Tolna Megyei Népújság, 1987. november (37. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-05 / 261. szám

2 ÍHiPÜJSÁG 1987. november 5. Moszkvai tanácskozás (Folytatás az 1. oldalról.) úgy kell viselkedni, hogy ez a csónak ne boruljon fel. A szocializmus számára ebben az irányvonalban mintegy ötvöződnek ma­gának a rendszernek az osztályérdekei az összemberi érdekekkel. A kapitaliz­mus számára sincs más ésszerű út, mint az egymás mellett élés és a versengés. Csak közösen lehet csökkenteni és megszüntetni az ökológiai „infarktus” globális veszélyét. A probléma már régen nemzetközivé vált. Egyenként aligha le­hetséges radikális módon megoldani az energetikai problémát, még kevésbé kiaknázni a világóceán kincseit. Végül, csak az emberiség kollektív értelmével lehetséges feljutni a Föld körüli térség magasságába és még tovább, a Nap kö­rüli és a csillagközi térségbe. A fentiek fényében minden eddigiek­nél nagyobb korunk haladó erőinek in­ternacionalista felelőssége, amely erők között méltó és tekintélyes helyet foglal el és fog is elfoglalni a kommunista mozga­lom. Az SZKP képviseletében szeretném most néhány szóval kiegészíteni azt, amit erről tegnapelőtt a beszédemben mond­tam. Mint ahogyan sok másnak is a mai világban, a kommunista mozgalomnak is megújulásra, minőségi változásokra van szüksége. Ma különösen fontos, hogy a mozga­lom nemcsak nemzeti, hanem természe­ténél fogva nemzetközi erő is. Az ilyen erőre különösen nagy szüksége van a mai emberiségnek. Ami az SZKP-t illeti, belső terveit és tetteit nem tudja elképzel­ni a nemzetközi összefüggéseken kívül és természetesen nem tudja elképzelni attól elvonatkoztatva sem, hogy milyen jelentőségűek lehetnek azok elvbará­tainkra és általában a haladó erőkre. Mi magunk is nagyon megéreztük, hogy az egy helyben topogás időszakában mennyire csökkent a szocializmus nem­zetközi ösztönző ereje. A peresztrojka, az átalakítás tehát a Szovjetunióban ilyen szempontból is időszerűvé vált. Az új szakaszban teljes egészében számolunk azzal, hogy munkánk milyen jelentőségű nemcsak világgazdasági és világpolitikai síkban, hanem a szocializmus, a demok­rácia és a haladás erőinek nyújtott nor­mális támogatás szempontjából is. Azonban nem elegendő csupán a pár­huzamos tevékenység országainkban. Együtt munkálkodásra is szükség van - természetesen korszerű formában. Ha szabad így fogalmazni: a haladó erők kö­zött a kapcsolatrendszer magasabb szintű kultúrája kívánatos. Olyan, amely lehetővé teszi tapasztalataink sokszínű­ségének felhalmozását, elősegíti környe­ző világunk megértését annak sokfélesé­gével és ellentmondásaival. A „minden­tudás gőgje” rokonságban áll azon ag­gályokkal, képesnek bizonyulunk-e az új problémák leküzdésére, és egy olyan, mindmáig meglévő szokásról tanúsko­dik, hogy automatikusan visszautasítják a sajátjuktól eltérő álláspontokat. így pe­dig nem alakulhat ki sem párbeszéd, sem termékeny vita; a fő baj viszont az, hogy ennek maga az ügy látja kárát. Ahogy a század elején nem volt lehet­séges dogmatikus módon extrapolálni Marx és Engels valamennyi megállapítá­sát az imperializmus korára, még kevés­bé lehet ezt tenni az ötvenes, hatvanas, vagy akár a harmincas években kialakult követelményrendszer alapján értékelve a jelenkort. Az ember társadalmi felsza­badítása nevében elődeink által létreho­zott elméleti kincsestárat újra kell érté­kelni, oly módon, hogy ez az átértékelés lehetővé tegye az új realitások pontos elemzését, az optimális, helyes politikai következtetések levonását. A nemzetközi színtéren az antagonista társadalom és a konfrontációs feszültség alternatív programjának keresésekor számos kérdés vár válaszra. E kérdések­kel pártunk, a párt elméleti, tudományos erői igen komolyan kezdtek foglalkozni - megszabadulva azoktól a sémáktól és elképzelésektől, amelyek korábban, más időszakban és az alkotó munkát megha­tározó más feltételek között alakultak ki. Közös munkálkodásra, vizsgálódásra szólítjuk fel nemcsak a testvérpártokat, a kommunistákat, hanem a szocialistákat és a szociáldemokratákat is, valamint a politikai gondolkodás és a politikai cse­lekvés más irányzatainak képviselőit: mindazokat, akiknek drágák az emberi szellem vívmányai; akik a felnövekvő nemzedékek számára meg akarják őrizni és értékesíteni kívánják e vívmányokat. Ez a közös munka létfontosságú a kiala­kult újfajta helyzet megértéséhez, amikor civilizációnk megújítása egybefonódik az emberi nem fennmaradásának feladatá­val. Az újfajta gondolkodás egyben új er­kölcsöt, újfajta pszichológiát jelent. Min­dennek arra kell irányulnia, hogy minden embernek - miközben saját hazájának állampolgára, saját pártjának tagja, bár­mi fajta haladó nemzeti mozgalom akti­Tisztelt elvtársak! Barátaim! A Magyar Szocialista Munkáspárt kép­viseletében üdvözlöm a találkozó kezde­ményezőit és minden résztvevőjét. Nagy jelentőségű eseménynek tartjuk, hogy a nagy október 70. évfordulója alkalmából Moszkvába érkezett különböző pártok, mozgalmak képviselői és más felelős té­nyezők itt összegyűltek, kötetlen formá­ban szólhatnak, és a kölcsönös tisztelet alapján meghallgathatják egymás véle­ményét az emberiséget foglalkoztató fontos kérdésekről. Barátaim! Korunkban egyetlen felelősen gondol­kodó kormány, párt vagy egyén számára sem lehet fontosabb és sürgetőbb fel­adat, mint a világ békéjét fenyegető ve­szélyek elhárítása, a fegyverkezési ver­seny megfékezése, különösen a nukleá­ris fegyverzet csökkentése és végső so­ron teljes megsemmisítése. Pártállásra, világnézetre való tekintet nélkül mindenkitel kell gondolkodtasson az a tény, hogy a világon felhalmozott nukleáris fegyverek a földi élet többszö­rös kiirtására elegendőek. Egyre többen ismerik fel, hogy az emberiség válaszúi­hoz érkezett: vagy a nukleáris fegyverzet megsemmisítésének útjára térünk rá, vagy pedig beletörődünk abba, hogy a nukleáris fegyverek árnyékában, a bi­zonytalanság és a veszélyeztetettség légkörében élünk, egy olyan világban, amelyben a jövő kiszámíthatatlan. Vagy lesz elég ereje az emberiségnek, hogy elérje a nukleáris fegyverek teljes meg­semmisítését, vagy kiteszi magát annak a veszélynek, hogy azok semmisítik meg az emberi civilizációt. Ma ez korunk fő kérdése. Elvtársak, barátaim! Századunkban nemcsak az emberisé­get fenyegető veszélyek növekedtek, ha­nem azok leküzdésének reális lehetősé­gei is. A nagy október az emberiség tör­ténelmében először a dolgozó osztályo­kat emelte hatalomra a föld egyhatodán. Tény, a Szovjetunióval olyan hatalom jött létre, amely együtt tűzte zászlajára a bé­ke és a társadalmi haladás ügyét. A má­sodik világháborúban, az antifasiszta koalíció erőfeszítései nyomán megsem­misítő vereséget szenvedtek az imperia­lizmus és a militarizmus legagresszí- vebb, legreakciósabb erői. A háború után új szocialista országok jöttek létre, széthullott a gyarmati rendszer. Sok or­szágban megerősödtek a munkáspártok és más haladó társadalmi mozgalmak. Az emberiség növekvő békevágyát és egyben tettrekészségét is kifejezi az egész világot átfogó békemozgalmak sokszínűsége. Mi, kommunisták, elveinkből kiindulva és szándékaink szerint az emberiség bé­kés jövőjéért folyó küzdelemben és mun­kában készek vagyunk minden erőnket latba vetni a közös célok érdekében. Meggyőződésünk, hogy a nemzetközi béke és biztonság ügyét szolgáló együtt­működésben nélkülözhetetlen a nemzet­közi kommunista és munkásmozgalom közreműködése. Az emberiség jövőjét érintő kérdések megoldását senki sem tekintheti saját ki­váltságának. Mi, kommunisták sem te­kintjük annak. Tudjuk, hogy csak a leg­szélesebb összefogással szavatolhatjuk a legfőbb emberi érték, az élethez való jog érvényesülését. Ennek az összefo­gásnak nem szabhatnak gátat ideológiai, politikai, nemzeti különbségek. A múlt pozitív és negatív tapasztalataiból egy­aránt okulnunk kell. Különösen fontos­nak tartom, hogy az emberiség létét érin­tő nagy kérdések megoldásában keres­sük az együttműködés útjait és lehetősé­geit a munkásmozgalom másik nagy irányzatával, a szocialista, szociálde­mokrata pártokkal és minden más hala­dó és békeszerető erővel. Örülök annak, hogy az enyhülésért az utóbbi években már a gyakorlatban is közösen tudunk cselekedni, és számos képviselőjüket e teremben is üdvözölhetjük. Részvételü­ket e tanácskozáson fontos, jövőbe mu­tató és biztató eseménynek tartom. vistája marad - át kell éreznie felelőssé­gét az iránt is, hogy milyen legyen az egész világ a jövőben, és legyen-e egyál­talán. * A tanácskozáson felszólalt Kádár Já­nos, az MSZMP főtitkára, a magyar dele­gáció vezetője is. Barátaim! A jelenlegi helyzetben a nemzetközi vi­szonyok alakulását még változatlanul befolyásolják a tartós feszültségek, de erősödnek már a kedvező irányú folya­matok is. Alapvető fordulat egyelőre nem történt, de az eddigi eredményekre épülő állhatatos erőfeszítések elvezethetnek az áttöréshez. Az elmúlt másfél-két évben máris sokat javult a nemzetközi légkör. Fontos, hogy egyre inkább tért hódít a nukleáris kor követelményeinek megfe­lelő új politikai gondolkodásmód és fele­lősségtudat. Bizakodásra elsősorban az ad okot, hogy ismét megélénkült a ke­let-nyugati párbeszéd, rendszeressé váltak a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok tárgyalásai. Belátható közelségbe került a szovjet-amerikai megegyezés a közepes hatótávolságú és a hadműveleti-harcászati rakéták fel­számolásáról. E szerződés létrejötte első ízben rendelné el korszerű atomfegyve­rek teljes felszámolását, s ezáltal hozzá­járulna a világ nagyobb biztonságához. Fontosnak tartjuk a küszöbön álló tár­gyalások, a megállapodás létrejöttének politikai következményeit: erősödhet a két nagyhatalom, és általában az eltérő társadalmi rendszerű országok közötti bizalom, további ösztönzést kaphat a fegyverzetkorlátozás, s a javuló légkör megkönnyítheti az előrelépést a kapcso­latok más területein is. Barátaim! A béke megvédésén túl más nagy kö­zös gondok is foglalkoztatják az emberi­séget. A legszélesebb körű összefogásra van szükség olyan globális problémák enyhítéséhez és megoldásához, mint számos országban a gyarmati múlt nyo­masztó örökségének felszámolása, a gazdasági fejletlenségből adódó nehéz­ségek áthidalása, a népesedési és az élelmezési válság leküzdése. Terjed a felismerés: az egész emberiség érdeke a természeti környezet romlásának megál­lítása. A nemzetközi biztonság megszi­lárdulása, az előítéletek leküzdése, a köl­csönös bizalom erősödése, a különböző társadalmi rendszerű országok együtt­működése teszi csak lehetővé ezeknek a nagy problémáknak a megoldását. Elvtársak, barátaim! Itt Moszkvában, a nagy október 70. év­fordulóját most a szocialista gondolko­dás és gyakorlat megújulásának jegyé­ben ünnepük a szovjet emberek. Meg­győződésem szerint a Szovjetunióban folyó átalakítás eredményei és tapaszta­latai nemcsak a szovjet nép számára fon­tosak. Akárcsak 70 évvel ezelőtt a nagy október, úgy ma a Szovjetunióban folyó átalakítás is világpolitikai tényező. Az át­alakítás kedvező nemzetközi hatása máris látható, kézzel foghatóan érzékel­hető. A szocialista országokban az útke­resés formái az eltérő adottságok, nem­zeti sajátosságok következtében változa­tosak. Ezek az országok túljutottak fejlő­désük korai szakaszának gyermekbe­tegségein. A Szovjetunióban végbemenő változások nem gépies másolásra, ha­nem ellenkezőleg, éppen az önálló gon­dolkodásra, egymás tapasztalatainak al­kotó felhasználására ösztönzik valameny- nyi szocialista ország felelős tényezőit. Nem a példa kötelező ereje, hanem saját fejlődésünk jól felfogott érdeke követeli meg a szovjet tapasztalatok gondos fi­gyelembevételét. A megoldásra váró kér­dések ugyanis sok tekintetben azonosak vagy hasonlóak. Mindez arra mutat, hogy a Szovjetunióban folyó átalakítás kedve­zően hat az egész szocialista világra. Magyarországon is a társadalmi és a gazdasági fejlődés fontos kérdéseinek megoldásán dolgozunk. Célunk az, hogy a már korábban bevezetett reformok kö­vetkezetes továbbfejlesztésével, a szo­cialista rendszer humánus alapelveit ér­vényesítve megteremtsük a hatékony, racionális gazdálkodás feltételeit. Tuda­tában vagyunk annak is, hogy a szocia­lista fejlődésünk elengedhetetlen feltéte­le a társadalom legszélesebb rétegeinek a bevonása a közös gondolkodásba, a döntési folyamatokba és a közös munká­ba. Köszönöm figyelmüket. Kádár János felszólalása Koszorúzási ünnepségek november 4-e alkalmából Az 1956-os ellenforradalom áldozatainak emléke előtt tisztelegtek, s a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulásának 31. évfordulójára emlékeztek szerdán a fővárosban. A néphatalom hőseinek, az ellenforradalmárok ellen vívott harcban elesettek emlék­helyeinél, sírjainál lerótták kegyeletüket a párt-, az állami és a társadalmi szervek, vala­mint a fegyveres erők és testületek képviselői. Budapesten koszorúzási ünnepséget rendeztek az MSZMP Budapesti Bizottságán, megemlékezve a népi hatalom iránt el­kötelezettek küzdelmeiről, a fegyveres harcok áldozatairól, s a Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány megalakulásának évfordulójáról. A Magyar Népköztársaság, valamint a munkásosztály vörös lobogójával, illetve Bu­dapest zászlajával feldíszített Köztársaság téren, a néphatalom hőseinek emlékhelyé­nél több százan gyűltek össze, hogy tisztelegjenek az ellenforradalmárok ellen vívott harcban, a párt székházának védelmében elesettek emléke előtt. A munkásmozgalmi mártírok emlékműve mellett magasodó dombormű kőfalánál a Magyar Szocialista Munkáspárt Budapesti Bizottsága nevében Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára és Jassó Mihály, a budapesti pártbizottság titkára, továbbá a főváros állami, társadalmi és tömegszervezeteinek ve­zető képviselői koszorúztak. Elhelyezték a megemlékezés virágait a pártház egykori védői és az elesett hősök hozzátartozói is. * November 4-e alkalmából koszorúzási ünnepséget tartottak az 1956-os mártír, Mátai Antal szülőfalujában Lengyelben is. A művelődési otthon falán elhelyezett emléktáblánál koszorút helyezett el a len- gyeli KISZ-szervezet és a lengyeli általános iskola Mátai Antal úttörőcsapata. A teme­tőben lévő síremléknél koszorúzott a Bonyhád Városi Rendőrkapitányság és a bony­hádi Alpári Gyula munkásőrszázad. PANORÁMA ZELENOGRÁD - Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke, aki a nagy októbe­ri szocialista forradalom 70. évfordulójá­nak ünnepségsorozatán részt vevő ma­gyar párt- és állami küldöttség tagjaként tartózkodik Moszkvában, szerdán a szovjet mikroelektronikai ipar fellegvárá­ba, a Moszkva melletti Zelenográdba látogatott. A város központi kultúrpalotá­jában Németh Károly részt vett és beszé­det mondott a zelenográdi dolgozók ün­nepi nagygyűlésén. BUDAPEST - Hetven év a békéért címmel dokumentációs és képzőművé­szeti kiállítás nyílt szerdán a Vigadó Ga­lériában. A Magyar-Szovjet Baráti Társa­ság és a Magyar Népköztársaság Művé­szeti Alapja közös, a nagy októberi szo­cialista forradalom 70. évfordulóját kö­szöntő rendezvényének ünnepi megnyi­tóján megjelent Lakatos Ernő, az MSZMP KB osztályvezetője, Biró Gyula, az MSZBT főtitkára, valamint Borisz Sztuka- lin, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Ott volt a Szovjet-Magyar Baráti Társa­ság delegációja is, amely Borisz Ivanov vezérezredes, az SZMBT országos veze­tősége alelnökének vezetésével tartóz­kodik hazánkban. Portugál kommunisták Tolna megyében Az MSZMP Központi Bizottsága ven­dégeként hétfő óta portugál pártmun­kásküldöttség tartózkodik Magyarorszá­gon. A Portugál Kommunista Párt (CDU) Központi Bizottsága küldöttségét Joa- quim Caetano Bexiba Totes, a PKP akti­vistája vezeti, tagjai Carlos Olivera Azam- bujo, Rui Silva Carvalho és Arlindó de Cunha, a párt tagjai, aktivisták. A tanulmányút célja a magyar mező- gazdaság és élelmiszeripar szervezeti rendszerének, irányításának megisme­rése. Különösen érdeklődnek a szőlé­szet, borászat, az állattenyésztés és az állategészségügy iránt. Tegnap délelőtt fogadta a megyénkbe érkező delegációt Tamás Istvánná, a megyei pártbizottság titkára, s tájékoztatta a vendégeket a me­gye gazdasági helyzetéről, különös te­kintettel a mezőgazdaság eredményeire és a lakosság életkörülményeire. A portugál vendégek ezt követően a Tolna Megyei Tejipari Vállalat sajt- és ci- topánüzemébe látogattak el, majd a mő- csényi termelőszövetkezet különféle ágazatainak munkáját tanulmányozták. Ma a Szekszárdi Húsipari Vállalathoz és az Aliscavinhez látogatnak. A sajtó dolgozóinak kitüntetése A nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója alkalmából szerdán a Parlamentben kitüntetéseket adtak át a sajtó dolgozóinak. Az ünnepségen Bá­nyász Rezső államtitkár, a Miniszterta­nács Tájékoztatási Hivatalának elnöke köszöntötte a megjelenteket, közöttük Berecz Jánost, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkárát, Csehák Juditot, a Minisztertanács elnökhelyettesét, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjait és Lakatos Ernőt, az MSZMP KB agitációs és propagandaosztályának vezetőjét. Bányász Rezső beszédet mondott, majd átadta a kitüntetéseket. Az Elnöki Tanács a nagy októberi szo­cialista forradalom 70. évfordulója alkal­mából a sajtó területén kifejtett eredmé­nyes munkájuk elismeréséül Április Ne­gyediké Érdemrenddel és a Munka Ér­demrend arany fokozatával kitünteti több újságírót. A Munka Érdemrend ezüst fo­kozata kitüntetést tízen, a bronz fokozatot heten, a Kiváló Munkáért kitüntetést nyolcvanketten vehettek át, köztük, Palkó László lapunk rovatvezetője is.

Next

/
Thumbnails
Contents