Tolna Megyei Népújság, 1987. december (37. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-31 / 308. szám
1987. december 31. ^NÉPÚJSÁG 3 Az 1987-es évet a gazdaság és a politikatörténet egyaránt az igen sok változást, fordulatot, és reformot jelentő esztendőként emlegeti majd bizonyára. Sikerült az év során számos olyan „magaslati pontot” megtalálni, kijelölni, amelyekből kiindulva biztosabb alapokra helyezhető az ország, a megye gazdálkodása, növekszik a vállalatok mozgástere, s ez sok új lehetőségre ad módot. Új gazdasági környezetben, figyelmesebben és fegyelmezettebben kell dolgoznunk a jövőben, a minőségi munkát helyezve előtérbe. Mindezekről Tamás Istvánnéval, az MSZMP Tolna Megyei Bizottságának titkárával beszélgettünk.- Tolna megye gazdasága sajátosan jó helyzetben van, ahogy sok helyütt mondják: irigylésre méltó. Gazdaságföldrajzi helyzete meghatározó, ipara igazodik az adottságokhoz, földje gazdagon termő, termésátlagai magasak, itt található az országban az egy főre jutó legmagasabb betétállomány, s a legtöbb gépkocsi. Nincs hát okunk elégedetlenségre - mégis sokan türelmetlenek...- A türelmetlen, soha meg nem elégedő emberek viszik előre a fejlődést, akik még többet, még jobbat szeretnének alkotni és ennek arányában jobban is élni. A kérdés az, hogy miben türelmetlenek? Ha arra irányul a türelmetlenségük, hogy a meglévő hibákat minél hamarabb kiküszöböljük, a gazdálkodás során meglévő számos akadályt elhárítsuk, és így tovább, akkor a türelmetlenség szerintem jogos. Ugyanakkor nem értek egyet a kishi- tűekkel, a pesszimistákkal, akik eleve úgy viszonyulnak a mai helyzetünkhöz, hogy ebből a nehéz helyzetből nincs kiút, a kibontakozást nem lehet megvalósítani, mert ezek eleve lemondanak a tenniaka- rásról, a sikerélményről is. Megyénk gazdasága valóban több területen az országos átlagnál jobb helyzetben van. Ipari termelésünk az elmúlt években is dinamikusan fejlődött, az agrárágazat természetföldrajzi, közgazdasági adottságai jók, néhány nagyberuházás az utóbbi tíz évben valósult meg - húsipar, tejipar,- és megyénkben épült fel a 4x400 megawattos paksi atomerőmű is, mely már teljes kapacitással termel. Ebből is következik, hogy megyénk ipara és mező- gazdasági termelése, az exportárualapok bővítése terén nekünk az országos átlagnál jobb eredményeket kell produkálnunk.- Az adó- és árintézkedések hatására régen nem tapasztalt felvásárlási hullámmal találkozunk. Most már ismert, hogy jövőre az egyes termékek ára miként alakul. Hogyan reagál a lakosság az áremelkedésekre.- A lakosság a jövő évi áremelkedések hírére, majd konkrét bejelentésére természetes módon reagált, pénzeszközét, vagy annak egy részét elköltötte. Előrehozott vásárlásokat, és általában értékálló befektetésbe fogott. A várható lakossági magatartás „pontos bemérése” meglehetősen nehéz, de azzal számolunk, hogy az áremelkedés életbelépését követően átmeneti időre csökkeni fog a vásárlás, hiszen az árutartalék feléléséhez, a kötelező pótlásig nem szükséges ilyen mértékű vásárlás. Az emberek egy része - ha anyagi ereje, tartaléka engedi- nem mond le a megszokott életvitelről, e körben a fogyasztás nem csökken. A többségnél biztos, hogy az ár- és adóintézkedések hatására csökken a fogyasztás. Hosszabb távon a takarékosabb, meggondoltabb életvitelre kell berendezkedni, olyanra, ami arányos a teljesítménnyel, az azután járó keresettel.-Az a dolgozó, aki nap mint nap fölveszi a munkát, blokkol, aláírja a jelenléti ívet, igyekszik a munkahelyén helyt állni, jól dolgozni és teljesíteni, bosszús, ha mint vásárló, mint fogyasztó nem azt a minőséget kapja, amit joggal elvárhat. Sajátos kettősség, az elégedetlenség, türelmetlenség alapja gyakran.- Mások munkájának megítélésében mindig könnyebb „objektívnek” lenni. Tény azonban az, hogy a jelenlegi keresleti és nem kínálati piac mellet, elosztás esetén első közelítésben örül az ember, ha megkapja a kívánt terméket. Ezt követően merülhetnek fel minőségi kifogások. A kereskedelmi felügyelőség, a különböző ellenőrző szervek sokat tesznek a fogyasztók védelmében, de az igazi minőséget a gyártóknak kellene biztosítaniuk. Sajnos, a gyártóknak is van hivatkozási alapja a termék minőségével kapcsolatban. Nincs megfelelő alapanyag, a kooperációs, anyagbiztosítási kötelezettségeket nem tartják be a vállalatok, laza a szerződéses fegyelem. Ez mind a kínálati piac hiánya, nem egyszer monopolhelyzetek következménye. Jogos a fogyasztóknak, a becsületesen dolgozóknak az az igénye, hogy a pénzükért megfelelő árut, szolgáltatást kapjanak. Ezt a piaci viszonyok rendezésével, a kereslet-kínálat egyensúlyának megteremtésével tudjuk érvényesíteni. Egyáltalában mindenkinek a maga munkájában fokozottabb igényességet kell tanúsítania.- A jövő évi szabályozók milyen reakciót váltottak ki az egyes vállalatokból, milyennek ítélik meg a vállalatok, üzemek vezetői helyzetüket, s a terveik hogyan alakulnak?- A vállalatok saját érdeküket nézve érthetően erőteljes törekvést mutattak a termelői árak emelésére, gyorsították a beruházási célú kifizetéseiket, növelték a béreket. A közgazdasági környezet változását, az új szabályozókat a gazdálkodó egységek egy része csalódással fogadta. A vezetők közül többen vállalatuk helyzetét bizonytalannak ítélik meg, nem ritka a pesszimista megnyilatkozás sem. A vállalati mozgásteret változatlanul szűknek, a vártnál kedvezőtlenebbnek, a restrikciós időszakkal járó nélkülözhetetlen pénzügyi intézkedéseket hátrányosnak ítélik meg. A megyei gazdálkodó szervezetek, az érdekképviseletek végeztek évszámításokat az 1988. évi szabályozók várható hatásairól, melyekben még sok a bizonytalanság, és teljes körűen nem is összesíthetők megyei szinten. Országos adatok szerint a vállalati szférában a jövedelemközpontosítás a bruttó nyereség és az amortizáció együttes összegére vetítve 24 százalék ponttal csökken. Az eddigi nyereségszint igaz, hogy 40 százalékkal visszaesik, viszont ezt az alacsonyabb nyereséget kevesebb elvonás is termeli. Az eddigi 100 forint bruttó nyereségből átlagosan 10 forint volt felhasználható, ez a jövőben 25 forintra emelkedik. Ezzel megvalósul az adóreform legfőbb célja, hogy erősödik a hatékonyan gazdálkodó vállalatok érdekeltsége a jövedelemképzés növelésében. Tehát nem elégséges csak nyereségcsökkenést vizsgálni, szükséges az egyéb hatásokat is teljes körűen, mélyrahatóan elemezni. A megyei célkitűzéseket a népgazdasági tervhez kapcsolódva az 1987. évi gazdasági tapasztalatok alapján fogalmaztuk meg. A gazdálkodó szervek egyelőre még csak előzetes számításokat végeztek, melyeket hamarosan tervben konkretizálnak. Itt kell felvetnem azt a gondolatot, hogy gazdálkodó egységeink olyan tervet készítsenek, amely megfelel az új követelményeknek, reális, kellően rugalmas. A megvalósítás időszakában elengedhetetlen a gazdasági folyamatok évközi rendszeres figyelemmel kisérése, a gazdálkodást segítő feltételrendszer biztosítása, a tapasztalatok levonása, és indokolt esetben a termelést akadályozó tényezők gyors, rugalmas információs jelzése. Ebben nagy szerep hárul a pártállami tömegszervezeti szervezetekre is.- Várhatóan bővül-e a hatékonyan gazdálkodó vállalatok köre? Jellemző lesz-e továbbra is az olyan sokszor tapasztalt differenciálódás az egyes üzemek között?- Úgy ítélem meg - a kormányprogram és ezen belül a hosszabb távra elkészített szabályozórendszer is ezt támasztja alá -, a differenciálódás folyamata felerősödik, az üzemek egy kisebb köre jobban elmarad az átlagostól, ugyanakkor egy részük ennél jobb pozícióba kerül. Ezek alapján konkretizálhatom a kérdésre adott válaszomat: a jelenlegi ismeretek szerint a vállalatok hatékonysága növekszik, növekednie is kell, mivel a versenyhelyzet és a szabályozórendszer kikényszeríti a vállalatokból a hatékonyabb gazdálkodást. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy a piac meglepetéseket is tartogat, és a ma jól gazdálkodó egyik napról a másikra nehéz helyzetbe kerülhet. Ismereteink szerint erre különösen a könnyűipari ágazatba tartozó néhány vállalatnak kell számítania.- A mezőgazdaságban eléggé sok probléma adódott ebben az évben, nem volt megfelelő az anyagi-műszaki ellátás, gondok voltak a műtrágyával, a fehérjetakarmánnyal, ez azonban nem lehet kizárólagos oka a termelésben és az eredményességben való meglehetősen nagy különbségeknek.- A megye mezőgazdasága döntően időjárási okok miatt maradt el a tervezett célkitűzésektől. Mint a kérdés is utal rá, ez évben fokozott mértékben érzékeltük az említett anyagok, alkatrészek hiányát, amely esetenként állandósult, mindez negatívan hatott vissza a termelésre, a fajlagos hozamokra, az eredményekre. Példaként említhetem, hogy az állattenyésztésben a takarmányok alacsony fehérjetartalma miatt nem várhatunk kellő súlygarapodást, növekszik a termék- elöállitás ideje, és romló a fajlagos abrakfelhasználás. A kényszerű devizatakarékosság miatt a konszignációs alkatrészek felhasználását korlátozták, amely gépállást, a munkák időbeni elhúzódását jelentette. Mint már utaltam rá, az eredményekre negatívan hatott az aszályos időjáráson kívül a nagyfokú téli szőlő-gyümölcs fagykártétel, a többször jégverés a növénytermesztési kultúrákban. De mindezen objektív tényezők mellett jelentős szerepe van az adott üzemben kialakult vezetési színvonalnak is, mely a problémákra történő rugalmas és gyors reagálásban, a körülményekhez és adottságokhoz való legmegfelelőbb alkalmazkodásban, az új iránti fogékonyságban, a helyes innovatív szellemben ölt testet. Mindezek mellett egyik legfontosabb tényezőnek ítélem az őszinte, nyílt, demokratikus vezetési szellemet, hiszen közös gondolkodással könnyebben feloldhatók a feszültségek. Az üzemek között meglévő különbségek részben visz- szavezethetők arra is, hogy a korábban kialakult termelőalapok mennyire állnak rendelkezésre, mert sajnos, van néhány üzemünk, melynek alapvető gondjai itt gyökereznek.- Sorozatosan alakulnak át az ipari szövetkezetek, kisszövetkezetekké, azt mondják megéri, hisz a szabályozók értelmében így kedvezőbbek a működési feltételek. Hosszabb távon jó megoldásnak bizonyul ez?- A kisszervezetek - közöttük a kisvállalatok és az egyszerű szövetkezeti formák is - gazdaságunkban semmi mással nem pótolható szerepet töltenek be. A tevékenységük 1982-ben történt átfogó újraszabályozás óta teljesítményük növekszik, s való igaz, hogy az elmúlt években a gazdasági növekedés fontos forrását jelentették. A gazdasági szabályozásban - hosszabb távon - változatlanul a versenysemlegesség megteremtése tekinthető alapelvnek. Ennek azonban a jelenlegi gyakorlat nem mindenben felel meg, ezért a kényszerűen hozott intézkedések mielőbbi megszüntetésére törekszik a gazdaságirányítás. A jelenlegi szabályozás keretei között kisszövetkezetté való átalakulással változatlan termelés mellett is nő az eredmény és az abból végrehajtható keresetnövelés és felhalmozás. De fel kell hívni a szövetkezetek, az ott dolgozók figyelmét arra, hogy csak akkor helyeselhetők e kezdeményezések, ha a szervezeti változással elérhető többlet- forrást elsősorban műszaki megújulásra, termékszerkezet-korszerűsítésre, exportnövelésre fordítják, és nem rövid távú, a mának élés gondolata motiválja őket. Érthető ez a gazdálkodói magatartás, hogy a számukra legkedvezőbb pozíciókat keresik, de nem hagyható figyelmen kívül, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben csak a hosszabb távon érvényesülő, kitartó, következetes, szorgalmas munka hozhat eredményt. A kisszövetkezeti körben a vállalati jövedelemszabályozástól eltérő úgynevezett bruttó jövedelemszabályozás érvényesül. Megyei tapasztalatok is bizonyítják, hogy a közvetlen érdekeltség ösztönzően hat a hatékonyabb munkavégzésre, magasabb teljesítményeket indukál. Javul a gazdálkodás hatékonysága, eredményessége. A háttéripari kapacitások és a termelés kívánatos bővülését további új szervezeti megoldások is segíthetik. A meglevő kisüzemi formák mellett újabb, lakossági kezdeményezésre létrejövő, többségükben egyszerűbb társulási formák létrehozásának lehetőségén dolgoznak a szakemberek, s politikai állásfoglalás született arról is, hogy a vállalatok, szövetkezet és a magántevékenység szervezett együttműködésének lehetőségei bővüljenek.- A jövőben mi határozza meg azt, hogy jól, avagy nem jól prosperál egy vállalat, mitől lesz innovatív, továbblépésre képes, s mi lehet ennek a gátja?- A jövőben a hatékonyan gazdálkodók helyzetében érzékelhető javulás várható. Említettem már, hogy erőteljesen növekszik, a hatékonyan gazdálkodó vállalatok érdekeltsége a nyereség növelésében, a többletteljesítmények elérésében. Igaz, hogy szigorodnak a jövedelemhez jutás feltételei, de a megszerzett jövedelem felhasználásának, elosztásának vállalati szabadságfoka növekszik, kevesebb kötöttség korlátozza fel- használását. Ezzel a lehetőséggel kell élnie egy innovatív vállalatnak, hogy termelési szerkezetét úgy alakítsa, hogy megfeleljen a változó kül-és belpiaci igényeknek, műszaki fejlesztési tevékenysége hatékonyan szolgálja a versenyképesség és jövedelemtermelés javítását. Alkalmazkodjon a gazdasági környezethez, vegye figyelembe a népgazdasági célkitűzéseket -, itt elsősorban a tőkés export növelésére gondolok - hisz az számára is előnyös lesz. A fejlődés gátja lehet a nem rubel elszámolású behozatali lehetőségek szűkössége, a megújuláshoz szükséges fejlett technikához jutás nehézsége. Ezt sok esetben még tovább nehezíti a bürokratikus ügyintézés lassúsága. Gátja lehet továbbá az emberi tényező, a vezetési szemlélet, a rövid távú érdekek előtérbe hozása.- Megyénk 14 gazdálkodó szervezete vesz részt az exportbővítő pályázaton. Milyen eredménnyel?- Az exportbővítö pályázatban részt vevő gazdálkodók teljesítették a megyei nem rubel elszámolású export 23,7 százalékát, 1986-ban a 20,8 százalékát. A nem rubel elszámolású export növelésére a szabályozórendszer a jövő évben még erősebben ösztönöz, a többletteljesítményt különböző kedvezményekkel preferálja. így a vállalatok érdekeltsége az export növelésében tovább erősödik.- Az ország, a magyar gazdaság tükrében miként ítélhető meg a megye gazdálkodásának 1987. évi eredménye, s ennek ismeretében hogyan prognosztizálható Tolna megye gazdálkodásának alakulása az 1988-as esztendőben?- A megye gazdasága összességében a népgazdasági és vállalati tervekben megfogalmazottnál nagyobb ütemben fejlődött a termelékenység, a hatékonyság javult. A vállalatok többségénél már tapasztalható a teljesítmény növelésére, a belföldi kereslet kielégítésére és a külpiaci értékesítés erőteljes növelésére irányuló törekvés. Egy részüknél azonban továbbra is fellelhetők a taktikázás elemei, a teljesítményvisszatartás, a kivárás, a tartalékolás is. Kedvezőnek minősítjük azt, hogy ipari üzemeink - 2-3 kivételével - stabilan gazdálkodnak. Alkalmazkodnak a változó körülményekhez, korszerűsítik termelési szerkezetüket, többségük bővíti az exportértékesítést. Kedvezőtlennek tartjuk, hogy néhány gazdálkodó egység nem tett meg mindent piaci pozíciói megtartása érdekében, továbbra is csak a kívülálló okokban keresi a hatékonyságromlás tényezőit, változatlanul a szabályozókban látja a gondokat. Azt természetesnek vesszük, hogy differenciálódik a termelés, hiszen a változó piaci igényekhez való rugalmas alkalmazkodást nem minden esetben lehet egyik napról a másikra megtalálni. Azzal számolunk, hogy 1988-ban a már meglévő és üzembehelyzett kapacitásokkal megyénkben az ipari termelés továbbra is az országos átlagot meghaladóan, 10-12 százalékkal növekedhet. Az iparvállalatok pénzügyi stabilitása, - ha lassú ütemben is, de korszerűsödő termelési szerkezet biztosíthatja az eddigi termelési dinamikát, az atomerőmű termelése nélküli 3 százalékot. Az építőipar teljesítménye a folyamatban levő beruházások és várható lakossági igények alapján elérheti az 1987. évi szintet. A mezőgazdaság termelése az 1986. és 1987. évi szerény, a lehetőségektől elmaradó termelése után, átlagos időjárási körülmények között 5 százalékkal növekedhet. A központi források csökkenése miatt a tanácsok fejlesztési célra fordítható pénzeszköze 20-22 százalékkal lesz kevesebb, mint az előző évben. Ezért minden eddiginél nagyobb szerepe lesz a társadalmi összefogásnak, s a lakossággal való szorosabb kapcsolattartásnak a fejlesztések rangsorolásában, a koordinációban. Tehát a jól ismert, nehéz körülményeket számba véve is optimistán, bizakodva tekintünk az 1988-as esztendőre. D. VARGA MÁRTA A Gép- és Műszeripari Szövetkezet szereldéje A vállalati mozgástérről és a lakossági magatartásról A Tamási Állami Gazdaság terménytárolója
