Tolna Megyei Népújság, 1987. november (37. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-21 / 275. szám
8 NÉPÚJSÁG 1987. november 21. ★ HORIZOnt^ Bulgária Targoncától a vetőmagig Bolgár szakosítás a KGST-ben Bulgária szakosodását a KGST-n belül több mint 300 két- vagy többoldalú szerződés szabályozza. Ebből 200 a gépipart, az elektrotechnikát és az elektronikát érinti, 50 kizárólag a vegyiparral kapcsolatos, a többi a mezőgazdaságra és egyéb iparágakra terjed ki. A bolgár árucsere-forgalom egyharmada a szakosítási és kooperációs szállítások keretébe tartozik. Bulgária mintegy 670 gépipari termék gyártására szakosodott, ezen belül - a KGST-megállodások értelmében - 230-nak az egyedüli gyártója a szervezetben. Nemzetközileg elismertek a bolgár emelőtargoncák, hidraulikus berendezések, szerszámgépek, elektromotorok és mezőgazdasági gépek. A vegyipari szakosodás keretében különböző lakkokat, festékeket, növényvédő szereket, bioaktív és optikai anyagokat, háztartás-vegyipari termékeket, gyógyszereket, műanyagokat, az ágazat csúcsminőséget jelentő termékeit gyártják az országban. A mezőgazdaság régóta hagyományos szállítója a friss és konzervált gyümölcsnek és zöldségnek, a dohánynak és a bornak. Az utóbbi időben azonban sikerrel szakosodtak a különböző gazdaságok a paradicsom-, a paprika- és az uborka- vetőmag szállítására és a szőlőoltványok exportjára. Csehszlovákia Vita az új szövetkezeti törvénytervezetről A csehszlovák lakosság fogyasztási igényeinek kielégítésében fontos szerepet játszanak az ipari és lakásszövetkezetek, valamint az áfészek. Ezzel összefüggésben röviddel az állami vállalatokról és a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló törvénytervek megjelentetése után nyilvános vitára bocsátották az ipari, a fogyasztási és a lakásszövetkezetekről szóló törvénytervezetet is. Csehszlovákiában ez 832 szövetkezetét érint 4,5 milliós tagsággal és 350 ezer alkalmazottal. Az ipari szövetkezetek sokféle szolgáltatást nyújtanak és a fogyasztási cikkek belpiacának 8 százalékát látják el áruval. A fogyasztási szövetkezetek a kiskereskedelmi áruforgalom negyedét biztosítják, a lakás- szövetkezetek az otthonoknak több mint egy- harmadát tartják karban. A Bolgár Népköztársaság bekapcsolódottá más KGST-országokban előállított termékek alkatrészeinek gyártásába is. Kooperációs szerződések alapján szállít indítómotorokat, reléket, gyújtómotorokat, feszültségszabályozókat, olajszűrőket, akkumulátorokat, légszűrő berendezéseket és villamos kábeleket a Szovjetuniónak a VÁZ személygépkocsik gyártásához, amiért cserébe kész autókat kap. A bolgár ipar STB és ATPR automata szövőgépek bizonyos elemeinek gyártására is szakosodott. Számottevő a csehszlovák-bolgár LIAZ-Mada- ra autógyártási együttműködés eredménye is. Szállít Bulgária szerszámgépeket és mikroelektronikai berendezéseket Csehszlovákiába, Magyarországra, az NDK-ba és Lengyelországba, s kohászati, élelmiszeripari termékeket és mezőgazdasági gépeket szinte valamennyi KGST-országba. A legnagyobb kereskedelmi partner továbbra is a Szovjetunió, az ide szállított gépi berendezések kétharmadát szakosítási megállapodás alapján gyártják. A legfrissebb szerződések olyan fontos területeken nyitják meg vagy bővítik az együttműködés lehetőségeit a bolgár ipar számára, mint az atomenergetika, a mezőgazdasági gépgyártás, a raktározási technika, a robotgyártás és a számítástechnika. KNDK Megyei oktatási modellek A Koreai NDK közoktatási hálózatában ma már több modellintézmény működik, sőt újabban mintamegyéket is kialakítottak. A legtöbb eredményt felmutató oktatási mintamegye: Észak- Hamgjöng, ahol az iskolák száma meghaladja a nyolcvanat. Itt a tanítóképzőn és a tanárképző főiskolán kívül több más felsőoktatási intézmény is fogadja a helyi diákságot, s természetesen más megyék fiataljait is. Az alapfokú oktatásra Észak-Hamgjöng 150 óvodájában készítik elő a gyermekeket. A legutóbbi öt évben nemcsak a diákok létszáma, hanem a kiváló tanulók száma is emelkedett. A fiatalok 7-20 százaléka jeles, illetve kitűnő tanuló. M oszkvai d ivat Tesznek-e Moszkvában valamit azért, hogy növeljék a szovjet divat tekintélyét? Igen, s méghozzá nem is keveset. A Szovjetunióban jelenleg zajló átalakulások természetesen az élet e területét is érintik. Az eredmények az országos divatházban már láthatók. A különböző ruhakollekciók hosszú éveken át .lényegében csak a bemutatókon voltak láthatók. Az élet igazolta a keserű tréfát: divat az, ami az áruházakban nem kapható. A legutóbbi szezon viszont szokatlanul kezdődött. A manökenek olyan ruhákat mutattak be, melyek egytől-egyig kaphatók az áruházakban. Megérdemelt tapssal köszöntötték a nézők a Női divat, a Szaljut és Vimpel moszkvai gyártók modelljeit. A moszkvaiak körében igen népszerű a Malagyozsnij szakáruház, amely a szovjet ifjúsági divat igazi központja. A Malagyozsnij feladata: figyelemmel kísérni a keresletet és állandó kapcsolatot tartani a ruhagyárakkal. Hasonlóan igen népszerű a Női divat áruház. Az eladótér inkább kiállitóteremhez hasonlít: nincsenek pultok, a ruhák a manökeneken vannak. Igen gazdag a választék: ruhák, szabadidő-ruhák, fiataloknak tervezett együttesek. Az ifjúsági áruházba és a női divatáruházba Moszkva távoli kerületeiből is érkeznek vásárlók. Nem meglepő ez, hiszen a városban egyelőre kevés ehhez hasonló áruház van. Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa nemrég rendeletet hozott a könnyűipari közszükségleti cikkek tervszerűbb, gazdaságosabb gyártására. A rendelet ifjúsági divat üzlethálózat létesítését is előírja. A múlt év nyarán elterjedt a hír, hogy Moszkvában üzletet nyit a híres francia ruhatervező, Pierre Cardin. A hírek túloztak, ám mégis volt reális alapjuk. Az olimpiai faluban ugyanis most épül a szovjet könyBurda-bemutató Moszkvában Ahol a divat születik - Divattervező Intézet Moszkvában nyűipari minisztérium szakáruháza. Ebben lesz egy olyan részleg, ahol Pierre Cardin- modelleket is árusítanak majd. Ezeket szovjet gyárakban, hazai anyagokból készítik. A párizsi modellek már megérkeztek, gyártásuk megkezdődött. Ami az árakat illeti, azok csak valamivel lesznek magasabbak a szokásosaknál. A közismert nyugatnémet divatlapot, a Burdát idén tavasztól orosz nyelven is kiadják. A lap példányszáma idővel el fogja érni a kétmilliót. Említést érdemel még a szovjet főváros egyetlen szerződéses ruhaháza, amelyet nemrég nyitottak meg. Lényegében olyan kisvállalat ez, ahol egy ruhatervező, két szerkesztő és hét szabász dolgozik. A ruhatervező modelljei - a különféle művészeti tanácsokat kikerülve - közvetlenül a megrendelőkhöz jutnak. Ljudmilla Nadtocsij, a divatszalon „háziasszonya” ezt mondja: „Sok kollégámhoz hasonlóan és is régóta ábrándozom arról, hogy ilyen szabadon dolgozhassak. így nem kell tartanom attól, hogy eredeti terveim a fogyasztókig megtett hosz- szú út során a felismerhetetlenségig megváltoznak. Most fantáziám korlátlanul szárnyalhat, és közvetlenül érzékelhetem a keresletet is. Munkánkat ugyanis csak a megrendelők minősítik. Ha ők nem lesznek, miránk sem lesz szükség, hiszen teljes önelszámolással dolgozunk. ” VIKTOR PRUSZAKOV APN-KS A minisztériumok új feladatokat kapnak A Szovjetunió hozzáfogott gazdasága irányításának átalakításához. A reformok az irányítási gúla valamennyi láncszemét érintik, és elsősorban az ágazati szerveket, vagyis a minisztériumokat és hatóságokat (ezekből több tucat van a szovjetországban). Az átalakítás koncepciója szerint, a minisztériumok arra hivatottak, hogy az ágazatok tervező-gazdasági vezérkaraivá váljanak. Ez azt jelenti, biztosítaniuk kell azt, hogy az ágazatok a szükséges mennyiségű, kellő minőségű, megfelelő terméket gyártsanak oly módon, hogy megvalósítják a vállalatok irányításának gazdasági módszereire való áttérést. A változás jogi alapja az állami vállalatról szóló új törvény lesz, amely 1988. január 1-jén lép hatályba. Ez azt irányozza elő, hogy a gazdasági önelszámolást, az önfinanszírozást, a dolgozó kollektíva által végzett szocialista önigazgatást változtatja a fő termelési láncszem működésének vezető elveivé. Következésképp, a vállalatok központosított irányítása megmarad. De ezt nem a korábbi adminisztratív-utasításos módszerekkel valósítják meg, hanem gazdasági mozgatóerők segítségével. Olyan befolyásolási eszközökről vaa szó, mint a nyereségből való befizetés az álljami költségvetésbe és a minisztériumok költségvetésébe, a felhasznált erőforrásokért fizetett pénzösszegek, a hitelek kamatlábai, a termelendő és vásárolandó termékke árai stb. Ezek a mozgatóerők - általános kifejezéssel élve, gazdasági normatíváknak nevezik őket - határozzák meg végeredményben annak árnyereségnek a nagyságát, amely a vállalatnál marad, a termelés fejlesztése, munkabérek, a szociális és más szükségletek kielégítése céljából. Az új modell szerint a minisztériumoknak (sok esetben más vezető szervekkel együtt) a vállalatokat és minden egyes dolgozót érdekeltté kell tenniük abban, hogy igen hatékony munkát végezzenek, elő kell segíteniük kezdeményezőkészségük és vállakozó szellemük fejlesztését. (A régi módszer szerint, a nyereséget a „központ osztja el újra, saját belátása szerint, s emellett gyakran nem azoknak a kollektíváknak az érdekében, amelyek másoknál jobban dolgoznak). Meg kell mondani, hogy bár az üzemek egy részét már önfinanszírozásra állították át, egyelőre nem sikerült kialakítani a költségvetésbe történő, egyenlően intenzív befizetések és más normatívák rendszerét. Lépten-nyomon az élenjáró vállalatok maradnak a vesztesek. „Más szóval, a társadalom mesterségesen támogatja a rosszul dolgozókat - a jól dolgozóktól kapott anyagi eszközök újraelosztása révén” - állítja A. Aganbegjan akadémikus. Egyszóval tökéletesíteni kell a normatívák kialakításának gépezetét. A minisztériumoknak az irányítás gazdasági módszereire való áttérése azt jelenti, hogy megszabadulnak a vállalatok operatív irányításával kapcsolatos feladatokról. Ez lehetővé teszi számukra, hogy erőfeszítéseiket a munka olyan, igen fontos irányaira összpontosítsák, mint a tudományos-műszaki haladás meggyorsítása az ágazatokban, az üzemek technológiai és műszaki világszínvonalra emelése, az ágazati szerkezet tökéletesítése, a szakosítás és a kooperáció elmélyítése, a külgazdasági tevékenység, a káderek képzése. A minisztériumok rendelkeznek a mindehhez szükséges erőkkel és eszközökkel. Egy egész ágazat számára fontos kérdések megoldása során, a minisztériumok apparátusának munkájában fokozatosan érvényesülnek majd a demokratikus elvek. [gy például, azt irányozzák elő, hogy a tanácsadó szerv jogával rendelkező ágazati tanácsokat hoznak létre, élükön az illetékes miniszterekkel. E tanácsok tagjai lesznek a vállalatok vezetői, szakemberek, a szakszervezetek képviselői, munkások. Mint Mihail Gorbacsov, az SZKP KB 1987 júniusi plénumán tartott előadói beszédében megállapította, azt tervezik, hogy országos méretben a jelenlegi 37 ezer vállalat helyett néhány ezer nagy ágazati, ágazatközi és területi-ágazati egyesülés lesz a központi irányítás tárgya. Várható, hogy a minisztériumok számát csökkentik. Ez lehetővé teszi majd sok hatósági sorompó eltávolítását, és a termelésnek nagy komplexumok alakjában történő fejlesztését, aminek következtében könnyebb lesz a fogyasztók érdekeit figyelembe venni. Nyilván folytatják majd az egymással kooperáló ágazati minisztériumok munkáját helyesbítő, irányító szervek létrehozását. A szervezeti struktúrák reformja módot nyújt az országnak arra, hogy előrehaladjon egy olyan lényeges probléma megoldása terén, mint a terjedelmes irányítási apparátus csökkentése. A minisztériumi láncszemben foglalkoztatott, irányítási tisztviselők számát majdnem a felére szándékoznak csökkenteni. Ösz- szesen nyilván több ezer embert mentenek fel eddigi beosztásából. Milyen hatással lesz ez minden egyes ember sorsára? Természetesen senkit sem fognak a sors szeszélyére bízni. Ennek bizonysága az a tapasztalat, amelyet azoknak az irányítással foglalkozó tisztviselőknek tömeges elhelyezéséről szereztek, akik az agráripari komplexumhoz tartozó, egyes minisztériumoknak az Agráripari Állami Bizottság létrehozása során, viszonylag nemrég történt felszámolása miatt váltak fölöslegessé. Amikor a személyzet csökkentéséről beszélünk, mégsincs okunk arra, hogy leegyszerűsítsük a helyzetet. Az ilyen radikális átalakítás folyamata szocialista viszonyok között sem lehet könnyű, különösen a dolgozók idősebb kontingensei számára. A Szovjetunió, akárcsak más, iparilag fejlett államok, olyan időszakba lépett, amikor a dolgozók többségének élete folyamán nyilván többször is át kell képeznie magát, szakmát kell változtatnia. Ez a fizetség, a gyorsuló tudományosműszaki haladásért. Ezt nem lehet elkerülni. ALEKSZEJ DUMOV
