Tolna Megyei Népújság, 1987. november (37. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-21 / 275. szám
1987. november 21. irtfePÜJSÄG 9 Új bérrendszer az iparban Az új bérezési rendszer bevezetése a termelő ágazatokban két fontos következménnyel járt. Először is az a pénz, amit az állam munkabér formájában fizet ki, jobban hat a gazdaság fejlődésére, másodszor az, aki jobban dolgozik, több pénzt is kap - mondotta Vlagyimir Scserbakov, a Szovjetunió Munkaügyi és Szociális Bizottsága munkabérosztályának vezetője. Az új rendszert ez év januárjában vezették be és mintegy 4000 vállalatnál közel 3 millió dolgozót érint. Az elkövetkezendő két év során a munkabérek új rendszerét az iparvállalatok 80 százalékára, az ötéves terv végére (1990) az ipar egész területére kiterjesztik. Az új rendszer alapja az az elv, hogy az elvégzett munka mennyisége és minősége szerint osztják el a béreket. így az állam a dolgozóknak nem egyszerűen a termelés volumene vagy a ledolgozott munkaidő szerint fizet, hanem a kifogástalan minőségű végtermék előállításában való részvételért. Ez maga után vonja a munkások és mérnökök érdekeltségét abban, hogy elsőosztályú terméket produkáljanak. Ezért ott, ahol már bevezették ezt az új érdekeltségi rendszert, a munka termelékenysége meghaladja a tervezettet és a minőség is nagyobb mértékben javul. A jó munkavégzés kényszerítő szükséggé vált. Az új bérezési rendszer elősegíti a munkások és a mérnökök, technikusok keresete közötti aránytalanságok kiküszöbölését. Azelőtt megtörtént, hogy például egy munkapadnál dolgozó munkás többet keresett, mint egy jól képzett mérnök. Az új rendszer megszünteti ezt a társadalmi igazságtalanságot. A munkások fizetése 20-25 százalékkal, a mérnököké, technológusoké, konstruktőröké 30-35 százalékkal, egyes esetekben 45 százalékkal is nőtt. Különböző áremelési intézkedéseket is bevezettek egyidejűleg, melynek eredményei már érzékelhetők. Két gépgyártó vállalatnál, ahol már az új rendszer szerint dolgoznak, a szakértők átlagfizetése másfélszerese a munkásokénak. így a munkások és a műszáki értelmi- . • ség közötti viszony igazságosabbá vált, ami elő fogja segíteni a mérnöki munka presztízsének emelkedését. Jugoszlávia A fehér lovak hazája - Lipica Közvetlenül a jugoszláv-olasz határ mellett, a jellegzetes karsztvidék közepén, százéves hársak és platánok között rejtőzik Lipica zöldellö oázisa - a kecses, nemes, fehér lovak hazája. A méntelepet 1580-ban alapította Kari nagyherceg, Ferdinánd császár fia. A telep 1918-ig kizárólag a bécsi császári udvar és az ugyancsak bécsi Spanyollovarda tenyésztőtelepe volt. Az első világháború idején többek között ez a ménes adta Ausztria és Magyarország huszárainak a lovakat. Az első világháború végén, az Osztrák-Magyar Monarchia bukása után Lipica új gazdája Olászor- szág lett. A második világháború idején - 1943-ban - a lovak Csehszlovákiába kerültek, s csak 1947-ben költöztették vissza őket Lipicára. A 230 lovat számláló ménesből ekkorra csak 11 tenyészállat maradt meg. A lótenyésztésben járatos lipicaiak vállalták a ménes fejlesztését. Folytatták a tenyésztést, kiválogatták és betanították a lovakat a klasszikus lovasiskola számára. Ettől kezdve Lipica megnyílt a világ előtt. Az utóbbi két évtizedben Lipica idegenforgalmi látványosság lett. A méntelepnek ma mintegy 60 lova van. Magyarországon Szilvásváradon található a lipicai fajta törzsménese. A magyar fogathajtósikerek nagyrészt e lovaknak köszönhetők. A lipiai ménest évente 300 ezer turista keresi fel Jugoszlávia különböző vidékeiről és külföldről. ★ HORIZOÍIT^ Mongólia Kalapom .. Az európai férfi, ha belép valahová vagy üdvözöl valakit, tisztelete jeléül természetesen leveszi - már ha visel - a kalapját. Ugyanezt tenni Mongóliában: felháborító neveletlenség, a legnagyobb tiszteletlenség jele. A feudális Mongóliában íratlan szabály volt - s mint ilyen, szinte örök érvényű -, hogy sem férfi, sem nő nem teheti ki a lábát az utcára fejfedő nélkül. Nyilvánosság előtt senki nem jelent meg kalap nélkül. Sőt, ha a mongol ember belépett valahová, vendéglátója iránti tisztelete jeléül fején hagyta sapkáját. „Ha jurtába lépsz, legyen kalap a fejeden” - tartja a mongol szólásmondás. S ehhez bizony, ragaszkodott mindenki, még a leghitványabb bűnöző is. A legnagyobb megaláztatás volt, ha valakit arra ítéltek, hogy ne hordhassa fejfedőjét. pom ...pom A kalapviselés napjainkban is fontos eleme a mongol etikettnek. Üdvözlésnél, jókívánság nyilvánításánál, különböző ünnepségeken a kalapot a fejen kell tartani. Ám ezek a fejfedők nem hasonlítanak a mongol szemmel meglehetősen fantáziátlan európai puhakalapokra. Díszesek, színesek, több mint száz fajtáját hordják különböző alkalmakkor. Az ősök fejdíszei ma nemcsak a mú- ■ zeumok megcsodált darabjai, hanem egyben ünnepi viseletek is. A legegyszerűbb, a csak kissé díszített kalap, a lovuz a 12-13. században terjedt el. Ez később különböző formákban tovább fejlődött, s olykor egész kalapalkotmányokat viseltek fejükön a nők és a férfiak. A kalapfajták egy része még ma is használatos, egy-egy motívumot a legújabb divat is felhasznál. Lengyelországban az utóbbi hetekben felgyorsultak az események. A kormány - több mint egy esztendeig tartó előkészítése után -, a parlament, a szejm elé terjesztette a gazdasági reform második szakaszára vonatkozó programjavaslatát, amelynek megvalósítása - Jerzy Urban kormányszóvivő jellemezte így -, földrengésszerű hatással lesz majd a lengyel gazdaságra. A 80-as évek elején - a végletekig kiéleződött társadalmi feszültség nyomán - útjára bocsátott reformfolyamat eme új periódusa önmagában is elegendő figyelmünk felkeltésére, ám a lengyelek ezúttal igazi meglepetéssel is szolgáltak a világ közvéleménye számára: a szejm, a PRON - a lengyel népfront - javaslatára úgy döntött, hogy november 29- én népszavazást tartanak a reformról. Lassan és következetlenül A lengyel és a magyar gazdasági helyzet között lényegesek a különbségek, az alapvető mégis a hasonlóság. Lengyelországban is - éppúgy mint itthon -, a gazdaság versenyképtelensége a bajok fő forrása, minden egyéb - a túlzott eladósodás, az egyensúlyhiány, a felfelé törő árak és így tovább -, csak következmény. Valószínűleg sokakat emlékeztet honi tapasztalatokra az a tény is, hogy bár 1982 óta igen sok nagy horderejű döntés, számos reformtörvény született Lengyelországban, a gyakorlati megvalósítás csak lassan és nem eléggé következetesen haladt előre. Mindennek pedig az lett a következménye, hogy az emberek egy jelentős hányada már nem hisz - a belátható időn belül - megvalósuló változásokban. Az állampolgár ugyanis - a lengyel éppúgy mint a magyar -, mindenekelőtt a mindennapi tapasztalatai alapján értékel. Megkapja-e a boltban amire szüksége van, s meg tudja-e venni a fizetéséből mindazt, ami egy elfogadható életvitelhez hozzátartozik? Ráadásul azzal is nap mint nap szembesülnie kell, hogy a hiánygazdálkodás egy korántsem elhanyagolható réteg számára nagyon is jól jövedelmez. A feketepiac burjánzása, az egyre abszurdabb kettős árfolyam a végletek felé polarizálja az emberek anyagi helyzetét, aminek a társadalmi veszélyessége - lévén, hogy nem a munka, nem a teljesítmény differenciál -, szinte beláthatatlan. Elodázhatatlanná teszi a lengyel gazdasági reform felgyorsítását az is, hogy mind fenyégetőbb közelségbe kerül a 90-es évtized, amikor is a felvett és időközben átütemezett hitelek és azok kamatai a jelenlegi kétszeresénél is nagyobb fizetési kötelezettségekkel terhelik a népgazdaságot. Míg most 1,5 milliárd dollárt tesz ki az évi törlesztés, 1990-ben már 3,7 milliárdot kell visz- szafizetni... Nem az adósság veszélyes Az ország sorsát az export alakulása dönti el - ezt a megállapítást a Világbank szakemberei tették a lengyel gazdaság mélyreható elemezése után. De osztják a véleményt a lengyel szakemberek is. Májusban például az egyik hetilapban nyílt levelet tettek közzé, amelyben egyebek között kifejtették: ha nem történik radikális változás, „Lengyelország eltűnik a világkereskedelem térképeiről”. A változások kedvező lehetőségeket kínálnak a külföldi tőke számára. A lengyel légitársaság székházát egy amerikai-osztrák-lengyel vegyes vállalat építi Az export növelésének kulcsfontosságát hangsúlyozza Krzysztof Krauss, a Lengyel Egyesült Munkáspárt központi napilapja, a Trybu- na Ludu főszerkesztő-helyettese is, akivel a szejm október 10-i — a kormány reformjavaslatait első ízben tárgyaló - ülése után néhány nappal volt alkalmam beszélgetni Varsóban.- Nem önmagában az adósságunk nagysága a veszélyes - mondja -, hanem az, hogy ehhez az export igen alacsony szintje párosul. Az egy főre jutó kivitel értéke nem éri el a 400 dollárt, ennél kisebb értékkel Európában csak Albánia „büszkélkedhet”. Valamelyest 1982-höz képest ugyan léptünk előre, az akkori 4-5 milliárd dollárról felmentünk 6-7 milliárdra, de még mindig nem értük el a válság előtti szintet. Ami ennél is aggasztóbb, hogy Lengyelország részvétele a világkereskedelemben a második világháború óta lényegében változatlan, kevesebb mint 1 százalék.- Az ország export-import mérlege mégis aktívumot mutat.- Sajnos, ez mindenekelőtt annak köszönhető, hogy az importunk is a legalacsonyabb Európában. Ebből a tényből fakad az előttünk álló feladat nehézsége. Hogy adósságaink ne növekedjenek, a jelenleginél legalább kétszer nagyobb aktívumot kell produkálnunk, miközben az importunk tovább már nem csökkenhet.- Tudni kell azt is - egészíti ki az elhangzottakat Waldemar Mickie- wicz, a lap rovatvezetője -, hogy a szocialista országok felé is el vagyunk adósodva. A 90-es években ezt is rendeznünk kell. Eladható valuta A gazdaságirányítás már a reform első szakaszában is számos intézkedéssel - kedvezményekkel, preferenciákkal -, igyekezett a vállalatokat konvertibilis exportjuk fokozására ösztönözni, ám igazi áttörést nem sikerült elérni. A legtöbb cég számára az előnyök ellenére is kifizetődőbb volt belföldre termelni, mint a világpiac kemény feltételeinek megfelelni. Krzysztof Krauss három dolgot említ, amely lényegesen fokozhatja az exportérdekeltséget. Az első: a zloty leértékelése, amelynek a hatása egyértelmű. A második: az exportban együttműködő vállalatok szerződéseinek új alapokra helyezése. Eszerint az exportőrök a náluk maradó - a bevétel mintegy 20 százalékát kitevő - valuta arányos részét is át kell, hogy adják a beszállítóiknak. Ez egyben a közvetett export érdekeltségét is megteremti. A harmadik változás a külkereskedelmi jog általánossá tétele. Ma - állítja a főszerkesztő-helyettes -, legalább 5-6 ezer vállalat van, amely exortál- hatna, de csak körülbelül 700-nak van rá engedélye. A jövőben minden cég maga határozza meg, hogy milyen formában kíván kereskedni. Teheti kereskedelmi vállalatokon keresztül, saját maga, de éppenséggel - társulva esetleg másokkal -, új külkereskedelmi céget is létrehozhat. Ezek a változtatások kétségtelenül megkönnyíthetik azoknak a dpl- gát, akik akarnak exportálni. Ám marad a kérdés, hogy lesznek-e elegen akik akarnak? Hiszen a belső piacon továbbra is áruhiány van, következésképpen, az árakat nem töri le a konkurencia, a minőség esetleges egyenetlenségei sem fenyegetnek a piacról való kiszorulás veszélyével.- Úgy gondoljuk, hogy igen nehéz dolguk lesz azoknak a vállalatoknak, amelyek nem exportálnak - ezt már Janusz Patorski, a LEMP varsói bizottságának közgazdasági titkára mondja. Véleményének alátámasztására a valutával való gazdálkodás decentralizálását említi. Vagyis az eddigi központi elosztás helyett a vállalatok saját belátásuk szerint használhatják majd fel a rendelkezésükre álló konvertibilis pénzt.- Hogyan juthatnak a vállalatok valutához?- Mindenekelőtt exportjuk révén. Másodsorban létre kívánunk hozni egy exportbővítést célzó központi pénzalapot, amelyből rövid lejáratú, gyorsan megtérülő hiteleket igényelhetnek a vállalatok. De szigorúan a banki érdekeltség érvényesítése mellett. Lesz még egy harmadik lehetőség is; azok a vállalatok például, amelyek nem exportálnak, vehetnek valutát a piacon. Teljesen szabaddá kívánjuk tenni a valuták forgalmát a vállalatok között, az árakat a mindenkori kereslet-kínálat határozza meg. Vagyis hozzá lehet jutni a konvertibilis pénzhez export nélkül is, ám hogy nem olcsón, az biztos. SZENTE OTTÓ Megfelelni a világpiacon Csúcsforgalom Varsó bevásárlóközpontjában. A kereslet és a kínálat egyensúlyát még nem sikerült helyreállítani.
