Tolna Megyei Népújság, 1987. december (37. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-19 / 299. szám
1987. december 19. NÉPÚJSÁG 9 Az én házam a falu háza A beszélgetés kezdetén azt a tévedést tisztázzuk, amit lapunk követett el akkor, amikor a decsi faluház átadási tudósításában a tervező nevét rosszul adta közre. Az épületet Patkó Sándor megyei főépítész tervezte. Vele beszélgetünk arról, hogy mit jelent az építész számára egy ilyen jellegű megbízás. *- A munkalehetőségen túl, komoly felelősséget és az ezekkel járó örömöt, gondot és gyakran bosszúságot is - mondja Patkó Sándor és közben a decsi faluház terveinek vaskos dossziékba gyűjtött dokumentumait szedi elő. Azzal az előzménnyel kezdem, hogy 1981. szeptember 14-én tűz ütött ki a decsi járási művelődési központ épületében. A keletkezett károk felmérése után született a döntés egy új művelődési intézmény építéséről. Még abban az évben, december 16-án döntés született az épület telepítésének helyéről is.- Ezzel ön egyetértett?- Nem, nyilván ezért is nem hívtak meg a helykijelölő gyűlésre.- Más elképzelése volt?- Én a régi helyen, a megmaradt épületet újítottam volna fel, de akkor meggyőzőbbnek látszott az új megépítése. Ennek megfelelően a hagyományok figyelembevételével és a Népművelési Intézet szakmai konzultációinak segítségével indult a tervezés. A hely adott volt tehát: az Ady Endre és a Rákóczi utca kereszteződésében, a régi temető keleti oldalán.- Nem találták szűknek ezt a területet?- A temető felszámolás alatt van. A művelődési intézmény területe csak ebben a nyugati irányban bővíthető. Itt található egy értékes faállománnyal rendelkező park is.- Elkészült az épület, átadták...-Nem készültei! Hiszn még nincs befejezve. Négy gépelt oldalon leírtam a hiányjegyzéket, amit idővel pótolni kell. Kellene! Ez inkább felfogás kérdése, mint a pénzé.- Terjedelmi okok miatt ne menjünk a hibák felsorolásába, de azért a legnagyobb tér, amely embereket befogad, a színházterem jelenlegi állapota felveti a kérdést: mi a különbség egy pajta és e között a terem között? A választ a laikus is a belsőépítészeti és színháztechnikai berendezések létében keresi. Ez a tervek szerint készült?- Egyike a meg nem valósult álmoknak ez a terem. így ahogy van, rideg. A színpadra például olyan állított paravánfalakat tervezett a belsőépítész, amelyek egy mozdulattal bankettasztalokká alakíthatók, ha a szükség úgy kívánja. Pódiumra szólt a tervezői megbízás, a nézőtér és a színpad elválasztását nem textíliával, hanem fényfüggönnyel lehetett volna, remélem egyszer lehet is, leválasztani. Az emeleti részen, a magastetős térben, az egykor népszerű gyűjtemény, a padlásmúzeum anyagának szerettük volna a helyet biztosítani. Ennek megfelelően készült a terv. Van most egy állandó kiállítás, amivel én nem értek egyet. Ez nem padlástérbe való, hanem természetes környezetbe. Decs határában, Cserenc kínálja a lehetőséget.- Elmondhatja, hogy az én házam, a falu háza. Büszke erre az alkotására?- A kivitelezés ideje alatt négy költség- vetési üzemvezetővel kellett dolgoznom. Az újak belépése azt is jelentette, hogy más gondolkodást, felfogást kellett figyelembe venni és nekem annyiszor elölről kezdeni mindent. Kovács Gábor, a negyedik üzemvezető működésével került az épület jelenlegi állapotában átadásra. Egy tervező akkor örül igazán a munkájának, ha az épületet a funkciójának megfelelően belakják és tudják használni. Levelek és egyebek A falu egyik leginformáltabb intézménye a posta. Heti- és napilapok, csomagok, levelek és egyéb küldemények indulnak és érkeznek a Petőfi utcai épületbe, illetve ebből továbbítják a megadott címre. A postások helyzetét mindig befolyásolta a postaépület és a környékek milyensége. A decsire sok mindent el lehet mondani, de azt, hogy a korszerűek közé tartozik, azt nem. Az elmúlt hetekben e házon a változás jelei mutatkoznak. Erről Birkás Ferenccel, a hivatalvezetővel beszélgettünk, aki 1972 óta teljesít szolgálatot a faluban. Nem a kényelem szempontjából jelentős átalakítás szükségességét említi elsőnek, hanem az ebből fakadó kulturált kiszolgálás színvonalát. Ennek tárgyi feltételei vannak. Az épület belső átalakításával ez javulni fog. Megnő a felvételi terem alapterülete. Külön helyiségben lesz a távbeszélőközpont, ami a korábbinál nagyobb kapacitással rendelkezik, ám ez önmagában nem változtatja a telefonbeszélgetések jobb lehetőségét. Ami viszont a lakosság részéről egyre nagyobb súlyú igényként jelentkezik. Decsen öt egyesített kézbesítő van és a hivatalban négy főállású dolgozó szorgoskodik, hogy minden küldemény pontos időben célba érjen. Az egymillió forintot meghaladó felújítási munka sokak érdekében és érdeklődése mellett a jövő év első napjaiban a remények szerint elkészül. Az összeállítást készítették: Czakó Sándor, Decsi Kiss János és Pálko- vács Jenő. Egy régi ház megújult Ha Móricz Zsigmond úr újra erre venné útját, hát bizony az Öreg utca fél évszázad előtti képét nem találná. Ám biztosan megismerné Benedek András, Dózsa György - akkor Erzsébet utcai házát, hiszen gazdája mindig is megtartotta azt az ősi mivoltjában, annak ellenére, hogy sokan állítják: ma már nem lehet ilyen épületet fenntartani, mert nincsenek olyan mesterek, akik járatosak lennének a régi kőmivességben és asztalosságban. Mit a régiek kimódoltak, a maiak azt már javítani sem tudják. Ha Zsigmond úr a Fő utcára tévedne - itt jár át a falun a ritkaságra, kuriózumokra éhes idegen - igen furcsa képet, mondjuk olyat, mint bármely más faluban - látna, ha nincs egy-két, a régihez ragaszkodó gazda és nincs Vikor Géza. Azt a házat ugyanis, amibe ő lakik, már réges-régen halálra ítélték. Rádióbeli vita, bölcs hozzászólások erősítették: nincsen szükség az ilyen elavult épületekre. Kicsoda is a Vikor Géza? Ahogy errefelé mondják „gyütt- mönt”. Pestről került Decsre és - szerencsére - beleszeretett ebbe a házba. A ház belsejét a mai kényelemnek megfelelően alakította ki, míg a külsőt a régi formában állították helyre. Lám, akadt mester a régi stukkó-díszek elkészítésére! Méghozzá fiatal ember-Török László személyében. Példa ez a többi „gyütt-möntnek”, hogy aki keres, az talál. Móricz Zsigmond úrnak kicsit elégtétel, ki az üveges ómáriumokban kutász- va, a nagy gazdagság mögött nem talált mást, csak pusztulást. Fő utcai kép. Elöl a Vikor-ház A köz jelentem A nagyközség művelődési intézményének - faluház - igazgatója Szabó Ernő, ez év novemberében készített beszámoló jelentést munkájukról:- A faluház november 5-én volt egyéves, az átadástól számítva, de valójában csak ez év februárjában kezdődött a működés. Jelenleg, ha nincs is szakképzett népművelőnk, minden státus betöltött, a személyi feltételek alkalmasak a zökkenőmentes munkavégzésre, a tárgyiak nem. A bútorzat, felszerelés, berendezés hiányos. Beszerzésük az anyagi lehetőségektől függően folyamatosan történik. Ebben az évben feladataink között szerepelt, hogy kialakítjuk a faluház tevékenységi rendszerét. Újjá kellett szervezni a kiscsoportokat, klubokat, művelődési közösségeket. Megünnepeltük a történelmi évfordulókat, ehhez a község intézményeinek, szövetkezeteinek kulturált környezetet biztosítottunk, de egyéb rendezvényeiknek is szívesen adtunk helyet. Részt vállaltunk a község lakosságának informálásában, közérdekű hírek, események terjesztésében hangosított autónk, plakátok és a havonta 500 példányban megjelenő decsi program segítségével. Kiemelt rendezvénye volt a faluháznak a XII. sárközi lakodalom. Itt jegyzem meg, hogy a decsi hagyományőrző tánccsoport sehonnan, semmilyen támogatást nem kap. Minden kiadást a faluház fedez, a bevételek egy része az Ibusz-csoportok fogadásából, a táncházprogramokból van. Egész évben folyamatosan és igen tartalmas programokkkal működik a nyugdíjasok klubja. Az iskolával közös gyermek szövőszakkör is szép sikereket ért el. Idényjelleggel működik a kertbarátkör, a felnőtt- és gyerekhorgászklub. Előadások, vetélkedők színesítik foglalkozásaikat. Hasonlóan eredményesek a tanfolyamok is, mint például az MHSZ gépkocsivezetői vagy a német nyelvtanfolyam, amelyben a TIT segítségét is kértük. A lakosság igényeinek figyelembevételével, a lehetőségektől függően igyekeztünk különböző zenés, táncos rendezvényeket szervezni és népszerű előadóművészeket hívni. A kezdeti sikereinket egyre-másra kudarcok követik, okait kutatjuk. Megfelelő igényfelmérés után új műsorszerkezetet alakítunk ki. Matyi cukrászdája Mi tagadás, érdeklődéssel figyeltem Matyi - teljes nevén Sárközi Mátyás - munkálkodását a decsi Dózsa György utcában. Ez a hely a régi falu központjának is tekinthető. Az történt, hogy Matyi - mindenki csak így hívja a faluban - megvásárolt az említett helyen egy elhanyagolt állapotban lévő házat. Matyi azzal kezdte munkálkodását, hogy rendet rakott, a szó szorosan vett értelmében. Kívül, belül tisztára meszelte az épületet. Az utcán parkosítani kezdett. Fákat, cserjéket, virágokat ültetett a háza elé. Ezeket elkerítette, ápolta. A járdát, az árkot naponta kisöpörte és teszi ma is. Híre ment a faluban, hogy Matyi valamilyen üzletet akar nyitni. Először régiségkereskedésre gondolt, aztán süteménybolt lett belőle. Nem a gondolatból, hanem a valóságban. Matyi tehát cukrászdát nyitott. Pontosabban a felesége, Horák Ágnes, hiszen ő szerzett érettségi bizonyítványt a keszthelyi vendéglátóipari szakközépiskolában, majd kilenc évig a Tolna Megyei Vendéglátóipari Vállalat áruforgalmi előadójaként dolgozott. Később a szekszárdi Szász sörözőben, aztán a megyeszékhely Piroska nevű presszójában fogalmazódott meg a vállalkozás gondolata. Előbb azonban született egy kisfiú - ugyancsak Matyi - és most az anyáknak járó gondozási szabadság idején másodállásban nyitott férje közreműködésével cukrászdát. A karácsony előtti látogatót - Matyi cukrászdájában - a következő látvány fogadja: a bejárat fölött kis adventi koszorú négy gyertyával, három már égett. Balról tarka süteményekkel teli hűtőpult, a csempézett fal előtti polcokon cukorka, csokoládé, rendezett oszlopokban. A sarokban hideg-meleg vizes mosogató. A kiszolgálópult ügyes kezű asztalos ízléses munkája. Előtte négy magasított szék az alkalmi fogyasztók részére, bár ez nem kialakult gyakorlat. Most még inkább rendelik és elviszik a süteményt, amiből egy hétköznap „csak” 22 féle választási lehetőség van. Szekszárdi tálat, párizsi csúcsot, képviselőfánkot, linzerkarikát, francia krémest, gesztenyepürét, zselés gyümölcstortát és ne folytassuk mi minden finomságot kínál Matyi. Áruját a szekszárdi Skála Áruházból és a Tolna Megyei Vendéglátóipari Vállalat cukrászüzeméből szállítja. Idézzük szavait, amit önmagáról és vállalkozásáról mondott:- Nekem azt tanították, hogy csak dologból lehet megélni. Lakatos szakmát tanultam, műszaki rajzoló lettem. Az érettségi vizsgát még nem tettem le, de két gimnáziumi osztályt elvégeztem. Amikor feleségemmel megismerkedtem, akkor kerültem kapcsolatba a vendéglátással és meg is kedveltem. Azt mondják, hogy a téesz cukrászüzemével akarok konkurálni. Hogyan tehetném- Nekem nincs erre pénzem és nem is célom. Vigyáznom kell a híremre, nekem kétszer olyan tisztaságot kell itt tartanom, mint másnak, mert hamarabb megszólnak, lenéznek, hiszen cigány vagyok... Hol van az a fürdő - az a meleg víz? Történt pedig egy nagy árvíz idején, hogy mint munkásőrök vigyáztuk a bograi tanyákat Decs határában, őrséget álltunk a tolvajok ellen. Itt és ekkor kerültem testközelbe a bograi meleg vízzel. Reggelente oldalkocsis motorral leszaladtunk a kúthoz, amelynek vize - a dokumentumok szerint - négyszáz méter mélységből jött föl. A valamikori földbirtokos fúratta a jószágai itatásához. Akkor negyven Celsius-fok fölött volt a hőmérséklete. Amikor én ott jártam, csak kézmeleg volt. Mi akkor demizsonokban vittük el, lehűtöttük és úgy lehetett fogyasztani. Fürödtünk, mosakodtunk is a kútnál. Aztán sokáig nem jutottam el Bográra, a decsi tanyavilág - általam központnak tartott - helyére. Későbbi kirándulásunk alkalmával a kútból már egy cső maradt csak, de vizet nem adott. A takaros épületeknek, lakásoknak még az alapjait sem találtuk. Az idén ősszel ismét arra vetődtem, s bánatosan vettem tudomásul: gaz nőtte be a jobb sorsra érdemes, meleg vizet adó kutat. A kút tehát eltűnt, eltűnt a víz, el az épület. Hova lett annak téglája, cserepe, kerítése, gerendája? Nem tudom és a számonkérés is késői már. Azt viszont tudom, hogy húsz évvel ezelőtt dr. Fenyőházi László, a szekszárdi kórház neves orvosa, reumatológiai, mozgásszervi betegségek esetében rehabilitációs célokra is el tudta volna fogadni a bograi vizet. Sőt, még olyan tervei is voltak, hogy a sportolók izomkárosodásait - húzódás, szakadás - is lehetne kezelni, gyógyítani ennek a meleg víznek a felhasználásával. Csak kérdések születnek: hol voltak akkor a falu sorsának alakulásában felelős döntéseket hozók? Miért nem érezték a dolog nagyszerűségének lehetőségét? Ha nem gyógyászati célra hasznosították volna, hanem csak kertészeti melegházak fűtésére, vagy akár úttörőtábor tisztálkodásához, hiszen az egykori környezet, a park sok mindenre alkalmas lett volna! A Duna mentén a geológiai kutatások feltárták a szekszárdi kutat is, távolabb a dunaföldvárit, amit a helyi vezetők a lakosság javára hasznosítanak: felüdülési céllal. A bograi meleg víz is a Duna mentén volt. Lehet, hogy meddő kérdés: van e jövője, van e mód a felújításra, ami még mindig negyedébe kerülne, mint egy új fúrása?
