Tolna Megyei Népújság, 1987. december (37. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-18 / 298. szám

1987. december 18. í tolna '' NÉPÚJSÁG 3 Befejezte munkáját az Országgyűlés téli ülésszaka (Folytatás a 2. oldalról) SZAKÁCS JÓZSEF (országos lista), a Magyarországi Szabadegyházak Taná­csának elnöke elmondta, hogy a hazánk­ban kisebbségi egyház közösségei, hívei a mai társadalomban kapták meg létük alapjának jogát, a vallásszabadságot. Nem csoda hát, ha telve vannak jó re­ménységgel, és hiszik azt, hogy mindaz, ami ma ebben az országban történik, a szebb és boldogabb holnapért történik, még akkor is, ha ez a kép nem bontako­zik ki minden alkalommal teljes tisztasá­gában. KISS JÓZSEFNÉ (Veszprém m„ 3. vk.), a balatonfökajári, Balatonfői Tsz könyve­lője elmondotta, hogy az állam és az egy­házak korrekt partneri együttműködése nagyon sok küzdelem és türelmes, szí­vós munka eredménye. Ez pártunk szö­vetségi politikájában olyan alap, amelyre lehet építeni. Berecz János felszólalása Ezután Berecz János (Szabolcs-Szat- már m„ 6. vk.), az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizottság titká­ra kapott szót. Nem tartom helyesnek társadalmunk olyan felosztását, hogy vannak hívők és nem hívők - kezdte Berecz János. - Én például egyházi értelemben nem va­gyok hívő, mert nem vagyok vallásos. De nem vállalom azt, hogy nincs hitem. Nemcsak meggyőződésem az, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt politiká­ja hasznos ennek a nemzetnek, s hogy felépíthető a szocialista Magyarország, hanem én hiszek is ebben. Bizalom nél­kül, magabiztosság nélkül, tehát valami­ben való hit nélkül - nehéz élni. A Központi Bizottság titkára köszöne­tét fejezte ki az Országgyűlésnek, hogy ilyen nehéz, fontos kérdéseket tárgyaló ülésszakán is alkalmat talált az állam és az egyházak viszonyának megvitatására. Most számol az egész ország, költségve­tést készít minden család, közösség, in­tézmény és munkahely. Számoljuk, meny­nyivel kell összébbhúznunk a nadrágszí­jat. Lényegesnek tartom, hogy mégis vé­leményt cserélünk egy mindnyájunkat érintő, de nem feltétlenül minden nap tár­gyalt témáról is. Az Állami Egyházügyi Hivatal elnöké­nek beszámolójával egyetértek. Beszé­dében jó politikáról, eredményes, sike­res évekről adhatott számot. Jó példákat hozhatott arra, hogy lehetséges a társa­dalmi összefogás, a politikai türelem, ha jó a cél és megfelelő a politika. Mi az el­múlt 30 évben felismertük és megfogal­maztuk, hogy társadalmunk ideológiai szempontból megosztott. Érdektagolt társadalomban élünk, különböző érde­kek mozgatják az egyes közösségeket. Ezért az állam és az egyház együttműkö­dése jó példa arra: lehetséges a politikai megértés, a gyakorlati összefoogás, ha a jelen formálásának, a jövő biztosításának felelőssége vezérel mindnyájunkat. A beszámolót azért tartom különösen értékesnek, mert méltó volt ahhoz a gya­korlathoz, amely a megelőző tíz év ta­pasztalataival együtt haminc éve jellemzi az állam és az egyház együttműködését. Ez olyan alapelvekre épül mint a kölcsö­nös tisztelet, a megoldásra érett kérdé­sek bölcs kezelése, a nehézségek szá­mon tartása és a tennivalók programba foglalása. Ezért a beszámolót elfogadás­ra ajánlom, hogy most már az Ország- gyűlés által is megerősítve folytathassuk ezt a politikát, az állam és egyház együtt­működését. Mi azt kívánjuk - mondotta ezután a többi közt - hogy a magyar egyházak összefogva támogassák a szocialista magyar nemzet egységét, nagy céljaink megvalósítását. S ehhez nem megosz­tottság, hanem kölcsönös türelem, meg­értés szükséges. Igaz ez nemzetközi ér­telemben is. A Magyar Szocialista Mun­káspárt azt vallja, és azt kéri az egyhá­zaktól is: minden nemzetközi kötelezett­séget úgy teljesítsünk, hogy az a nemzet hasznára váljon, ne gyengítse, hanem erősítse nagy társadalmi céljainak meg­oldását. A Szabolcs-Szatmár megyei 6. számú választókerület képviselőjeként is kér­tem szót, most mégis engedjék meg, Képviselőházi jegyzet Józan realizmus Ez a két szó jellemezte az Országgyűlés csütörtökre is áthúzódó költségvetési vitáját, és a parlament egész hangulatát is. Úgy tűnik, a Minisztertanács tagjai és a képviselők is nyugodtabbak, mint esetenként a közhangulat. Ez így természetes és így hatékony. Kapkodva és idegesen retorikai vitákra pazarolva az időt nem lehet egy ország nehéz gondjain segíteni. Minden jel szerint a kormány tudja, hogy mit és hogyan akar megvaló­sítani, és élvezi a képviselőház bizalmát. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy mindenki mindenkivel egyetért. Látják a képviselők, hogy ez egy kényszerszülte költségvetés, s valósággal biztatták az új összetételű kormányt, hogy tudnak ők még jobbat is csinálni. A szolid vitában előfordultak meglepő fordulatok is. Az egyik képviselő például azt ja­vasolta, hogy a nagyüzemek - így a kohászat és bányászat - támogatására szánt ösz- szegből vegyék el a szociálpolitikából hiányzó összeget. E javaslat megvalósítása után nem tudni mit szólt volna - az egyébként pécsi képviselő -, ha a Mecseki Szénbányák felszámolása után pénz kell a munkanélküli bányászok átképzésére, megsegítésére, és új munkahelyek megteremtésére. A szénről már nem is beszélve... Arra is szükség van. Ettől függetlenül egy sor hosszabb távon hasznosítható ötlet is elhangzott, amelyet a kormányzat a következő évek költségvetésében, és magában a kormányzati munkában is használhat majd. Változatlanul vezetnek klasszikusaink a képviselők felszólalásaiban. Nemcsak Bánffy György és Boldizsár Iván hivatkozott Széchenyire és költőkre, de dr. Medgyessy Péter pénzügyminiszter is Széchenyit idézte, mondván, hogy az emberek szívesebben tesz­nek korszakalkotó javaslatokat, mintsem, hogy nagy tetteket hajtsanak végre. Élénk de­rültséget keltett azzal a kommentárjával, hogy csak azért mondja el, mert annyi energiát fektetett a megfelelő idézet keresésére, de nagyon örül, hogy a hivatkozott idé­zet a költségvetés vitájára nem volt jellemző. * Este hat után, vagy az ebédszünetet követően az ország házában sem könnyű fel­kelteni a figyelmet. Szerencsére egyre kevesebb az olyan felszólalás, amely a szűkebb pátriára hivatkozva oda nem tartozó hosszú és unalmas fejtegetésbe kezd a lakóhely fejlődéséről, majd több tételben kívánságlista következik. Egy-egy kevéssé érdekesre sikeredett felszólalás alatt megelevenedik a tisztelt ház, beszélgetni és sétálni kezdenek a képviselők. Erre is volt példa az elmúlt másfél nap alatt, még arra is, hogy a jól előadott közhelyek néha hatásosabbak, mint a felolvasva, és unalmasan előadott okos javaslatok. Egyes kifejezésekből, nyelvi leleményekből pedig úgyszólván szállóigék lesznek. Ezek közé tartozik például „a csengő számok”, szókapcsolat is. Ez a költségvetésnek azokat a számait jelenti, amelyeket a kormány csak a parlament felhatalmazásával változtathat meg. Lehet aztán sikerre törekedni még a parlamentben is meghökkentő javaslatokkal. A jogalkotásról szóló törvényjavaslat vitájában az egyik képviselő például azt javasolta, hogy az államtitkároknak ne adjanak jogszabály alkotására felhatalmazást. Ez egyfajta véleményt tükröz, de később azt is ki­fejtette, hogy az Elnöki Tanácsot is meg kellene szüntetni és elnöki kormányzást be­vezetni hazánkban. Mindez természetesen lehetséges volna, „csak” az állam egész szervezetét kellene átalakítani. J. J. hogy jelenlegi tisztségemből eredően pártom meggyőződését fejezzem ki: az a politika, amelyet az állam és az egyház kapcsolatában eddig követtünk, tovább szélesedik és gazdagodik, s javára válik a szocialista Magyarország felépítésé­nek, hozzájárul népünk lelki egyensúlyá­nak fenntartásához - mondotta végeze­tül Berecz János. BÍRÓ IMRE (országos lista), római ka­tolikus kanonok, azOBT Katolikus Bizott­ságának főtitkára felszólalásában ki­emelte: valamennyi magyar állampolgár fontosnak tartja a társadalmi közmeg­egyezést, amelynek egyik fontos össze­tevője az egyház és az állam kapcsolata, az egyházpolitika. Emlékeztetett arra, hogy az állam és az egyház kapcsolatá­nak történetét vizsgálva lehetetlen észre nem venni a fejlődést, az előrehaladást, a kiteljesedést. Az egyház és a kormány képviselői a kapcsolatok fejlesztését szolgáló megállapodások kimunkálása­kor mindig előretekintettek, szándékukat a nagy egész összefüggésében látták. Napjainkban a Paskai László prímás, esztergomi érsek vezette Püspöki Kart és az egyház papjait is ezek a törekvések vezetik. Kölcsönös a törekvés minden hátrányos megkülönböztetés felszámo­lására, hogy teljes értékű emberként fo­gadjuk el egymást különbségeinkkel együtt, azonos jogokkal és azonos köte­lességekkel. SZENTÁGOTHAI JÁNOS (országos lista) nyugalmazott egyetemi tanár két konkrét indítványt tett. Felhívta a figyel­met arra, ha a bérek bruttósításakor a más területeken érvényes kedvezmé­nyeket nem terjesztik ki az egyházi alkal­mazottakra, ezért aránytalanul nehéz helyzetbe kerülhetnek. Ez kedvezőtlenül hat ma az egyházi szociális intézmé­nyekre is, és végső soron az állami egészségügyi intézményeknél okozna nagyobb terheket. Ugyancsak indítvá­nyozta az evangélikus egyház egykori nagy hírű fasori iskolájának újbóli létre­hozását. NAGY GYULA (országos lista), a Ma­gyarországi Evangélikus Egyház püs­pök elnöke a magyar egyházak jelenlegi állapotát jellemezve három főbb vonást emelt ki. Elsősorban azt hangsúlyozta, hogy hazánkban vallásos hitét mindenki szabadon gyakorolhatja. A másik jellem­ző vonás, hogy - az egyház meggyő­ződése szerint - az istenhit nem elfordít a 0- Egyedül csakugyan nem megy sem­mi sem - adja meg magát az asszony és a szeme tele van könnyel. - Neked se, de nekem sem megy egyedül. Öt éve váltam el, de hidd el, ha mondom, a rossz házas­ság is jobb a magánynál. Örülök, hogy végre rájöttél te is arra, hogy egyedül csak látszateredményeket lehet elérni. Nem lehet úgy embereket irányítani, hogy közben kívülálló marad az ember. Nem lehet úgy családban sem élni, ha csak vendég vagy otthon, mert akkor vendég is maradsz. Társak kellenek min­denhez. Az asszony a fotel karfáján ülve ma­gyaráz, a férfi szótlan türelemmel várja, hogy Anna mindent a fejére olvasson. Szeretne közbeszólni, kiegészíteni, de a szavak csak záporoznak. Tetejében iga­zak is. Amikor Anna elhallgat, Miklós Péter összeroskadva ül a műbőr kanapén, sze­mét az asszonyra függesztve, mint egy megszeppent gyerek. Fejét mélyre hajtja és először halkan, majd egyre hango­sabban tör ki belőle a keserűség:- Hittem az emberekben. Ezt a tíz évet ők tényleg elfelejtették? Csakugyan ké­pesek egy forintért elárulni még az anyju­kat is? Ez nem lehet igaz! Mert ha az, ak­kor miért éltem én 53 évig. Felnőttek ezek az emberek, tudják, hogy mit tettem ér­való világtól és annak feladataitól, éppen ellenkezőleg, a hitnek át kell alakulnia segítő, cselekvő szeretetté a másik em­ber, illetve a különféle emberi közössé­gek iránt. A harmadik jellemző vonásként említette, hogy az egyházak a teljes em­berért végzik munkájukat. Ebbe beletar­toznak az emberek anyagi érdekei - erre korábban méltánytalanul kevés figyelmet fordított az egyház -, de ettől elválasztha­tatlanok az ember szellemi, erkölcsi, lelki értékei is, amelyek az Országgyűlés mostani ülésszakán is kiemelt figyelmet kaptak. DR. VELKEY LÁSZLÓ (Borsod- Abaúj-Zemplén m., 4. vk.), a Borsod Me­gyei Gyermekkórház igazgató főorvosa felszólalásában a hitoktatás kérdésével foglalkozott. CZOMA LÁSZLÓ (Zala m„ 5. vk.), a keszthelyi Helikon Kastélymúzeum igaz­gatója azt javasolta, hogy összhangban az Országgyűlés növekvő szerepével, a készülő, új alkomány elfogadása után A határozathozatalt követően az Or- wszággyűlés - Szűrös Mátyásnak, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának, az Ország- gyűlés külügyi bizottsága elnökének előter­jesztésében - állást foglalt a december 7. és 10. között megtartott washingtoni szov­jet-amerikai csúcstalálkozóval kapcsolat­ban: „A Magyar Országgyűlés nagyra értékeli a washingtoni szovjet-amerikai csúcstalálko­zó eredményeit. Történelmi jelentőségűnek tartja, hogy közös elhatározással első ízben szerelik le és semmisítik meg a nukleáris fegyverek két kategóriáját. Úgy ítéli meg, hogy a közepes és rövidebb hatótávolságú nukleáris rakéták felszámolásáról aláírt egyezmény, valamint a hadászati támadó­fegyverek radikális csökkentésére vonatko­zó elvi megállapodás rendkívül fontos lépés a leszereléshez, a tartós biztonság megte­remtéséhez vezető úton. A szovjet-amerikai kapcsolatokban új fe­jezetet nyitó washingtoni találkozó, a két nagyhatalom közötti partneri viszony és együttműködés kibontakozása elősegíti a konstruktív párbeszédet, a kelet-nyugati kapcsolatok általános fejlődését. Az Országgyűlés és a magyar kormány úgy értékeli, hogy az elért eredmények meggyőzően bizonyítják az új szovjet külpo­litikai irányvonal, a realitásokra épülő, ru­galmas békekezdeményezések helyességét. Kifejezi reményét, hogy a Szovjetuniónak és a többi szocialista országnak a másik fél ér­dekeivel is számoló következetes erőfeszí­tései a jövőben is támogatásra találnak az Egyesült Államok és szövetségesei realista tűk. Tudják?! - felugrik, szembe áll Anná­val, aki nem mozdul, megkövültén néz a férfira. - Gyalázatos ez a világ! - kiabálja Péter. Az asztalhoz megy, tölt a konyakos üvegből, felhajtja az italt. Állva folytatja: . - Miért nem tudunk mi békességben élni, együtt dolgozni? Miért nem tud várni a Gölöncsér? Én beszéltem rá, hogy menjen egyetemre, amikor a nehezén túl volt, én neveztem ki műszaki vezetőnek. Az emberek pedig pár éve még könyö­rögtek, hogy egyáltalán legyen munká­juk, kereshessenek pár ezer forintot. Most megj a szemembe vágják, hogy rossz vezető vagyok. Valami változott, amit én nem értek - mondaná tovább Pé­ter, de erőszakos csengetés zavarja meg. Anna feláll, hogy résnyire nyissa az előszobaajtót. A biztonsági lánc megfe­szül. Miklósné lépne be, ha a lánc enged­né. Erősen nyomja az ajtót, bentről pedig Anna próbálja visszatartani, nehogy a lánc elszakadjon.- Jó napot - köszön Anna.- Jó estét - lihegi az asszony. - Itt van Péter? Úgy is tudom, hogy nálad van.- Péter nincs velem - füllenti elszántan Anna. - Velem jött el a szövetkezetből, csak nem hozzám.- Az nem igaz, hiszen nincs neki senki­je, csak a családja, meg te.- Mondtam már: nincs itt - emeli fel a hangját Anna és megpróbálja becsukni az ajtót.- Engedj be. foglalják egységes törvénybe az állam és az egyházak viszonyával kapcsolatos kérdéseket. Határozhozatal következett. Az Or­szággyűlés az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének beszámolóját, valamint a fel­szólalásokra adott válaszát jóváhagyólag tudomásul vette. * Az Országgyűlés téli ülésszaka ta­nácskozásának szünetében Sarlós Ist­ván, a Parlament elnöke fogadta és üdvö­zölte az Állami Egyházügyi Hivatal egy­házpolitikánkról, a hivatal munkájáról szóló beszámolójának tárgyalásán meg­jelent egyházi személyiségeket, a tör­vényhozó testületbe megválasztott egy­házi képviselőket. A találkozón részt vett Kádár János, az MSZMP főtitkára, Berecz János, a Politi­kai Bizottság tagja, a KB titkára, valamint Miklós Imre államtitkár, az Állami Egy­házügyi Hivatal elnöke. politikai köreiben és a világ közvéleményé­ben. A Magyar Népköztársaság továbbra is minden lehetséges módon hozzájárul a fegy­verzetkorlátozás és leszerelés ügyéhez, a háborúktól mentes világ megteremtéséhez, a népek és államok közötti jó viszony és megértés erősítéséhez, a helsinki folyamat előrelendítéséhez, a gyümölcsöző nemzet­közi kapcsolatok fejlesztéséhez. Ez felel meg a szocialista Magyarország legalapve­tőbb érdekeinek, ez biztosíthatja, hogy a ma­gyar nemzet békében, biztonságban épít­hesse jelenét és jövőjét.” * A nyilatkozat egyhangú elfogadását kővetően az elnöklő Sarlós István emlé­keztette a képviselőket arra, hogy a szeptemberi ülésszakon ifjúsági és sport állandó bizottság létrehozásáról döntöt­tek, s indítványozta most e bizottság megalakítását, tagjainak és tisztségvise­lőinek megválasztását. Az indítványt az Országgyűlés elfogadta. Az Országgyűlés ifjúsági és sport ál­landó bizottságának elnöke Géczi István (Budapest, 49. vk.), titkára Pölösné Kri- zsán Ildikó (Budapest, 60. vk.) lett. A bi­zottság tagjai közt van Kosár István Tolna megyei képviselő is. Ezután interpelláció, illetve képviselői kérdés következett, majd az Országgyű­lés téli ülésszaka befejezte munkáját.- Nem, ez az én lakásom.- Azt tudom, de a mi pénzünkből vet­ted.- Na most már elég - kiáltja Anna, és becsapja az ajtót, amit gyorsan kulcsra zár, és a hátát egy darabig a fának feszíti, mintha még mindig félne a késői látogató benyomulásától. A hajnali zajok felriasztották. Anna for­galmas helyen lakott, a lakása is az utcá­ra nézett. Péter pedig a város zöldöveze­tében, húszéves, sátortetős családi ház­ban. Amúgy is korán kelő volt. Négy, fél ötkor főzte a kávéját, legtöbbször hat órakor már az üzemben volt. Ma reggel is csak pár perc múltán ébredt tudatára, hogy nem kell mennie dolgozni. A tegna­pi gyűlésen megkérdezték: akar-e a szö­vetkezetben egy kisebb beosztást, vagy három hónapig kapja a fizetését, és másutt keres helyet. Az utóbbit választot­ta. Tudta, hogy lehetetlen helyzetbe ke­rülne a szövetkezetnél, ha elvállalna egy osztályvezetői állást. Magyarországon az ilyesmi elképzelhetetlen. Helyben nincs meg a visszavonulás esélye. Még akkor sincs meg, ha valaki saját jószántából határozza el magát a leköszönésre. „Le­bukott” - mondják ilyenkor és addig ke­resik benne a hibát, amíg megtalálják. Előbb-utóbb kezdik elhinni, hogy sik­kasztott, közpénzekből urizált, fajtalan- kodott, megerőszakolt valakit, csak hát... az elvtársai kihúzták a bajból... Az ilyen és ehhez hasonló pletykák hónapokig szoktak keringeni a városban, míg csak a kiszemelt áldozat meg nem unja: elköltö­zik, diliházba kerül, vagy fogja a kötelet és egy alkalmas pillanatban meghurkolja a nyakán. Utána persze kitör a kollektív sajnálkozás, ö lesz a város hőse, akit elüldöztek, a diliházba dugtak, az öngyil­kosságba kergettek... Állásfoglalás a szovjet-amerikai csúcstalálkozóval kapcsolatban Hazafi József Szembenéző (Mai történet) (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents