Tolna Megyei Népújság, 1987. december (37. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-22 / 301. szám
1987. december 22. KÉPÚJSÁG 3 Volánfuvarok Az árutovábbítási feladatok mennyisége az év első felében igen alacsony volt. Eleinte abban bíztak, hogy az előszállítás csekély voltát csak a hideg, hosszú tél akadályozza. Később kiderült, hogy a rossz idő elmúltával sem növekedett a feladatok száma olyan mértékben, mint az elvárható lett volna. A fuvaroztatók többsége sem biztatott sok jóval, csak néhány Ígért komolyabb munkát. Aztán az ígéretek nagy része is csak ígéret maradt. Kénytelenek voltak a teherszállító kapacitás egy részét megyén kívül elhelyezni. A teljesítmények nem sok szépet mutattak. Augusztus hónapban fordulat következett be. Az igény rohamosan emelkedni kezdett. Ez részben az eddig is megszokott őszi feladatok belépésével (például cukorrépa-fuvarozás), részben az addig halogatott munkák következménye volt. Az ígérgetések most már konkrétumokká váltak, s a feleslegesnek látszó pénzeszközök elköltése is újabb árutovábbítási igényt hozott. A jelenlegi helyzet: a kapacitás teljes egészében lekötött, illetve meghatározott típusoknál még feladatot is vissza kellett utasítaniuk. Ez azonban a mostani piaci viszonyok között nem jelent kielégí- tetlenséget, mert szabad kapacitás más árutovábbítást végző szerveknél még található. A csapadékmentes időjárás elősegítette, hogy a szállítási feladat végzésében különösebb fennakadás nem volt, így a vállalásokat az adott határidőre befejezték, illetve befejezhetök lesznek. A szeptember és október havi teljesítmények a bázis időszakhoz viszonyítva jobbak, annak ellenére, hogy a kapacitás 5 százalékkal kisebb, mint az elmúlt év hasonló időszakában volt. A jellemző őszi munkák közül a cukorrépa termésmennyisége nem érte el a tervezettet. A gabona fuvarozásában a megszokottnál kevesebb gépkocsival tudnak részt venni, s viszonylag sok volt a földmunka - melyeket esetleg már korábban is el lehetett volna végezni, de megbízást csak most, az év második felében kaptak. A teherfuvarozási ágazatnál a sokszor emlegetett létszámproblémák továbbra is fennállnak. Ma sincs elegendő gépkocsivezető, ezért a vgmk-ek foglalkoztatása most is szükségszerű volt. Egyenlőre semmi jele nincs annak, hogy a létszám- leépítések hatására a munkaerő áramlása a Gemenc Volán felé megindult volna. A feszültség, kapacitáshiány a fuvarpiacon nincs. A téli időszakra való felkészülés mind műszaki, mind forgalmi szempontok figyelembevételével befejeződött. Továbbra is kiemelt feladat a gázpalackok cseretelepekre történő fuvarozása. független, szabad nőt, aki megválasztja partnereit, s ha neki úgy tetszik, akkor minden szívfájdalom nélkül adja vissza ennek a másiknak az urát, „legyen vele boldog, ha tud”. Kulturáltan, szinte csevegve indult a párviadal.- Tudom, hogy nálad van - mondja Miklósné.- Nincs nálam - válaszolja szemrebbenés nélkül Anna.- Nálad van. Ma reggel tőled jött le, és ment vissza egy óra múlva. Kár tagadnod.- Leskelődtél?- Leskelődtem. Anna nem válaszol, a kávéspohárral játszik, mintha nem érdekelné az ügy. Sára pedig ül a tenyérnyi székecskén, és hihetetlen erővel nyugalmat erőltet magára. Pedig rettenetes energiájába kerül, hogy ne kiabáljon, hogy ne követelje az urát. Egyetlen rossz szó elég lenne, hogy Anna hajába markoljon, de türtőzteti magát.- A harminc év jogán leskelődöm utána - mondja nyomatékosan.- Harminc év? Szép. Én csak nyolc évvel vagyok idősebb, mint a ti házasságotok. Anna elömlő mosolyt erőltet az arcára, majd pillanatok alatt vált:- Harminc év szenvedés, nem így gondoltad, kedvesem?! (Folytatjuk) Kirakati őriárat - Szekszárdon Aki mindent megmutat, az nem mutat meg semmit; aki keveset, az sokkal többet. Ezt a kicsit tömören összegezett alapelvet régóta ismerik a női divat tervezői, de úgy tűnik, hogy a kirakatrendezők sokkal kevésbé. Már ahol egyáltalán van tudatos, átgondolt a kirakatrendezés... Az utóbbi tizennyolc évben most próbáljuk harmadszor, legalább nagyjából, áttekinteni ilyen vonatkozásban a szekszárdi helyzetet. „Őrjáratunk” végeredménye, ahogy korábban se volt az, most se különösebben szívderítő. A kirakat ugyebár arra való, hogy vásárlói kedvet gerjesszen. Ablakba, szem elé rakjon egyet s mást, felhívja a figyelmet arra, hogy mennyivel többre lel az, aki belép. Ez még hiánygazdálkodásos korokban is igaz, amiben benne vagyunk ugyan, de akadunk néhányan, akik az utolsó negyven évből sokkal keservesebb esztendőkre is vissza tudunk emlékezni. Hentesboltokra: - néhány tömb zsírral, vagy az olyan csodálatos figyelmet felkeltő reklámokra, mint például: A Képcsarnok Vállalat boltjának már eleve olyan az árukészlete, hogy megállásra késztet „Cipőt - a cipőboltból!” Es véletlenül se a gyógyszertárból... Ha az előbbi alapelvet elfogadjuk és véletlenül nemcsak a szokás hatalma alapon, hanem netán más városból jött, jó szemű, érdeklődő látogatóval rójuk a város utcáit, akkor elsősorban az tűnik szembe, hogy a megyeszékhelyen kevés a kirakat. OTP, takarékszövetkezet, Állami Biztosító, Videoton, BÁV és egy sor idegenforgalmi hivatal foglal el hosszú tízmétereket. Aligha vitatható, hogy ezeknek is „ügyfélközelben” tanácsos lenniük, de az se, hogy a működésükre vonatkozó figyelemfelkeltésben szinte egyöntetűen ötletteleneknek bizonyulnak. Az idegenforgalmi hivatalok például írásban, egyáltalán nem túl szép betűkkel közük programajánlataikat. Egyiknek se jutott eszébe azonban fényképekkel reklámozni azt a megyét, ahová vendégeket vár, vagy azokat a tájegységeket, amelyek meglátogatására utasokat invitál. Cégér szinte egyáltalán nincs, kivéve a Kispipa éttermet. Pedig valamikor még a borbélyok réztányérai is figyelmet ébresztők voltak. A gyógyszerészek szerencsére még nem felejtették el Asklépiosz védistenük botján tekergő kígyójukat... Kevés számú kellemes példánkat a két nagy áruházzal kezdhetjük. A Skála - mely pedig kirakata egyik forgalmas szögletét üzletszerző, pontosabban hot- dog eladó célra fordította - tudatosan, sőt az idénynek is megfelelően rendezi kirakatait. Viszonylag kevés árut mutatva deres fa-imitációk között - ízlésesen. Az ízléshez a jelek szerint nem kell sok, sőt, még csak sok pénz se. A Korzó - mely az elmúlt szüreti napok alatt eseményjeíle- gű kirakatával is emlékezetessé tette önmagát - egy ragaszott korlátfélével is fel tudta hívni a figyelmet az ablakaira. Itt egyébként ötvöződik a hagyományos kirakat azzal a metódussal, amikor az üzlet egészét láthatóvá teszik, a teljes és mindig nyüzsgő forgalmat rakta kirakatba. Ugyanezt az elvet követi a Képcsarnok Vállalat, melynek épp úgy, mint a BÁV „régiség" boltjának már eleve olyan az árukészlete, hogy megállásra késztet. Ilyen szempontból előnyös helyzetben van az óra-ékszer üzlet természetszerűen mindig csillogó-villogó, de szépen rendezett és megújult kirakata. Szép reményekkel kecsegtet a Magyar Nemzeti Bank mellett született új üzletsor (a szép, zárt udvarnak tán valamilyen nevet is lehetne adni), ahol a decsiek péksége tartozik az előbb említett, az egész árukészletet közszemlére tévő kategóriába. Ilyen lehetne a Domus is, ha nem öltene áruraktár képet és ha egy-egy szobabútorának elhelyezése valóban a szobabelső képét öltené. A zsúfoltság egyébként e pillanatban csak módjával értendő. Vannak szembeszökő foghíjak is (az év 50-ik hetének végi állapot), valószínűleg a tán-tán már csökkenő felvásárlási láz bizonyítékaként. Szerény módszerekkel, de előnyösen oldotta meg a Titán 32. sz. műszaki üzlete is az áruk utcán át történő ajánlását. Az élelmiszerboltokat a szinte teljes fantáziátlanság jellemzi, ötvözve valószínű áruraktározási gondokkal. A 160 lakásos alatti szép, nagy, udvarias (és odabenn többnyire vásárlókosár hiánnyal küzdő) élelmiszerbolt a televízió jóvoltából - mondjuk így, hogy legalább is - közismert Libero-pelenkás dobozok falát emelte ablakába. Van még egy kirakat, mely tagadhatatlanul kultúraterjesztési célokat szolgál, pompásan, csak éppen a munkavédelmi szempontok teljes figyelmen kívül hagyásával. Ez az 50-es élelmiszerbolt előtti könyvbizományos bódé, az előtte lévő deszkalapon sorjázó könyvek és a valószínűleg vasegészségnek örvendő eladó, aki idáig még nem fagyott meg. Ezzel azonban már elérkeznénk egy, a városképet ugyancsak, de másként befolyásoló kategóriához, Szekszárd elbódésodásához, ami egy újabb eszmefuttatás tárgya lehetne... ORDAS IVÁN Fotó: CZ. Vadmező részén jártunk (6.) November végén nyitották a Csicserin múzeumot Szinte minden látogatót meginvitálnak a szovjet vendéglátók a megyei múzeumba. Ez a természeti, történeti és kulturálisjellegzetességeket bemutató intézmény reprezentálja a terület élővilágát és szinte eklektikus elrendezésben kap helyet az egykori gyönyörű templomban a múltat idéző dokumentumok, fényképek, tárgyak együttesei, értékes műalkotások sora. Nagy büszkeséggel emlékeznek meg nagyjaikról, akik többségében egy, vagy két alkalommal fordultak meg csupán Tambovban, vagy az egykori kormányzóság területén, esetleg csak valamelyik rokonuk látogatott erre a vidékre. Innen a kapcsolat például Puskinnal, aki ugyan soha nem járt itt, de édesanyja a városban született. Szorosabb szálak fűzték Csicse- rint, a szovjet állam első külügyminiszterét Tambovhoz. Gyermekkorát, az 1877 és 86 közötti időszakot töltötte a településen a. klasszicista stílusú szülői házban. A szép, vöröstéglás épületet eredeti állapotában állították helyre, és hosszas gyűjtőmunka után itt helyezték el a család értékes bútorait, dokumentumértékű felvételeket, a személyes tárgyakat. Múzeumavatás előtt jártunk itt, a nagyközönség számára november 30-án nyitották meg a kapukat. A földszinti részen a szalont rendezték be empire-stílusú bútorokkal, sza- longamitúrával, az egykori szépségükben pompázó cserépkályhákkal, míg az emeleten a barátságosabb, igaz kisebb méretű gyerekszobák kaptak helyet. Egymás mellett három, ahány gyerek volt. Csicserin szobájának legjellegzetesebb darabja finom kidolgozású zongora, ami méltán jelezte muzikalitását. Nemhiába jegyzete fel a korabeli krónikás a későbbi politikus mondását: „Számomra Mozart és a forradalom a legfontosabb.” Az értékes gyűjtemény annak köszönheti „megmenekülését” hogy időben a külügyminisztériumba szállították, ahonnan helyreállítva, restaurálva került visz- sza nemrégiben eredeti helyére, a mai múzeumba. TAKÁCS ZSUZSA Fotó: GOTTVALD KÁROLY A megyei múzeum Ízelítő a vidék állatvilágából A szalon egyik gyönyörű darabja A Skála tudatosan, az idénynek megfelelően rendezi kirakatait A könyvek nem, de az eladó és a vevő egyszer lehet, hogy megfagy? A Csicserin múzeum udvarán
