Tolna Megyei Népújság, 1987. december (37. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-19 / 299. szám
1987. december 19. “KÉPÚJSÁG 7 Két gyár a kapun belül A (bör)talpon maradásért Simontornyán A bőrgyár üzemcsarnokait járva feltűnő, hogy a gépek zöme - köztük több teljesen új is - áll, s jó néhány munkás is ennek megfelelően „cselekszik”. Bár kérdésemre, hogy a mérsékelt munkatempó vajon a műszakváltás körüli időpontnak tudható-e be, igen volt a válasz, de azért elhangzott utalás arra is, hogy a megrendelések nagyságának megfelelő ütemben kell termelni... A szemlélőben fölmerült, hogy akkor talán még a látott tempó is túlzott, hiszen nemcsak a raktár van tömve kész bőrökkel - mint mondták, ennél sokkal több is szokott lenni -, hanem a kikészítőben lévő tucatnyi kocsi is rogyadozik a teher alatt. Bőrt gyártani ma, amikor erősen lecsökkent iránta a kereslet, nem túl nyerő dolog. Különösen nem az, ha a gyártó egy lábon áll, ha nincs más, kelendőbb terméke. A Simontornyai Bőrgyárnak a kereslet csökkenéséből és egyéb körülményekből adódó nehézségeiről, a bajok orvoslására tett erőfeszítésekről beszélgettünk Csapó Jánosné általános igazgatóhelyettessel. * A 70-es évek végén a gyárban a bőripart tekintve jelentős rekonstrukciót végeztek. Ehhez a költségvetésből kapott pénzt vissza nem térítendő támogatásként használták föl, de az később államkölcsönné alakult, melyet tíz év alatt kell a gyárnak visszafizetnie. Az utolsó éves részlet kifizetésére a jövő évben kerül sor. A rekonstrukció jótékony hatása a 80-as évek elején magas nyereségben megmutatkozott ugyan, de miután az államkölcsön éppen esedékes részletét az adózatlan nyereségből visszafizették, szabad fejlesztési forrása alig maradt a vállalatnak. A környezetvédelmi előírások szigorodása is erre az időszakra esett, a kis fejlesztési alapot ilyen célokra kellett fordítani. Igazán nehézre akkor kezdett fordulni a helyzet, amikor bevezetésre került a vagyon-, bér-, felhalmozási, stb. adó, miközben a rekonstrukcióból kimaradt energiatelep javítgatására is egyre többet kellett költeni. A nyereség fokozatosan csökkent, ebben az évben már nem sokkal haladja meg az árbevétel 2 szézálékát. Nagy volumenben eladható, gazdaságosan megtermelt bőr lenne az, ami ilyen körülmények között segíthetné a vállalatot. A kereslet azonban - mint már utaltunk rá - erősen lecsökkent, ennek okát az igazgatóhelyettes asszony is elsősorban az oly sokat emlegetett kínai cipőimportban látja, nem tartva mellékesnek a fizetőképes kereslet mérséklődését sem. Valóban nincs megfelelő kereslet a bőr iránt? Most, amikor a bőrtermékeknek talán soha nem látott divatját éljük? Nem arról van-e inkább szó, hogy az olyan minőségű bőrök nem kelendőek, amilyeneket ebben a gyárban produkálni tudnak? - kérdeztem Csapó Jánosnétól.- Mi is tudnánk gyártani a legfinomabb minőségű terméket is. Ahhoz azonban drágább alapanyagot kellene vásárolni, s a többletköltséget nem tudnánk az árakban érvényesíteni. A drágább terméknek tehát kisebb lenne a nyereségtartalma. * Évente minimálisan 2,5 millió négyzetméteres termelés kell ahhoz, hogy valamennyire rentábilisan működjön a gyár. Várható, hogy a jövőben az igények ezt a mennyiséget sem fogják elérni, erre az esetre a vállalat vezetőségének - úgy tűnik - van hosszú távú elképzelése. Szerkezetváltás szerepel a tervek között, ennek „előfutára” a jelenleg még csak kísérleti stádiumban lévő cipőfelsőrész-készítés beindítása. A szerkezetváltás a jövő feladata lehet, de itt ma kell tenni valamit a talponmaradás érdekében, hiszen - ahogyan Csapó Jánosné mondja - ha az árhivatal nem járul hozzá ahhoz, hogy megemeljék áraikat, akkor jövőre szinte biztosan veszteséges lesz a gyár működése. Akkor pedig vagyonalap-csökkenés, átütemezés, bizalmatlanság a bank részéröl, hitelfelvételi nehézségek, szanálás... A kész bőr átárazási árindexe a jövő évre 100 százalék lesz. Úgy ítélte meg a vállalat vezetése, hogy emellett a következő évet kibírták volna, 1989-ben pedig már lélegzethez is jutott volna a vállalat, ha nem lett volna a nagy importhányaddal dolgozó gyárat különösen sújtó, többszöri forintleértékelés, ha nem nőttek volna az importjárulékos költségei, ha nem emelkedne a nyersbőr világpiaci ára. Mivel azonban mindez bekövetkezett, reális veszélye van a veszteséges működésnek, még az új szervezeti felépítés mellett is. Mert szervezeti átalakítást hajtanak végre jövő év január elejétől a vállalatnál. * Egy szervezeti egységbe - az úgynevezett crust-gyárba - vonják össze a legnagyobb költségeket igénylő nyersbőrbeszerzést és -gazdálkodást, valamint a félkésztermékek előállítását. Ez a gyár elszámoló áron átadja a félkészterméket a másik, kikészítéssel (aza a késztermék előállításával) és az értékesítéssel foglalkozó gyárnak. A változtatással az egymásra mutogatás rossz gyakorlatát kívánják kiküszöbölni, hogy például a termelés ne mondhassa: azért nem tud megfelelő minőségű bőrt előállítani, mert gyenge volt a beszerzett alapanyag, illetve ők jó minőségű terméket készítettek, az értékesítéssel foglalkozó részleg mégis alacsony áron adta el azt. A két önelszámoló gyár létrehozása személyi változásokkal is együttjárt, mert mindegyiknek az élére kvalifikált mérnök került, igazgatói pozícióba. Az eddigi gyakorlatban a termelést kevés jól képzett mérnök segítette. A kisebb egységekben - a remények szerint - mérhetővé válnak a költségek, a nyereség, az értékesített mennyiséget is figyelembe lehet majd venni, s így a jelenleginél teljesítményorientáltabb bérezés kialakítására nyílhat lehetőség. Azt várja a vállalat vezetése, hogy az önelszámoló szervezetek saját érdekeltségüknek megfelelően a rendelkezésükre álló eszközökkel jobban gazdálkodnak majd, például egy adott nyersbőrből a maximumot hozzák majd ki. Várják az árbevétel növekedését, a költségek csökkentését, a gazdasági tisztánlátás megteremthetőségét - s mindezen keresztül a túlélést, a talponmaradást. A szervezeti változástól el lehet várni a világosabb kimutatásokat, s ha tudjuk, hogy mire mennyit költünk, az alapja lehet az adott költségekkel való gazdálkodásnak. De a dolgozó magától a szervezeti változástól nem fogja a bőrt optimális méretűre feszíteni, nem vigyáz jobban a vasalásával, s ha úgy adódik, ezentúl is átmegy rajta a targoncával. Ezeken a gondokon tényleg csak az érdekeltségi rendszer átalakítása - a jövő év tavaszára tervezik megvalósítani - és a sokkal magasabb követelményszint segíthet. Ettől valósulhat meg, hogy a munkások jó gazda módjára bánjanak az igen drága gépekkel és import alapanyagokkal, s hogy a szemléletváltozás a vezetőkben is kialakuljon. A kitűzött reális feladatok megvalósítását szigorúan megköveteljék, az elvégzett munka minőségét is figyelembe véve fizessenek bért, s a mindezek során elkerülhetetlenül föllépő konfliktusokat vállalják. Elgondolkodtató, hogy a gyár harmadát, például az oly fontos energia és vízszolgáltatást, nem érintette a szervezeti változás. A vállalat irányításának rendszerében - kihez milyen feladatok és mely beosztottak tartoznak - történt ugyan racionalizálás, de az alkalmazotti létszám változatlan maradt.- Több változtatás nem volt a jelenlegi átszervezésnek Célja - mondja Csapó Jánosné. - Előbb-utóbb lépünk a többi területen is, ha meg lesznek hozzá a feltételek. A dolgozók bíznak a változások jótékony hatásában. Vörös Lajosné raktári csoport- vezető, a vállalati tanács tagja szavaiból úgy érzem, talán túlságosan is bizakodnak. Jobb minőségű alapanyagot, újabb gépeket remélnek, pedig jobb alapanyagra aligha telik a jövőben, az új gépek pedig most is ott vannak, ott állnak. Bíznak a két új gyár vezetőiben is.- Fiatal, jó szakember mind a két új vezetőnk. A felső szintű vezetés is így vélekedhet róluk, azért állította erre a posztra őket. Biztosan nekik maguknak is vannak elképzeléseik a nehéz helyzetből való kilábalásra, azért merték vállalni ezt a megbízatást. . ROSTÁS ILONA Kukoricából: rekordtermés Tevelen Favorit a tíztonnások klubjában A teveli faluképhez úgy hozzátarotzik most a háztetőkön terpeszkedő hó, mint a kalaphoz szokott ember fejéhez a fejfedő. Közeleg az év vége, ilyenkor lassan már csak a zárszámadásra készülő adminisztrátorok nyüzsögnek a főkönyvelő ellenőrzése mellett a téeszirodán, úgy mint a közelmúltban a földeken dolgozók. Magtárban a termés, mégpedig a teveli Kossuth Téeszben ezúttal nem is akármilyen. A kukorica hektáronkénti hozama olyan rekordszámot mutat, amit ha egy-két idős gazdának megemlít az ember, bizony az csak vakarja a fejét, csóválja is hozzá, kételkedés bujkál a szavaiban amikor azt mormogja szinte csak maga elé: - „Hogy a tengeri ennyit teremjen?! Teremtőm, ki gondolta volna...?!” Nagyszerűen termett. A KSZE Növény- termelési Rendszer 58 taggazdaságának egyike a teveli, ahol 1987-ben 115,54 tonna kukorica termett hektáronként. Tizenöt mázsával, majdnem 16-tal több mint tiz tonna... ez már valami. Mégpedig megyei rekord. Az elmúlt öt évben soha nem volt a taggazdaságok kukorica vetésterülete állandó, jobbára nőtt a terület, melynek nagysága 1986-ban érte el a csúcsot, ami 55 904 hektárnyi területet jelent. A taggazdaságok ekkora területen 7,85 tonna átlagtermést értek el. Az idei átlagtermés-összesítő még nem készülhetett el, mivel akad példa arra is, hogy néhány hektáron ha hóban is, de lábon álló kukorica van. A téeszirodában Szakács Zoltán növénytermesztési ágazatvezető Pfeifer Iván kerületvezetővel tárgyal éppen. Évek óta a legnagyobb siker az amihez gratulálunk, miközben leültetnek bennünket.- Örömmel nyugtáztuk mi is a rekord kukoricatermést - mondja Szakács Zoltán. Nagyszerűen összejöttek a dolgok a kukoricával. Nem is baj, említem meg, mert ez az utóbbi évek ínséges időjárásában legalább igazi sikerélményhez juttatta a növénytermesztőket, visszaadta kicsit a hitüket. Aztán azt is latolgatjuk, vajon mire lesz elegendő ez a nagyszerű kukoricatermés, országos szinten. Mert a megyei rekord az már bizonyos, és meglehet Tevel éppen ezzel kerül majd be a magyar agrártörténelembe.- Már nyolcadik éve folynak nagyüzemi fajtaösszehasonlító kísérletek a szövetkezetben, ami ezúttal 31 fajtát jelentett, úgyhogy nem írható mindez a véletlen számlájára pozitívumként. Ennyi idő tapasztalataiból már adott kellő alapot ahhoz, hogy a jól végzett munka gyümölcse beérjen.... Nagyon nehezen álltak csak kötélnek, nem szívesen beszéltek önmagukról, kérték, hogy várjuk meg az elnököt, aki éppen csak bekapta az ebédet, aztán már futott is a dolga után... Pedig ilyen eredmény után ha nem is kell az embernek a mellét verni, azért szerénykedni sem szabad. Még jó hogy egymást erősítve azért csak-csak belelendültek a beszélgetésbe, főleg amikor a szigorúan vett szakmai kérdések kerültek szóba. Mutatták a falon lévő csapadéktáblázatot, hasonlítottuk a kukorica által hozott éves eredményekkel.- Ha nem kellően sűrű a kukorica az már gond, terméscsökkentő stresszhatás érheti a vetést - magyarázza az ágazatvezető.- A 70-80 ezres tőszám abszolút ideálisnak mondható, ami ezúttal szinte darabra bejött - teszi hozzá Pfeifer Iván kerületvezető.- Nagyszerűen bevált a Pioneer 3732- es ami a vetésterületünk 51 százalékát tette ki - sorolja Szakács Zoltán. A júniusi 38 milliméter csapadék is jól jött, de tudtuk, hogy jó termés lesz. Mondtam is a föagronómusnak, amíg én nyugdíjba megyek, nem valószínű, hogy mégegy- szer ilyen nagyszerű termés lesz.- Kitűnő helyen voltak a kukoricáink - veszi át a szót a kerületvezető. Megtudjuk, hogy Bonyhádvarasd felé eső területükön a fennsíkon egyenletes szép táblákat alakítottak ki, míg a teveli erősen erodált részen szabdalt parcellák voltak a jellemzőek.- Jól kialakult, stabil technológiai fegyelem szintén az alapokhoz tartozik - meséli Szakács Zoltán - és ebben bizony óriási szerepet vállalt magára Streicher Mátyás az elnökünk. Hosszú évek következetes szakmai munkája fekszik ebben.- Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a szervestrágyázást igen fontos dolognak tartjuk, évente kiszórunk 1200 vagon trágyát. Az aratás utáni első munka is ez - így a kerületvezető. Kollégám az után érdeklődik, vajon nem zavarja meg a föld „háztartását” a sok szervestrágyázás? De mint mondják ez nem fordul elő, hiszen a három- évenként kötelező talajvizsgálat is akadálya ennek, de folyamatosan végeztet a teész növényanalizálást is. Szóba kerül még a vetési gyorsaság, az egyenletes szemnagyság, de beszélünk arról is, hogy a következetes kísérleti munka a NÖMI fajtaszortimentje, a tőlük kért megfigyelések és a kapott vetőmagok egyaránt részét képezik ennek a sikernek. A táblázatokat vizsgálva kiderül, hogy 1971-ben még csak 5,1 tonna volt a hektáronkénti átlagtermés, ami 1977-ben már 7 tonna fölé ment, majd 1982-ben 9 tonna fölé ugrott, 1985-ben pedig 9,64 tonnát tett ki.- Az első sikert a Szent Sebestyén dűlőben értük el - mosolyog a növénytermesztési ágazatvezető. Ez magas labda, hát leütöm, mondván akkor Tevelen áldják is a szentek áldásos tevékenységét.- Sok itt az ilyen elnevezés, szerencsére sokat hozó dűlőkről is van szó. A helyre adaptálás, a táblaadottságokhoz való alkalmazkodás és a Pioneer 3732- es sikert hozott. Van olyan oldal, ahol búzával szegtük a táblaszéleket, aztán lucerna került bele, és úgy a kukorica, hogy megakadályozzuk a lemosódást, csökkentsük az eróziót. Vajon most a Pioneer fajta sikerét látva csak azt fognak vetni? Nem, szóba sem kerülhet, mert egy fajtára nem szabad alapozni, világosítanak fel. Példát is mondanak ennek megerősítésére. Szóba hozzuk a vetőmagellátást, feltesszük a kérdést, vajon árukapcsolás nélkül hozzájutnak-e a kért vetőmaghoz, de igenlő a válasz. Nem volt ilyen rózsás a hangulat amikor a műtrágyaellátásról ejtettünk szót, mert elnöki utánjárással, futkosás- sal kaptak csak nitrogén műtrágyát, de kaptak. Átlagtáblákat nézve a szerves trágya „mellé” kiszórtak 280 kilogramm nitrogént, 135 kiló foszfort és 180 kiló káliumot hatóanyagban számolva. De ez csak átlagszám, mondták. Kellemes gondot okozott a sok termés tárolása, de a napraforgót új helyre vitték el, így el tudták tenni a kukoricájukat. Október 8-án kezdték meg a betakarítást november 24-én fejezték be, három Claas-szal és a kiszolgáló járművekkel. Nagyszerű siker ez a rekordtermés, de mára egyetlen gazdálkodó és termelő sem engedheti meg magának, hogy az, amit előállít, ne hozzon nyereséget, vagyis a ráfordítás „a földbe tett forint” arányos kell, hogy legyen ez esetben a rekordterméssel (is). A nagyobb hozam, a pótlólagos ráfordítás hatékonyságával, az egységnyi hozamot tekintve kevesebb költséggel kell, hogy járjon.- Ha az előző esztendők szűkített önköltségét vizsgáljuk meg száz kilogramm kukorica esetében - mondja Szakács Zoltán -, akkor kiderül, hogy a kilenc tonna fölötti termésnél ez 211,82 Ft volt, míg a tavalyi termés után ami szerényebb volt, ez a szám: 224,63 Ft. Mivel nem előzheti meg a kocsi a lovat... vagyis még nem is lehetnek pontos számadataink, így any- nyit mondhatok csak, hogy az idei év költsége 190-200 Ft között kell, hogy alakuljon. Tevelen már a következő esztendőre is gondoltak, jelezték, hogy melyik vetőmagból mennyit igényelnek. Mert örülnek a sikernek, de előre tekintenek. Mindannyian. Az elnöktől a főagronómu- son át a kerületvezetőig, a vetőgép farostól a kombájnosig. Tevelen szép termés lett az idén, dugig teltek a magtárak... SZABÓ SÁNDOR Fotó: CZAKÓ SÁNDOR Szakács Zoltán (jobbról) és Pfeifer Iván a kukorica jövő évi területi megoszlását szemléli a térképen Kellemes gondot okozott a termés tárolása
