Tolna Megyei Népújság, 1987. november (37. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-25 / 278. szám
4 Képújság 1987. november 25. Úttörők Kisdobosok Kisdobosok L __________________________________ Ú ttörők ____________________y A „gyermekekért” kitüntetést kapta A legtöbben testnevelő tanárnak ismerik „A vagabundok mindig vonzódtak hozzám...” Az élet furcsasága, hogy a matematika-fizika tanár neve nagyon nagy részben a sporttal fonódott össze, szakmai sikerei mellett legtöbben a gyerekek edzettségéért, egészséges életmódjáért, sportlehetőségének megteremtéséért végzett munkájáért ismerik Méhn Gyulát.- Fiatal pedagógusként 1963-ban tértem haza Tolnára, a 2-es iskolában kezdtem tanítani. Röviddel ezután szóltak egy alkalommal, hogy készüljek, mert egy nyugdíj előtt álló kolléga csapatvezetői tisztét kellene átvennem. Egy értekezleten hangzott ez el és mire befejeződött, már belecsöppentem a mélyvízbe, csapatvezető lettem. Huszonnégy éven keresztül végeztem ezt a munkát, mondhatom nagy lelkesedéssel, örömmel, a nagy hobbit azonban a sport jelentette.- Labdarúgóedzőként is híre ment a nevének, 15 évig a megyei sportszakbizottságot vezette. Nem tűnt fel senkinek, hogy nem testnevelő tanár irányítja Tolnában az úttörők sportját, szervezi a különböző versenyeket?- Amikor 1972-ben felkértek, egy testnevelő sem vállalta el a megyében. Nagyon sok úttörő-olimpián vettem részt akkoriban a gyerekekkel és mi is otthont adtünk területi, országos megméretéseknek. De legalább ilyen szívesen gondolok az iskolai sikerekre, ahol hosszú idő alatt, sikerült kialakítani felmenő rendszerben, az évfolyamok egymásra épülésével egy kis labdarúgó bázist. A megyében létező valamennyi díjat, labdarúgó-serleget elnyertük a kisdobos kupától kezdve a Dózsa, vagy a városi úttörőelnökség serlegéig. Ma is dicsekvés nélkül mondhatom, hogy harmadik osztálytól nyolcadikig meg tudom állapítani, hogy kiben van talentum a focihoz...- Ez az egyik legfontosabb probléma, -a kiválasztás kérdése. Hogyan vélekedik a mai gyakorlatról?- Egy-egy ember, testnevelő megszállottságán múlik a tehetséges gyerekek felfedezése és megtartása. Nem itt Tolnán születtek a Bolvári lányok, hanem itt ismerték és szerették meg a pingpongot, itt foglalkoztak velük. Más sportágban: nem a tolnai 2-es iskolában gyűltek ösz- sze a tehetséges labdarúgók, hanem itt edzették délutánonként, vitték versenyre őket.- Ez azonban teljes odaadást, nagy lekötöttséget jelent mindenkinek. Nem gondolkozott azon, hogy megéri-e, egyáltalán honnan a vonzalom a labdarúgáshoz?- Erre születni kell, kényszerből vagy pénzért senki nem vállalja másként. Fiatalon sokat sportoltam, fociztam, kézilabdáztam, a labdajátékok mellett azonban a torna nem volt erősségem, ezért nem próbálkoztam a testnevelő szakkal. Kedvteléssé és nem hivatássá vált, de ugyanolyan komolyan végeztem ezt is mindig, mint a szaktárgyi teendőket.- Vajon van-e, volt-e folytatás, az úttörő-korosztályból kilépve megmaradtak a gyerekek ennél a sportágnál?- Lehetőség, vagy más okok miatt sajnos sokszor a legtehetségesebbek vesztek el. Azt hiszem, ha abszolút erre áldozom az életem, középiskolás szinten folytatni lehetett volna és több gyerek maradt volna meg a versenysport számára is.- Ehelyett mást tett, a honvédelmi munkát, az úttörőgárda vezetését is felvállalta, sőt a „Nekem szülőhazám...” országos vetélkedőn 3. helyezést ért el gyerekeivel.- Emlékszem az iskola nagy „réme” került akkor a csapatba, a kollégák először nem akarták elhinni, hogy velük vállalkozom a versenyre. De tudtam, hogy a gyakorlati versenyszámok lesznek többségben a döntőn és nekem vagabundok kellettek. Valahogy mindig vonzódtak hozzám, értettem a nyelvükön, tűzbe mentek volna értem...- Idén augusztustól a Földváry Mihály gimnáziumban dolgozik, végleg szakított ezzel a sporttal?- Nem visszavonulás volt, a munkahelyváltozás miatt alakult így. Néha szükség van az ember életében váltásra...- November 7-én a Gyermekekért kitüntetést kapta meg az országos úttörőelnökség megbecsülésének jeleként. Mit tart legnagyobb sikerének?- Azt a nagyon szoros, szinte családi kapcsolatot, jó összhangot, amit a szülőkkel, gyerekekkel alakítottam ki, hogy ma is megállunk beszélgetni a régi diákokkal, megkérdezik tőlem: „ki fog velünk focizni?” TAKÁCS ZS. Honvéd szakraj a „Vörösmartyban” Az úttörő gárdamozgalom Bonyhádon is hírnevet vívott ki magának, mindhárom általános iskolában több szakasz is működik. Azonban honvéd szakasszal csak a Vörösmarty Mihály Általános Iskola rendelkezik a városban. Erről kérdeztük Kersák Tamás csapatvezetőt, városi gárdaparancsnokot.- Hat éve vezettük be felső tagozatosaink részére a szakrajokat, amelyekbe érdeklődésüknek megfelelően jelentkezhettek. Később ezen annyit módosítottunk, hogy csak a hetedik-nyolcadik osztályosok választhatnak a hét szakraj közül, az alsóbb tagozatosok még megmaradnak az osztályrajok keretein belül.- Honvéd szakrajuk már a kezdet kezdetén megalakult?- Igen, Kaszab Lajos testnevelő kollégám vezetésével. Egyébként ez a szak- rajrendszer még csak a mi iskolánkban létezik. Az úttörőgárdista szakaszok 5 fiúból és 5 lányból állnak, kivéve a tűzoltókat, akiknél külön van 10 fős fiú-, illetve leányszakasz.- Tavaly a megyei úttörőgárdista versenyt megnyerték, az országos megméretésen a megye vegyes csapatával „jó” minősítést szereztek, ami a középmezőnyt jelenti.- Egyik évben „Együtt a gárda” verseny van, amelyen a szakaszok általános tudásukról adnak számot, a következő évben pedig szakmai versenyt rendeznek. Ezeken elméleti és gyakorlati feladatok egyaránt vannak, többek között lövészet, tereptan, haditechnika, menetdalok.- Kik támogatják szakrajukat?- Patrónusunk a Bonyhád Városi MHSZ, valamint Wirth Csaba, városunk polgárvédelmi parancsnoka. Sikeres működésünket az iskolában 20 légpuska, tájolók, valamint oktatótáblák biztosítják. Úttörőcsapatunk tavaly harmadszor, véglegesen elnyerte a KISZ KB Vörös Selyemzászlaját. A kitüntetéssel járó 25 ezer forintot óbányai turistaházunk fejlesztésére fordítottuk.- A pályára irányításban mekkora szerepet játszik honvéd szakrajuk?- Tanulóink közül néhányan a pécsi katonai kollégiumban folytatják tanulmányaikat, de sajnos az ő számuk még elég kevés. Viszont szakrajunk tagjai a középiskolában az ifjú gárda keretében továbbra is kapcsolatot tartanak a honvédelemmel. A Közeljövőben szeretnénk tovább fejleszteni a pályára irányítást, elvisszük diákjainkat a pécsi katonai kollégiumba, hátha az ott látott, tapasztalt fegyelmezett, mégis vidám életmód jobban megragadja tanulóinkat - fejezi be a beszélgetést optimistán Kersák Tamás. mr. Tévébe jutottak az aparhanti tűzoltók „Mindennap gyakoroltunk”- Mit tennétek, ha most hirtelen megszólalna a tüzet jelző szaggatott csengő, mert valahol lángnyelvek csaptak fel az iskolában?- Egyikünk itt maradna telefonálni a tűzoltóságra meg a téesz tűzoltóinak, a többiek meg elrohannának megkeresni a porraloltó készülékeket, és csillapítani a pánikot. Megnyugtatnánk a gyerekeket, hogy fegyelmezetten viselkedjenek, és kivezetnénk őket az épületből. Okos, szakszerű a válasz, s ez nem is meglepő, hiszen az aparhanti úttörők tűzoltó szakalegységének tagjaitól kaptuk őket; azoktól a pajtásoktól, akik a közelmúltban megrendezett televíziós vetélkedőn a harmadik helyezést érték el. Most négyen szoronganak a kicsiny igazgatói szoba szőnyegén a tízfös csapatból, hogy meséljenek élményeikről, elmondják, miért választották ezt a nem könnyű, olykor még veszélyekkel is járó „hivatást".- A testvérem önkéntes tűzoltó, valamikor ő is itt kezdte. Én ötödikes korom óta járok a foglalkozásokra - mondja elsőként a kis bogárszemű Bogos Dóra, s hamarosan kiderül, hogy Gapp Anikónak már az édesapja, Minker Robinak az anyukája is jeles pionír tűzoltó volt. Balogh Andreát barátnője, Anikó csalta a gárdába, meg az a lehetőség, hogy sokat lehet vidékre utazni, s persze fontos, érdekes dolgokat megtanulni. Hogy melyek ezek, lelkesen sorolnák mindany- nyian, de végül is Anikó foglalja össze.- Tudnunk kell kúszni, palánkot mászni, kismotorfecskendőt indítani, tömlőt feltekerni, tálcatüzet oltani, - ebben a most hiányzó Kozma Robi a legjobb - s természetesen telefonon segítséget hívni. Mert azt is pontosan kell ám! Meg kell jelölni a helyszínt, a tűz jellegét, nagyságát, hogy emberélet van-e veszélyben, s hogy ki a bejelentő és honnan beszél.- Nemcsak gyakorlatban kell sokat , tudni, hanem elméletben is - veszi át a szót Norbi, akiről látszik, hogy - bár hivatalos vezetője nincs a csapatnak - felnőt- tes, komoly viselkedésével köztiszteletnek örvendő vezére lehet társainak. - Sok mindent megtanulunk, rendszeresen, a versenyek előtt mindennap gyakorolunk - folytatja - és olyan öröm, ha meg tudjuk javítani az időeredményt!- Gencsapátiban az volt a legnagyobb bánatom, hogy későn indult el a viz, és értékes perceket veszítettünk - panaszolja Dóra. - Utána meg azért úszott el öt pontunk, mert a Vas István Zoltán mellett ültünk, és nem látszott a képernyőn, hogy már fent van a kezünk - így Anikó. Felidézik a tévés verseny előkészületeit, a látogatást a szekszárdi tűzoltóságnál, aztán a gyönyörű kastélyból kialakított gencsapáti nevelőotthont, ahol a verseny ideje alatt laktak. Büszkén említik, hogy olyan feladatokat is sikeresen megoldottak, amelyeket itthon nem gyakoroltak. S persze örömüket, mikor átvehették a szép serleget, a fejenként ezer forintos pénzjutalmat, meg az apróbb ajándékokat. A „fellépésért” még külön hat-hat- száz forint tiszteletdíj is ütötte a markukat.- Én voltam a narrátora annak a két videofilmnek, amivel be kellett mutatnunk a megyénket meg a tűzoltómunkánkat, s abban a szerencsében volt részem, hogy bejuthattam a paksi atomerőműbe is - újságolja lelkesen a valóban szép kiejtésű Andrea. Mindannyiuk legnagyobb öröme pedig az volt, hogy ország-világ előtt képviselhették falujukat, iskolájukat.- Szurkoltak nekünk itthon - mondja Dóra -, s mikor megjöttünk, sokan gratuláltak az utcán. Ezzel talán kedvet is csináltunk a kisebbeknek. A tanév végén mi elballagunk, s kell az utánpótlás. Hogy kik jelentkezzenek? Felváltva sorolják: a tanulás mellett vállalja a sok gyakorlást, fogadjon szót Sunk tanár bácsinak, legyen fegyelmezett, és ne ijedjen meg, ha tűz van... Úgy hallottuk, Aparhanton a hatvanas évek óta folyamatosan nevelkednek tüz- oltópalánták. Ha mindig ilyenek az elődök, miért ne lenne így a jövőben is? CSER ILDIKÓ Fotó: GOTTVALD KÁROLY Kétezren a gárdában Az úttörőmozgalomban a honvédelmi tevékenység egyik sajátos színtere az úttörőgárda. Tolna megyében közel kétezer gyermek megközelítőleg másfél száz felnőtt vezető irányításával 10 fős szakaszokban dolgozik, a következő szakágakban: egészségügyi, közlekedési, munkásőr, tűzoltó, honvéd és polgár- védelmi. A pedagógus úttörővezetők mellett nagyon sok felnőtt segítője van e sajátos honvédelmi munkának, vöröskeresztesek, rendőrök, tűzoltók, munkásőrök, hivatásos állományú katonatisztek és tiszt- helyettesek, MHSZ-aktívák működnek közre a pajtások felkészítésében. 1987- ben az „Együtt a gárda" találkozó keretében mérték össze tudásukat városi vetélkedőktől országos szintig a hat szakág úttörőgárdistái. Az 1988-ban szakáganként megrendezendő szakmai találkozóra már most készülnek a pajtások. A győztes bonyhádi csapat az írásbeli feladatok megoldása közben Kisdobosok kerékpárral Ki tud többet a KRESZ-ből? - ez leAz úttörőházban harminc alsó taEgy akadály a „rutinpályán” Sándor-Csibi Tibor összeállítású triója hitte a legkevésbé, hogy megszerzi a győzelmet, ezt jelezte felszabadult örömujjongásuk az eredményhirdetéskor. A képzeletbeli dobogó második fokára az őcsényi iskolások állhatták fel, míg a harmadik helyezést a paksi III. számú iskola csapata érte el. Á hetett volna mottója a hét végén Szekszárdon megtartott közlekedésbiztonsági vetélkedő megyei döntőjének. Ez alkalommal azonban nem a felnőtt, jogosítvánnyal rendelkező korosztály képviselői, hanem a legfiatalabbak, az általános iskolások mérték össze tudásukat. gozatos adott egymásnak találkozót, ' a gyerekek megyénk különböző településeiről érkeztek. A három-három fős csapatok nemcsak elméleti felkészültségükről adtak számot a tesztlapok kitöltésekor, hanem a gyakorlatban is bizonyíthattak. Az intézmény tornatermében rögtönzött „rutinpályán” kellett kerékpárral gyors egymásutánban végighaladniuk, s nem is annyira az akadályok, mint inkább a „vizsgadrukk” következtében néhányan több hibapontot is ösz- szegyűjtöttek. Ez persze senkinek nem szegte kedvét, hiszen a mindvégig változatos, fordulatos verseny még tartogatott meglepetéseket. Talán a bonyhádi III. számú általános iskola Nagy Károly-Szabó Minker Norbert, Balogh Andrea, Gapp Anikó és Bogos Dóra