Tolna Megyei Népújság, 1987. december (37. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-03 / 285. szám

1987. december 3. NÉPÚJSÁG 3 Ismerős ismeretlenek Mi az a Világbank? A Világbank - akárcsak az IMF - az ENSZ szakosított pénzügyi szervzete, amelyet ugyancsak 1944-ben hoztak létre. Eredeti célja a háborúban megrokkant gazdaságok talpraállítása volt. Azóta tevékenységében első helyre a fejlesztési beruházások finan­szírozása került. A Világbank úgynevezett célhiteleket nyújt konkrét beruházásokra, ehhez a pénzt - mivel alaptőkéje a tagországok által befizetett kvóták kis összege miatt nagyon ala­csony - nemzetközi bankoktól veszi föl, hitelként. A Világbanktól fevett hitelek felhasználásának szigorúak a kikötései; fölhasználásu­kat, megtartásukat állandóan ellenőrzik, így a visszafizetés biztosítva van. A tagállamok számára vonzó az úgynevezett tendereken (versenytárgyalásokon) való részvétel is. A Világbank által finanszírozott beruházások megvalósítására ver­senytárgyalásokat írnak ki, ezeken részt vehetnek a tagállamok cégei. A Világbank tagja csak az lehet, aki előzetesen belépett a Nemzetközi Valuta Alapba. Magyarország 1982 óta tagja mindkét szervezetnek. Optikai tárolóeszközök a Videotonból Egy sorvadás anatómiája Szövetkezet a lejtőn (3.) Kockáztatni Optikai tárolóeszköz-gyártási prog­ram megvalósítására készül a székesfe­hérvári Videoton Elektronikai Vállalat. A lézersugárral „felírható” és „olvasható”, nagy adattároló képességű, illetve a kü­lönleges hangminőséget visszaadó le­mezek, valamint az ezek használatára alkalmas berendezések iránt egyre na­gyobb az igény. A vállalat a következő években több lé­pésben bővíti termékszerkezetét: Célja, hogy mind a számítástechnikában, mind a közszükségleti gyártmányok terén új, korszerű termékekkel jelenjen meg a vi­lágpiacon. 1988-1990 között megkezdi a CD-lemezek, a CD-lemezjátszók, vala­mint az információk tárolására alkalmas berendezések és lemezek készítését. A nagyszabású program előkészülete­ként a Videoton Automatika Leányválla­lat felkészült a mechadeckek - a lemez­játszók központi egységének - gyártásá­ra. A Budapesti Műszaki Egyetem atomfi­zikai tanszéke pedig - a vállalat megbí­zásából - már dolgozik az optikai elemek - különböző rácsok, prizmák a speciá­lis CD-alkatrészek gyártástechnológiájá­nak a kidolgozásán, s részt vállalt a szak­emberek képzéséből is. Mivel az optikai tárolóeszközgyártás alapja a CD-lemezek előállítása, a Video­ton már jövőre megkezdi az ilyet com­pact diskek - az egyórányi különlegesen jó hangminőségű zenét tartalmazó fém­lemezek - gyártását. Az új termék előállí­tására a közelmúltban vegyesvállalatot hozott létre a Hungarotonnal, a Magyar Hitelbank Rt-vel és a Philips érdekeltsé­gű Kroll Co.-val; a lemezgyárat Székes- fehvérvárott építik fel, a gyártási techno­lógiát pedig a Kroll cégtől vásárolták meg. Szakemberei már tanulmányozzák a gyártási eljárást. Úgy tervezik, hogy az első években kétmillió, majd évi hatmillió lemezt állítanak elő. Mivel ilyen mennyi­séget idehaza nem lehet eladni, az áru ki­lencven százalékát külföldön - főként nyugat-európai országokban - értékesí­tik majd. Mire a CD-lemezek nagyobb tételben piacra kerülnek, a gyár megkezdi a léze­res lemezjátszók készítését is. Előállítá­sukhoz nem lesz szükség új berendezé­sekre, mivel ugyanazon a gépsoron gyártják őket, amelyeken a Thomson-li- cenc alapján készülő televíziókat. Az új­donságból belföldi értékesítésre évi öt­venezer darabot szánnak. A termelés gazdaságossága érdekében kooperá­ciós szerződést írtak alá egy szovjet vál­lalattal; eszerint a Videoton mechadec- ket szállít, s a Szovjetunióban értékesített készülékeket a partner cég szereli össze. Az optikai tárolóeszköz-program to­vábbi lépéseként várhatóan már 1989- ben megkezdik az úgynevezett CD-rom- ok gyártását. A 12 centiméter átmérőjű fémezett műanyag tárcsára 250 ezer gé­pelt oldalnyi információ írható fel lézer­sugár segítségével. A lemez telefonkönyv, lexikonok, lakó­névjegyzékek tárolására lesz majd alkal­mas. A lejátszó berendezés a keresett adatot egyetlen perc alatt találja meg és vetíti ki a képernyőre. 1989-90-ben a CD-Draw lemezeket is gyártja a Video­ton, ezekre törölhető információ vehető fel. Az optikai tárolóeszköz-gyártási prog­ram megvalósításával a Videoton hosz- szabb időre kívánja megalapozni ver­senyképességét, s elősegíti a már kor­szerűtlenné vált termékek gyártásának megszüntetését. Utazni jó. Pláne közpénzen. Örök igaz­ság, bár annak idején Móricz Zsigmond a gyaloglást tartotta jónak. Amikor az uta­zások felől érdeklődtünk, az elnök azzal válaszolt, hogy újabb és újabb piacokra igyekeztek betörni. Konkrét kérdésünk nélkül tette hozzá, hogy Gáspárnét nem azért küldték Amerikába, hogy találkoz- hassék ott élő fiával. Úgy látszik, ez hosz- szú ideje beszédtéma a szövetkezet­ben... A tény: Dr. Kalmár József öt év alatt hu­szonnyolcszor járt külföldön, ebből öt al­kalommal Európa határain kívül, Ameri­kától Szingapúrig. A többi Tolna megyei elnök összesen ötven alkalommal utazott külföldre, mindössze ketten - egy-egy alkalommal - földrészünkön kívülre. A külföldi utak kellenek, ha hasznot hoz­nak. Hogy a Szabó Szövetkezetnek meny­nyit hoztak, arról az „eredmények" be­szélnek. Külföldi utazás engedélyezéséhez - elnök esetében - a Kiszöv hozzájárulása kell, amit az érdekelt külker-vállalat leve­le alapján a szövetség automatikusan megad. Minden ilyen külker-levél végén az áll, hogy az utazás a vállalat devizake­rete terhére történik, ám forintálisan a szövetkezetnek kell fedeznie. Az elnök azt mondja nekünk - nyilván a tagságnak is -, hogy a költségeket minden külföldi utazásnál a külker fedezi. Melyik az igaz? És valóban szükség volt valamennyi­re? Ma már - legalábbis az újságíró által - kideríthetetlen. Ám, hogy kellett-e új piacokat szerezni, vessünk egy pillan­tást ismét az 1980-82-es évekre. Hogyan külkereskedtek korábban? A már említett, egykori kereskedelmi főosztályvezető szerint akkoriban egy tő­keerős cég volt a szövetkezet. Olyannyi­ra, hogy nemcsak a részben veszteséges szolgáltatást tudta eltartani, hanem saját fejlesztési alapjából juttatott a tanácsnak községfejlesztési pénzt mindenütt, ahol részlegei működtek. Tolnán például a postai beruházáshoz, óvodaépítéshez. Stabil piacai voltak szocialista és tőkés országokban egyaránt. Ezt pedig úgy ér­te el, hogy mindig a legdivatosabb mo­delleket kínálta. Olyan .sikerrel, hogy nemcsak saját magának biztosított folya­matosan megrendeléseket, hanem még tíz más szövetkezetnek is, az ország minden részében. Olyan divatos model­lekkel, amelyekkel évről évre tudtak ma­gasabb árat elfogadtatni. Némi módosí­tással akár 50 százalékot is. Volt olyan divatcikk, aminél - szocialista piacon - tízről huszonkét rubelre sikerült emelni az árat. „Betörtek” a bolgár piacra, az egyik évben csak a bulgáriai szállítmá­nyokból tizenegymillió volt a nyereség. (Megjegyzés: 1987. januártól szeptem­bervégéig mindössze 9,2 millió forint ér­tékű terméket exportált szocialista or­szágokba a szövetkezet. Hogy mekkora nyereséggel, vagy egyáltalán nyeresé­gesen-e, arra egyelőre nincs adat.) Né­hány szövetkezet, az akkori laza társu­lásból még ma is szállítója az NDK-beli Jugend Mode cégnek, amely annak ide­jén a szövetkezet legnagyobb NDK-ve- vője volt. Szerinte a műbőr visszaszorulása már korábban megkezdődött, a szövetkezet amint észrevette, újabb és újabb, másfaj­ta anyagokból készült termékekkel pó­tolta. Ezeknek is megvolt a nyereségtar­talma. Ám az újat, a korszerűt elismertetni késhegyig menő harc kérdése. Emlék­szik olyan esetre, amikor a nyugati part­ner hasravágódott és szinte habzó szájjal tiltakozott, hogy túl magasnak tartja az árat. Ők vártak egy kicsit, majd amikor kezdték előle elpakolni az árut, hogy lesz majd más, aki megveszi, fölkelt és elfo­gadta a kínálati árat. Lényegében - a volt kereskedelmi főosztályvezetővel azonos az egykori fő­könyvelő véleménye is. Ki lehetett volna védeni a külpiaci változások hatásait. „Beszélgettünk is erről a kollégákkal, hogy itt az új elnök, csináljunk megint egy jó nyereséges évet...” És öt év óta? Ezzel szemben mi történt? Az új elnök első külföldi útja Hollandiába vezetett 1982-ben, reklamációs tárgyalásra. Mint nekünk elmondta, minőséghibás volt a szállítmány, kétmillió forintos enged­ménybe volt kénytelen belemenni. Pesthy Endre: Ez volt az első külkeres­kedelmi döntés, ami ellen tiltakoztam. Mi, a régiek jól ismertük ezt a hollandust, aki eddig minden szállítmányt szinte me­netrendszerűen megreklamált. Csak egy-két esetben és elhanyagolható meny- nyiségű áru tekintetében kellett enged­ményt adnunk. Ezúttal a műszaki vezetőt vitte magával az elnök. Felhívtam Fisi Já­nos figyelmét, mire vigyázzanak. Nagyon letérten jött haza, két nap múlva, ami nem is lehetett elégséges a nagy szállítmány alapos átvizsgálására. Őt jóformán szó­hoz sem hagyta jutni az elnök. Óhatatlanul fölmerül a kérdés: milyen tapasztalatok alapján merte szinte meg­választásával azonnal a külpiaci ügyek intézését saját kezébe venni az elnök? Hisz előző helyén 1980-ban 134, a kö­vetkező évben 332,1982-ben 74 ezer fo­rint értékű árut exportáltak. Nem százmil­liós nagyságrendben, mint a szekszárdi szövetkezet. Ezt a hollandiai ügyet is azokra kellett volna bíznia, akik „ismerték a dörgést” - azaz ezt a partnert, annak trükkjeit. Ide kívánkozik a városi párt vb megál­lapítása: „Állandósult a piacok megszer­zéséért folyó küzdelem, az elfogadható- . nál nagyobb kockázattal, gyakran vesz­teséges üzletkötésekkel (kanadai, hol­land, USA, török, stb.).” Néhány példa Egyébként, szövetkezeti körökben dr. Kalmár József ilyesfajta nagyvonalúsága közismert. - Hallottam annak idején, so­kan röhögtek azon milyen veszteséges üzletet kötött a szabók elnöke Ameriká­ban - mondja egyik kollégám. Az ügyről tudtam már, hiszen maga az elnök dicse­kedett vele első beszélgetésünkkor, hogy csak oly módon lehetett betörni az USA-kanadai piacra, hogy már eleve négymilliós veszteséggel számoltak ezen az üzleten. Később aztán megtérült - mondta. Következésképp, ha ez az üzlet - állí­tólag hetvenezer nadrágról volt szó - nem köttetik meg, négymillióval maga­sabb az 1983-as nyereség. Egy másik, igencsak kockázatos vál­lalkozás: a láncszövetgyártás. Mint az el­nök elmondta, olyasmiről van szó, amit Bátaszék már évtizedek óta gyárt, hús­ipari védőkötényröl és kesztyűről. Egyébként a kérdésen meglepődött, honnét tudhat erről az újságíró? Nos, nem hallomásból, hanem Kiszöv-jegyző- könyvekből, hanem egy revízió anyagá­nak áttanulmányozása során ismertem meg az ügyet. Azt is, hogy 1986-ban a gép és a termelése még sehol sem volt, de a lizingcfíjat, mégpedig fél évre közel hatszázezer forintot be kellett fizetni utá­na. Elmagyarázta az elnök, hogy ez egy magyar találmány, ilyen nincs a világon, ez lesz az első, sokféle szakvélemény tá­masztja alá hasznosságát. Ám mindig akad egy kis módosítanivaló, ez év végé­re biztosan kész lesz. Egyébként, a gépnek a szerződések szerint 1986. július 1 -e óta termelnie kel­lene és hoznia az évi 2,2 milliós nyeresé­get. A lízingdijat nyilván erre az évre is be kell fizetni. Ugyanúgy, mint tavaly, a nye­reség terhére. Megkérdeztük, tud-e erről, erről a kár­ról a vezetőség és a tagság? A válasz ha­tározott igen volt. Ám kiderült, a tagság csak annyit tud, hogy módosították annak idején a szö­vetkezet alapszabályát, a profilba bele­vették a láncszövet gyártását is. Ezenkí­vül értesülhetett a Népszabadság 1985. április harmadikai számából, melyben egy rövid nyilatkozat található „A blézer­től a lánckötényig” cím alatt. Dr. Kalmár József adta. A nyilatkozat szerint az év végén (1985!) lépnek eme új termékkel a piacra. Még ma sem léptek. Nem ma­gas kissé a tandíj? Érdemes volt kockáz­tatni? Egy ellenkező példa a kockázatválla­lásra, mégpedig a „szomszédból", Paks­ról. A Ruhaipari Szövetkezet 1979-ben exportfejlesztési hitelre nyújtott be pályá­zatot. Megkapta a 22 milliót. Felhasznál­ták, megkezdték a termelést és a hitelt a szerződésben kikötött lejárati határidő előtt két és fél évvel teljes egészében le­törlesztették. Érdemes volt vállalni a koc­kázatot, hiszen azóta meggyorsult a szö­vetkezet fejlődése. Tavaly 25 milliós nye­reséget ért el, ez évben szeptemberig 31 milliót. A bérszínvonal 23 százalékkal emelkedett. Kajdacson varrodát indítottak be, egy vizsgálat felderítette, hogy már javában termelt az üzem - mégpedig vesztesége­sen - amikor az elnök a vezetőség elé vit­te a javaslatot a varroda létesítésére. Azóta már az üzemet megszüntették, nyilván nem hozta a várt eredményt. Veszteséges volt a törökországi termel­tetés is, emiatt számoltak fel. És a vietna­mi? Az elnök szerint az jövedelmező, csak az a baj, hogy a nyereség az év végi elszámoláskor realizálódik. (Egyik oka annak, amiről majd holnapi számunkban esik szó - bővebben). Nemcsak a gazdasági életben A Szekszárdi Szabó Szövetkezet pél­dája arra is fölhívja a figyelmet, hogy nemcsak a gazdasági vállalkozások jár­nak kockázattal, a kockázat figyelembe veendő tényező az élet minden területén, így a káderügyekben is. A lényeg, hogy minél kisebb legye'n. A szövetkezetben még sorolni lehetne, hány és hány eset­ben nem váltotta be egy-egy vállalkozás a hozzá fűzött reményeket, előzetes szá­mításokat. Úgy tűnik, sőt bizonyos, hogy az arány igen rossz. Káderügyekben is az a mérvadó, hogy a kockázat túl sok, vagy elenyészően kevés esetben realizá­lódik-e. Most ez történt. Többen vetették föl a részközgyűlése­ken, amelyeken a városi párt vb és a Ki­szöv állásfoglalása ellenére újjáválasz­tották elnöknek dr. Kalmár Józsefet. Hogy lehet, hogy annak idején ránk tuk­málták, most meg mást mondanak róla? A fölszólalók becsületes szándékához nem férhet kétség. Ám látniok kell, min­den ilyen intézkedés, javaslat kockázat­tal jár. Beválik-e az illető, vagy sem. Az esetek túlnyomó többségében beválik, bevált. Tegnap már esett szó erről. Ez esetben nem vált be. Sajnálatos, de tény, hogy pont a szekszárdi szövetkezetét érinti. De erről részletesebben majd hol­napután. Po ree I á n resta u r áto ro k A Fővárosi Művészi Kézműves Vállalat Veres Pálné utcai műtermében restaurál­ják a törött, hiányos - többnyire antik - porcelán dísztárgyakat. A képen: Sze- pesváry Erzsébet áttört kagylós Zsolnay-dísztálat javít. Gazdasági társaságot alapítottak a jamburgi magyar beruházók A jamburgi földgázkitermeléshez kapcsolódó beruházásban számos magyar tervező, kivitelező, szolgáltató és külkereske­delmi vállalat is részt vesz. A magyar-szovjet kormányközi egyezményben rögzített ter­melési és szállítási együttműködési szerződés megvalósításá­nak előkészítő munkáiban érdekelt 27 cég most gazdasági tár­saságot alapított. Közös érdekeltségi rendszert alakítanak ki a lekötött munkák határidőre való pontos teljesítése érdekében, valamint a ráfor­dítások mérséklésére. Megállapodtak, hogy a költségelőirány­zatokhoz viszonyított megtakarítások meghatározott hányadát a társaság tagvállalatai ösztönzésre fordítják. A gazdasági társaság legfőbb szerve az igazgató tanács, tag­jai az alapító vállalatok vezérigazgatói, illetve igazgatói.. A gazdasági társaság ügyeinek intézésével és képviseletével a tagvállalatok a Vegyépszert bízták meg, amely egyúttal a beruházás fővállalkozója is. JANTNER JÁNOS (Következik: Az idő pénz.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents