Tolna Megyei Népújság, 1987. december (37. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-03 / 285. szám

1987. december 3. '<TOLK*X 2 NÉPÚJSÁG Közlemény Kádár János és Jaruzelski baráti munkatalálkozójáról Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárá­nak meghívására Wojciech Jaruzelski, a Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottságának első titkára, a Lengyel Népköz- társaság Államtanácsának elnöke 1987. december 2-án baráti munkalátogatást tett a Magyar Népköztársaságban. A szívélyes, baráti légkörű megbeszélésen a két párt vezetője kölcsönösen tájékoztatta egymást az országaikban folyó szo­cialista építömunka eredményeiről és napirenden lévő felada­tairól, a szocializmus alkotóerői mind teljesebb kibontakozta­tásáról, a demokratikus intézmények fejlesztéséről, a gazdasá­gi reformfolyamat következetes megvalósításáról. Vélemény- cserét folytattak a nemzetközi helyzet, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. Megvi­tatták a két párt, a két ország együttműködésének helyzetét, és áttekintették ennek fejlesztési perspektíváit. A látogatás során aláírták „A Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság kapcsolatai fejlesztésének 2000-ig szóló komplex programját”. Rámutattak arra, hogy a program minden területen meghatá­rozó jelentőségű a magyar-lengyel kapcsolatok további erősí­tése és elmélyítése szempontjából. A programban meghatáro­zott célok elérése érdekében az MSZMP és a LEMP tovább fo­kozza az együttműködés és a szocialista építés elméleti és gya­korlati kérdéseire vonatkozó tapasztalatcserét, a parlamentek, a kormányszervek, a társadalmi szervezetek, a kulturális és tu­dományos intézmények, a művészeti szövetségek közötti együttműködés útján elmélyíti a két társadalom közötti széles kapcsolatokat. A gazdasági és tudományos-műszaki együtt­működés fejlesztése segítse elő mindkét országban a hatékony gazdálkodást és a szükséges szerkezeti átalakításokat. Ösztönözze a gazdasági együttműködés korszerű formái, így a kooperáció, a szakosítás, a gazdálkodó szervezetek közvet­len együttműködése, a közös vállalatok alapítása lehetőségei­nek teljesebb feltárását és kiaknázását, a lakosság életkörül­ményeinek és ellátási színvonalának javítását, a szocialista or­szágok együttműködésének erősítését, valamint a világgazda­ságban fellépő kedvezőtlen jelenségek hatásainak csökkenté­sét. Kádár János és Wojciech Jaruzelski állást foglalt a szocialista országok által a KGST keretében folytatott együttműködésnek az objektív gazdasági törvényszerűségek alapján történő kö­vetkezetes tökéletesítése mellett. Ez a szocialista országok gaz­dasági integrációjának elmélyítését szolgálja. A KGST tagor­szágaiban a gazdaságirányítási rendszer tökéletesítése érde­kében foganatosított intézkedések kedvezően befolyásolják, s egyúttal szükségessé teszik a szocialista gazdasági integráció továbbfejlesztését. Szorgalmazták a KGST szerkezetének és működési mechanizmusának átalakítását szolgáló gyakorlati lépések meggyorsítását. Kádár János és Wojciech Jaruzelski a nagy októberi szocia­lista forradalom 70. évfordulóját méltatva hangsúlyozta: a Szovjet­unió és a többi szocialista ország által eddig elért eredmények egyértelműen bizonyítják, hogy a kizsákmányolás nélküli társada­lom valós történelmi alternatívát jelent a népek fejlődésében. Rá­mutattak azon tény történelmi jelentőségére, hogy a szovjet állam az eltelt hét évtized során a nemzetközi viszonyokat meghatározó erővé, a béke fő támaszává vált. Az MSZMP főtitkára és a LEMP KB első titkára megállapította, hogy a nemzetközi helyzetben kedvező változások tapasztalhatók. Csökkent a feszültség, erősödött és tartalmasabbá vált a kelet­nyugati párbeszéd, növekszik a globális problémák közös megol­dására irányuló készség. Rámutattak a kedvező folyamatot fenye­gető veszélyre: folytatódik a fegyverkezési hajsza, ezt a világűrre is megkísérlik kiterjeszteni és a világ különböző térségeiben tovább­ra is léteznek feszültséggócok. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Lengyel Egyesült Munkáspárt üdvözli az SZKP főtitkárának és az Amerikai Egyesült Államok elnökének küszöbön álló találkozó­ját. A két nagyhatalom a nemzetközi kapcsolatok alapvető javításá­nak irányába mutató áttörés közelébe jutott. Reményekre jogosít fel az a tény, hogy a Szovjetunió konstruktív kezdeményezései ré­vén belátható közelségbe került a szovjet-amerikai megegyezés a közepes és a rövid hatótávolságú rakéták felszámolásáról. Egy ilyen megállapodás nemcsak Európa - és ezen keresztül a világ - nagyobb biztonságához járulhat hozzá, de erősítheti a két nagyha­talom, a két katonai és politikai szövetségi rendszer közötti bizal­mat, s utat nyithat a további fegyverzetkorlátozásnak és leszerelés­nek. Ezzel összefüggésben hangsúlyozták a Szovjetunió és a többi szocialista ország jelentős erőfeszítéseit a nemzetközi béke és biz­tonság átfogó rendszerének létrehozására. Magyarország és Lengyelország síkraszáll az összeurópai együttműködés fejlesztéséért, amelynek célja a jószomszédság, a bizalom, a békés egymás mellett élés és a kölcsönös megértés lég­körének a megteremtése. Elégedetten állapították meg az EBEE- folyamat (Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet) ered­ményeit és amellett vannak, hogy a bécsi utótalálkozó tartalmas dokumentum elfogadásával záruljon. A két párt vezetői aláhúzták a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének dokumentu­maiban előirányzott közös fellépés fontosságát a béke és az euró­pai együttműködés szempontjából. Egyben hangsúlyozták a fegy­verzet csökkentésére és a közép-európai bizalom erősítésére irá­nyuló lengyel terv megvalósításának a jelentőségét. Ennek kap­csán rámutattak arra, hogy az európai biztonság, a béke és az együttműködés elengedhetetlen feltétele a második világháború után létrejött területi-politikai realitások szigorú tiszteletben tartása és a határozott fellépés az ezek aláásására irányuló kísérletekkel szemben. Kádár János és Wojciech Jaruzelski baráti munkatalálkozója szívélyes, elvtársi légkörben megvitatott kérdésekben megnyilvá­nuló nézetazonosság jegyében zajlott le. Hozzájárult az MSZMP és a LEMP, a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság hagyományos barátságának és együttműködésének további el­mélyítéséhez. Wojciech Jaruzelski baráti látogatásra hívta meg a Lengyel Népköztársaságba Kádár Jánost, aki a meghívást köszö­nettel elfogadta. Moszkva Történelmi találkozónak kijáró várako­zás, de azért óvatos visszafogottság is jellemzi a szovjet véleményeket Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan harmadik csúcstalálkozója előtt. Mihail Gorbacsov először látogat az Egyesült Államokba, s jövőre - egyebek között a hadászati támadó fegyverrend­szerek csökkentéséről folyó tárgyalások eredményétől is függően - a Szovjet­unióba várják Reagan elnököt. Ha meg­valósul, az már a negyedik csúcstalálko­zójuk lenne. Előzőleg 1985. november­ben Genfben, majd tavaly októberben Reykjavíkban is összeültek. Ugyanaz a két legfelső szintű szovjet és amerikai vezető még sohasem találkozott egy­mással ennyiszer. Az eddigi „rekordot” Brezsnyev és Nixon érte el három „csúccsal” a hetvenes évek elején, az enyhülés felfelé ívelő szakaszában - a jövő héten Gorbacsov és Reagan ezt a „szintet” teljesíti ismét. Ez bizonyítja, hogy ha megvan a kölcsönös szándék az alapvető problémák megoldására, akkor az ellentétek egy részén felül lehet emel­kedni. A történelmi jelző nem érdemtelen, hi­szen aláírásra kész a nukleáris fegyverek korának első olyan szerződése, amely két teljes fegyverosztály - a közepes ha­tótávolságú és a hadműveleti-harcászati nukleáris rakéták - megsemmisítéséről szól. Ráadásul - s ez talán még fonto­sabb is - e szerződés utat nyit egy sokkal átfogóbb, a nemzetközi béke és bizton­ság szempontjából nagyobb horderejű megállapodás, a hadászati támadó esz­közök ötvenszázalékos csökkentése előtt. A szovjet fővárosban megjelenő elem­zések, cikkek okkal mutatnak rá, hogy a mostani megállapodást az tette lehetővé, amit - a szovjet szóhasználatot átvéve - a világsajtó új külpolitikai gondolkodás- módnak nevez. A Szovjetunióban harma­dik éve kibontakozó belső átalakulási fo­lyamat egyenes következménye ez a nemzetközi színtéren. Az alapelveiben változatlan szovjet külpolitika újfajta ma­gatartással párosult, s elérte, hogy az eu­rópai rakéták ügyében a szovjet és ame­rikai fél túllépjen a tyúk vagy a tojás el­sőbbségének meddő vitáján, ne a kiala­kult helyzetért való felelősséget firtassa, Washingtonra készül hanem azt kutassa fel, milyen irányú el­mozdulás lehetséges közös akarattal. Figyelemre méltó, hogy a szerződés elkészültének bejelentése óta a szovjet sajtó az örömnek kifejezést adó levelek, cikkek mellett nagy teret ad a kétkedés­nek is. Rámutatnak: a szerződés aláírása még nem egyenlő annak hatályba lépé­sével. Emlékeztetnek a SALT-II. szerző­dés hányattatására. Brezsnyev főtitkár és Carter elnök 1979-ben Bécsben aláír­ta a szerződést, de azt a szenátus ké­sőbb nem emelte törvényerőre. Most a szovjet elemzések, hivatalos kommentá­rok ismét hangsúlyozzák, hogy az Egye­sült Államokban érvényesítik befolyásu­kat új szerződés ellenzői is, mindenfajta szovjet-amerikai közeledés, megállapo­dás ellenfelei. Hozzáteszik persze, hogy csupán a szovjet politikai magatartás megváltozá­sa nem lett volna elégséges a mostani si­kerhez. Az amerikai politikában, szemé­lyesen Reagan elnök politikai magatartá­sában megtalálhatók a szerződéshez ve­zető út nélkülözhetetlen állomásai. Mint Moszkvában többen is megjegyezték, az amerikai elnök hivatali idejének első sza­kaszában a fegyverkezés fokozásában vélte megtalálni a biztonság növelésének kulcsát. Az elnök mára a megegyezést tartja célravezetőnek. Ebben tükröződik a való világhelyzet amerikai részről tör­tént felismerése és számbavétele is. Az igazi eredmény - moszkvai véle­mény szerint -, hogy kölcsönösen felis­merik a hadászati támadó fegyverrend­szerek csökkentésének szükségességét és lehetőségét. A továbblépés, igaz, óriá­si erőfeszítéseket, nagy rugalmasságot, igazi megegyezési készséget követel mindkét féltől. A szovjet tárgyalási alap régóta ismert: csökkentsék felére a ha­dászati támadó eszközöket, egyszer­smind - ez feltétel - tartsák szigorúan tiszteletben a rakétaelhárító rendszere­Gorbacsov és Reagan a reykjavíki találkozó kezdetén (Archív felvétel) Mai kommentárunk Közvetett párbeszéd A két fél álláspontja Igen eltérő - foglalta össze a helyzetet, vélhetőleg csöppet sem túlozva a véleménykülönbségek mértékét illetően Managua érseke, aki a csü­törtökön kezdődő dominikai tárgyalásokon a nicaraguai kormányzat, illetve a fegy­veres kontrák közti közvetítést vállalta magára. Miguel Obando y Bravo feladata két­ségtelenül nem ígérkezik hálásnak, hiszen a sandinista vezetés és az ellene fegyve­resen küzdő Washington messzemenő erkölcsi, anyagi, s persze nem utolsó­sorban katonai támogatását élvező csoportok merőben ellentétesen ítélik meg a közép-amerikai válság okainak egészét csakúgy, mint a nicaraguai kibontakozás esélyeit és teendőit. Az álláspontok között meghúzódó szakadék elsősorban a nemzeti megbékélést szolgáló tűzszünet, az esetleges fegyverletétel és a külföldi beavatkozás tekinteté­ben szembeötlő. A sandinista kormányzat nem zárkózik el bizonyos engedmények­től (Ortega elnök nyilatkozata alapján a kontrák közkegyelemre számíthatnak, s tel­jes körű politikai jogokat biztosítanának számukra az amnesztia elfogadása ese­tén), ugyanakkor ragaszkodik több olyan előfeltétel teljesítéséhez, amelyet a karibi krízis megoldására kidolgozott emlékezetes augusztusi békeokmány előirányoz. A kontrák ezzel szemben elutasítják, hogy a számukra kijelölt körzetekbe vonuljanak, a fegyverletételt pedig sajátos módon úgy képzelik el, hogy a sandinista néphadsereget is le kellene fegyverezni. Érthető hát, hogy a térség eseményeit fi­gyelemmel követő szakértők egyelőre halvány esélyeket látnak csupán a most kez­dődő közvetett párbeszéd sikerére. Ami mégis enyhe reményt táplálhatott az elmúlt napokban, az jórészt a válság megoldását szorgalmazó Contadora-csoport és más latin-amerikai államok csúcstalálkozójához kötődik. Az acapulcói értekezleten ugyanis - anélkül, hogy a résztvevők illúziót tápláltak volna az előrehaladás ütemét vagy Washington magatartását illetően - ismét sürgették a regionális krízis rende­zését. Ehhez - figyelmeztettek - nemcsak önmagában az ellenségeskedések be­szüntetésére van szükség, hanem olyan kiterjedt nemzetközi együttműködési program beindítására is, amely alapul szolgálhatna a gazdasági fejletlenség terhei­vel küszködő karibi államok számára. Ez azonban egyelőre csak terv, a jövőre vonatkozó elképzelés. A jelent viszont Obando bíboros erőfeszítései tükrözik, az a dominikai tárgyalássorozat, amelynek csupán kezdete tűnik világosnak - kimenetelét annál több bizonytalanság övezi... SZEGŐ GÁBOR Maróthy László Zuglóban Maróthy László, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, az Országos Tervhivatal elnöke szer­dán Zuglóba látogatott. Programja a kerületi pártbizottságon kezdődött, majd a látogatás a Magyar Földtani Intézetben folytatódott. Ma­róthy Lászlót dr. Somos László párttitkár és dr. Hámor Géza igazgató fogadta. A megbeszélé­sen, amelyen dr. Müller Pál, az Eötvös Lo- ránd Geofizikai Intézet vezetője is részt vett, a magyar nyersanyagkutatás helyzetéről, jövő­jéről, a nyersanyagvagyon felkutatásában szerzett tapasztalatokról esett szó. két korlátozó 1972-es ABM-szerződést. Mint ismeretes, éppen e szerződés értel­mezése körül folyik kemény vita, hiszen az amerikai kormányzat egy része úgy véli, hogy az újfajta műszaki megoldáso­kon alapuló „űrvédelmi” rendszer köz­vetlenül nem mond ellent az ABM-szer- ződés betűjének (kiterjesztő értelmezés). A Szovjetunió a kozmosz fegyvermentes­ségének megőrzése érdekében azt sür­geti, hogy mindkét fél feltétel nélkül, „szűkén értelmezve”, azaz valódi tartal­ma és szelleme szerint tartsa be az ABM- szerződést, s a csillagháborús kísérle­tekkel ne léphessenek ki a laboratóriu­mokból. Moszkvában a jövő heti csúcstalálko­zótól azt várják, hogy igazi lendületet ad a hadászati eszközök csökkentéséről foly­tatandó tárgyalásoknak, hiszen az idő rövid. Ha a jövőre, Reagan moszkvai viszont- látogatásakor alá akarják írni az ötven­százalékos csökkentésről szóló szerző­dést, a jövő évi amerikai elnökválasztá­sok miatt már alig fél év marad a megálla­podás kidolgozására. Az elvégzendő munka hatalmas, de - mint rámutatnak - elvégezhető, s akkor valóban elindulhat a világ azon az úton, amelynek végigjárá­sára 1986. január 15-én hívta fel a világot Mihail Gorbacsov. Az SZKP főtitkára ak­kori televíziós beszédében hirdette meg a programot, hogy a világot az évezred végére szabadítsák meg a nukleáris fegyverektől. A szovjet elemzések hangsúlyozzák, hogy a mostani csúcstalálkozónak nem egyedüli napirendje lesz a nukleáris fegyverek csökkentése. Szóba kerülnek emellett a hagyományos fegyverekkel, vegyi fegyverekkel, regionális válságok­kal, az emberi jogokkal, s a kétoldalú kapcsolatok más elemeivel összefüggő kérdések is. Bármennyire fontosak is ezek a prob­lémák, a fő figyelem érthetően a nukleá­ris leszerelésre irányul. Figyelmet keltett az a bejelentés, hogy Gorbacsov és kísérete - útban Washing­ton felé - rövid időre megáll Nagy-Britan- niában, s találkozik Margaret Thatcher brit kormányfővel. A szovjet külügymi­nisztérium szóvivője egy sajtóértekezle­ten sokat sejtetően közölte, hogy a visz- szaúton is elképzelhető - már csak az út hosszúsága miatt is - egy újabb megálló Nyugat-Európában. SZÁNTÓ ANDRÁS (Moszkva) PANORÁMA BUDAPEST - Sarlós István, az Or­szággyűlés elnöke táviratban üdvözölte Akef el-Fajez-t, a Jordán Hasemita Ki­rályság parlamentjének elnökévé történt újraválasztása alkalmából. *- Szerdán hazaérkezett Mexikó város­ból az MSZMP küldöttsége, amely - Var­ga Péterrel, az MSZMP KB tagjával, a KB osztályvezetőjével az élén - részt vett a Mexikói Szocialista Párt I. kongresszu­sán. A küldöttséget fogadta Gilberto Rin­con Gallardo, a Mexikói Szocialista Párt újonnan megválasztott főtitkára. *- A Néphadsereg vezető beosztású parancsnokai, párt- és politikai munká­sai részvételével szerdán értekezletet tartottak a Magyar Néphadsereg műve­lődési házában. A tanácskozáson Be- recz János, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bizottság titkára előadást tartott az ideológiai munka hely­zetéről és időszerű feladatairól. Az érte­kezleten Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter részletesen ele­mezte a hadsereg társadalomban betöl­tött szerepét, majd szólt a gazdasági, társadalmi kibontakozási programból adódó sajátos feladatokról. Az egészna­pos rendezvényen a személyi jövede­lemadó-rendszer bevezetéséről szóló előadás is elhangzott. MOSZKVA - A genfi szovjet-amerikai tárgyalásokon résztvevő amerikai kül­döttség még nem adott át a szovjet félnek minden kért adatot, s a Szovjetunió ezért visszatart bizonyos információkat - mondta szerdán Viktor Karpov, a szovjet külügyminisztérium fegyverzetkorlátozá­si és leszerelési osztályának vezetője a TASZSZ hírügynökség tudósítójának. Az adatok cseréje a kölcsönösség alapján történik - fűzte hozzá. *- A hivatalos szovjetunióbeli látogatá­son tartózkodó Robert Hawke, ausztrál miniszterelnök kíséretében lévő William Hayden külügyminiszter szerdán Moszk­vában megbeszélést folytatott Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszterrel. Találkozójukon a nemzetközi kérdések között kiemelt helyet kapott az ázsiai- csendes-óceáni térség helyzete, s emel­lett szó volt a kétoldalú kapcsolatok né­hány eleméről is. FERE-EN-TARDENOIS - Szerdán a franciaországi Fere-en-Terdenois rene­szánsz kastélyában, Párizstól 100 kilo­méterre északkeletre, megkezdődtek Hun Sen kambodzsai kormányfő és No­rodom Szihanuk herceg eszmecseréi a kambodzsai nemzeti megbékélésről. PÁRIZS - A Párizs melletti St. Ouen sportcsarnokában megnyílt az FKP XXVI. kongresszusa. A párt 600 ezres tagságát 1700 küldött képviseli a négynapos kongresszuson, amelyen jelen van 115 kommunista és munkáspárt és haladó mozgalom küldöttsége is. AZ MSZMP küldöttségét Aczél György, a PB tagja, az SZKP küldöttségét Jegor Ligacsov, a KB PB tagja vezeti.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents