Tolna Megyei Népújság, 1987. november (37. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-09 / 264. szám
1987. november 9. Képújság 3 Megkérdeztük a vt-elnököket Vállalati tanácsok a vélemények tükrében Kevesebb gép - több építkezés Még nincs ugyan vége az évnek, ám megközelítő pontossággal már megmondható, hogy az idén mire, mennyit költöttek a mezőgazdasági üzemek. Nem mellékes a beruházások vizsgálata, ugyanis a számok, az arányok fontos tendenciákról is tudósíthatnak. A legfrissebb adatok szerint ez évben a mezőgazdaság körülbelül 32 milliárd forintot fordít beruházásra. Ez egy-két milliárd forinttal meghaladja az előirányzottat. Mondhatni tehát, hogy túlteljesült a terv. A kevésbé derülátók az értékelésnél viszont óvatosságra intenek, abból a megfontolásból, hogy a forint idei inflálódása gyorsabb ütemű volt, mint amire egy évvel korábban számítani lehetett. Elfogadható összeg Vagyis: egyáltalán nem biztos, hogy annyi minden megvalósult ebből az összegből, mint amennyire korábban gondoltak a szakemberek. Ettől függetlenül azonban megállapítható, hogy a 32 milliárdos beruházás elfogadható abban az esztendőben, amikor a tsz-ek, állami gazdaságok pénzügyi helyzete nem éppen jó, s amikor már világosan létható, hogy új és növekvő követelményeket állít a gazdálkodók elé az új adórendszerrel és szabályzókkal induló 1988-as év. Azt viszont mindenképpen negatív irányú változásnak kell tartani, hogy a beruházásokon belül tovább csökkent a gépvásárlás aránya. Az idén az agrárágazat beruházási forintjainak már csak 48 százalékát fordította eszközeinek lecserélésére, a többit építésre, különféle létesítmények megvalósítására költötte. A kívánatos arány - a magyar fejlettségi viszonyok között - az lenne, ha a beruházási keret kétharmadát adnák az üzemek erő- és munkagépek beszerzésére, illetve különféle már korszerű technikák megvásárlására. De vajon miért építkeznek inkább a gazdaságok? Nyomatákosítja ezt a kérdést, ha hozzátesszük, hogy jelenleg a mezőgazdasági géppark nagy része már idős, elhasználódott, állandó javításra szoruló. A válasz mégis egyszerű. A gép- vásárlási kedvet erősen lelohasztotta, hogy az igazán korszerű technikát jelentő tőkés eszközökhöz az ország szűkössé vált devizakerete miatt ez évben sokkal nehezebb volt hozzájutni. De van egy belső oka is az építőberuházások előtérbe helyezésének. Nevezetesen az, hogy számos üzem csak a különféle építkezések beindításával tudta, tudja foglalkoztatni időközben nagyra nőtt építőbrigádjait. Új állatférőhelyek A legtöbb beruházás természetesen ma is három forrásból valósul meg. Az idei év azt tükrözte, hogy tovább növekedett a hitelek szerepe - ami üdvözölhető -, csökkent viszont az állami támogatásé, ami most már ágazati szonten átlagosan nem haladja meg a 15 százalékot, az 55 százalékos saját erő mellett. Számos üzemet viszont kellemetlenül érintett az év derekán kihirdetett hitel- és támogatási stop. Mert bizony még szép számmal lettek volna beruházásra vállalkozó gazdaságok, ám már év közben kimerült az e célra elkülönített pénzkeret. Ezt azért fontos visszaidézni, mert a mostanihoz hasonló évközi stopra a jövő esztendőben nem is lehet majd számítani. Az idei beruházások között továbbra is kiemelt szerep jutott az állattenyésztő létesítményeknek, a legnagyobb fejlődésen a szarvasmarha-ágazat ment keresztül. Az elmúlt időszakban a szarvasmarha-férőhelyek összesen 56 ezerrel, azon belül a tejelő teheneké 17 ezerrel gyarapodott. A sertés-férőhelyekből 100 ezerrel lett több, aminek nagyobb hányada a hizlaldákban van. Növekedett - 35 ezerrel - a tartható juhállomány is, ez azonban még messze áll az optimálistól. Évtizedek óta nem bővült ilyen gyors ütemben a baromfiágazat: 273 ezer négyzetméternyi nevelőépület készült el az idén. Változatlanul nagy a szemester- mény-tárolók építése iránti igény: a befogadótér félmillió tonnával bővült. Persze, nem minden területen ilyen jelentős a fejlődés, a szárítókapacitás például nem nőtt a szükségletnek megfelelően, üzemi útból sem épült elegendő. Erődítmények helyett Egyáltalán nem mindegy, hogy az elkészült és átadott új létesítmények mennyibe kerültek, milyen technikai színvonalat képviselnek. Ha általánosítunk, a műszaki megoldásokról megállapítható, hogy az többnyire eléri az európai nívót. Ez elsősorban persze azokra a beruházásokra igaz, amelyek világbanki kölcsönnel valósultak meg. Az árak e területen ismét emelkedtek. Néhány évig ugyanis számos agrárlétesítmény építésekor sikerült az ipari anyagok és az energia árának növekedéséből származó terheket „eltüntetni”. Ez elsősorban az ésszerűsítéseknek, a takarékosságnak köszönhető. A 70-es években például, amikor betonerődítményeket építettek a teheneknek, egy férőhely költsége meghaladta a 100 ezer forintot. Ugyanaz a hely néhány éve mér csak a felébe került, ma viszont megint eléri a százezer forintot. És más területen is ugyanez tapasztalható. A bekerülési költségek általános emelkedésének viszont van egy kedvező hatása: érezhetően gyorsabban készül el egy-egy beruházás: 10-15 százalékkal kevesebb nap telik el az első kapavágástól a kulcsátadásig, ami nyilván lerövidíti az új létesítmény megtérülési idejét is. HORVÁTH L. ISTVÁN A gazdasági élet változásai szükségessé tették a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztését. Az MSZMP KB 1984. április 17-i határozata végrehajtásaként 1985-ben megkezdődött a korszerűsítés. Tolna megyében harminckét gazdálkodó szervezet tért át az új vállalatirányítási formára, közülük tizenhat vállalati tanács (vt) formában működik. Ezzel az elvileg egyszemélyes igazgatói döntést a testületi vezetés váltotta fel, ilyen módon bővült tehát a „közügyekben” részt vevők köre, olyanok is hallathatják szavukat, akik a termelésirányítás alsó szintjeit képviselik. * A vállalati tanácsokról, azok létszámáról, összetételéről a Szakszervezetek Tolna Megyei Tanácsának politikai főmunkatársa, Egyed Dezső készített nemrég felmérést.- A vállalati tanácsok létszáma megyénkben húsz és harmincegy fő közötti, ebben a dolgozói képviselet 51-52 százalékos. Közülük a fizikai munkások aránya néhány helyen alacsony. Az összetétel ilyen alakulásának oka az, hogy a választások során inkább a középvezetőket jelölték a vállalati tanácsba azzal a megfontolással, hogy ők jobban tudják képviselni a kollektívák véleményét, javaslatait, a gazdálkodással kapcsolatos kérdésekben. Tény, hogy a tagok egy része, főleg a fizikai dolgozók nem rendelkeznek a szükséges ismeretekkel, döntési készséggel ahhoz, hogy az állásfoglalások kialakításában érdemben részt vegyenek. A megállapítást egy vt-elnök is megerősíti. Paksi Állami Gazdaság, Szebényi István ellenőrzési osztályvezető: - A hivatalból és az igazgató által delegált személyek felkészült partnerek. Ugyanez elmondható a középvezetőkről is. A fizikai dolgozók viszont általában nem foglalnak állást a vitás kérdésekben. Partneri kapcsolat A vállalati tanácsok eddigi tevékenységéről szólva a megkérdezett elnökök elsősorban az eredményeket emelik ki. Hőgyészi Állami Gazdaság, Man holt Ignác építési osztályvezető: - Az összképet tekintve elégedettek lehetünk, a lényeges kérdésekben átgondolt döntéseket hozott a vállalati tanács. Tolna Megyei Állattenyésztő Vállalat, dr. Hideg Gyula igazgatóhelyettes: - Javult az információáramlás, a vt-tagok „közelebb kerültek” a vállalathoz. Szekszárdi Mezőgazdasági Kombinát, dr. fíeibling József termelési igazgató és főállatorvos: Sok gondunk volt az utóbbi időben, s úgy érzem, a nehézségek leküzdésében a vállalati tanács mindig partnere, megfelelő támasza volt a vezetésnek. Általános tapasztalat, hogy ahol „jól mennek a dolgok”, ott kifogástalannak ítélik a vállalati tanácsok tevékenységét, bár nem minden esetben lehet egyértelműen tisztázni: kinek köszönhető a siker. Tamási Állami Gazdaság, Susóczky János közgazdasági igazgatóhelyettes: - Közös gondolkodás és egyetértés jellemzi a vállalati tanács és a vezetés viszonyát. Igaz, könnyű helyzetben vagyunk, gazdaságunk töretlenül fejlődik. Dalmandi Mezőgazdasági Kombinát, Právics József közgazdasági igazgatóhelyettes: - Dinamikus időszakunkat éljük, ám őszintén szólva nem tudnám pontosan elhatárolni, hogy ebben mekkora szerepe van a vállalati tanácsnak. Bonyhádi Cipőgyár, Fábián Gergelyné közgazdasági osztályvezető: - Az eltelt - jónak nevezhető - két év alatt különeseb- ben nagy horderejű kérdéseket nem vitattunk meg, a jövő lesz számunkra lényeges. A szabályozók hálójában Teljes megelégedettségre azonban nincs ok, ezt állapította meg az SZMT elnöksége, mely bizonyos vonatkozásban ellentmondani látszik néhány véleménynek. Ma még úgy tűnik - ezt a vizsgálatok során a gazdasági és mozgalmi vezetők erősítették meg -, hogy a vállalati tanácsok tevékenysége a korábbi időszakhoz mérten nem érintette jelentősen a vállalatok gazdálkodását, ez a döntések tartalmán jelentősen nem érződött. A döntéseket elsősorban a vállalati mozgástér határai, a szabályozórendszerek határozzák meg. Néhány vt-elnök csatlakozott ehhez az állásponthoz. Simontornyai Bőrgyár, Kortes István főkönyvelő: Sajnos, különböző gazdasági hatások következtében gondokkal küszködünk, a tervezett mutatók elmaradnak a várakozástól. Ezen a helyzeten a vállalati tanács nem volt - nem is lehetett - képes változtatni. Központi intézkedésre van szükség. Tolna Megyei Vendéglátó Vállalat, Péri Istvánné cukrászüzem-vezető: - Véleményem szerint a változó gazdasági szabályozók következtében a vállalati tanácsok szervezeti és működési szabályzata módosításra szorul. Elsősorban a hatáskör bővítésére gondolok. Bonyhádi Zománcárugyár, Aubrecht László igazgatási osztályvezető: - Az önállóság „meredek” szabályozottsága és a pénzügyi lehetőségek korlátozottsága miatt csak szűk döntési jogkörrel rendelkezik a vállalati tanács. Tolna Megyei Sütőipari Vállalat, Nagy Győző központi tmk-vezető: - Az útkeresés időszakának nevezném helyzetünket. Tény, hogy nem minden esetben sikerült megtalálnunk a közös nevezőt a vezetéssel. Felelősségvállalás „társadalmi munkában”? A vállalati tanácsok tagjai, tisztségviselői jelenleg „társadalmi munkában”, azaz külön anyagi juttatás nélkül tevékenykednek. A vt-elnökök többsége, némi megszorítással ugyan, de ennek a helyzetnek a megváltoztatására szavazna. Tolna Megyei Állattenyésztő Vállalat, dr. Hideg Gyula igazgatóhelyettes: - Szükség lenne - bizonyos tervteljesitések esetén - anyagi érdekeltséget biztosítani. Hőgyészi Állami Gazdaság, Manholt Ignác építési osztályvezető: - Nem zárkóznak el az elől, ha érdemi tevékenység alapján anyagilag is megtalálják számításukat a vt tagjai - viszont viseljék a helytelen döntések következményeit is. Bonyhádi Zománcárugyár, Aubrecht László igazgatási osztályvezető: - A felelősség növelésével, ezzel együtt az anyagi érdekeltség megteremtésével újabb ösztönző erőkkel gyarapodnánk. Egy ellenkező álláspont: Tolna Megyei Sütőipari Vállalat, Nagy Győző központi tmk-vezető: Tevékenységünk pénzzel történő megfizetését nem tartanám korrektnek. Ehhez a témakörhöz részben kapcsolódik, a vállalati tanácsok alapvető feladatára rámutatva egy újabb vélemény. TOTÉV, Fülöp Ferenc vállalkozó: - Fontosnak tartom hogy ne pillanatnyi érdekek - például fizetésemelések - határozzák meg a vt munkáját, hanem a hosszú távú célok. Tulajdonos - a jövő évtől? Stratégiai döntéshozatal és a tulajdonosi tudat - a vállalati tanácsok működésének két alappillére. Ez utóbbi téren is van még tennivaló. Mezőgép, Véner Zoltán gyáregység- igazgató főmérnök: - Még kevés idő telt el ahhoz, hogy lemérjük, mennyit változott, fejlődött a tulajdonosi tudat. Paksi Állami Gazdaság, Szebényi István ellenőrzési osztályvezető: - Egyelőre nem érzékelhető a változás. Egyed Dezső ezzel kapcsolatban a radikális intézkedések hiányára mutat rá!- A tulajdonosi szemlélet kialakulása idő kérdése. Jövő évtől kezdődően a vállalatok adott esetben mind jobban rákényszerülnek a gyökeres változtatásokra, a gyorsuló folyamatokkal való lépéstartásra. Sokat javíthat a mostani helyzeten a szakadatlan tudatformáló tevékenység, a dolgozók felkészítése, felvilágosítása. Befejezésként egy óvatos, de bizakodó álláspontot idéznénk, ami egyúttal jelzi a vállalati tanácsokban rejlő tartalékokat. Tolna Megyei Népbolt Vállalat, Nagy László számviteli osztályvezető: - Diplomatikusan fogalmazva: még számos végig nem járt útja létezik ennek a vállalat- irányítási formának. SZERI ÁRPÁD MÚZEUMAINK Illyés Gyuláék családja 1912-ben költözött Rácegresről Simontornyára, a falu végi hentes ház kicsi bérelt szobácskájába, a „boldogság, a jókedv meleg fészkébe”. „Nevetve, bizalommal néztük a jövőt, mely egyelőre Simontornya két templomának tornyán és az öreg vár épen maradt donzsonjának tetején ködlött.” A község nevét adó Árpád-kori alapítású vár a középkorban és a reneszánsz idején fényes várkastély volt, a Rákóczi-szabadságharc alatt fontos erődítmény. Ezután a vár tulajdonosaival együtt a vár funkciói is váltakoztak, majd 1964-75 között feltárták, helyreállították, s ma a reneszánsz életforma hazai kereteinek egy jelentős példáját hiteles formában láthatjuk benne. A toronyban pedig emlékmúzeum őrzi lly- WM lyés Gyula emlékét: kéziratokkal, könyvekkel, képekkel, relikviákkal, a —^ gyermek Illyés rajzaival, a költő munkaasztalával, az ötrészes könyves- ■mL ' ^ polccal... A lovagterem középpontjában a nyolcszögletű pillér A 15 éves Illyés Gyula rajza a várról A Józsefhegyi utcai dolgozószoba részlete Bessenyei Odette lllyés-szobrával Növekvő mirelitexport Mélyhűtött árukból a tervezettnél 5-6 százalékkal többet, várhatóan mintegy 23,5 millió dollár értékűt ad a konvertibilis piacokra az idén a Magyar Hűtőipari Vállalat. Tölgyessy Ferenc vezérigazgató-helyettes elmondotta: az év első felében a kedvezőtlen időjárás miatt terméskiesés volt zöldborsóból, málnából, zöldbabból és brokkoliból. A gyárak a nyáron és ősszel sikerrel pótolták a lemaradást bodza, hagyma, sárgarépa és vegyes zöldségáruk tartósításával. A megnövekedett külpiaci igények kielégítésére a hűtőiparnak - a viszonylag gyenge terméseredmények ellenére - elegendő nyersanyag áll rendelkezésére, mivel a nyár második felében néhány terményből a tervezettnél is többet vásároltak fel. A terv túlteljesítéséhez az újabb külföldi megrendelések és néhány előrecsomagolt termék esetében a kedvezőbben alakuló árak is alapot adnak. A vállalat hűtőházaiból hetente 75-80 kamion árut indítanak külföldre. Az idén a tengerentúlra és szinte valamennyi nyugat-európai országba is szállítanak. Első ízben Portugália és Spanyolország is rendelt tőlük fagyasztott zöldborsót és zöldbabot. Új vásárlójuk az Egyesült Arab Emírségek is. Szinte minden régi partnerük - így a belga, a holland, az NSZK-beli, a svéd és a finn is - több árut rendelt az elmúlt hónapokban, mint tavaly ilyenkor. Ennek több oka van. A vevők megszokták a jó minőségű magyar hűtőipari termékeket, ugyanakkor Európa más országaiban a miénknél is kisebb termés volt az iparág nyersanyagaiból, s igy a konkurensek tartalékkészletei megcsappantak. Az elmúlt években erőteljesen érvényesülő árcsökkentő tényezők szerepe így - legalábbis átmenetileg - valamelyest gyengült
