Tolna Megyei Népújság, 1987. november (37. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-24 / 277. szám

2 ™ÉPÜJSÁG 1987. november 24. Németh Károly Argentínába utazott Németh Károly, az Elnöki Tanács elnö­ke hétfőn befejezte uruguayi látogatását és tovább utazott Argentínába, ahol Raul Alfonsin köztársasági elnök meghívásá­nak tesz eleget. Németh Károly személyében először lép magyar elnök argentin földre. A láto­gatást megelőzően Alfonsin államfő az MTI dél-amerikai tudósítójának adott nyi­latkozatában bejelentette, hogy az ar­gentin kongresszus ratifikálta a magyar -argentin kulturális egyezményt. Kap­csolatainkat nagyon jónak minősítette és azt mondta, hogy intenzivebbé kell tenni őket. „Örömmel állok elébe az elnök úrral folytatandó beszélgetésnek az emberi­séget érintő alapvető kérdésekről, hogy megtudjam, mi a magyar kormány véle­ménye róluk, és tapasztalatot cserélhes­sünk, hogyan szolgálhatnánk legjobban megoldásukat” - fűzte hozzá. Raul Alfon­sin kormánya nevében elismerően szólt arról, hogy Magyarország következete­sen kiáll Argantína mellett a Malvinas szi­getek feletti szuverenitással kapcsolat­ban. Németh Károly, az Elnöki Tanács elnö­ke hétfőn délután dél-amerikai látogatá­sának harmadik állomására, Argentíná­ba érkezett. Németh Károlyt, feleségét és kíséretét Buenos Aires repülőterén Raul Alfonsin köztársasági elnök és felesége fogadta. Németh Károly fogadására a repülőté­ren megjelent az argentin kormány vala­mennyi tagja, köztük Dante Caputo kül­ügyminiszter. Az ünnepélyes fogadtatás után az Elnöki Tanács elnöke szálláshe­lyére, a városközpontban lévő Plaza ho­telbe hajtatott, ezután megkoszorúzta az argentin függetlenségi harc hőse, San Martin tábornok emlékművét. Délután megkezdődtek a hivatalos megbeszélések. Németh Károly az elnöki palotában, a Casa Rosadaban kétoldalú és nemzetközi kérdésekről tanácskozott Raul Alfonsin államfővel. Megbezélésü- kön jelen volt Klein Márton, hazánk Bue­nos Aires-i nagykövete és Arnaldo Ma­nuel Listre, Argentína budapesti nagy­követe. Ezt követően az elnöki palota fehér ter­mében bemutatták elnökünknek az Ar­gentínában akkreditált diplomáciai tes­tület misszióvezetőit. Magyar-uruguayi tárgyalásokról kia­dott közös közlemény a többi közt meg­állapítja: Németh Károly, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Julio Sanguinettinek, az Uruguayi Keleti Köztársaság elnökének meghívására 1987. november 19-23. között hivatalos látogatást tett Uruguayban. Az államfők szívélyes, a kölcsönös megértés légkörében folytatott tárgyalá­saikon megvizsgálták a két ország kap­csolatainak helyzetét és bővítésük lehe­tőségét. Véleményt cseréltek időszerű nemzetközi kérdésekről, többek között a latin-amerikai térség békéjével és biz­tonságával összefüggő kérdésekről. A két államelnök megerősítette, hogy kormányaik teljes mértékben tisztelet­ben tartják és az országaik közötti kap­csolatok alapjának tekintik az Egyesült Nemzetek Szervezetének Alapokmá­nyát, a nemzetközi jognak az államok kö­zötti kapcsolatokat szabályozó normáit, így a szuverén államok egyenlőségét, te­rületi integritását, a népek önrendelkezé­si jogát, valamint az államok belügyeibe való be nem avatkozást. Kinyilvánították országaik szándékát, hogy a jövőben is tevékenyen hozzájá­rulnak a világbéke fenntartására irányuló erőfeszítésekhez, a vitás kérdések békés rendezéséhez. Elítélték az erő alkalma­zását- és az erővel való fenyegetést. Szükségesnek tartják a fegyverkezési hajsza megfékezését és a világűrre való kiterjesztésének megakadályozását. Üd- vözlik a szovjet-amerikai csúcstalálko­zót, a közepes hatótávolságú és hadmű­veleti-harcászati rakéták felszámolásá­ról szóló elvi megállapodást, mint a nuk­leáris leszerelés irányában tett első je­lentős lépést. Hangsúlyozták, hogy a fegyverkezést korlátozó egyezményeket, köztük az ABM-szerződést maradéktala­nul be kell tartani. Megerősítették kormányaik azon szándékát, hogy tiszteletben tartják és elősegítik az emberi és más alapvető szabadságjogok érvényesülését, elvetik a diszkriminációt, a fajli megkülönbözte­tés minden formáját. Elítélték a Dél-afri­kai Köztársaság apartheid-politikáját, tá­mogatják a namibiai nép igazságos har­cát, amelyet önrendelkezési jogának ér­vényesítéséért, függetlenségének kivívá­sáért folytat. A magyar-uruguayi kap­csolatokat áttekintve kiemelkedő jelentő­séget tulajdonítottak a kölcsönös elő­nyök alapján megvalósuló árucsere bő­vítésének. Országaink arra törekszenek, hogy feltárják és az eddiginél teljeseb­ben kihasználják a lehetőségeket az együttműködés hagyományos területein és korszerűbb formákat is alkalmazza­nak, mindenekelőtt a textilipar, az orvosi műszergyártás, a biotechnológia új, és perspektivikus ágazataiban. A két ország közötti kapcsolatok szélesítése céljából ösztönzik a vállalatok és intézmények közötti közvetlen együttműködés megte­remtését az ipar, a mezőgazdaság, a ke­reskedelem, a szolgáltatások és a légi közlekedés területén. Az együttműködés megkönnyítése érdekében előirányoz­ták a kettős adózás megszüntetéséről szóló megállapodás megkötését. Egyetértettek, hogy célszerű megvizs­gálni a műszaki együttműködés lehető­ségeit abból a célból, hogy szakmai ta­pasztalatok és műszaki eljárások cseré­jére kerüljön sor a kölcsönös érdeklő­désre számottartó területeken. Nagy jelentőséget tulajdonítva az együttműködés bővítésének a kultúra, a tudomány és az oktatás terén, kicserél­ték a magyar-uruguayi kulturális, tudo­mányos és oktatási együttműködési megállapodás hatályba lépéséről szóló okmányokat. Kiemelték, hogy a Magyar Népköztár­saság és az Uruguayi Keleti Köztársaság népeinek hagyományos barátsága, köl­csönös rokonszenve és tisztelete jól pél­dázza a különböző társadalmi berendez­kedésű országok együttműködésének lehetőségét. A két államelnök gyümölcsözőnek mi­nősítette a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa elnökének az Uruguayi Ke­leti Köztársaságban tett látogatását, amely hozzájárult a két nép és állam kap­csolatainak bővítéséhez és elmélyítésé­hez. Németh Károly köszönetét fejezte ki vendéglátójának a szívélyes és meleg fo­gadtatásért, amelyben őt és kíséretét ré­szesítette. Az Elnöki Tanács elnöke hiva­talos magyarországi látogatásra hívta meg Julio Sanguinettit, az Uruguayi Kele­ti köztársaság elnökét, aki a meghívást köszönettel elfogadta. Komor kilátások a teaszigeten Második Libanon? Felvonulások és éhségsztrájkok, me­rényletek, diáktüntetés és szimbolikus parlamenti visszavonulás - a tiltakozás megannyi példája kísérte a Srí Lanka-i törvényhozás döntését, amelyet a tamil lakosság részleges önkormányzatáról, a polgárháború sújtotta, évek óta véres harcok színhelyévé vált északi és keleti területek bizonyos fokú anatómiájáról hoztak. Úgy tűnik tehát, hogy e meglehetősen elkésett lépéssel, a kisebbségben lévő tamilok egyes követeléseinek kielégíté­sével sem jutott el igazán a megbéké­lés küszöbére az idillikus szépségű haj­dani teasziget, amely a gyarmati kor­szakban méltán számított Nagy-Britan- nia külbirtokainak ékességei közé. Halvány reménysugár Csakhogy a kolonialista kor súlyos, máig ható történelmi torzulásokat, köztük a bénító hatású nemzetiségi ellentéteket hagyta örökségül a dél-ázsiai szigetál­lamnak. Az egykori Ceylonon jó néhány­szor vezetett kegyetlen öldökléshez a ta­mil és a többségben lévő szingaléz la­kosság bonyolult, gazdasági és társadal­mi motívumokkal átszőtt szembenállása, s az utóbbi három-négy évben szinte el­szabadult a pokol. Terrorakciók, ártat­lan polgári áldozatok hidegvérű lemé­szárlása, sorozatos tisztogató hadjáratok a kormányellenes tamil erők ellen - az ál­lam kétségtelenül a szakadék szélére ju­tott. Még a hivatalos becslés is hétezer halottról, s mintegy kétmilliárd dolláros kárról szól - a valódi adatokat találgatni is nehéz lenne. Halvány reménysugár csak akkor je­lent meg a politikai rendezés borús hori­zontján, amikor nyár végén az indiai kor­mányzat segítségével sikerült tető alá hozni egy átfogó békeegyezményt. Ez egyaránt intézkedett a fegyveres harc beszüntetéséről, a fegyverek beszolgál­tatásáról, valamint az említett önkor­mányzati forma kialakításáról. Új-Delhi a közvetítésen túlmenően további szere­pet is vállalt e megnyugvás biztosítására, s összesen körülbelül 20 ezer fős béke- fenntartó haderőt küldött a szomszédos szigetországba. Feladatuk elvileg csak a nyugalom biz­tosítása, illetve a tűzszünet ellenőrzése lett volna, de hamarosan elkeseredett csaták középpontjába kerültek. A radi­kális tamil LTTE (Tamil Eelam Felszaba­dító Tigrisei nevű szervezet, ahol az Eelam kifejezés a létrehozni kívánt füg­getlen tamil államot jelöli), ugyanis némi habozás után mégsem volt hajlandó fegyverletételre, sőt, újabb követelések­kel lépett fel a colomból kormánnyal szemben. Újabb terrorhullám Radzsiv Gandhi számára a döntés nem lehetett könnyű, de ha a kibontako­zás minimális esélyeit meg akarta őrizni Sri Lankán, nem tétovázhatott: az indiai alakulatok támadásba lendültek a tamil gerillaegységek ellen, s elhúzódó, szívós harcban felül is kerekedtek. Csakhogy a tamil „tigrisek” tekintélyes része kicsú­szott az ostromgyűrűből, így félő, hogy a rajtaütések, orvtámadások száma a jövő­ben tovább növekszik. Erre célozva fi­gyelmeztetett számos Sri Lanka-i és in­diai lap, hogy egyre nagyobb egy „máso­dik Libanon” létrejöttének veszélye, vagyis tartani kell attól, hogy a szigetor­szágban minden erőfeszítés ellenére ál­landósul a kilátástalan polgárháború. A legutóbbi fejlemények sajnos erre utalnak. Hiába szavazta meg például a parlament a tamil tartományi tanácsok megalakítását, ha ezzel felélesztette a legalább oly veszélyes szingaléz szélső­ségesek haragját és bosszúvágyát is. Valószínűleg az ő számlájukra írandó az emlékezetes colombói pokolgépes me­rénylet, s az ország több körzetén végig­söprő újabb terrorhullám is. Dzsajavardane elnök lehetőségei Indiai csapatok a tamilok lakta Dzsaffna városban meglehetősen korlátozottak, kilátásai pedig enyhén szólva komorak. Ha ra­gaszkodik a békeegyezmény előírásai­hoz, saját híveinek megfogyatkozását és az erőszakos cselekmények kiújulását kockáztatja. Ha viszonyt enged a szinga- lézek nyomásának és visszatáncol ígére­teitől, akkor a tamil radikálisok alá ad lo­vat, s mellesleg elveszti az indiai vezetés jóindulatát. Csökkenő vonzerő Aligha irigylésre méltó tehát az idős ál­lamfő helyzete. A jelek szerint az egykor joggal turistaparadicsomnak számító, ma viszont a szétzilált közállapotok miatt csökkenő vonzerővel rendelkező sziget rövid távon aligha remélheti az indulatok lecsillapodását, az etnikai, vallási és tár­sadalmi érdekellentétek oldódását - ah­hoz túl sok gyúanyag halmozódott fel. Pedig kétség sem férhet hozzá, hogy - amint egy colombói újság megfogal­mazta: - „Sri Lanka már eddig is túl sokat vérzett, túl sokat szenvedett...” SZEGŐ GÁBOR Mai kommentárunk Fény a közép-amerikai alagútban? A mai világ egyik válsággócából, Közép-Amerika térségéből egymást követik a fontosnak látszó hírek. Sokasodnak annak jelei, hogy „az Egyesült Államok hátsó udvarában” talán - de még mindig csak talán - a dolgok elmozdulhatnak a holt­pontról. Az elmúlt hét végén és az új hét első napján a lényegesebb hírek Salvador­ból és Nicaraguából érkeztek. Salvadorba, ebbe a zaklatott kis országba hosszú száműzetés után hazatért Ru­ben Zamora ellenzéki vezető, és órákon belül várható a Farabundo Martinról elne­vezett gerillaszervezet másik vezetőjének, Guillermo Ungónak a hazatérése is. Ez önmagában jó hír -még jobbá teszi az egyidejűleg bejelentett, igaz, egyelőre ideig­lenes, tűzszünet is. Mindez, megint csak egyelőre, egybevág a térségben elfoga­dott rendezési terv betűjével és szellemével. Akkor viszont - kérdezheti joggal az olvasó - miért fogalmaz a kommentátor fenntartással, nem titkolt óvatossággal? Mert a megfigyelőknek továbbra is minden okuk megvan a kételkedésre: a konfliktus gyökerei túlságosan is mélyek ahhoz, hogy sima megállapodásokban bizakodjunk. Maradjunk Salvadornál. Zamora ugyan hazatért és követheti őt Ungo, de - és ez bizony fontos, politikai „de” - Napoleon Duarte salvadori elnök máris ki­jelentette: a két hazatérő csak úgy kerülheti el a „felelősségrevonást", ha nemcsak a fegyveres harcról mond le (ez még valahogy „beleférne" a nyári közép-amerikai megállapodásba), de megszakítja kapcsolatait a kormányellenes baloldallal. Ez utóbbbi követelés már aggodalomra ad okot, és sok a baljós jel Nicaraguával kapcsolatban is. Pedig Managuában máris sok mindent tettek a béketerv jegyében. Ortegáék felújították a párbeszédet a belpolitikai porondon, újra engedélyezték a jobboldali, az ellenforradalmárokkal szimpatizáló La Prensa című napilapot, most pedig, a hét végén, csaknem ezer politikai foglyot engedtek szabadon. A sandinista kormány részéről minden olyan gesztus tudatos kockázatvállalás, annak a felismerésnek a szellemében, hogy a kibontakozás csak kölcsönös engedményekkel, vagyis kompromisszumokkal lehetséges. A kölcsönösséggel azonban ismét baj van. Miközben még a Reuter brit hírügynökség kommentátora is „igen fontos lépésnek" minősíti a politikai foglyok ilyen irányú szabadon engedését, a hivatalos Washington még mindig fanyalog, és minden módon bátorítja a „ke­mény" kontrákat. Változatlanul ez a legnagyobb akadálya béketerv megvalósulásá­nak útjában. Ezt igazolja az amerikai képviselőház elnöke, Jim Wright legutóbbi nyilatkozata is. A politikus, akit Reaganék azért bírálnak, mert találkozott Ortegával, most azt mondta az NBC televíziónak: ideje lenne, hogy végre az amerikai kormány is tegyen egy lépést abba az irányba, amiről annyit beszél... HARMAT ENDRE PANORÁMA MANAGUA - A nicaraguai légierő két tisztje Costa Ricába dezertált egy An-2- es repülőgépen - jelentette be a nicara­guai nemzetvédelmi'minisztérium. A de- zertőrök Juigalpa város repülőteréről ra­bolták el a katonai gépet. Nicaraguai tá­jékoztatás szerint a két volt tiszt ellen a közelmúltban indítottak vizsgálatot a re­püléseik során elkövetett fegyelmi vétsé­gek miatt. A nicaraguai nemzetvédelmi minisztérium kérte, hogy Costa Rica szolgáltassa vissza az elrabolt repülőgé­pet. BUDAPEST - Hazaérkezett a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának pártmunkásküldöttsége, amely látogatást tett Romániában, élén Vincze Gáborral, az Agitációs és Propaganda Osztály alosztályvezetőjével. A látogatás során ismerkedtek a tömegpolitikai mun­ka gyakorlatával, tapasztalataival, meg­beszélést folytattak a rádió és a televízió, a pártakadémia, a területi pártszervek és oktatási intézmények vezetőivel. A kül­döttséget fogadta Gheorghe Sprinteroiu, az RKP KB póttagja, a KB Propaganda Osztályának helyettes vezetője. * Hétfőn, a Duna Intercontinental Szálló­ban megkezdődött a 40 éve alakult, bé­csi székhelyű Duna-Európai Intézet ülé­se Budapesten. Az intézet, amely a kelet­nyugati gazdasági kapcsolatok fejleszté­sével foglalkozik, eddig már négy nem­zetközi találkozót tartott - a Magyar Ke­reskedelmi Kamarával együttműködve - Budapesten. A kétnapos tanácskozás központi témája: az európai gazdasági kapcsolatok helyzete és távlatai. Az ülést osztrák részről Wilhelm Hendricks, az in­tézet elnöke, magyar részről Beck Ta­más, a Magyar Kereskedelmi Kamara el­nöke nyitotta meg. A tanácskozás részt­vevői előadást hallgattak meg egyebek között a magyar gazdaságirányítás kor­szerűsítéséről, valamint azokról a törek­vésekről, amelyek a nemzetközi munka- megosztásba való erőteljesebb bekap­csolódást szolgálják. PEKING - A kínai rádióban, a televí­zióban és a nyomtatott sajtóban rohamos gyorsasággal válik mindennapos kifeje­zéssé a „párbeszéd” és a „konzultáció”. Nem divatról van szó, hanem olyan gya­korlatról, amelyet a Kínai Kommunista Párt nemrég lezajlott XIII. kongresszusa szentesített és indított el minden eddigi­nél szélesebb és ígéretesebb úton. Mint emlékezetes, Csao Ce-jang, a KKP KB újonnan megválasztott főtitkára azt java­solta a párt és az állami vezetőknek a pártkongresszus elé terjesztett beszá­molójában, hogy kezdjenek minél átfo­góbb és rendszeresebb párbeszédet és konzultációt a néptömegekkel a demok­ratizmus kibontakoztatására és fejleszté­sére. BANGKOK - Szihanuk herceg, a kam­bodzsai törvényes kormány ellen harcoló emigráns csoportok egyik vezetője hozzá­járult ahhoz, hogy Hun Sen kambodzsai kormáhyfővel decemberben találkozót tartsanak - közölte hétfőn Bangkokban Szihanuk szóvivője. A találkozó megtartá­sára vonatkozó ajánlatot Szihanuk pénte­ken táviratban küldte el Hun Sennek. A távirat szövegét a khmerek bangkoki kép­viselete hétfőn hozta nyilvánosságra. WASHINGTON - Második napja tart a louisianai Oakdale börtönében a kubai ra­bok lázadása. A mintegy ezer köztörvé­nyes bűnöző a börtön személyzetének 28 tagját tartja túszként, - bár egyes jelenté­sek szerint négyet szabadon enegdtek. A rabok felégették az épületek egy részét. A börtönt valóságos hadsereg veszi körül: helyi és állami rendőrök, börtönőrök, az FBI ügynökei, a bevándorlási hivatal fegy­veresei és még több más hatóság alakula­tai. A hatóságok tárgyalásokat folytatnak a rabokkal és közölték: ha a túszoknak nem esik bántódásuk, egyelőre nem rohamoz­zák meg a börtönkomplexumot. A lázadás oka az, hogy a rabok egy részét az ameri­kai hatóságok vissza akarják telepíteni Ku­bába, ahol nagy részük ellen szintén törvé­nyes eljárás volt folyamatban, mielőtt 1980-ban az Egyesült Államokba mene­kültek. Az amerikai hatóságok az 1980-as menekültek közül mintegy 2500-at nemkí­vánatos személynek minősítették, s még 1984-ben megállapodtak a kubai hatósá­gokkal azok kitelepítéséről. Mivel a koráb­ban felfüggesztett megállapodást most új­ra hatályba helyezték, a rabok azt akarják megakadályozni, hogy visszakerüljenek Kubába. BÉCS - A Varsói Szerződés és a NATO tagállamai közötti konzultációk keretében Bécsben hétfőn a felek folytatták az egyez­tetést a jövendő tárgyalások mandátumá­ról, amelyek az európai fegyveres erők és hagyoményos fegyverzet csökkentésével foglalkoznának az Atlanti-óceántól az Uraiig terjedő térségre vonatkozóan. PÁRIZS - Simon Peresz izraeli kül­ügyminiszter négynapos magánlátoga­tást tett Párizsban és a közel-keleti vál­ság rendezésének lehetőségeiről cserélt véleményt a francia vezetőkkel. Az izraeli külügyminisztert fogadta Francois Mit­terrand francia elnök, Jean-Bernard Rai- mond külügyminiszter, az elnökségre pályázó Raymond Barre és Lionel Jos­pin, a Szocialista Párt első titkára. Peresz hétfőn továbbutazott Londonba.

Next

/
Thumbnails
Contents