Tolna Megyei Népújság, 1987. november (37. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-05 / 261. szám
1987. november 5. Képújság 3 Kongresszusra készül a vöröskereszt Magyar Vöröskereszt Országos Vezetősége december 5-6-ára ösz- szehivta a szervezet VII. kongresszusát. A mozgalom e jelentős fórumának előkészületeiről, a tanácskozás céljairól Hantos János, a vöröskereszt főtitkára nyilatkozott. Elöljáróban elmondta, hogy a kongresszusra készülve - a tavaszi hónapokban - csaknem 14 ezer alapszervezetben tartottak beszámoló és vezetöségválasztó taggyűléseket; az ősz elején a városi és a budapesti kerületi, ezekben a hetekben pedig a megyei, illetve fővárosi küldöttértekezleteken vontak, illetve vonnak mérleget az elmúlt öt esztendő munkájáról az aktivisták.- A tavaszi fórumokon a vöröskereszt 1 millió 200 ezer tagjának nyílt alkalma kifejteni véleményét a szervezet tevékenységéről, a vöröskereszt társadalmi szerepének hatékonyabb érvényesítését célzó javaslatokat, konkrét felajánlásokat és kezdeményezéseket téve - hangsúlyozta a főtitkár. - E gyűléseket a kimunkálás alatt lévő társadalmi egészségmegőrzési programhoz való konkrét kapcsolódás készsége jellemezte. A Magyar Vöröskereszt eddig is legfontosabb feladatának tekintette az egészséges életmód népszerűsítését, követhető példáinak ismertetését. Erről a témakörről a szervezetekben évente mintegy 50-55 ezer minősíthető, hiszen romlott a lakosság egészségi állapota. Nem épült be életmódunkba a rendszeres mozgás, az egészséges táplálkozás, azoknak az egyre inkább terjedő káros szokásoknak az elutasítása, amelyek adott esetben az önpusztítást eredményezik. Ezért is üdvözölte a szervezet a kormányzatnak azt az elhatározását, hogy átfogó, a társadalom minden intézményének, az egyes embereknek aktivitását igénylő egészségmegőrző programot dolgoz ki. Ez a program, értéknek tekintve az egészséget, mindenkit arra szólít fel, hogy jól felfogott érdekében ne másoktól várja a baj bekövetkezte után a gyógyítást, hanem saját maga előzzön meg indokolatlan megbetegedéseket. Az elmúlt időszakban - a VI. kongresszus határozata nyomán - a vöröskeresztes mozgalom a különböző okok miatt hátrányos helyzetben élő emberek, családok szociális problémáinak enyhítéséből és a rászorultak szociális támogatásából jelentősen kivette részét. A vöröskereszt humánus programja természetessé teszi, hogy a korábban jellemző, a felszabadulás után ugyan előtérben nem lévő szociális támogatás újra jellemzője legyen a szervezet munkájának. A vöröskereszt tevékenységében számít a lakosság adakozókészségére. Egy nemzetközi kezdeményezés - Angola és Mozambik javára meghirdetett országos ruhagyűjtési akció - bebizonyította, hogy számosán készek a rászorulók megsegítésére. Az eredetileg csupán megyeszékhelyeken szervezett gyűjtés nyomán több mint 70 tonna, jó állapotú ruhanemű érkezett a szervezethez. Ebből további országok - Nicaragua és Libanon -, s itthoni rászorulók is részesülhettek. Az akció tovább terebélyesedett: megnövekedett a jótékony célú rendezvények száma is, amelyek bevételeit a szervezetek a szociális támogatás különböző formáira fordítják. Példa erre a Vas megyeiek kezdeményezése: itt rendezték meg első ízben a mozgássérült gyermekek nyári táboroztatását. Követőik is akadtak szép számmal: az elmúlt években már országszerte megszervezhették - társadalmi bázison - a különböző egészségkárosodott gyermekek, fiatalok szünidei nyaraltatását. Ma már évente 40 táborban 1500-2000 résztvevőt fogadnak. A szervezetek kezdeményezőkészségét mutatja az is, hogy - az állami család- védelmi hálózat kiépítésére vonatkozó kormányhatározatot megelőzően -14 megyében 32 családvédelmi tanácsadó szolgálat alakult. Feladatuknak tekintik a családban, de felügyelet nélkül nevelődő fiatalkorúak védelmét, a veszélyeztetett családok, illetve az idős korúak vagy betegek otthoni gondozását, ápolását. E szolgálatok eredményesen egészíthetik ki a tanácsi családsegítő központok munkáját. A mozgalom szervezetei az elmúlt években is támogatták, segítették azokat az öntevékeny klubokat, amelyeket például a lisztérzékeny és cukorbetegek, a rákos megbetegedésben szenvedők, vagy az alkoholizmus betegségétől szabadulni kívánók maguk hoznak létre, hogy ily módon, az e közösségekben kialakuló programokkal saját életmódjukat kedvezően befolyásolják. A beszámolási időszak kiemelkedő eredményei közé sorolható az is, hogy - a nehezedő körülmények ellenére -, az önkéntes véradók áldozatkészségének köszönhetően, megfelelő mennyiségben biztosított volt az egészségügyi ellátásban nélkülözhetetlen vér. A legtöbb problémát mégis a véradás szervezése okozta: a munkaidő indokolt védelmére kiadott intézkedések nyomán némileg csökkent az új véradók száma. Ám így is 590 ezer alkalommal adtak vért térítésmentesen az önkéntes véradók. Jogszabályban is megengedett, hogy a véradásokat munkaidőben szervezzék. Mégis, a munkahelyi vezetők megértő támogatására van szükség, hogy elegendő, a gyógyításhoz nélkülözhetetlen vér és vérkészítmény álljon az orvosok rendelkezésére.- A vöröskereszt aktivistái önkéntes alapon, társadalmi bázison végzik önfeláldozó munkájukat. A beszámoló taggyűléseken is tükröződött a tagok önkéntes munkavállalási készsége. E rendezvények is bizonyították, hogy nagyon sokan élnek ma közöttünk olyanok, akik készek másokért önzetlenül társadalmi munkát végezni, a szervezet sajátos humanista programjának teljesítéséből részt vállalni. A vöröskereszt szervezeteiben 328 ezer aktivista dolgozik. Kezdeményezőkészségük rendkívül sokoldalú kibontakozásában meghatározó szerepet töltenek be az orvosok, a pedagógusok. A legutóbbi vezetőségválasztások is jelzik, hogy a Magyar Vöröskereszt a nők sajátos tömegszervezetévé vált: az alapszervezeti vezetőségek tagjainak 79,1 százaléka nő. Úgy ítéljük meg, hogy a társadalom egészének elismerését megérdemlik azok az asszonyok és lányok, akik a szervezet programjának megvalósításában fontos szerepet vállalnak. A vöröskereszt tevékenységében sajátos népfrontpolitika valósul meg: a különböző világnézetű tagjai azonos felelősséggel alakítják és valósítják meg a helyi programokat.- Bizonyos vagyok abban, hogy az országos vezetőség kongresszus elé terjesztendő beszámolója alapján élénk eszmecsere bontakozik ki a szervezet következő öt évre meghatározandó feladatairól. z egészséget értéinek tekintve a vöröskereszt támogatja az egészségmegőrzés átfogó társadalmi programját; szorgalmazza a már működő családvédelmi és szociális ellátási formák bővítését, a véradások összehangolásával gondoskodik az egészségügyi ellátáshoz nélkülözhetetlen emberi vér biztosításáról. E feladatainkat a jövőben is tagjaink önkéntes munkájával kívánjuk teljesíteni - mondotta végezetül Hantos János. (MTI) Péntek délután A barátság hídverői között Csakugyan úgy van, hét végére elfogynak az embernek magára kirótt tennivalói, és ami még marad, arra ott van a szombat és a varánap, meg az a boldogító tudat, hogy a komótosan, már fél kézzel is elvégezhető dolog miatt nem kerget bennünket a tatár. Hát persze, nemcsak ez az oka annak, hogy megszálltuk, körbeüljük Nagymányokon Wusching Ádámné Dózsa György utca 22. szám alatti hajlékának családi melegségű lakókonyháját. A ház asszonya a nagymá- nyoki nemzetiségi együttes vezetőjének, Baloghné Wusching Ágotának az édesanyja úgy tagja ennek az együttesnek, hogy varr, amikor kell, kuglófot süt és ellátja - lévén a házban telefon - a titkárnői tisztet. Most meg éppen helyet ad annak az összejövetelnek, amire a maholnap fennállásának tizedik évfordulóját ünneplő német nemzetiségi együttes tagjai közül az alapítók hivatalosak. Maroknyi a csapat, de ami az odaadó munkát illeti, fiatalosabbak nem is lehetnének a tagok. Itt van a 65 éves Neubauer Pál, aki 1970 óta nyugdíjas egy zobáki robbanás „emlékeként”. Mellette foglal helyet Schmidt Ádámné, aki nehezen tudná eldönteni, mire büszkébb, arra-e, hogy már dédnagymama, vagy arra, hogy 1987. augusztus 20^án megkapta a Szocialista Kultúráért kitüntetést. Ötvenöt évesen Wurst József itt a legfiatalabb nyugdíjas, mert csak két éve mondott búcsút a bányának, ahova 15 éves korában szegődött.- Harmincnyolc évet és ötvennyolc napot dolgoztam le bányászként - mondja és ahogy körülnézem, az van az arcokra írva, hogy erre nemcsak egyedül ő a büszke. Büszke a feleség, Wurst József- né is, aki elmondja gyorsan, hogy az együttes magját tulajdonképpen az a kórus alkotja, ami a népfront összeterelésére jött létre 1976-ban.- Ha mindjárt lettek volna táncosok is, jövőre már tizenkét évesek lennénk - jegyzi meg és a többiek bólogatnak. Leghevesebben a 61 évesTreszka néni, Tóth Imréné, aki „fotótárosként” is nevezetes tagja az együttesnek. Nincs olyan föllépés, amiről - ha készült fényképfelvétel - Treszka néni ne tudna fotót mutatni. Most mégsem ő az első számú doku- mentátor, hanem Hadikfalvi Istvánná, Mányoki Elza tanár, mert az ez év elején tett NSZK-turné nevezetes pillanatait őrző, maga készítette fotók járnak kézből kézbe, majd kerülnek az asztalra.- De kár, hogy a Töpfner házaspár nincs most itt - veti közbe Quell Ferenc cipész, akiről meg nem mondaná senki, hogy szintén nyugdíjas. •- - Kretzer Szepi bácsi is hiányzik nagyon - szólal meg az együttesvezetö és az emlékezés pillanataira elfogy a szó, elkomorulnak az arcok. Hát bizony... Kretzer József gyönyörű hangú hangver- senyciterájával élesztő volt abban a nemzetiségi hagyományokat tovább éltető munkában, ami az utánpótlással 70 tagot számláló együttesre irányította előbb a megyei, majd az országos figyelmet. Szepi bácsi 1986 tavaszán halt meg, de azért az első külföldi túrán - akkor az NDK-ban jártak - még ő pengette nagy becsben tartott zeneszerszámát, s bizony olykor búslakodott azon, hogy esetleg nem lesz tovább pengetöje. Lesz pedig. Az öreg halála után a tagok összeadta pénzen megvették a hangszert, nem biztos pedig, hogy az ígéret - miszerint a fenntartók majd megtérítik a vételárat - beváltódik. Vagy mégis? Kellene. Zene nélkül kínlódás nemcsak ennek, akárhány együttesünknek az élete... No de nézzük tovább a képzeletbeli al- ; bumot. Az NSZK-út „főhadiszállása” • Wülfrath volt és a vendéglátó nem más, mint a Katrinchen tánc- és énekcsoport, mely úgy ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját, hogy vendégül látta a nagy- mányokiak mellett azt az ír csoportot is, mellyel a kapcsolata régebbi keltezésű. Az előzmény? Barbara Schoch tartományi elöljáró 1986 nyarán jelen volt a szövetkezeti együttesek soros balatoni parádéján, melyen csak arany minősítésű csoportok vettek részt. Megtetszett neki a nagymányokiak műsora és így utólag úgy tűnik, a továbbiakban ment minden, mint a karikacsapás. Felléptek Duisburgban, Düsseldorfban, Wülfrath- Düsselben, Neandertalban, Hildenben és mi sem természetesebb, mint az, hogy igen sok jó barátot szereztek. Pedig harmincnyolcán, csak az együttes felnőtt tagjai vettek részt a kulturális hídverés soros munkájában. Igaz, beleraktak a megmutatkozásba apait, anyait. Sikerrel, mert úgy vélték a vendéglátók, hogy szép, nagyon szép, amit az írek csinálnak, de a szívmeleg, a magával ragadó temperamentum abban van, amit a „ma- nokiak” hoztak. Mint azt mesélik, sikerük kulcsa az a búcsús és lakodalmas játék volt, amihez az anyagot Nagy- és Kismá- nyokon gyűjtötték föl. Odakint az együttesek „csak” táncolnak és énekelnek, a hagyományokon alapuló dramatikus játékok így újdonságot jelentettek és örömteli alkalmat is a magyarországi németek kultúrájának, feledésbe már nem merülő szokásainak jobb megismerésére. Szép pillanatok? Rengeteg volt és igazán kár, hogy az emlékezőknek alkalmasint csak a fotók segítenek. Lehetne éppen egy kollektív naplójuk is, amiben följegyeznek például olyan megkapó epizódokat, mint az volt, ami duisburgi menettáncukhoz fűződik. Itt, városhosszan kísérte őket egy fiatal nő, aki odakint született, de a nagymamája Nagymányokon. Egyébként, jövőre nemcsak a vendéglátó wülfrathi együttes jön viszontlátoga- tásra a nagymányokiakhoz, hanem a Wülfrathban megismert ír kultúrcsoport is, mely kétévenként látogat Keszthelyre, a Georgikon-napokra. Egyszóval, beindult a kapcsolatépítés, noha néhány éve az volt a nagymányoki nemzetiségi együttes legnagyobb gondja, keserűsége, hogy a hazai és megyebeli vendégjátékokon túl nincs részük más, nagyobb megméretésben.- Ha egy üzlet beindul... - mondják nevetve és folytatják is, azt mesélve, hogy alig érkeztek meg az NSZK-ból, rá három napra a bajorországi Teunzból beállított hozzájuk minden külön értesítés helyett egy 38 tagú együttes, öt napra. Híradás nélkül jöttek, de nem minden előzmény nélkül, hiszen még 1987 januárjában partnerkeresés címén választották maguknak a nagymányokiakat, s úgy gondolták a páratlan kedélyű bajorok, hogy a váratlan vendég dupla öröm. Az lett a kezdeti riadalom után, és még csak meg sem ígértették új táncos, dalos barátaikkal a teunziak, hogy a viszontlátogatást majd jó előre jelzik.- De lesz-e majd pénz az utazásra? Bizony, ez nagy kérdés, hiszen az NSZK-beli vendégszereplés 200 ezer forintba került, de ha azt vesszük, ez az út és valahány még lehetséges turné segítheti a népek, az emberek közötti megértést, a békés kapcsolatok erősödését, akkor megéri. Ebben maradunk. LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: HADIKFALVI ISTVÁNNÉ Nürnbergben a piaclátogatás sem maradt ki a programból A bonni Bundeshausban is fogadták a nagymányoki együttes tagjait. Képünkön: Krasz Lőrincné, Herb Stück- ler, B. Wusching Ágota és Renate Müller. Pilisvörösvári rezgöst járnak a düsseldorfi virágkiállítás színpadán Lélegzetvételnyi pihenő a bonni városnézés előtt
