Tolna Megyei Népújság, 1987. november (37. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-05 / 261. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJAI ..... ........ 1 987. NOVEMBER 5. CSÜTÖRTÖK XXXVII. évfolyam, 261. szám ÁRA: 1,80 R Tájékoztató a magánszemélyek jövedelemadójával kapcsolatos béremelésekről (5. oldal) Moszkvai tanácskozás Könyvkiállítás és -vásár az oktatási igazgatóságon Korunk időszerű kérdései A Kreml Kongresszusi Palotájában szerdán nemzetközi találkozó kezdődött, amelyen azoknak a pártoknak, mozgalmaknak a képviselői vesznek részt, amelyek delegációval képviseltetik magukat az októberi forradalom 70. évfordulója alkalmából rendezett moszkvai ünnepségeken. A pártok és mozgalmak moszkvai eszmecseréjén Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának a vezetésével magyar küldöttség is részt vesz. A delegáció tagjai Szűrös Mátyás, az MSZMP KB titkára és Györke József, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője. A korunk időszerű kérdéseit áttekintő tanácskozás résztvevői Mihail Gorba- csovot, a házigazda ország képviselőjét választották meg az eszmecsere elnökévé. Az SZKP KB főtitkárának megnyitóját követően Athos Fava, az Argentin KP főtitkára, Harilaosz Florakisz, a Görög KB főtitkára és R. R. Ram, az Indiai Nemzeti Kongresszus (I) párt országos bizottságának főtitkára kapott szót. Ezután Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára szólalt fel. Mihail Gorbacsov felszólalása Kedves Elvtársak, Barátaim! Ismét üdvözlöm Önöket - ezúttal mostani találkozónk résztvevőinek minőségében. E találkozó minden szempontból rendkívüli, tükrözi a mai világban végbemenő mélyreható változásokat. Megragadom az alkalmat, hogy köszönetét mondjak önöknek, amiért eljöttek hozzánk, hogy részt vegyenek ünnepségeinken. Ez számunkra megtiszteltetés és egyben támogatás is. Elvtársak! Önök valamennyien részt vettek az október 70. évfordulójának szentelt ünnepi ülésen. Ez felment engem attól, hogy ismét a mi dolgainkról beszéljek. Itt csupán néhány elképzeléssel szeretnék foglalkozni - mintegy folytatásaként annak, amit az ünnepi beszédben is kifejtettem. Amikor elült a hatalmas forradalmi hullám, Lenin mindenkinél hamarabb értette meg, milyen bonyolult az előrehaladás azokhoz a célokhoz, amelyeket az októberi forradalom - miként sokaknak tűnt - olyan közel hozott. A NEP-ről vallott koncepciója a békés egymás mellett élésre, vagy ahogyan ő nevezte, a „békés együttélésre” vonatkozó, ugyancsak általa vallott felfogást a kezdetben csupán politikai, sőt diplomáciai területről a korszak alapvető törvényeinek területére helyezte át. Később, igaz, előfordult, hogy más elképzelések jutottak túlsúlyra. Mostanra azonban véglegesen szakítottunk az olyan próbálkozásokkal, hogy ne vegyük komolyan a történelmet, hogy ne abból induljunk ki, ami van, hanem amit látni szeretnénk. A 80-as évek végére világosan láthatóvá váltak a világfejlődésnek azok a sajátosságai, amelyek a háborút követő egész időszak során halmozódtak fel és érlelődtek meg. Ilyenek mindenekelőtt a nukleáris kor sajátosságai, amely kor előtérbe helyezte maga az emberiség fennmaradásának a problémáját. Idetartozik továbbá a világgazdasági kapcsolatok bonyolultabbá válásának folyamata, amelyet a mai tudományos-technikai forradalom ösztönöz, a világ országai és népei kölcsönös függőségének fokozódása, a világ egységes egésszé válása a sokféleség és az ellentmondásosság feltételei közepette. Ide tartozik végül a globális problémák kiéleződése, amelyek kihívást intéztek az ember ama biológiai képessége ellen, hogy alkalmazkodni tudjon a mai lét veszélyeihez, tempójához és megrázkódtatásaihoz. Mindez új részleteket világit meg a békés egymás mellett élés eszméinek tartalmában, ami a politikai mozgalmaktól megköveteli feladataik újbóli elemzését és újbóli átgondolását, a kialakult ideológiai sémák és sztereotípiák leküzdését. Ez egyáltalán nem könnyű dolog. Senki sem rendelkezik kész receptekkel. Ugyan ki tartaná kezében azt az Ariadne- fonalat, amely segítene bennünket megtalálni a kiutat a mostani ellentmondásos világ labirintusából? Kifejtve felfogásunkat az új gondolkodásmódról, egyáltalán nem tartunk igényt az igazság birtoklásának monopóliumára: mi magunk is keressük az utakat és másokat is arra szólítunk, hogy együtt keressük azokat az utakat, amelyeken át az emberiség napjaink aknamezőin keresztül eljuthatna a XXI. századba, az atomfegyvermentes és erőszak nélküli világba. Történelmi távlatban természetesen éppen a szocializmus - ezt meggyőződéssel valljuk - járul hozzá a döntő mértékben a civilizáció fejlődése közben kialakult kritikus pontok áthidalásához. Éppen ez a társadalmi rendszer rendelkezik potenciálisan azzal a képességgel, hogy hatékonyan befolyásolja annak a hegeli „mérték”-nek, annak az érdek- egyensúlynak a felkutatását, amely lehetővé teszi az emberiség számára, hogy elvileg új, más és számára a megmenekülést ígérő szintre küzdje fel magát. A szocializmus pontenciálja még távolról sem tárult fel teljes mértékben. Tulajdonképpen mélyreható társadalmi forradalom van folyamatban, amelynek forrásai októberhez vezetnek vissza. De e forradalom időtartama, újszerűsége és egyenlőtlensége, az előremutató elmozdulások és a „visszacsúszások” egymásba fonódása és egymás mellett való létezése, a revolúciós és az evolúciós folyamatok váltakozása és kölcsönös kapcsolata életképtelenné tesz minden olyan logikai sémát, amelyet régi tankönyvek szerint állítottak össze. A kor társadalmi mozgásának logikája egyre világosabban látszik. Lényege az, hogy a kizsákmányoló társadalom anyagilag és szellemileg önmagát járatja le. Sem a szocializmus történetének negatív mozzanatai, sem a marxizmustaga- dóinak egész könyvtárai, sem a világban folyó ideológiai polémia élessége és kifinomultsága nem képes megcáfolni azt a következtetést, hogy a kapitalizmusnak igenis van alternatívája. És ez az elterna- tiva - a szocializmus. A fejlődés változatossága azonban továbbra is megmarad. A történelmi spirál minden egyes fordulóján rendelkeznek a régi világ erői azzal a lehetőséggel, hogy az adott pillanatban legveszélyesebb ellentmondás kiiktatásával meghosszabbítsák uralmukat. így történt például a tudományos-műszaki forradalom kapitalista felhasználásával. Természetesen, a tőkés rendszer belső antagonizmusai minden egyes szakaszban újratermelődnek, de már új módon, másképpen. A műszaki forradalom egyébként még csak a kezdet kezdetén tart, és kapitalista módon való felhasználásának fő következményei még ezután jelentkeznek. E problematika alapozó elméleti kutatása éppen csak elkezdődött. A kapitalizmus általános válságának állandó elmélyüléséről szóló szokványos formula mögül éppen csak áttetszik a termelési módban végbemenő folyamat lényege, nem is beszélve a politikai előrejelzésekről. Fékezte a folyamatok megértésének új szintre való emelését az a körülmény is, hogy a létező szocializmus a műszaki fejlődés tekintetében még elmarad a kapitalizmustól. Eme elmaradás leküzdésének előfeltételei a szocialista társadalom forradalmi átalakulásának menetében alakulnak ki, akkor, amikor ez a társadalom minőségileg új állapotba nő át. De éppen ez - a holnap társadalma - jelenti a szocializmusnak azt a magasabb típusát, amely a társadalmi alternatívát keresők segítségére lesz. Bizonyára észrevették, hogy az ünnepi ülésen elhangzott beszédemben szóltam a kapitalizmus törvényszerűségeinek két különösen veszélyes megnyilvánulásáról: a militarizálódásról és a fejlődő világgal folytatott egyenlőtlen kereskedelmi cseréről. De mindez csak megfelelő állami politika segítségével lehetséges, és amíg e politikának szüksége van támaszra, fenntartják a „szovjet fenyegetéstől” való rettegést, szilárdan tartják a fejekben azt a meggyőződést, hogy vannak „elsődleges” nemzeti érdekek, és vannak másodlagosak, a világpolitikának és a világgazdaságnak vannak „alanyai" és „tárgyai”. Ez a neokolonializmus területe. Peresztrojkánk, átalakításunk összes nemzetközi következményeivel szerte- foszlatja a „szovjet fenyegetéstől” való félelmet. A militarizmus elveszíti politikai ürügyeit. Az erőforrások fegyverkezésre való elfecsérlésének elfogadhatatlansága és kártékonysága mind nyilvánvalóbbá válik a környezeti veszélyeztetettség árnyékában és a munkanélküliség fokozódásával kapcsolatban. A munkanélküliség a tudományos-műszaki forradalom minden egyes fordulóján a korábbitól eltérő nagyságrendű problémát jelent. Fenyegető jeleket ad le a pénzügyi rendszer is, amely nem képes elviselni a fegyverkezési versenyből, a csillagászati méretű államadósságokból és a hege- monista gazdasági önzésből származó túlterhelést. Másrészt az az új felszabadító impulzus, amely most a „harmadik világban” formálódik (ami a meghatározást illeti, egyetértek az előttem felszólalt R. Ram véleményével), robbanással fenyeget, amennyiben a fejlődő országok a világ- gazdasági kapcsolatokban nem foglalhatnak el egyenjogú helyzetet, amennyiben az új gazdasági világrend eszméit nem kezdik meg átültetni a valóságba, amennyiben nem kezdődik meg a „leszerelés a fejlődésért” feladatainak gyakorlati megvalósítása. íme, a nemzetközi folyamatban ilyen vonalak mentén folytatódik a „kritikus tömeg” kialakulása, ami felveti a kérdést - fennmarad-e vagy megsemmisül a civilizáció, és ami kihatással van mindarra, ami a világban megy végbe. Ma már nem lehet a világ fejlődését csak a két ellentétes társadalmi rendszer harcának szemszögéből szemlélni. E fejlődés dialektikája feltételezi a tényezők sokaságának egységét és harcát, versengését és kölcsönhatását. Éppen a különböző társadalmak e kölcsönhatásában vizsgázik minden egyes társadalom. Természetesen ez nem jelenti egybeolvadásukat, valamiféle konvergenciájukat. Egy jottányit sem engedünk a szocializmus igazi értékeiből. Sőt, gazdagítani, fejleszteni fogjuk ezeket az értékeket és megszabadítjuk mindattól, ami eltorzította rendszerünk humanista értelmét. Egyáltalán nem törekszünk arra, hogy „megszeressen”bennünketaz osztályé I- lenfél. Nekünk erre semmi szükségünk. Számítunk arra, hogy az élet kényszeríti ellenfeleinket a realitásokkal való számolásra, és annak felismerésére, hogy valamennyien egy csónakban evezünk, és (Folytatás a 2. oldalon.) A politikai könyvnapok megyei megnyitója Szekszárdon Péti Imre beszédében megköszönte a terjesztők munkáját Huszonhatodik alkalommal rendezik meg az idén a politikai könyvnapokat. A megyei megnyitóünnepségre tegnap délután került sor Szekszárdon, az MSZMP Oktatási Igazgatósága erre az alkalomra berendezett nagytermében. A propagandistákat, könyvtárosokat és érdeklődőket politikai, könyvekből folyóiratokból álló kiállítás és vásár várta. A rövid ünnepi műsort követően Király Józsefné, a szekszárdi pártbizottság titkára köszöntötte a megjelenteket, köztük Andrej Ivanovics Kuznyecovot, az SZKP Tambov Megyei Bizottságának előadóját, és Bereczki Gábort, a Kossuth Könyvkiadó műszaki főosztályvezetőjét. Péti Imre, a megyei pártbizottság titkára mondott beszédet. Bevezetőjében szólt a nagy októberi szocialista forradalom jelentőségéről, majd a Szovjetunióban zajló folyamatokról. A történelmi tapasztalatok is a politikai művek szerepét és.jelentőségét támasztják alá - folytatta. - Korunk politikai változásai, az ismeretözön és a szocialista demokrácia fejlődése is megnövelte az emberek igényét a könyvek, és ezen belül a politikai irodalom iránt. Ezeknek a műveknek, ismeretközlő, meggyőző, befolyásoló és ösztönző szerepe ma már nélkülözhetetlen nemcsak az elméleti eligazodáshoz, de a politikai cselekvéshez is - hangsúlyozta az előadó. Megyénkben több mint hétmillió forintot fordítanak évente az emberek politikai könyvek vásárlására, ennek mintegy a felét az alapszervezetek propagandistái juttatják el az olvasókhoz. Az ötszáz Tolna megyei terjesztőnek is szól az az elismerés, amit ezúttal kitten kaptak meg kiemelkedő társadalmi munkájuk jutalmául. Péti Imre a Kossuth Kiadó alapította Kiváló terjesztő plakettet nyújtotta át az ünnepségen Menző Ferencnének, a Palotai Bőrdíszműgyár meósának, aki tíz éve terjesztője a politikai irodalomnak és Végh Józsefnénak, a Kereskedelmi és Hitelbank Részvénytársaság előadójának húszéves terjesztőmunkájáért. Öten részesültek még elismerésben öt-, illetve tízéves társadalmi munkájukért.
