Tolna Megyei Népújság, 1987. december (37. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-04 / 286. szám

1987. december 4. /TOUM X IriÉPÜJSÁG 3 Próbaüzem előtt Ultraszűrő, másnéven membránszeparátor ___________ A szobányi berendezés részlete Egy sorvadás anatómiája Szövetkezet a lejtőn (4.) Az idő pénz Ha ultraszűrő, akkor az biztosan vala­mi nagyon jó lehet - gondoltam. Aztán ki­derült, hogy ez a megállapításom kicsit fi­nomításra szorul: az ultraszűrővel 0,05 mikron és 10 mikron közötti átmérőjű ré­szecskéket tartalmazó folyadék szűrése végezhető, szemben például a hiperszű- rövel, amelyik az ennél kisebb részecs­kék kiválasztására szolgálhat. A Tolna Megyei Tejipari Vállalatnál a napokban kezdi a próbaüzemelést egy ilyen ultraszűrő berendezés. Miért vált szükségessé a jelentős beruházás és mi­lyen gyakorlati eredmény várható majd az üzembe helyezésétől? - erről kérdez­tük Koller Ferencet, a vállalat termelési és műszaki igazgatóhelyettesét. A nagy kapacitású sajtgyár 1983. már­ciusában kezdődő működése óta na­ponta 200-250 ezer liter savó is „előáll”, a sajtgyártás melléktermékeként. A sajt­savó még nagyon sok, élettanilag jól hasznosítható tápanyagot - savófehér­jét, tejcukrot, ásványi anyagokat, vitami­nokat, enzimeket - tartalmaz, melynek zömét natúr formájában állati takarmá­nyozásra használja a mezőgazdaság. A savó egy részét viszont a vállalatnál sa­vóporrá alakították, különösen a magas energiaköltségek miatt meglehetősen drága eljárással. Olcsóbb technológián gondolkozva adódott a lehetőség: 1986 elején pályá­zatot lehetett benyújtani tőkés berende­zések importjára. A Tejipari Vállalat vál­lalta - s teljesítette is - az ehhez szüksé­ges feltételt, nevezetesen, hogy a beren­dezés devizaértékét egy év alatt tőkés piacra kerülő - az utóbbi 3 év exportátla­gán felüli - áruk bevételéből kitermeli. A múlt év végén megkötötték a szerző­dést a berendezések tőkés szállítójával, 1987 elején pedig megkezdődött a szállí­tás és a kivitelezés. Néhány napon belül indulhat a próbagyártás. Mit is tud az ultraszűrő? A berendezés lelke az a cellulózacetátból készült félig áteresztő hártya, melyen a savóban lévő hasznos anyagok egy része - elsősor­ban a savófehérjék - „fönnakadnak” és az úgynevezett koncentrátumot alkotják, míg a kisebb részecskék nyomás hatá­sára átpréselődnek a membránon, ebből lesz az úgynevezett permeátum. Egy munkanapon keletkezik mintegy 200 ezer liter savó, ebből 40 ezer liter lesz a koncentrátum, amely közel azonos érté­kű a fölözött tejjel, a többi a permeátum. Mindez azt jelenti, hogy az eddigi mel­léktermékből alapanyag lett, hiszen az éves szinten előállított 13-15 millió liter koncentrátum ugyanennyi tejet kiválthat például a takarmányozási céllal előállított tápszereknél. (Ezekbe a tápszerekbe ed­dig is használtak föl a tej mellett savót, de - magas laktóztartalma, miatt - csak vi­szonylag alacsony arányban. A koncent­rátum kevesebb laktózt tartalmaz, a táp­szerekben nagyobb lehet a savó eredetű komponens részesedése.) A kísérletek bizonyították, hogy az e módszerrel előállított tápszerekkel semmivel sem rosszabbak az állattenyésztésben elért eredmények. A koncentrátum a szakiro­dalom tanúsága szerint humán táplálko­zási célra is fölhasználható. A permeátum még savóként fogható föl, szárazányag tartalma 5-6 százalék. A naponta képződő 160 ezer literes meny- nyiséget a környező mezőgazdasági üzemek takarmányozásra megvásárol­ják. A Tolna Megyei Tejipari Vállalat saját körzetében kapacitásánál kevesebb te­jet tud csak fölvásárolni, alapanyaghiány­nyal küzd. Ennek ellensúlyozására a társvállalatoktól is vásárol tejet. A kon- centrátummal új, saját előállítású alap­anyaghoz jut a vállalat, ezáltal növelheti termelésének gazdaságosságát. Ez is kell ahhoz, hogy a szükséges átszerelé­sekkel, kiszolgálóberendezésekkel együtt mintegy 45 millió forintos - ezen belül 23,5 millió forint tőkés importot tar­talmazó - beruházás a pályázat kritériu­mainak megfelelően 1 év alatt megtérül­jön. Első félévben veszteség, év végére nyereség A címül adott közmondás angol erede­tű, ott született, ahol elsőként indult fejlő­désnek a tőkés termelés és kereskede­lem. „Time is money”. Tehát az idő pénz. De még mennyire! Ezt kell, hogy tapasztalják a Szekszárdi Szabó Szövetkezetben is, mégha a gaz­dálkodásban nem is igen veszik figye­lembe. Ám igazságára az év vége felé döbbennek rá. Amikor kapkodni kell. Az ideális állapot az, hogy egyenletesen folyik a termelés, jön az árbevétel, képző­dik a nyereség. Ezúttal nézzük csak a nyereség alaku­lását: (zárójelben a félévi) 1982:23,9 mil­lió (12,2) 1983:0,477 tehát közel félmillió (2,6) 1984:7,9 (6,5 veszteség) 1985:15,6 - meghamisított mérleggel, erről később lesz szó - (2) 1986: 8,2 (4 milliós veszte­ség), 1987 első félév: 9,6 milliós veszte­ség. Sikerült elfogadtatni a vezetőséggel és a tagsággal azt a gyakorlatot, annak he­lyességét, miszerint a szövetkezet spe­ciális adottságai folytán náluk mindig is veszteséges az első félév, az év végére fordul át nyereségbe. Lényegében ugyanez a véleménye a párttitkárnak is, hozzátéve, hogy azelőtt, dr. Kalmár megválasztási előtt is így volt. Ha a féléves mérlegen alacsony is a nye­reség, vagy éppen veszteség mutatkozik, nincs semmi baj, majd az évvégére sike­rül a nyereséget hozni. A tények: Azelőtt ez nem fordult elő a szövetkezetnél. Más szövetkezetnél egy­két esetben igen, ez el is fogadható, ha átmeneti jelenség. Itt azonban már ten­dencia, elfogadott és egyre súlyosbodó tendencia. Milyen következményekkel jár? -. A szövetkezet nem képes teljesíteni folya­matosan, határidőre fizetési kötelezett­ségeit. Emiatt „sorbanállnak" szállítói a banknál (ennek összege 1987. június 30-án 19,8 millió forint volt). A számlák késedelmes kiegyenlítése kamatterhek­kel jár. Nem képes teljesíteni az állammal szembeni befizetési költpzettségeit. Ez bírságot, büntetést „hoz”, fyiindezek ösz- szege az utóbbi években 4-5 millió forint. Következésképpen: egy-egy üzlet megkötésénél, kereskedelmi kapcsolat létesítésénél nemcsak az veendő figye­lembe, hogy önmagában nyereséges-e az üzlet, hanem az is, hogy eredménye - a bevétel - mikor realizálódik. Ha csak az év végén, akkor maga ez a tény vesztesé­gessé teheti az egészet. (A vietnami bér­termeltetés nyereségéből tavaly - az el­nök tájékoztatása szerint - 6,3 millió rea­lizálódott az év végén.) Ez a gyakorlat, aminek legsúlyosabb megnyilvánulása az idén következett be, arra kell, hogy késztesse a vezetést, meg kell tenni mindent, hogy az év végére nyereségesre forduljon a szövetkezet. Kilincselni pénzért - a külkervállalatok éwégi átutalása is segített néhányszor a veszteség megszüntetésében, a nyere­ség elérésében, ennek részleteibe már nem sikerült belemenni, ám szövetkezeti vezetői körökben használatos fogalom a „pofapénz”. Van más módszer is: Előrehozni a holnapot A Pénzügyminisztérium Ellenőrzési Főigazgatóságának Tolna Megyei Igaz­gatósága tavaly februárban-áprilisbann vizsgálatot folytatott a szövetkezetben és jogtalan számlázásokat állapított meg. El nem készült termékeket számoljak el, vé­teleztek raktárra, vételeztek ki, számláz­tak ki 1985-ben. Mindezek követketében szépítették az 1985-ös mérlegered­ményt. Mivel ez az „akicó” csak a terme­lési-bevételi adatokat érintette - a költsé­gek csak 1986. elején jelentkeztek,* az egész összeg - 3,4 millió forint - a nyere­séget „emelte." Tehát az 1985-ös évi valóságos nyere­ség nem-a mérleg szerinti 15,6 millió - ami szerepel az elnöknek a városi párt vb-hez intézett ez év októberi beadvá­nyában - hanem annál 3442 ezer forint­tal kevesebb. Mivel ezeket a „terméke­ket” 1986. első felében kellett megter­melni és értékesíteni az 1986. első félévi veszteség döntő tényezője ez a tétel. Klasszikus és eléggé gyakori példája az eredmények ilyesfajta „javításának” amiért azonban a következő évben fizetni kell. Mondhatják az ilyes esetben a veze­tők, hogy „a szövetkezet érdekében tet­tük” és ha ügyesen tálalják, el is fogad­hatja a kollektíva. Ám fizetni kell, és nemcsak ezzel. Lé­vén súlyos szabálytalanság, az összeg­gel csökkenteni kell az évi eredményt, amelynek vonzata ez esetben közel más­fél millió forint jogtalan érdekeltségi alap (a nyereség egyik feltétele, az érdekelt­ségi alap pedig forrása a vezetők pré­miumának, az „akció” indítékaira nem nehéz következtetni), automatikusan bír­sággal jár. Ezúttal egymillió forint volt ez a bírság, ekkora kár érte a szövetkezetét. A károkozásért felelősségre vonás, kártérítés jár, lévén ez a szövetkezet kára, az igazgatóság levele szerint ezért „a vét­kes dolgozókat fegyelmi és anyagi fele- „ lősség terheli”. A múlt év decemberi küldöttközgyűlé­sen olyan javaslat került előterjesztésre és elfogadásra, amely szerint nem indo­kolt a felelősségrevonás az okozott egy­milliós kárért. Demokratikus megoldás - lenne. Ám e kérdésben nem dönthet a küldöttköz­gyűlés. Lévén az érvényes jogszabályok szerint kötelező a küldöttközgyűlésnek a fegyelmi és kártérítési eljárás lefolyta­tása. Az elnöknek és a jogtanácsosnak éppen erre kellett volna felhívnia a kül­döttközgyűlés figyelmét. Ezután lépett közbe - lévén ez törvény­szabta kötelessége - a megyei fő­ügyészség és a fegyelmi és kártérítési eljárás lefolytatására utasította a szövet­kezetét. Ez megindult, a végeredmény: a következő küldöttközgyűlés megállapí­totta a felelősséget és az elnököt hatezer, a főmérnököt ötezer, a gyártásvezetőt • háromezer forint kártérítésre kötelezte. A főkönyvelő ekkor már rokkantsági nyugdíjba volt, ellene ezért nem lehetett eljárást lefolytatni. Felesleges lenne most azon meditálni, hogy a károkozás gon­datlanságból következett be, vagy szán­dékos volt-e. A mérlegeredmény „javítá­sa” kétségtelenül szándékos, ám - mint más esetekben is - meg lehet magyaráz­ni a tagságnak (egy részének) hogy a jó­szándék, a „szövetkezet érdeke" vezérel­te a vezetést. „Be is jött” volna, ha a revi­zorok nem veszik észre. Nyilván, ha előre tudják, hogy emiatt majd egymilliós kár éri a szövetkezetét, nem teszik meg. A kártérítés mértéke, aránya azonban elgondolkodtató. Az egymilliós kárból összesen 14 ezer forint. Ami a kár 1,4 százaléka. Vajon ugyanez a mérce akkor is, ha a munkás okoz kárt? Például a sza­bász elszabja az anyagot? Mást mondani itt, mást ott - ugyanarról A múlt év decemberi küldöttközgyűlés jegyzőkönyve szerint az elnök azzal in­dokolta, hogy a gazdaságosság javítása érdekében szükséges egyes, nem nye­reséges tevékenységek megszüntetése, a részlegek eladása (köztük a kajdacsi telephelyé, a szekszárdi divatszaloné ka- lapszalonéf. „így a szövetkezet érdekelt­ségi alapja ezekkel az eladásokkal is bő­vül. Az így képzett bevételekből szö­vetkezetünk 1987-ben tudja biztosítani a termeléshez szükséges speciális gépek és alkatrészek megvásárlását...” Ugyan­erről a városi párt vb-nek a következőket mondja, illetve írja: „Igaz az a Kiszöv- megállapítás, hogy az eddigi fennmara­dás a tartalékok felélésével volt lehetsé­ges”. (A felélt tartalékokba - ha a fogal­mat kibővítjük és a szövetkezetét tekint­jük - nemcsak a termelőeszközök, épü­letek eladása tartozik, hanem a korábban vásárolt mintegy hatmillió forintnyi gáz­kötvény eladása és a nyereségtartalék felhasználása is J. J.) „Csakhogy a tarta­lékok felélése nem jelentett mást, mint az utolsó két év adózási kötelezettségeinek teljesítését.” Melyik az igazság? Amit a tagságnak, vagy amit a párt vb-nek mondott? Nyilván az utóbbi. Ami az előbbit illeti: 1987 első háromnegyedében mindössze 350 ezer forintnyi gépi beruházás történt a szövet­kezetben. Ami pedig mindkettőt illeti, ez is, az is féligazság. Itt se, ott se mondta meg, hogy mind a termelés bővítésének, mind az adók befizetésének forrása a nyere­ség kell, hogy legyen. így is történik - másutt. Az államnak nem célja, hogy az adóztatással megnyomorítsa a gazdasá­gi egységeket. Hanem, hogy ösztönözze a hatékonyabb munkára, gazdálkodás­ra. Éppen ezért nem helytálló, amivel be­felé áltatja a tagságot, kifelé félrevezetni akarja az illetékeseket, hogy a bajok egyik forrása a növekvő állami befizetési kötelezettség, kimutatva, hogy miként alakult ez az utóbbi években. A „pálya” azonos. A szabályozók normatívok, egy­formán vonatkoznak mindenkire. Másutt is nőttek az adóterhek. Ám nyereséges gazdálkodásnál ez nem okoz „fejreál- lást”. Ami az eladásokat illeti: a Kiszöv köz- gazdasági osztálya tavaly figyelt fel arra a súlyos helyzetre, és veszélyre, ami a szö­vetkezetben előállt és ami fenyegeti. A szövetkezetben hosszasán és alaposan elemezték a helyzetet, a várható nyere­séget és ők állapították meg, hogy a nye­reség még optimális esetben sem nyújt fedezetet az állam iránti kötelezettségek teljesítésére. Különösen amiatt, mert „el­szaladtak" á bérfejlesztéssel. Őkjavasol- ták, hogy mivel nincs más kiút, csak vagyontárgyak eladásával lehetséges a „túlélés”. Földönfutók lettünk A szövetkezet történetében először fordult elő, hogy föl kellett kérni a nemter­melő dolgozókat, az év utolsó három hó­napja - átmenetileg mondjanak le a fize­tésük 10 százalékáról, utána majd egy összegben megkapják. Ugyancsak elő­ször, hogy eladások következtében kel­lett dolgozóknak megválniok munkahe­lyüktől.- Átmentek gebinbe - mondja az el­nök, senki sem járt rosszul. Az egykori kalapszalon egyetlen szakmunkása, Fe- hérné Péczeli Ilona másként vélekedik. Az év vége felé látta már, hogy külső” em­berek jönnek, nem rendeléssel, hanem hogy megnézzék a helyiséget. Szólt a ve­zetőnek, Vinczénének - aki egy ideig ve­zető volt egyetlen beosztottal, később már más munkaköre is volt - Ne félj, amíg engem látsz! - volt a válasz. Aztán sejtése beigazolódott. Gebinbe menni ebben a szakmában és őcsényi házukban? Megpróbálta. De a szerződésben még azt a sort is kihúz­ták, hogy „közületi megrendelést is telje­síthet”. Ez pedig - függönyvarrás, kem- pingágyhuzat-készítés - jó kiegészítő keresetet hozott. Végül is átment ma­szekba, két évtizedes tagság után kény­telen volt kilépni a szövetkezetből. Sok anyagi áldozattal - amit a családi ház építésének befejezésére fordítottak vol­na -, OTP-kölcsön felvételével nyitotta meg kalaposüzletét az új városközponti üzletsoron. Forgalma nagy, lévén egyet­len a megyében, egymásnak adják a ki­lincset a megrendelők. Ami a női méreteseket, az egykori di­vatszalont illeti, van aki szerencsés, so­kan nem. Négyük összefogott, közösen béreltek egy raktárhelyiséget a Mészáros Lázár utcában. Nagy a forgalom, nyomorúsá­gosak a munkakörülmények. Földönfu­tók lettünk - mondja egyikük. A szek­szárdi szakmunkásképzőben félnek: mi lesz a tanulókkal, lesz-e munkahelyük, ha így folyamatosan „összehúzódik” a szövetkezet? JANTNER JÁNOS (Következik: Mit tett a pártbizottság és a Kiszöv?)-ri-czs­A munka irányítása itt folyik

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents