Tolna Megyei Népújság, 1987. december (37. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-24 / 303. szám
10 népújság 1987. december 24. /--------------- éli széllel és fröccsök ígéretével ereszkedett le a társaság a völgybe. Középúton volt a sógor (Pálom) tanyája. Ide kanyaD rodott be a gumis kocsi. A két fiatal, sodrott kancacsikó kedvére haraphatott a szőlő melletti lucernából. KáGyé, az Öreg, valamint a sógor (Pálom) megtették a kellő lépéseket a fröccsgyártás felé: be a tanyába, onnét a hordókhoz, majd _________ ki a présház elé a kopott asztalkához. Lassan esteledett, és a nap körül jártak a mondatok. Elvégezték a tervbe vett munkát, behordták a szénát, délután tápot is kaptak, s most az utolsó fordulóval zöldet visznek haza a hízóknak. Megelégedettség vett erőt rajtuk, amit, mint tudjuk, csak borral lehet még fényesebbre csiszolni. KáGyé - nem szokván a nehéz munkát - úgy érezte, hogy már eléggé zsibbadjak végtagjai, fölösleges ezt még fröccsel fokozni. A későbbi események fényében ennek hasznát látta, mivel aggályok nélkül ülhetett volánhoz. A baj hívás nélkül jön és gyorsan végez. A rövid közjáték után hazafelé folytatva az utat a kocsin ülők a bal oldali ló fura viselkedésére figyeltek fel. Baba - így hívták a pejt - mintha maga is részt vett volna a fröccsözésben, imbolyogva járt, bizonytalanul lépett, egy botlás után elesett, de aztán felkelt. Gyakorló gazdák lévén, a diagnózis pillanatok alatt kész volt, és fenyegetően biztos: kólika, vagyis a ló bezabált, és kezd fölfújódni. A sógor (Pálom) éles kritikai megjegyzésekre ragadtatta magát (lásd még: közepes erősségű istennyilák) az Öreg etetési módszereit illetően. Tehette, mert apjával felesben volt résztulajdonosa a lovaknak. Az öreg csak azt hajtogatta, hogy nem szereti a sovány lovat. „Soványnak nem sovány, de dögnek dög lesz” - ilyesformán summázta a történteket a sógor (Pálom). A, mint alaphang Fura dolog ez a lovakkal, gondolta KáGyé, megpróbálván megfogalmazni azt a minőségében más kapcsolatot, ami ember és ló között megvan, és ami egy marha vagy disznó esetében nincs meg, vagy nem úgy van meg. Egy korábbi tapasztalata ötlött eszébe: a parányi településen a kocsma töltötte be azt a szerepet, amit a rómaiaknál a fórum. Ha jókor ment be az ember, mindenkivel találkozhatott, nem lévén a közelben intézmény, amely a társadalmi élet színteréül szolgálhatott volna. így a legtöbben bekukkantottak meghallgatni a napi eseményeket, megbeszélni a helység dolgait. A férfiak azért, amiért a világ bármely pontján betérnek a kocsmába. A nők azért, hogy hazacsalogassák hites társukat, a gyerekek pedig azért, mert imigyen ott volt az egész család. Betértek hát a csődörösök is - ők a helyi méntelepen tevékenykedtek, és erre roppant büszkék voltak. Jókedv legyes- kedett körülöttük és bárki érdeklődőnek készségesen nyújtottak felette érzékletes tájékoztatást lovaik viharos szerelmi életéről. Ezen a telepen volt egy kényszervágóhid is. A mészárost Rudinak hívták. Mázsás fickó, szökés-vöröses hajjal, a szeplőkből még az alkarjára is jutott. Egyáltalán nem volt vérmes természetű ez a nagy darab sváb, ő is naponta betért a kocsmába. Itt, ahol mindenki ismeri egymást és beszél mindenkivel - a csődörösök és a mészáros köszönésen kívül szót sem váltott egymással. KáGyé értetlenül állt a dolog előtt egészen addig, míg egy nap nem látta Rudit munka közben. Éppen egy ló került a keze alá. Rudi lekötötte, föltette rá a szemellenzőt. A ló nyugodtan állt vele szemben, a mészáros nem kevésbé nyugodtan, jobbjában a taglóval... és akkor valami furcsát csinált: bal kezével beletúrt a rokkant paripa frufrujába, félreigazitotta a homlokába lógó sörényt. Aztán durr, odavágott. A ló lezuhant a betonpadlóra, mintha kirár :ctták volna a lábait. KáGyénok gyakran visszatért gondolataiban később is a jelenet. Nemcsak az ölés, hanem a visszatetsző mozdulat miatt is. Mintha egy gyerek homlokából igazította volna el a hajat, szinte kedveskedő mozdulattal. Ez a mélyhűtött egykedvűség fagyos kézzel ragadta meg Ká- Gyét. Ha már halál, akkor legyen valami küzdelem illúziója a dolognak, de így... Meglehet, a csődörösök is így gondolták, emiatt nem beszéltek Rudival. Pedig amúgy vidám gyerekek voltak. Megdögleni könnyű Térjünk vissza a háromtagú társasághoz. Hazaérve elszótlanodva rakták le a kocsiról a disznóknak hozott zöldet, kifogván a lovakat, a szédelgő Babát betámogatták az istállóba. A sógor (Pálom) vizes pokróccal gyömöszölte a ló egyre püffedő hasát, KáGyé pedig - az Öreg tanácsára - beindította tragacsát, hogy a szomszédos K.-ba menjen az állatorvosért. A baj mindig esőstől jön: miért is lett volna otthon a doki? Az ajtón cédula közölte, hogy az n.-i állatorvos az ügyeletes. Ez még húsz kilométer, így KáGyé a postára ment, gondolva egy merészet, de mint kiderült, a valósághoz képest méltatlanul nagyot, mert a postamester közlése szerint csupán három szám hívható - ünnepnapon - úgymint a tűzoltók, mentők, rendőrség. KáGyé elejtett egy keserű megjegyzést az infrastruktúrát és közelebbről a távközlést illetően, majd bevágódott tragacsába és elfüstölt N. irányába. Ott éppen búcsú volt. Ez akkor vált világossá KáGyé előtt, mikor a jócskán sötét községben a legvilágosabb hely, a presszó előtt megállt tudakozódni az állatorvos lakása felől. Itt sok részeg volt és sok - ellentmondó - információ a lakás helyét illetően. KáGyé visszaereszkedett az utcán, már kissé idegesen, ez abból is látszott, hogy egy út közepén imbolygó részeget majdnem elcsapott. Végül is egy kivilágítatlanul kerékpározó öregember igazította útba. A csöngetésre kidugta a fejét az ablakon az állatorvos, kis türelmet kért - KáGyének úgy tűnt, fél óra is eltelik, mire a doki lemegy a garázsba. Egy korosodó Wartburg csomagtartójából töltötte fel táskáját. KáGyé gondolta, jöhetne azzal is a doki, akkor nem neki kéne visszahozni, azaz nem járná meg még egyszer oda-vissza az utat. A doki nem így gondolta. Odahaza a ló még jobban földagadt. A doki többféle injekciót adott neki részletes hatásmagyarázat mellett, majd számlát készített és kétszáz forintot kapott az Öregtől. A lovat vezetgetni kell, mig a szél meg nem indul vagy ürülék nincs. KáGyé visszavitte a dokit, az Öreg elment éjjeliőr szolgálatba, a sógor (Pálom) pedig kötőféken vezetgette maga körül körbe- körbe a lovat. KáGyé kikapcsolta a tévét és mikor lefeküdt, a nyitott ablakon keresztül hallotta, amint a sógor (Pálom) oroszlánra emlékeztetőket ásít. A monoton patadobogás és a kavicsok csikorgása altatta el. Megnyugodva ott, úgy érezte, tettek valamit a tragédia elhárítására. De az élet más. Arra ébredt, hogy a sógor (Pálom) kaparászik a spalettán és szólongatja. KáGyé felkászálódott, megnézte az órát. Pontosan három volt. Úgy gondolta, egyszer majd ha meghal, az reggel lesz, mikor korán felébresztik. Kiment az udvarra és látta, hogy a ló szokásosan beeső horpa- sza most egyszintbe dagadt a hassal és a combbal. Lelógó fejjel járt körbe és nyerítése már egy macska vinnyogására emlékeztette. Elindult újra N.- be a dokiért. Gondolta, megpendíti neki, hogy most jöhetne a saját kocsijával, de lebeszélte magát. Ha a másik megorrol - tekintve a kiszolgáltatottságot -, az nem lenne üdvös. A doki újra jött, újra injekciózott, újra eltett kétszázat, biztató szavakat mormogott, majd visszavitette magát. Mire KáGyé visszaért, hajnalodott. A sógor (Pálom) hazament etetni. KáGyé a gáton utána hajtotta a lovat, nem árt neki, ha egy kicsit abbahagyja a körözést. A ló közben többször berogyó térdekkel le akart feküdni, ekkor kellett az ostor. Ha a ló ilyenkor lefekszik, netán - a fájdalom miatt -, áthöm- bölödik a hátán, akkor az egypont felfüggesztésű, terjedelmes vakbél átcsapódik, ez bélcsavarodást jelent, és a véget. A sógor végzett az etetéssel, átvette a lovat, KáGyé lefeküdt, de teljesen feleslegesen, mert egy óra múlva újra indítani kellett. A kétszeri orvosi beavatkozás ellenére a ló állapota nem változott. Elindult tehát N.-be, megállapítva, hogy az éjszakai autózás egy pesti utat már kitesz. Kifogyott a benzin, K.-ban nincs kút, fél óra alatt viszont akadt egy haver, aki kölcsönad. Az állatorvosné azzal fogadta, hogy reggel nyolctól már nem ügyeletes a férje, s elment Gy.-be marhákat nyelvezni. KáGyé utána megy, a szarvasmarhatelep egyik istállójában találja még a doktort. A doktor magyaráz. Naponta százötven liter plusz tej a szövetkezetnek, lelkesedik a doki. KáGyé ebben a pillanatban önző, de némiképp érthető módon szarik a közösre. Arra az ötvenezer forintra gondol, amelyik a ló utolsó sóhajával úgy elszáll, mint az asztalról lefújt liszt. A doki tétovázik, mire KáGyé türelmét vesztve heves káromkodással vet véget az össze- szólalkozásnak. Hazafelé a K.-i téesz telephelye előtt látja a sógort, mögötte az éppen kiforduló pótkocsis vontatót, ez éppen elég neki. Meg sem kell állni. Tudja, hogy megtörtént, a látvány mégis torkon ragadja. A gátról vezető út porában oldalra dőlve, kimeredt lábakkal fekszik a ló: nyitott szeme összetört tükör. Megjön a vontató és a kanalas rakodó, gémjére kötőfékkel erősítik a ló lábát és felrakják a pótkocsira. Hazajött az Öreg is, csak a kanyarig merészkedik. Hosszasan néz feléjük, aztán eltorzult arcát tenyerébe temeti. Felül a biciklire, elkerekezik, estig nem is kerül elő. KáGyé a bicskájával levág egy tincset a hosszú, fekete farokból. „Minek az?” - kérdi a közben előkerült barát, Zsega. „Emlék” - mondja a sógor (Pálom) és félreköp. A ló mellé valamennyien fölszállnak a kocsira és maguk elé merednek: a dögküt felé vivő út szótlansággal van kikövezve. Ló és lóvé Egy ló csak egy ló és kettő meg csak egy pár, valahogy ezen a vonalon halad egy héttel a történtek után az Öreg gondolata. Az egyesnek maradt sárga nehezen bírja a kocsit a hegyes vidéken. Ráadásul jön az ősz, a betakarítás, szállítás, szántani kell, magyarán másik lovat venni a megdöglött Baba helyett. Vannak ugyan ellenvetések a családban, például, hogy télre minek lovat venni, hiszen csak áll az istállóban és két- pofára zabálja a drága szénát, közben meg nem hajtják -, de ez nem érv, mert a ló éppen ezért ősszel olcsóbb (akárcsak a gépkocsi) és tavasszal van nagyobb foga. Összegezve: ló kell és passz. Három ismerősünk lókeresőbe indult. Egy adott körzetben sokkal több lószerető ember van, mint ló, így az első kocsmában használható információk birtokába lehet jutni eladó lovakat, azok tulajdonságát, gazdájukat, sőt árukat illetően is. Kisöpörve tehát a kasszát és az összeget némi kölcsönnel tekintélyesebbé téve - mivel a lópiac csak készpénzzel üzemel -, a kis csapat útba veszi az első címet. A kapu nyitva, de a tulaj nem hajlandó előjönni, pedig a szobából zeneszó hallatszik. Az istálló is nyitva, így a sógor (Pálom) a hozott madzagmércét a ló marjához illeszti. Az Öreg csak a nyakát tekergeti. „Mehetünk, ez nem a miénk” és indul a kapu felé. A másik címen a kaput támasztja a tulaj. Kommunikációs éhségét csillapítja éppen a szomszédasszonnyal, (lásd: pletyka), mert a feleség és a lány elutazott. A ház leghátsó traktusában a pajta mögött karám áll, benne közel egyforma rámájú négy sárga csikó. Két és fél évesek, negyventől negyvenötezerig tartja az árát, mint a bemutatkozásnál kiderült: Boldizsár. Ennyi pénzért az Öreg nem akar púpot a hátára, mert látható, hogy a csikók nincsenek betörve, aki erre vállalkozik, az viszont a világ gondját veszi magára. Elmegyünk még a szomszédos R.-be, de a vékony dongájú heréit csikóért olyan árat kér a leszázalékolt tulaj, hogy levegőt csak egy viszlát erejéig kap a csapat. Odahaza az Öreg portáján V. Jenő - a maszek gazda és dörzsölt lócsiszár - várja az érkezőket. Megszokhatatlan, hadaró beszédével előadja - ismerve a lóvételi szándékot -, hogy a hét végén esedékes a pécsi vásár, körül kéne nézni. Persze, nem önzetlenül, mert ő is menne, nem paci-, hanem bociügyben: néhány bikaborjút venne, hizlalni, lévén alkalmi fuvar, visszafelé, ami hazahozná a portékát. Rövid tanakodás után megegyeznek egy korai indulásban, így idejében megérkeznek a vásárba. Egy tiszteletkor a lópiacon mindenképpen a tájékozódás kedvéért ildomos. Vannak lovak és persze árak is. Az sz.-i téesz nyolcvan- ezret kér egy keselylábú fekete heréltért. Nem aprózzák el a portékát, gondolja KáGyé, mivel ilyen összeget eddig csak autópiacon hallott. Igaz, egy elefántét is megüti a ló mérete. Kiöregedett közvetítők is csak pislognak. Csontra hajtott, kardlábú, megroggyant, ámbár jóakaratú nóniuszért harmincezret kérnek. Akad persze, ami megfelelne az öregnek, de az már párba van fogva. Az ilyen pár lovat nem szívesen bontja meg a gazda. Együtt tíz-tizenötezer forinttal többet érnek, hiszen egy jó párban az egyik kiegészíti a másikat, hibáját ellensúlyozza, és két egyforma rámájú és akaratú lovat nehéz összekeresni. Akadna egy másik is, de a tulaj nem hajlandó felemelni a lábát, már meg is van a hiba. Közben Jenő bulldogszivóssággal puhítja a borjúpiac eladóit, vesz is három kis bikát, felpakol ismerőse furgonjára, elindul haza. „Ez a kupecok, fuvarosok és cigányok piaca, itttermelőt nemigen látni” - ösz- szegzi benyomásait az Öreg. És valóban, a régi vásárok hangulatát csak a cigányokon látni. Vidáman ugratják, tettetett haraggal szidják egymás lovát, nagyokat esznek, nyakalják a sört, és a kibicek, elbambult nézelődők riadalmára néha még megfuttatják kocsi elől kifogott lovaikat. Ilyenkor, funkciójában, a mozgásban teljesedik ki a ló: még a legrozzantabb gebe is kikerekedő orrlyukakkal, hegyes füllel, hátravetett fejjel, fölcsapott farokkal próbál megfelelni fajtájának. A vétel elmaradt ugyan, de tájékozódni jó volt a vásár. Hét közepén aztán tovább folyik a lókeresés. Sz.-ben - hányadik helyen is? - egy kajferos cigány nyolcvanötezret kér a két másféléves csikóért. Sodrott, nagycsontú lovak lesznek, de csak együtt adja el őket. A sógor (Pálom) megpendíti a csere lehetőségét, persze ráfizetéssel. A társaság visszamegy az Öreghez, megszemlélendő a sárga kancát, úgy is mint a csere és esetleges alku tárgyát. A cigány negyvenezret kér és a kancát a két csikóért, de azt makacsul. Mielőtt hajba kapnának, a közbeeső m.-i kocsmában sörrel csillapítják a kedélyeket, és a kajferos cigány újabb vételt ajánl, a sógoráét a másik utcában. Megnézni lehet, azzal átmennek a rokonhoz, akit a községben csak Latabárnak becéznek, jellegzetes fejformája miatt. A földbe vájt, akácból és szárból rögtönzött istállóban egy túlhizlalt kanca ropogtatja a muhart. Alapos vizsgálat következik, fogazat- és patavizit, lábaknak állása. Aztán estébe nyúló alkudozás cigányos hangerővel és azzal az eredménnyel, hogy a kért - ahol Latabár mondta - ötvenezret sikerült megtörni, negyvenkilenc a kialkudott ár. „A passzust irányítsa, vasárnap itt vagyunk délben” - mondja sógor (Pálom). KáGyé megírja a foglalóról - húszezer - szóló papírt, amit sem Latabár, sem a fia nem akar aláírni, valószínűleg járatosabbak a lónevelésben, mint a betűvetésben. Vasárnap hazakerül a ló és mindjárt megfelelő próba is akad, a krumplit kell hazahozni - tizennyolc mázsa a kocsin a nedves talajú szurdokban. „Megyen ez mint a gróf, csak nincs olyan jó- szándékú, mint a Baba volt” - összegzi a benyomásait a sógor (Pálom). KáGyének úgy tűnik, hogy a legjobb lovak csak az emlékezetben élnek. B, mint befejezés Mikor a dögkúttól visszafelé jöttek, a sógor (Pálom) a kocsmaajtó melletti sarkába dobta a kötőféket, a bádogpultra koppantott és három nagyfröcs- csöt rendelt. KáGyé egy közeli asztalhoz telepedett Imre bácsi mellé, aki hol a kötőfékekre nézett, hol meg a fiatalemberre. - Melyik? - kérdezte. - A pej - mondta KáGyé. Hosszas hallgatás és egy sör után Imre bácsi a lovakról kezdett beszélni. Valaha voltak hajtós lovai, kancái, szép csikói, de egyre különösen emlékszik. Széles szügye volt, izmos, csontos, száraz lábú. Vásárban vette. Ö maga is meglepődött, miért adják ilyen olcsón, ezt a jó kiállású lovat. Egyszer aztán kibújt a szög a zsákból. Szénagyűjtéskor rájuk esteledett. Fölül a gazda a kocsira„de a ló nem mozdul. Se szép szóra, se ostorra. Meg kellett hát várni, míg hajnalodik. A gazda lefeküdt a szénára, a ló aztán hajnalban hazaballagott. Talán farkasvak volt, de sötétben nem tett egy lépést sem. Ennyi volt a hibája. Amúgy igen jó ló volt, sokáig húzták együtt, mígnem egyszer szántás közben megállt, kezdett remegni, mintha a vér öntené el, s csak hörgött. Az öreg kifogta a hámból, a ló oldalára dőlt és vége. Sajnálta Imre bácsi a lovat, de ha már így történt, nincs mittenni, nekilátott megnyúzni. Aztán hátára vette a bőrt és hazament. Késő este ért haza. Az asszony szó nélkül tette elé a felmelegített levest. Nem kérdezett semmit. Tudta, hogy baj van, nagy baj. Este, ha sötét volt sohasem szoktak hazajönni. Steiner István Történet - lovakkal
