Tolna Megyei Népújság, 1987. december (37. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-18 / 298. szám
2 KÉPÚJSÁG 1987. december 18. Befejezte munkáját az Országgyűlés téli ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) rint ez nem volt elég hatásos. Ezért indokolt, hogy a törvényjavaslat általánosan, de részleteiben is határozza meg, melyek azok az életviszonyok, amelyeket csakis törvényben lehet szabályozni. Ezeket - az úgynevezett törvényhozási tárgyakat - az alkotmányra és az eddigi gyakorlatra is figyelemmel célszerű meghatározni. A törvényhozási tárgyak meghatározása során vizsgálni kellett az Elnöki Tanács jogalkotó tevékenységét is - emlékeztetett az előadó. Az elmúlt évtizedek során ugyanis az a sajátos helyzet alakult ki, hogy az alkotmány 30. paragrafusának (5) bekezdésében foglalt helyettesítő jogkörében az Elnöki Tanács igen gyakran helyettesítette az Országgyűlést a törvényalkotói funkciójában, különösen így volt ez, ha törvény módosítása vált szükségessé. Ezt a gyakorlatot senki sem helyeselte. A törvény meghatározó szerepének erősítése érdekében, a törvényjavaslat pontosan meghatározza, melyek a csak törvényben szabályozható társadalmi viszonyok - mutatott rá az államtitkár. Emellett azonban az is döntö fontosságú, hogyan alakuljon az Elnöki Tanács jogköre a törvényhozási tárgyakkal kapcsolatban. Ebben a kérdésben többféle nézet alakult ki. Az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága úgy ítélte meg, a parlament jogalkotási jogkörének igazi garanciát az ad, ha a jogalkotásról szóló törvény kimondja: az Elnöki Tanács a törvényhozási tárgykörökben nem alkothat törvényerejű rendeletet, ez azt is jelenti, hogy az Országgyűlésnek e tárgyakban alkotott törvényeit nem módosíthatja és nem helyezheti hatályon kívül. Ez a megoldás azonban korlátozza az Elnöki Tanácsnak az alkotmányban megállapított, helyettesítő jogkörét, igy szükségessé válik az alkotmány módosítása is. A törvényjavaslat előadója javasolta, hogy az alkotmányt módosító törvényjavaslat szövegét így fogalmazzák meg: „Ha az Országgyűlés nem ülésezik, az Országgyűlés jogkörét az Elnöki Tanács gyakorolja; az alkotmányt azonban nem változtathatja meg, és nem alkothat jogszabályt olyan tárgykörben, amely az Országgyűlés hatáskörébe tartozik”. Hangsúlyozta, hogy a törvények szerepének érzékelhető változásához - az említett jogi garanciák mellett - arra is szükség van, hogy az Országgyűlés működése korszerűsödjék, az ülésszakok időtartama a feladatokhoz igazodjék, és kialakuljanak az érdemi, hatékony tárgyalás módszerei és feltételei. Felhívta a képviselők figyelmét arra, hogy a törvényjavaslat szerint az Elnöki Tanács saját hatáskörében is bocsát ki törvényerejű rendeletet, főként az alkotmányban megállapított feladatok ellátása során, így például a nemzetközi szerződések körében. Kívánatos, hogy az Országgyűlés állapítsa meg az életviszonyokat alapvetően, hosszabb távra meghatározó szabályokat, a Minisztertanács pedig továbbra is központi helyet töltsön be a jogalkotásban, egyrészt mint a törvényjavaslatok előkészítője, másrészt mint önálló jogalkotó. A Minisztertanácsnak ugyanis alkotmányos kötelessége, hogy a törvények, törvényerejű rendeletek végrehajtásáról jogszabályok kiadásával is gondoskodjék. A Minisztertanács továbbá - kormányzati irányító tevékenységének megvalósítása érdekében - elsődlegesen szabályozza a gazdasági, társadalmi élet fontos kérdéseit. A demokratizmus követelményéről szólva kifejtette: a törvényjavaslat a II. fejezetében előírja, hogy az állampolgárok - közvetlenül vagy képviselőik útján - vegyenek részt a jogszabályok előkészítésében, illetőleg megalkotásában. Kimondja továbbá azt is, hogy a társadalmi szervezeteket és az érdekképviseleti szerveket be kell vonni az olyan jogszabályok tervezetének előkészítésébe, amelyek az általuk képviselt és védett ér- * dekeket, illetőleg társadalmi viszonyokat érintik. A törvényjavaslat most a jogszabály-előkészítés részeként külön szabályozza a társadalmi vitákkal kapcsolatos alapvető rendelkezéseket. Lényeges szabály, hogy a vitát az érdekelt társadalmi, érdekképviseleti szervek is kezdeményezhetik, és azt olyan időpontban kell lefolytatni, hogy az észrevételeket, javaslatokat a jogszabály előkészítésénél hasznosítani lehessen. Az előadó beszámolt arról is, hogy eltérő vélemények alakultak ki a Miniszter- tanács és a miniszterek jogalkotó jogkörének korlátozásával kapcsolatban is. A szakmai vitákon felmerült érvek alapos mérlegelése után a törvényjavaslatba az a megoldás került, hogy minisztertanácsi rendelet az életviszonyokat törvényi felhatalmazás nélkül is szabályozhatja, természetesen csak akkor, ha azok nem tartoznak a törvényhozási tárgyak körébe. A miniszter rendeletet, az államtitkár rendelkezést csak a feladatkörében és a törvényben, törvényerejű rendeletben vagy minisztertanácsi rendeletben kapott felhatalmazás alapján bocsáthat ki. A jogalkotásról szóló törvényjavaslattal egyidejűleg terjesztette elő az igazságügy-minisztériumi államtitkár az 1960 előtt kibocsátott jogszabályok rendezéséről szóló törvényjavaslatot is. Ezzel kapcsolatban kifejtette: a sokat emlegetett jogi túlszabályozáson kívül jogrendszerünk hatékony működését gátolja az is, hogy hazánkban teljes körű, az egész jogrendszert átfogó jogszabályrendezés még nem volt, ezért az alkalmazható jog gyakran nehezen ismerhető meg, egyebek között a formailag még élő, de már végrehajtott, vagy elavult rendelkezéseket tartalmazó jogszabályok miatt. A túlszabályozás csökkentése, a jogrendszer áttekinthetőségének elősegítése érdekében a Minisztertanács 1986- ban úgy határozott, hogy az igazságügyminiszter - a miniszterekkel és az országos hatáskörű szervek vezetőivel együttműködve - végezze el az 1960 előtt kibocsátott valamennyi jogszabály felülvizsgálatát. Ez a munka csaknem két évig tartott, és a felszabadulás előtt kiadott jogszabályokra is kiterjedt. A felülvizsgálat eredményeként készült el a törvényjavaslat, amely hatályon kívül helyezi az idejétmúlt, végrehajtott törvényeket és törvényerejű rendeleteket - mondotta végezetül az államtitkár. DR. NAGY JÓZSEF (Baranya m„ 6. vk.), a Baranya megyei pártbizottság nyugalmazott első titkára, a törvényjavaslat bizottsági előadója emlékeztetett arra, hogy az Országgyűlés legutóbb az igazságügy-miniszter beszámolója alapján 1982-ben hozott határozatot, amelyben a jogalkotás követelményeit fogalmazta meg. Az azóta eltelt időszak tapasztalatai szerint azonban nem következett be kedvező változás. A továbbiakban a törvényjavaslat újszerű megoldásai közül emelt ki néhányat. DR. HORVÁTH JENŐ (Budapest, 1. vk.), a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke emlékeztetett arra, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa óta valamennyi pártkongresszuson az írásos dokumentum része az a megfogalmazás, hogy „az Országgyűlés alkotmányban rögzített szerepét tovább kell erősíteni”. Most, amikor itt, erről a kérdésről törvényt alkotunk, egyúttal ez a politikai akarat nyer törvényi megfogalmazást, ha az Országgyűlés elfogadja a tervezetet. DR. TALLÓSSY FRIGYES (Budapest, 24. vk.), a Ferrokémia Ipari Szövetkezet jogtanácsosa arról szólt, hogy a túlszabályozás bénító erejével, a tudományos publikációktól kezdve a kabarépódiumig, már mindenütt foglalkoztak - mindhiába. Ehhez kapcsolódva a képviselő vitába szállt dr. Borics Gyulának, a törvényjavaslatok előterjesztőjének egyik gondolatával. Véleménye szerint ugyanis a jogszabályok gyakori változása mögött nem minden esetben a társadalmi folyamatok változása húzódik meg. TÖRÖK SÁNDOR (Szolnok m„ 13. vk.), a Jászapáti Nagyközségi Közös Tanács elnöke a törvénytervezet szükségességével, szellemével, céljával egyetértve örömmel nyugtázta a jogalkotás demokratizmusának szélesedését, azt, hogy a tervezet szerint a lakosság széles körét érintő törvényjavaslat előkészítése során társadalmi vitát kell szervezni. Ugyanakkor felhívta a figyelmet a jogrendszer és a jogalkotás néhány hiányosságára, amelyeket a törvénytervezet - véleménye szerint - nem, vagy nem kellő hangsúllyal kezel. KIRÁLY ZOLTÁN (Csongrád m„ 5. vk.), a Magyar Televízió Szegedi Stúdiójának szerkesztő riportere először is a jogalkotás rendjének szabályozásával kapcsolatban tett módosító indítványt: a jogszabályok sorából hagyják ki az országos hatáskörű szerv vezetésével megbízott államtitkárok rendelkezéseit. Ennek indoklásául a többi között elmondta: a miniszteri rendelet és az államtitkári rendelkezés között az állampolgár szempontjából lényegében semmilyen eltérés nincs. Mindkettő azonos jogi tartalmat hordoz. A rendelkezés jelenléte viszont azt mutatja, hogy a mi jogalkotásunk még mindig túlságosan államigazgatás-központú, s a jogalkotás feletti kontroll is alacsony szintű. Amíg a jogalkotó szerv és a jogalkalmazó szerv a maga területén maga alkothatja meg a hatalmát korlátozó jogi normákat is, addig annak korlátozó tartalma nem érvényesülhet, mert nincs kontroll felette. A másik kérdés, amelyet érintett, az Elnöki Tanács jogkörének, jogalkotó tevékenységének a korlátozása. Időszerű lenne felülvizsgálni e testületnek az Országgyűlést korlátlanul helyettesítő jogkörét - mondotta. DR. KOROM MIHÁLY (Bács-Kiskun m„ 8. vk.), az Alkotmányjogi Tanács elnöke emlékezteti arra, hogy most több mint 13 ezer, főleg alacsonyabb szintű jogszabály kerül hatályon kívül. Az igazságügyi kormányzat korábban is tett erőfeszítéseket - de nem sok sikerrel - a bürokrácia ellen, a jogrendszer áttekinthetőségéért, a túlszabályozás elburjánzásával szemben. A kormánynak most már az eddiginél hatékonyabban kell intézkednie ebben a kérdésben. Kifejtette, hogy a törvényjavaslat korszerűen határozza meg és konkretizálja a törvényhozásra, azaz egyedül az Országgyűlésre tartozó kérdések jogi szabályozásának körét. A napirendi ponthoz több felszólaló nem lévén, ismét dr. Borics Gyula kapót A mai magyar társadalmi valóság egyik fontos jellemzője, hogy immár hosz- szú idő óta megnyugtatóan rendezett az állam, valamint az egyházak és vallásfelekezetek kapcsolata.- A jelenlegi kedvező helyzet több évtizedes küzdelmekkel, útkereséssel teli fejlődés eredménye, amely a szembenállástól a szocializmus építésében vállalt felelősségig, a haza javára végzett közös munkáig vezetett. Vázolta az új alapokra helyezett szövetségi politikát, amelyet a Magyar Szocialista Munkáspárt alakított ki abból a felismerésből kiindulva, hogy a szocialista társadalom eredményes építésének feltétele a különböző világnézetű emberek összefogása és politikai szövetsége. Mint mondotta: e politika az állampolgárok számára az egyenjogúság teljes elismerését és mindenfajta megkülönböztetés megszüntetését jelentette. Lehetővé vált, hogy a vallásos emberek lelkiismereti konfliktusok nélkül, egyenrangú állampolgárként vegyenek részt a szocializmus építésében. A kormány a társadalom valóságos viszonyait számba vevő, a szocialista huszót, majd határozathozatal következett. Az Országgyűlés először az alkotmány módosításáról szavazott, és egyhangú döntéssel beiktatta az alaptörvénybe azt a bekezdést, amely szerint az Ország- gyűlés ülései között a parlament jogkörét az Elnöki Tanács gyakorolja, az alkotmányt azonban nem változtathatja meg, és nem alkothat jogszabályt olyan tárgykörben, amelynek szabályozása az Országgyűlés hatáskörébe tartozik. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság írásos jelentésében előterjesztett, a jogalkotásról szóló törvényjavaslathoz megfogalmazott módosító javaslatot az Országgyűlés ugyancsak egyhangú szavazással elfogadta. Ezután a jogalkotásról szóló törvényjavaslatot általánosságban és a már megszavazott módosításokkal részleteiben - egy tartózkodás mellett - elfogadta az Országgyűlés. A parlament ezt követően az 1960 előtt kibocsátott jogszabályok rendezéséről szóló törvényjavaslatról szavazott, s azt egyhangúlag elfogadta. A napirend szerint ezután az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének beszámolója következett az állam egyházpolitikájáról, a hivatal munkájáról. Az elnöklő Cservenka Ferencné üdvözölte az egyházak megjelent vezető személyiségeit, akik jelenlétükkel megtisztelték a tanácskozást. manizmus eszméinek megfelelő elvekre építette egyházpolitikáját. E törekvését fokozatosan szélesedő támogatás övezte. Tapasztalataink szerint a kedvezőbb helyzet kialakulásához az egyházakon belül lezajlott mélyreható változások is hozzájárultak. Széles körű teológiai munkával újraértékelték a társadalomhoz való viszonyukat, korszerűsítették az egyházak belső életét szabályozó törvényeiket. Elfogadták, hogy a lelkiismereti szabadság és a vallás szabad gyakorlása, valamint az állampolgári jogok és kötelességek nem állíthatók szembe egymással. A többi közt emlékeztetett arra, hogy az egyházpolitikai viszonyaink további javulását tette lehetővé a Magyar Nép- köztársaság és a Vatikán között 1964- ben kötött részleges megállapodás, amelynek nyomán a Magyarországi Katolikus Egyház és a Szentszék, valamint kormányunk és a Vatikán közötti kapcsolatok fejlődésnek indultak. Államunk tiszteletben tartja az egyházak autonómiáját, ugyanakkor közös érdekünk, hogy olyan személyek kerüljenek az egyházak vezető tisztségeibe, akik egyben közös hazánk állami törvényeit betartják és az arra való buzdítást is kötelességüknek tartják. A békéért és a biztonságért folyó küzdelem kezdettől fogva a politikai együttműködés egyik legfontosabb területe. Az Országos Béketanács keretében működő Katolikus Papi Békebizottság, továbbá az Opus Pacis - a Püspöki Kar békemüve - illetve a protestáns és kis egyházakat, az izraelita felekezetet képviselő Egyházközi Békebizottság tevékeny részt vállalnak a hazai és a nemzetközi békemozgalom céljainak megvalósításában. A magyarországi egyházak fontos szerepet játszanak a határainkon túl élő magyarsággal meglévő kapcsolatok kialakításában és az anyanyelv megőrzésében. Ugyanakkor kellő figyelmet fordítanak arra, hogy a hazánkban élő hívő nemzetiségi laKosok anyanyelvükön gyakorolhassák vallásukat. Az utóbbi években elmélyült és új eredményeket hozott a marxisták és a hívők közötti párbeszéd. Miklós Imre ezt követően az Állami Egyházügyi Hivatal tevékenységéről, feladatairól, ügyrendjéről beszélt. KÜRTI LÁSZLÓ (Borsod-Abaúj- Zemplén m., 2. vk.), A Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke, a napirend vitájában a többi közt hangoztatta: az állam és az egyház viszonyának alakulása csak folyamatában, fejlődésében értékelhető helyesen. Áttekintésében emlékeztetett arra, hogy a református egyház története során mindig teológiai önértelmezése szerint végezte küldetését, s eszerint cselekszik a szocialista társadalomban is. A több évtizede folyó párbeszéd eredményeként nemcsak az egyházpolitika gyakorlati kérdéseiben, hanem elméleti síkon is jobb megértés alakult ki. BAK ISTVÁN (Bács-Kiskun m., 7. vk.), a Szabadszállási Nagyközségi Tanács elnöke rámutatott: alkotmányunk 63. paragrafusa biztosítja az állampolgárok lelkiismereti szabadságát és a vallás szabad gyakorlását. Az aláptörvényben garantált jogra építve hazánkban az a szemlélet érvényesül - s az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének állásfoglalása is ezt erősítette meg -, amely a jószándékú embereket ideológiai meggyőződésüktől függetlenül partnereknek tekinti a felhalmozódott feladatok sikeres megoldásában. Az állam és az egyház elmúlt évtizedekben kialakult kapcsolata is bizonyítja, mindinkább azok a vonások érvényesülnek, amelyek nem szétválasztanak, hanem összekapcsolnak az emberi haladásért folytatott munkában. (Folytatás a 3. oldalon.) Miklós Imre előterjesztése államunk egyházpolitikájáról Szünetben Nyugdíjas államfő Vidám eszmecsere Hozzászólásra készülve
