Tolna Megyei Népújság, 1987. november (37. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-25 / 278. szám
1987. november 25. «ÉPÜJSÁG 3 Idénymunkarend az építőiparban Karácsonykor üt az óra Segítettek a városszépítők Kovács Jenő órásmester Felkerül a második számlap Az építőipar a korszerű technológiák és a magas fokú gépesítés ellenére is idény jellegű iparág, mert munkáját a tél erősen befolyásolja, nehezíti, drágítja, esetenként pedig lehetetlenné teszi. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium és az építők szakszervezete.28 vállalat téli munkájának tapasztalatait megvizsgálta, s kitűnt, hogy a vállalatok túlnyomó részénél veszteséges a téli munka. Indokolt tehát olya idénymunkarend alkalmazása, amely a heti munkaidőt a téli hónapokban az eddiginél rővidebbre szabja, s az építésre jóval kedvezőbb fő- idényben hosszabbítja meg, hogy ki- agyenlitse a különbséget. Mégis csak néhány vállalat élt a múlt télen azzal a le- netőséggel, hogy 32 órás, négynapos munkahetet tartson, s a különbözetet nyáron pótolja. A szakszervezet azt kérte a minisztériumtól, hogy keressen további ehetőségeket a gazdaságtalan téli mun- <a csökkentésére és intézkedjen a kényszerű fagyszabadság ütán járó fagyszü- neti díj felemeléséről. Ez utóbbiról már a napokban megjelenik az ÉVM rendelete, amely szerint 1988. január 1 -jétől a brut- ósítással is összefüggésben, a fagyszü- neti díj összege a segéd- és a betanított munkásoknál megközelítően 40 száza- ékkal, a szakmunkásoknál pedig majd- íem duplájára növekedik. így a jövő évtől szociális megfontolások sem indokolják, íogy a vállalat ne küldjön dolgozót fagyLázár György, a Politikai Bizottság tag- a, az MSZMP főtitkárhelyettese méltatja r nagy októberi szocialista forradalom lyőzelmének hetvenedik évfordulóját. Miben is állnak a magyar gazdaság agfontosabb szerkezeti problémái? Vkadnak, akik a gondok forrását a gaz- laság túlzott „nyitottságában”, kifelé for- lulásában, külső függésében látják (és ít is megoszlanak a vélemények, hogy nely relációban tekintik ezt elsősorban londnak), mások éppen ellenkezőleg, a nég mindig tovább élő autark tendenciáit, a nem kellő exportorientáltságot jetiik meg fő problémaként. Illés Iván felárja nehézségeink forrásait. A nyolcvanas évekre Magyarországon negerősödött a párt és az államigazga- ás közvetlen gazdasági szerepének, agy legalábbis azok eddigi formáinak lirálata. Felértékelődnek a gazdaság liaci automatizmusai, s mindez gyakran leleütközik a szocializmusról alkotott ré- ebbi ideológiai elképzelésekbe, ami gy rosszul felfogott ideológiaellenessé- et szül a reformok szorgalmazóiban, layer József megvilágítja a mai ideoló- iai problémák társadalmi-gazdasági sszefüggéseit. A folyóirat folytatja a vitát a társadalmi- olitikai reformról. Timár János hozzá- zólásában rámutat: az utóbbi néhány szabadságra, ha a hideg miatt nem végezhet építési munkát. Egyéb jogszabályok is lehetőséget adnak az idénymunkarend gyökeresebb átalakítására. Mód van arra, hogy a hidegre érzékeny munkahelyen a télen kéthónapos szünetet tartsanak, s ezt az időt a főidény 28 szabad szombatján pótolják, tehát hiánytalanul kidolgozzák az éves munkaidőkeretet. Ennek a megoldásnak nagy hátránya, hogy a vidéki dolgozó a főidényben csak 10-12 szabad szombaton utazhatna haza a családjához. Ezért a minisztérium szakértői olyan jogszabály-módosításokra készülnek, amelyek lehetővé tennék, hogy a fő- idényben - a szabad szombatok felhasználását mellőzve - a napi munkaidő meghosszabbításával dolgozhatnák le a munkások a téli szünetet. Ebben az esetben sem lenne több a napi munkaidő a törvényesen megengedett 10 és fél óránál. További megfontolást igényel, hogy a kéthónapos szünet idején miből éljenek meg a dolgozók. A minisztérium szakértői szerint a legelfogadhatóbb megoldás az, hogy a kéthónapos szünet idején a dolgozóknak előleget fizetnek. Az előleget év közben vonnák le, megfelelő részletekben. A végleges döntés meghozatala előtt azonban további egyeztetések szükségesek még a szak- szervezettel és az érintett főhatóságokkal. évben erősödött a kétely és a kétség: van-e rendszerünkben és nemzetünkben olyan erő, amely az új, nehezebb feltételek között is a felfelé vezető útra irányit. Az elmúlt időszak gyenge eredményei, kudarcai ellenére úgy vélem, hogy igen. Ami az elmúlt évtizedben hiányzott, az nem a nemzetben lévő képességek és készségek, hanem a világos politika, a célok és az akarat egysége. 1945 után kialakult magyar nemzetiségi politika, eredményeivel és hibáival együtt nem lezárt folyamat, és óhatatlanul napról napra újabb gondokkal küzd. Nem meglepő. De megnyugtató, hogy ezekről a gondokról is szót lehet érteni, hogy a nemzetiségi politika alapvetően új úton halad. Niederhauser Emil áttekinti a magyar nemzetiségi politika legfőbb vonásait. A fejlett tőkés világ legerősebb kommunista pártjainak jelenlegi megtorpanásában szerepet játszó okok, tényezők sokrétűek. A szocializmusba való átmenet nemzeti útjainak, feltételeinek késedelmes feltárása nem függetleníthető a létező szocializmus fejlődési sajátosságaitól, „begyűrűző” hibáitól, torzulásaitól, épp úgy, mint a szocializmus és a kapitalizmus gyakran feszültségektől és konfliktusoktól terhelt európai egymás mellett élésének kedvezőtlen légkörétől sem. Tatai Bálint a nehézségek okait kutatja. Szekszárdon járva ha karórája nincs az embernek, manapság nemigen tudja kideríteni, mennyi a pontos idő, legfeljebb, ha megkérdezi valakitől. Az ötvenes bolt előtt még mindig üresen tátong az üvegkalitka, a Korzó Áruház előtti óra ösz- szevissza jár, akár csak a Béla téri templomé, s a vasútállomásé se megbízható. Az újvárosban hamarosan más lesz a helyzet. Az udvarunkból épp odalátni Fejkendős, fekete ruhás nénike söprö- geti a rozsdás faleveleket. Meg-megáll, hunyorogva felnéz a templomtorony körül köteleken egyensúlyozó emberalakokra. Már a második órát szerelik fel, amelynek még a mutatója is hű mása a réginek. Bentről az udvarról pont odalátni, akár csak gyerekkorában.- A nevemet hagyja el, kedves, az nem fontos, mondja a néni, mikor odaállok mellé figyelni a magasban sürgölődőket, és beszédbe elegyedünk - de azt írja le, hogy hároméves korom óta itt lakom, emlékszem a régi órára. Egyszer tatarozáskor leszedték, aztán vissza már nem került. Pedig szép hangon ütött is. Mikor meghallottuk, hogy megint fölkerülnek az órák, nagyon megörültünk. A környéken szinte mindenki adott valamennyi pénzt, én is. Hobbi, munka, életveszély Hogy közelebbről is megnézzem a lentről is hatalmasnak tűnő 1 méter 70 centi átmérőjű számlapot, s szót válthassak az órással és segítőtársaival, nekivágok az egykori harangozók lépéseitől teknősre kopott 43 kőlépcsőnek, meg- mászok 43 recsegő falépcsőt, majd a harangok mellett felkapaszkodom egy keskeny vaslétrán. Huzat van és dermesztő hideg, el sem tudom képzelni, Kovács Jenő órásmester és Mózes Zoltán, a Dolina magaskarbantartó géemká egyik tagja hogy bírják ki a toronyhoz kívülről rögzített deszkán állva a munkát. Több emelet magasságban, mindenféle védőkorlát nélkül fúrnak, szerelnek. Zoltán, és a most bentről szerszámokat adogató bátyja, Sándor már megszokták, hiszen "a két bátaszéki származású fiatalember három éve foglalkozik tűzfalak, homlokzatok hőszigetelésével, felújításával, de Kovács Jenő inkább nem néz lefelé, hiába tanították meg a zsinegek, karabinerek kezelésére.- Azt kell figyelni, hogy mit csinál az ember, nem azt, hogy hol - mondja, miközben helyére illesztik az egyik fél számlapot. Bonyhádon zománcozták őket, a mutatók pedig egy székesfehérvári bádogos kezenyomát dicsérik. Onnan érkezett Kovács Jenő is, hogy beszerelje a saját szabadalma alapján készült elektronikus kvarcvezérlésű órarendszert. Az se baj, ha áramszünet van A szekszárdi városszépítő egyesület kért fel, hogy az előkerült eredeti mutatók, meg a templomot ábrázoló régi képek alapján építsek három új órát. Szívesen vállaltam, mert 1981-óta ilyen órákkal foglalkozom - mondja. Sajnos a régieket szinte mind megette a rozsda, nem vagy nagyon pontatlanul járnak. Az újaknak, mint ez is, az az előnye, hogy nem kell felmászni felhúzni őket, 2-3 évente egy kis karbantartást igényelnek csak. A fő óra lent van a sekrestyében, vezetékek kötik össze a torony felső terében lévő központi hajtóművel, ami mindhárom óra mutatóját percenként egyszerre lépteti. Áramszünet esetén rögzíti a kimaradt impulzusokat, s utána automatikusan beállítja a pontos időt. Beprogramoztuk a harangszókat is, s minden negyedórában üt majd az egyik harang, egész órákban pedig a másik is. Persze a forgalom miatt ma már nem hallatszik el a város másik végébe, de a közelben mindenki hallhatja majd. A Dé- dász ki is világítja a tornyot, s a terveink szerint karácsonykor be is indulhat a szerkezet. „Beléptem az egyesületbe” De ahhoz, hogy ez megtörténhessen, egy egész más gépezetnek, a jó szándéknak, a tenni akarás, az összefogás hajtóművének kellett mozgásba jönnie. Erről Tóth Lászlóval, a városszépítő egyesület egyik tagjával beszélgetünk.- Itt lakom a közelben, kiskoromból emlékszem az órára. Mikor iskoláim után visszakerültem Szekszárdra, feltűnt, hogy csupasz a torony. Elkezdtem kutatni, szervezkedni, de egyedül nem sokra mentem. Egyszer csak hallottam, hogy városvédő egyesület alakul, s gondoltam, belépek, hátha sikerül támogatókat szereznem. így is lett. A többi tag egyetértett velem abban, hogy városképi jelentősége is van, s azonnal felvettük a programba az órák ügyét. Közzétettünk egy hirdetést, hogy korabeli fényképeket, képeslapokat keresünk, s jöttek is szép számmal. Már csak órás, meg pénz kellett. Kovács Jenőről, a székesfehérvári virágóra készítőjéről tudtuk, hogy kiváló, megbízható szakember, több alkalommal részt vett a svájci ETA gyár tanfolyamain is, hát felkerestük. A túl drága kosaras daru helyett beszerveztük a hegymászó fiúkat, akik a számlapok elhelyezésében segítenek. Az újvárosi emberek, a plébánia adományaiból, a városi tanácstól meg az egyesület kasszájából pedig összejött az a közel 300 ezer forint, amibe az órák kerültek.- Úgy gondoljuk, nemes célt valósítottunk meg, hiszen a három impozáns, szép hangú óra nemcsak a környéken lakók, de az egész megyeszékhely büszkesége lehet. CSER ILDIKÓ Fotó: SÖRÖS MIHÁLY Megjelent a Társadalmi Szemle novemberi száma Haragudtunk a tanácsra... Attól félek, hogy már sokan és sokszor haragudtunk a tanácsra. A községire, a községi közösre, a nagyközségire, a városira, amíg volt: a járásira és a megyeire is. Ezenközben szinte mindig elfelejtettük azt az apróságot, hogy a tanácsot mi magunk választottuk, tehát ha úgy tetszik, adott - és nem ritka - esetekben önmagunkra is haragudhatnánk. A tanács azonban ugyebár nemcsak választott tisztségviselőkből, hanem kinevezett tisztviselőkből is áll. Esetükben még annyira se ötlik eszünkbe önmagunkra haragudni, mint a fentebb mondottban. Ez nekem legutóbb az elmúlt nyáron jutott eszembe, amikor a feleségemet egy eléggé szókimondó levélben tájékoztatták, hogy a mellékelt csekken fizessen be bő másfél ezer forintot. Adóként. Adóügyekben mi már évekkel ezelőtt elkezdtük a jövőre létfeltétellé váló felkészülést, és szinte betegesen pontosak vagyunk. így percek alatt sikerült kiderítenünk, hogy a kérdéses összeget egyszer már befizettük. Igaz, hogy én, de az is igaz, hogy ugyanarra a területre, a 11.457 helyrajzi számú ingatlanra. Nem fizettünk másodszor. Ehelyett én ballagtam fel a városi tanács pénzügyi osztályának vendégszerető folyosójára, ahol - ne mondjak többet - nem voltam egyedül. Az adóalanyok (ezzel nagyon távol vagyok a pontos fogalmazástól) nem voltak udvariasak. Volt, aki magas rangú párt- és állami vezetők álruhás jelenlétét kívánta, hogy az illetők Mátyás király metódusait követve első kézből tájékozódhassanak a hivatal packázásairól. Nos, őszinte örömmel tudathatom, hogy van fejlődés. Alig fél évvel később ismét érkezett egy felszólítás, vele csekk. Ezúttal az össznépi rokonszenvnek örvendő teho másodszori kifizetését javasolták. De tüstént. Még mielőtt a felszólításnak újra nem tettem volna eleget, befutott a következő levél. (Nagyon szeretek levelezni, ezt a városi tanácsnak valaki elpletykálhatta...) Ügyiratszám: II. 55-2250/1987. Előadó: Tiringer M. A szöveg: „Tájékoztatjuk T. Címet, hogy a gépi adatfeldolgozás során a településfejlesztési hozzájárulás duplán került előírásra, melyért szíves elnézését kérjük. A személyi adatgyűjtő lapon a törlést elvégeztük, melyről határozatban értesítjük.” Aláírás: Füredi Ist- vánné mb. csoportvezető. Nem voltam rest, érdeklődtem. Semmiféle személyi varázs nem játszott közre, többek állítása szerint ilyesminek amúgy is híján vagyok. Protekció sem. A tanácson egész egyszerűen észrevették, hogy munkájuk során tévedtek, ezzel másoknak kellemetlen perceket okoztak, tehát siettek elnézést kérni. Van új a nap alatt! Tájékoztatom tehát T. Címet, hogy a tanácsi ügyintézés formai kellékeivel kapcsolatos korábbi véleményemet személyes adatfeldolgozással revideáltam. Határozat küldését ugyan mellőzöm, de kérem fentiek szíves tudomásulvételét. Ordas Iván adóalany Ismerős ismeretlenek Mi az a vagyonjegy? A vállalati vagyonérdekeltség továbbfejlesztése *- vagy inkább megteremtése - érdekében a Minisztertanács a vagyonjegy intézményének bevezetéséről rendelkezett. Eszerint hazai vállalat „a gazdálkodáshoz szükséges saját pénzeszközeinek bővítése, a vállalati dolgozók hosszú távú vagyoni érdekeltségének megteremtése érdekében vagyonjegyet bocsáthat ki”. A vagyonjegy névre szóló értékpapír, amelyben a kibocsátó kötelezi magát arra, hogy az abban megjelölt ellenérték után a vagyonjegy tulajdonosának - nyereségétől függően - évente osztalékot fizet. (Ennyiben tehát a vagyonjegy hasonlít a részvényre, annak egyik leglényegesebb vonása nélkül, ti. a vagyonjegy tulajdonosa nem szólhat bele a vállalati gazdálkodásba.) A vagyonjegyet a kibocsátóval munka- viszonyban álló dolgozók vásárolhatják meg, a vásárlás önkéntes. A kibocsátó a vele munkaviszonyban álló dolgozónak ellenérték nélkül is adhat vagyonjegyet, ezeknek az összege azonban a megvásárolt összes vagyonjegy értékének legföljebb 30 százaléka lehet. A vagyonjegyet tulajdonosa a vagyonjegy kibocsátójával munkaviszonyban álló más dolgozókra átruházhatja, de ez csak a vásárolt - tehát nem az ellenérték nélkül kapott - vagyonjegyekre vonatkozik. (A kibocsátónak azonban jógában áll ezt a lehetőséget kizárni, sőt korlátozhatja a vagyonjegy vásárlására jogosultak körét is.) A kibocsátó a tulajdonos kérésére bizonyos esetekben köteles a vagyonjegyet visszavásárolni. A kibocsátó vállalat jogutód nélküli megszűnése esetén a fennmaradó vagyonból a vagyonjegy tulajdonosait a névértéknek megfelelő összeg illeti meg. Amennyiben a vagyon erre nem nyújt fedezetet, úgy a tulajdonosok csak arányos kielégítésre tarthatnak igényt. Az osztalék után a vagyonjegy tulajdonosa jövedelemadót fizet. %
