Tolna Megyei Népújság, 1987. december (37. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-15 / 295. szám
1987. december 15. NÉPÚJSÁG 3 Több szem többet lát Törvény a jogalkotásról Megint egy jogszabállyal több! ~ 9°"d°lja ^ban az állampolgár aki eddig is úgy érezte, hogy túl sok előírás és tiltás veszi körül az életét. Most éppen arról hoznak törvényt, hogy - miről hozzanak törvényt - teszi hozzá némi iróniával. Pedig - különösen aZ utóbbi években - annyi rendelkezés látott napvilágot, hogy a legképzettebb jogásznak is nagy megerőltetésébe kerül valamennyinek fejben tartása. Nem is szólva a törvénytisztelő állampolgárról, aki irtózik attól, hogy „szembekerüljön a törvénnyel”, s mégis bármikor megeshet vele, hogy megsért valamilyen szabályt. Természetesen tudtán kívül, de ismerve a mindenkor-mindenhol érvényes alapelvet, mely szerint a törvény nem tudása nem mentesít annak hatálya alól. Ellentmondásnak látszik, mégsem az: ez a jogszabály - több más célja mellett - éppen azért is készül, hogy ne legyen annyi, mindenféle rendű-rangú jogszabály. Az Országgyűlés téli ülésszaka elé kerül a jogalkotásról szóló törvényjavaslat, s ha a honatyák többsége egyetért vele, hamarosan életbe lép az új törvény, amely szabályozza, hogy - milyen kérdéseket hogyan lehet rendezni. Mihez szükséges törvényt hozni, milyen ügyekben rendelkezhet a Minisztertanács vagy valamelyik miniszter, mi tartozik az országos hatáskörű szervet vezető államtitkárra és melyek azok a helyi ügyes-bajos dolgok, amelyekben a tanácsoknak kell rendeletet alkotniuk. Egyáltalán nem formális rendezésről van szó! Sokkal inkább arról, hogy minden téren ki kell teljesednie a szocialista demokráciának. Ehhez pedig elengedhetetlenül szükséges, hogy mindenki és minden testület, hatóság tudja a maga dolgát. Azt, hogy mi tartozik rá - és legalább annyira fontos, hogy tudja: mihez nincs köze! Kinek-kinek megvannak a tapasztalatai arról, hogy számos esetben támadt zavar a hatásköröket illetően. Volt - van - úgy, hogy a legjobb szándékkal intézkedik valamelyik hatóság olyan ügyekben, amelyek rendezésére magasabb szintű jogszabály kellene. Talán van is - de régi vagy csak nem ismerik, megfeledkeztek róla az alsóbb fokú hatóságok. Megtörtént, hogy az egyik minisztérium főosztályvezetője rendelkezett - s utólag derült ki, hogy ezzel törvényt sértett, intézkedése ellentétben állt tételes törvénnyel. Pedig a törvény - minden más rendelet, rendelkezés alapja. Azzal - s természetesen államunk alaptörvényével, a Magyar Népköztársaság Alkotmányával - ellentétes rendelkezést senki és semmilyen testület sem adhat ki. Vagy mondjuk inkább úgy: minden minisztertanácsi, miniszteri rendeletnek, államtitkári rendelkezésnek és tanács- rendeletnek csakis és kizárólag a törvényekből szabad kiindulnia. Nem kevésbé fontos a készülő, jogalkotásról szóló törvényjavaslatnak az az előírása is, amely szerint jogszabályt akkor kell alkotni, ha a társadalmi és gazdasági viszonyok változása, az érdekek egyeztetése azt szükségessé teszi. Tehát: legalábbis remélhető vagy inkább várható, hogy a jövőben kevesebb rendelet jelenik meg - például - egy év alatt mint 1986-ban vagy akár az idén. Korántsem azért, mert kevesebb lenne ezután a rendezésre váró kérdés. De a jogalkotás rendjének törvényben előírt szabályai eleve óvatosságra intik az alacsonyabb szintű jogalkotókat: csak akkor adjanak ki rendelkezést, ha arra feltétlenül szükség van, ne kelljen újra meg újra módosítani egy-két paragrafust - mint eddig gyakran előfordult. Az élet, a fejlődés természetesen nem áll meg, s mindig akadnak újonnan felmerült problémák, amelyeket valamilyen rendelkezéssel kell szabályozni. Az új jogszabály azonban arról is gondoskodik, hogy ez megalapozottan történjék. Ha a lakosság szélesebb körét érintő törvényjavaslatot terveznek az Országgyűlés elé terjeszteni, ahhoz előzetesen társadalmi vitát kell indítani, mégpedig úgy, hogy az érdekelteknek idejük és módjuk legyen véleményük kifejtésére. Mi tagadás: voltak már e téren rossz tapasztalatok is. „Zajlott" már társadalmi vita úgy, hogy a hozzászólásra felkért társadalmi szervezetek alig néhány napot kaptak tagságuk véleményének összegzésére. Mondani sem kellene: az a néhány nap arra is kevés volt, hogy a szervezet vezető testületéit összehívják, nemhogy az érdemi vitára, magvas hozzászólások elkészítésére, elmondására, jegyzőkönyvezésre és a kifejtett vélemények összefoglalására. Lehet, hogy valamelyik országgyűlési képviselő most, a vita során javasolni fogja: szabja meg a törvény a vitára kötelezően adott időt is! Maga a társadalmi vita szerves tartozéka a szocialista demokráciának. Jóllehet egyes minisztériumok rendeletgyártáshoz szokott némely főtisztviselője csak nemrég is lehetetlenségnek minősítette - például -, hogy az adózásról országos vita kezdődjék - a gyakorlat megmutatta, hogy arról is lehetett vitatkozni - természetesen csak addig, amíg nem emelkedett törvényerőre a javaslat. S a társadalmi vitákra - valódiakra, több szem többet lát alapon - a jövőben még nagyobb szükség lesz. * _ m _ I. - k __ hogy a jogalkotásról szóló törvényjavaslat kimondja: ajog- MZ sem menetes, a|kotó és jogalkalmazó szerveknek figyelemmel kell kísérniük a jogszabályok alkalmazásának hatását, fel kell használniuk az így nyert tapasztalatokat. Hiszen „a puding próbája az, hogy megeszik” - a jogszabályé az, hogy javára válik-e a dolgozó népnek. VÁRKONYI ENDRE hogy alkalmatlan vagyok a vezetésre - válaszoltam. De hiába mondtam én ezt Fábiánnak. És hiába hittem az emberekben. Fellökték a kezüket, gondolkodás nélkül, szemérmetlenül. S közben engem néztek.- Nem ez az érdekes - szól közbe az asszony. - A holnapra gondolj, arra, hogy a becsületed megmaradt. Azok az iratok felhasználhatók ellened. Akkor pedig nemcsak az állásodat veszited el. A kora őzi hideg fázóssá tette a falut. Az esti utcák kihaltak, csak a hulló levelek neszezése töri meg a csendet. Kihalt a szövetkezet irodaháza, de az elnöki szobában világosság van. Az asszony a parkolóba kormányozza a kocsit. Leállítja a motort és a férfihoz fordul. Hangja kemény és határozott.- Most pedig bemész, elkéred a kulcsokat, és elhozod a személyes holmidat. Semmit sem szabad otthagynod. Az iratokat, amelyek neked fontosak, bekészítettem a páncélszekrénybe. Az utolsó mondat hallatán Miklós Péter megdermed és az asszonyra kiált.- Te tudtad, hogy felmentenek?!- Csak előrelátó voltam. Ezt még lesz időnk megbeszélni. Most pedig indulj! Ez utóbbi úgy hangzott, mintha nem az asszony lenne a beosztott, hanem Miklós Péter. A férfi arca megmerevedik, Annára néz, szúrósan, mintha ölni készülne. Nem szól egy szót sem. Az asszony állja ezt a szúrós tekintetet. Végül Péter nem bírja türelemmel, és kiszáll a kocsiból. Mint évekkel ezelőtt, határozott, kemény léptekkel indul az irodaház felé. Az asszony hosszasan néz utána. Idegességében aprókat üt a volánra és ha- rapdálja az ajkát. Síri csend fogadja a leváltott elnököt. Együtt a műszaki vezető, a párttitkár és a főkönyvelő, s amint meglátják, elnémulnak. Zavarukban hátat is fordítanak egymásnak, a párttitkár és a főkönyvelő elindul az ajtó felé. Gölöncsér, a műszaki vezető észrevétlenül akar felállni az elnöki székből, de ez az, ami nem sikerülhet.- Maradjatok csak - mondja hűvösen az elnök. - Nem zavarlak benneteket, csak egy-két személyes holmimat viszem magammal. - Azzal az asztalhoz lép, és az ott heverő kulcscsomót felemeli.- Nem volt még időtök magatokhoz venni, vagy még nem döntöttétek el, hogy ki lesz az utód? - mondja gúnyosan és a páncélszekrény felé fordul.- Nem mi akartuk - szól a párttitkár, de nem folytatja, mert a másik kettő majd földnyársalja a tekintetével. Miklós Péter abbahagyja a félbelévő mozdulatot és az alacsony kis emberre kacsint.- Csak gerincesen, elvtársam. Csak gerincesen - mondja és mosolyog. (Folytatjuk) Mezőgép és Dunai Vasmű A szerkezetváltás sikerült - jól járt a megrendelő is Dunai Vasmű pályázatot hirdetett a gépgyártó üzemek számára annak érdekében, hogy átvállalják tőlük a perforálást. A Szekszárdi Mezőgép Vállalat két pályázatot is elküldött. Összesen hatot bíráltak el. A szekszárdiak az első és második helyre kerültek, így jutottak termékszerkezet-váltáshoz. Nem lehet azt mondani, hogyajövő évre való készülődés, a kibontakozás lehetőségeinek felmérése nem ad tennivalót a gyárak vezetőinek. Különösen az olyan cég volt nehéz helyzetben, mint a Szekszárdi Mezőgép Vállalat. Volt, mert túl a rengeteg munkán, a perforáló üzem termel, nyereséges, a megrendelőket sorba kell állítani. Még 1985 szeptemberében kezdődtek a tárgyalások, látva a mezőgazdasági gépgyártás előtti nehéz helyzetet - a termelőszövetkezeteknek, állami gazdaságoknak nem volt gépvásárlásra pénzük, az állami támogatások jórészt megszűntek -, új kibontakozási utat kerestek. Kapóra jött, hogy a Dunai Vasműben munkaerőgondok voltak, végül a nehézipari, gépgyártási háttér is kívánta egy hatékonyan működő perforáló üzem létrehozását. A gazdasági társulás alapján a vasmű és a szekszárdi vállalat vezetői feladattervet készítettek: hol helyezik el a vasmű gépeit, hova viszik a hagyományos műhelyi gépeket, s miként alakítsák ki a hatvanszemélyes új tevékenységet kezdő üzemrész szervezetét. Tudni kell, hogy a perforált lemezek felhasználási területe igen nagy: kezdve különféle sziták gyártásától a szemét- gyűjtő kosarakig. A lemez 1000x2000 milliméter nagyságú, vastagsága 1-3 milliméterig terjedhet. A lyukak száma pedig a megrendelő kívánságától függ. Például van olyan rendelés, amely harmincezer lyukat kér egy tábla lemezbe. S van természetesen különleges igény is, például saválló anyagból kell „szitát” készíteni. A program készítése során gondoltak a megrendelők megszervezésére is. A vasmű átadta partnereinek listáját, a többéves tapasztalatokat, melyik cég milyen gyakorisággal, mennyit rendel, s a szállítási határidő betartása a gépgyártás, tehát a lemez felhasználóját ne akadályozza egy gép elkészítésében. A szerződés szerint a lemezt vasúton Dunaújvárosból szállítják Szekszárdra. Jól szervezték meg e fontos munkát is, nincsenek nagy készletek a nyers lemezekből. S a szállítást, amint elkészült egy tétel, azonnal lebonyolítják. Még az olyan kívánságokat is teljesítik, ha például egy cég háromezer táblát rendel, folyamatosan a helyi fölhasználás szerint szállítják oda. A gazdasági társulás, azaz a szekszárdi perforáló üzem 140 felhasználóval áll kapcsolatban. Úgy szervezték át a Bencze János a PE 14 jelű gépen dolgozik, a mai gépparkon ez a legnagyobb teljesítményű 1987 júliusa óta használják a számítógépet. Kocsis János technológus egy rendelés teljesítéséről kér választ a géptől. Az új, nagy értékű svájci géppel a bélyegkészítést, azaz a lyukasztó szerszámot tömörítik Harmincezer lyukat is ütnek egy tábla lemezbe munkát, hogy számítógépre tették az ösz- szes megrendelést, anyagfelhasználást, szerszámszükségletet és a be- és kiszállítások rendjét, ütemét. Így pillanatok alatt megtudható, hogy egy vállalatnak a megrendelését mennyiben teljesítették, és a fizetés megtörtént-e vagy még hátralékos a rendelő. A számítógép programját a jövőben még bővítik. Azt mondja Tóth Sándor főmérnök, hogy a vállalat össztermelésében a perforálás körülbelül 20 százalékot tesz ki. És a termékszerkezet-váltás azt is jelentette, hogy fel kellett újítani a termelés háttériparát, ezt megszervezni: szerszámkészítésre tértek át, vásároltak különleges gépeket, a munkát pedig - tekintettel a sok rendelésre úgy szervezték, hogy minden gép folyamatosan működjön. Sőt: a vállalkozó szellemű munkások szombaton és vasárnapon is dolgozhatnak. Ugyanis a jelenlegi piaci igények meghaladják a termelési kapacitást. Volt alkalmunk látni, hogy egy cég a szállítási rendelőjére határidőként csak hárombetűt írt: SOS, tehát azonnal. Éppen ezért a termelő géppark jövőbeni fejlesztését határozták el. A vasművel kötött szerződés értelmében a fejlesztés is társulati alapon történik. Új gép vásárlása, ajánlások a felhasználóknak új termék gyártására - ezek az intézkedések a jövő évben valósulnak meg. Az iparban egyre nagyobb a „munka keresése", de ahol van anyag, gép és legkiváltképpen jó műszaki gárda, ott a jövőt tekintve nem borúlátók. A jó minőségű munkának, a pontos határidötar- tásnak a tisztességes nyereséget elérő cégeknek van jövőjük. Amint láttuk, a Szekszárdi Mezőgépet a kibontakozásnak ez a formája húzta ki a gödörből. PÁLKOVÁCS-CZAKÓ
