tudják, hogy a megfeszített védekezésben a hátország, Tambov milyen szerepet vállalt. A terület lakói személyes tartalékukat is beszolgáltatva segítették a frontot, 214 millió rubelt, több tízezer tonna vasat gyűjtöttek össze tankok, fegyverek gyártására. Ezt az időszakot, a keserves és dicsőséges pillanatokat elevenítették fel a közel háromórás felvonuláson, amit a résztvevő majd kétszázezer ember nemcsak a közösség, de saját maga ünnepeként élt meg november 7.-én. TAKÁCS ZSUZSA Fotó: GOTTVALD KÁROLY bízható termékekkel lehet bejutni. A minőséget biztosító teljes rendszernek ösz- szehangoltan kell tevékenykednie a gyárban. Ebben minden benne foglaltatik, nincs is szükség a magyarázatára, mert az anyagbiztosítástól a felsőbőrök minőségén át a kidolgozásig igen hosszú az út. Mindezt a dolgozóknak az érdekeltté tételével kívánják elérni, és ez már újra nyerő. A megfelelő személyi és tárgyi feltételek rendszere nélkül nincs igényes termékszerkezet sem, így e területen is folyamatos tennivalók akadnak. A gyártmány- és gyártásfejlesztés terén minőségi szemléletből kiinduló mennyiségi szempontokat kell szem előtt tartani. A recept igen egyszerű, nagyon jó alapanyagból lehetőleg sokat előállítani, és kész a nyereség. A megvalósítás feszített, nehéz munkát követel mindenkitől, s a fejlesztésekkel is bátran kell élni a piacon. Korszerűsíteni kell a kikészítési technológiát, ami az eladhatóság javításával van összefüggésben. Hangsúlyos legyen a tőkés piacon való megjelenés, a népgazdaság devizaigényeit exporttal és importtal is követni kell. Mindehhez a bonyhádiak fontosnak érzik a külkereskedelmi cégek megnyerését. Belső tartalékokat kell keresni, ami a költséggazdálkodásban az elszalasztott A Tolna szálló halijában a 15 éves testvérkapcsolat jelképe és ki nem használt alkalmakat épp úgy jelenti mint mondjuk a takarékos, megfontolt felhasználás. A tulajdonosi szemlélet erősítése is cél, amit erősíthetne az önelszámolási egységek megvalósítása. Ha szükséges, felül kell vizsgálni a szervezeti felépítést és a Salamander céggel való együttműködésben tapasztalt eredményeket adaptálni kell. Mindezt mint sürgető célt, rövid határidővel gondolják megoldani. A tervteljesítésnek alá kell rendelni a vállalat oktatási és képzési feladatait is, magyarán az új feladatokra fel kell készíteni a dolgozókat. A pártszervezet az alapszervezeteken keresztül figyelemmel kíséri és segíti a program maradéktalan megvalósítását. A feladatterv végrehajthatóságának érdekében a pártszervezet saját munkamódszerét is felülvizsgálta, nagyon sok területen meg is változtatta azokat éppen a cél érdekében. Minden területnek „gazdája”, felelőse van, amihez hozzárendelték a megvalósítás várható időtartamát is, így 1988- ban napirendre tűzik a vállalati cselekvési program végrehajtásának tapasztalatait, mérve az elért eredményeket, ugyanakkor tárgyalni kívánják a munkaerő-állomány helyzetét és a foglalkoztatás hatékonyságát. A célokhoz megszabták a feladatok rendszerét és megkezdték a végrehajtást.-S2SBonyhádi Botond Cipőgyár A jó feladatterv a végrehajtás alapja Élőképek a város múltjából Parasztok a felvonulás előtt
