Tolna Megyei Népújság, 1987. december (37. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-19 / 299. szám
1987. december 19. TOLNA ' NÉPÚJSÁG 3 Tanácsülések A megye elmaradt térségeinek fejlesztése A Tolna Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának legutóbbi ülésén első napirenden a megyei ifjúsági és sportosztály munkájáról Kuhl Mihály osztályvezető számolt be. Kiemelten foglalkozott a sportban érdekelt társadalmi és tömegszervezetekkel való együttműködésről. Ezt követően Végh Imre személyzeti és oktatási osztályvezető arról tájékoztatta a végrehajtó bizottság tagjait, hogy miként érvényesül a párt káderpolitikai elve és milyen a személyzeti munka helyzete a tanácsszervezetben. Az adópolitikai célkitűzések érvényesítéséről, a lakosságadóztatási tevékenység hatékonyságának alakulásáról Priger József pénzügyi osztályvezető információit hallgathatták meg. Tamás Ádám általános tanácselnök-helyettes a Tolna megye elmaradt térségeinek fejlesztési programját ismertette. A Tolna Megyei Tanács ülése december 23-án lesz. A tamási ifjúság helyzete Az ifjúság helyzete, az ifjúságpolitikai határozat és az ifjúsági törvény végrehajtásáról szóló beszámoló szerepelt a Tamási Városi Tanács évet záró ülésén. A napirendi pont előadója: Vida Lajos a művelődési, egészségügyi, ifjúsági és sportosztály vezetője, számadásában az óvodai és bölcsődei helyzettől a középiskolásokig elemezte a tárgyi feltételek milyenségét. A város 10 ezer 637 lelket számláló állandó lakosából 2600 a fiatalkorú. A fiatalok szemléletének formálásában jelentős szerep jut az iskolának, munkahelynek. Az ott látott példák meghatározóak a személyiség formálásában. A pályakezdés, a munkába állás nehézsége egyre jobban érzékelhető Tamásiban is. Alapkérdés a lakáshelyzet megoldása. Az elosztási elveken módosítani kell. A beszámoló kitért arra is, hogy a fiatalok közéleti szereplése nem megfelelő arányú. Javult viszont a vezetésben való részvételük. Kitüntetésalapítás Szekszárdon Szekszárd város Tolna megye politikai, gazdasági és társadalmi életében kiemelkedő szerepet tölt be. A város fejlesztése a közösség életviszonyainak javítása érdekében több személy és kollektíva végez áldozatos munkát. Ennek elismeréseként a városi tanács „Szekszárd városért” kitüntetést alapít. Erről döntött legutóbbi ülésén a városi tanács. A kitüntetés magában foglalja a piros műbőrbe kötött díszoklevelet, melyen stilizált szőlőfürtök és a város címere látható a „díszoklevél” felirattal A kitüntetéssel együtt hatezer forint értékű tárgyjutalom adható. A díszoklevélből évente legfeljebb hármat adományoz a városi tanács. A földgázhálózat fejlesztésének tapasztalatai Bonyhádon Az önerős földgázhálózat fejlesztésének tapasztalatairól számolt be dr. Schuler Zoltán tanácselnök-helyettes, a Bonyhád Városi Tanács decemberi ülésén. Arról tájékoztatta a testület tagságát, hogy az 1984 májusában hozott határozat - mely a gázhálózat fejlesztéséről szólt - az évek során és a gyakorlatnak megfelelően módosításra szorult, amit az érdekelt állampolgárok véleménye is alátámasztott. Szükséges volt továbbá a módosítás azért, mert a hozzájárulás összege 1986 decemberéig volt érvényben, így új összeg megállapítása vált időszerűvé. Az. 1987. évi fejlesztési programot a tanács vb májusban határozta meg. Ebben szerepelt a Mikes utca III. szakaszán, az Alkotmány, az Árpád, a Semmelweis, a Borbély, a Marx, a Nádasdi utcában és a Károlyi utca alsó szakaszában a hálózat-megépítés. E program végrehajtása tette lehetővé, hogy az 1988-ra ütemezett munkák egy részét már előrehozhatták. A fenyőfaértékesítés szabályai Sok a panasz az árusokra Az idei fenyőfavasár kezdete óta a fővárosi és vidéki kereskedelmi felügyelőségekhez egyaránt sok panasz érkezik, hogy az árusok nem tartják be a forgalmazásra vonatkozó előírásokat. Az Országos Kereskedelmi Felügyelőség ezért ismételten felhívja valamennyi karácsonyfa-értékesítéssel foglalkozó vállalat, szövetkezet, magántermelő és -kereskedő figyelmét az előírások betartására. A vágott fenyőfát a vevő előtt megfelelő mérőeszközzel meg kell mérni, s az árat a vágáslap és a fa csúcsa közötti távolság alapján kell meghatározni. Előírás az is, hogy a fogyasztói árat jól láthatóan valamennyi árusítóhelyen ki kell függeszteni, feltüntetve a fenyőfajta megnevezését és méterenkénti árát. A kereskedelmi felügyelőségek munkatársai folyamatosan ellenőrzik, hogy az árusok betartják-e az értékesítés szabályait. Akkor fellengzősnek, nagyképűnek tartotta Berhidait.- Öregem, én csak itt tisztaságfelelős vagyok - mondta volt neki Berhidai. - Úgy tűnik, hogy nekem a legfőbb gondom: miért van a szövetkezet udvarán eldobva a cigarettacsikk, a papírzsebkendő, hogy mindig virágozzék virág az udvaron. Hogy tiszták legyenek a falak...- Mindez lényegtelen - replikázott vele Miklós Péter.- Látszólag. De az embereket a látszatok érdeklik. Azt nem tudják, és nem is hajlandók észrevenni, hogy én azért keményen a kezemben tartom a gyeplőt.- Milyen gyeplő az, ami csikkekből áll? - kérdezte nem kevés gúnnyal Péter.- A tudatosságot nem látod ebben. Nálunk az összes vezető szemtelenül fiatal. Egy kezdő mérnök már három év múlva osztályvezető lehet, ha igyekvő. S ők soha nem felejtik el ezt, tudják, hogy csak a mi szövetkezetünkben lehetnek ilyen fiatalon vezető beosztásban, jó keresettel. Amikorra pedig kinőnek feladatkörükből, és akár elnökök is lehetnének, már nincsenek itt, mert szívesen viszik el őket politikai munkatársnak, vagy egy nagyobb üzembe vezetőnek. És én mindig elölről kezdem, keresem az új embereket, a tehetségeket. Azt is megmondom nekik, hogy szakmailag okosabbak, hiszen frissebb a tudásuk. Ezért törvény- szerű, hogy hamar kerülnek komolyabb beosztásba. Fiatalok és tehetségesek. Véletlenül sem jut az eszükbe, hogy a helyemre pályázzanak. Azt is tudják, hogy nekem ez a poszt még megfelelő, de többre nem lennék képes. Ha pedig egyetlen egy is megpróbálná, azonnal lehetetlenné tennék azok, akik itt nevelődtek föl, mert nekik a legszebb éveik ennél a szövetkezetnél teltek el, mellettem. Péter csak most reggel, az ágyban döbbent rá, hogy Berhidainak milyen igaza volt. Elmúlt hatvanéves és újból megválasztják elnöknek, „Én meg 53 vagyok, és máris kirúgtak”. A felismerés elkedvetlenítette. Percekig bámulta mereven a plafont, de egy épkézláb gondolat nem jutott eszébe. A mennyezetet bámulta akkor is, amikor Anna benyitott.- Jó reggelt! Péter megpróbált mosolyogva visszaköszönni, de igyekezetéből csak egy bajusz alatti mordulásra futotta.- Na, mi van, a szemedbe ment a túró? - próbált tréfálkozni az asszony.- Csak most ébredtem fel - mondja erre Péter, de az arca piros, mint a cékla.- Odakészitettem a reggelit, főztem kávét, rohanok, mert nem szeretném, ha engem is kirúgnának - hadarja az asz- szony. - Elég lesz, ha csak bedugnak egy poros irodába. A felmondást magamnak tartogatom, csak hát addig még szeretnék kevéske borsot törni az orruk alá. HÉTRŐL | HÉTRE HÍRRŐL | HÍRRE Már két hét sincs vissza, s búcsúztatjuk az 1987-es esztendőt. S ebben az időszakban nemcsak a kártyanaptárokat gyűjtő gyerekeknek jelez valamit a zsebben elférő lapocska, mely a hónapokat, napokat, ünnepeket is mutatja, hanem a felnőtteknek is. A férfiak egy részének némi kis izgalmat, hiszen egyre több kártyanaptár vonzza szemüket: szövetkezetek, vállalatok, gazdaságok a fedetlen női testet „alkalmazzák4 reklámcélokra például olyan felirattal, hogy „Várjuk vásárlásaikat!”, vagy „Ha nálunk vásárol, csökkenti raktározási gondjait és költségeit!” No, nem másolom tovább a naptáridézeteket, olvashatunk belőlük még jócskán a Ludas Matyi közkedvelt Tücsök és bogár rovatában. Nekem pedig - s gondolom, hogy sokuknak - egészen más is eszembe jut a „szexis lányok” láttán. Reménykedem, hogy ruhátlanságuk nem a következő esztendőnket jelképezi. De hát ez ki van zárva, hiszen évekkel ezelőtt is dívott e naptárszokás nálunk, legfeljebb nem ennyire mezítelenül, ennyire öncélúan. Persze, akkor még mások voltak a szokások, a mezítelenség egyszerűen szenzációnak számított. S a naptárok kapcsán egyáltalán nem a prüdéria beszél belőlem, hanem az öncélúság ellenzése. Ugyanis szívesen ajánlom megnézésre Módos Gábor Aktalbumát, melyben található képek - aktok - szépek, esztétikusak, harmonikusak. Készülődés Maradjunk még néhány sor erejéig a naptároknál, s azok kapcsán a karácsonyra és az új évre való készülédésnél. Ilyentájt, a naptárakkal együtt „piacra dobódnak” a különböző cégek gyártatta reklámanyagok, melyek egy része jól használható tárgy alakjában indul vándorútra. A főnök táskájában. Hát nem láttak még télapót játszó főnököt? Aki az év utolsó 2-3 hetét rendre azzal tölti, hogy személyesen kézbesíti az ajándékkollekciót azoknak, akik „megérdemlik”. Persze, kajánul jegyzem meg, hogy puttonyaikba egyre kevesebb „cucc” kerül, s ez elsősorban azért jó, mert így munkahelyeiken maradnak, végzik munkájukat, készülnek a következő esztendőre, ami munkatársaiknak, munkahelyüknek, no és az államnak is kész haszon! Készülődés - másképpen Az ünnepek előtti napok hangulatát szinte meghatározzák a különböző rendezvények, melyek közül egyre-egyre a sü- tő-főző háziasszony is eljut - lelke felüdítésére. Ilyen volt a csütörtök kora esti, Szekszárdon megtartott karácsonyi koncert, melynek szereplői kizárólag gyerekek voltak, az élményben részesülők többsége pedig természetesen felnőtt. A rangos, jól szervezett, igazán színvonalas műsor bevételét az Úttörőszövetség által meghirdetett Gyermekek a gyermekekért akció jótékonysági céljaira ajánlották fel. S itt kell megemlíteni a szekszárdi 1. Számú Általános Iskolát, hiszen az egész műsort - a szervezéstől a nagy élményig - maga vezényelte - nagyszerűen. S maradva még mindig a készülődésnél: rohanunk az üzletekbe, ajándékokat vásárolunk, cipeljük a fenyőfát, a díszeket, a szaloncukrot. Azon igyekezünk, hogy szeretteinknek kedves meglepetést szerezzünk. Ennek számtalan variációjáról hallani, s közülük egyet mondok el. Nyugdíjas asszonytól kaptam levelet, aki azt írja, hogy neki nagy ajándékokra nem futja. Viszont nagy gonddal ajándékoz mégis. Egyik barátnőjének évről évre színházjegyet vásárol olyan darabra, ami mindkettőjük kedvence. S január elején fölmennek - kedvezményes vasúti jeggyel - Budapestre, az előadás előtt megisznak egy feketét, elbeszélgetnek, s úgy mennek a színházba... A szomorú gyerekekről Vajon, milyen az ő karácsonyuk? Azoké a kis és nagyobb gyermekeké, akik úgymond hátrányos helyzetűek, illetve veszélyeztetettek? Vajon az ő családjukban is együtt gyújtanak gyertyát karácsony estéjén a szépen feldíszített fán? Ki tudja? Számukra talán szebbek, meghittebbek a hétköznapok, mint az ünnepek. Mert a hét „szürke napjain” pedagógusaik törődnek velük. Délelőtt és délután. Külön figyelnek rájuk az iskolák gyermek- és ifjúságvédelmi felelőségei, akiknek a száma megyénkben - a minisztertanácsi határozat szellemében - közel negyven százalékkal emelkedett az elmúlt négy évben. Nagy sikert arattak a gyakorló iskolások is Az 1-es iskola betlehemes játékkal is meglepete a közönséget Sajnos, ennek ellenére is csak alig csökken a veszélyeztett tanulók száma, s velük kapcsolatos gondokról tárgyalt pénteken délután a megyei gyermek- és ifjúságvédelmi bizottság Szekszárdon. Az írásos anyagot olvasva tisztán látszik, hogy a bizottság, a pedagógusok hiába tesznek meg bármit is, „önmaguk" látványos eredményt elérni nem tudnak, szükségük van mindannyiunk odaadó segítségére. Persze, a leghatékonyabb segítség sajnos mindig elmarad. S ez azoké a családoké, akik nem törődnek gyermekeikkel. Egyébként - a Tolna Megyei Pedagógiai Intézet vizsgálata szerint - a legtöbb gyermek - a veszélyeztetettek 60-70 százaléka - azért kerül peremhelyzetbe, mert a szüleik italoznak, erkölcstelen életet élnek. A szülők harminc százaléka felelőtlenségből, illetve anyagi megfontolásból nem veszi igénybe gyermeke számára a napközi otthoni ellátást, noha a térítési díj meglehetősen mérsékelt. E helyett otthoni feladatokkal zsúfolják tele a tizenéves gyermekeket, akik később, a törődés híján, a megmaradt szabadidejükben csavarognak. Folytassuk? Tanulmányi eredményük nagyon rossz, továbbtanulási arányuk szintén az, sokat mulasztanak az iskolából... Szóval milyen lesz az ő karácsonyuk? Ki tudja? Barátságban Nemrégen Tolnán, a művelődési központban igazán nagyszerű összejövetelt tartottak. Ilyenből ez volt az első, de a siker és az igény bizton garantálja a következőket. Tehát a nagyközség szocialista brigádjainak rendeztek találkozót. Olyan kollektíváknak, akik nagyrészt eddig nem ismerték egymást, legfeljebb néhányuk csak látásból - az utcáról, vagy az üzletből. A találkozót vetélkedővel „vezették föl”, melyben tizenkét brigád hat-hat tagja versengett irodalomból, politikai tájékozottságból, de játékos feladatokat is megoldottak. A többiek pedig szurkoltak nekik igen lelkesen. Ezután „Savaria 2-t” rendeztek, azaz táncversenyt, melyen szintén jót mulatott és jól szórakozott a meglehetősen nagy társaság. S utána? Nem mentek haza, hanem beszélgettek, ha hiva- taloskodni akarnék, mondhatnám, hogy tapasztalatot cseréltek. De valóban szó volt erről is, s most az vesse rám az első követ, aki nem hisz ezekben a baráti összejövetelekben, ezek építő és összetartó erejében. A tolnai találkozó résztvevői egyhangúan azt kérték, hogy évenként két alkalommal lehessen részük ilyen találkozásban. Hasonlóan vélekednek, mármint a „repetáról” a tolnai kertbarátok és a nyugdíjasklub tagjai, akik szintén együtt tartották legutóbbi összejövetelüket, együtt nézték meg a Tolna megye nevezetességeit bemutató filmet, illetve kiállítást a Boldogító gyógynövények kertben, arcon, asztalon címmel. S az ezutáni beszélgetés, majd közös éneklés mindannyiuknak örömöt jelentett. Vakáció A diákok tegnap voltak utoljára ebben az esztendőben iskolában, tehát kitört a vakáció. Reménykedjünk, hogy a következő napokban esik majd a hó, hogy élvezhessék a tél örömeit. Hogy e téren milyen kilátások vannak, nem tudom. De a héten már gondoskodott a természet a táj némi fehér ruhájáról, a sár taraját pedig néhány napra megörökítette a hideg. V. HORVATH MARIA Fotó: GOTTVALD KÁROLY (Folytatjuk)
