Tolna Megyei Népújság, 1987. december (37. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-31 / 308. szám
4 Képújság 1987. december 31. Kerekasztal-beszélgetés a szociálpolitikáról Amikor e mindenkit élénken foglalkoztató témáról, azaz a szociálpolitikáról beszélgettünk, mindannyiunkban felmerült, vajon nem leszünk-e ünneprontók, a kissé lehangoló tárgykör megvitatása beleillik-e az óév búcsúztatásának, illetve az új esztendő köszöntésének hangulatába. Ahogyan sok minden más, ez is nézőpont kérdése. Hiszen bizonyos hangulatokba valóban nem illik e téma. Ugyanakkor az is igaz, hogy az 1987-es év igen fontos szociálpolitikai intézkedéseket hozott, s hogy azok megvalósulásához vezető út első lépéseit 1988-ban tesszük meg - közösen. Tehát, ha elkedvetlenítő is a téma, szembe kell néznünk vele, mert ugyanúgy beletartozik ez is hétköznapjainkba és ünnepeinkbe, ahogyan a jó munka, avagy a vidámság. S ahogyan csukott szemmel, bedugott füllel nem lehet dolgozni, így e téma mellett sem mehetünk el - sem külön-külön, sem együtt. A leírtak alátámasztására idézzük dr. Csehák Juditnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a szociális és egészségügyi miniszternek a szavait, mely lapunk október 2-i számában megjelent:- Nem hiszem, hogy ne lehetne a terveinkről, céljainkról, elképzeléseinkről olyan időszakban is szólni, amikor az eszközrendszerünk korlátozott és a pénzünk is kevés. Mert nemcsak arról van szó, hogy elmélete legyen a dolognak, képviselete legyen, hogy szóljunk róla. Fontos az is, hogy kialakuljanak azok a szervezetek, minisztériumok, amelyek ezért felelősek, ezzel foglalkoznak, és egész gazdasági döntéshozatalunkba végül is beépüljenek azok a szempontok, amiket szeretnénk megvalósítani. Tehát nemcsak arról van szó, lesz-e még 5 milliárd forinttal több ezekre az intézkedésekre, hanem arról is szó van, hogy a felelősség köre bővül-e, hogy lesz-e több együttműködő, aki a mi munkánkat segíteni akarja... Reméljük, hogy ez utóbbiakban is hihetünk, s így próbáltunk objektív képet adni - elsősorban - megyénk szociálpolitikájáról, lehetőségeiről, s az ezzel kapcsolatos tervekről. Akik ezt tették: Kenessei Istvánné, az SZMT politikai főmunkatársa, dr. Tóth Rudolf, a megyei tanács csoport- vezetője, megyei tanácsos, dr. Erdősi Mária megyei főorvos, a megyei egészségügyi osztály vezetője, dr. Brebán Valéria, a megyei munkaügyi osztály vezetője, Antal Pál, a Tolna Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság vezetője, valamint a Népújság képviseletében V. Horváth Mária főmunkatárs. Népújság: Hazánkban a 80-as évektől a születésszám csökken, a halálozás pedig emelkedik. Mennyire jellemző az országos kép Tolna megyére? Dr. Erdősi Mária: Megyénkre ugyanezek a tendenciák jellemzőek. Amíg 1975-ben a természetes szaporodás két ezrelék volt, 1980-ra nullára csökkent, 1985-re pedig már 1,8 ezrelékes fogyás következett be. A halálozás minden csoportban emelkedett, de különösen a 40-50 éves korú férfiaknál vált ijesztővé. A születésszám csökkenése, a halálozás struktúrájának megváltozása, valamint az egészségügy fejlődése azt eredményezte, hogy az időskorú lakosság aránya megnövekedett: a megye lakosságának jelenleg 21,5 százaléka (57 ezer) a nyugdíjkorhatár feletti. Népújság: A népesség alakulása (alakítása!) igen fontos társadalompolitikai ügy, s pontosan ennek érdekében is hozza a kormányzat a különböző határozatokat, szociálpolitikai intézkedéseket. Dr. Erdősi Mária: Magyarország elöregedő nemzet. Idén októberig megyénkben tíz százalékkal kevesebb gyermek született, mint az elmúlt év azonos időszakában. Nem véletlen, hogy ismét említem ezt a szomorú tényt. S pontosan azért, mert beszélünk a fiatalokról és az öregekről, de bizonyos tekintetben „elfelejtkezünk” a három vagy több embert eltartókról. Sajnos, a társadalom megítélése a többgyermekes családokról elég lesújtó, ugyanakkor meglehetősen furcsa. Ezt példával is alátámasztom. Kedvelt család számomra sok van, de egy hatgyermekes különösen az. Míg az asz- szony gyesen volt, addig kaptak nevelési segélyt. Amikor elkezdett dolgozni - helyzetükből adódóan nyilván négy-, majd hatórásként - megvonták tőlük a nevelési segélyt. Pontosan azért, mert a gyerekek rendesen járnak, a lakásuk jól felszerelt, szépen berendezett, tiszta. Kenessei Istvánné: Rendszeres nevelési segélyben azokat a családokat kell részesíteni, ahol a gyermekek lelki, erkölcsi nevelése biztosított, „csak” az anyagi oldal hiányos. Bürokratikus a megítélés elég gyakran, ezt én is tapasztalom... Egyébként az lenne az igazi szo- ciálpolitizálás, ha biztosíthatnánk a rész- munkaidős, illetve a bedolgozási munkalehetőséget azoknak az asszonyoknak, akik ezt igénylik. Népújság: Úgy tudom, hogy egyre szűkül a bedolgozói munkalehetőség, de a munkahelyek száma is. Ezzel kapcsolatban mi a helyzet megyénkben? Dr. Brebán Valéria: Sajnos, elég rosz- szak a kilátások, noha nálunk nincs úgynevezett válságágazat, de tény, hogy 1988-tól egyes helyeken még a bérbruttósítás is úgy oldódik meg, ha a dolgozók 5 százalékát leépítik. A megye egész területén szinte minden munkáltatónál számolnak létszámcsökkentéssel. Ebből az a probléma adódik, hogy elszórtan, kis létszámban, eltérő szakképzettségű emberek kerülnek ki munkaviszonyból, és a további hatékony foglalkoztatásuk, átképzésük nehezen oldható meg. Ez az a hátrány, ami az eddigi kiegyensúlyozott munkaerőhelyzet - munkaerő-kereslet, - kínálat egyensúlya, sőt munkaerő iránti kereslet túlsúlya - következménye. Népújság: Milyen problémák adódhatnak a jövőben a létszámleépítések miatti munkaviszony-megszüntetések körül? Dr. Brebán Valéria: A létszámleépítést egyszerűen átszervezéssel lehet indokolni. Amennyiben erre valóban sor került, még csak vizsgálni sem lehet, hogy miért az érintett dolgozó munkaviszonyát szüntették meg. (Ebben az esetben a felmondást átszervezéssel, leépítéssel lehet indokolni.) Jogszabályi garancia- rendszer védi azonban a leépítésre került dolgozókat és a munkáltatóknak a munkaerő-közvetítő szervek segítségével alkalmas munkahelyet kell számukra keresni. Népújság: Tisztázzuk ezt a fogalmat! Dr. Brebán Valéria: Alkalmas munkahelynek minősül az, ahol a dolgozó tíz vagy annál kisebb százalékkal keres kevesebbet korábbi átlagbérénél, új munkájához rendelkezik megfelelő, illetve hasonló végzettséggel is (itt szóba jöhet az átképzés is), valamint az úgynevezett ingázási körzet is meghatározott: napi kétszer egy óránál többet nem utazhat munkahelyére és lakóhelyére vissza a dolgozó. Csak... Elméletileg ezért alkalmas munkahelynek minősülhet egy szekszárdi lakosnak egy dombóvári állás is... Népújság: Amíg a munkaközvetítő keresi az állást, miből él meg a dolgozó? Dr. Brebán Valéria: Amennyiben valakinek „alkalmas munkahelyet” ajánlanak fel, s azt elutasítja, akkor megszűnik az elhelyezkedési támogatásra való joga. Egyébként a felmondás napjától számított egy esztendőn át, helyesebben kétszer hat hónapon keresztül történik gondoskodás a dolgozóról. Az első hat hónapban átlagkeresete illeti meg, a következő hat hónap szintén két részre oszlik: az első három hónapban az átlagkereset 75, a másodikban a 60 százalékát kapja az állásnélküli. A jelenlegi munkalehetőségeket ismerve feltétlenül azzal számolunk, hogy egy éven belül mindenki el tud helyezkedni, hiszen adott az átképzési rendszer is, amivel szintén kalkulálni kell és lehet is, mert új lehetőségként az általános iskola befejezését és további betanítást is tudunk támogatni. Népújság: Napjainkban, az adóreform bevezetésének és az életszínvonal csökkenésének idején nagyon nagy jelentőséggel bírnak a szociálpolitikai intézkedések. Jó lenne meghatározni, de legalábbis körülírni, hogy mi minden tartozik a szociálpolitikába. Antal Pál: Ez az, ami szinte meghatározhatatlan. Szinte minden ide sorolható. Azért a legfontosabbakat mondom: gyes, gyed, segélyezés, gyámügy, azaz a gyermekekkel, illetve a szüleikkel kapcsolatos intézkedések, de a felnőttvédelmi szociális gondoskodás számtalan területét is ide soroljuk. Sőt, 1988-tól a társadalombiztosítás is belekerül ebbe a rendszerbe (az eddigi mesterséges szétválasztás helytelen volt). Ennek egyik fő célja az, hogy egyszerre ne lehessen több helyről segélyt fölvenni. Mert van, aki él, van aki visszaél a segélyigénylési jogával, s van, aki szerényen visszahúzódik. Népújság: Megyénkben jelenleg negyvenmillió forint fölött van a szociális segély évi összege. Kik részesülnek ebből és milyen arányban? Dr. Erdősi Mária: Az idős, rászoruló emberek egyik segítési módja a segélyezés. A teljes összegű rendszeres szociális segély megegyezik a mindenkori özvegyi nyugdíj legkisebb összegével. Jelenleg hetven év alatt 2450, hetven év felett 2520 forint. A rendszeres segélyezettek száma 1978-ig növekedett, azóta csökkenő tendenciát mutat. Míg 1980- ban közel ezerötszázan részesültek rendszeres segélyben, ez a szám most alig haladja meg az ezerkétszázat. Rendkívüli szociális segélyt öt évvel ezelőtt 3500-an kaptak, esetenként átlag 1360 forintot, tavaly 6500 idős embert tudtunk így támogatni, alkalmanként átlag 1630 forinttal. S itt feltétlenül meg kell említeni, hogy 1986 óta lehetőség van az évi négy segélyezés helyett hat alkalommal adni rendkívüli segélyt. Természetbeni juttatás keretében segítjük a rászorultakat napi egyszeri meleg étel biztosításával - ez az úgynevezett szociális étkeztetés -, közgyógyellátással, azaz térítésmentes gyógyszerrel, gyógyászati segédeszközökkel. Dr. Tóth Rudolf: Az idős, beteg egyedül maradt emberek ellátásához sok esetben nem anyagi eszközök hiányoznak, hanem olyan személyek, akik a gondozást végzik. Hiszen a rászorultak ellátását, amíg ez lehetséges, saját falujukban, saját otthonukban kell megoldani területi gondozás keretében. Pontosan ezért létesítettünk 1987. január 1-jétől tizenhat gondozási központot, ami most újabb öttel bővül. A gondozási központokhoz tartozik az idősek klubja, a házi szociális gondozás és a szociális étkeztetés. Ezeknek a szerepe azért is fontos, mert a szociális otthonokban nincs elég hely, mi több, fejlesztésre sincs lehetőség ebben a tervciklusban. Mint már ismeretes, a szekszárdi szociális otthon felépülése is várat magára. A kistelepüléseken 57 községből negyvenben van házi gondozás, de csak azért negyvenben, mert a többi helyen nem igényelték. Jelenleg 44 idősek klubja - korábbi nevén öregek napközi otthona - várja az idős embereket. Több mint ezer öreg lel ezekben kellemes, kulturált napközbeni tartózkodási helyet - változatos programmal. Közülük több helyen a-hét öt napján éjjel-nappali ellátást is nyújtanak a rászorulóknak. Kenessei Istvánné: A szociális étkeztetéssel kapcsolatban viszont hangsúlyozni kell, hogy igen alacsony - gyakran térítés nélküli - összegű szociális étkeztetés esetében nem kell nézni a hozzátartozók, az eltartásra kötelezettek jövedelmét, hanem csupán az idős emberek nyugdíját kell alapul venni a díj fizetésénél. Nagyon fontos dolog az is, hogy egyre több helyen a hét végi étkeztetést is megoldották. Népújság: Azokat az idős, beteg embereket, akik az idősek klubjába nem tudnak eljárni, s nincs gondozójuk, azokat szociális otthonokba utalják. Igaz, hogy ezek némi megoldást jelentenek az öregek számára, de sajnos, ezekben az otthonokban lakni legtöbb esetben valamiféle kirekesztettséget jelent. Ugyanis a szociális otthonok többsége a településektől távoli, hajdani kastélyokban, iskolákban, uradalmi épületekben van - gyakorta 10-12-14 ágyas szobákkal. Ez azért elég szomorúságos helyzet. Dr. Erdősi Mária: Megyénk 13 szociális otthonában több, mint 1300-an élnek, s a várakozók száma hatvan-nyolcvan között változik. Amit elmondott, az igaz. Viszont nekem gondot jelent az idős emberek „másképpeni” elszakadása a világtól. Sokuknak nincs hozzátartozója, és akiknek van, az sem biztos, hogy bekopog a távoli szociális otthon ajtaján, illetve a családi ünnepekre nem mindenkit visznek haza. Ez a magáramaradottság a legfájóbb. Másképp fogalmazva: az egyedüllét nehezebben viselhető el, mint a szegénység. S itt is sokat tehet, illetve tesz a társadalom. Antal Pál: Tulajdonképpen a társadalombiztosítás fejlődése nem választható el a gazdaságtól. Nagyon szorosan ösz- szefügg. A társadalombiztosításban jól látható a tenni akarás. Gondoljunk csak az anyasági szolgáltatásokra: a gyed ki- terjesztésére, a családi pótlék növelése, a gyerekápolási táppénz növelése, kivételes alapon meghosszabbíthatósága, az anyasági segély megemelése... Vagy a nyugdíjrendszer korszerűsítésében is hajlamosak az emberek csupán a negatívumok észlelésére. Pedig nagyon pozitív dolog az, ha az anya gyermekei után várhatóan korkedvezményt kap, illetve szolgálati idő jóváírást. Népújság: A társadalombiztosítás törekvései igen szimpatikusak, elismerésre méltóak. Mert most már a gyermekek tízesztendős koráig kaphat táppénzt az anya, illetve az apa. Dr. Brebán Valéria: De a gyerek neveléséhez szükséges lenne a munkaidőkedvezményre, illetve annak pénzbeli kiváltására. Erre kellene megteremteni a fedezetet. Mert most képtelenség a család egyik tagjának kevesebb bérért dolgozni. Kenessei Istvánné: Elnézést, de ismét visszatérek az idős emberekhez. Velük kapcsolatban sok keserű tapasztalat hangzott el, de ne felejtkezzünk el a pozitív dolgokról sem, ami szintén az ö érdekükben történik, s amit konkrétan a Szakszervezetek Megyei Tanácsa csinált. Ez például a nyugdíjas-üdültetés... Az őszi szezonban közel négyszázan üdültek Balatonföldváron, csak nyugdíjasok. Karácsony előtt indult az utolsó turnus, amit azért szerveztünk, hogy az egyedülállók ne szomorkodjanak egyedül otthon karácsonykor és szilveszterkor, hanem hasonló korúak környezetében tölthessék el az idejüket. Az üdülőhöz viszi őket a Volán-busz, a két hét elteltével ott veszi fel őket. A beutaló ára mindössze 602 forint. Népújság: És erre a kisnyugdíjasok is jelentkeznek? Kenessei Istvánné: Persze, hogyne. Az öregek napközi otthonából például Nagyszokolytól kezdve Zombáig, mindenhonnan. A busz összeszedi az öregeket, s viszi őket... Tavaly is meglátogattam őket. S volt olyan néni, aki meghatottan súgta a fülembe, hogy „Aranyoskám, régen a nagyságákkal bánhattak így.” Az egyik néni a Tejipari Vállalattól ment nyugdíjba, s az ő beutalóját a vállalat fizette... Lehet, hogy ezek apró dolgok, de számtalan hasonló kis példát lehetne sorolni. Dr. Tóth Rudolf: Szintén egy apró vívmány... Beszéltünk arról, hogy a szociális otthonok a közeljövőben nem bővülnek, az igénylők száma viszont emelkedik, tehát a várakozási idő növekszik. A beutalásra váró idősek hozzátartozói szükség esetén az elhelyezésig otthon maradhatnak fizetés nélküli szabadságon, ami szolgálati időnek, azaz folyamatos munkaviszonynak számit. S hiszem és higy- gyük, hogy ezekből állnak össze, ezekből alakulnak a nagy dolgok. Sok kis lépésből kilométerek lehetnek és lesznek.
