Tolna Megyei Népújság, 1987. december (37. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-15 / 295. szám
2 TmHPÜJSÄG 1987. december 15. Mit követelnek a baszk terroristák Spanyolországban hónapok óta érződik, hogy hatékony és eredményes a rendőri fellépés a baszkföldi terrorszervezet, az ETA fegyveres csoportjaival szemben. Mind újabb rajtaütésekről, gyilkosságokban részes banditák elfogásáról, a francia és a spanyol hatóságok közötti együttműködés ütőképességéről olvashatók hírek. Érdemes felidézni, hogy a baszk szeparatista banditák még szűkebb pátriájukban sem képviselik a többséget, vagyis egyáltalán nincs szó átfogó népi mozgalomról. ' Ami a madridi kormányzt álláspontját illeti, azt nem rég röviden így foglalta ösz- sze Felipe González miniszterelnök egy rádióinterjúban: semmiféle politikai gesztusról nem lehet szó azok irányában, akik terrorista eszközökkel lépnek fel; géppisztollyal fenyegetőzve követelnek, s cserébe azt ajánlják, hogy nem gyilkolnak. A kormány számára ez elfogadhatatlan. Baszkföldön a politikai, a gazdasági és a szociális helyzet mindaddig nem változik, amíg nem szűnik meg az erőszak. González ezzel a kijelentéssel azoknak'válaszolt, akik szerint a politikai gondok megoldatlansága az erőszak kiváltó oka. A Spanyol Kommunista Párt az egyike azoknak az erőknek, amelyek szorgalmazzák, hogy ne kizárólag rendőri fellépéshez folyamodjanak, hanem politikai intézkedések egész rendszerével próbálják Baszkföld alapvető problémáit - a munkanélküliséget, a fiatalkorúak bűnözését, a kábítószer-fogyasztást, a túlfűtött nacionalizmust - megszüntetni. Az egyik tekintélyes madridi napilap - a Diario 16 - a közelmúltban megbízható forrásokból származó, Franciaországban terjesztett dokumentumokra hivatkozva ismertette, hogy miről is lenne hajlandó tárgyalni az ETA szeparatista szervezet. Állásfoglalásából kiderül, hogy a szervezet kénytelen felülvizsgálni eddigi politikai és katonai elképzeléseit; egyre több kérdés hangzik el a baszk nemzeti felszabadítási mozgalmon belül a további teendőket illetően. Vegyük sorra, hogy mit is követelnek a terroristák. „Zaragoza békét akar és ellenzi a terrorizmust”. E jelmondat alatt vonult az utcára Aragónia fővárosának mintegy kétszázezer lakója. A felháborosott tömeg az ETA brutális merényletei ellen tiltakozott. Az amnesztia kérdésében „a baszk politikai foglyok szabadon engedését és a száműzetésben élők hazatérését" követelik; cserébe fegyverszünetet ajánlanak, amelyet az autonóm csoportok és a politikai-katonai szárny is kénytelen majd betartani. A terrorszervezet nem kisebb dolgot követel, mint a spanyol alkotmány módosítását az amnesztia kérdésében. A büntetlenség garantálása mellett gazdasági és munkaügyi jog- egyenlőségre is igényt tart a terrorcselekményekkel felhagyó személyek számára. Különösen furcsa a külföldön élő baszkokra vonatkozó követelés, hiszen az ő helyzetük egy másik ország törvényeitől is függ. Többségükben francia területen élő terroristákról van szó, de ide sorolhatók az Afrikában és a Dél-Ameri- kában élő száműzöttek is. A második követelés Baszkföld autonómiájának és önrendelkezésének a megadása. Ehhez is alkotmánymódosításra van szükség, ráadásul az ETA voltaképpen amellett kardoskodik, hogy Európa térképén egy új állam alakuljon. A terroristák nagylelkűen „megengedik" egy átmeneti időszak közbeiktatását a teljes függetlenség eléréséig. Követelik továbbá a baszk autonóm rendőri szerv kizárólagos illetékességét. A madridi kormányzatnak alárendelt országos rendőrhatóságot a terroristák az elnyomó, megszálló gépezet részének tekintik. Ez az egyik magyarázata annak, hogy a merényletek java része éppen katonai és rendőri célpontok ellen irányult. A területi önrendelkezés kérdésköréhez tartozik Navarra ügye is. Az ETA és a terrorszervezet politikai gyámjának nevezett Herri Batasuna (Népi Egység) Navarra tartományt Baszkföld részének tekinti, holott népszavazáson dőlt el, hogy ez nem így van. A szavakban szocialista eszmék mellett kitartó ETA az utolsó pontban tesz említést a dolgozók érdekeiről, államosítási intézkedésekről, új foglalkoztatási politikáról, a pénzügyi intézményrendszer megreformálásának szükségességéről. Ami a spanyol kormányt illeti, annak álláspontjából világosan kiderül, hogy szó sem lehet politikai alkudozásról, engedményekről, meghátrálásról az erőszak előtt. Az ETA hitelesnek nevezett dokumentuma egy, a talaját vesztett mozgalom eszmei zűrzavarát tükrözi. Azt minden-esetre sejteti, hogy többféle vélemény él együtt az illegális szaka- dár szervezeten belül, amely súlyos veszteségeket szenvedett a hatékony terrorizmusellenes intézkedések során mind Spanyolországban, mind pedig a vele együttműködő Franciaországban, a baszkok néhai biztonságos hátországában. Meruk József (Madrid) Amnesztia az NDK-ban Az NDK-ban az eddig legátfogóbb amnesztia keretében több mint 28 ezer személy mentesült a büntetés alól. Az NDK megalakulásának 38. évfordulója alkalmából meghirdetett közkegyelem révén 24 600 elítéltet kiengedtek a börtönökből, míg a többieknek nem kellett megkezdeniük a kiszabott büntetés letöltését, illetve néhány esetben beszüntették az eljárást. Az amnesztia nem vonatkozott azokra, akiket náci, háborús, vagy más, az emberiség ellen elkövetett bűnökért, illetve kémkedésért, vagy gyilkosság miatt ítéltek el. Másrészt a törvény értelmében a közkegyelemben részesülteknek, ha három éven belül újabb bűn- cselekményt követnek el, a most elengedett büntetésüket is le kell tölteniük. Mint az NDK államtanácsának közleménye rámutat, a társadalomba történő visszailleszkedés elősegítése érdekében a közkegyelemben részesültek számára munkahelyet és - amennyiben szükséges volt - lakást is biztosítottak. Mint a főállamügyész egy korábbi sajtónyilatkozatából kiderült: az ország lakosságának egy része kétkedéssel fogadta az amnesztiát, s több helyütt éppen azt kifogásolták, hogy lakást kaptak az elbocsátottak. A közkegyelem helyességét a főállamügyész a korábbi amnesztiák kedvező tapasztalataival igazolta, és rámutatott, hogy az NDK-ban a bűncselekmények száma az elmúlt másfél évtizedben mintegy ötödével csökkent. A Buharin-effektus Neve nem szerepel az utóbbi évtizedekben kiadott szovjet lexikonokban. Az iskolákban és az egyetemeken az SZKP történetével ismerkedő diákok csak Lenin bíráló soraiból alkothattak maguknak képet személyéről. Nyikolaj Buharinnak (1888-1938) az Új Magyar Lexikon is 14 sort szentel csupán. Ebből megtudhatjuk, hogy a szovjet párton belül az opportunista elhajlás, majd a jobboldali ellenállás képviselője, ellenezte a breszti békét, frakciót szervezett, a trockistákkal szövetkezett. 1937-ben kizárták a pártból, 1938-ban szovjetellenes tevékenység miatt halálra ítélték és kivégezték. A Szovjetunióban megvalósuló átalakítási politika napirendre tűzte a közeli és távolabbi múlt kusza, sejtelmes félhomályba burkolt eseményeit is. A történelem „fehér foltjainak” őszinte tisztázása nélkül nem lehet előrelépni a politikában, a gazdaságban, a kultúra és a demokrácia területén - hangoztatják. E felismerés vezérelte a szovjet vezetést, amikor a sürgető napi feladatok mellett nem siklik el a múlt kényesnek tűnő eseményei * mellett, elegendő erőt és támogatást érez a szovjethatalom éveinek objektív, alaposan mérlegelt történelmi elemzéséhez. Az utóbbi két évben Buharin neve is mind gyakrabban tűnt fel a folyóiratok hasábjain. Az októberi forradalom 70. évfordulójára idén nyáron kiadott szovjet enciklopédia pedig már részletesen ismerteti életét. A száraz tények mellett - 1906 óta volt a párt tagja, részt vett mindkét oroszországi forradalomban, szerkesztője volt a Pravdának és az Izvesztyijának, tagja volt a KB-nak, egy ideig a PB-nek és a Komintern Végrehajtó Bizottságának is - Lenin-idézetek adnak útmutatást Buharin személyiségének megítéléséhez. Halálának körülményeiről azonban nem történik említés. A mai szovjet közélet ismerői egyáltalán nem lepődtek meg azon, hogy Mihail Gorbacsov - számos történész és társadalomtudós értékítéletére építve, a növekvő társadalmi igénynek eleget téve - novemberi évfordulós beszédében pozitívan szólt Buharin személyéről. Világosan és kiegyensúlyozottan fogalmazott, objektiven értékelte Buharin érdemeit, amelyeket a trockizmus ellen vívott politikai harcban szerzett, és hibáit is, amelyeket Buharin szintén elismert. Gorbacsov idézte Lenin szavait, miszerint „Buha- rint... joggal tartják az egész párt kedvencének”. Az ünnepi beszéd természetesen csak az alaphangot adhatta meg azokhoz az elmélyültebb, nyíltabb kutatásokhoz és közlésekhez, amelyek természetesen nemcsak Buharrinnal, hanem a szovjet történelem más, gyakran ellentmondásos személyiségeivel is foglalkoznak. Az Ogonyok és a Moszkovszkije No- vosztyi - manapaság ezek a legnépszerűbb hetilapok a Szovjetunióban - a minap igyekeztek pótolni a Buharin sorsára vonatkozó tájékoztatási űrt, s a széles olvasóközönség elé tárták pályafutásának történetét. Özvegye, Anna Larina emlékezetből elmondta, meij annak idején megtanulta a férje végrendeletét tartalmazó levél szövegét. Buharin ezt néhány nappal azelőtt írta, hogy összeesküvés koholt vádjával letartóztatták. „Életem utolsó napjaiban meg vagyok győződve arról, hogy a történelem szűrője előbb vagy utóbb lemossa a rám szórt szennyet. Sohasem voltam áruló. Életemet áldoztam volna Leninért, szerettem Kirovót, és semmit sem szerveztem Sztálin ellen... Emlékezzetek arra, elvtársak, hogy azon a lobogón, amelyet a kommunizmus felé visztek győzedelmeskedve, rajta van az én vérem is” - irta ebben Buharin. A lapok Buharin kapcsán jogi és politikai kérdéseket nem feszegettek. Nem írták meg, miért került szembe Sztálinnal (ellenezte az erőltetett kollektivizálást). Az értékelés annak a különbizottságnak a dolga, amelyet az SZKP a sztálini időkben történt visszaélések feltárására hívott életre, s amely az 1938. március 13- án hozott halálos ítéletet és a pártból történt kizárást is minden bizonnyal felül fogja vizsgálni. Buharin személye, egyénisége került reflektorfénybe, a hivatásos forradalmár, újságíró, közgazdász és festő alakja. Az az ember, akinek Borisz Paszternák verseket ajánlott. Oroszországban többször letartóztatták, majd hat esztendőt töltött emigrációban, Ausztriában, Angliában és Svédországban. Illegálisan jutott át az Egyesült Államokba, majd a cár megdöntésének hírére Japánon keresztül visszatért hazájába. Fontos beosztások a fiatal szovjet államban, Lenin intő szavai: az alig 34 esztendős politikus még nem elég kiforrott, ingadozó, nem követ mindig marxista nézeteket, nincs teljesen tisztában a dialektikával. De 1922-ben Lenin csak az akkori Bu- harinról szólhatott. Őszinteségét, elkötelezettségét soha nem vonta kétségbe, s most egyre erősödik az a meggyőződés, hogy ez az ember hibázhatott - amint hibáztak és hibáznak a szocializmus építését irányító más vezetők is -, de áruló nem lehetett. Rendkívüli népszerűségének nyomai négy évtized múltán is fellelhetők, noha hosszú évekig, ha nagy ritkán említést tettek róla, csak ellenségként, árulóként jellemezték. Az utókor még tartozik Buharinnak és másoknak is, de az elemzés folyamata már megkezdődött, s kialakulóban van a tiszta kép az egykori szovjet vezetőkről. TAMÁSSY SÁNDOR (Moszkva) Kirchner Ferenc 1902-1987 Tegnap érkezeti a szerkesztőségünkbe a hír: Ismét csökkent a párt régi harcosainak száma: elhunyt a bátaszéki Kirchner Ferenc, aki 1928. óta volt a párt tagja. Munkáscsaládban született, 1902-ben, Bátaszéken. Apja kőműves, anyja napszámos volt. Amikor elvégezte az elemi iskolát, ő is kőművestanoncnak állt. Az első világháború utáni években nem volt munka Bátaszéken és a környékén, próbálkozott többedmagával a határokon túl munkát, megélhetést keresni, ám a jugoszláv csendőrök elfogták és vissza- zsuppolták. 1922-ben Pécs-Bányatele- pen sikerült szakmájában elhelyezkednie, azonnal belépett a MÉMOSZ (Magyarországi Építőmunkások Országos Szerve- zete)-ba, lett szakszervezeti tag. A következő évben már szakszervezeti bizalmi és tagja a Szociáldemokrata Párt pécsi szervezetének. Pár évi munka után megbetegedett, hazakerült Bátaszékre, helyben megint nem talált munkát, ez csak a fővárosban sikerült. Itt újra belépett a szakszervezetbe, majd 1928-ban az SZDP-be. Kapcsolatba került a kommunista csoportokkal, szervezeti, agitált. 1929-ben hazakerült Bátaszékre, egyik alapítója, majd titkára lett a szociáldemokrata pártszervezetnek. Gyűléseket szervez, gyalogol sokat a környező falvakba, közben terjeszti azokat a híreket, amelyeket a moszkvai rádió magyarnyelvű adásaiból ismert meg. Dolgozik kőművesként, biztosítási ügynökként, újságkihordóként, közben kapja és viszi szét az illegális kommunista párt kiadványait is. 1929-től folyamatosan csendőri felügyelet alatt állt, többször zaklatták, tartottak lakásán házkutatást. Mindez nem riasztotta vissza a szervező, felvilágosító munkától, amit különösen nagy energiával végzett a háborús évek alatt. A felszabadulás után - még néha odahallatszott a távoli ágyúdörgés - egyik alapítótagja a Magyar Kommunista Párt bátaszéki szervezetének, pártcsoport bizalmiként dolgozott haláláig. Különösen sokat tett a fiatalok neveléséért. Több kitüntetéssel ismerték el a felszabadulás után munkáját, köztük 1967-ben kapta meg a Szocialista Hazáért Érdemrendet, majd 1970-ben a Felszabadulási Jubileumi Emlékérem kitüntetést. PANORÁMA BUDAPEST-A magyar, román, jugoszláv határ találkozásánál - Újszentiván térségében - 1987. május 29-én - mint arról már hírt adtunk - határincidens történt. Lionte Georghe 28 éves román állampolgár átlépte a román-jugoszláv, majd a jugoszláv-magyar határt. Az eseményt észlelő román lovas határőr követte és a Magyar Népköztársaság területén fegyverét használta. Ennek következtében Lionte Georghe életét vesztette. Az illetékes magyar szervek a szükséges intézkedések megtétele után az érvényben lévő nemzetközi szerződés alapján az elkövető felelősségre vonását felajánlották a román hatóságoknak. A Román Szocialista Köztársaság legfőbb ügyésze arról tájékoztatta a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyészét, hogy az ügy kivizsgálása befejeződött, és az elkövetőt, Nistor Adrián román állampolgárt előzetes letartóztatásban átadták az illetékes bíróságnak. MANAGUA - Daniel Ortega nicara- guai államfő vasárnap bejelentette, hogy 100 százalékkal felemelik a béreket. Hozzátette, ez a lépés nem fogja megoldani a háború sújtotta ország gazdasági problémáit; a gazdasági válságból mindaddig nem lehet kilábalni, amíg az országban fegyveres harc folyik. A bejelentett béremelés azt jelenti, hogy a havi minimálbér 30 dolláros összegnek felel meg. MADRID - Hétfőn Madridba érkezett Mário Soares portugál köztársasági elnök. A fővárosban megkezdett ötnapos spanyolországi programja nyitányaként fogadta őt I. János Károly uralkodó, majd Felipe González miniszterelnökkel folytatott eszmecserét a portugál államfő. Manila - Megkezdődött hétfőn Manilában a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) harmadik csúcsértekezlete. A kétnaposra tervezett tanácskozáson a hat tagállam - Brunei, Indonézia, Malaysia, a Fülöp-szigetek, Szingapúr és Thaiföld - vezetői vesznek részt. A nyitó ülésen Corazón Aquinót, a Fülöp- szigetek államfőjét megválasztották a regionális szervezet elnökévé. KAIRÓ - Hétfőn Egyiptomban folytatódtak Várkonyi Péter külügyminiszter tárgyalásai; ezek középpontjában ezúttal a kétoldalú, kölcsönösen előnyös kapcsolatok fejlesztése állt. Atef Szidki miniszterelnök a magyar diplomácia vezetőjét fogadva elégedetten állapította meg, hogy az elmúlt években gazdasági kapcsolataink egyenletesen fejlődtek, új együttműködési formákkal gazdagodtak. Hazafi József Szembenéző (Mai történet) 0 Asszonyom! Van Önnek jogosítványa?- kérdezi, de választ sem várva folytatja.- Mert lehetőleg ne engedje vezetni az elvtársat, baj lehet belőle. Anna letörli a könnyeit és halkan válaszol:- Jogosítványom van, de nincs nálam.- Vezessen maga, ha jót akar - mondja az őrmester, és magukra hagyja őkat. A férfi kiszáll az autóból, leül az árok szélén és fejét a tenyerébe hajtja. Anna odamegy, a vállát megfogja, és arra kényszeríti, hogy álljon fel.- Menjünk - mondja, és az utasüléshez kormányozza a férfit, majd ő ül a volán mellé és elindulnak a város felé.- Odadobtam nekik a kulcsokat - mondja váratlanul a férfi. - Legyenek boldogok. Én soha többet oda be nem teszem a lábam. Anna amikor meghallja az első mondatot, a fékre lép és megáll.- Kár volt otthagyni a kulcsokat - figyelmezteti a férfit. - Ott maradtak a feljegyzéseid, azok az iratok, amelyek fegyverré válhatnak a kezükben.- Engem már nem érdekel - csap a combjára a férfi. - Semmit sem tehetek, senkinek sem kellek, lemondtak rólam. Nekem már igazam nem lehet.- Az engem nem érdekel, hogy neked most mi a véleményed - veszi át az irányítást az asszony. - Vissza kell menni és elhozni azokat az iratokat. Választ se vár, visszafordul.- Tíz éve dolgozom melletted. Kötelességem is van veled szemben - mondja. A férfi azonban magával van elfoglalva.- Azt mondta Fábián elvtárs, hogy köszönjek le. „Miért?” - kérdeztem. Miért mondjak le, amikor már tizenkét éve vezetem ezt a szövetkezetei, és ilyen jól gazdaságilag még soha sem álltunk? De ő csak azt hajtogatta, hogy mondjak le, mert ez az én érdekem is. Mondj le! - ismételgette, én meg mindig azt válaszoltam, hogy nem. Váltsanak le, ha tudnak. „Akkor leváltunk!” - volt válasz. Akkor sem... Az emberek kiállnak mellettem. Hittem bennük. És csak hajtogattam a nemeket. „Jó! - volt a válasz - de akkor hozzánk ne gyere segítségért. Értsd meg, nagyot buksz, ha nem hallgatsz ránk.” Ha lemondok, akkor azzal, azt is mondom,
