Tolna Megyei Népújság, 1987. december (37. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-30 / 307. szám

1987. december 30. "népújság 3 Társadalombiztosítási tudnivalók 1988. január 1-jetól a táppénz, a szülé­si szabadság idejére járó terhességi-gyer­mekágyi segély, a gyermekgondozási díj, va­lamint a baleseti táppénz adóköteles jövede­lem lesz. Ezért ezeket a társadalombiztositási ellátásokat a jövő év elejétől a bruttósitott ke­resetek alapján számítják ki. Az ellátások alapja azonban eltér a vállalatok által bruttósí- tott keresetektől, azoknál általában magasabb lesz. A munkáltatók többsége ugyanis a de­cemberi béreket bruttósítja, míg a társadalom- biztosítási ellátások megállapításánál az előző év egészében elért keresetet veszik figyelem­be, s alapjuk mindazt magában foglalja, ami után a dolgozó nyugdijjárulékot fizetett. így az ellátások alapjába az alapbér mellett beleszá­mítanak a különféle pótlékok és mozgóbérek- jutalmak, prémiumok -, valamint a nye­reségrészesedés is. Mindezek együttes, nyugdíjárulékkal csökkentett összegének egy naptári napra jutó részét bruttósítják. A terhességi-gyermekágyi segélyt és a gyedet eddig is naptári napokra folyósították, a jövő évtől kezdve a táppénzt és a baleseti táppénzt is így fizetik. Eddig ezek az ellátások csak a munkarend szerinti munkanapokra jár­tak. A változtatásra a számítások egyszerűsí­tése érdekében került sor. Az 1987-ről a jövő évre áthúzódó ellá­tások esetében a járandóságokat december 31 -ig még a jelenlegi előírások szerint, január 1 -jétől viszont már az új szabályoknak megfe­lelően folyósítják. A január első napjaiban kéz­hez kapott társadalombiztosítási ellátások ösz- szegét az adórendszer bevezetése még nem befolyásolja, hiszen ezeket a járandóságokat- a bérekhez hasonlóan - mindig egy hó­napra visszamenőleg folyósítják. A már a brut- tósított keresetek alapján kiszámított első ellá­tásokat februárban fizetik ki. 1988. január 1 -jétől az eddigi másfél év he­lyett a gyermek kétéves koráig vehetik igény­be az édesanyák a gyedet. Amennyiben gyer­mekük az idén már betöltötte a másfél évet, a gyedet nem folyósítják jövőre tovább automa­tikusan, hanem azt a szülőnek külön kell kér­nie. Erre azért van szükség, mert a gyes mellett vállalhat külön munkát az édesanya, de ha gyeden van, akkor nem, s a gyed további fo­lyósításához nyilatkoznia kell arról, hogy nincs külön munkából származó jövedelme. A személyi jövedelemadó bevezetése a nyugdijak megállapítását is érinti. A nyugdíjak önmagukban nem adóznak majd, ezért a jövő­ben a kiszámításuk alapja is az adóval csök­kentett kereset lesz. Hogy az új nyugdijak megállapítása ne húzódjék el, az eddigieknél is fontosabb a nyugdijak megfelelő előkészí­tése, az, hogy a vállalatok pontosan határolják el, dolgozójuk 1988. január 1 -je után mi­lyen adóköteles és adó alá nem eső jöve­delemben részesült. Fontos tudnivaló, hogy a jövő év elejé­től a nyugdíj megállapításakor a szolgálati idő­be beleszámítanak az egyetemi és a főiskolai évek is. A korábbi tanulmányi időt azonban csak oly mértékben veszik figyelembe, mint amennyi jelenleg szükséges az adott felsőfo­kú képesítés megszerzéséhez. „Állami” gyerekek A Bukovics család A család Zombán él, a Kossuth Lajos utca 48-as számú kertes családi házban. Tagjainak számát nem könnyű meghatá­rozni, „stabil” tagjainak száma hat, a két A hatodik osztályos Lotz Pityu, a madarász, a család kedvenceit, a kacagógerléket látja el Reggeli után. Balogh Margit felada­ta a mosogatás A nagy család a karácsonyfa alatt „szülő” és négy kiskorú gyermek. Hár­man már „kirepültek” és „visszaszáll­nak”, mint tavasszal a fecske a fészkére. Azzal a különbséggel, hogy ők nemcsak tavasszal, illetve karácsonykor és nagy ünnepeken, hanem évközben is, amikor idejük van rá. Mert ez volt az igazi ottho­nuk. És mindig szívesen látott vendé­gek. Család ez a kis közösség? Ha a ma­gyar nyelv értelmező szótárát nézzük, mely szerint a család: „Szülő(k), esetleg nagyszülők és gyermekek rendszeresen együttélő vérségi közössége...” Nos, a kommunista Bukovics József nyugdíjas, a Volán sokszorosan kitüntetett, főel­lenőre és felesége, a szintén nyugdíjas Piroska családjában minden megtalál­ható, ami a családot családdá teszi: a kölcsönös szeretet, az egymás iránt ér­zett felelősségérzet, a családi munka- megosztás, az egyetértés. Csak egy hiányzik: a vérségi kapcsolat. Hiányzik? Nem hiányzik, csak éppen nincs meg. Ugyanígy hiányzik - dehogyis hiányzik: a veszekedés. Csak a marxi dialektikával magyarázható meg ez az ellentmondás. Mert van olyan család, ahol a vérségi kapcsolat jelen van, mégsincs meg a többi. Művészien ábrázolja ezt Tornyai János A juss című festményén. Ahol a testvérek egy dunyhán marakodnak, háttérben a halott. A „szülők” 1945-ben házasodtak ösz- sze. Több mint másfél évtizedig hiába várták a gyermekáldást, viszont gyerek nélkül nem akartak tovább meglenni. Ekkor fogadták örökbe a nyolchó­napos Zsuzsát. Azóta kirepült, de „haza” jár. Most ka­rácsonykor is itt van. A gyerekek kö­zött ő viseli egyedül a Bukovics nevet. Aztán jöttek a többi gyerekek. Balogh Anna, Szép Erzsi és Gallai Karcsi. A lá­nyok elérvén a nagykorúságot, ki­váltak a családból és mégis családta­gok maradtak, mert gyakorta „vissza­szállnak”, mint az a bizonyos fecske. Most már férjestül. Annáék a szekszárdi új garzonházban élnek, ez a lakás volt Anna hozománya, no nem a családtól. Gallai Karcsi most is itt van, szerkezeti la­katostanuló az 505-ösben, ö a gyerekse­reg - néha túlzottan is - vezetője. Három éve az átmenetileg megcsappant család ismét gyarapodott, egy „új” gyerekkel. Karcsi ugyanis nem ismeri szüleit, csak azt tudta, hogy valahol, szerte az ország­ban tíz testvére van. Egyikük, Zsuzsa vá­ratlanul előkerült. A nagymányoki gyer­mekotthonban élt, az ottani nevelőknek jutott tudomására, hogy bátyja Bukovi- cséknál van. Látogatóba hozták el, és ha­marosan létrejött a „mini-családegyesí­tés”. A nagy családban csak őket fűzi apuhoz és anyuhoz - mert a szülőknek ez a „titulusa” - nem, csak az egymáshoz vérségi kapcsolat. Aztán újabb két gyerek ez év nyarán: Balogh Margit és Lotz Pista. A hét gyerek közül egyik-másik „ing- ben-gatyában” jött, maximum egy kis ba­tyuval. Most karácsonyra - külön ajándék­ként- 200-200 forintos vaséi lási utal­vány érkezett. Apu és anyu mindegyiket megtoldotta. Így kapott Karcsi egy szőr­mesapkát, Margit sapkát és törülközőt, Zsuzsa törülközőt és kesztyűt, Pista kesztyűt és fürdőlepedőt, ha netán a nyá­ron úttörőtáborba menne, hasznát vehe­ti. A szülőknek pedig - bár egyikük sem borissza - egy üveg pezsgő került a ka­rácsonyfa alá. Lehetne most jellemezni a gyerekeket. A beszélgetésből kiderül, hogy mind­egyikük más karakter, mindegyikkel másképp kell foglalkozni, mindegyikük­nek mások az erényei és hibái, ám sok mindenben azonosak. Hűséges és egy­mást és a „szülőket" szerető tagjai a csa­ládnak. Mert ez az ő igazi családjuk. Karcsit, amikor elkísértem a szekszár­di szakmunkásképzőbe beíratni - emlé­kezik a családfő - megkérdezték, hány testvére van. Azt felelte, hogy három. Nem azt, hogy tíz. Most, karácsonyra el­jöttek a sógorék segíteni a disznóvágás­nál. Zavarba jöttek, mert ők még nem tud­ták, hogy a nyáron megszaporodott a család, így a két korábbi gyyereknek hoztak egy kis ajándékot, egy-egy tábla csokit. Rögtön szaladtak a boltba, hogy a két „új” se maradjon ki. Végül körkérdés a gyerekekhez: mi le­szel, ha felnősz? Az ötödikes Margit és Zsuzsi válasza azonos: nevelő. Zsuzsi­nak különben kedvenc tantárgya a ma­tek. Pityu: „müszerésztanulónak megyek, ha lehet a BHG-ba”.-Karcsit nem kellett kérdezni, ő már tanulja a Könnyűszerke­zeti lakatos szakmát. Egy valószínűsíthe­tő, sőt biztosra vehető mind a négyüknél: becsületes, dolgos polgárai lesznek a hazának. Itt, ebben a családban azzá ne­velik őket. JANTNER JÁNOS-vei, az egykori nagy focis­tával nemrégiben a szekszárdi Skála Áruházban találkoztam. Megöregedett, ellenben mint­ha megnyugodott volna. Je­lenleg jól menő szőlősgazda a decsi-he- gyen. Gy, a vízitársulat harminchárom éves KISZ-titkára boldog családapa. Szép fe­lesége mellett munkájának örömeit is él­vezi. K, akinek szülei szovjetunióbeli tanul­mányokkal kérkedtek már a - sikertelen - felvételi előtt, egygéemkában asztalos. B, - a lányok egykori kedvence - hon­védtiszt és mindig ő tartja az ünnepi be­szédet az általános iskolai ünnepsége­ken. J, akinek egykoron én is titkos levele­ket küldtem, városunk néptáncra éhes fiataljait oktatja-tanítja senki máshoz nem hasonlítható odaadással és szere­tettel. Nemrégiben jött haza Kanadából. Ketten butikot nyitottak. Szerelmeim közül az egyik Olaszor­szágban él. Nemrégiben az ötvenes előtt találkoztam vele. Hamvasságát mind­máig megőrizte. Elváltunk békében egy­mástól miután megtudtuk, hogy mind­kettőnknek két-két gyermeke van. *- Képzeld, lassan már szégyellnem kell magam - mondja egykori gimnazis­ta osztálytársam az egyik presszó csu­pasz márványasztala mellett hogy én még mindig a régi vagyok.- Ezt most miért mondod? Hiszen is­merünk.- Megfigyelted, hogy ma már vala­hogy másképpen nézünk egymásra, mint régen? Más értékítélet alapján is­merjük a régieket is. Egykori társamnak nincs semmiféle különös ismertetőjele. Gyanítom, a har- minc-harmincötös korosztály zömének sem. Nagyon sok neki amnincs. Helye­sebben: sokkal több a nincs, mint a van.- Van kereső foglalkozásom - győz­köd engem. - Nem mondhatnám, hogy sok pénzt keresek vele. De mondj ne­kem egy olyan tanárt vagy mérnököt, aki egy közepes iskolában vagy egy át­lagos gyárban nálamnál többet keres. Mondanék, akár többet is. De minek ci­táljak elő őáltala is ismert neveket, ami­kor társamnak nem a pénz hiánya fáj?!- Annyi van. amennyiből megélünk. Négyen. De egyszercsak észre kellett venni, hogy nemedéktársaimhoz képest szegény vagyok. Mert nem tudok VALA­MIT felmutatni. Harminchárom múltam, de már egykori barátaim is elvárnák tő­lem, hogy betétkönyvet, autót meg lega­lább kétszintes házat mutassak föl. Még az a lány is, akinek én voltam az első...- Érzem, hogy kirekesztenek -fakad ki És azok is, akikkel együtt cikiztük a ta­nárokat. Akikkel hosszú estéken keresz­tül váltottuk meg (egymásnak) a világot.- Ez rendjén is volna, eltelt közel húsz év- vetem közbe. -Ez a világ rendje, állí­tólag.- Téged nem osztályoznak? - Tromfot le. - Téged nem ítélnek meg anyagi helyzeted alapján?- Boldog embernek tudlak - mondom. - Példa is lehetnél másoknak. Felesé­gednek van tartása, gyermekeid...-Ez a belső ügy és az igazságnak csak az egyik fele. Ugye elhiszed, hogy a mun­kámon kívül nincs különösebb témám a munkahelyemen sem! Különösen akkor, amikor a velem egyívásúak már autóról, túrákról, pincékről, szőlőről, tanyáról, meg háromnapos bécsi bevásárló útról beszélnek. Minek tépjem a számat, ha nincs mire ?! Kocsim nincs és nem is lesz. A szekszárdi domboldalon nem hizlalom a pénzemet, így főnökeimet se tudom ta­nyámba meghívni egy-egy kakastöke- pörköltre. Kilencezer az ossz, aztán slussz.- Mondd ezt nekik. Az igazság elől nem tudnak elmenekülni.- Hogy kiröhögjenek? Ők már más mértékkel mérnek. Ha azt mondanám nekik és közülük is azoknak, akik az apai hagyatékot már most a jövő évi várható adózás miatt kikényszerítették, hogy sze­retem a feleségemet, a két kölyköt meg a munkámat és lapjaimat is a havi kétezer forintos kajapénzből veszem meg, akkor azonnal kiröhögnének. Ezért nem szólók egy szót sem. Egyszerűen nem értik, hogy miről van szó. Mintha én egy más világegyetemből csöppentem volna ide. Mintha egy szemem, egy kezem, egy lá­bam lenne. Mintha egy genetikailag hi­bás konstrukció lennék. Én, nem pedig ők... * A hoppmester már galambszürke gyapjúöltönyt hord. Napközben pedig felettesének gépkocsijával látogatja meg az anyósát. Őt nem feszíti generációjának bizo­nyítási és szereplési vágya, beszéd- és felelősségvállalási kényszere. Nem érzi fontosnak, hogy hasonszőrű társaival elkvaterkázzon az utcán, s közben sze- retve-szidja, hogy miért nem jobb az a környező világ, amelynek alakításában neki is része lenne. Társasági életét élve pedig minden bizonnyal azonnal ki is kérné magának, ha valaki előző foglal­kozására emlékeztetné. Ami egyébként tisztességes és remekül jövedelmező. Teljes körülötte a csend, a színtelen béke. Kiterjedésének nincs átmérője, megnyugvásának nincs halottja. Ko­paszságának arányában ereszt poca­kot. A másoktól lekopírozott életfilozó­fiája arra épp elég, hogy a tömegtől megkülönböztesse magát. Értékrendje a rossz példa uátn igazultak értékrend­je. Igaz, önmagát már eredményesen reprodukálta. Csak hát, mindannyian tudjuk, hogy ehhez a biológia hibátlan áldása és némileg kitartó ritmus szüksé­geltetik. A hoppmester abban a hiszemben él, hogy környezete szereti. Abban a tév­eszmében él, hogy ilyen idős korára beérkezett. Hirdeti-mondja: „Megfogtam az isten lábát." Mi, akik'őt nem irigyeljük, erre azt mondjuk: büdös volt. Nem az isten lába. Csak az a láb, amit ő annak vélt... * A harmincnégy éves mérnök elnök nem felejtette el a fészekalját. Eddigi élete arra példa, hogy a beérkezéshez, minden ellenkező híreszteléssel ellen­tétben a partiskodás és a bratyizás még kevés. Megyénkben is. Pletykákat ter­mészetesen őróla is beszéltek-beszél- nek, csak hát a nyílt színen, e témában is legalább akkora a csönd, mint az egyip­tomi piramisokban. Harmincévesen lett első számú veze­tő. De már ő is kopik. Elkoptatja hivatásá­nak megszállott gyakorlása. Felesége kénytelen volt tudomásul venni, hogy rit­kán látják otthon, s ha otthon is van, akkor Nemzedéktársaim, mai harmincasok... is legalább kétszer kell kérdezni tőle va­lamit. És még a hálószobába sem tud igazán felengedni. A mérnök elnök azért felel, hogy mun­katársai, beosztottjai jól érzik-e magukat és akarnak-e, tudnak-e dolgozni, vagy sem. Lesz-e eredménye vagy az évzárón az eredménytelenség ürügyén a szabá­lyozórendszer kiismerhetetlenségére hi­vatkoznak. Kérdezem tőle: mi lenne vele, ha felet­tesei azt közölnék: „Jó és eredményes volt munkája, de elég volt már belőle." Személyéből. Azonnal válaszol. Hár már erre is készül? Amikor ezt a munkát elvállalta, tudta, hogy mit akar. Hogy tevékenysége szol­gálja szervezetének az érdekeit. Ellen­ben ezt állítja: a mi társadalmunkban senkinek sem adatott meg a tisztessé­ges visszavonulás lehetősége. Még az esélye sem. Sok olyan vezető van, aki ma már képtelen megoldani a feladatát. Az ilyen embereket mindenki bukottaknak tartja. A mérnök elnök négy-öt évet adott magának. Nyolc hónap múlva ismét beszélge­tünk. Fáradt, nyúzott, enervált. Ez már az egészséges fáradtság, mondja. Az el­múlt hónapokban sok olyan dolog történt vele, melyek megviselték. Átszervezé­sek, átcsoportosítások. Több középve­zető hatáskörét korlátozta, több áttételt megszüntetett. Néhány feladatkört elnö­ki hatáskörbe vont. Persze a csaholok tá­madták is érte. Ma sem alszik napi öt óránál többet. Éjszaka, ha fölébred, akkor az ágya mellé készített jegyzetblokkba azonnal beírja a másnapi teendőkre vonatkozó gondola­tait. Felesége már nem is szól érte... SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS Gallai Karcsi reszortja a tűzifaaprítás Gallai Zsuzsi a fürdőszobát takarítja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents