Tolna Megyei Népújság, 1987. december (37. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-31 / 308. szám
/TOLNÁN 2 ^tsIÉPÜJSÁG 1987. december 31. Világpolitika 1988 Várakozások, reménységek Pályázati felhívás Legyen Ön a névadó! Joggal mondható el, hogy az 1987-es esztendő „ünnepi hangulatban” zárult. A washingtoni csúcson aláírták az atomkorszak első olyan leszerelési egyezményét, amely nemcsak korlátozza a fegyverek egy jelentős kategóriájának meny- nyiségét, hanem ténylegesen megsemmisíti a két világhatalom atomütöerejé- nek 3-4 százalékát. Itt nem a százalék a lényeg, hanem maga a csökkentés. A világ ezzel először lépett át egy láthatatlan határvonalat. Aligha lehet csodálni, hogy ennek a megegyezésnek a lélektani hatása világszerte igen nagy volt, és némileg rózsaszín, jótékony ködbe burkolta az emberiséget (és ezen belül a két vezető világhatalmat, valamint a NATO-t és a'Varsói Szerződés országait) megosztó nézetkülönbségeket. Az új esztendőt illető várakozások, reménységek és aggodalmak is elsősorban e történelmi esemény körül csoportosulnak. Kritikus esztendő Az esztendő első nagy világpolitikai kérdése, hogy milyen hatással lesz a két világhatalom belpolitikájára mindaz, ami a nemzetközi életben 1987-ben történt. Ami a Szovjetuniót illeti, Gorbacsov és legközelebbi munkatársai egyetlen pillanatig sem titkolták, hogy - mindenekelőtt gazdasági szempontból - az átépítés és a nyíltság, - a „peresztrojka” és a „glasz- noty” - politikája kritikus esztendőbe lép. Azok a konzervatív erők, amelyeket Gorbacsov egy korábbi beszédében úgy minősített, mint egy „visszahúzó mechanizmus” részeit, 1988-ban feltehetően nem csökkentik aktivitásukat. Márcsak azért sem, mert január 1-jén a szovjet tervezési rendszerben, a vállalati önállóság vonatkozásában és számos más gazdasági kérdésben új elvek szerint szerveződik meg a munka. Ez a legközvetlenebbül érinti olyan rétegek személyi és hatalmi érdekeit, amelyek egész gondolkodás- módjukban a régi módszerekhez kötődnek. Aligha lehet vitás, hogy a közepes hatótávolságú rakéták ügyében aláírt egyezmény és a washingtoni csúcsértekezlet sikere belpolitikai értelemben is erősiti Gorbacsov és a radikális reformokért küzdő szovjet vezetők pozícióit. Amerikai részről más természetű, de nem kevésbé komoly belpolitikai kérdések forognak kockán 1988-ban. Ezek sem függetlenek a washingtoni csúcstól és annak várható következményeitől. Az Egyesült Államok alapjában véve sikeres gazdasági fejlődés után érkezett el az 1988-as elnökválasztási évhez. Elképzelhető, hogy az életszínvonal alakulása szempontjából a legszélesebb tömegek 1988-ban még nem fogják érezni a gazdaság mélyén megbúvó problémákat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezek a gondok nem léteznek. A legkomolyabb erőfeszítések ellenére sem sikerült csökkenteni az amerikai fizetési és külkereskedelmi mérleg hiányát. Ez előbb-utóbb olyan gazdasági intézkedésekhez kell hogy vezessen, amelyek már az életszínvonalat, a reálbért és az általános létfeltételeket is befolyásolhatják. Ráadásul az amerikai fizetési mérleg deficitje komoly feszültségeket okoz az Egyesült Államok és szövetségesei kapcsolatában. Az elnökválasztás éve Reagan elnöknek - gyökeresen más okokból és helyzetben, mint Gorbacsov- nak - így ugyancsak szüksége volt arra a sikerre, amelyet a washingtoni csúcstalálkozójelentett. Ez jó időre háttérbe szorította a közvélemény szemében a súlyos gazdasági problémákat. Döntő fontosságú belpolitikai „mellékterméke” pedig az volt, hogy az elnökválasztás évében megerősítette a jelenleg is hatalmon lévő köztársasági párt, a republikánusok esélyeit. Mindez közvetlenül befolyásolja azt a kérdést, amely 1988-ban időrendben elsőként jelentkezik majd: a Washingtonban aláírt leszerelési megállapodás jóváhagyását az amerikai törvényhozás részéről. Reagan elnök egyértelműen elkötelezte magát a jóváhagyás, a ratifikálás minél gyorsabb és minél simább lebonyolítása mellett. A republikánusok két, pillanatnyilag legesélyesebb elnökjelöltje, Bush alelnök és Dole szenátor, a szenátus köztársaságpárti csoportjának vezetője hasonlóképpen nyilatkozott. A demokraták, a dolog természeténél fogva nincsenek abban a helyzetben, hogy ellenezzék a jóváhagyást. Ezért a ratifikálás szélső- jobboldali kongresszusi ellenfelei fokozatosan elszigetelődnek és valószínűnek látszik, hogy áprilisig az amerikai törvényhozás jóváhagyja a szerződést. Genf: új utasítások Ezt követően kerüt sor Reagan amerikai elnök moszkvai látogatására, amely az esztendő talán legfontosabb eseményévé válhat. A január végén újra ösz- szeülő genfi és bécsi értekezlet szovjet és amerikai küldöttségei ugyanis az év első napjaiban új utasításokat kapnak kormányaiktól. A genfi konferenciának adott utasítás elveiben már megállapodás történt. Ennek lényege az, hogy elő kell készíteni a hadászati (tehát az 5000 kilométernél nagyobb hatótávolságú) nukleáris fegyverek 50 százalékos csökkentését. Ezt úgy kell megvalósítani, hogy közben mindkét fél megtartsa az 1972-ben aláírt és a stratégiai védelmi rendszerek számát korlátozó ABM-szer- ződést. Sőt, úgy, hogy bizonyos meghatározott időre (alighanem 7-10 évre) rögzítsék az említett szerződés érvényességét. Ezek az utasítások lehetőséget nyújtanak arra, hogy megkerüljék az úgynevezett „csillagháborús tervvel” kapcsolatos vitákat. Az említett ABM-szerződés ugyanis eleve korlátokat szab a csillagháborús törekvésekek, miután megtiltja űrvédelmi rendszerek telepítését, sőt a velük folytatott kísérleteket is a tengeren, a levegőben, a világűrben, valamint mozgó földi támaszpontokon. Amennyiben Genfben az amerikai és szovjet küldöttség az új utasítások szellemében sikeresen dolgozik, akkor az Egyesült Államok az ABM-szerződés keretei között tovább folytathatja a csillagháborús kísérleteket, amelyek mellett Reagan elnök elkötelezte magát. Ebben az esetben a csillagháborús terv létezése és az említett kísérletek nem akadályozzák a hadászati rakéták 50 százalékos csökkentéséről létrehozandó megállapodást. A moszkvai csúcs Az 1988-as esztendő egyik legizgalmasabb kérdése, hogy megfelelő tempóban sikerül-e ennek a rendkívül nehéz kompromisszumnak a létrehozása. A Washingtonban kötött megállapodás szerint ugyanis Reagan elnök 1988 első felében, tehát legkésőbb július 1 -ig utazna Moszkvába. A genfi delegációknak tehát erőltetett ütemben kell dolgozniok, ha a várakozásnak megfelelően Moszkvában alá akarják írni a nukleáris korszak sorrendben második tényleges leszerelési egyezményét. Az esztendő második felében erre már aligha kínálkozik új alkalom. Júliustól kezdve az amerikai külpolitikai tevékenység gyakorlatilag megbénul. Pontosabban: minden külpolitikai lépést alárendelnek az elnökválasztási küzdelemnek. Ebben a küzdelemben hagyományosan elsősorban belpolitikai, gazdasági, az amerikái lakosság mindennapi életét érintő problémák kapnak döntő szerepet. Ha azonban Reagan elnök Moszkvában július 1-ig aláírhatja az újabb leszerelési egyezményt - akkor ez gyakorlatilag szinte biztossá teszi a republikánus párt jelöltjének győzelmét az elnökválasztásokon. November 4-én tudja majd meg a világ, hogy ki lesz az Egyesült Államok új elnöke. Bárki is legyen, tevékenységének első éveit és ezen belül az egész világpolitikai légkört sorsdöntő erővel befolyásolja majd Gorbacsov és Reagan negyedik találkozójának, a moszkvai csúcsnak a kimenetele. Azt kell tehát mondanunk, hogy az 1988-as év meghatározó fontosságú napjai Moszkvában játszódnak majd le, 1988 nyarán. Már az ősszel elkészült Szekszárdon a Széchenyi utca és az új szolgáltatóház közötti díszburkolatos terecske, de ha emlegetjük, mindig ugyanígy, körülírva tudjuk csak jelölni, miről is van szó, mert hivatalos nevet még nem kapott. Ezért bízva az emberi fantáziában, a Szekszárdi Városi Tanács, Hazafias Népfront Szekszárd Városi Bizottsága A huszonkilenc évvel ezelőtti január elseje a kubai nép számára nem egyszerűen óévbúcsúztató és új esztendőt köszöntő nap volt, hanem egyben egy új kor kezdetét is jelentette. Hiszen 1959 január elsején vonultak be a fővárosba, Havannába a Fidel Castro vezette forradalmi csapatok, amelyek többéves, egyre kiterebélyesedő harca eredményezte az amerikabarát Batista-rendszer bukását. A nemzeti, antiimperialista forradalom azért győzhetett, mert megvoltak az objektiv és szubjektív feltételek, ám abban, hogy a forradalmi változások hosszú életűek lehessenek, kiemelkedő szerepet játszott a Szovjetunió és a többi szocialista ország hathatós támogatása. Ez tette lehetővé, hogy Kuba, immáron a szabadság szigeteként történelme során először maga határozza meg sorsát, jövőjét, mind gazdaságilag, mind politikailag. így a polgári demokratikus átalakításokat szocialista típusú fejlődés követte: a szigetország a nagy északi szomszéd, az USA minden próbálkozása ellenére a nyugati félteke első szocialista államaként tud példát mutatni a térség valamennyi haladó erejének. Európai szemmel nézve Kuba természetesen még fejlődő országnak számít, de a teljes függetlenség szűk három évtivalamint a Tolna Megyei Népújság ezennel pályázatot hirdet a tér elnevezésére. A lapunk január 7-i, csütörtöki számában megjelenő szelvényen olyan ötletek beküldésére biztatjuk Olvasóinkat, amelyek hangulatukban, stílusukban illenek a városközpont e kedves kis teréhez. A javaslatokat február 1-ig várjuk, a legeredetibbet 5 ezer forinttal jutalmazzuk. zede alatt is már számtalan sikerrel büszkélkedhet: ezernél több fontos ipari beruházás készült el, s a mezőgazdaság területén is teret nyert az intenzív fejlesztés. Szinte közhelyszámba megy, de azért talán most sem árt felidézni, hogy Kuba milyen lenyűgöző eredményeket ért el az egészségügyi és az oktatás terén, mára maradéktalanul végrehajtották a kulturális forradalmat. A sikerek mellett persze nem feledkezhetünk meg a ma még helyenként jelentkező hiányosságokról, a megoldásra váró gondokról sem. Arról, hogy a lakossági ellátásban még vezető szerepe van a jegyrendszernek, s hogy az utóbbi években megtorpanás tapasztalható a kubai gazdasági teljesítőképességében. Ez utóbbinak mind külső, mind belső okai kimutathatók. A kubai vezetés mindenesetre tisztában van a nehézségekkel, ezért nem az eddigi vívmányok felett érzett elégedettség, hanem a kedvezőtlen jelenségek kijavítására irányuló törekvések, az úgynevezett kiigazítások jellemzik napjaink politikáját. Havannai ismerőseim szerint pedig már átalakításról is beszélnek egyre több helyütt s egyre gyakrabban. A magyar-kubai kapcsolatok az élet valamennyi területén fejlődnek.-dlKuba nemzeti ünnepe Hazafi József Szembenéző (Mai történet) PANORÁMA MANAGUA - A nucaraguai államfő azt reméli, hogy két héten belül újabb közvetett tárgyalási fordulóra kerülhet sor a sandinista kormány és az ellenforradalmárok - az úgynevezett kontrák - képviselői között. A helyszín Panama vagy Belize lehetne - mondta managuai sajtóértekezletén Daniel Ortega. WASHINGTON - Kiutasítottak két, kémkedéssel vádolt kínai diplomatát az Egyesült Államokból - jelentette szerdán a The Washington Times. A lap meg nem nevezett külügyi forrásokra hivatkozva közölte, hogy a diplomatákat a múlt héten vették őrizetbe az FBI detektívjei. Előzőleg egyikük egy kettős ügynöktől átvett egy iratot, amelyről azt gondolta, hogy a Nemzetbiztonsági Ügynökség szupertitkos dokumentuma. A diplomatákat nem nevezi néven a jelentés, de egyikük a lap szerint a katonai attasé helyettese. A washingtoni külügyminisztérium december 22-én nyilvánította nemkívánatos személynek a két diplomatát - közölte a lap. PRÁGA - Csehszlovákiában az elmúlt évben volt a legkisebb népszaporulat 1945-höz képest. A Demografie című szakfolyóirat legújabb száma szerint Csehországban 1986-ban például alig kilencszázzal nőtt a lakosság száma, 1918 óta ez volt a legkisebb szám. Csehszlovákiában - ahol egyébként jelenleg 15 millió 534 ezer ember él - azzal számolnak, hogy az elkövetkező években megáll a lakosság természetes szaporulatának csökkenése, s a lélekszám 1992-től ismét növekedni fog. © Berhidai nem volt szentimentális, de azért egy pillanatra elgondolkodott: vajon a barátja képes lesz-e elviselni az ő szemrehányásait? Az is eszébe ötlött, hogy elkésett a segítséggel. Korábban, évekkel ezelőtt, amikor Péter megingott, akkor kellett volna határozottabban szembenézni vele. Kényszerítnei arra, hogy vizsgálja meg önmagát. Akkor talán lehetett volna segíteni rajta. Miklós Pétert és Berhidai Jánost négy éve, a választáskor hagyták ki a Kiszöv- elnökségből. Fiatalítottak. Miklós akkor méltatlankodott, ezért felajánlották neki, hogy valamelyik munkabizottságban dolgozzon tovább. Asztalt verve visszautasította. Berhidai pedig legyintett -„Új idők új dalai” - mondta és dolgozott tovább.- Öreg barátom, emlékszel - mondja Berhidai -, amikor a választás után együtt indultunk el?- Emlékszem.- Akkor kellett volna tovább beszélgetnünk, és most nem lenne kutyabajod sem.- Miért?- Mert te azt hitted, hogy vesztettél. S ez meglátszott rajtad. És ha az ember arca ezt elárulja, akkor úgy jár, mint a far- kasfalkában a sebesült állat. Felfalják a többiek...- Összefogtak ellenem - kapaszkodik a szalmaszálba Péter.- Igen. De, ez ne legyen neked felmentés - figyelmezteti rögtön János. - Azért fogtak össze, mert össze kellett fogniuk - hadik a megfellebbezhetetlen ítélet. - Egy táborba kényszerítetted a veled szimpatizálókat és az ellenségeidet. Magadra maradtál, éppen azért, mert még mindig a csak számodra fontos igazságért harcoltál, az amúgy sem igazán jelentős elnökségi tagságért. Ezzel egy időben mások megérezték: védtelen vagy és támadtak, most meg győzelmüket ünnepük.- Mit tehettem volna? - teszi fel önmagának a kérdést Miklós Péter, és a választ Berhidai adja meg.- Mit tehettél volna? Egyezségre jutsz Gölöncsérrel és közösen kisöpritek az istállótokat.- De, hát Gölöncsér a helyemre pályázott...- Az az ember tudta, hogy csak ő lehet az elnök, de azt is, hogy csak utánad. Any- nyit kellett volna tenned, hogy szépen, lassan átadod neki a kormánypálcát. Amikor ö bement hozzád, és nagyobb lehetőséget kért, akkor tudta, hogy Kardos Géza akar mindenáron a főnök lenni.- Ha tudta ezt, akkor miért fogott össze vele?- Mert veled nem tudott. Foggal-körömmel ragaszkodtál a hatalomhoz. Azt hitted, hogy ami abban a szövetkezetben történt, az mind a te ragyogó tehetségednek köszönhető. Azt már nem voltál hajlandó tudomásul venni, hogy felnőtt melletted egy tehetséges, szorgalmas és kitartó ember, aki éppen ezért dolgozni akart, annál is inkább, mert te közben csak az eredményeidet őrizgetted, nem mertél lépni, s ez az ember megérezte, hogy egy-két év mozdulatlanság a szövetkezet bukását jelentheti, ami egyben az ő bukása is.- Jó, hogy nem nevezel kerékkötőnek - sziszegte Péter, mert az ötlött föl benne, hogy itt most nem az ő lelkének a megnyugtatásáról van szó, hanem annak bebizonyításáról: ami történt, kiválóan történt.- Azt hiszed, hogy amazokat védem? - kapott észbe Berhidai. - Szó sincs erről, csak tárgyilagos akarok lenni. Barátok vagyunk, az a tisztességes, hogy a te hibáidat keressük meg, mert képessé kell válnod az újrakezdésre. Az már tény, hogy egy másik munkahelyen, alacsonyabb beosztásban, de úgy, hogy a nyugdíjig jól érezd magad, és ne szaporítsd a megkeseredett emberek hadát.- Megnyugtatsz! - méltatlankodik Péter.- Mit gondoltál? Ide jövök, azonosulok a bánatoddal és még tapsolok is neked? Nem barátocskám! Ha képtelen vagy - mert évekig az voltál - számvetést csinálni magad, akkor kényszerítelek. Akár fáj ez neked, akár nem. Látod, most is a köny- nyebbet választottad: elbújtál itt ebben a kétszobás lakásban. Úgy viselkedsz, mintha ez segítene rajtad. Miért nem mentél haza, és néztél a feleséged és a gyerekeid szemébe?!- Mert tudom, hogy ők semmit sem értenek.- Hát persze, csak te értesz mindent. Nem veszed észre, hogy ennek a mániának vagy az áldozata?! Én, én és én...- Soha nem törődtem magammal.- Á, dehogy! Csak éppen azt hitted, hogy egyedül te építed a szocializmust. Más mindenki ellenség. Lemaradtál barátom két-három brosúrával. A te legnagyobb ellenséged te magad vagy. A téveszméid. Belemelegedtek a vitába. Arra lettek figyelmesek, hogy átható, égett szag terjeng a szobában. Elfelejtették a kávét! Szalad a konyhába Péter, de már késő, a kotyogó alján fekete massza fortyog. Csapnivaló a közérzete. Álmos fáradtság bénítja. A fejébe éles fájdalom nyilai. Szédülés fogja el a kimerültségtől. A tűzhelynek támaszkodott, de mielőtt elvágódott volna, Berhidai ugrott oda hozzá. Elkapta az élettelen testet. „Haj, a vén marha -, sóhajtott Berhidai -, megöli magát”, s megpróbálta az erőtlen testet a szobába vinni. Péter érezte, hogy valami történt, ösztönösen lépni is akart, de a lábai felmondták a szolgálatot. Próbálta kinyitni a szemét, de csak rebbenésnyire sikeredett. Újból elhomályosult előtte minden, a fülében ott dobogott, dörömbölt a szíve. Mintha nem is vele történne mindez, úgy érezte, hogy az agya tiszta és világos, mégis olyan üres volt, mint egy dob, amire időnként rácsapnak, és a feszes bőr kénytelen fájdalmában kongó hangon szólni. így kongott, majd visszhangként kicsit csendesedve dobol a szívverése a fülében. (Folytatjuk) Nevet vár a tér
