Tolna Megyei Népújság, 1987. december (37. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-22 / 301. szám

1987. december 22. (/TOUU\ _ _ 2 "ísfÉPÜJSAG Ülést tartott a Minisztertanács (Folytatás az 1. oldalról.) intézkedésekkel rendezik a béreket. Az ülésen elfogadták a műszaki alkotói díj alapítására vonatkozó javaslatot, vala­mint döntöttek arról, hogy a jövőben mű­szaki főtanácsosi, illetve műszaki taná­csosi cím adományozható vállalati dön­tés alapján. A kormány a SZOT-tal és más társadalmi szervekkel közösen ki­alakított irányelvekben állást foglalt amellett, hogy fel kell hívni a vállalatokat, szövetkezeteket, gazdálkodó egysége­ket a műszaki értelmiség anyagi és erköl­csi megbecsülésének további fokozatos javítására. A jövőben a magánkereskedők a ven­déglőkben, valamint a vendégeknek ét­kezést is nyújtó panziókban és kempin­gekben 30, az egyéb panziókban, kem­pingekben, ABC-kisáruházakban, tüze­lő- és építőanyag-kereskedésekben 20, az egyéb magánkereskedőknél pedig 15 alkalmazottat lehet foglalkoztatni - vála­szolta Bányász Rezső az MTI érdeklődé­sére. Az állami és a szövetkezeti üzletek is akkor adhatók át szerződéses üzemel­tetésbe, ha az ott dolgozók létszáma az imént felsorolt kategóriákban nem ha­ladja meg a 30, a 20, illetve a 15 foglal­koztatottat. Kedvezőbbé válnak a vállal­kozás feltételei az idegenforgalomban, il­letve a lakosság ellátása szempontjából jelentős egyéb szakmákban is. Bányász Rezső a Magyar Nemzet ér­deklődésére beszélt a jelenlegi társadal­mi közérzetről. Rámutatott: a társadalom közhangulata talán az ország valós hely­zete által indokoltnál is borúlátóbb, rosz- szabb. A kritikai észrevételeknek valósá­gos oka, hogy gazdaságunk, gazdaság- irányítási rendszerünk még nem műkö­dik megfelelően, és a társadalmi korsze­rűsítés üteme sem kielégítő. Ugyanakkor a szóvivő óvott a türelmetlenségtől, hoz­zátéve, hogy az elmúlt fél esztendő sem elegendő időt, sem kellő számú alkalmat nem adott még a döntő változásokra. Mégis érzik az emberek, hogy valami új elindult, ám az újnak alkalmat kell adni a kibontakozásra. A szóvivő tájékoztatott arról (a Közpon­ti Sajtószolgálat kérdésére), hogy az ülé­sen a miniszterelnök részletesen foglal­kozott a kormány előtt álló feladatokkal. Vázolta, milyen irányban kell gazdagítani a kormány munkáját, miként kell fejlesz­teni munkastílusát. Foglalkozott azzal is, miként tervezzék a kormány tevékenysé­gét, hogyan érjék el, hogy kevesebb na­pirendet, de nagyobb alapossággal tár­gyaljanak meg, s tevékenységük ne csak a gazdaság fő folyamataira terjedjen ki, hanem több belpolitikai, társadalompoli­tikai, külpolitikai témát is megvitassanak. A Minisztertanács elnöke szólt a kor­mány ellenőrző funkciójának jobb érvé­nyesüléséről, s mindennek alapjáról, ar­ról, hogy a miniszterek, az egyes tárcave­zetők felelőssége is tovább nőjön. Bányász Rezső egy, személyét érintő érdeklődésre (Magyar Rádió, Külföldi Adások Főszerkesztösége) is válaszolt. Mint mondta: a Minisztertanács Tájékoz­tatási Hivatala megszűnt, az elkövetkező három hónapban kormánybiztosként azt kell segítenie, hogy létrejöjjön egy olyan kormányzati sajtóhivatal, amely megőrzi mindazt a korábbi tapasztalatokból, ami hasznos volt, és mellőzi a felesleges köz­ponti irányítást. Előreláthatólag a szóvivő személyé­ben is változás lesz. Szülőföldért Karácsonyi vidámság az úttörőházban Illés Gergely (középen) a kosárfo­nás művészetére tanította a gyere­keket A szekszárdi úttörőház - régi hagyo­mányként - évente egyszer, a téli szünet első napján megrendezi a Szülőföldért elnevezésű közösségi játékot. Ez alka­lomból tegnap délelőtt több mint kétszáz, a megye tizenkét általános iskolájából érkezett kisdobos és úttörő adott egy­másnak találkozót az intézmény aulájá­ban. A gyerekek gazdag programkínálat közül választhattak: reggel kilenc órai kezdettel a helyi fazekas-, szabó-varró-, főző- és néptáncszakkörök vásár kereté­ben mutatkoztak be portékáikkal - kerá­miákkal, szőttesekkel, süteményekkel - az érdeklődőknek. A hidasi betlehemes játékokról szóló rövidfilm után az úttörőház munkatársai és szakkörvezetői irányításával különbö­ző gyakorlati tevékenységeken vehettek részt a vendégek. Többek között kará­csonyi gyertya öntése, díszek, térítők, könyvjelzők készítése, vesszőfonás, mé­zeskalácssütés várt a jelentkezőkre - mindenki megtalálhatta a neki kedves el­foglaltságot. Közben a teremben találha­tó karácsonyfa is megtelt a ráaggatott, színesen csillogó díszekkel. Déltől a Bar- tina néptáncegyüttes utánpótlás-zene­kara húzta a pattogó talpalávalót, majd befejezésként a Pál utcai fiúk című filmet tekintették meg a sikeres és hangulatos rendezvény résztvevői. -szá-sm­Az ügyesebbek a táncház alkalmával kipróbálhatták tudásukat Mai kommentárunk Baljós jelek a hátsó udvarból Aligha túlzás az a fogalmazás, hogy karácsony előtt a lehető legrosszabb hír érkezett abból a térségből, amit Washingtonban előszeretettel neveznek Ameri­ka hátsó udvarának. A jelentés lényege: az ellenforradalmárok valószínűleg törté­netük legnagyobb támadását indították meg Nicaragua északkeleti részén, Zela- ya tartományban. Nehéz eldöntetni, mi aggasztóbb: az akció mérete, a célpont kivá­lasztása vagy a támadás időzítése, mindhárom tényező külön-külön is okot adna megalapozott aggályokra, de a három együtt - mint látni fogjuk - több mint nyo­masztó. Először a méretekről. Ha igaznak bizonyulnak a még meg nem erősített jelentések, amelyek szerint nem kevesebb, mint hétezer kontra (vagyis ellenforra­dalmár) zúdult Zelayába, akkor az ügy valóban példátlan. A kontra-taktika eddig in­kább a szüntelen, több ponton, de viszonylag kisebb erőkkel végrehajtott nyugtata- nitás volt. Ami most történik, túllép ezen a gyakorlaton, mert ez már komolyabb erőkkel végrehajtott koncentrált támadás, aminek a célja esetleg egy térség tartó- sabb birtokba vétele. Kell-e mondanunk, hogy ez eleve új helyzetet teremtene? Az irányt illetően azt kell tudnunk, hogy a megtámadott tartomány két szempont­ból is kulcsfontosságú. Egyrészt itt találhatók az ország legfontosabb arany-, ezüst- és rézbányái, amelyek a sandinista kormány számára évi 16 millió dolláros bevételt jelentenek, másrészt három olyan katonai repülőtér színhelye a térség, ahonnan a hadsereg ellenőrizheti és sakkban tarthatja a kontra-egységeket. A támadás irányát tehát nemcsak katonailag, de gazdasági értelemben is gondosan választották meg. Végül, de korántsem utolsósorban a támadás időzítése az, ami tovább halványít­ja a megbékélés reményeit, az ismert közép-amerikai béketerv szerint január 12-ig kell megteremteni Nicaraguában a fegyverszünetet. Managua igyekezett politikai- lag-lélektanilag előkészíteni erre a terepet, de a megállapodáshoz csak az egyik fél jó szándéka nem elegendő. Azon a napon, amikor a dominikai fővárosban megkez­dődne a közvetett tárgyalások második fordulója, azon a napon, amikor az amerikai költségvetési vita lezárását éppen a kontra-kérdés hátráltatta és azon a napon, amikor a salvadori elnök közölte, elutasítja a karácsonyi-újévi fegyverszünetet, kon­centrált támadást indítottak a nicaraguai kontrák. A kép összeáll. Nemcsak a történteké. A motívumoké is. HARMAT ENDRE Vendégváró Isztria Tanácskozás a víz alatti régészeti munkáról A Duna medrében a jövő nyáron kez­dődő nagyszabású, rendkívül jelentős régészeti feltárás teendőinek megvitatá­sára hétfőn értekezletet tartott a szek­szárdi múzeumban a Magyar Tudomá­nyos Akadémia régészeti bizottsága. A szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum előtt már több mint egy éve láthatók azok a szépen faragott kövek, amelyeket az in­tézmény szakemberei emeltek ki a Duná­ból Bölcske térségében. Mint időközben - könnyűbúvárok közreműködésével - kiderült és a mostani, akadémiai tanács­kozáson bemutatott fényképek és video­felvételek is bizonyítják, a folyóban nagy­méretű erődített épület alapja nyugszik, messze a jelenlegi partoktól. A felszínre hozott többmázsás kövek és ugyancsak római téglák feliratai sokat elárultak erről a rejtélyesnek tartott „bölcskei szikláról”, amely már több hajó sérülését okozta alacsony vízállásnál. A hazai római régészet jeles tudósai­nak nyilvánosan tartott szakmai tanács­kozásán, Bökönyi Sándor akadémikus elnökletével először értékelték a már rendelkezésre álló leleteket. Eszerint megállapítható, hogy a teljes leletegyüt­tes, amely a Dunánál, a római birodalom határán a 350-es években, II. Constan- tius császár uralkodása idején épült, úgynevezett ellenerőd alapja, a tudo­mány számára kivételesen értékes ma­radvány, hiszen nemcsak régészeti szempontból fontos, hanem történeti kö­vetkeztetésekre is alkalmat ad. Ennek oka pedig az, hogy az erődítmény falá­nak aljába a római légiósok beépítettek sok, az egykori Aquincumból, származó oltárkövet. Bóna Istvánnak, az MTA régészeti bi­zottsága elnökének javaslatára a több évig tartó, bonyolult feltárás munkáinak sorrendjét úgy állapították meg a tanács­kozás résztvevői, hogy még a falak meg­bontása és az értékes kövek felszínre hozása előtt felmérik és lefényképezik az egész épületmaradványt. Ehhez különle­ges technikai beavatkozással ki kell sza­badítani a falakat a mederiszap fogságá­ból, ami az erős sodrás miatt csak igen rövid időre lehetséges. A feltérképezés és a leletmentő munka is az MHSZ köny- nyűbúvárainak kitartó segítségével való­sulhat meg, s mint a tanácskozáson el­mondta Mohácsi Ferenc, a Könnyűbúvár Világszöveség vezetőségének tagja, ők társadalmi munkában adnak minden tá­mogatást a régészek számára. G. J. A tételű az Isztrián még aranyló ősz: a napsütésben tintakék az Adria és érett sárga a hegyoldal. Az öblökből, a parti sétányokról azonban hiányoznak a turisták. Aki ilyenkor jár errefelé, a táj szépsége mellé ajándékba kapja a csendet is. A tengerpart most igazán az itt élőké: a halászbárkák hajnalonként most is ki­futnak, s amikor visszatérnek, a csendes kikö­tőkben partig kísérik őket a szelíd sirályok. Nyitva tart a szállodák egy része is, és har­madannyiért kínálják szobáikat és szolgálta­tásaikat, mint nyáron. A kempingekben is látni lehet még egy-egy lakókocsit, sátrat. A ven­déglátóhelyeket a szélvédett és napsütötte ki- szögelléseket, az utcákat azonban az állandó lakók veszik birtokba. Az idegenforgalommal foglalkozók nem a télelö vendégeire figyelnek, hanem kasszát csinálnak és a jövő évet terve­zik. A kassza az idén sem rossz: a jugoszláv idegenforgalom - s benne az Adria-parti ven­déglátóhelyek - másfél milliárd dolláros bevé­tellel zárják az évet. A magyar turisták számára az egyik leg­gyakrabban keresett idegenforgalmi célpont Isztria. A félsziget vendéglátói központja Po- recs, a Plava Laguna székháza, egy zöld zsa- lus épület, közvetlenül a kikötő szomszédsá­gában. Vendéglátóhelyei, szállodái és kem­pingjei 40 kilométeres körzetben találhatók meg a parton. Azt mondják, az utóbbi években az egész Adria legnagyobb vendéglátójává nőtte ki magát. Szállodáiban - a legtöbb új - egy időben 60 ezer vendéget tud fo­gadni. A fizetővendéglátó-szobákban 20 ezer, a kempingekben pedig 30-35 ezer ember pi­henéséről gondoskodnak. A magyarok - első­sorban anyagi lehetőségeik miatt - a kempin­geket és a fizetövendéglátó-szobákat keresik. A valutaellátás módának jövő évi változása miatt reális a prognózis, hogy 1988-ban több magyar vendége lesz a jugoszláv tenger­partnak. Miként várják őket? A Plava La­guna szobáit, kempinghelyeit a vállalat zágrá­bi irodája kínálja a magyar idegenforgalmi hi­vataloknak. Vezetője, Téglás Jenő így nyilat­kozott:- Számunkra nagyon fontos a magyar ven­dég - mondta. - A két ország elszámolási rendszeréből adódik, hogy tőkésvaluta-bevé- telt jelent, amit nálunk költenek el a magyarok.- Jövőre minden bizonnyal többen jönnek majd, sok pénzük azonban nem lesz. Mit kínál ilyen körülmények között a Plava Laguna?- A jövő évben alkalmazott árakat meghatá­roztuk már. Minden partnerünknek meg tudjuk mondani, hogy mibe kerül az elő- vagy a fő­idényben egy-egy szoba. A számok helyett in­kább azt mondom: jövőre sem kérünk többet, mint amennyit az idén fizettek. Mivel a dinár árfolyama csökkent, a fizetővendéglátó-szo­bák - a változatlan árakat tekintve - kevesebb forintjukba kerülnek a magyar turistáknak, mint az idén.- Eddig a szervezett utak voltak a jel­lemzők. Jövőre, várhatóan, sokan jönnek egyénileg.- Szolgáltatásainkat felajánlottuk a magyar partnereknek. Az általuk kialakított helyfogla­lási jegy birtokában nem kell szállást keresni a hozzánk érkezőknek. Főleg főidényben meg­nyugtató, ha előre foglalnak szobát. Azt gon­dolom, hogy továbbra is elsősorban a kempin­gek és a fizetővendéglátó-szobák jöhetnek számításba: a szállodák - főleg nyáron - teljes ellátással kínálják szobáikat, s a vendéglátó- helyeken az étkezési költségek jelentősen megdrágítják az itt-tartózkodást. A tengerpar­ton viszont sok az olcsó étterem, kiskocsma, s a turisták szeretik a boltban megvenni a reg­gelit vagy a vacsorát. KERCZA IMRE Hazafi József Szembenéző (Mai történet) © „Ennyi gazemberség egy helyen - do­hog magában. - Érdekes ez nekem ed­dig föl sem tűnt.” A felfedezés ismét elég arra, hogy olyan dolgokat is számba ve­gyen, amikre addig csak legyintett. Most jött rá: az intrika nem az ő világa. Soha nem ért rá másokat figyelni. Dolgozott. „Ha rosszul is - állapítja meg a süppedős kanapén -, de tisztességgel.” Az véletle­nül sem jut az eszébe - még nem tart ott -, hogy a tudatlanság miatt elkövetett bűn is bűn. Arra sincs felmentés. Se neki, se másnak ezen a földön. Csak hát mi a bűn? Követhet-e el bűnöket egy szövet­kezeti elnököcske? Most érzékeli, hogy ez a beosztás csekélyke ahhoz, hogy számottevő emberré tegye a Miklós Pé­tereket. Egy a sok közül, még az egyen­lők között sem lehet egyenrangú. Egy­szerűen csak beosztott. Tőle csak az a százvalahány ember függ, akiket rábíz­tak. Sokszor éreztették is vele, amire so- kadszorra sem figyelt oda: addig nyúj­tózkodjon, am'eddig a takarója ér, vagyis addig maradhat vezető, míg tudja, hol a helye. Emlékezik ő jól Nyirkos elvtárs mondatára: „Ha valakire ráteszik a cél­táblát, akkor arra lődözhet minden ren­dű-rangú ember.” Miklós Péternek belefájdult a feje az összevissza sorjázó gondolatokba. Még soha nem volt egyetlen „ilyen” szabad­napja, amikor töviről-hegyire átgondol­hatta volna a fontos dolgokat. „Nem volt rá szükségem”, ad gyorsan felmentést magának. Ment a szekér, csak ritkán csi- kordult a kavics, így nem volt arra kény­szerítve, hogy az apró mozaikkockákat összerakosgassa.- Jöhetne már Anna - állapítja meg délután négy órakor, amikor az utcán sö­tétedni kezd. - Elegem van már magam­ból - mondja hangosan, és mind sűrűb­ben tekinget az órájára. Az idő azonban vánszorog csak. Már az asztalon lévő pa­pírok sem kötik le, csömört érez, kilátás- talanságot. Mert hiába ez a rengeteg pa­pír, tudja ő jól, hogy nem másítható meg a tegnap esti döntés. Az emberek kimond­ták: „Szerettük az elnök elvtársat, de ma már nincs olyan helyzetben, hogy irányí­tani tudná a szövetkezetét.” A vélemé­nyük mára már megfellebbezhetetlen. A két asszony délután fél négyre be­szélt meg randevút a központi presszó­ban. Pontosan érkeztek mindketten. An­na a találkozó előtt beszaladt a fodrász barátnőjéhez, hogy fésülje meg a haját. Miklósné is egész délelőtt a találkára ké­szült. Felpróbálta az egész ruhatárát. „Nem lehetek csúnyább, mint ő” - mon­dogatta. Az igaz, hogy Anna nyolc évvel fiata­labb, de a nőknél, és ebben a korban ez a pár év, ha valaki tudja, hogyan kell öltözni, nem számít. Sára asszony pedig mindig is ügyelt magára, egy pillanatra sem adta föl. Akkor sem, amikor a férje hetekig rá se nézett. Ö akkor is nő volt. Rendesen járt fodrászhoz, kozmetikus­hoz, és a korához megfelelő, divatos hol­mikat vásárolt a butikokban. Amikor meglátták egymást meghök­kentek. El kellett ismerniük, hogy a másik mi­lyen jól néz ki. Ezt hangosan nem mond­ták volna ki az istenért sem, inkább leharapták volna a nyelvüket. Az ösztö­nös védekezésnek azonban ez az elis­merés is velejárója. Barátnőkként üdvözölték egymást. Szerepet játszottak. Az asszony az aggó­dó társat, a családért reszkető, idősödő, de még mindig friss asszonyt. Anna a

Next

/
Thumbnails
Contents