Tolna Megyei Népújság, 1987. december (37. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-19 / 299. szám
1987. december 19. 6 Képújság MÚLTUNKBÓL Péter Mihállyal Ihárosi Ibolya a közéletről I- Vágjunk rögtön a dolgok közepébe. Mi a véleménye a közéletről? Természetesen nem általában, hanem itt és most.- Nehéz dolog, hiszen ma a valóság valóban bonyolult, gyorsan változik, sok az ellentmondás. Hogy a társadalomban is vannak ellentmondások, nyilvánvaló, legalábbis az elmélet szintjén ezt többen tudják, mint amennyien a valóságban hajlandók szembenézni ezzel a ténnyel. A valóság olyan, amilyen, és ezzel úgy kell számolni, ahogyan van, a maga bonyolultságában és ellentmondásaiban. A létezés módja a mozgás, és a mozgás forrása a dolgokban, jelenségekben, folyamatokban jelen lévő ellentmondás. Ha az emberek a társadalmi jelenségekben találkoznak ellentmondással, mindjárt azt hiszik, hogy nincsenek rendben a dolgok és ezért pánikba esnek. Nemrég olvastam, éppen a Népújságban, Bródy János nyilatkozatát, aki azt mondta - bekötött szemmel megyünk előre. Sajnos, valóban így mennek egyesek, pedig bekötött szemmel csak a falnak lehet menni. Jó lenne talán körülnézni előbb, és aztán haladni. I- Mindenki szeretne világosan látni és egyértelműbben eligazodni a világban és a mindennapi életben...- Ez az igény természetes, csak nem mindenki választ ehhez helyes utat. A közéletben is sokféle szemlélet létezik együtt, ami megint természetes, csak az a baj, hogy az emberek érzelmi alapon ítélnek, és nem racionálisan, a valóságot megismerve abból általánosítva a következtetéseiket. Ma a közélet palettáján megtalálhatóak a dogmatikusan gondolkodók, azok, akik nem tudnak megszabadulni a sztálinizmus maradványaitól, nem tudatosan, hanem gondolkodás- módjukban. Vannak reformpártiak, akik között sokféle megtalálható, ide sorolom a magam nemzedékét is. Valamelyes politikai történelmi tapasztalattal rendelkezünk, lassan ötven felé közeledve és vannak a fiatalok, akiket ifjú titánoknak neveztem el, akik mindent ki akarnak dobni. Pedig csak dialektikusán kellene gondolkodni, és mindjárt nyilvánvalóvá válna annak a hegeli gondolatnak az igazsága, amit Marx, Engels és Lenin is használt munkássága során, hogy megőrizve megtagadni. Az úgynevezett létező szocializmusnak itt Magyarországon is vannak olyan eredményei, amelyeket szám- bavenni és becsülni kellene, mert ezekre építve lehet csak újat alkotni.- Felsoroltunk sok csoportot, amelyeknek a képviselői jelen vannak a közéletben, de valahogy mindenki egy kicsit borúlátó és pesszimista, ebben mintha egyformák lennének.- Ha modellezni akarom a társadalmat, akkor a szakmámból kell kiindulnom. Magyar-történelemszakos tanár vagyok, innen veszem a példát is. A romantika korában - Victor Hugó műveiben jól látszik - azt hitték, hogy mivel a nagy francia forradalom jelszavai esszenciálisán nem váltak valóra a társadalomban, ezt az érzelmek felszabadító erejével kell ellensúlyozni. Márpedig a valóság nem fekete és fehér, az emberek - hogy magyar példát hozzak Jókai Fekete gyémántok című regényéből - nem Berend Ivánokról és Kaulman Félixekből állnak. Tulajdonképpen természetes, az igény, hogy mindeki szeretne fehéret látni, de a valóság nem ilyen, az egyszerűen csak szürke. Természetesen olyanok is mindig vannak, akik a fekete láttán is szeretnék elhitetni, hogy az tulajdonképpen fehér. Bölcsész lévén, még egy dologgal kiegészíteném a képet. Nagyon tehetséges emberekkel végeztem együtt az egyetemet, sokra vitték közülünk többen is. Együtt jártam a szegedi egyetemre Paál István színházi rendezővel, Veress Miklóssal, az írószövetség mai főtitkárával, Radnóti László, Vass István Zoltán riporterekkel, vagy éppen Kelemen Jánossal, az ELTE filozófiai intézetének tanszékvezetőjével. Az irodalmárok sokkal drámaibban élik meg a konfliktusokat, mint ahogyan azok a valóságban jelentkeznek. Sokkal, de sokkal racionálisabban, elemzőbben kellene megközelíteni a valóságot.- Meg kell kérdeznem... Érdemes ma közéleti szerepet vállalni? Persze, furcsa kérdés lehet ez egy újságírótól, akinek ez a mindennapi kenyere, ha közéletet nem szűkítjük le például a választott funkciók gyakorlására.- Ez, azt hiszem, a gyerekkorba nyúlik vissza, és személyiség kérdése is. Irgalmatlanul rossz gyerek voltam. Mindig bandákhoz, csoportokhoz csatlakoztam. Nagyon érdekes volt már ott is, hogy milyen szépen kialakultak a szerepek, mindenkinek megvolt a maga helye a rendszerben. Erről jut eszembe, hogy megint egy érv dogmatikus gondolkodásmód ellen. Csak rendszerben lehet gondolkodni az elemek és a működési törvények ismeretében lehet megbízható igazságokat leszűrni. Az a bizonyos bandaszellem ennek felismerésére is alkalmas volt. Egyszerűen nem tudnék úgy élni, hogy ne ismerjem a játékszabályokat és azokra ne lehessek hatással. Ez belső természetes igényem. Ráadásul úgy is alakult, hogy nekem mindenért meg kell küzdenem. I - Milyen értelemben?- Nem egzisztenciálisan, bár természetesen, mint mindenkinek, úgy is. Még a mozgalomba is nehezen kerültem be. Részt vettem a DISZ-ben 1956-ban, amikor megalakult a KISZ, egy nagyon kedves barátom, valósággal második apám azt mondta, nem vagy alkalmas KISZ- tagnak. Végül egy év múlva vettek fel, szinte ugyanez játszódott le 1958-ban a párttagságommal. Nem övezte egyértelmű helyeslés a kérelmemet, akadt, aki tartózkodott és még ellenszavazat is volt... I- Lehet, hogy ez éppen amiatt volt, hogy érdemben részt kívánt venni a döntésekben, hogy valóságos igénye volt a beleszólásra, és nem pedig a bólogatásra.- Az megint természetes, hogy ha valaki nem csinál semmit, akkor hibát sem követ el, akkor nem is lehet felelősségre vonni, mert nincs is felelőssége semmiben. ■ - Sok közéleti funkciója van?- Tagja vagyok a városi pártbizottságnak, a fegyelmi bizottságnak és megyei pártbizottság agitációs és propaganda munkabizottságának. Tiszteletdíjas tanára vagyok az oktatási igazgatóságnak.- Szeret szerepelni? Mostanában többször tapasztaltam, hogy az emberek nem hajlandók a nyilvánosság elé lépni. Ha nem mondanak semmit, akkor nem is tévedhetnek alapon... Előfordul, hogy nyüzsgőnek, fönnforgónak bélyegzik azt, aki vállalja a kiállást.- A feleségem rendkívül visszahúzódó személyiség, mondta már nekem, hogy hiú vagyok. Ez végül is lehet, de az viszont biztos, hogy „szerepléseimmel” semmi mást nem akarok, mint a köznek használni. Egyszerűen csak elmondom a véleményemet. Lehet, hogy ha ez a cikk megjelenik, akkor is találgatni fogják né- hányan, hogy ugyan mit akartam elérni ezzel, pedig semmit, csak beszélgetünk. Nem török és nem törtem soha senki pozíciójára, még csak a mindennapi sikerélményeimet sem a közéletben szerzem be. Egyszerűen csak részese és formálója szeretnék lenni a körülöttünk lévő világnak, amit úgy hívunk, hogy szocializmus. Ha a hiúság motiválna, akkor biztosan élvezném a szereplést, ezzel szemben az a helyzet, hogy elfáradok egy-egy hozzászólásom alatt, és azt is észreve- szem, hogy remeg a lábam. I- Térjünk egy kicsit vissza a sikerélményre. Azt hogy és hol lehet megtalálni?- Természetesen, csakis a jól végzett munkában. Igazából mindig arra vágyom, hogy egyszer mehessek vissza tanárnak. Most már hat éve vagyok igazgató, de még mindig tanárnak vallom magamat. Ha bemegy az ember egy órára, akkor pontosan lemérheti, hogyan dolgozott, este nyugodtan fekhet le. Az igazgató sikerei már áttételesebbek, ha vannak. Akkor jó a munkám, ha működik az iskola, ha rend van és jól érzik itt magukat a gyerekek. A rendet pedig úgy értem, hogy mindenki tudja a dolgát és csinálja. Meggyőződésem, hogy az emberek nyolcvan százalékára érvényes, hogy ha bizalmat kap, annak igyekszik is megfelelni.- Nekem is ez a véleményem, talán még magasabb százalékot is el tudnék fogadni, a bizalmat mindenképpen vezérlő elvnek érzem a közéletben is. Most mégis mintha nem érvényesülne ez teljeskörűen.- Van ilyen jelenség, igazából nem tudom hol is akad el a bizalom. I- Mint a fegyelmi bizottság tagja, nyilván látja, hogy vannak, akik visz- szaélnek ezzel.- Meg vagyok győződve a közélet tisztaságáról. Mindig azt tapasztalom, ha egy vezető gátlástalan lesz, és elveszti a rábízott tömegek, emberek bizalmát, akkor azt „felülről” is elengedik, nem védi meg senki. Éppen a realitásérzék megőrzése miatt kell minden vezetőnek kiépítenie a kontrolijait, hogy szóljon a párt, a szakszervezet, a munkatársai, ha valamit nem jól csinált. Ez nemcsak a szépen fejlődő demokrácia alapelve és nem is valamiféle vezetői erény, hanem minden normális ember jogos önvédelme.- Ugyanez lenne a közéletben a testületek egyik fontos szerepe is. Egy időben a közvélemény az érdeket erkölcsi kategóriaként fogta fel és mint ilyent illetlennek tartotta, ma meg az a helyzet, hogy divat lett az érdekről, az érdekek képviseletéről beszélni, ezért egyesek azt hiszik, hogy az ő személyes érdekeiről van szó.- Ideig-óráig biztosan lehetséges az egyéni érdeket képviselni, de hosszú távon, úgy látom, ez nem lehetséges, ahogy Ady Írja a „percemberkék dáridó- ja” gyorsan véget ér. A korrupció a hiány- gazdaság sajátossága, legfeljebb onnan szűrődik át, de a közéletre ez nem jellemző. Mondják azt is, hogy individualizálódik a társadalom, ez egy részigazság, mert ugyanakkor egy sor jelenség arra mutat, hogy megindult a közösségkeresés folyamata is. Ma különféle érdekek nemcsak kifejeződnek, és erre fórumok, csoportok szerveződnek, hanem keresik és előbb-utóbb meg is találják majd az érdekek harmóniáját. I- Lenin azt, amit ma élcsapatjellegnek hívunk, még franciául mondta a pártra, avantgarde-nak nevezve a kommunista pártot, ön szerint ma ennek a szerepnek meg tud felelni?- A párt vezető szerepe nem kétséges most sem, de ezt sem dogmatikusan kell elképzelni. Tudomásul kell venni, hogy a párt nem a jóisten, „aki” mindent elintéz. Nemrég olvastam Berecz János nyilatkozatát, ő fogalmazta meg, hogy a párt feladata az, hogy a társadalom legfontosabb problémáival foglalkozzon. Nem fejezhet ki minden csoport- és részérdeket, ezeket más társadalmi szerveknek kell közvetíteni a párt számára is.- Végül még egy kérdés... Milyen ma a fiatalok viszonya a közélethez? Mint tanár és a szekszárdi Rózsa Ferenc szakközépiskola igazgatója biztosan jobban tudja a választ, mint azok akik nem élnek folyamatosan a fiatalok között.- Két éve készítettem egy felmérést a pedagógus-pártbizottság felhívására, annak összegzésével válaszolhatok. Fiataljaink politikailag aktívak, rendet akarnak, dolgozni akarnak és ezzel természetesen eredményeket elérni. I- Végül is a mi beszélgetésünk nem lett pesszimista, pedig azzal indultunk, hogy sokan azok.- Miért lett volna, hiszen az teljesen nyilvánvaló, hogy a kizsákmányolásmentes társadalom - ami nálunk épül - ma- gasabbrendű, mint a kizsákmányoló. Hogy ez milyen most és milyennek kellene lennie, vagy milyen lesz, az egy másik kérdés. Ez a stratégia, a napi taktikát ezzel nem szabad összekeverni. „Majd amikor Nagyméltóságod meggyőződik arról, hogy csakis úgy van, akkor mi a nevünket is fogjuk tudatni Önnel". így végződik az a levél, amely 1934. február 14-én érkezett az alispánhoz Tamásiból. Elváltoztatott irású, névtelen levélről van szó. írója fel panaszolja, hogy a bíróválasztás „csakis nagy terrorral ment végbe”, „az egész választás csak rosszat szül”, s véleménye szerint a választáskor megsértették a törvényeket. Kérte, semmisítsék meg a választás eredményét, írjanak ki új választást a községben, hogy helyreálljon a járás székhelyén a bizalom, a rend, a törvényesség, s győzzön az igazság. S hogy a leírt szónak súlyát növelje, megemlíti még azt is a levélíró, hogy Tamásiban már szinte mindenki kommunista. Ez a mondat ugyan nem illik mondandójának lényegéhez, de azért az tény, hogy ebben az időben Tamásiban baloldali irányítású szociáldemokrata pártszervezet működött, meglehetősen sok gondot okozva a hatóságoknak. A névtelen levél nem került a papírkosárba, tekintve, hogy közérdekű bejelentést tartalmazott. Az alispán 1934. március 7-én tájékoztató jelentést kért az ügyben a járás föszolgabírájától. A főszolgabírói jelentés nem ismeretes, de tény, hogy az a vármegyei tiszti főügyészhez került. Ekkorra már ismertté vált a levél írója is, Juhász József. Ő és még néhány társa emelt szót a választás lefolyása és eredménye ellen. A főügyész, mint a törvényesség őre, álláspontját így közölte az alispánnal: „Véleményezem, hogy Tamási községben 1934. február 6-án megtartott elöljáró-választás megsemmisítésével új választás rendeltessék el.” Ezután sorra veszi, hogy miként sértették meg az 1886. évi XXII. törvény 80.§-át (nem alakítottak szavazatszedő bizottságot, a szavazatokat a községi alkalmazottak számolták össze és ebben közreműködtek a bizalmi férfiak, a szavazatok jegyzékét nem a szavazóküldöttség írta alá, hanem a bizalmi férfiak, stb.) „Megsemmisítendő a választás azért is, mert a választási elnök jelentéséből is megálla- pithatólag több esetben, amidőn a szavazatának leadása végett jelentkező választó a papírlapra felírt neveket elolvasni nem tudta, bizalmi férfiak, némely esetben a kirendelt jegyzőkönyvvezető olvasta fel a papírlapra felírt neveket.” A vármegyei kisgyűlés 1934. május 8- án levette napirendjéről a panasszal megtámadott választást. Vizsgálatot rendelt el, vajon a tiszti főügyész által kifogásolt szabálytalanságok megtörténtek-e? Május végén elkészített jegyzőkönyvek tanúsága szerint jogos volt az ügyész állásfoglalása, bár a főszolgabíró az eredeti eljárást nem minősítette törvénysértőnek, mondván, hogy a bizalmi férfiak és a hivatali apparátus csupán segédkezett, a választók véleményének kialakításában nem játszott szerepet. Az alispán javaslatára a vármegyei kisgyűlés 1934. június 12-én megsemmisítette a február 6-i választást és új, szabályszerű eljárás megtartására adott utasítást. Igaznak bizonyult tehát a névtelen bejelentés, s úgy tűnt, elérte célját. A kisgyűlési határozat ellen azonban most dr. Mann József és néhány társa fellebbezést jelentett be. Ezt követően megkezdődhetett a huzavona. Az alispán kezdte az időhúzást. Levélben kért tájékoztatást a főszolgabírótól, hogy a kisgyűlési véghatározatot kellő időben kifüggesztették-e, hozzáfér- hetett-e minden illetékes, időben nyújtot- ták-e be a fellebbezést, stb. Úgy tűnik, a főszolgabírónak sem volt sürgős a dolog. Elhúzta kissé a válasz idejét. Amikor kiderült, hogy minden rendben volt, az alispán 1934. október 1-jén az egész ügyet felterjesztette a közigazgatási bírósághoz Budapestre. Ott csak december 6- án hozták meg az ítéletet. Kimondották, hogy szabálytalan volt a választás, újat kell tartani. Megkezdődött tehát az új választás előkészítése. Erre az alispán 1935. február végén adott utasítást a főszolgabírónak. Az új választásra 1935. április 11 -én került sor. Ezúttal minden szabályos volt, mégis összeférhetetlenséget vélt felfedezni Bachmann József és Miklós János, s emiatt most ők nyújtottak be fellebbezést. Abban láttak összeférhetetlenséget, hogy a megválasztott bíró és az ugyancsak megválasztott pénztáros első fokon sógorok voltak. „A megválasztott bíró édesnövére, Ambrus Teréz ugyanis a megválasztott pénztárnok felesége.” Ezúttal a főszolgabíró jogosnak tartotta a fellebbezést, s kérte az alispánt, hogy „a fellebbezés alapján a bíró, a pénztárnok, továbbá Torma József községi elöljáró megválasztásának megsemmisítését” mondja ki. Ez 1935 áprilisában történt. A második választás ügye is a tiszti főügyész elé került. A május 18-án írt véleménye szerint ezt a választást is meg kell semmisíteni, újat kell tartani, mert jogos az összeférhetetlenség elleni fellebbezés. Ugyanakkor kimondotta, hogy Torma József megválasztását el kell ismerni, még akkor is, ha nem volt a választók névjegyzékében, s így nem is lehetett szavazati joga. A fellebbezés és az ügyészi vélemény újra az alispán asztalára került. Neki ismét nem volt sürgős, hogy mikor lesz a községnek bírája. Levelezésbe kezdett. A főszolgabírótól azt kérte, vizsgálja meg, valóban fennáll-e a sógorsági viszony. A főszolgabíró beszerezte az illetékesekről a keresztleveleket, amelyek valóban tanúsították, hogy a bíró és a pénztárnok sógorok. Az alispán ezt követően nem tehetett mást, mint az ügyet a kisgyűlés elé terjesztette. A kisgyűlésben megerősítést kapott Torma József elöljárói megválasztása, ugyanakkor megsemmisítették immár a második bíróválasztást és semmisnek mondották ki a pénztárnok tisztségviselését is. Ekkor már 1935. július 9- ét írtak... Talán e cikk olvasói már következtetnek, ez a döntés sem nyert osztatlan elismerést Tamásiban. Ismét dr. Mann József lépett elő főszereplővé. Ő képviselőtestületi tag volt a járás székhelyén. Panasszal támadta meg a kisgyűlési határozatnak a választást megsemmisítő részét. Emiatt az ügy ismét kikerült a megye hatásköréből, Budapestre, a köz- igazgatási bírósághoz továbbították az iratokat. Ekkor már szeptember 24-ét írtak. Közben a pénztáros, Kovács Ferenc elköltözött a községből, emiatt december 24-én lemondott tisztségéről. Ezzel valójában megoldódott az ügy. A főszolgabíró sürgősséggel kérte az alispánt, járjon el a közigazgatási bíróságnál, és szüntessék meg a felső szintű eljárást. Az alispánnak ekkor sem volt sürgős az ügy. Joggal vélhette: nem oszt és nem szoroz - most már érdektelen ügyben - egy határozat. így is történt. A közigazgatási bíróság Ambrus Pált megerősítette bírói tisztségében, nem tartotta akadálynak, hogy Ambrus Teréz Kovács Ferenc felesége volt (tehát fennáll a sógorság). A döntés indoklása szerint meg kellett erősíteni Ambrus Pált választott tisztségében, mert sógorát később választották meg pénztárnoknak, mint őt bírónak. A pénztárnokot azonban megfosztották tisztségétől - de ő addigra már hetedhét falun is túl járt... Lecsillapodtak a kedélyek. Az alispáni hivatalban újra tollat fogtak, hogy értesítsék az ügy végső kimeneteléről a járás főszolgabíráját. (2144/1936. alisp. iratok.) Ekkor azonban már 1936. május 2- át írtak. Ez a hiteles története a kilenc negyedéven át tartó tamási biróválasztás- nak. Talán még ma is él a szólás-mondás: hosszúra nyúlik, mint a tamási bíróválasztás... Közművelődés 1939-ben Néhány adat az alispán 1939. szeptember 30-án előterjesztett időszaki jelentéséből: „A magyar dalkultúra ez évben is szép sikert ért el, s a május és június hónapokban Bátaszéken, Dombóváron, Dunaföldváron, Hőgyészen, Gyönkön, Nagydorogon, Pakson, Simontornyán, Szekszárdon, Tamásiban és Tolnán megtartott ifj. dalosünnepélyek fényes tanúbizonyságot tettek a magyar dalnak iskoláinkban szép sikerű oktatásáról. A Vas Gereben Irodalmi és Művészeti Kör lelkes odaadással folytatta hazafias kulturális munkáját, s a múlt tanévben Bátaszéken, Decsen, Dombóváron, Dunaföldváron, Faddon, Gyönkön, Hőgyészen, Nagydorogon, Nagymányokon, Pakson, Pálfán, Pincehelyen, Sárszentlő- rincen, Simontornyán, Sióagárdon, Tamásiban, Tengelicen, Tolnán, Újdombóváron és Zombán 1-1 és Szekszárdon 4 kultúrestélyt tartott, melyek közül 12 kul- túrestélyen 15 országos nevű előadóval vett részt a Magyar Külügyi Társaság is. Ugyancsak a Vas Gereben Irodalmi és Művészeti Kör a Tamásiban tartott kultúr- napon az uradalmi erdőben lévő Vas Gereben fáján elhelyezett emléktáblát elhelyezte a szomszédos egykorú fára, mert az előbbi fa kipusztulóban van...” K. BALOG JÁNOS
