Tolna Megyei Népújság, 1987. november (37. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-23 / 276. szám
2 lísfÉPÜJSÁG 1987. november 23. Ikaruszok Ikarosz földjén Hazánk és Hellasz kapcsolatai Mai kommentárunk Brüsszeli kérdőjelek Kádár János belgiumi látogatása kapcsán a közelmúltban gyakran szerepelt Brüsszel a magyar sajtóban. A tudósítások részletesen szóltak azokról a tárgyalásokról is, amelyet az MSZMP főtitkára a Közös Piac vezetőivel folytatott. Ha most mégis időszerű újra az EGK-ról szólni, az azért van, mert ma kezdődik az európai gazdasági közösség kétnapos külügyminiszteri tanácskozása, amelyen várhatóan napirendre kerül a hazánkkal kötendő megállapodás kérdése is. Hosszú tárgyalások előzték meg a legutóbbi megbeszéléseket és várhatóan még több fordulóra van szükség ahhoz, hogy Brüsszelben elismerjék a magyar igények jogosságát. Pedig hazánk nem tart többre igényt, mint mások. Csupán azt tartanánk igazságosnak, ha a GATT-tagság jogán járó lehetőségek éppúgy megilletnének minket is, mint más országokat. A mostani helyzetben a magyar termékek versenyképességét - hagyományos nehézségeinken túl - csökkentik azok a korlátozó intézkedések, amelyeket a Közös.Piac foganatosított, ellentmondva a GATT általános elveinek és előírásainak. Természetesen minden államnak joga, hogy saját piacát úgy védje, ahogy akarja. Csakhogy a Közös Piac esetében a kinyilvánított szándékok és a gyakorlat között komoly szakadék tátong. Valószínű, hogy a brüsszeli gazdasági szakemberek nem a magyar termékek Nyugat-Európára zúduló dömpingjétől tartanak, hanem attól a precedenstől, amelyet a hazánkkal kötendő megállapodás szerintük jelentene. Pedig a helsinki folyamat logikájából és határozataiból egyenesen következik, hogy Európában nem mesterséges akadályokra, hanem az együttműködést elősegítő szabályokra van szükség. Érdekes megfigyelni, hogy a Közös Piachoz tartozó országok vezető politikusai egymás után minősítik érthetőnek és igazságosnak a magyar álláspontot. A tárgyalásokon eddig mégsem sikerült teljesen megegyezni, Brüsszelben valamiért sorra megfeneklenek a kompromisszumokat kereső törekvések. Legalábbis eddig ez volt a helyzet. Félreértés ne essék, az EGK-val kötendő megállapodás nem jelent közvetlenül kifejezhető, azonnali jelentős előnyöket a magyar gazdaságnak. Ettől még nem fogunk könnyebben megbirkózni a ránk váró nehéz feladatokkal, hiszen az előre látható közvetlen haszon nem éri el a százmillió dolláros nagyságrendet sem. Ennél fontosabb, hogy megteremtsük a kapcsolatok későbbi fejlesztésének lehetőségeit, annak feltételeit, hogy egyenlő társként vehessünk részt az európai gazdasági együttműködésben. Ennek reményében olvassuk most fokozott érdeklődéssel a brüsszeli tanácskozásról érkező híreket. HORVÁTH GÁBOR Kalózok a Sziámi-öbölben Görögország nem csupán ősi történelme, kultúrája, napsütéses tengerpartjai és turistaparadicsomként sem utolsó szigetei miatt játszik sajátságos szerepet Európában. Egyre fokozódó politikai szerepe; megfontolt, felelősségteljes lépéseinek nyomán növekszik tekintélye, miközben gazdaságilag is egyre inkább integrálódik a Közös Piachoz. Ez lényeges a görög ipar és mezőgazdaság számára - ezáltal azonban a magyar partnerek a Brüsszelben meghatározott korlátozó intézkedések miatt nehezedett a helyzetük. A két ország együttműködését a világ- politika számos alapvető kérdésében meglévő nézetazonosság is elősegíti. Jóllehet két eltérő politikai-katonai szövetségi rendszer tagjairól van szó, hazánk és Hellasz kapcsolataiban ez nem okoz nehézségeket. Sőt, egyaránt fontosnak tartják mind Athénban, mind Budapesten, hogy tovább erősödjön a Helsinki nevével fémjelzett európai enyhülési és együttműködési folyamat. Azonosan ítéljük meg például a szovjet-amerikai leszerelési tárgyalások szükségességét, s mélységben egyetértünk az atomfegyvermentes Balkánt célul kitűző kezdeményezésekkel is. Grósz Károly küszöbönálló görögországi látogatása során előre láthatóan további érintkezési pontokat is sikerül majd találni a két fél nézeteiben, mint ahogyan az előző miniszterelnöki vizitek alkalmával is történt. Legutóbb 1983-ban Andreasz Papandreu tárgyalt Budapesten. Ezek a megbeszélések jól szolgálták a két ország együttműködésének kölcsönösen előnyös bővítését. Remélhetőleg a jövőben sikerül majd még rendszeresebbé tenni a magas szintű látogatásokat. Magyarország jelen van a görög hétköznapokban: Athén utcáin számos lla- rusz hirdeti a görög legenda hőse és autóbuszgyártásunk dicsőségét, s sok görög kikötőben közmegelégedéssel üzemelnek a Ganz feliratú daruk. Ahhoz kéUJ-DELHI - Az indiai főváros Dzsava- harlal Nehruról elnevezett parkjában szombaton délelőtt ünnepélyes keretek között felavatták Vlagyimir lljics Lenin szobrát. Az avatóünnepségen jelen volt Nyikolaj Rizskov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és Radzsiv Gandhi indiai kormányfő. A hivatalos indiai látogatáson tartózkodó szovjet miniszterelnök később udvariassági látogatást tett Ramaszvami Venkataraman köztársasági elnöknél és Sankar Dajal Sarma köz- társasági alelnöknél. BUDAPEST - A Mexikói Szocialista Párt meghívására magyar pártküldöttség utazott Mexikóba. A delegáció élén Varga Péterrel, az MSZMP Központi Bizottsága tagjával, a KB közigazgatási és adpest viszont, hogy országaink viszonylag közel fekszenek egymáshoz, ipari fejlettségünk nagyjából azonosnak mondható, és a gazdaságok struktúrája is jól kiegészíthetné egymást, jelenleg nem tekinthetők kielégítőnek a két ország gazdasági kapcsolatai. Úgy tűnik, lehetőség van a meglévő tartalékok jobb kihasználására, az intenzivebb együttműködésre, amelyre mindkét fél törekszik. A görög vezetőknél megértésre talál hazánk álláspontja az EGK és Magyarország közötti kapcsolatrendszer javításának szükségességét illetően, ami kétségkívül előmozdítja e régóta meglévő probléma felszámolását. Évente mintegy tizenötezer magyar turista fordul meg Görögországban, és több mint négyszer ennyi hellén jár nálunk. Az egyre sokrétűbb politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok mellett erősödnek tehát az emberek közti szeminisztratív osztályának vezetőjével, Mexikóvárosban részt vesz a szocialista párt november 25-29. között ülésező I. kongresszusán. * Ralph Snow-nak, a szervezet elnökének vezetésével egyhetes látogatást tett hazánkban B’nai B’rith Canada Emberi Jogok Ligája és Nemzetközi Kapcsolatok Intézete küldöttsége. A kanadai zsidószervezet delegációja - amely a Magyar Izraelita Felekezet meghívására tartózkodott hazánkban - tájékozódott a magyar zsidóság helyzetéről, életéről. A magyar vezetőkkel folytatott megbeszéléseken tapasztalatokat szereztek hazánk társadalmi, gazdasági és politikai törekvéseiről, az állam és az egyházak kapcsolatámélyes szálak, a barátság kötelékei. Görögországban sok jó ismerősünk van, hiszen nem merült még feledésbe a negyven évvel ezelőtti menekültek itteni fogadtatása. Aligha túlzás azt állítani, hogy a mostani tárgyalások mindkét országban az érdeklődés homlokterében állnak majd. Görögországban mindig is nagy hangsúlyt feltettek a szocialista országokkal fenntartott jó viszony ápolására. Magyar- országon pedig az elmúlt években folytatott nyílt, kapcsolatokat kereső és építő politika egyenes következményének, a stabilizáció és kibontakozás kormányprogramja révén pedig aktuális, fontos eseménynek tekiktik ezt a látogatást, hiszen Grósz Károly miniszterelnöki minőségben második alkalommal utazik európai tőkés országba. ról. A kanadai vendégeket fogadta Vár- konyi Péter külügyminiszter, Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és Lőrincze Péter, a Kereskedelmi Kamara főtitkára. A delegáció szombaton elutazott Budapestről. MOSZKVA - Ha a moszkvaiak nem érzékelik szociális téren a javulást, nehéz lesz őket bevonnunk az új, még nehezebb feladatok megoldásába. Ha rend van az utcákon, az üzletekben széles az áruválaszték, az otthonokban meleg van, akkor az emberek hangulata is jó, s jobban is dolgoznak. Ezt Lev Zajkov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, a moszkvai városi pártbizottság nemrég megválasztott új első titkára mondta. Zajkov, aki moszkvai pártvezetői minőségében először szerepelt a nyilvánosság előtt, azon a tanácskozáson szólalt fel, amelyet pénteken és szombaton tartottak a szovjet főváros kerületi pártbizottságainak élén dolgozó első titkárok részvételével. Téved, aki azt hiszi, hogy kalózkodás ma már csak ifjúsági regényekben vagy kalandfilmekben fordulhat elő: a Szingapúri öböl tájékán néhány éve ugyanis ismét virágzik ez a hírhedett szakma, amely a halálfejet és a keresztbe tett lábszárcsontokat tűzte cégérül a zászlajára. A szingapúri vizi rendőrség minden erőfeszítése ellenére tavaly 51 kereskedelmi hajót ért kalóztámadás a forgalmas délkelet-ázsiai kikötő közelében, az idén pedig, már az első félévben még ennél is több - 61 - ilyen esetet jegyeztek fel. Szingapúr a világ legnagyobb forgalmú kikötője, havonta nem kevesebb mint hatezer hajó vet itt horgonyt. A közeli szűk szorosokban a hajózási viszonyok miatt lelassító teherhajók és óriástanke- rek könnyű prédául kínálkoznak a kalózoknak. A támadás egyáltalán nem emlékeztet a kalandfilmekben látható harsogó fenevadak puskaropogással kísért vad rohamára. Ellenkezőleg: az éj leple alatt kicsi, ám annál sebesebb motorcsónakokkal, a hajó radarjának árnyékában - leggyakrabban hátulról - közelítik meg kiszemeltáldozatukat, és kötélen nesztelenül felkúsznak a fedélzetre. A kapitány vagy valamelyik vezető hajóstiszt kabinját becserkészve túszt ejtenek, hosszú maláj kardjuk vagy tőrük hegyén tartva (lőfegyvert csak elvétve használnak) kinyittatják vele a hajó páncélszekrényét, s az ott talált pénzzel és egyéb mozdítható tárgyakkal - fényképezőgépekkel, karórákkal, kazettás magnetofonokkal - sebesen kereket oldanak. Egy-egy zsákmány értéke elérheti a 20-30 ezer dollárt is. A hajótársaságok szakértői nem javasolják a fedélzeti őrség felfegyverzését, mert attól tartanak, hogy „fegyverkezési spirál” alakulhat ki, s növekedne a halálos áldozatok száma. A Sziámi-öbölről készült összesítés szerint 1980 óta 1500 ember halálával végződtek a kalóztámadások. Nem tűnik célravezetőnek a hajók sebességének növelését szorgalmazó javaslat sem, mert a kalózok motorcsónakjai mindenképpen gyorsabbak, mint a teherhajók, s ha a kalózoknak sikerült hozzájuk kötni magukat, akkor már mindegy, hogy milyen sebességgel úsznak együtt. Riasztó jel, hogy egyre nehezebb legénységet szerződtetni a térségbe tartó hajókra. Egyelőre eredménytelennek bizonyult, hogy a vizi rendőrség szaporította őrjáratait, és költségeket nem kímélve fejleszti felszerelését. Az indonéz haditengerészet is bekapcsolódott a kalózok elleni hajtóvadászatba, ám a szigetcsoportokkal és szorosokkal tarkított zegzugos vizeket képtelenség szemmel tartani. HORVÁTH GÁBOR Pillantás a hétre Válogatás a hét külpolitikai eseményeiből Zsúfolt diplomáciai naptárral búcsúzik november és vele az ősz. A hírügynökségek előrejelzései között szép számmal szerepelnek magas szintű találkozók, nemzetközi tanácskozások, választások és népszavazások. Az igazi figyelem azonban elsősorban a hamarosan sorra kerülő szovjet-amerikai csúcstalálkozó elökészitésére irányul. Hétfő: Hivatalos látogatásra Moszkvába érkezik Soares portugál elnök. A két ország kapcsolatai a hetvenes években gyors ütemben javultak, ez a folyamat azonban az utóbbi időben érezhetően lelassult. Soares tárgyalásain előre láthatólag gazdasági kérdések állnak majd a középpontban. Kedd: A tervek szerint befejeződnek Shultz amerikai külügyminiszter genfi tárgyalásai. A Rea- gan-Gorbacsov találkozó előtt utolsó külügyminiszteri szintű előkészitö megbeszéléseken több fontos kérdést kell még tisztázni ahhoz, hogy a december hetediki washingtoni csúcstalálkozó zavartalan és eredményes lehessen. Szerda: Elnökválasztásokat tartanak Surinamban. A hajdani holland gyarmaton az utóbbi hónapokban heves politikai csatározások folytak, amelyek azonban a közép-amerikai térségben uralkodó feszültség miatt csekély érdeklődést váltottak ki a világsajtóból. Csütörtök: Rómában megkezdődik II. János Pál pápa merénylőjének, a török Ali Agcának fel- lebbviteli pere. Miután a hírhedt, „bolgár szál" elmélet tarthatatlanná vált, s az olasz bűnüldöző szervek nem voltak képesek kideríteni, valójában ki áll az események hátterében, mind kevesebb a remény arra, hogy valaha is megtudjuk, ki adott utasítást Agcának a ravasz meghúzására. Péntek: Acapulcóban nyolc latin-amerikai ország (a Contadora- és a limai csoport tagjai) államfői kezdenek kétnapos csúcsértekezletet. A téma a közép-amerikai helyzet és annak lehetséges megoldásai, valamint várhatóan a latin-amerikai országok eladósodásának problémája. Szombat: Kuvaitban tanácskoznak az olajexportáló arab országok szervezetének, az OPEC- nek tagjai. A legutóbbi Jordániái arab csúcstalálkozó nyomán talán valamelyest közelednek egymáshoz az álláspontok - bár könnyen elképzelhető, hogy az éles érdekellentétek miatt nehezen, vagy egyáltalán nem jön létre mindenki számára elfogadható kompromisszum a követendő stratégia kérdésében. Vasárnap: Lengyelországban az urnák elé szólítják a szavazókat, hogy referendumon mondjanak véleményt a kormány gazdasági reformprogramjáról. Némileg leegyszerűsítve a két választási lehetőség: gyorsított ütemben, akár áldozatok árán is, de bevezetni a reformot, vagy pedigvállalnia hosszabb stagnálást és csak fokozatosan életbe léptetni a tervezett intézkedéseket. Radzsiv Gandhi „második élete” Sok megfigyelő a nyáron már „politikai félholtnak" tekintette Radzsiv Gandhit. Ám az indiai kormányfő, az egykori pilóta, akire 1984-ben, édesanyja, Indira Gandhi meggyilkolása után maradt rá a miniszterelnökség, a jelek szerint most „újjászületett”. A politikusként akkoriban tapasztalatlannak tartott Radzsiv Gandhi nagy lendülettel vetette magát India korszerűsítésébe, az alapító atyáktól, köztük nagyapjától, Nehrutól és édesanyjától örökölt meglehetősen kötött gazdaság liberalizálásába, a véres összecsapásokba torkolló nemzetiségi feszültségek megoldásába. Úgy tűnt azonban, hogy a problémák - a pandzsábi szikhek, a mohamedánok lázongása, a szűnni nem akaró szegénység, az évszázad legsúlyosabb aszálya, a nemzetközi bonyodalmakkal is fenyegető tamil válság, az Új- Delhiben továbbra is mélyen átérzett pakisztáni fenyegetés - veszedelmes hullámokként átcsaptak a feje felett. Kormánybeli szövetségeseit pénzügyi botrányok tizedelték meg, és erősödött a féltékeny régi politukusgárda ellenállása is, mind a kormányzó kongresszusi pártban, mind pedig az ellenzék soraiban. Az Indian Express című lap egyik karikatúrája nemrég úgy ábrázolta Radzsiv Gandhit, mint aki éppen csomagol, Olaszországba, felesége szülőhazájába készülvén. Ám az utóbbi hetekben az ellenfelek elásták a csatabárdot. Most már senki sem jósolja a kormányfő távozását, pedig a belső bajok nem szűntek meg. Radzsiv Gandhi - megfigyelők szerint - külpolitikai lépésekkel vágta ki magát. Októberben Washingtonban járt Reagan elnöknél, s ekkor az a hír járta, hogy útja valamiféle módosulást eredményez az indiai külpolitikában. A hivatalos szóvivők ezt tagadták, de a legjobb cáfolat erre Rizskov szovjet miniszterelnök indiai látogatása és a Szovjetuniót bemutató indiai fesztivál megrendezése. Az időközben megtartott indiai-kínai határtárgyalások nyolcadik fordulója látványos eredményt ugyan nem hozott, de megfigyelők szerint ma már közelebbi lehetőség Gandhi kínai látogatása, harminc évvel Nehru és Csou En-laj utolsó kormányfői talákozója után. Mindez jelzi, hogy az indiai külpolitikai „színskála” továbbra is az-el nem kötelezettség hagyományos színeit tartalmazza. Az ennek jegyében fölerősödött külpolitikai aktivitás gyorsan növelte a kormány megtépázott tekintélyét a közvélemény szemében. Túljut-e Radzsiv Gandhi a belső nehézségeken is? Ez a jövő titka. A külföld számára most az a legfontosabb, hogy az indiai külpolitikának a következetes el nem kötelezettségen kívül nincs alternatívája, s ez a jelek szerint a földrésznyi dél-ázsiai országban is a kormány tekintélyének egyik döntő eleme. Athéni városrészlet
