Tolna Megyei Népújság, 1987. november (37. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-05 / 261. szám

1987. november 5. Képújság 3 Kongresszusra készül a vöröskereszt Magyar Vöröskereszt Országos Vezetősége december 5-6-ára ösz- szehivta a szervezet VII. kongresszusát. A mozgalom e jelentős fóru­mának előkészületeiről, a tanácskozás céljairól Hantos János, a vö­röskereszt főtitkára nyilatkozott. Elöljáróban elmondta, hogy a kong­resszusra készülve - a tavaszi hónapokban - csaknem 14 ezer alap­szervezetben tartottak beszámoló és vezetöségválasztó taggyűlése­ket; az ősz elején a városi és a budapesti kerületi, ezekben a hetekben pedig a megyei, illetve fővárosi küldöttértekezleteken vontak, illetve vonnak mér­leget az elmúlt öt esztendő munkájáról az aktivisták.- A tavaszi fórumokon a vöröskereszt 1 millió 200 ezer tagjának nyílt alkalma ki­fejteni véleményét a szervezet tevékenységéről, a vöröskereszt társadalmi szere­pének hatékonyabb érvényesítését célzó javaslatokat, konkrét felajánlásokat és kezdeményezéseket téve - hangsúlyozta a főtitkár. - E gyűléseket a kimunkálás alatt lévő társadalmi egészségmegőrzési programhoz való konkrét kapcsolódás készsége jellemezte. A Magyar Vöröskereszt eddig is legfontosabb feladatának tekintette az egészséges életmód népszerűsítését, követhető példáinak ismerte­tését. Erről a témakörről a szervezetekben évente mintegy 50-55 ezer minősíthe­tő, hiszen romlott a lakosság egészségi állapota. Nem épült be életmódunkba a rendszeres mozgás, az egészséges táplálkozás, azoknak az egyre inkább terjedő káros szokásoknak az elutasítása, amelyek adott esetben az önpusztítást eredményezik. Ezért is üdvözölte a szervezet a kormányzatnak azt az elhatározá­sát, hogy átfogó, a társadalom minden intézményének, az egyes embereknek aktivitását igénylő egészségmegőrző programot dolgoz ki. Ez a program, érték­nek tekintve az egészséget, mindenkit arra szólít fel, hogy jól felfogott érdekében ne másoktól várja a baj bekövetkezte után a gyógyítást, hanem saját maga előz­zön meg indokolatlan megbetegedéseket. Az elmúlt időszakban - a VI. kongresszus határozata nyomán - a vöröskeresz­tes mozgalom a különböző okok miatt hátrányos helyzetben élő emberek, csalá­dok szociális problémáinak enyhítéséből és a rászorultak szociális támogatásá­ból jelentősen kivette részét. A vöröskereszt humánus programja természetessé teszi, hogy a korábban jellemző, a felszabadulás után ugyan előtérben nem lévő szociális támogatás újra jellemzője legyen a szervezet munkájának. A vöröskereszt tevékenységében számít a lakosság adakozókészségére. Egy nemzetközi kezdeményezés - Angola és Mozambik javára meghirdetett országos ruhagyűjtési akció - bebizonyította, hogy számosán készek a rászorulók megsegítésére. Az eredetileg csupán megyeszékhelyeken szervezett gyűjtés nyomán több mint 70 tonna, jó állapotú ruhanemű érkezett a szervezethez. Ebből további orszá­gok - Nicaragua és Libanon -, s itthoni rászorulók is részesülhettek. Az akció to­vább terebélyesedett: megnövekedett a jótékony célú rendezvények száma is, amelyek bevételeit a szervezetek a szociális támogatás különböző formáira fordít­ják. Példa erre a Vas megyeiek kezdeményezése: itt rendezték meg első ízben a mozgássérült gyermekek nyári táboroztatását. Követőik is akadtak szép szám­mal: az elmúlt években már országszerte megszervezhették - társadalmi bázison - a különböző egészségkárosodott gyermekek, fiatalok szünidei nyaraltatását. Ma már évente 40 táborban 1500-2000 résztvevőt fogadnak. A szervezetek kezdeményezőkészségét mutatja az is, hogy - az állami család- védelmi hálózat kiépítésére vonatkozó kormányhatározatot megelőzően -14 me­gyében 32 családvédelmi tanácsadó szolgálat alakult. Feladatuknak tekintik a családban, de felügyelet nélkül nevelődő fiatalkorúak védelmét, a veszélyezte­tett családok, illetve az idős korúak vagy betegek otthoni gondozását, ápolását. E szolgálatok eredményesen egészíthetik ki a tanácsi családsegítő központok munkáját. A mozgalom szervezetei az elmúlt években is támogatták, segítették azokat az öntevékeny klubokat, amelyeket például a lisztérzékeny és cukorbetegek, a rá­kos megbetegedésben szenvedők, vagy az alkoholizmus betegségétől szabadul­ni kívánók maguk hoznak létre, hogy ily módon, az e közösségekben kialakuló programokkal saját életmódjukat kedvezően befolyásolják. A beszámolási idő­szak kiemelkedő eredményei közé sorolható az is, hogy - a nehezedő körülmé­nyek ellenére -, az önkéntes véradók áldozatkészségének köszönhetően, megfe­lelő mennyiségben biztosított volt az egészségügyi ellátásban nélkülözhetetlen vér. A legtöbb problémát mégis a véradás szervezése okozta: a munkaidő indo­kolt védelmére kiadott intézkedések nyomán némileg csökkent az új véradók szá­ma. Ám így is 590 ezer alkalommal adtak vért térítésmentesen az önkéntes véra­dók. Jogszabályban is megengedett, hogy a véradásokat munkaidőben szervez­zék. Mégis, a munkahelyi vezetők megértő támogatására van szükség, hogy ele­gendő, a gyógyításhoz nélkülözhetetlen vér és vérkészítmény álljon az orvosok rendelkezésére.- A vöröskereszt aktivistái önkéntes alapon, társadalmi bázison végzik önfelál­dozó munkájukat. A beszámoló taggyűléseken is tükröződött a tagok önkéntes munkavállalási készsége. E rendezvények is bizonyították, hogy nagyon sokan élnek ma közöttünk olya­nok, akik készek másokért önzetlenül társadalmi munkát végezni, a szervezet sa­játos humanista programjának teljesítéséből részt vállalni. A vöröskereszt szerve­zeteiben 328 ezer aktivista dolgozik. Kezdeményezőkészségük rendkívül sokol­dalú kibontakozásában meghatározó szerepet töltenek be az orvosok, a pedagó­gusok. A legutóbbi vezetőségválasztások is jelzik, hogy a Magyar Vöröskereszt a nők sajátos tömegszervezetévé vált: az alapszervezeti vezetőségek tagjainak 79,1 százaléka nő. Úgy ítéljük meg, hogy a társadalom egészének elismerését megérdemlik azok az asszonyok és lányok, akik a szervezet programjának megvalósításában fontos szerepet vállalnak. A vöröskereszt tevékenységében sajátos népfrontpolitika va­lósul meg: a különböző világnézetű tagjai azonos felelősséggel alakítják és való­sítják meg a helyi programokat.- Bizonyos vagyok abban, hogy az országos vezetőség kongresszus elé ter­jesztendő beszámolója alapján élénk eszmecsere bontakozik ki a szervezet kö­vetkező öt évre meghatározandó feladatairól. z egészséget értéinek tekintve a vöröskereszt támogatja az egész­ségmegőrzés átfogó társadalmi programját; szorgalmazza a már mű­ködő családvédelmi és szociális ellátási formák bővítését, a véradá­sok összehangolásával gondoskodik az egészségügyi ellátáshoz nél­külözhetetlen emberi vér biztosításáról. E feladatainkat a jövőben is tagjaink önkéntes munkájával kívánjuk teljesíteni - mondotta végeze­tül Hantos János. (MTI) Péntek délután A barátság hídverői között Csakugyan úgy van, hét végére elfogy­nak az embernek magára kirótt tenniva­lói, és ami még marad, arra ott van a szombat és a varánap, meg az a boldogí­tó tudat, hogy a komótosan, már fél kéz­zel is elvégezhető dolog miatt nem kerget bennünket a tatár. Hát persze, nemcsak ez az oka annak, hogy megszálltuk, kör­beüljük Nagymányokon Wusching Ádámné Dózsa György utca 22. szám alatti hajlékának családi melegségű la­kókonyháját. A ház asszonya a nagymá- nyoki nemzetiségi együttes vezetőjének, Baloghné Wusching Ágotának az édes­anyja úgy tagja ennek az együttesnek, hogy varr, amikor kell, kuglófot süt és el­látja - lévén a házban telefon - a titkárnői tisztet. Most meg éppen helyet ad annak az összejövetelnek, amire a maholnap fennállásának tizedik évfordulóját ün­neplő német nemzetiségi együttes tagjai közül az alapítók hivatalosak. Maroknyi a csapat, de ami az odaadó munkát illeti, fiatalosabbak nem is lehetnének a tagok. Itt van a 65 éves Neubauer Pál, aki 1970 óta nyugdíjas egy zobáki robbanás „emlékeként”. Mellette foglal helyet Schmidt Ádám­né, aki nehezen tudná eldönteni, mire büszkébb, arra-e, hogy már déd­nagymama, vagy arra, hogy 1987. au­gusztus 20^án megkapta a Szocialista Kultúráért kitüntetést. Ötvenöt évesen Wurst József itt a legfiatalabb nyugdíjas, mert csak két éve mondott búcsút a bányának, ahova 15 éves korában sze­gődött.- Harmincnyolc évet és ötvennyolc na­pot dolgoztam le bányászként - mondja és ahogy körülnézem, az van az arcokra írva, hogy erre nemcsak egyedül ő a büszke. Büszke a feleség, Wurst József- né is, aki elmondja gyorsan, hogy az együttes magját tulajdonképpen az a kó­rus alkotja, ami a népfront összeterelé­sére jött létre 1976-ban.- Ha mindjárt lettek volna táncosok is, jövőre már tizenkét évesek lennénk - jegyzi meg és a többiek bólogatnak. Leg­hevesebben a 61 évesTreszka néni, Tóth Imréné, aki „fotótárosként” is nevezetes tagja az együttesnek. Nincs olyan föllé­pés, amiről - ha készült fényképfelvétel - Treszka néni ne tudna fotót mutatni. Most mégsem ő az első számú doku- mentátor, hanem Hadikfalvi Istvánná, Mányoki Elza tanár, mert az ez év elején tett NSZK-turné nevezetes pillanatait őr­ző, maga készítette fotók járnak kézből kézbe, majd kerülnek az asztalra.- De kár, hogy a Töpfner házaspár nincs most itt - veti közbe Quell Ferenc cipész, akiről meg nem mondaná senki, hogy szintén nyugdíjas. •- - Kretzer Szepi bácsi is hiányzik na­gyon - szólal meg az együttesvezetö és az emlékezés pillanataira elfogy a szó, elkomorulnak az arcok. Hát bizony... Kretzer József gyönyörű hangú hangver- senyciterájával élesztő volt abban a nemzetiségi hagyományokat tovább él­tető munkában, ami az utánpótlással 70 tagot számláló együttesre irányította előbb a megyei, majd az országos figyel­met. Szepi bácsi 1986 tavaszán halt meg, de azért az első külföldi túrán - akkor az NDK-ban jártak - még ő pengette nagy becsben tartott zeneszerszámát, s bi­zony olykor búslakodott azon, hogy eset­leg nem lesz tovább pengetöje. Lesz pe­dig. Az öreg halála után a tagok összead­ta pénzen megvették a hangszert, nem biztos pedig, hogy az ígéret - miszerint a fenntartók majd megtérítik a vételárat - beváltódik. Vagy mégis? Kellene. Zene nélkül kínlódás nemcsak ennek, akár­hány együttesünknek az élete... No de nézzük tovább a képzeletbeli al- ; bumot. Az NSZK-út „főhadiszállása” • Wülfrath volt és a vendéglátó nem más, mint a Katrinchen tánc- és énekcsoport, mely úgy ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját, hogy vendégül látta a nagy- mányokiak mellett azt az ír csoportot is, mellyel a kapcsolata régebbi keltezésű. Az előzmény? Barbara Schoch tarto­mányi elöljáró 1986 nyarán jelen volt a szövetkezeti együttesek soros balatoni parádéján, melyen csak arany minősíté­sű csoportok vettek részt. Megtetszett neki a nagymányokiak műsora és így utólag úgy tűnik, a továbbiakban ment minden, mint a karikacsapás. Felléptek Duisburgban, Düsseldorfban, Wülfrath- Düsselben, Neandertalban, Hildenben és mi sem természetesebb, mint az, hogy igen sok jó barátot szereztek. Pedig har­mincnyolcán, csak az együttes felnőtt tagjai vettek részt a kulturális hídverés soros munkájában. Igaz, beleraktak a megmutatkozásba apait, anyait. Sikerrel, mert úgy vélték a vendéglátók, hogy szép, nagyon szép, amit az írek csinál­nak, de a szívmeleg, a magával ragadó temperamentum abban van, amit a „ma- nokiak” hoztak. Mint azt mesélik, sikerük kulcsa az a búcsús és lakodalmas játék volt, amihez az anyagot Nagy- és Kismá- nyokon gyűjtötték föl. Odakint az együttesek „csak” táncol­nak és énekelnek, a hagyományokon alapuló dramatikus játékok így újdonsá­got jelentettek és örömteli alkalmat is a magyarországi németek kultúrájának, feledésbe már nem merülő szokásainak jobb megismerésére. Szép pillanatok? Rengeteg volt és iga­zán kár, hogy az emlékezőknek alkalma­sint csak a fotók segítenek. Lehetne éppen egy kollektív naplójuk is, amiben följegyeznek például olyan megkapó epizódokat, mint az volt, ami duisburgi menettáncukhoz fűződik. Itt, városhosszan kísérte őket egy fiatal nő, aki odakint született, de a nagymamája Nagymányokon. Egyébként, jövőre nemcsak a vendég­látó wülfrathi együttes jön viszontlátoga- tásra a nagymányokiakhoz, hanem a Wülfrathban megismert ír kultúrcsoport is, mely kétévenként látogat Keszthelyre, a Georgikon-napokra. Egyszóval, bein­dult a kapcsolatépítés, noha néhány éve az volt a nagymányoki nemzetiségi együttes legnagyobb gondja, keserűsé­ge, hogy a hazai és megyebeli vendégjá­tékokon túl nincs részük más, nagyobb megméretésben.- Ha egy üzlet beindul... - mondják ne­vetve és folytatják is, azt mesélve, hogy alig érkeztek meg az NSZK-ból, rá három napra a bajorországi Teunzból beállított hozzájuk minden külön értesítés helyett egy 38 tagú együttes, öt napra. Híradás nélkül jöttek, de nem minden előzmény nélkül, hiszen még 1987 januárjában partnerkeresés címén választották ma­guknak a nagymányokiakat, s úgy gon­dolták a páratlan kedélyű bajorok, hogy a váratlan vendég dupla öröm. Az lett a kezdeti riadalom után, és még csak meg sem ígértették új táncos, dalos barátaik­kal a teunziak, hogy a viszontlátogatást majd jó előre jelzik.- De lesz-e majd pénz az utazásra? Bizony, ez nagy kérdés, hiszen az NSZK-beli vendégszereplés 200 ezer fo­rintba került, de ha azt vesszük, ez az út és valahány még lehetséges turné segít­heti a népek, az emberek közötti megér­tést, a békés kapcsolatok erősödését, akkor megéri. Ebben maradunk. LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: HADIKFALVI ISTVÁNNÉ Nürnbergben a piaclátogatás sem maradt ki a program­ból A bonni Bundeshausban is fogadták a nagymányoki együttes tagjait. Képünkön: Krasz Lőrincné, Herb Stück- ler, B. Wusching Ágota és Renate Müller. Pilisvörösvári rezgöst járnak a düsseldorfi virágkiállítás színpadán Lélegzetvételnyi pihenő a bonni városnézés előtt

Next

/
Thumbnails
Contents