Tolna Megyei Népújság, 1987. november (37. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-07 / 263. szám

4 níéPÜJSÁő 1987. november 7. „A kormánynak addig van létjogosultsága vezetni, [Z/L \W TkHMUi JF míg ennék a programnak a motorja tud lenni” l^<f Interjú Grósz Károly miniszterelnökkel A paksi atomerőmű október 30-i avatóünnepségén részt vett és kitüntetéseket adott át Grósz Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács el­nöke. Ez alkalomból fogadta munkatársunkat és interjút adott a Tolna Megyei Népúj­ság részére. A közvéleményben jelen van a remény és az aggódás- Hosszú évek óta most var egy olyan kormányunk, amely négy nap alatt meg­nyerte az országot, és ez a miniszterelnök­nek is köszönhető. Az Országgyűlésen el­hangzott két beszéde egyszeribe népsze­rűvé tette, az emberek hisznek önben, de a bizakodás mellett várják a biztosítékot is, hogy ezek a tervek megvalósulnak...- Az talán bátor megfogalmazásnak hat, hogy a kormány négy nap alatt megnyerte a közvéleményt. Jelentős eredménynek tartom, hogy az Országgyűlés bizalmat szavazott. Ez a bizalom megmutatkozik a közvéleményben is, de felszínre hozott egy várakozást, tenniakarást és cselekvőkész­séget. A megmutatkozó cselekvőkészség nem tehet bennünket vakká, mert tudnunk kell, hogy itt nagyon sokat és folyamatosan kell dolgozni azért, hogy a bizalom, a ten- niakarás, a tettrekészség erősödjék. Azt mondom: politikai értelemben még nem nyertük meg a csatát. Azt nem merem mon­dani, hogy háborút - mert az borzasztó hosszú, és arra nincs időnk -, de még a csatát sem.- Sok mindenben valóban egyetértet­tünk a közvéleménnyel, és kedvezőbb poli­tikai feltételeket teremtettünk a program végrehajtásához. A közvéleményben egy­szerre van jelen a reménykedés, a bizalom, és van egy bizonytalanság, félelemérzet a jövőtől. Érhető ez a félelem. Az emberek ér­zik, hogy a mostani kormányprogram nagy jelentőségű lépés. Tudják, hogy az elmúlt húsz évben most hoztuk a legmarkánsabb döntéseket. Ehhez azt kell még hozzáfűzni: ezzel még nem zárult le a folyamat.- A koncepción túl az eszközrendszert il­letően az adóreformról döntöttünk, de ezt kell, hogy kövesse rögtön a bérreform. Az adóval együtt jár egy árigazítás, nem árre­form, csak árarány-átrendezés. 1988 fel­adata, hogy szociálpolitikai programot ké- szítsünkés 1990 tájékára azárreformot kell végig csinálnunk. Tehát egy nagy és komplexprogram elején tartunk, aminek el­ső elemei már 1988-ban markánsan be­lépnek. Ettől függetlenül párhuzamosan végre kell hajtani a szerkezetátalakítást, ami már most benne van a programban. Ehhez kapcsolódik, hogy a szerkezetátala­kítás forrása csak itthon teremthető meg. A nagyobbik részének a termelésből kell képződnie. Egy részének a lakosságtól kell, hogy a forrásképző folyamatokhoz kapcsolódjék, amit úgy szoktunk durván fogalmazni: átmenetileg a fogyasztást 1 vagy 1,5 százalékkal, összesen 5-6 száza­lékkal csökkenteni kellene 1990-ig. A fo­gyasztás csökkentése azonban igen szór­tan éri az embereket; van akinél egyáltalán nem jelent gondot az 1 -2 százalékos csök­kenés, van akinél - aki, már most a létmini­mum határán él - ez jelentős megterhelést jelent. És ezért kell úgy értékelnünk a mai helyzetet: az emberek egyszerre bizakod­nak és aggódnak. Nincs más választásunk- Az iránt nincs kétségem, hogy a prog­ramot végrehajtjuk. Az ok: egyszerűen nincs más . választásunk, pontosabban megfogalmazva: ennek a népnek nincs más választása. Át kell állítani a gazdasá­got, a gondolkodásmódot, önmagunkat a világ új követelményeihez. Ezt lehet ezzel a kormánnyal, vagy nélküle. Nem ez a lé­nyeg, hanem az, hogy a magyar nép pers­pektívájáról van szó. A kormánynak pedig addig van létjogosultsága dolgozni és kor­mányozni, amíg ennek a programnak a kezdeményezője, és ha úgy tetszik, motor­ja tud lenni a párt politikai és elvi irányításá­val. Ha a kormány nem lesz képes megadni a kor kérdéseire a helyes választ, a dönté­seket jól előkészíteni, megteremteni a tár­sadalmi egyetértést, akkor le kell vonni a konzekvenciát és át kell alakulnia.- Grósz elvtárs, tapasztalataim szerint az emberek hajlandóak vállalni egy-két évig az életszínvonal-csökkenést De, egy­re nagyobb a türelmetlenség az apró- cseprő ügyek miatt. Azt várják, hogy tisz­tább legyen a közéletünk, hogy ne lehes­sen becsapni őket a közértben két forint­tal, hogy ne lehessen munka nélkül nagy jövedelemhez jutni. Mit tudunk ez ellen tenni?- Természetesnek tartom, hogy az em­bereket az apró dolgok jobban bosszant­ják. Rendkívül örülök ennek, mert ez már az igényesség jele. És ha az ember igényes másokkal, akkor igényes lesz önmagával is. Fordítva jobb lenne, de ez is jó út.- Hogyan tudunk a nem kívánatos, bosz- szantó jelenségeken változtatni? Az elkép­zelhetetlen, hogy minden állampolgár mel­lé rendőrt állítunk. Tehát csak úgy lehet, ha mindannyian önfegyelmet tanúsítunk, ugyanakkor igényesek vagyunk egymás iránt. Az államnak is megvan a maga sajá­tos szerepe. Nem akarom a társadalomra hárítani azokat a teendőket, amelyek az ál­lam feladatai. Sokkal hatékonyabbnak kell lennie az állami ellenőrzésnek, az állam szervező tevékenységének. A fegyelme­zetlenség jelentős része a szervezetlen­ségből fakad. Nagyon sok állami feladat van, de a napi bosszúságokat, anomáliákat az állam központilag nem tudja megszün­tetni, ha a társadalom nem akarja azt. Te­hát: mi mindenkit harcba hívunk, hogy szüntessük meg ezeket a problémákat. Az­zal, hogy mindannyian együtt gondolkod­junk; mindenki önmagán kezdje és aztán próbálja meg környezetében is ezt az elvet érvényesíteni. Azt azért hozzáteszem, hogy a társadalmi munkamegosztás szerint. Aki irányító poszton van, annak nagyobb a kö­telessége, de azért mindenkinek van dolga, és mindenkinek kell tenni valamit.- A közelmúltban nagy tetszéssel hal­lottuk a televízióban, hogy ön vitázó társa­dalmat szeretne. A kérdés egyszerű: Ho­gyan?- Az adást nem láttam, de, hogy mit mondtam, arra emlékszem. A vitázó társa­dalom gondolata nem idegen számomra, hisz régen vallom: az új út kereséséhez senkinek nincs a zsebében a bölcsek kö­ve, én nem hiszek olyan emberben, nem is­merek olyan embert, aki csalhatatlanul meg tudja válaszolni a mai kor kérdéseit. Csak együtt töprengve, véleményeket üt­köztetve tudunk felkészülni. Mert az nem vi­ta, hogyha ma nekem nem adnak igazat, akkor holnap a másiknak már nem is kö­szönök. Olyan vitakultúrának kell meghonosod­nia, ahol az egyénnek nem attól függ az igaza, hogy mekkora a rangja, hanem az érvei mennyire felelnek meg az igazság­nak, a valóságnak. Ha kialakul egy ilyen vi­takultúra, akkor az lehet olyan hajtóerő, amelyben a társadalom nagy energiáit lá­tom felszabadítani.- Az előbbiekkel kapcsolatos vélemé­nyem nem új, csak most megpróbálok a magam módján ebben a beosztásban ele­get tenni ennek az igénynek. Évekre van szükségünk- Az emberek arra is kíváncsiak lenné­nek, hogy a miniszterelnök hány évre teszi ennek a programnak a végrehajtását, arra is, hogy a kormánynak most milyen rövid távú programja van? Azt is szeretnénk tudni, hogy ön optimista vagy pesszimista a gazdaság idei eredményei láttán?- Ez nemcsak kérdés, hanem kérdés­csokor. Természetesen optimista vagyok, hiszek abban, hogy munkánknak lesz eredménye. Ezt annak ellenére mondom, hogy a fordulat a gazdaságban még nem következett be. Ugyanakkor azt is mon­dom, hogy vannak biztató jelek. Úgy tűnik, a meghirdetett exportösztönző intézkedések kezdenek eredményt hozni, jóllehet ezek az eredmények még szerények. A tétel­mondatom a következő: a várt fordulat nem következett be. De, amennyiben 1987 gaz­dasági eredményei megközelítik a tervet, akkor az jelentős eredménynek számit. Ha az import- és az exportegyenlegünk meg­felelő lesz, akkor jónak értékelhetjük a helyzetet. Két hónap van vissza az évből, csodákat már nem tehetünk, de ha a terve­zett 50-100 milliós lesz csak a különbség, akkor elmozdultunk a holtpontról és jövőre már jobb pozícióból indulunk.- A kérdés második felére pedig azt tu­dom mondani: amint az a szeptemberi par­lamenti ülésszakon elhangzott; természe­tesen dönteni fogunk a szervezeti kérdé­sekben. A kormány tevékenységét korsze­rűsíteni kell. Az előkészítő bizottságok már elvégezték munkájukat, erről azonban tud­ni kell, hogy az még a múlt esztendőben el­kezdődött. A közeljövőben ismertetjük a vezető politikai szinteken elképzelésünket és a decemberben esedékes parlamenti ülésszakon szeretnénk már néhány szer­vezeti változást előterjeszteni a parlament­nek.- Hadd jelentsem ki nyomatékosan: mi a szervezet korszerűsítését nem kampány­ként kezeljük, hanem szeretnénk egy ter­mészetes ritmust kialakítani. Ezt azért is hangsúlyozom nyomatékosan, mert a köz­véleményben van egyfajta felfokozott ér­deklődés a változtatás iránt. Tehát a szer­vezet korszerűsítésére nem önmagáért van szükség, hanem azért, hogy a kormány irá­nyitó munkája jobban igazodjon a szük­ségletekhez, hatékonyabbá váljék. Azt azonban nem vállalhatjuk fel, hogy teljes egészében kiszolgáljuk a közvéleményt, mert az államvezetést sem szabad bizony­talanságban hagynunk, de a társadalmat sem. És az sem igaz, hogy egy huszáros ro­hammal le lehet zárni dolgokat. Erre külön szeretném felhívni a figyelmét és önön ke­resztül a közvélemény figyelmét is, mert van egy ilyen irányú felfokozott érdeklődés. Az adórendelet bevezetésével meglehető­sen sok kockázatot vállalunk, ezt minden szakember tudja. Ha a legtökéletesebben is működik az egész amiben egyébként nem hiszek, még akkor is van igazításra szükség. Akárhogy is nézzük; egyének, emberek egzisztenciájáról van szó, és ezért elbizonytalanit embereket. Tehát mi ezeket a változásokat csak olyan mérték­ben vállalhatjuk és olyan ütemben folytat­hatjuk amennyire az alapkoncepciót szol­gálja, vagyis a fejlődést biztosítja.- A stabilizációs programot 3-5 éves periódusnak vélem. A dinamizálási idő­szak hosszabb lesz. Természetesen megkérdezhetik, hogy miért mondok 3-5 évet. Egyszerűen azért kell ezt kijelenteni és tudni, mert a gazdaságban nehéz ki­számítani bizonyos hatásokat, és ráadá­sul a mi gazdaságunk ki van szolgáltatva egy világgazdasági folyamatnak. Azt, hogy mi magyarok hogyan tervezünk, kalkulálunk, azt a világ nem fogja méltá­nyolni. Nekünk az a célunk, hogy a tőkés adósságállomány növekedését megállít­suk, és azt három év alatt teljesíteni is akarjuk. Csakhát ha végiggondoljuk, hogy mit jelent a mostani amerikai tőzs­dekrach, a dollárnak ez a zuhanása, ak­kor számítani kell arra is, hogy a magyar külkereskedelemre óriási hatással lesz. És hogy mennyire, azt egyetlen szakem­ber sem képes megmondani. Tehát arra kell számolnunk, hogy konszolidált vi­szonyok között ez a kibontakozási prog­ram 3-5 év alatt teljesíthető. De, csak úgy, ha teljesíthetetlen áldozatot nem kör vetetünk a társadalomtól. Azt azért el kell várni, hogy becsületesen, tisztessége­sen dolgozzon mindenki, mert munka nélkül semmiféle társadalom nem tud lé­tezni. A paksi erőmű példa- Befejezésül szeretném megkérdeni, hogy milyennek értékeli a paksi atom­erőmű-beruházást energetikai terveink, illetve a szocialista együttműködés szempontjából?- Paks jelentőségét nem kell méltat­nom, hiszen erről már sokan és sokat be­széltek. Természetesen értékesnek tar­tom az erőmű első ütemének elkészültét, márcsak azért is, mert egy olyan idő­szakban jött létre ez a közel 100 milliár­dos beruházás, amikor viszonylag kevés pénzünk volt fejlesztésre. Ugyanakkor ennek a beruházásnak igen nagy jelen­tősége van a kilencvenes évek ener­giaellátása szempontjából. Ugyanis há­rom olyan esztendő várható, amiben elég bizonytalanok vagyunk, hogy lesz-e elég energiánk.- Éppen ezért nagyon előrehaladtak a tárgyalások, hogy gyorsuljanak fel az előszállítások a második ütem 2x1000 megawattos blokkjának építéséhez, hogy az 1994-es belépést előbbre tudjuk hozni. Erről a közelmúltban Rizskov mi­niszterelnökkel folytattunk konzultációt, a lehetőségeket szakértők vizsgálják.- A szocialista országok együttműkö­dését várhatóan meg tudjuk újítani. A KGST 43. rendkívüli ülésszaka, az ott el­fogadott koncepció rendkívül jelentős volt. Ezen a tanácskozáson Paks konkrét kapaszkodó, példa volt. Bizonyíték arra, hogy a tudományos-műszaki fejlődés motorja a vállalatok közötti együttműkö­dés.- A kormányzatnak az atomerőmű- építés kiemelt programja volt, ezt vállalati beruházásként nem lehetett megvalósí­tani, de amit itt a kivitelezésben a vállala­tok az együttműködésben véghezvittek, az példás, és fel kell mutatnunk, hogy így kell dolgokat a gyakorlatban végrehajta­ni. Mert a politikusok, a tanácskozások hiába fogalmaznak meg nagy elveket, ha az nem megy át a gyakorlatba. Ez érvé­nyes az egész gazdasági-társadalmi megújulásra is.- Köszönjük az interjút. HAZAFI JÓZSEF Pezsgést hoztak a megye műszaki-tudományos életébe Az atomerőmű avatóünnepségén az építkezésben, az üzembe helyezésben, a működtetésben élenjáró szakembe­rek részére fogadást adtak, melyen Péter Szigfrid, a megyei pártbizottság első titkára mondott pohárköszöntőt, méltatta az itt végzett több mint egy évtizedes munkát. * A paksi atomerőmű IV. számú blokkjának üzemi géppé nyilvánításával lezárult egy közel másfél évtizedes szakasz, az erőműépítés első üteme. A KGST-együttműködéssel megvalósult beruházás a ma­gyar villamosenergia-termelés legfőbb pillére lett. Az erőmű­ben fejlesztett villamosenergia a hazai termelés több, mint egyharmadát teszi ki.' Az üzembe helyezett blokkok működésének eddigi tapasz­talatai azt mutatják, hogy az atomerőmű a magyar villamos- energia-rendszer üzembiztos, megbízhatóan működő terme­lőegységévé vált. Az erőmű üzemelésének paraméterei nem­zetközi összehasonlításban is kedvezőek, a magas rendelke­zésre állás alapján a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség a legjobb erőművek között tartja számon. Az erőműépítés nem kis kihívást jelentett a népgazdaság számára. Atomerőmű-építésben korábbi tapasztalataink nem voltak. A kivitelezés feladataira hatalmas anyagi és szel­lemi erőforrásokat kellett összpontosítani, s biztosítani az el­helyezés, a szervezett munka feltételeit. Menet közben hathatós intézkedések születtek a létesítés szervezettségének javítására. A KISZ-védnökség keretében tömegesen vettek részt fiatal szakemberek az építkezésen. A működési tapasztalatok azt mutatják, hogy az építők sikerrel oldották meg a bonyolult feladatokat. A biztonságos üzeme­lés - az, hogy az erőműnek nincs környezetkárosító hatása - megnyugtatta az erőmű közvetlen környezetében lakókat. Az erőmű-beruházás megkezdésekor, de az egyes blok­kok átadási ünnepségein is megfogalmaztuk és most a IV. blokk átadásakor megismétlem, mert igaz és a valós tények ezt támasztják alá, hogy ez az üzem - népgazdasági fontos­sága mellett - kiemelkedő szerepet játszik Paks és a megye egészének életében. Paksot „kimozdította” évtizedes nyugal­mi állapotából, elősegítette a várossá fejlődés feltételeinek kialakulását. Korszerű foglalkozási lehetőségeket, infrastruk­túrát teremtett, elősegítette az itt lakók életkörülményeinek ja­vítását, igyekezett vonzóvá tenni a szakemberek letelepedé­sét, otthont teremteni számukra. A Pakson koncentrálódott szellemi potenciál, az ide tele­pült műszaki értelmiség pezsgést hozott a város, a megye műszaki-tudományos társadalmi életébe. Az itt megindult kö­zépfokú, majd felsőfokú szakemberképzés amellett, hogy részben biztosítja az erőmű szakember-utánpótlását, előse­gíti a műszaki, szakmai kultúra fejlesztését is. A tervezett Innovációs Park létrehozása elősegítheti a tudományos kuta­tás, a műszaki fejlődés és a termelés jobb összehangolását, s kisugárzó hatású lehet a megye egészére. Az erőmű beruházása - főleg annak irányításában bekö­vetkezett változás után - szerzett tapasztalatok és az üzemelő blokkok teljesítményei egyértelműen igazolják, hogy a ma­gyar munkások, mérnökök, tudósok képesek a legkorsze­rűbb technika, technológia alkalmazására, a kor követelmé­nyeinek megfelelő teljesítmény adására. Az itt dolgozók nin­csenek különleges helyzetben a magyar iparon belül. Abban különböznek a többségtől, hogy magas követelményeknek kell és tudnak megfelelni, a fegyelem az átlagosnál szigo­rúbb, ellenőrzöttebb és a teljesítményhez igazodnak a jöve­delmek. Itt nemcsak a nehézségeket látják a dolgozók, hanem azo­kat a konkrét feladatokat is, amelyek megoldása révén ered­mények születnek, van sikerélményük. Azt mondhatom, hogy itt nincs világvége-hangulat, inkább elszántság és konstruktív alkotó szellem a jellemző. Van biza­lom és bizakodás, van hit és elszántság a magyar gazdasági­társadalmi kibontakozás .megvalósíthatóságában. Optimis­ták vagyunk, az a vélemény, hogy ennek a programnak egy­szerűen sikerülnie kell. Az itteni közösségben van készség és képesség ennek teljesülését segíteni. Az erőműbővités új feladatokat, igen alapos, átgondolt szervező munkát igényel. A megyei vezetés részéről mi min­dent megteszünk annak érdekében, hogy a bővítés a szüksé­ges ütemben megvalósuljon. Grósz Károly az ünnepség előtt Pónya Józseffel, a PAV vezérigazgatóiéval

Next

/
Thumbnails
Contents