Tolna Megyei Népújság, 1987. november (37. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-07 / 263. szám
1987. november 7. ^NÉPÚJSÁG 3 Valamivel többet tenni... Mindig új feladatok várnak Győri Károly, a Kipszer dombóvári gyáregységének tmk-vezetője, az MSZMP megyei bizottsága végrehajtó bizottságának tagja a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetésben részesült.- Az első meglepetés után az ember felméri, hogy mit is csinált az életben és megérdemli-e az elismerést. Tulajdonképpen azért lepődtem meg, mert ez az első kitüntetésem, mások lépcsőfokokon jutnak el idáig. Gyerekkorom óta természetes, hogy mindenben benne vagyok. Édesapám, a vállalatunk jogelődjénél dolgozott, mint anyagbeszerző, talán az ő páldája nyomán természetes számomra, hogy ott vagyok, ahol véleményt lehet mondani. Ahol tenni lehet valamit. Nem mintha azt ő erőltette vagy mondta volna, egyszerűen ez volt a természetes. Dombóvári vagyok, ott érettségiztem, a Gőgös Ignác Gimnáziumban, abban az időben jól működött a KISZ. Utána dízelmotor-szerelőnek tanultam, dolgoztam egy kis ideig a MÁV-nál, majd a Láng Gépgyárhoz kerültem. Egy új üzemben minden érdekes, ott is nagyszerű kollégáim, elvtársaim voltak. Tagja lettem a városi pártbizottságnak és a végrehajtó bizottságnak is. Később kerültem a Kip- szerhez, talán azért változtattam többször is munkahelyet, mert mindig az új feladatokat kerestem. Most érdekes, önálló munkám van, nemcsak részfeladatokat kell végeznem. Az 1980-as választáskor kerültem be a megyei pártbizottság végrehajtó bizottságába. Azért, hogy jobban értsem, átlássam a feladatokat, elvégeztem a Politikai Főiskolát, levelező tagozaton. Szép és nehéz évek voltak. Sok barátság is megmaradt belőle számomra. Az utolsó bentlakásos félév csodálatos volt, több ilyen lehetőségem nem lesz arra, hogy szabadon foglalkoz- hassam azzal, ami érdekel. Rányomta a bélyegét a politika az életemre, számomra mindig természetes volt, hogy legalább az átlagot, vagy ha lehet egy kicsit többet is nyújtsak a társadalomnak, az embereknek. Érdekes a rálátás a megye gazdasági-társadalmi életére, ugyanakkor meggyőződésem, hogy a politikai vezetésnek is szüksége van azokra az információkra, amelyeket én közvetíthetek. A családom? Nős vagyok, van egy fiam, számítógépes szakközépiskolába jár Zalaegerszegen, és két csodálatos nyolcadikos ikerlányom. Elégedett vagyok az életemmel, mert szép feladataim vannak, amelyek alkalmat adnak arra, hogy mindig valami újjal ismerkedjek meg és arra, hogy tevékeny részese lehessek az eseményeknek. Az egyébként is rövid beszélgetésnek ez a monológ, csak egy része lehet: any- nyi még feltétlenül hozzátartozik Győri Károly életéhez, hogy az öröm és a bánat most is együttjárt. Három hete szívrohamban meghalt az édesapja. IHÁROSI IBOLYA Értelmet a kézfogás ad Fiáth Attila, a tamási városi pártbizottság első titkára, a magyar-szovjet barátság érdekében végzett kimagasló munkájáért, az MSZBT Országos Elnökségétől aranykoszorús jelvényt kapott. Húsz évvel ezelőtt, a hétköznapi munkája részeként került kapcsolatba az MSZBT-tagcsoportokkal. Érzékletes példával szemlélteti e tevékenység változá- sát- Valamikor az érdeklődést kellett felkelteni, a Szovjetunió élete iránt, most az érdeklődést kell kielégíteni... - mondja. Beszél a tagcsoportok színes programjairól, az előadásokról, filmvetítésekről, az úttörő-pionír, a KISZ-Komszomol kapcsolatokról, amelyek közelebb hozzák Tamási városkörnyékére is a Szovjetunió népeinek kultúráját. Az innen indított „Barátságvonatok” utasai magyar hagyományokkal, szokásokkal, gazdasági, társadalmi életünk hétköznapi gondjaival ismertetheti meg a Szovjetunióban élőket. A kölcsönösség e barátságban különös hangsúlyt kap. Ezt leghívebben a tamási gimnázium diákjai fogalmazták meg, akik Tambovból hazaérkezve leírták élményeiket, rádöbbentek, a levelezés igazi értelmét a mind gyakrabban történő baráti kézfogás adhatja meg. Fiáth Attila e barátság érdekében végzett munkáját az orosz-magyar szakos felesége is segíti. A most kapott kitüntetést nemcsak vele kell megosztania, de úgy érzi:- Ez annak a tizenhárom tagcsoport sikerének az elismerése, amely itt a város- környéken működik. Ezért úgy határoztam, hogy a pénzjutalom, amit kaptam, segítse továbbra is a magyar-szovjet barátságot és felajánlottam a gimnazisták részére, akik ez év decemberében látogatnak a testvérmegyébe, Tambovba. Ha ők is olyan élményekkel térnek visz- sza, mint az előző útról társaik, már megérte. dkj. Nagy-nagy önállóság a szövetkezeti kibontakozás alapja- Nem szeretek nyilatkozni, a munkám, a Ta-Lux gyártmányai beszéljenek helyettem - ez volt az elnök első reakciója. Lássuk tehát. Kalmár István 1975 óta elnöke a Tamási Villamosipari Szövetkezetnek. Termelési értékük akkor 60 millió forint volt, ma 400 millió, azonos dolgozói létszám mellett. Tizenkét éve lemezt, postai levél- szekrényt, zsöllyeszéket készítettek, villanymotort tekercseltek. Ma gyártják a fénycsöves lámpatestek mindenféle típusát (a robbanásbiztos lámpát kivéve), alumínium radiátorokat és foglalkoznak szerszámgyártással is. A korábbi, jóformán manufakturális telep átgondolt és megalapozott fejlesztési politikával korszerű üzemmé fejlődött. A termelés irányítását, szervezését, a kalkulációt négy éve számítógéppel végzik. A hazai piac telítődésével exportlehetőségeket kerestek. 1984-ben szocialista exportjuk 43 millió forint volt, 1987. évi tervük 175 millió forint. 1986-tól tőkés exportra is termelnek, az idén mintegy 10 millió forint értékben.- Mi kellett ehhez? Mindenekelőtt konstruktív, alkotó műszaki gárda - nyílik meg mégis az elnök. - Mindig is sok ügyes szakember volt a szövetkezetben. A primitív termelési körülmények, a gyenge felszerelés leleményessé tette őket. Nálunk a vezetés mindig a műszaki fejlesztés mellett állt. Voltak sikeres termékeink, de voltak olyanok is, amiben vakon bíztunk, mégsem sikerült. Ez a tapasztalat pénzbe került, amit a szövetkezetnek el kellett viselnie. Mű-1 szaki kibontakozásunk elején pzt néhá- nyan szemünkre is hányták. Eredményeink láttán az ilyen rosszindulatú támadások elmaradtak. Ma nem gond nálunk vállalkozni. Az emberek megértették, hogy a műszaki fejlesztés nem ablakon kidobott pénzt jelent, hanem szövetkezetünk jövőjének a megalapozását. Jó nálunk a csapat, jó a csapatmunka. A saját területén mindenki önállóan dolgozik. Nagy-nagy önállóság, ez szövetkezetünk kibontakozásának alapja - fejezi be. Kalmár István, a Ta-Lux Villamosipari Szövetkezet elnöke az eltelt 12 évben igazolta az emberek bizalmát, jól gazdálkodott a rábízott értékekkel. Munkája elismeréseként november 7-én Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetésben részesült. F. KOVÁTS ÉVA HÉTRŐL | HÉTRE HÍRRŐL | HÍRRE Az 1987. év 45. hetét lezártuk. Gazdag volt ez eseményekben, hiszen megyénk nagy költője 75. születési évfordulója adott alkalmat arra, hogy áttekintsük vele kapcsolatban kulturális életünket. Másrészt pedig éppen benne vagyunk a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségekben és örömmel nyugtázzuk, hogy a Szovjetunió változatlanul a megújhodás felé tart, amint arról Gorbacsov főtitkár is beszélt. Iskolamúzeum? Szóljunk most a költővel kapcsolatos ünnepségekről. Szép szobrát felállították a tanítóképző főiskola előtt. Egy iskolamúTisztelgés a költő szobránál zeumot is létesítettek Rácegrespusztán. Tehát a dombóvári, a szekszárdi, a rácegrespusztai ünnepségek mind tartalmukban, mind külsőségükben méltóképpen emlékeztek meg világirodalmi nagyságunkról. Én csak egy alkalommal találkoztam Illyés Gyulával, akkor is hallgatósága voltam, de akik hasonló élményekkel bírnak, tudják, hogy szellemisége menynyire körbefont bennünket, hatása alá kerültünk. Jelképesen is mondjuk azt a rácegresi iskolamúzeumgt, mert nemcsak arról van szó. Amit Czine Mihály irodalomtörténész is mondott, Párizsig s még azon túl is szólt Illyés Gyula hangja és halljuk akkor is, ha nem iskolamúzeumban vagyunk, amikor elővesszük könyveit, irodalomesztétikai műveit és ha a Tolna Megyei Népújság megemlékező írásait felidézzük magunkban. A társadalmi munkáról A héten több mint féltucat cikket szenteltünk annak, hogy a lakosság vállalkozásait, társadalmi munkáját méltassuk. Amint köztudott, nem vagyunk anyagiakkal túltelítve, ezért mindannyiunk érdeke, hogy a lakosság saját forintjaival, uram bocsá’, kétkezi munkájával is segítse a falu szépítését, gazdagodásunkat. Legutóbb Bonyhád térségében volt alkalmam tanulmányozni a lakossági munka étékét és mértékét. Örömmel töltött el, amint az elöljárók mesélték, hogy szinte egy szóra kapott a kezébe az utca minden lakosa ásót, kapát és fát ültettek, rendezték az árkokat, a köztereket. A társadalmi munka értékét tulajdonképpen lehet mérni forinttal, méterrel, köbméterrel, én azonban nem vagyok ennek a híve, mert azt a szellemi értéket, amit ez a társadalmi munka felhoz, az emberekből kivált, azt nem lehet forintosítani. A közösségi szellem kiépítése, a közösségért való munkálkodás szerintem politikai érték és ennek a politikai értéknek a szép utca, a virágoskert, a kitisztított árok stb. csak jelképe.- Tél előtt A rendkívüli 1987-es év az ősszel is úgy fogadott bennünket, hogy vajon mi lesz a télen. Szárazság van. A föld eső után áhítozik, a búza alig-alig kél. A mezőgazdasági munkásoknak sokkal több energiát kell fordítani a föld megművelésére, mint „normális” években. • Többe kerül a talaj-előkészítés, a vetés, s abban sem vagyunk biztosak, hogy a földbe juttatott tápanyag-utánpótló szerek hasznosulnak-e. Azt olvashattuk lapunkban, az őszi munkák a kedvezőtlen időjárás ellenére is tervszerűen folynak. A kukorica betakarítása, valamint a vetés nem halasztódhat a következő hónapra, hiszen ki tudja, akkor milyen időjárás lep meg bennünket. A télre való felkészülés sem gond nélküli. Irtunk arról, hogy a fűtőolaj-ellátás akadozik. Erről nemcsak mi írtunk, hanem az emberek is beszélnek. Kiváltképpen arra volna szükség, hogy ne csak az újság „nyilatkozzon” a javuló ellátásról, hanem felelősségük tudatában nyilatkozzanak már meg az illetékesek arról, hogy miért akadozik az ellátás ebből, vagy abból a cikkből, amikor tudjuk, hogy van. Szervezési munka, ezenkívül nagyobb felelősség kívántatik meg a tüzelőolaj-ellátásban tevékenykedőktől, amint azt várjuk az élelmiszerüzletekben is, hogy ne üres szatyorral menjünk ki. Ha már szóba kerül a tél előtti helyzet, én mindig aggódva gondolok és együttérzek azokkal a gyerekekkel, akik a körzetesítés miatt autóbuszozásra vannak kényszerülve. Állnak a szegény gyerekek a csupasz váróhelyen, lábuk előtt a nagy aktatáska, s várják a sajnos mindig késő buszokat. Szeretném egyszer már azt tapasztalni, hogy a Volán forgalomszervezői is kiállnának ilyen „körzetesített” megállóba. Nem tudom, utána hogyan szerveznék meg a buszok közlekedtetését. Szép ünnepségsorozat áll mögöttünk. Tisztelegtünk azok Késve, de kiviszik a tüzelőolajat előtt, akik a nagy forradalmat „megcsinálták”, s akik közül ma már talán csak egy-két ember él. Emlékezem tehát Kiss Jánosra, aki Dombóvárról indult és Lenin testőre volt, de emlékezem azokra a régiekre is, akikkel több évtizedes pályafutásom során, mint sajtómunkatárs találkoztam, s írtam róluk. Emlékezem rájuk! Pálkovács Jenő Ízesített gabonapelyhek Ízesített gabonapelyhekkel és sós ropogtatnivalókkal bővítette termékválasztékát a Fejér Megyei Malom- és Gabonaforgalmi Vállalat. A kukorica- és rizspe- helykészitményeket többféle ízesítéssel - a kukoricapelyhet natúr és karamellás változatban, a rizspelyhet pedig kakaós és karamellás ízben - készítik. A lapocskák „szárazon” is ropogtathatok, de tejjel, kakaóval, kefirrel vagy gyümölcsléveí összekeverve reggeli készíthető belőlük. A hazai forgalmazáson túl az új termékeket exportra is szánják. A sós készítményeket magyaros, zöldséges és pizzás ízesítéssel, kerék, korong és gyűrű formában készítik. Mindkét termékcsalád „Cerbona” márkajelzéssel december első napjaiban kerül majd az üzletekbe. Az új termékeinek gyártására Székesfehérvárott, egy e célra létesített új üzemépületben rendezkedett be a vállalat. Szovjet fővállalkozásban építik át a Dunai Vasmű kohóját Szovjet szakemberek irányításával és segítségével építik át a Dunai Vasmű 2. számú nagyolvasztóját. A kohászati kombinát, a Nikex Külkereskedelmi Vállalat és a szovjet Tyazspromexport közelmúltban aláírt megállapodása értelmében a szovjet fővállalkozó - a magyar vállalatok, illetve szakemberek közreműködésével - a leállítástól az első újra csapolásig minden tennivalót elvégez, s „kulcsra készen” adja át a vasműnek a teljesen felújított, korszerűsített nagyolvasztót. Az átépítés tervei jövőre lesznek készen, a munkát 1989. július 1 -jén kezdik, s 120 nap alatt fejezik be. A nagyolvasztó korszerűsítő átépítésére azért van szükség, annak ellenére, hogy a kohót rendszeres időközökben felújították, már elhasználódott, korszerűtlenné vált. A munka során egyebek között felújítják az elegybunkereket, korszerű kiszolgáló- és adagolórendszert létesítenek, s számítógépre bízzák a szállítószalag vezérlését. Teljesen kicserélik a kohó páncélzatát, korszerűsítik a hűtőrendszert, s több berendezést automatizálnak, illetve villamos vezérlésűre cserélnek ki; a munkán félezernél több szovjet szakember dolgozik majd.
