Tolna Megyei Népújság, 1987. december (37. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-07 / 288. szám

2 Képújság 1987. december 7. Sajtónap, 1987. December 7-e, a Vörös Újság megjelenésének évfordulója - a magyar sajtó napja - természetes alkalom arra, hogy hazánkban az újságírás és az újságíró­társadalom helyzetére rávilágítsunk. Azok közé tartozom, akik szívesen merí­tenek a sajtóból, akik várakozásteli kíváncsisággal terítik maguk elé a legfris­sebb lapszámokat. Akik - Ady meghatározását kölcsönvéve - a sajtó éltető és munkáló funkcióját nap nap után számon tartják. Persze a kérdés évről évre ismétlődik: mi történt a tavalyi sajtónapi ünnepsé­gek, a kollegiális koccintás után? Nyugodt lélekkel állíthatom, az eltelt eszten­dő során szép fejlődés mutatkozott. Lapjainkra, s az újságírás minden műfajára egyaránt érvényes a fokozódó aktivitás, egyszersmind a gyors, a hiteles és pon­tos tájékoztatásra törekvés. Változatlanul emelkedőben van a képnek mint infor­mációhordozónak a jelentősége, szembeszökő a grafikai és tipográfiai megol­dások terjedése. És talán még egyet: úgy találom, hogy lapjaink többet törődnek az olvasók szórakozási igényeinek kielégítésével, nőtt a szép újságok, folyóiratok aránya. Végezetül, de távolról sem az utolsó sorban említem meg, hogy találkoz­hattam a pályán most induló, tehetséges fiatalok figyelmet keltő írásaival is. Ez jel­zi, hogy van utánpótlása a magyar újságírásnak. Mint szakszervezeti tisztségviselő, örömmel látom, hogy az üzemi lapokat ma szívesebben olvassák, mint régebben, hogy a megyei lapok kelendősége úgyszólván a csúcsra jutott, és a színes folyóiratok között pedig alighanem ver­senyről vagy versengésről lehet már beszélni. Szívesen utalok rá, hiszen ez szakszervezetünk álláspontja: a magyar új­ságírás emelkedőben van, amit a fentieken kívül a 157 milliós eladott példány­szám szintén kellőképpen alátámaszt. Az offenzív helyzethez képest nem kis csalódás, hogy az újságírók bér- és jöve­delmi pozíciójában - több mint egy évtizede - alig-alig mutatkozik előrehaladás. Ami ma van, nem megnyugtató. Romlott az újságírók egyéni felkészülésének és továbbfépzésének lehetősége, aggasztóvá vált az egészségügyi összkép, a mortalitás. Mint különleges szerepet betöltő értelmiségiek, sem az előképzettség, alkalmasság, hivatás anyagi elisme­résében nincsenek elismert helyen, sem a foglalkozás társadalmi presztízsében. Mindez nem lankadó erőfeszítésre készteti szakszervezetünket, de az olyan tekintéllyel rendelkező társadalmi partnerszervezeteket is, mint a Magyar Új­ságírók Országos Szövetsége, a Magyar Lapkiadók Egyesülése, a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége. Ezekben a napokban javában tart a lapstruktúra-elemzés. A mi eddig döntéssé érett, abban szakszervezetünk érvényesíteni tudta a tagoktól befutott kérdése­ket. Igaz, sok mindenben ezután lesz még döntés. Én ezekből azt tartom a leg­fontosabbnak, hogy a szerkesztőségeknél maradjon elegendő pénz a bérjavi- tásra, a műszaki fejlesztésre, és a munkakörülmények javítására. Szakszerve­zetünk kiáll az utánpótlás megőrzéséért, a társadalmi befolyás növeléséért is. Szembenézünk azzal, hogy a lapstruktúra-korszerűsítés szaporíthatja a szak- szervezeti érdekvédelem feladatait. Természetesen nemcsak a kormányzat sík­ján. Úgy gondolom, az újságiró-alapszervezetek választott tisztségviselőitől is határozottabb magatartásra lesz ezután szükség, minden egyes esetben, minden egyes dolgozó ügyében. A bér-érdekvédelmet az első helyen kell tartanunk, a sok megoldásra váró probléma között. Amikor lapstruktúra-korszerüsítésröl beszélünk, ezeket nem tarthatjuk mellékesnek. Az újságírás köztudottan a legnyíltabb pályák között is az első világszerte. Nem szabad, de talán nem is lehet minden mozzanatát szabályozni. Az újságíró csak úgy lehet a demokrácia munkása, ha megbízunk képzettségében és fel- készültségében; ha politikus jelenlétét tesszük mérlegre - kinyitva az éppen friss lapot, elolvasva és meg is értve barátunk és kollégánk sorait. Mert az újságíró sok millió magyar állampolgár barátja, sőt családtagja, aki a kellemest és a kellemetlent egyaránt elénk tárja, nem engedve, hogy bárki is szűk álomvilágba zárkózzék be. Magam nehezen lennék meg ilyen társak nélkül, így várom a napilapokat, hét múltán pedig a családom által kedvelt színeseket és folyóiratokat. Hiszen az olvasás gyönyörködtet és tanít (még a fel-felbuk- kanó hibák is, amelyekről most ne essék szó), informál és a beszédtémák tömegét adja. A társadalom ügyeit elvállaló homo politicus közben gondokkal vívódik, ma­gánemberként igényeinek lajstromát ellenőrzi, napi problémákkal küszködik. Tudom, kevés azt mondani, az újságírók nagy többségének igaza van. De tudnia kell az újságírónak is, hogy a szakszervezet nem visszakozott a feltételek javításá­nak képviselete terén. CS. NAGY LAJOS, a Nyomda-, a Papíripar, a Sajtó és a Könyvkiadás Dolgozói Szakszervezetének főtitkára Romániai tanácskozás mezőgazdaságnak. Az értekezleten elemezték a párt­Értekezletet tartott szombaton a Román Kommu­nista Párt 22 megyei szervezete és a fővárosi pártszer­vezet A tanácskozásokon - mint az Agerpres román hírügynökség beszámolt róla - határozatokat fogad­tak el a pártmunka stílusának és módszereinek radiká­lis megjavításáról és a hiányosságok kiküszöbölésé­ről. Megválasztották továbbá az RKP december 14-re összehívott országos értekezletének küldötteit. Az értekezletek elé terjesztették az RKP KB politikai végrehajtó bizottságának november 27-i határozatait és a párt főtitkárának állásfoglalásait Ezekben a forra­dalmi szilárdságról volt szó annak kapcsán, hogy mi­ként biztosítsák a kommunisták a termelés zavartalan­ságát, az elfogadott tervek és programok végrehajtá­sát, a munkával, a munkások életével kapcsolatos problémák rendezését. Ä vita során különösen nagy figyelmet szenteltek a szervezetek, a part-es állami szervek, a munkáskollek­tívák munkájában fellelhető hiányosságokat és javas­latokat tettek ezek felszámolására - jelentette az Agerpres. * Szombati bukaresti jelentésében a Tanjug vissza­tért arra a döntésre, hogy Románia felfüggeszti adós­ságtörlesztését a Világbanknak. A jugoszláv hírügy­nökség szerint Románia azért függesztette fel törlesz­téseit, mert gazdasági helyzete bonyolulttá vált, ex­portja lelassult. A román adósságok pontos összege nem ismeretes, csak annyit tudni, hogy az elmúlt hét évben felére csökkent. Ennek ára az volt, hogy csak­nem teljesen leállították a konvertibilis piacokról szár­mazó importot - írta a Tanjug. PANORÁMA BUDAPEST - Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára levél­ben fejezte ki jókívánságait Mauno Koi- visto elnöknek a Finn Köztársaság nem­zeti ünnepe, az ország függetlenné válá­sának 70. évfordulója alkalmából. A leve­let Hargita Árpád halsinki magyar nagy­követ adta át. * Németh Károly, az Elnöki Tanács elnö­ke táviratban fejezte ki jókívánságait Mauno Koivisto elnöknek Finnország nemzeti ünnepe, az ország függetlenné válásának 70. évfordulóján. * Grósz Károly, a Minisztertanács elnö­ke Harri Holkeri miniszterelnöknek, Sar­lós István, az Országgyűlés elnöke Matti Ahdének, a finn parlament elnökének, Várkonyi Péter külügyminiszter Kalevi Sorsa finn külügyminiszternek, küldött üdvözlő táviratot. *- Elutazott hazánkból Vang Meng, a Kínai Népköztársaság kulturális minisz­tere, aki Köpeczi Béla művelődési mi­niszter meghívására, kulturális delegáció élén, november 30-a és december 5-e között látogatást tett hazánkban. A mi­niszterek megbeszéléseiken tájékoztat­ták egymást a két ország kulturális politi­kájának legfontosabb vonásairól, a kul­turális élet időszerű kérdéseiről, s megvi­tatták a magyar-kínai kulturális együtt­működés fejlesztésének lehetőségeit. Megállapították, hogy a magyar-kínai kulturális kapcsolatok az elmúlt évek során helyreálltak, s az együttműködés további kibontakoztatására minden lehe­tőség adott. A kínai küldöttség tagjai ma­gyar partnereikkel egyeztették az együtt­működés 1988-1990. évi tervét. WASHINGTON - Az Egyesült Álla­mok kilátásba helyezte, hogy mérsékli hadiflottájának jelenlétét a Perzsa(Arab)- öbölben, ha Irán is felhagy a tartályhajók ellen irányuló lépéseivel - közölte Ri­chard Armitage az amerikai hadügymi­nisztérium államtitkára. A Pentagon is közzétette Armitage nyilatkozatát, amely­ben az államtitkár kifejtette: az ajánlat nem jelenti azt, hogy az Egyesült Államok az Öbölből való teljes visszavonulásra gondol. Mindenesetre, hírügynökségi ér­tékelések szerint ez az első alkalom, hogy az Egyesült Államok nem állandó öbölbeli jelenlétének szükségességét hangsúlyozta, hanem felveti a flottaegy­ségek részbeni visszavonásának lehető­ségét. HANOI - A kambodzsai és a vietnami sajtó üdvözli a Hun Sen-Szihanuk talál­kozó eredményeit, amelyek utat nyithat­nak a kambodzsai kérdés politikai meg­oldásához. A vietnami újságok történelmi jelentőségűnek nevezik a Kambodzsai Népköztársaság kormányfőjének és az ellenzék vezetőjének franciaországi ta­lálkozóját. Megállapítják: az elért megál­lapodások a két fél közös politikai akara­tának gyümölcsei, amelyeket a kambod­zsai nép hosszú éveken át tartó követke­zetes küzdelme érlelt meg. Pillantás a hétre Válogatás a hét külpolitikai eseményeiből A téli hidegben szívet melengető hírre számit a világ: Washingtonban Ronald Reagan és Mihail Gorbacsov talál­kozóján végre aláírják a nukleáris fegyverek korának első le­szerelési megállapodását. A többi fontos esemény egy kissé talán el is sikkad a csúcstalálkozó mögött, pedig a hírügynök­ségek előrejelzéseiben minden napra szerepel valamilyen érdekesség. Hétfő: Washingtonba utazik Mihail Gorbacsov. Útközben repülőgépe leszáll egy nagy-britanniai légitámaszponton, s az SZKP főtitkára megbeszéléseket folytat Margaret Thatcher miniszterelnökkel. A szigetország sajtója a megkülönbözte­tett figyelem megnyilvánulásának tartja, hogy Moszkvában éppen London véleményére kiváncsiak a csúcs előtt. Kedd: Az előzetes tervek szerint ezen a napon kerül sor a közepes és rövidebb hatótávolságú nukleáris fegyverek fel­számolásáról szóló szovjet-amerikai szerződés aláírására. Brüsszelben eközben értekezletet tartanak az EGK külügymi­niszterei. Szerda: Bécsben ülésezik az olajtermelő és exportáló or­szágok szervezete, az OPEC tagállamainak miniszteri érte­kezlete. Az öbölbelí válság miatt ismét felértékelődött az OPEC szerepe, ezért szakértői körökben fokozott érdeklődés tapasztalható az osztrák fővárosban sorra kerülő tárgyalások iránt. Csütörtök: Miközben Stockholmban a szakmai Nobel-dí- jakat adják át az idei kitüntetetteknek, Oslóban a Nobel-béke- díjat veheti át Oscar Arias. A Costa Rica-i elnök a közép-ame­rikai válság békés rendezéséért tett erőfeszítéseivel érdemel­te ki az elismerést. Péntek: Brüsszelben ezúttal a NATO tagállamainak külügymi­niszterei találkoznak. Az egyetlen napirendi pont George Shultz beszámolója lesz Mihail Gorbacsov amerikai tárgyalásairól és az ennek nyomán kialakított washingtoni álláspontról. Szombat: A Riviéra egyik legszebb üdülőhelyén, Antibes- ban folytatódik a pénteken megkezdett francia-afrikai csúcsértekezlet. Ez már a tizennegyedik hasonló tanácsko­zás, amelyen Franciaország egykori gyarmatai és az anyaor­szág igyekeznek összehangolni gazdasági érdekeiket, vala­mint külpolitikájuk egyes elemeit. Vasárnap: Előrehozott választásokat tartanak Belgiumban. Egy héttel a voksolás előtt még teljes a bizonytalanság, az előrejelzések szerint egyik párt sem számíthat biztos több­ségre az újonnan megválasztandó törvényhozásban. Mai kommentárunk Erősödő remény „Nem régi barátok, hanem régi ellentelek találkozója lesz a csúcstalálkozó''- nyilatkozta az egyik vezető amerikai külügyi szakértő, alig néhány nappal Ronald Reagan és Mihail Gorbacsov első washingtoni megbeszélése előtt. A találó megfo­galmazás valós helyzetet tükröz, s egyszersmind józanságra int egy olyan pillanat­ban, amikor sokan hajlamosak a hurráoptimizmusra. Csaknem másfél évtizede nem járt az SZKP első számú vezetője Amerikában. Ez a tény arról árulkodik, hogy már maga a csúcstalálkozó létrejötte sem akármilyen siker. Ráadásul aláírásra készen áll, s kedden a tervek szerint véglegessé is válik a közepes és annál rövidebb hatótávolságú nukleáris rakéták felszámolásáról szóló szerződés - az első a maga nemében. Minden adva van tehát egy igazi, történelmi távlatokat nyitó csúcstalálkozóhoz. Ha most mégis óvatosságra int a nemzetközi sajtó egy jelentős része, az csak azért van, mert sokak szerint még nem változtak meg azok az érdekek, amelyek a korábbi szembenállást indokolták, magyarán mondva: az Egyesült Államok belpoli­tikai életében még mindig nagyon erősek azok az erők, amelyek nem akarnak meg­állapodni a Szovjetunióval, folytatni szeretnék a fegyverkezési versenyt és minden lehetséges módon nehezíteni szeretnék Mihail Gorbacsov dolgát otthon és a világ bármely pontján. Ezektől a köröktől nagyon távol áll az az új biztonságpolitikai koncepció, az az új világpolitikai gondolkodásmód, amelyet az SZKP főtitkára sür­get. Éppen ellenkezőleg vélekednek a mostani helyzetről és az emberiség jövőjéről- és ezzel korántsem csak a szocialista ország értékelésével kerülnek szembe, de a nyugati politikai erők zömével is. Az Egyesült Államokban a múlt hét végén megalakult a szovjet-amerikai szerződést ellenzők szövetsége, az újkonzen/atív jobboldal valósággal kiátkozta Reagant, amiért hajlandó volt kompromisszumot kötni a Szovjetunióval. A szerző­dés ratifikálása így is valószínűnek látszik, de amíg a törvényhozás két háza húsvét körül áldását adja majd a megállapodásra, még sok keserves vitát kell megvívnia a kormányzatnak, s az azt támogató honatyáknak. A látogatás három napja alatt legalább öt találkozó lesz Ronald Reagan és Mihail Gorbacsov között. A hivatalos megbeszéléseken kívül módjuk lesz megismerni egymás véleményét a közös ebédek és vacsorák alkalmával, s elképzelhető, hogy menetközben még tovább bővül a lehetőségek köre. Világszerte erősödik a re­mény, hogy felülkerekedik a józan ész. Ha ez így lesz és most Washingtonban sike­rül megállapodni a továbblépést illetően, akkor a közeljövőben alapvetően megvál­tozhatna a nemzetközi légkör. A stratégiai csapásmérő fegyverek ötvenszázalékos csökkentése - a következő lépcsőfok a leszerelés során -már olyan eredmény len­ne, ami az atomfegyverektől végleg mentes világ képét vetítené előre. Egy követke­ző, moszkvai csúcstalálkozón már nemcsak a nukleáris robbanóeszközök négy-öt százalékának felszámolásáról lehetne megállapodni, hanem ennél lényegesen többről. Arról, hogy az emberiség előtt álló feladatok megoldásában a két nagyhatalom az eddiginél készségesebben működik együtt, s közösen igyekeznek csökkenteni a világpolitikai feszültséget. A tegnapi ellenfelek tehát nem lesznek egyetlen megállapodástól szövetsége­sekké. De lehetnek egymásnak megbízható, jószándékú partnerei - saját maguk, s az egész emberiség érdekében. HORVÁTH GÁBOR Lassúbb reform A múlt vasárnapi népszavazás ered­ményét figyelembe véve a gazdasági re­form folytatása mellett döntött a lengyel szejm szombati ülésén, de tekintettel ar­ra, hogy a szavaztok egyharmada „nem” .volt, a megvalósítás ütemének mérséklé­sére szólította fel a kormányt. Egyben az új program kidolgozásáig elhalasztotta a döntést a gazdasági reform 2. szakaszá­nak ütemtervéről. Zbigniew Messner miniszterelnök be­jelentette, hogy a lakosság aggályait és ellenérzéseit szem előtt tartva lassítani fogják az állami támogatások leépítését és így a fogyasztói árak központi emelé­sét. Jövőre a terveknek megfelelően emelnék a nagykereskedelmi árakat, va­lamint a szén, az egyéb energia-hordo­zók, a lakbérek, a központi fűtés és a me­legvíz-szolgáltatás és a tömegközleke­dés árait, de az alapvető élelmiszerek előirányzott átlag 110 százalékos drágu­lását 3 éves időszakra osztanák el. Az árreform megvalósítási ütemének lassítását a kormány a vállalati adóterhek növelésével kívánja ellensúlyozni, ami egyben szigorú béradót is jelent, továbbá szükségessé teszi a húsjegyrendszer és a húsfelvásárlás monopóliumának fenn­tartását. A kormányfő egyben kifejtette, hogy nem szándékoznak változtatni a re­form céljain, a gazdasági reform tervezett 2. szakaszának minden elemét meg fog­ják valósítani, beleértve az árrendszer átalakítását is, lassított ütemben. A lengyel parlament a népszavazás le­bonyolítását és eredményét értékelő ha­tározatában megállapította, hogy az - a szavazásra jogosultak kétharmados részvételével - a társadalom aktivitását bizonyította és cáfolta a lengyelek töme­ges apátiájáról terjesztett nézeteket. A szavazáson részt vettek döntő többsége, több mint kétharmada a gazdasági re­form és a politikai élet demokratizációja mellett foglalt állást. Az egyharmadnyi tá­volmaradó és a szavazójogosultak szá­mához viszonyított tízegynéhány száza­léknyi ellenszavazat ugyanakkor a meg­valósítás ütemének lassítását igényli. Roman Malinowski, a szejm elnöke úgy vélekedett, hogy a népszavazástól távolmaradók nem annyira reformelle­nes álláspontjukat demonstrálták, mint inkább kifejezésre juttatták elégedetlen­ségüket az eddigi eredményekkel, a to­vábbra is nehéz életkörülményekkel, a változatlan áruhiánnyal kapcsolatban. Sokan - különösen a nehezebb anyagi körülmények között élők - félelmüket és bizonytalanságukat mutatták ki a jövőre tervezett áremelések miatt. Cáfolta ugyanakkor, hogy a kétharmados rész­vétel és azon belül a több mint kéthar­madnyi „igen” szavazat tükrében - aho­gyan azt egyesek Lengyelországban és a határokon túl teszik - a vezetés veresé­géről lehetne beszélni. A népszavazás a lengyel demokrácia és a reform győzel­me volt - jelentette ki. Élénk vita után 66 ellenszavazat és 105 tartózkodás mellett a képviselöház mó­dosította az idei költségvetési törvényt és felhatalmazta a pénzügyminisztert 318 milliárd zlotys kölcsön felvételére a Len­gyel Nemzeti Banktól, továbbá mintegy 100 milliárdnyi állami tartalék igénybevé­telére. Erre azért volt szükség, mert a többletet előirányzó tervtől eltérően a lengyel államháztartás előreláthatólag 418 milliárdos hiánnyal zárja az évet. En­nek az az oka, hogy az állami bevételek mintegy 350 milliárddal elmaradnak a tervezettől, a kiadások viszont 65 mil­liárddal lesznek nagyobbak. A tervezettől eltérő költségvetési mérleg elsősorban arra vezethető vissza, hogy nem sikerült az állami támogatások elő­irányzott 15 százalékos csökkentését elér­ni, sőt az ilyen célú kiadások növekedése következett be. A bevételi hiány az adófe­gyelem lazulásának következménye. A vál­lalatok rendkívül sok címen jelentős adó- kedvezményeket kaptak, nem hajtották be a bérplafont túllépőkre kiszabott progresz- szív adók nagy hányadát sem. Dél-afrikai visszavonulás Pretoriai bejelentés szerint megkezdő­dött az Angolába benyomult dél-afrikai csapatok kivonása. A dél-afrikai fegyve­res erők főparancsnoka közleményében egyenesen kilátásba helyezte, hogy ka­tonái „karácsonyra otthon lesznek”. A fő- parancsnok a váratlan bejelentést azzal magyarázta, hogy a dél-afrikai erők - melyek mintegy 320 kilométeres mély­ségben hatoltak be Angolába - „sikere­sen bevégezték feladatukat”. E feladat - mint az a korábbi jelentésekből világossá vált - a súlyos helyzetbe került Unita an­golai kormányellenes szervezet meg­mentése volt. Hírügynökségi jelentések összefüggésbe hozzák a dél-afrikai kivo­nulásról szóló bejelentést azzal az érte­süléssel, amely szerint erősítést kaptak a luandai kérésre Angolában állomásozó kubai erők.

Next

/
Thumbnails
Contents